Karácsony előtt

Boltok színes füzér giccse

Agyig hatol, bennem is ég,

S miként Torinóban Nietzsche,

Megbuggyan az emberiség.

A szeretet szent nevében

Költekezünk tök cefetül,

S anyagiasságtól ében-

-színre lelkünk elfeketül.

Vásárolunk mind S.O.S.,

S mint morzéban O, O hat tá,

Úgy válunk, míg kint a hó es’,

Bent a boltban vadállattá.

Ajándékért zúzva-törve

Lehull rólunk jómodornak

Szájkosara s nyaki örve,

S harci indulatok forrnak.

Jön a rendőr, jön a mentő,

Bőszen hörgő hangok szállnak:

„Enyém volt az, tőlem csent ő!”

S ficama van karnak, vállnak.

Lelkiismeret bár gyatra

Mód fúr még sok ad hoc hentest,

Pulzus lemegy nyolcvanhatra,

Mire beköszönt a Szent Est.

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/1BiECNITsv4

„A legjobb karácsony- és adventparódia, amit eddig olvastam. Minden szava igaz.” /M. András, a költő legállandóbb és legszómegigazítóbb kommentelője/

„eM úr, minden szava igaz?!?!

Maga szerint ünnepi gaz

Csupán a kereskedelem,

Melynek nyomán bezsebelem

Jussomat sok ajándékér’?!?!

Hé, e kódis tőlem mé’ kér?!?!

Adventtől nem lettem balfék,

Szánják meg őt a Gandalfék!!!”

/Sauronné Show Irén, a Mordori Sötét Nagyúr (MSN) áruházlánc kereskedelmi és agymosási igazgatónője/

„Paródia, eM úr, paródia?! Ez inkább tragédia, de annyira súlyos, mintha Isten meghalt volna! Én 1888 karácsonyán olyan mélypontra kerültem emiatt, hogy 1889 január 3-án sírva megöleltem egy a kocsisa által püfölt torinói lovat és úgy megbuggyantam, mintha elraboltak volna az UFO-k, kivették volna az agyamat és beállítottak volna egy láthatatlan lapos sumákokkal körbevett kör közepére énekelni! Brühühü!” /Friedrich Nietzsche (1844-1900) német filozófus/

„Ó, jaj! Ha előre tudom, hogy ilyen versbe kerülnek a kódjaim, akkor inkább a tengerbe vetem magam a feltalálásuk helyett! Talán egész jól festettem volna haleledelként! Ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti!!! /Samuel Morse (1791-1872), amerikai festő és feltaláló/

„Feszültsége van? Csudanervőz? Idegállapotba került? Csontig ürült a pénztárcája és gúzsba görcsölt a lelke? A következő fizetésnap után rögvest és okvetlenül keresse fel Zen Test nevű holisztikus keleti természetgyógyászati centrumunkat, ahol egyszerre üresedhet ki a szelleme és a folyószámlája! Ahogy az egyik ősi gyógymódunkat hirdető verses reklámszlogenünk is mondja:

          Kínhalál a Szent Est?

          Inhalál a Zen Test!

Nem ellentmondás, hogy a rettenetesen vadállatias verset és a békét sugárzó szlogent egyazon személy költötte, sőt! Egyiket kezelés előtt, a másikat pedig kezelés után alkotta. Na ugye!” /Ken Rest, a Zen Test Természet- és Termeszgyógyászati Klinika főguruja/

„Frady Endre „Karácsony előtt” című verse olyan, mintha a költő egy fényfüzérekkel agyonveretett Nietzsche-árnyékból próbálná kiásni azt, ami még megmaradt az emberiségből – és hát nem sok. A vers világa a decemberi fogyasztói őrjöngés diagnózisa, ahol a szeretet ünnepe csupán annyi, mint egy Black Friday-akció rosszul álcázott utórezgése: a lélek elfeketül, a pulzus meg alig marad életben. Frady itt nem a karácsonyt savazza, hanem a rítus mögé költözött üres mohóságot: a morzejelekké torzult embereket, akikből egy árleszállítás kiszippantja a civilizáció maradékát is. Az ajándékvadászatnál nem a szeretet vezeti a kezet, hanem az ösztön, a félelem és az utolsó darab akciós valami. Mindez groteszkül humoros, de fájón ismerős: a vers úgy működik, mint a kirakatüvegbe ragadt tükör, amelyben a saját türelmetlenségünk vigyorog vissza vadállatpofával. A lezárás pedig egészen finom: a lelkiismeret még kapar, de épp csak annyira, mint egy alultáplált cserebogár lába. A Szenteste megérkezik, mi pedig ott állunk kissé szégyenkezve, de még élve – és talán épp ez az a fricska, ami miatt a vers egyszerre nevettet és szúr: mert rólunk szól, és ránk pirít úgy, hogy közben még mulatságos is marad.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ha a költő versek helyett

