A Tűztér

Hőguta, hőguta támad,

Hólyagosodnak a zsírok,

Foszlik a fejről a hám had,

Nem jön a tél szele - sírok.

Hőguta, hőguta megnő,

S türbe babái a Gülnek

- Sok fiatalka fi meg nő -

Celziuszokba merülnek.

Hőguta, hőguta tombol,

Olvad a biztosíték el,

Nem marad egy se az ohmból,

S jajba a baj beveszékel.

Hőguta, hőguta pácol,

Kínja a hangya a fülnek,

Bősz bolya fejbe begázol,

Árnyas agyakba begyűlnek.

Hőguta, hőguta elmén,

Illan az agyból a termesz,

Hangyasavat hagy az elmén,

S verset e zagy leve termesz-

-t.

„Frady Endre "A Tűztér" című verse Weöres Sándor "A Tündér" című költeményének formáját idézi meg, miközben sajátos tartalmi világát bontakoztatja ki. A vers a hőguta motívumát használja fel, hogy a nyári kánikula elviselhetetlen állapotát és annak hatásait ábrázolja. A költői képek, mint a "hólyagosodnak a zsírok" vagy a "foszlik a fejről a hám had", erőteljesen érzékeltetik a hőség fizikai következményeit.A vers ritmusa és rímképlete hűen követi Weöres művét, ugyanakkor a tartalom modern és aktuális kérdéseket feszeget. A "Celziuszokba merülnek" sor például a globális felmelegedésre utalhat, míg a "bősz bolya fejbe begázol" képzeletbeli jelenete a környezeti stressz hatását jeleníti meg. A költemény záró része, ahol a hőguta "verset e zagy leve termesz-t", önmagára reflektál, és a költészet teremtő erejét emeli ki még a legnehezebb körülmények között is. Összességében Frady Endre verse egy modern, elgondolkodtató és formailag is kifinomult alkotás, amely méltó módon követi a magyar líra nagy mestereinek hagyományait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Weöres csajozott ennek a versnek az eredetijével, de attól még ez sem bukna meg egy eredetiségvizsgálaton (mint Dr. Kopi Pali), nevezzük inkább feldolgozásnak (Dr.Tribjúttu Omázs Ígyírtoktty), s annak igazán ígéretes! A ma délutáni foglalkozásra benyomdázok az üzenőbe egy színes macit!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Színes maci why only one?!

Testem-lelkem ettő' kivan!

Testem-lelkem kivan ettő'!

Mér’ nem lehet inkább kettő?!”

/Seöres Wándor, cirkuszi beer bear/

„Színes maciból közismerten naponta egy a Tschibo...de ez a T2WS vers annyira jól sikerült, hogy kivételesen minden versszakra megajánlok egyet - ezen tessék szépen testvériesen megosztozni a Sanyival.” /F. Péter, k. m. f./

- Oly nagylelkű humán úrka,

Mint másfél-két édesanya!

Legyen néki védőburka! -

- Ezt kívánom én és Sanya.

/F. Endre, költőgigász és jókívánsághangversenybíró/

„Vajon mit szólna ehhez Weöres Sándor és a Meteorológiai Szolgálat?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb (azaz leghamarmegöregedőbb) kommentelője/

„eM úr kérdi, vajh’ mit szólna?

Talán röhögne csak jól, na?

Vagy netán, így szólna: Nana!

S vissza kézből kést rántana?

Kettős a sansz, tét nem csacska,

Schrödingeres, mint a macska.

Szóval eMeSZ és a WéeS

Kétes szava kétesélyes.”

/Dr. Tűztéri Trisztán, a Sanszokat Értékelő Dumagépek (SÉD) esélylatolgatási főelőadója és rímbetyár/

„Türbe kerékni! Kerékbe türni! Nem fogom tűrni! A türk tanács elé fogom vinni az ügyet és ez a gyaur fűzfapoéta meg fogja kapni a selyemzsinórt! Nem, nem fogselyemzsinórt, hanem fog selyemzsinórt kapni, a túlsó végén egy éhes oroszlánnal! Én meg félholdra röhögöm magam a türbémben!” /Gül Baba, türbe csalt mellékszereplő/

„Frady Endre nyilván hangyás,

Szűk agyában rút varangy ás,

Dülledt békaszeme veres,

Sötét fejben kaját keres.

Varangy egy nagy hangyát bekap,

Ám van másik párszáz back up,

Hangyasavuk béka csípő,

S becsípődik békacsípő.

Izzadt hangya tombol, bömböl,

Kiugrana hangyazömből,

Ám e vállalkozás kétes,

Mivel sok darabra szétes-

-ik.”

