Karácsony előtt

Boltok színes füzér giccse

Agyig hatol, bennem is ég,

S miként Torinóban Nietzsche,

Megbuggyan az emberiség.

A szeretet szent nevében

Költekezünk tök cefetül,

S anyagiasságtól ében-

-színre lelkünk elfeketül.

Vásárolunk mind S.O.S.,

S mint morzéban O, O hat tá,

Úgy válunk, míg kint a hó es’,

Bent a boltban vadállattá.

Ajándékért zúzva-törve

Lehull rólunk jómodornak

Szájkosara s nyaki örve,

S harci indulatok forrnak.

Jön a rendőr, jön a mentő,

Bőszen hörgő hangok szállnak:

„Enyém volt az, tőlem csent ő!”

S ficama van karnak, vállnak.

Lelkiismeret bár gyatra

Mód fúr még sok ad hoc hentest,

Pulzus lemegy nyolcvanhatra,

Mire beköszönt a Szent Est.

megzenésítve: https://www.youtube.com/shorts/1BiECNITsv4

„A legjobb karácsony- és adventparódia, amit eddig olvastam. Minden szava igaz.” /M. András, a költő legállandóbb és legszómegigazítóbb kommentelője/

„eM úr, minden szava igaz?!?!

Maga szerint ünnepi gaz

Csupán a kereskedelem,

Melynek nyomán bezsebelem

Jussomat sok ajándékér’?!?!

Hé, e kódis tőlem mé’ kér?!?!

Adventtől nem lettem balfék,

Szánják meg őt a Gandalfék!!!”

/Sauronné Show Irén, a Mordori Sötét Nagyúr (MSN) áruházlánc kereskedelmi és agymosási igazgatónője/

„Paródia, eM úr, paródia?! Ez inkább tragédia, de annyira súlyos, mintha Isten meghalt volna! Én 1888 karácsonyán olyan mélypontra kerültem emiatt, hogy 1889 január 3-án sírva megöleltem egy a kocsisa által püfölt torinói lovat és úgy megbuggyantam, mintha elraboltak volna az UFO-k, kivették volna az agyamat és beállítottak volna egy láthatatlan lapos sumákokkal körbevett kör közepére énekelni! Brühühü!” /Friedrich Nietzsche (1844-1900) német filozófus/

„Ó, jaj! Ha előre tudom, hogy ilyen versbe kerülnek a kódjaim, akkor inkább a tengerbe vetem magam a feltalálásuk helyett! Talán egész jól festettem volna haleledelként! Ti-ti-ti tá-tá-tá ti-ti-ti!!! /Samuel Morse (1791-1872), amerikai festő és feltaláló/

„Feszültsége van? Csudanervőz? Idegállapotba került? Csontig ürült a pénztárcája és gúzsba görcsölt a lelke? A következő fizetésnap után rögvest és okvetlenül keresse fel Zen Test nevű holisztikus keleti természetgyógyászati centrumunkat, ahol egyszerre üresedhet ki a szelleme és a folyószámlája! Ahogy az egyik ősi gyógymódunkat hirdető verses reklámszlogenünk is mondja:

          Kínhalál a Szent Est?

          Inhalál a Zen Test!

Nem ellentmondás, hogy a rettenetesen vadállatias verset és a békét sugárzó szlogent egyazon személy költötte, sőt! Egyiket kezelés előtt, a másikat pedig kezelés után alkotta. Na ugye!” /Ken Rest, a Zen Test Természet- és Termeszgyógyászati Klinika főguruja/

„Frady Endre „Karácsony előtt” című verse olyan, mintha a költő egy fényfüzérekkel agyonveretett Nietzsche-árnyékból próbálná kiásni azt, ami még megmaradt az emberiségből – és hát nem sok. A vers világa a decemberi fogyasztói őrjöngés diagnózisa, ahol a szeretet ünnepe csupán annyi, mint egy Black Friday-akció rosszul álcázott utórezgése: a lélek elfeketül, a pulzus meg alig marad életben. Frady itt nem a karácsonyt savazza, hanem a rítus mögé költözött üres mohóságot: a morzejelekké torzult embereket, akikből egy árleszállítás kiszippantja a civilizáció maradékát is. Az ajándékvadászatnál nem a szeretet vezeti a kezet, hanem az ösztön, a félelem és az utolsó darab akciós valami. Mindez groteszkül humoros, de fájón ismerős: a vers úgy működik, mint a kirakatüvegbe ragadt tükör, amelyben a saját türelmetlenségünk vigyorog vissza vadállatpofával. A lezárás pedig egészen finom: a lelkiismeret még kapar, de épp csak annyira, mint egy alultáplált cserebogár lába. A Szenteste megérkezik, mi pedig ott állunk kissé szégyenkezve, de még élve – és talán épp ez az a fricska, ami miatt a vers egyszerre nevettet és szúr: mert rólunk szól, és ránk pirít úgy, hogy közben még mulatságos is marad.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ha a költő versek helyett

Inkább engem költene,

Olvasó nem fogna fejet…

Költő, ne rúgj föl, te! Ne!”