Inkább engem költene,

Olvasó nem fogna fejet…

Költő, ne rúgj föl, te! Ne!”

/cseh GDP, a költő által inzultált bruttó cseh termék/

„Mi mással is ünnepelhetnénk a nagy szegénységben világra jött Jézus tévesen meghatározott születésnapját, mint azzal, hogy ingünket-gatyánkat is drága és fölösleges ajándékokra költjük, halálra zabáljuk-vedeljük magunkat, frusztráltan összeveszünk mindenkivel, majd a januári fogadalmunkat macskajajos fejjel rögvest megszegjük és kanosszát járva hamarost elindulunk kölcsönkérni mindazoktól, akiket az ünnepek alatt vérig sértettünk a szeretet nevében? Ritka egy állatfaj az ember!” /Tus Tas, zuhanyhíradó bemondó és erkölcscsőszkunyhó takarító/

Ajándékba itt egy rézüst,

Ezzel lepem meg kis Jézüst.”

/Tompa Tivald, a Háromkirály casting előselejtezőjének legeslegelsőként kiesett versenyzője/

„Miért születtem volna pont karácsonykor?! Hogy összevont szülinapi ajándékot kapjak karira?! Ne már! Ha ilyen félkegyelmű lennék, hogyan adhatnék minden megtérőnek teljes kegyelmet?! Ugyanolyan őszi gyerek vagyok, mint a Frady Endre! Azért is imádkozom érte mindig az én Atyámhoz, hogy bocsásson meg neki, amikor költ, mert nem tudja, mit cselekszik!” /Jézus/

