A következő címkéjű bejegyzések mutatása: étterem. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: étterem. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. május 31., péntek

A házi koszt

A házi koszt, a házi koszt
Sebbel-lobbal felseperem;
Mosott padló kiázik, oszt’
Tiszta lesz az életterem.

A házba’ koszt, a házba’ koszt
Egyáltalán nem bírom ám;
Koszos lenne minden Lacoste
Izompólóm, bizony komám!

A házból koszt, a házból koszt
Kiirtom én gyökerestül,
S pókerzugban míg Sir Talk oszt,
Utcán porcicák közt Rest ül.

A házi koszt, a házi koszt
Sokkal jobb az étterminél;
Rest otthon nem kajázik, oszt’
Nem is tudom, vajon min él?

„Az utolsó versszakot olvasták a Retróban?” /M. András, a költő legállandóbb és legéttermészetibb kommentelője/

„Retró nem „csak” étterem,
Háziasan kifőznek!
Rest úr hamar ott terem,
Kaját venni dizőznek.

E dizőz a babája,
A Nagy Ő, az Egyetlen!
Nem a sütés a bája,
Sose főz, mert ügyetlen.

Korábban még e Resték
Éheztették fiukat,
S tápot addig keresték,
Míg a gyomruk kilyukadt.”

/Herr Richard von Retro: Válasz eM úrnak - részlet - Frady Endre ford./

„... már csak a Retró Kifőzde napi kosztja hiányzik a versből és a falafel is hallhatóan jobban falhatóvá válik ... egészségünkre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kosztot osztó/

„Retrót hagyjuk, feleim!
Úgyis vala tele, ím,
Foglalt minden asztala,
Úgyhogy máma Hasta La
Vista drága házi koszt,
S hal szűr Luca Brasi koszt!”
/Senior Sollozzo, maffiózó és emberhalászlé készítő, valamint Bruno Tattaglia néhai előkoszt előkóstolója/ 

Copilot illusztrációja
„Az "A házi koszt" című vers játékosan és szellemesen közelíti meg a mindennapi élet apró, de fontos részletét: a takarítást és a rend fenntartását. A költemény négy versszakon keresztül vizsgálja a "koszt" különböző aspektusait, amelyek a háziasságtól a társadalmi viszonyokig terjednek. Az első versszak a fizikai tisztaság és a rend megszállottságát tükrözi, ahol a lírai én hevesen és energikusan "felseperi" a koszt, ami a belső rend és harmónia iránti vágyat szimbolizálja. A "mosott padló kiázik" képe arra utalhat, hogy a tisztaság elérése gyakran átmeneti, és folyamatos erőfeszítést igényel. A második versszak a külső megjelenés és a társadalmi státusz iránti aggodalmat fejezi ki. A "Lacoste izompóló" említése a márkahűség és a társadalmi megítélés fontosságát hangsúlyozza, miközben a "koszt" itt már nemcsak szó szerinti, hanem átvitt értelemben is értelmezhető: a társadalmi elvárásokkal való összhang hiányát jelképezi. A harmadik versszakban a "házból koszt" kiirtása az élet nehézségeivel való szembenézést és azok leküzdését jelképezi. A "pókerzugban" és az "Utcán porcicák közt" ülő "Rest" karakterek kontrasztja a társadalmi helyzetek és szerepek közötti ellentétet mutatja be, ahol az egyén választása és a sors iróniája közötti feszültség érezhető. A negyedik versszak visszatér a házi koszthoz, mint az otthoni élet és a családi kapcsolatok metaforájához. A "Sokkal jobb az étterminél" sor az otthoni élet egyszerűségét és melegségét dicséri, míg a "Rest" karakter otthoni étkezésének hiánya felveti a modern életvitel és a családi kapcsolatok távolságát. Összességében a vers a hétköznapi élet apró részletein keresztül tárja fel az emberi lélek mélységeit és a társadalmi normák bonyolultságát. A költői nyelv és a humoros hangvétel ellenére a vers súlyos kérdéseket vet fel az identitásról, a társadalmi szerepekről és az élet értelméről.” /Copliot, a mesterséges intelligencia/