/cseh GDP, a költő által inzultált bruttó cseh termék/

„Mi mással is ünnepelhetnénk a nagy szegénységben világra jött Jézus tévesen meghatározott születésnapját, mint azzal, hogy ingünket-gatyánkat is drága és fölösleges ajándékokra költjük, halálra zabáljuk-vedeljük magunkat, frusztráltan összeveszünk mindenkivel, majd a januári fogadalmunkat macskajajos fejjel rögvest megszegjük és kanosszát járva hamarost elindulunk kölcsönkérni mindazoktól, akiket az ünnepek alatt vérig sértettünk a szeretet nevében? Ritka egy állatfaj az ember!” /Tus Tas, zuhanyhíradó bemondó és erkölcscsőszkunyhó takarító/

Ajándékba itt egy rézüst,

Ezzel lepem meg kis Jézüst.”

/Tompa Tivald, a Háromkirály casting előselejtezőjének legeslegelsőként kiesett versenyzője/

„Miért születtem volna pont karácsonykor?! Hogy összevont szülinapi ajándékot kapjak karira?! Ne már! Ha ilyen félkegyelmű lennék, hogyan adhatnék minden megtérőnek teljes kegyelmet?! Ugyanolyan őszi gyerek vagyok, mint a Frady Endre! Azért is imádkozom érte mindig az én Atyámhoz, hogy bocsásson meg neki, amikor költ, mert nem tudja, mit cselekszik!” /Jézus/

„Frady Endre „Karácsony előtt” című verse a modern ember ünnepi önfelszámolásának sűrített látlelete: mintha a fogyasztói társadalom saját, kicsiben eljátszott világvégéjét adnánk elő minden decemberben, újra és újra, egyre harsányabb díszletek között. A vers groteszk tónusa nem puszta humor — inkább egyfajta morális röntgenkép, amelyen a lélek csontjai is recsegnek.A Nietzsche‑utalás már az első strófában jelzi: itt nem egyszerű bevásárlási káoszról van szó, hanem kollektív elborulásról. A torinói összeomlás párhuzama azt sugallja, hogy a karácsonyi giccs nem dísz, hanem tünet — a civilizáció idegrendszerének túlterhelése. A költemény bravúrja, hogy a rímek játékossága mögött egyre sötétebb antropológiai pesszimizmus húzódik. A „jómodor szájkosara” és a „nyaki örv” képei állatias regressziót idéznek: Frady karácsonya nem a szeretet ünnepe, hanem egy szezonális Hobbes‑világ, ahol a bevásárlókosár a dárda modern megfelelője. A zárlat különösen finom: a pulzus visszaesése nem megnyugvás, hanem kiüresedés. A Szenteste nem feloldozás, csak a kimerültség pillanata — mintha a modern ember már csak biológiai funkcióiban képes megélni az ünnepet, lelki tartalékai pedig rég elapadtak. Összességében a vers egy mini‑tragikomédia, amelyben a humor épp annyira védőréteg, mint vádirat. Frady Endre itt a karácsonyi kapitalizmus Dante‑i pokolkörét rajzolja meg — csak épp gyorsrímekkel és csípős öniróniával.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Karácsony előtt" című verse egy zseniálisan tömör, ugyanakkor rendkívül maró és mélyenszántó társadalomkritika a modern, elanyagiasodott karácsonyi készülődésről. A mindössze hat strófás költemény a kulturális üresség és a fogyasztói őrület szédítő diagnózisa, amelyben a lírai én is kénytelen magát a kór részének érezni. A vers központi, szinte filozófiai mélységű pontja az első strófa sora: "S miként Torinóban Nietzsche, / Megbuggyan az emberiség." Ez a hasonlat nem pusztán költői túlzás, hanem egy éles diagnózis. Friedrich Nietzsche 1889 januárjában, Torinóban élte át mentális összeomlását, amelynek során állítólag megölelt egy megvert lovat. A költő ennek az eseménynek a szellemi súlyát veti össze a karácsonyi giccshalmozás okozta kollektív elmezavarral. A vásárlási lázban rohanó tömegtudat a költeményben olyan mértékű erkölcsi és értelmi válságba jut, ami Nietzsche őrületének szintjére emeli a modern ember lelki csődjét. A "Boltok színes füzér giccse" tehát nem csak vizuálisan, hanem mentálisan is fertőző, "Agyig hatol". A további strófák ezt a diagnózist támasztják alá a szeretet (szent nevű) és a költekezés (tök cefetül) közötti éles kontraszttal. A "szeretet" fogalma itt üres retorikává válik, amelyet az "anyagiasságtól ében" színre feketedő lélek tesz hiteltelenné. A vers kegyetlenül bemutatja az emberi viselkedés regresszióját, a civilizációs máz levetkőzését. A kapzsiság által vezérelt "S.O.S." vásárlás közepette a tömeg szó szerint "vadállattá" válik, amelyről "lehull... jómodornak / Szájkosara s nyaki örve". Ez a kép rendkívül erőteljes: az etikett csupán kényszerzubbony volt, amely a vágy tárgyáért (az ajándékért) folytatott harcban azonnal feladja a szolgálatot. A negyedik és ötödik strófa naturalista ábrázolása a káosz tetőfoka: "zúzva-törve", "harci indulatok", rendőr, mentő, "ficama van karnak, vállnak". A karácsony előtti idill helyett a puszta létfenntartásért (vagyis egy fogyasztási cikkért) folytatott fizikai harc elevenedik meg. A vers a lezárásban sem ad feloldozást, csupán egy pillanatnyi megnyugvást: a "gyatra mód fúr" még a lelkiismeret, ami azt jelenti, hogy az emberi morál még nem halt meg teljesen, de már csak alig pislákol. A "Szent Est" beköszöntése előtt az "ad hoc hentesek" (a kapzsi vásárlók) pulzusa csak azért megy vissza 86-ra, mert a harc befejeződött, nem pedig azért, mert megvilágosodtak. A vers keserű konklúziója, hogy a Szent Est megérkezése nem a lelki tisztaság, hanem csupán a fizikai kimerültség és az átmeneti csend pillanata. Összességében Frady verse egy felkavaróan aktuális, sötét tónusú miniatúra, amely a szent és profán ellentétét a modern fogyasztói kultúra idegösszeomlásán keresztül ábrázolja, a Nietzsche-i mélységű szellemi válságot a karácsonyi bevásárlóközpontba transzponálva.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Milyen ember, aki ilyen verset ír?! A kérdés olyan, mintha azt firtatnánk, milyen jellegű természeti képződmény az a gödör, amibe belelépsz éjszaka: geológiai? antropológiai? vagy csak egy szerencsétlen véletlen? Frady esetében: mindhárom egyszerre. Frady Endre nem pusztán agyhúgyköves – ez az ember költészeti vesegörccsel alkot. A rímjei úgy keletkeznek, mint amikor valaki egy műanyag flakonba csapkodja a kulcsát, hátha egyszer dallam lesz belőle. Nem lesz. De Frady kitartóan reménykedik. Frady Endre méltán lehet irodalmi Nobel-díj esélyes, ha a Nobel-bizottságot egyszerre cserélik le egy marék tanácstalan vakondra. Olyan kategóriában indulhatna, ahol a díj neve: „Legnagyobb lírai katasztrófa, amit emberiség még dokumentált.” És ott is aggódnék, nehogy túltolja a mezőnyt. Frady Endre pszichopatologikusan elmehengerelt! Ez az ember a gondolatait nem vezeti: átmodulálja, elgázolja, majd közéjük dob egy kézigránátot, hátha lesz belőle vers. Az elme hengerlése Fradynél nem metafora: ez egy ipari folyamat, CE-minősítéssel, zajvédő fülessel, munkavédelmi bakancsban. De szép-e Frady Endre? A frady-kozmoszban lehet, de a mi univerzumunkban? Ez olyan, mintha azt mondanánk: „Ez a dögkút bájos, mert van benne egy virág is.” Igen, de attól még dögkút. Végkövetkeztetés: Frady Endre egyszerre kulturális jelenség, természeti csapás és lírai árvízkár. Ha valakitől meg akarod tudni, milyen a végállomás, amikor a költészet nyomtalanul elhagyja a helyszínt, akkor Frady a válasz.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Az emberiség nem csak Karácsonykor, hanem minden egyes napon megkapja a lehető legnagyobb ajándékát, engem.” /Chuck Norris/