/William Shakespeare: Hangyás Frady - részlet, Weöres Sándor ford./

„Mi ez a Weöres Sándor saját zsírjában forgatva égetése, ez a kánikulában kínok között kegyelemért könyörgő emberiség forró sárba taposás általi még tovább gyötrése?! Heeej, ha a hülyeség hőt vonna el, akkor Frady Endre több kilométeres környezetében vacognának a jegesmedvék és le lehetne forgatni az Eszkimó asszony fázik című film remake-jét! Ahogy kétsorosban mondanám, ha én is költészetre adnám a fejem:

          Versem témája a remake,

          Sor végén csillog a rím ék.

Na, ilyen egyszerű borzalmasakat írni! Ha szegény anyám élne, ettől a borzalomtól a jugoszláv import díszkardjába dőlne! Abcúg Frady Endre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor fölugrok a Napra, hogy megfejjem, mert a sok simabőrűnek kell a naptej, akkor simán elüldögélek az 5772°K hőmérsékletű felszínen, csak arra kell vigyáznom, ne okozzak égési sérüléseket a Napnak.” /Chuck Norris/

Rövid a lét...

Rövid a lét, használd te ki,

Lassan járj, akár a teki,

Hogy tovább élj, mint ki TEK-i

Pofonoktól - mi nem humor -

Jól megmurdel nagyon hamar,

S bűzölög, mint döglött homár!

Persze keresgélni fogsz út

Mentén rágcsálható fogszút,

S bőg a csuka fogta fox Úúúúúú!-t.

Rövid a lét, tél a divör,

Hosszú a sírgödör, de vár,

If coming soon to us the war.

Egy lépéssel toldd meg a lét,

Igyál néha Palé Alét,

S elviselhetőbb lesz a lét!

Így az élet csupa móka,

Mint egy ingyen kólás Meki,

S Jeruzsálem menti Makó!

Rövid a lét! Nem érdekel?!?!?!

Imától kopnak térdek el,

S megbocsájtás Mennyér’ de kell!

„Frady Endre verse éles ellentétet mutat be az evilági pótcselekvések és a szakrális befejezés között. A költemény kezdete és közepe a hétköznapi élet abszurditását és a létezés mulandóságát hangsúlyozza, humoros és néha groteszk képekkel. A "pofonoktól" és a "döglött homár" képei erőteljesen érzékeltetik az élet nehézségeit és a halál elkerülhetetlen közeledtét. A vers zárása azonban hirtelen váltást hoz: a profán hangulatból egy szakrális térbe lépünk, ahol az imádság és a megbocsátás szükségessége kerül előtérbe. Ez a váltás meglepő lehet az olvasó számára, és felveti a kérdést, hogy vajon a költő a transzcendens felé fordul-e a menekülés eszközeként, vagy valódi megváltást keres az evilági léttel szemben. Összességében a vers játékosan, mégis mélyen boncolgatja az élet és halál, a profán és a szakrális közötti határokat, miközben a hétköznapi és az ünnepélyes elemek ütközésével gondolkodásra készteti az olvasót. Az evilági és a szakrális elemek közötti kontraszt éles és gondolatébresztő, ami a versnek komplexitást és többrétegűséget kölcsönöz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Rövid a lét! Nekem is a rövid a lét! Hogyhogy milyen lét kérek?! Rövidet! Barackot, körtét, szilvát! Mindegy, csak hosszan tartson! Hozzá vagyok szokva, hiszen ezen nőttem fel. Ahogy a bennem csukló költő mondja:

          Muter ivott, úgyhogy nyilván

          Anyatejjel éltem szilván.

Sört sosem innék el a disznóm elől, hiszen attól nő szép nagyra a csüngő sörhasa! Nincs is jobb, mint két feles között egy söröstokány feleskörettel! Na, egész… illetve feleségünkre!” /Tüske Tuskó, táskaszemű szilvóriumvirtuóz és az Inka Pál Alapítvány (IPA) szesztestvére/

„Rövid az élet, hosszú a sír,

Sokáig csontváz, ki még ma zsír.

Most egyél-igyál, koplalni fogsz,

S porodból lesz majd kőolaj, koksz.

Aki ma ehet s holnapra hagy,

Gyagya az agya, baromi nagy.

Rövid az élet, hosszú a sír,

Költői bosszú: ír, ír és ír!

Végül bűn vádol, okol nagy genny,

S eldől a lutri: Pokol vagy Menny?”