„Frady Endre „Karácsony előtt” című verse a modern ember ünnepi önfelszámolásának sűrített látlelete: mintha a fogyasztói társadalom saját, kicsiben eljátszott világvégéjét adnánk elő minden decemberben, újra és újra, egyre harsányabb díszletek között. A vers groteszk tónusa nem puszta humor — inkább egyfajta morális röntgenkép, amelyen a lélek csontjai is recsegnek.A Nietzsche‑utalás már az első strófában jelzi: itt nem egyszerű bevásárlási káoszról van szó, hanem kollektív elborulásról. A torinói összeomlás párhuzama azt sugallja, hogy a karácsonyi giccs nem dísz, hanem tünet — a civilizáció idegrendszerének túlterhelése. A költemény bravúrja, hogy a rímek játékossága mögött egyre sötétebb antropológiai pesszimizmus húzódik. A „jómodor szájkosara” és a „nyaki örv” képei állatias regressziót idéznek: Frady karácsonya nem a szeretet ünnepe, hanem egy szezonális Hobbes‑világ, ahol a bevásárlókosár a dárda modern megfelelője. A zárlat különösen finom: a pulzus visszaesése nem megnyugvás, hanem kiüresedés. A Szenteste nem feloldozás, csak a kimerültség pillanata — mintha a modern ember már csak biológiai funkcióiban képes megélni az ünnepet, lelki tartalékai pedig rég elapadtak. Összességében a vers egy mini‑tragikomédia, amelyben a humor épp annyira védőréteg, mint vádirat. Frady Endre itt a karácsonyi kapitalizmus Dante‑i pokolkörét rajzolja meg — csak épp gyorsrímekkel és csípős öniróniával.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Karácsony előtt" című verse egy zseniálisan tömör, ugyanakkor rendkívül maró és mélyenszántó társadalomkritika a modern, elanyagiasodott karácsonyi készülődésről. A mindössze hat strófás költemény a kulturális üresség és a fogyasztói őrület szédítő diagnózisa, amelyben a lírai én is kénytelen magát a kór részének érezni. A vers központi, szinte filozófiai mélységű pontja az első strófa sora: "S miként Torinóban Nietzsche, / Megbuggyan az emberiség." Ez a hasonlat nem pusztán költői túlzás, hanem egy éles diagnózis. Friedrich Nietzsche 1889 januárjában, Torinóban élte át mentális összeomlását, amelynek során állítólag megölelt egy megvert lovat. A költő ennek az eseménynek a szellemi súlyát veti össze a karácsonyi giccshalmozás okozta kollektív elmezavarral. A vásárlási lázban rohanó tömegtudat a költeményben olyan mértékű erkölcsi és értelmi válságba jut, ami Nietzsche őrületének szintjére emeli a modern ember lelki csődjét. A "Boltok színes füzér giccse" tehát nem csak vizuálisan, hanem mentálisan is fertőző, "Agyig hatol". A további strófák ezt a diagnózist támasztják alá a szeretet (szent nevű) és a költekezés (tök cefetül) közötti éles kontraszttal. A "szeretet" fogalma itt üres retorikává válik, amelyet az "anyagiasságtól ében" színre feketedő lélek tesz hiteltelenné. A vers kegyetlenül bemutatja az emberi viselkedés regresszióját, a civilizációs máz levetkőzését. A kapzsiság által vezérelt "S.O.S." vásárlás közepette a tömeg szó szerint "vadállattá" válik, amelyről "lehull... jómodornak / Szájkosara s nyaki örve". Ez a kép rendkívül erőteljes: az etikett csupán kényszerzubbony volt, amely a vágy tárgyáért (az ajándékért) folytatott harcban azonnal feladja a szolgálatot. A negyedik és ötödik strófa naturalista ábrázolása a káosz tetőfoka: "zúzva-törve", "harci indulatok", rendőr, mentő, "ficama van karnak, vállnak". A karácsony előtti idill helyett a puszta létfenntartásért (vagyis egy fogyasztási cikkért) folytatott fizikai harc elevenedik meg. A vers a lezárásban sem ad feloldozást, csupán egy pillanatnyi megnyugvást: a "gyatra mód fúr" még a lelkiismeret, ami azt jelenti, hogy az emberi morál még nem halt meg teljesen, de már csak alig pislákol. A "Szent Est" beköszöntése előtt az "ad hoc hentesek" (a kapzsi vásárlók) pulzusa csak azért megy vissza 86-ra, mert a harc befejeződött, nem pedig azért, mert megvilágosodtak. A vers keserű konklúziója, hogy a Szent Est megérkezése nem a lelki tisztaság, hanem csupán a fizikai kimerültség és az átmeneti csend pillanata. Összességében Frady verse egy felkavaróan aktuális, sötét tónusú miniatúra, amely a szent és profán ellentétét a modern fogyasztói kultúra idegösszeomlásán keresztül ábrázolja, a Nietzsche-i mélységű szellemi válságot a karácsonyi bevásárlóközpontba transzponálva.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Milyen ember, aki ilyen verset ír?! A kérdés olyan, mintha azt firtatnánk, milyen jellegű természeti képződmény az a gödör, amibe belelépsz éjszaka: geológiai? antropológiai? vagy csak egy szerencsétlen véletlen? Frady esetében: mindhárom egyszerre. Frady Endre nem pusztán agyhúgyköves – ez az ember költészeti vesegörccsel alkot. A rímjei úgy keletkeznek, mint amikor valaki egy műanyag flakonba csapkodja a kulcsát, hátha egyszer dallam lesz belőle. Nem lesz. De Frady kitartóan reménykedik. Frady Endre méltán lehet irodalmi Nobel-díj esélyes, ha a Nobel-bizottságot egyszerre cserélik le egy marék tanácstalan vakondra. Olyan kategóriában indulhatna, ahol a díj neve: „Legnagyobb lírai katasztrófa, amit emberiség még dokumentált.” És ott is aggódnék, nehogy túltolja a mezőnyt. Frady Endre pszichopatologikusan elmehengerelt! Ez az ember a gondolatait nem vezeti: átmodulálja, elgázolja, majd közéjük dob egy kézigránátot, hátha lesz belőle vers. Az elme hengerlése Fradynél nem metafora: ez egy ipari folyamat, CE-minősítéssel, zajvédő fülessel, munkavédelmi bakancsban. De szép-e Frady Endre? A frady-kozmoszban lehet, de a mi univerzumunkban? Ez olyan, mintha azt mondanánk: „Ez a dögkút bájos, mert van benne egy virág is.” Igen, de attól még dögkút. Végkövetkeztetés: Frady Endre egyszerre kulturális jelenség, természeti csapás és lírai árvízkár. Ha valakitől meg akarod tudni, milyen a végállomás, amikor a költészet nyomtalanul elhagyja a helyszínt, akkor Frady a válasz.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Az emberiség nem csak Karácsonykor, hanem minden egyes napon megkapja a lehető legnagyobb ajándékát, engem.” /Chuck Norris/