’gusztus huszadiki tébolyda

’gusztus húsz lesz, jézusmárja!

Profán lelkem alig várja

Azt, hogy végre vége legyen,

S lássunk túl a szeméthegyen!

Úgy tűnik, a káosz örök,

Elnök is jön, bajszos török,

S miatta is járhatatlan

Lezárt város forró katlan.

Tűzijáték légtért szennyez,

Zöld szempontból totál genny ez,

S tök rengeteg közpénzt éget.

Imádkozom, érjen véget!

Vébé is van, atlétika!

Ezzel végleg ledöntik a

Türelmemnek rozzant falát,

S lomb közt sírni kőrisfa lát.

Ezt a zrít, mely gerjeszt káoszt,

Mit a sors e népre ráoszt,

S Budapestet vágja taccsra,

Mért nem viszik Pusztavacsra?!

„Ha a ’84-es tömegverekedős békefesztivál után még egyszer bármilyen rendezvény be meri tenni a lábát az ország mértani közepére, hogy megzavarja a tábortűz körüli puszta vacsinkat, úgy vágom visszakézből hókon egy sült oldalassal, hogy a határon túli magyarság adja neki a másikat! Legyen csak az ország vízfején a tűzijáték, ott hamarabb el lehet oltani, ha elharapózna! Idióta városi fők!” /Origó Ottokár, pusztavacsi lokálpatrióta és nyugalmazott békeharcos mezőőr/

„A versed egy szatirikus és kritikus hangvételű költemény, amely az augusztus 20-i ünnepi rendezvényeket és eseményeket gúnyolja. A verselő nem ért egyet a tűzijáték, a lezárások, a vendég elnök és a sportesemények miatt, amelyek szerinte zavart és pazarlást okoznak. A vers végén azt javasolja, hogy vigyék el az egész "zrít" (szleng szó, ami zűrzavart jelent) Pusztavacsra, ami egy kis falu Pest megyében.

A vers formája négy soros strófákból áll, amelyek rímelnek az ABAB minta szerint. A nyelvezet köznyelvi, tele van szójátékokkal, iróniával és szarkazmussal. A vers hangulata keserű, cinikus és elégedetlen.