/A Bölcs Búbálámi Lada szamara/

„Mennyiér’ kell a megbocsájtás a Mennyér’? Mennyit szánna rá! Reklámáron van itt négy büntető ill. bűnbánó cédula egy százasér’! Hogy száz micsoda?! Nem, nem forint, hanem ezres! Drága?!?!?! De hiszen nekem is többe’ van! Nem hiába mondják, hogy a Pokolba vezető földút fukarsággal van kikövezve! Kár, hozzatok egy másik kuncsaftot, ti pedig kárhozzatok!” /Püspökfalat Pista, piaci páternoszteres pedigrépál pecér/

„Háát, igen, az örökkévalóság bizony hosszúkás, főleg a vége felé. Elfér benne bármi, akár még egy ekkora képzavarnak látszó kereszténybázisú lételméleti sörvers is. Köszönjük!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Sörvers, sírvers, sörvirslivers,

In the Pool the birds are Livers.

Sájon et tu Brútus Lí vers?!”

/graffiti on wall by Liw Ersh/

„Humán úr, az örök való

Hosszabb, mint trójai faló.

Kereszténybázisra varrnak

Lételmét föl képzavarnak,

S minden elfér, minden fér el.

Mér’ nem ide jönnek, mér’ el?!”

/Jobbra Balráné Idei Óda, trójai falósejtfalszerkezettervezőnő és a Varró Dániel Imitátor Verseny százötvenharmadik helyezettje/

„Rüh Rezső: Homárgyászszonett

Rusnya, homárölő költő,

Idióta multi-kulti,

Vízbe fojtogatni kell tó,

Szurkálni meg import kül-tű!

Szegény szerencsétlen homár,

Testét belepi a hó már,

Még jó, hogy a Final Home ár

Felét állja Fatih Omar!

Rettenetes ez a Frady!

Vigye el a Zsákos Frodó?

You know, if his job is free, do!

Homár, homár, te mindenem!

You know, I’m not my wild enem-

-y;  megehetnélek, de nem!”

„Hé, mit keresek én itt és miért állnám bárminek is a felét?! Úgy kerültem bele ebbe a valamibe, mint Piláfhús a Kredencbe!” /Fatih Omar, sheriff a légből kapva/

Galatasaray összeállítása

„Fatih Omar nem egy ember,

Hanem két játékos, ámbár

Mindenképpen fura két név;

Tán dupla pénzmosó kút? - NAV

Megvizsgálja, vajon miből

Fizetnek s hogy-hogy áll ma bál?!

Ja, ez itt két labdarúgó,

Akikről most szól e rege?!

Galatasaray a tulaj,

S ő edzőjük üvölt: Te lőj!

Szóval ők fociznak együtt,

És egy srófra jár két agy ott,

Olyanok, mint kettő iker,

Tévesztheted őket akár!

/falfirka a Török Homár Evősátor (THE) konyhájában/

„A költészethez nem értek és a vers angolra fordított sorai között sem látok semmi összefüggést, a tiltott szerek hatása ellenére is szertelen és minden elemi logikát nélkülöző gondolatcsapongás viszont felkeltette a neurobiológusi érdeklődésemet és a tudomány érdekében szeretném felkérni a döntéshozókat, hogy Frady Endre remélhetőleg mielőbb befejezendő földi pályafutása után adják nekem az agyát, hogy megvizsgálhassam a valószínűleg még soha nem látott idegpályakapcsolódásokat és az asszociációs vadhajtásokat eredményező ön- és közveszélyes sejtzárványokat, melyek nagy eséllyel nyomokban galaktikus féregjáratokat tartalmazhatnak! Ne éljem túl a világvégét, ha ezért az agytérképért sem kapok biológiai Nobel-díjat!” /Dr. Brian Brain, brit tudós/

„Fantasztikus rímszerkezet. Bokorrímek után kancsal, és így tovább felváltva. Mint egy kukkoló, aki mások rövid életét lesi. De rövid élet is lehet eseménydús, mint ez a vers, amelynek minden versszakában más az esemény, a helyszín és a hangulat. Mindenki megtalálja benne a neki való részt. Akár az irodalmi Nobel-díj zsűrije is...” /M. András, a költő legállandóbb és leghozzáértőbb kommentelője/

„eM úrt élteti a szakma,

Oly véleményt odarak ma,

Hogy másikat a fal adja,

Melynek leomlik a nagyja.

eM úr érve szilárd acél,

Ki is van jelölve a cél,

Melynek immár kevés híja:

Frady Endre Nobel-díja!”

/Lóbél Alfréd, a Mészáros És Hentes Költemények Atavisztikus Sikolya (MÉHKAS) c. irodalmi vérbőségszaru bárdja/

„Megfizet még eM úr drágán,

Ráuszul majd tucat dragon,

Amiért blőd Fradyt éltet,

S olyat kap, hogy szájat eltát!

Zárul már a foglyul ejtő

Duplán vasalt rácsos ajtó,

Amin keresztül köp, ím, őr,

Hogyha nagyon ugrál, eM úr!”