„Kimaradt ugyan néhány humorosan öncélú rímziccer, de ne legyünk telhetetlenek, hisz ímé, minden provokáció, vagy ráutaló magatartás nélkül kaptunk egy ötversszakos dokumentumot arról, hogy az AI még nem tud mindent kivenni a Zemberiség kezéből! Örvendezzünk!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mi maradt ki, Humán úrka?!
Ne legyen már szovjet hurka!
Ötöléssel hatol, ám a
Négy a doksi versszakszáma!
Humán úr szerint az AI
Jelenleg csak majdnem mai;
Inkább múlti, mintsem pulti;
Pult alóli multikulti!”
/Mesterséges Margarita, pizzafutár és mélylélekbúvárharangtoronyőr/

„Knows Sir Talk und Nord, Süd, Ost, West,
Hogy akinek Lord Csüd oszt: veszt.”
/Haazy Cost, a Póker Dzsóker című kártyatankönyv illusztrátora és értelmi szerzője/

„I hate Haazy Cost and Sir Talk!
Koszfészkükben állnak szőr tók!”
/Lord Csüd, pókerbukméker és angolkórképzavarelhárító/

„Néhány megjegyzésem:
Mér kell az izompólóval lefeküdni a földre? A gyengeminőségű Lacoste termék ezt naná, hogy nem viseli el!
Van, aki kénytelen a munkahelyén enni, mert a munkahelyén dolgozik. Pl. orvos, tanár, kazánkovács, úthenger kezelő, aszfaltozó, világutazó, fán lakó remete stb. És ezek közül, egyik sem rest.
Persze más ok is lehetséges: Nem talál haza, a felesége elüldözte, szökésben lévő bűnöző, mér ne ehetne már mást, mint a mindennapos lecsót tarhonyával.
Porcica csak lakáson belül található. Ami utcán van, azt úgy hívják, hogy: széna, szalma, avar, tors, pelyva, kutyagumi, lócitrom, megszáradt sárlavina, meddőhányó, cigaretta hamu.
Zseniális, hogy a költőóriás rátalált a házi koszt kétféle jelentése, de tökéletes rímje mibenlétére.”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legházikosztolóbb kommentelője/

„Izompóló fekvőtámaszt
Sugall s benyomásként rám azt
Reklámolja lakosztálya,
Hogy e koszt a Lacoste állja.

Otthon nem eszik a Rest itt
Eme versben, mert a Restit
Favorizálja a honi
Tápok helyett kis bohó, ni!

Cica néha por- vagy pláza-,
Tors közt kelve lehet láza,
Ha kiseprik, száll, mint szalma,
Vagy, mint ez a népi dal ma.

Házi koszt két jelentése
Nyuggerapót bentről vés e
Kritikában szikrát vetve…
S Fradyt csípje nem rest tetve!”

/Nyöggeranyó, izompólós kisnyugdíjas erőemelőnő/

„Mi ez a kisegítő óvodai házi feladatnak is katasztrofális házi koszt tolás?! Miért kell egyetlen harmatgyenge szóviccet annyira dagadtra verni, hogy hosszabbra nyúljon, mint a cukornád-allergia szezonvégi takony?! Anyám örök életére esküszöm, hogyha anyakönyvileg véletlenül Esterházi Kosztolány lennék, akkor e versrettenet elleni tiltakozásul kivágatnám a nevemből a házi kosztot és ezentúl Ester O’Lány ír álnéven mártanám vitriolba a tollamat! Frady Endrét pedig vessük egy mindent legázoló békemenet elé!” /Ester O’Lány alias Puzsér Róbert, kritikus/

„A házi koszt okozó felgyülemlett porcicák molekulaszerkezetét megváltoztatom a tekintetemmel és az így keletkező csúcsminőségű vasmacskákat eladom olyan, általam a kozmoszba hajítandó űrhajóknak, amelyek Napszélben szeretnének horgonyt vetni a Saturnus általam ugyancsak porból szilárddá sűrített gyűrűjén.” /Chuck Norris/

2016. január 14., csütörtök

Ebédem a Figuráns étteremben

(tűnődőn eszegetve olvasandó)

Figuránsban lencsét eszem,
S tűnődve néz bús lencseszem,
Mintha azt kérdezné tőlem,
Mért én vagyok fenn és ő lenn?

„Mért, hogy én csak lencse vagyok,
Te meg ember? Van egy nagy ok?
Mért te lakj jól, míg én finom
Legyek s bort se szabad innom?!”

Kérdés éle nem is vét el,
Fáj e filozófus étel,
S míg válaszon töprengek én,
Mérnöki lét ragad zekén:

„Edd az ételt, kell az erő
Termelni, és attól’, mer’ ő
Lelkiismereten tapod,
Meg kell legyen mérnöknapod!”