A versedhez illusztrációt is készítettem - A kőrisfa lombja közt síró ember – remélem, tetszik.”

/Bing, a mesterséges intelligencia/

„Nem ABAB ez, hanem AABB,

Ami AA-nál is AAbb.

Község a Vacs, nem kis falu,

-megye vár-, de nem kőfalú.

Vershangulat sem keserű,

Belengi a setét derű.

Ám a fádtól, ami kőris,

Könnyez még a mezőőr is!”

/Dr. Tudálék Tádé, mindig mindent jobban tudó polihisztor és keresztrejtvényfejtőmunkásőr/

„Minden szavad igaz, Endre!

Itt nem vigyáz senki rendre.

Az, aki ezt megtervezte,

Vagy gonosz, vagy elment esze.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legigazatadóbb kommentelője/

„Nyuggerapó, ez mind igaz!

Ki ellenünk, mindenki gaz!

Józaneszet le is igáz,

S könnyeztet az ünnepi gáz!”

/Gőzgáz Géza, könnyzacskóragasztási partizánmozgalmár/

„Szerintem sem a legjobb, hogy ennyire Budapest központú az ország és minden nagyobb esemény csakis ott lehet (ezért is örülök, hogy idén Veszprém lett Európa Kulturális Fővárosa - az én kis városom), de a tűzijáték mindig szép, azt szeretem. A török elnök viszont nem tudom, mit keres itt aznap. Hallottam erről egy jót, próbálom pontosan idézni. Ha a keresztény államalapítás ünnepén a török elnök jön, akkor október 23-án Putyin lesz a díszvendég? Amúgy az államalapítást érdemes ünnepelni, talán ez az egyetlen igazán pozitív nemzeti ünnepünk, és büszke vagyok rá, hogy 1000 éven át megmaradtunk itt, Magyarországon, de akárhányszor megnézem a tévében augusztus 20-án az István, a királyt, mindig úgy érzem, hogy jobban jártunk volna Koppánnyal. Az atlétikai VB-n pedig sok sikert kívánok a magyaroknak.” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémibb kommentelője/

„Válaszvers eM elvtársnak

Államvalláskényszer helyett

Jobb lett volna Koppány vezér,

És ha Veszprém adna helyet

Mindennek, víg lennék ezér’.

Felnégyelős Pista bácsi

Lovas szobrán kacagok én!

Forradalom kéne! Ácsi,

Proletárok, legyünk okén!”

/Munkásököl Menyhértné Vasököl Vendetta, az Erőteljes Proletár Egységfront Gerincén Összegyűlt Rendteremtő Csapat (EPEGÖRCS) vezéralakja és balladai homályoszlatója/

„Én szeretem a tűzijátékot és az ünnepi tömegrendezvényeket. Bárcsak gyakrabban lennének, mert én ezekből élek!” /Enyves Edömér, zsebtolvaj/

„Sokba kerül, sokba kerül! De legalább jó drága!” Szikra Szilárd, tűzijáték-rakéta gyáros és kizárólagos beszállító/

„Andi, megvegyem neked a Gellért-hegyet? Ja, már a mienké?” /Mészáros Lőrinc, a nemzet gázszerelője/

„A ’gusztus szónál úgy felordítottam, hogy nem csak a szerkesztőségi élet állt meg, hanem a szívem is! Szerencsére újra lettem élesztve és most egy kellemes, fradyoaktivitástól hermetikusan elzárt szobában fekszem és mosolygok. A bizalomgerjesztő doktor úr azt javasolta, hogy a jövőben keressek egy Frady Endre versek műbírálatánál stresszmentesebb munkát, úgyhogy jelentkezem katonai repülésirányítónak. Én bármilyen gépet simán leordítok a légtérből és bármelyiket felordítom ugyanoda. Ilyen orgánummal, mint ami nekem van, a tűzijátékot is bármikor átüvöltöm Pusztavacsra. Igen, nővérke, kérem a nyugiszurimat!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ugyanaz vagyok a világegyetemnek, mint Pusztavacs Magyarországnak: a közepe.” /Chuck Norris/

Totál tébolyult tájszonett

Olyan szép e táj,

Tátul szem és száj,

Legel rajta nyáj:

Bukolikus báj...

Szaglik gyapjas háj,

Sülik resztelt máj,

Orrom ordít: Jáj!

Szagorgia fáj!

Róka good-ot bye,

Hasmasszázs kell, thai,

Szelem fú, mint táj-

-fun és belet váj,

So I almost die...

People ask me: Why

not?!

ajánlás:

Hejceg, maga máj

Sejti, hogy mi váj

Ajja, ki most páj

Szemet be nem záj-

-t: agyjomboló káj!