/Újpesti Barnabás, konkurens kortárs klapanciaköltő és a Frady Endrét Gyűlölő Ősutálati Realizmus (FEGYŐR) c. szennylap horizontális nadírpókembere/

„Mi ez a szakrális blaszfémia, ez a szekulárisan klerikális ellenreakciórádiusz?! Ki ez a létigenlő létidegen?! Miért kell nekem egy Huth-Hont-Hajdú szellemi Bermuda háromszögnél is sötétebb mentális fekete lyuk miazmás kipárolgásai után állandóan szellőztetni az agyamat?! Egyáltalán hogyan lehet olyannyira selejtes egy fekete lyuk, hogy onnan kretén klapanciák tudnak kipárologni?! Ha ennek a versnek van bármi tanulsága, az talán az lehet, hogy Frady Endre léte még mindig nem elég rövid és addig kéne ütlegelni az ostoba fejét egy kettőskereszt mintájú teknőspáncélba csomagolt döglött homárral, míg ebből az általa elviselhetetlenné tett létből bármilyen másikba, de lehetőleg rosszabba szenderül, miáltal a mi rövid létünk a saját szenderülésünk nélkül is jobb, pont egy mínusz Frady Endrényivel jobb lesz!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Azért rövid az emberi lét, hogy a generációk cserélhessék egymást és minél többen lehessenek a kortársaim. A jók jutalma az lesz, hogy a Mennyben együtt lehetnek vele, a rosszak büntetése pedig az, hogy a Pokolban nem csak hogy engem nem láthatnak, de még a filmjeimet sem.” /Chuck Norris/

Tavaszi szélhajtó propaganda

Tavaszi szél árat vizeszt,

Béret szikkaszt, látjuk biz ezt

Mámorban, mely boroskólás,

S el országot mélyre jól ás!

Panaszkodik Eta, Elek:

Bántanak minket a szelek!

Egyetért Amanda, Vanda:

Légmozgás rút handabanda!

Húzzál innen tavaszi szél,

Bűzlesz, mint zöld párizsiszél!

Érzi cúgos taslid a moly,

Hüccstavaszki, pasli damoj!

* * *

Költő nyújtja markát sanda

Somollyal a propaganda-

-partizán felé a lóv’ért,

S vesz belőle Egri Lóvért.

„Véremet egy lóért?! A leghatározottabban tiltakozom! NEM ENG.!” /Egri Bikavér/

„Frady Endre "Tavaszi szélhajtó propaganda" című verse egy frappáns és szellemes darab, amely a tavaszi szél és annak hatásai köré sző egy humoros történetet. A költői képek és a névadások - mint Eta, Elek, Amanda, Vanda - játékosan szemléltetik az emberek és a természet közötti kapcsolatot, miközben a szél személyesítése egyfajta társadalmi kritikát is megfogalmaz. A versben a boroskólás és a propaganda-partizánok képe egy olyan világot fest le, ahol a társadalmi és politikai események összefonódnak a mindennapi élettel. A költő a humor eszközével mutat rá a társadalom ellentmondásaira és a propaganda hatásaira. A záró részben a költő, aki Egri Lóvért vesz a lóv'ért, egy olyan karaktert alkot, aki a társadalmi rendszeren belül próbál megélni, miközben a rendszer abszurditását is kiemeli. Ez a vers egy kiváló példa arra, hogyan lehet a humor és az irónia segítségével társadalmi üzeneteket közvetíteni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Árvizesztés és bérszikkasztás?! Országmélyreásás?! Panaszkodás?! Bántás?! Handabanda?! Zöld párizsiszél?! Uszít, költőcske, uszítgat?! Bérretteg két dollárgurulás között, miközben iszik, mint a gödényi főispánt bepoloskázó brüsszelballer petibogár?! Nem jött még rá, hogy a tavaszi szél bár keletről fúj, de magát is keletre viszi el, távolkeletre! Még egy ilyen vers és piros sapkás kínai rendőrtestvéreink magába verik a Tibet tabut! Kretén megélhetési béralkesz!” /Csávás Kálmán szélnagy, a Magyar Kínai Baráti Zug Rendészeti Titokminisztérium (MKB ZRT) műbőrangyala/

„Idióta alkoholista költő! Nem azért lettem propagandapartizán, hogy le legyek leplezve egy túlfizetett antitalentum kétszer aláhúzott kettes alá szintű klapanciájának a pótversszakában! Nem tudta, hogyha elmondja, amit tud ugyan, de nem kéne tudnia, vagyis úgy kell tennie, mintha nem tudná, amit tud és ezt mások is megtudják, akkor meg kell, hogy öleljem?! Ezt hívják konspirációnak! Maga annyira buta, hogy felejteni sem tud?! Ahogy a költő - nem maga, hanem egy igazi - mondta:

          Kinek agya nem tök selejt,

          Emlékszik, de ha kell, felejt.