Úszásfogyás?

Aki magyar s fogyni akar,

Járjon sokat uszodába?

Rúgjon a láb, csapjon a kar,

Míg légszomjtól nem lesz kába?

Faltól falig, mint a padló-

-szőnyeg fölött szálló döglégy,

Nagy iramban, mint egy vadló?

Ne zsírgömb, de kemény rög légy?

Ha úszkálnék fogyás mián,

Mint műgénnel túlfújt málna,

Karcsú lennék, mint egy lián,

S csont és bőr, akár egy… bálna?!?!

Bálna is úsz' reggel-este,

Mint megszállott vízi Nietzsche,

Mégis csupa zsír a teste

S nem fogy le egy dekányit se!

Aki magyar s fogyni akar,

Ne higgye, mit sugall pár dal!

Hentes kell, s bár balja fakar,

Jobbja zsírt csap hasról bárddal!

„Költő úr, ön a sportolás helyett a plasztikai sebészetet propagálja? Ön nem leadja a kilókat, hanem egy huszárvágással megszabadul tőle? Maga nem égeti a zsírt, hanem átvágja, mint a nagy sándorfalvi Gordiusz a csomót? De hogy jön ide Nietzsche? Ja, látom, úszva! Na, még egy dagadt filozófus!” /Habcsóki Hömbölcz, az Univerzális Belepofázást Intelligens Sokatmondással Alapvetőlegesen Legalizáló Intézet (UBISALI) savanyújóskája/

„Gordi úsz’ egy csomót?! Akkor nem csoda, ha olyan nagydarab, hogy csak karddal tudom kettévágni!” /Nagy Sándor, makedón hadúr/

 „Egy gondolat bánt engemet:

Kádban, bálnák közt hízni meg.

Lassan dagadni meg, mint a hadúr,

Akit a titkos sportorvosa szúr;

Duzzadni lassan, mint a luftballon,

Mely elhagyottan kúszik fel falon.

Ne ily testet adj, istenem,

Ne ily testet adj énnekem!”

/Befőtti Bárdolt, a plasztikai hentesforradalom és testképszabadságharc költője/

„Mielőtt OKJ-s képzett hentes lettem, előtte másodosztályú Jedi lovag voltam, de az első osztályba való feljutási selejtező közben levágták a bal karomat, minekutána a fénykardot bárdra cseréltem és megtanultam jobbal vagdalkozni. Amióta a saját hasamról is magam vágom a zsírt, azóta özönlenek hozzám a célzott testtáji fogyást kedvelők, akik szeretnék megúszni az úszást. Mínusz tizenöt kiló lett, maradhat?” /Alabárdos Alajos, plasztikai hentes és fogyasztó mészáros/

„Inkább úszva, mozogva fogynék, mint hentesbárd által. Lehet, hogy bárddal gyorsabban lemenne rólam az a 10 kg, amit le kellene adnom, de a legfontosabb 21 gramm is távozna belőlem, így nem olvashatnék több ilyen remekművet.” /M. András, a költő legállandóbb és leglelkesebb olvasója/