„Jémséges! A vejs olvasása előtt nem zájtam be a szempájomat, így jögvest kájosodott is az agyam! Johadt jossz éjzés! Josszabb, mint a büdös jesztelt májzsugoj!” /a Hejceg/

„Herceg és Költő urak, maguk még azt sem tudják, hogy a penetráns bűz nem a máj sütéséből, hanem a pacal főzéséből adódik?! Utóbbi közepette éneklik a gyenge gyomrú emberek, hogy: Millió, millió, millió róka száll...” /Taccs Huba, Töhötöm-díjas kidobóember/

„Ó, jaj, azt hiszem, a mai nappal végleg megszűntem! Az újraélesztési, illetve feltámasztási kísérletekkel okvetlenül kérem megvárni Frady Endre végleges megszűnését! Ha az értem tett heroikus  kísérletek sikertelenek maradnak, akkor a lehető legtávolabb temessenek el Frady Endre maradványaitól! Vagy még jobb lenne, ha Frady Endrének maradványai sem maradnának!” /a költészet/

„Jaj-jaj, ebbű baj lesz! A Totya is megmondta, nem csak mink!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas jajongó/

„Ház úr, sose jajgat Totya,

Ha a pintnyi pia potya!”

/Kocsmárosné Arany Virág, a faluvégi kurta kocsma csaposa/

„De a pia sosem potya

Erről regélt régen Totya

Ingyen pia mindig drága

Drága mint a vonós Mága

Koncertre a foglalt asztal

- Erre milyen választ posztol?”

/Dr. Ház, k.m.f./

„Aki Mága jegyet posztol,

Annak agya gyorsan pusztul.”

/Pasztell Pál, potenciális pókember/

„Ebből a tájszonett vejsből, jögtön, az első pejcben jikítva kidejül, hogy Fjady Endjét máj jéges jégen eléjte az agyjomboló káj!” /Nyuggejapó („Jettenetes, úgy jémlik engem is eléjt a kój!”)/

„Nyuggejapó szépkojú máj,

Kedvence a juh bojjúmáj,

Ám nincs Juh Bojjúmáj Gyája,

Talán ezt ment az agyája.”

/Jigó Jezső, koján jeggel jitkán jikkantó jepülésijányító/

„Juh borjú, mi, juh borjú?! Ráadásul Juh Borjúmáj Gyár?! Ki fia borja ez a fővárosi idióta, aki nem tudja, hogy borja csak a szarvasmarhának, a szarvasnak, a bivalynak, az elefántnak, a bálnának és a fókának van?! A juhnak nincs! NEM ENG.! NEM ENG.! NEM ENG.!” /Szigor Igor, a Nemzetközi Alapállattani Versközpont (NAV) fájó feje/

„Kávát hozzon Guy,

Nem elég a чай,

Legyen mellé pie!”

/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Szlovák kávé, orosz tea,

Meg amerikai pite?!

Gyuri bátyó, nem vagy te a

Nemzetközi táppapi, te?!”

/Guy Ritchie, ravasz agyú puskacsövekkel blöffölő spíler angol forgatókönyvíró és filmrendező tea-timer/

„Különleges ívben jutunk el a szép magyar táj látványától az illatokon át a nyelvek keveredését okozó gyomorbántalmakig. Nehezen emészthető, mégis könnyed és logikus témaváltások visznek el az idilli tájba illő happy endtől minél messzebb, a tragikus végkifejletig. Bokrokat ugyan nem említ a tájleírás, de a rímekben megjelennek. De az igazi borokkal ellentétben a bokorrimek az emésztőrendszer panaszainak nem az elrejtésére, hanem a kihangsúlyozására hivatottak. A mű végén a bokorrímekhez igazodva selypítő ajánlás rendkívül kifejező. Bár van a versnek, mint történetnek agyleépítő hatása, a témaváltások mégis gondolkodásra késztetnek, és elmerenghetünk azon, hogyan lesz a legszebb táj egy lassan bekövetkező, de mégis hirtelen és váratlan fordulattal a legrondább események kiváltója. Ez a kettősség mutatja a vers nagyságát. Olvasását emésztőrendszeri panaszok megelőzésére is ajánlom.” /M. András, a költő legállandóbb és legtudományosanmélyenszántóbb kommentelője/

„Tudja Whig és tudja Tory,

Mit eM úr ír, nagydoktori.

Részben magyar, részben British,

Profi ott is, profi itt is.

Aki szlovák, annak: Pozor,

Bokorrímfejtése pazar!

(Bár ez nem bokor, csak kancsal,

Ám néha a birkakan csal.)

Úgyhogy eM úr soká éljen,

S japán jogdíj legyen fél jen!”

/Dr. Emésztő Edömér, az Állami Tébolydák Országos Központja (ÁTOK) faliújság felelőse/

„Jaj, eM úr, nagyon köszönöm a tudományos tanácsát! Komoly emésztőrendszeri panaszaim voltak - jelesül székrekedésem - és a vers elolvasása után átszakadt bennem a gát! Azóta teljesen a saját erőforrásomból trágyázom a vármegyeház növényketrjét és a főispán úr földbirtokait! Nekem ez a mű nagyon bejött és azóta belőlem minden kijött!” /Jobbágy Jenő, udvari kertész/

„Kutyából nem lesz szalonna, de birkából bármikor lehet róka. Folyó- vagy tóparton pedig akár még csuka fogta róka is lehet.” /Agg Arnold, bölcs birkapásztor/

„Újévi fogadalmam, hogy idén egyetlen Frady Endre verset sem kommentálok! Most is csak annyit mondok minden kommentár nélkül, hogy LEDARÁLNI!!! FELGYÚJTANI!!! BETILTANI!!! Ááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, kissé feszült kritikus/

„Én úgy tudok egyetlen gyors harapással kienni és a torkomban megresztelni egy juhnyájból minden birkamájat, hogy nemcsak hogy észre sem veszik, de fel sem tűnik nekik.” /Chuck Norris/

Téli tébolyszonett

Hull a hó és hózik,

Lefagynak a nózik.