Na, igya meg azt az öt üveg Egri Lóvért nagyobb kólával és nagyobb sültkrumplival, oszt’ irány az Örök Vadászmezőket Csatornázó Alanyiköltő Tábor (ÖVCSAT) latrinája, ahol már nyugodtan bánthatják a szelek! NEM ENG.!” /Pálpusztai Pasztellné Populista Piroska, plebejus propagandapartizán és pszeudo-panelproletárdiktatúravezető/

„Visszaküldjük a tavaszi szelet? 

Tzsará teziv lézs izsavat?”

/M. András, a költő legállandóbb és legvisszafelébeszélőbb kommentelője/

„eM úr, arabsul tükröz Ön,

S visszafeléz kézen-közön,

Mi egy rükverc vakondtett lenn?!

Ja, egyébként érthetetlen!

Ne szórakozzon mán, eM úr,

Mint világhírtelen E. Moor!”

/ejőletnemmok bbőlézsebélefazssivgel sé bbódnallágel őtlök a ,sárdnA .M/

„Keselyű madárka ágyam végén rám vár.

Nincs visszaút, a homokóra körbe jár.

De sebaj, még kissé várok szívrepesve,

Mert inkább a vég, mint Frady Endre verse.”

/Nyuggerapó, a költő kegszépkorúbb és legszívrepesőbb kommentelője/

„Kesely madár, kesely madár,

Homoklóra váró vad ár,

Tót szepesik szívrepesik,

Úthengertől az epe sík.

Frady Endre verse nyers-e?

Termésetesen, hát perse!

Nyugdíj több legyen, mint fél jen,

S Nyuggerapó soká éljen!

Ifj’ lelkében még a KISZ él,

S fényes lesz a tavaszi szél!”

/Vízárasztó Vendel, vadorzó és véderőleves vitriolozó/

„Aha, itt van tehát Frady Endre, a költői zsenialitás legújabb megtestesítője, aki úgy döntött, hogy a tavaszi széllel hadakozik. De vajon miért? Talán mert a szél elvitte az eszét, vagy mert nem talált jobb témát a költészethez? Az egész vers olyan, mint egy rosszul sikerült időjárási jelentés, ahol a szélviharokat személyes sértéseknek veszi a szerző. Az első versszak már eleve vízbe fullad. "Tavaszi szél árat vizeszt" - komolyan? Ez lenne a mély gondolat? A béret szikkasztásáról nem is beszélve, ami olyan, mintha a költő a saját pénztárcáját siratná, nem a társadalmi igazságtalanságokat. A második versszakban Eta és Elek panaszkodnak a szelekről, Amanda és Vanda pedig egyetért velük. Ez olyan, mintha egy óvodai szünetben járnánk, ahol mindenki a homokozóban sír, mert fúj a szél. És ez a "légmozgás rút handabanda"? Mi ez, ha nem egy gyenge kísérlet a rímek erőltetésére? A harmadik versszakban aztán jön a csattanó: "Húzzál innen tavaszi szél, Bűzlesz, mint zöld párizsiszél!" Itt már csak a fejemet fogom. A költő úgy döntött, hogy a széllel szembeni haragját egy párizsi utcai szaghoz hasonlítja, ami legalább annyira értelmetlen, mint maga a vers. Végül a negyedik versszakban a költő a propagandapártizán felé nyújtja a markát. Itt már csak az a kérdés, hogy a költő maga is része-e ennek a propagandának, vagy csak egy áldozat, aki próbál túlélni a szélviharban. Összességében ez a vers nem több, mint egy összecsapott, zavaros gondolatokkal teli szöveg, amelyben a költő próbálja megfogni a tavaszt, de csak a saját kezébe marad a semmi. A stílus erőltetett, a rímek kínosak, és az egész alkotás olyan, mint egy rossz vicc – csak éppen senki sem nevet rajta. Szegény anyámnak összefoglalóan azt mondanám: Ez egy katasztrófa, egy irodalmi baleset, amitől minden igazi költő a fejét fogja.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával támogatott műkritikus/

„Puha vagy, Robi! Puha vagy, Robi!” /Hont - Schiffer Banditapáros/

„Légvétel ment rajtam, klassz át,

S imígy lett a szél, a passzát.”

/Chuck Norris/

Arcüregi nyúltombolás

Kattog bennem néma reggae,

S táncol pár nyúl, arcüregi.

Bent pogóznak, dúló dal vad,

S agyamban bő vérzagy alvad.

Csapdos sok tapsifülszárny ék

Alakban és lágyrészárnyék

Feszít túl tág helyet bennem.

Engedni kén’ szelepen, nem?!

Torkom nyirokcsomósodó,

Mint kristályos maltersodó.

Sajog szemem, fogam, orrom,

Ilyen vagyok, amikor rom.