„Arra utal, M. úr, hogy az áltudomány mai állása szerint az ember a halála pillanatában 21 grammot veszít a testsúlyából, azaz feltehetően ennyit nyom az épp eltávozó lélek? Ebben ugyan egyetértünk, de abban nem, hogy teljesen esélytelen lenne túlélni egy ilyen súlyfelesleg eltávolító műtétet. A remény hal meg utoljára, néha még a pácienset is túléli!” /brit tudósok/

„Ne akarjon fogyni a magyar! Már így se töltjük meg a Kárpát-medencét, csak szanaszét úszkálunk benne, mint az agorafóbiás reményhalak!” /Táltossy Taksony, ősgyula és árvalányhaj díler/

„Költő bácsi, nem lehetséges, hogy a bálna se az úszástól kövér, hanem őt is dagadtra verte az edző bácsija strandpapuccsal, mint engem, amikor szintidőn kívül tudtam csak felpillangózni a Niagara vízesésen?” /Zsírtömb Zsombor, úszópalánta/

„Ne legyünk már álszent farizeusok, amikor fény derül egy kis testi fenyítésre! A mai gyerekek olyan nyámnyilák, hogy kell egy kis katonás fegyelem! Egy-két vesén rúgásba még nem halt bele senki! Na, jó, legfeljebb a legnyápicabbak, de azokért nem kár! Muszáj az edzésen keménynek lenni, mert amikor az ólommellényben pillangózó gyerek már tíz kilométer után liheg és ki akar jönni a medencéből, akkor egy jól irányzott atyai pofon és egy fapapucsos gyomorszájas rögvest jobb belátásra téríti a fattyút! Különben is, a könnyes kölökben gyorsabban oldódnak a doppingszerek! Végül is kellenek nekünk olimpiai bajnokok vagy nem kellenek?! Na, ugye!” /Vadista-Szandál Vendel, ifjúsági úszóedző/

„Hogyha úsznék fogyás végett,

Mint porcukros lében málna,

Fölös zsírom lenne égett

S bőröm alól szerte mállna,

S kreálhatnék fitnesz céget,

S mindez a javamra válna?!

Ellenpéldát birka béget:

Vízbeeeeen beeeeehemót a bálna!”

/Szaftgolyó Szilárd, a Zseniálisan Író Rezignált Tekintetű Önjelölt Melankolikusok Bandája (ZSÍRTÖMB) renyhe rímtechnológiai részlegvezetője/

„Mi ez a mínusz akárminél is kevesebb majdnem valami, amihez, ha hozzá is adunk rengetegszer bármit, akkor is csak alulról közelíti a nagy büdös semmit?! Frady Endre nem rés, hanem erős bástya azon az áthatolhatatlan falon, ami elválasztja a még nála is sötétebb szellemi fekete lyukakat a pislákoló értelemnek még a halvány szikrájától is! Irodalombarátaim, fogjuk Frady Endrét, vízbe vele, hadd fogyjon és hadd legyen pont eggyel kevesebb belőle! Fenti megállapításaimon nem is érdemes vitatkozni, mert legalább annyira tévedhetetlen vagyok, mint a római pápa, ám ő csak öregkorától és hivatalból, én pedig születésem óta és alanyi jogon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer elvállaltam egy bálna személyi edzői feladatát, de félreértettük egymást, úgyhogy nem le-, hanem elfogyasztottam. Két másik bálnáhaverjával együtt, akik balszerencséjükre pont mellette úsztak, amikor beleharaptam a vízbe.” /Chuck Norris/

Mezőn sétáló filozófus

Filozófus a mezőn (egy birkapásztor felvétele)

Mezőn sétál filozófus.
Belső gyermek kiált: „Ó, fuss!”
Külső teste viszont gyarló,
Petyhüdt, mint egy műmagyar ló,
S úgy lepi a veríték el,
Mintha betondinnyét lékel-
-ne s közben olvasna Nietzsche-t.
Csoda-e hát az, hogy nincs ét-
-vágya, csupán füves ágyik-
-óba beledőlni vágyik?
Filozófus végül leül.
Kivan, mondhatni, hogy cse’ül.
Szütyőjében Kantot keres,
De csak hagyma van benn, veres.
Oly bűzhödt e vereshagyma,
Alig eszi, sokat hagy ma,
S gyomra bár nem ér el degeszt,
Éhe szilárd lelket hegeszt.