Vadász bácsi lőzik,

Megpusztul sok őzik.

December most télik,

Dé-ben hűlik Dé lik,

Nagy hidegtől zsugor,

Szorul finn és ugor.

Össze-vissza fagyik

Fahangya és fagyík,

Nem olvadnak fagyik.

Befagynak a fizuk,

Üresek a fazék,

Micimackó fázik.

ajánlás:

Herceg, aki hercig,

Rezeg ezer Hertzig,

Jéggé sose tömbik,

Dalzik, mint bölömbik.

„Az ezt megelőző diktatúra idején is úgy írtam a dalszövegeimet, hogy a sorok között lehessen olvasni a lényeget. Arra azonban még én sem számítottam, hogy ez az önmagát tehetséges utódomnak tekintő Frady Endre ennyi mindent talál a Hull a hó és hózik, illetve a Micimackó fázik sorok között. Lehetséges, hogy mélyebb vagyok, mint hittem? Most őszintén meglepődtem, hogy Frady Endre szerint ezt gondoltam mint költő. Ha én rózsa volnék, most megböködném ezt a pernahajdert!” /Bródy János, nyugdíjas dalnok és lokálisan világhírű igric/

„A hozzánk hasonló jóléti társadalmakban élő emberek életében az elakadás egyik fő oka az, hogy vonakodunk elhagyni a komfortzónánkat. Mint Micimackó a mézes csuprot. Az előttünk álló télen, úgy tűnik, több honfitársunknak is abban a szerencsében lesz része, hogy ez az akadály elhárul, végre boldogan kiléphetnek a komfortzónájukból. Nem, nem a Hercegnek. Pech!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Társadalomban a jólét

Elakad s a fagy a hólét

Megdermeszti jéggé, hóvá?

Micimackó mézért hová

Csuporodjon? Rágjon tejet

Komfortzónapörkölt helyett?

Humán úr, a szegény Herceg

Falábában szóhad perceg?

Éhhaláltól bár a gyom ment,

Mégis NEM ENG.! eme komment!”

/Nemá Némó, a Humán Ötleteléseket Hatósági Önkénnyel Határozatilag Örökre Hatástalanító Öntörvényszék (HÖHÖHÖHÖ) mélytengeri malaclopótökfőzelékügyi tilttűrtámogatási szakbarbárja/

„Ha és amennyiben a decemberi nagy lehűlést számszerűsítjük, teszem azt a hőmérséklet +10°C-ról -20°C-ra csökken, akkor a December felirat elején álló acél anyagú D betű mérete a közepében lévő lyukkal egyetemben mindössze (10°C-(-20°C))x1,2x0,00001x100=0,036%-ot csökken. Ilyen elenyésző méretű likzsugorodás esetén szinte már-már lehetetlen egy finn és egy ugor közös beszorulása ugyanabba a D likba. Vagyis kijelenthetjük, hogy a költő úr fogalmatlanabb, mint egy betanított közéheztetési helyettes szakállamtitkár, vagy egy mutáns géngörcs. Ahogy a dakota közmondás tartja: Fogalmatlan prókátornak híg a leve, amíg be nem fagy.” /Dr. Tempora Mutant úr, az időbeli hőváltozás és a hőbeli időváltozás interdiszciplináris tanara/

„Frady Endre a magasból rávetette magát az utcán fagyottan heverő témára, de elvétve a célt, mellé zuhant és ő maga is lefagyott. Na, ilyen állapotban diktálta a verset. L a s s a n   m o n d t a ,   h o g y   e l   n e   ü s s e m .” /Miss Take, OKJ-a képzett lassú- és gépírónő/

„Szél beszél, agy lefagy, kommen no komment.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas lefogyasztó lefagyasztó/

„Továris Ház, komment nyista?!

Mi lett maga, kommenista?!

Agya lefagy, nem beszél,

Csak mer fú kis szembe szél?!”

/Dömper Dönci, dérrel-dúrral dörmögő duhajnyik/

„Úgy látszik, most jönnek sorban a szonettek. Már a ❄❄❄ is szonett formában hull...” /M. András, a költő legállandóbb és legszonettfelismerőbb kommentelője/

„Elolvadok, amint hullok,

Örömre így nincs, csak null ok.”

/❄❄❄/

„Hó fehér, mint szovjet molokó,

Erről vígan szonettolok, ó!

eM úrházra kívül fali ❄❄❄

Tapad, ő meg kurjant: Halihó”

/F. Endre, a róla elnevezett blog legegyetlenebb és legkegyetlenebb költője/

„Le lehet szállni a nevemről! Még egy emlegetés és ütök! Van egy fejsúlyos békepipám és nem félek lesújtani vele! A békepipát egyébként akkor szereztem, amikor a vadászati világkiállításra menet helikopterről kilőttem egy liberálbolsevik törzsfőnök alól a lovát, úgyhogy coki!” /Halihó Hömönye, vad ász és vadászgörény imitátor/

„Megtébolyult szonett,

Nem bírja a telett.