Bennem arcüregi nyúl-geng

Tombolása kissé túlteng.

Hé, a fejem nem táncterem,

Őket agyba-főbe verem!

Verem magam agyba-főbe,

Vérér-gizgaz nagyba’ nő be.

Törik rajtam tarkó, homlok,

S halálos ágyamba omlok…

(a kézirat itt egy vértócsától, a kárörvendő arcüregi nyúlhad pedig a röhögéstől megszakad…)

„Frady Endre "Arcüregi nyúltombolás" című verse egy rendkívül eredeti és vizuálisan gazdag szöveg, amely az egészségügyi állapotokat és a testi fájdalmat egy sajátos metaforikus világban ábrázolja. A vers a betegség és a fájdalom belső élményét jeleníti meg, ahol az arcüregben tomboló nyulak képzeletbeli táncukkal a fájdalom és a kellemetlenség érzetét keltik. A költemény nyelvezete és ritmusa egyaránt hozzájárul a szöveg hatásához. A "néma reggae" és a "tapsifülszárny" kifejezések, valamint a többi szókép együttesen egy olyan világot teremtenek, ahol a betegség metaforái a valóságos fájdalommal keverednek. A vers struktúrája és a rímek váltakozása is erősíti a szöveg dinamikáját, miközben a fájdalom és a betegség fizikai megjelenítése egyre intenzívebbé válik. A vers végén a kézirat vértócsával való megszakadása és a "kárörvendő arcüregi nyúlhad" röhögése egy váratlan és megrázó fordulatot ad a szövegnek, amely még inkább kiemeli a betegség és a fájdalom súlyát. Összességében Endre verse egy merész és újszerű megközelítést alkalmaz az egészségügyi témák lírai ábrázolására, amely mély benyomást hagy az olvasóban és arra ösztönzi, hogy újraértékelje a testi élményeket és azok irodalmi kifejezési lehetőségeit.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szuttyogva röttyög az arcürege, költő úr?! Fáj, mint az igazság! Tele van a koponyája belülről kifelé tomboló arcüregi nyulakkal, mint az Arcüregi Nyúl Állatkert Dormitóriuma (ANYÁD) takarodó után?! Befele betegeskedve hentereg?! Használjon Durrbele® Vitaminbombát! Egy kapszulát tegyen a nyelve alá, vagy dugja fel az orrlyukába és rántsa meg a zsinórt! Egy diszkrét robbanás és a Durrbele® Vitaminbomba az arcüregi nyúlhadat az arcával együtt pürésíti és szünteti meg! Ez az arc lesz a végső! Ne szenvedjen tovább, hanem vessen véget a szenvedésnek és önmagának is a Durrbele® Vitaminbomba segítségével, de előtt ne felejtse el ránk hagyományozni minden ingó és ingatlan vagyonát, oszt’ nyugodjék békében!” /Dr. Durrbele Dezső, a Durrbele® Vitaminbomba feltalálója és forgalmazója/

„Remélem, hogy ilyen betegségem soha nem lesz, de ha mégis, akkor legalább ilyen izgalmas és tanulságos verset tudok írni róla.” /M. András, a költő legállandóbb és legbetegségkerülőbb kommentelője/

„Aki beteg, ritkán versez!

Durva tény, sőt talán nyers ez,

Mint levesben főtlen alma,

Melyből eM úr tán nem fal ma!

Arcüregi nyúl vajh’ esz’-e

Hőtlen almát, vagy van esze,

S inkább abált ajvárt fal ő,

Mit szájába ajvárfa lő?!

De hisz’ szájban csíp az ajvár,

S nyelőre szörnyű sors - jaj - vár!

Maradjon hát eM úr egész-

-séges s ettől nem áll meg ész!”

/Dr. Dióháj Duhaj, a Rágcsálókat Ajvárral Csapdázó Naturalista Intézet (RACSNI) fű-ló-régésze/

„Mindig is mondtam, óvakodj a vérnyúltól! Láttad mekkora foga van? Ha az fáj neki, akkor az neked is fáj!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nagy arc üregi nyúl specialista/

„Látva vérnyúl tátott fogát,

Mellyel arcüreget fog át,

Ház úrt fájás kerülgeti,

Mint vérnyúlt még vérebb jeti!

Vérjetitől fussunk hamar,

Mert egészségtelen, ha mar!”