Figuráns egy ilyen bisztró…
S míg kopást a térdre tviszt ró,
Ha a pocak kellőn degesz,
Mindenki az, amit megesz.

„Trendi tudatos táplálkozás?! Enni, vagy nem enni?! Enni kell, de szabad-e?! Aki nem hibázik, ne is egyék?! Táplálékláncszemlencse?! Szemesnek áll a világ, ezért ne vegyük szemtelenségnek, ha a menü visszanéz?! Habár szorít ruhája (reggel is alig ment rája), azért az éh' nagy úr?! Sok a kérdés?! Költőúr, a kétségek alkoholban oldódnak - iszol Te rendesen, kérlekalássan?” /F. Péter, a Költőúr vegán kollégája/

„Költő úr, ha nem ittasan ment volna le tűnődni az üzemi étkezdébe, akkor valószínűleg nem szólt volna be az ebédje! Magánál minden út kómába vezet?! Régi mérnökdinasztia sarjaként nehezen viselem az ilyen idült művészlelkeket! Na, iszkiri józanodni és termelni, hogy gyorsabban haladjunk a kapitalizmus építésének útján!” /Dr. Teodolit Tivald, a Cementport Újrahasznosító Mérnöki Iroda (CUMI) dehidratációs főosztályvezetője/

„Minek tvisztel a tálcával az olyan, akinek nem bírja a térde?! Persze, hogy belenyilall a fájás, az fölszikrázik az agyba, oszt’ utána nem csoda, ha az emberrel beszélgetni kezd a lencselevese! Na, üljön le enni, de ne legyen közben semmi tűnődés és dalra fakadás!” /Dr. Mákony Menyhért, üzemorvos/

„Amikor én előétel voltam, én is beszéltem az engem főző bennszülöttekhez, de hiába! Ebédig nem tért meg egyikük sem, sőt még meg is ettek! Mártírleves lettem! Halleluja!” /Salát atya, a Nyaszaföldön eltűnt misszionárius/

„Ne mártirkodjon, Salát atya, ne mártírkodjon! Magával együtt minket is felfaltak a kannibálok, pedig mi a mérnök úrral nem is megtéríteni akartuk őket, hanem csak fölparcellázni!” /Léc Lajos, figuráns/

„Miután értesültem a nyilvánvaló csodatételről, hogy tudniillik mártír testvérünk elfogyasztása után az Úr eme kannibalizmusban vétkező pogány bárányai sűrű tömjénfüstöt böfögtek fel és ennek hatására a szívükbe imádkozták Jézust, személyesen indítottam meg Salát atya boldoggá avatási procedúráját. Ubi et Sali! Ámen!” /Ferenc pápa/

„Papa Francisco, egy füst alatt nem avatna fel engem is? Az ötödik aranylabda után én is vagyok olyan boldog, mint padre Salato! Szertartás után meg beugorhatnánk egy igazi gaucho marhaszeletre a Figuránsba! Én fizetek!” /Lionel Messi, az FC Barcelona argentin futballsztárja/

„Miután a pap bá’val a gyomrunkban megtértünk, összeszedtük és eladtuk a megevett geodéták műszereit, elvégeztük a világhírű Műegyetemet és mérnökként a kies Magyarországon dolgozva majdnem minden nap a Figuránsban ebédelünk. Az étel itt szerencsére nyomokban sem tartalmaz emberhúst!” /Dr. Kngo N’Tumbi, a Nyákmentes Elektronikai Tervezde (NYET) főmérnöke/

„Micsoda?! Beszélő lencse?! Anyám borogass! De ne a DVD tartó állványaimat! Na, megállj Frady, most miattad össze-vissza karistolódott a Best of Puzsér! Nem tudna valaki villámgyorsan szervezni Frady Endrének egy író-olvasó találkozót Nyaszaföldön?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nyaszaföldi kannibálok egyszer rám gyújtották az erdőt, hogy megsüssenek, de agyonvertem őket a Holddal. Utána kiszabadítottam egy figuránst egy anakonda csorda karmai közül, majd a csordát pedagógiai célzattal elkergettem a horizontig oda-vissza. Kétszer.” /Chuck Norris/

2012. február 3., péntek

Csülök


Étteremben ülök,
Tányéromban csülök,
S számban merőkanál.
Főpincér halkan áll
Mögém, köhint s megint:
„Uram, Ön már megint
Ártánydisznó módon
Zabál eme ódon
Falak között, szégyen!
Megverjük most négyen!”
Állok… ők meg hagynak.
Tök jó lenni nagynak!