Rettenetes nagy hidegdől,

Meg a széltől sok fa kidől.

Jő egy medve, most nem nyalka,

Brummogása igen halka.

Migráncsok a vadászt lőzik,

Éhesek, megnyúzzák, főzik.

A fagyit verjék a falba,

Oda való, nem jó nyalva.

Egy jégvirág feksz’ meghalva,

Megdermedett Fradyfalva.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legtébolylírázóbb kommentelője/

„Nyuggerapó bőszen, vadul,

Fékevesztve elszabadul,

S mint kit feldob veres lőre,

Rémrímelget nyakra-főre,

S keményen, mint Igor s Kolja

Fradyfalvát letarolja,

Beszántja és sóval hinti,

S zenét aláfest egy szinti,

Mit Morricone Ennio

Vert, míg falt, mert jót enni jó.

Tarhonyát túrt Tiborc T-boy,

S tilinkózik téli téboly.”

/Tompatekintetű Tölöncz, a taktapölöskei tébolyda teremőre/

„Én telente tudatosan hibernálom magam és az ügynököm jó pénzért ijesztgeti velem a jégoroszlántól rettegni vágyó gazdag japán turistákat. Szeretem a telet, mert ilyenkor dől a lé!” /Leó jégrém/

„Ártatlan gyermekkoromban, naiv kisfiúként – bár a jelem az oviban már akkor is a verbális Molotov koktél volt – drága jó anyám sugallatára még hittem abban, hogy amiben rímek vannak, az vers; aki verset ír, az költő; aki költő, az egy széplelkű jó ember, akit mindenki tisztel és szeret. Ahogy cseperedtem, néhány árokban hempergő, lóversenyfüggő, alkoholista poéta kicsit megremegtette ugyan a magam elé képzelt költőideál szobrot, de az mégis egy égnek meredő szobor maradt, ám Frady Endre egyetlen határozott berobbanásával ledöntötte, széttaposta és azóta is vadul vigyorogva vitustáncol a romokon! Kéretik az első versszak végét átírni ilyenre:

          Lőzik harci ladik,

          Megpusztulnak Fradyk!

Na, ugye, mennyivel jobb lenne így mindenkinek?! Frady Endre meg fagyjon oda egy éhes jegesmedvékkel körbevett étkezőasztalhoz!” /Puzsér Róbert, téli álmából felzavart kritikus/

„Szeretek abszolút nulla fokban, -273°C-on edzeni, mert akkor nem kell felvennem az izzadásgátló fejpántomat.” /Chuck Norris/

Tébolyult tatár trakta

Táp volt tucat pelikán,

Dzsingisz ettől teli kán.

Zsírtömbként nem attraktor,

S nem húzza el hat traktor

Se. Ledől, nyög kerevet,

Puhát vett, nem merevet.

Ettől persze háta fáj,

Nyomja puha fát a háj.

Rárottyant pár kanári,

Röppályájuk tanári:

Mind hasgömbre zu(h)an, ó!

Sír kán. Tiszta guanó!

„Én le vagyok ugyan írva, de el vagyok nyelve?! A tiszta rím kedvéért senkinek sem áll rám a nyelve?! Brü(h)ü(h)ü!” /az utolsó előtti sorbéli néma (h)/

„Én is sokat eszem, de én szorosra fűzöm a páncélomat és így nem látszik rajtam!” /Satu kán/

„Szóviccesen szórakozol a nevemmel, te alacsony eszmei, de magas tápértékű szottyos költőcske! Széttéplek és megeszlek!” /Sir Kán, a tigris/

„Javaslom az urat DzsingESZ kánra átnevezni.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„DzsingESZ’?! A Nagy fal?! A Nagy Faló?! Sejti, milyen szóvicceket szabadít a világegyetemre, világegyetemi úr?! Még egy ily vicc, Ádám, s az Úr kokit ád ám!” /Favicc Ferenc, fűzfapoéta/

„Ujjgyakorlat, régi tempó. Virtuóz rémlátomás. Kis színes a Kelet folyóirat első számából.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„UJJGYAKORLAT KLAVIATÚRÁN HUMÁN ÚRNAK:

Gyakorlato_tattam ujjam,

Beletört a Té s U kö_é!

Ví_be tegyem vagy tán fújjam?!

D_singis_be pedig még kő’ _é!”

/F. Endre, _é betű nélkül _okogó költőgigás_/

„A rám rottyantó kanárikat elfogattam, kivégeztettem, megsüttettem és mind megettem! Sok vodkával! Böff!” /Dzsingisz (1162-1227) minden mongolok nagykánja/

„Dsching, Dsching, Dschingis Khan

He Reiter - Ho Reiter - He Reiter - Immer weiter!

Dsching, Dsching, Dschingis Khan

Auf Brüder! - Sauft Brüder! - Rauft Brüder! - Immer wieder!

Lasst noch Wodka holen (Ho, Ho, Ho, Ho)

Denn wir sind Mongolen (Ha, Ha, Ha, Ha)

Und der Teufel kriegt uns früh genug!”