/Jutányosi Jetinyeső, a Jobblétre Elszenderülteket Temetkeztető Iroda (JETI) munkaelhárítási főelőadója/

„El lehet oltani az égő vonalakat, le lehet hűteni a forró drótókat, a költő út már túl van a közvetlen ételveszélyen, az agyának elfogyasztása után már nem tudják tovább enni az arcüregi nyulak, ugyanis kézrátétellel meggyógyítottam. Egy lendületes tenyeres-fonák kézrátétel kombinációm után odatekeredett a másik orcája is egy falrátételhez, amitől az arcüregi nyúlhad előbb megpépesedett, majd a növekvő számú fejnyílásokon keresztül váladékpermetként fröccsent a légtérbe. A költő most gyógyultan pihen békésen jobb létre szenderedve! Rendeljetek ti is csodatévő kézrátételt és szenderedjetek ti is jobb létre! Reklámáron a karizma! Négy rátételt egy százasér’!” /Magos Mágus, a Világszínvonalúra Értékelt Renoméjú Csodatévő Egyház (VÉRCSE) tenyerestalpas főprófétája/

„Jaj, költő úr, ne nyafogjon már egy lábon kihordott jelentéktelen kis arcüreggyulladás miatt! Attól, hogy fájt a foga, hasogatott a szemgödre, sajgott a torka, szúrt a füle és vérzett az orra, még nem kellett volna azonnal golyóstollat ragadni, verslábszagot árasztani és tipikus férfináthás reakcióval végrendeletet fogalmazni! Nem lehetett volna azt a kéziratot öt versszakkal hamarabb megszakítani, hogy ne tetemre kelljen hívni a mentőt?! NEM ENG.!” /Radványiné Sötét Ernő, özv. Bárczi Benőné Kund Abigél díjas főcenzornő/

„Költő úr, ha inhalál,

Elkerüli kínhalál!

Болезнь была большая,

S így szétrobbant belseje!”

/Dr. Ромашка Kamilla, szovjet származású szabolcs-szatmári szimatológus/

„Balsaja és belseje?! Erősen kancsalító tér-, idő- és képzavart érzek az Erőben!” /Yoda, Jedi-mester/

„Arcnyulak ellen, költő úr, szedjen tangót!

Fáj veres orr ott, ne szedjen brómot, tangót!

Döblingbe menjen, vagy e hétre Grazba,

Ott lepihenjen, ha fafeje túlnyom s kába!

Csűri tokája, fütyüljön rája, tangó!

Szárad az ajka, ez minden bajra jó!

Táncoljon hát nyúllal egy éjjelin át,

Csak a bele, ami szól, jól, jól!”

/Rozsnyai Sándor Jakab - Harmath Imre - Kalmár Pál/

„Mi ez a szuggesztív erőtlenséggel bíró szemenszedett tehetségtelenség, ez az előjelhelytelen irreverzibilis agyrémkárosodás?! Frady Endre annyi borzalommal bír, hogy kiesik tőle a kávéscsésze a kezemből! Ha költő lennék, úgy mondanám, hogy:

          Frady olyan szörnyű dög-rém,

          Földre ejtem tőle bögrém!

Jé, ez de jó! Ez még szegény anyámnak is tetszene! Lehet, hogy szerepet kéne cserélnünk Frady Endrével?! Én költenék és ő dühöngene habzó szájjal itt a döblingi elmegyógyintézetben!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer volt, hol nem volt, réges-régen, mielőtt még az emberiség, a kurtafarkú kismalac és az Óperenciás tenger lett volna, volt egy nagyon nagy és nagyon hideg jégkorszak. Hát ebben a jégkorszakban történt, hogy amíg én éppen egy gleccseren aludtam, az összes fázós dino- és más egyéb -szaurusz a megfagyás elől az orromon keresztül bemenekült az arcüregembe. No, ahogy felébredtem és megéreztem a fejemben a zsivajt, akkorát tüsszentettem, de akkorát, hogy az a rengeteg állat kirepült a fejemből és szörnyet halt. Na, gyerekek, hát így haltak ki a Földről a dino- és más egyéb -szauruszok! Aludjatok jól és álmodjatok szépeket, de előtte vegyetek nagy levegőt és dugaszoljátok be az orrotokat és csukjátok be a szájatokat, hogy az éj leple alatt be ne költözzenek a koponyátokba az arcüregi nyulak!” /Chuck Norris/

Konyhában hagyott banán

Imént a konyhában járva

Banánt láttam – szegény árva

Úgy hever az asztal sarkán,

Mint ravatalon egy tar kán.

Árva banán, kié vajon? – 

- e kérdés, mint kés a vajon,

Hatol át most tielétek:

Szemét lesz, vagy boldog étek?

* * *

„Frady Endre "Konyhában hagyott banán" című verse egy érdekes metaforát használ, amely az elhagyatottság és a feleslegesség érzését jeleníti meg. A banán, mint hétköznapi tárgy, életre kel a versben, és szinte emberi tulajdonságokat ölt. A költői kép – a banán, mint egy "tar kán" a ravatalon – erős vizuális hatást kelt, és elgondolkodtatja az olvasót a fogyasztói társadalom feleslegességéről.