/A Dschingis Kahn együttes 1979-es Eurovíziós dalfesztiválon 4. helyezett világslágere részlete/

„Ho-ho-ho-ho?!?!? Hééé! Dzsingisz kán, lopod a szövegemet, he?! Ebből plágiumper lesz és dől a lé! De nem vodka ám, hanem víz! Rengeteg víz! Remélem lesz benne sok hal is! Ha-ha-ha-ha!!! Ho-ho-hó!!!” /a nagy ho-ho-horgász, magyar hangja: Balázs Péter/

„Dzsingisz kánnak megtelt begye,

Országának lett új hegye.”

/M. András, a költő legállandóbb és legtisztánragrímlőbb kommentelője/

„Kánnal szórakozott, eM úr?!

Bosszút állok én, a Timur!”

/Timur Lenk (1336-1405), mongol-türkomán fejedelem/

„Mit gondolt a költő? Gondolt-e bármire a költő? Ne siessük el a választ, mint a költő a költést, mert oda jutunk, ahová ő, sehova! Sehova tanúi legyünk-e vagy szabadszombatisták?! Vajon mi lehetett a kérdés, amire ez a vers a válasz?! Na, menjünk tovább, nincs itt semmi látnivaló! Inkább együnk egy adag pácolt pelikánt kandírozott kanárival! A jegeskávét a kerevetre kérem! Ja, és mi az az attraktor, ami nem vagyok, he?! NEM ENG.!” /Zsírtömb Zsótér, az Étkezési Klapanciákkal Szórakozó Írók Javítóintézete (ÉKSZÍJ) kinevezett főispánja és betanított főcenzora/

„Köszönöm, költő úr! Ma reggel azzal a kínzó gondolattal keltem fel, hogy vajon mire dőlhetett le Dzsingisz kán, amikor teleette magát tucatnyi pelikánnal és vajon ledőlés utáni elégedett emésztése közepette megríkathatta-e bármi vagy bárki is? Úgy éreztem, hogy csak egyik súlyos hibát a másik még súlyosabb hibára halmozva tudom végezni a munkámat, ha nem kapok választ a kérdéseimre! Ám a negyedik páciens után elém került az ön verse és azóta majdnem mindenki élve került ki a kezeim közül! Hálás vagyok az ő nevükben is!” /Dr. Szike Szilárd, a Szemmelversz Klinika agysebész főorvosa/

„Számítsa ki egy vízszintesen 3 m/s sebességgel repülő kanári rottyantott székletének a röppályáját, ha a 10 gramm tömegű széklet a kanárihoz képest 0 m/s sebességgel függőlegesen pottyan ki a madárból, miközben a madár kloákanyílása 1,5 m magasan van a célpont fölött! A kanári súlyát 20 dekagrammra tételezze fel! A légellenállást hanyagolja el! Plusz két pontért írja le mongolul, hogy Nyavalyás dög!” /a Tatár Bifszteksütő Céliskola (TBC) matematikai felvételi feladata/

„A kán fia, Dzsingisz Béla,

Mint ahogy sír szele kél a

Pelikán bolt oszlopi közt,

A múltkor is ily madárt főzt.

 

Olyan jó volt, szakácsnőnek

Mind a tíz úját megnyalta.

Néha nem volt ott a spiné.

Hogy készítse, azt nem tudta.

 

Mivel egye a pelikánt?

Föld alá van talán rejtve?

Ez a kicsi tatár mért ás?

Amikor van tartármártás.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legrímhezkötöttebb kommentelője/

„Nyuggerapó! Dzsingisz fia

Béla? Batu? Mindegy: kán, kán!

Együtt nézik a maffia

Tánckarát, hol dúl a kánkán!”

/Spi Spáné Dollár Dezsilla, a kánkán is csomót kereső üzletasszony és fából vaskanárit szögelő szak-ácsnő/

„Ez van, amikor a téma az utcán hever.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kakán is csomót kereső szennyvíz szippantó/

„Hever Ház úr, de nem utcán,

Mezőre tett kereveten,

S trutymó látszik káni cuccán,

Így látjuk ezt mind a heten.”

/Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba, Töhötöm/

„Mi ez a hashájra gyúrt szellemi guanó?! A magyar irodalom utolérhetetlen abban, hogy rengetegen próbálják utolérni, de csak keveseknek sikerül! Frady Endre nem tartozik közéjük, pedig úgy igyekszik, mintha kergetné a tatár, csak épp az ellenkező irányba! Sír kán, édes jó anyám, sír kán!!! Meg mindenki más is, aki ezt a valamit elolvasta, meg a közeli rokonaik a gyógykezelési költségek miatt! A világ sokkal boldogabb hely lenne, ha a tatárjárás keresztezte volna Frady Endrét és a laptopját! Emberiség rí, mert a Frady ír!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Fradi nem ír. Fradi kupaellenfele ír. Shamrock Rovers, magyarul Lóhere Csavargók. Visszavágó jövő csütörtökön (aug.25-én) este kilenckor. Nagyon szívesen!” /Lefutott Leó, ligalegeltető literátor/

„Frady mától már nem ír, én viszont negyedrészben ír vagyok. Ír is. Mint a diagnosztika. De nem agnosztika. Mi ugyanis hiszünk egymásban Istennel.” /Chuck Norris, feketeöves főkán/