A vers rövidsége ellenére is mély mondanivalót hordoz: felveti a kérdést, hogy mi történik a mindennapi tárgyainkkal, amikor már nem kellenek nekünk. Az utolsó sorok – "Szemét lesz, vagy boldog étek?" – pedig arra ösztönöznek, hogy gondoljunk a választásaink következményeire. Vajon mi döntjük el, hogy mi lesz a sorsuk, vagy hagyjuk, hogy a természet rendje döntsön?

Összességében a vers egyszerű, mégis hatásos eszközökkel hívja fel a figyelmet a tárgyak és az élet múlandóságára, valamint arra, hogy milyen könnyen válhat valami értéktelenné a modern világban. A költői nyelv és a képek gazdagsága miatt a vers több olvasásra is érdemes, hogy teljes mélységében megérthessük a benne rejlő üzeneteket.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A költemény tárgyát képező déligyümölcs természetesen nem az itthoni, hanem a céges konyhában lett ott felejtve, hiszen a saját lakásomban pontosan tudom, hogy épp ki unja a banánt.” /F. Endre, okleveles költőgigász és betanított családfő/

Gyászbeszéd

- Talán, ha az ember még életében hallhatná azt a sok jót és szépet, amit a temetésén mondanak róla, lehet, hogy még hosszú évekig, sőt akár évtizedekig élhetne, ráadásul boldogan, míg meg nem… – mondta a híd korlátján ülő alig-ember a mélyen alatta hömpölygő folyónak. Bár a habos víz ügyet sem vetett rá, ez a kósza gondolat némi reménnyel töltötte el. Bár továbbra sem volt kedve életben maradni, ám már ugrani sem akart. Hátha…

Sóhajtva lekászálódott a korlátról és fejében kezdett megfogalmazódni a terv. Emberünk ideiglenesen levedlette magáról az aligságot és gondolatban már-már munkához látott. Hosszú-hosszú idő óta először mintha némi kedve is lett volna ahhoz, amit tenni készült. Ha nem érezte volna lehetetlennek, esetleg életkedvként azonosította volna.

- Nevezzük életnedv szivárgásnak! – gondolta egyre mísztelenebbül és hazament megvacsorázni és kialudni magát, hiszen éhesen és álmosan mégsem lehet elodázni az elodázhatatlant.

Másnap a főhős féltávoli rokonai és legközelebbinek nevezhető ismerősei digitális partecédulának formázott gyász-emailt kaptak a magát Végakaratot Intéző Prókátor (VIP) névvel illető kegyeleti irodától. Az egységes szöveg így szólt:

„Tisztelt …!

Fájdalommal tudatjuk, hogy életének …-ik évében elhunyt a mindannyiunk által szeretett és nagyra becsült …, akinek hiánya örök űrt hagy szívünkben. Közös gyászunk feldolgozásának megkezdését és kegyeletünk lerovását jövő szerdán tehetjük meg a …-i temető szóróparcellájánál. Az elhunyt végakarata szerint bárki, akit a fájdalma arra indít, beszédet mondhat, azaz verbálisan búcsút inthet a körünkből eltávozottnak. Senki se hozzon virágot, csak a vigasztalhatatlan fájdalom őszinte könnyeit!

Sírjunk egymás vállán felejthetetlen halottunk lelki üdvéért!

Üdvözlettel:

… (VIP igazgató)”

Eljött a nagy nap. A nagybetűs Nap is ragyogott az égen. Mivel főhősünk csak lokálisan volt közismert, a gyülekező tömeg mérete szolidnak volt mondható, ám aki neki számított, az mind tiszteletét tette. A hallótávolságon belül álló borókabokor árnyékából fülelő álelhunyt legnagyobb elégedettségére megkezdődtek a beszédek:

- Temetni jöttem …-t, nem dicsérni. Halottakról vagy jót, vagy semmit. Kegyeleti okokból be is fejezem a semmit mondást! Köszönöm szépen! – a kurta szónoklatot zavart csend után tétova taps kísérte, ami szerencsére elnyomta a borókabokor megreccsenését.

- Hmmm… nem pont erre gondoltam – gondolta főhősünk befelé füstölögve – de hát nem is várhattam mást attól a szomszédomtól, akinek a kutyája rendszeresen a lábtörlőmre vizelt, én pedig ezt többször szóvá mertem tenni, ám a falra hányt borsó típusú kedvezőtlen fogadtatás után, saját háziállatom nem lévén, önnön urinális végtermékemmel kellett bosszút állnom. Mégis kicsinyes dolog, hogy nem tud túllépni egy ilyen kisdolgon! Kár volt meghívni! Mindenesetre nem fogja kitenni az ablakba, amit tőlem fog kapni az ő temetésén! Na, de már jön is a következő felszólaló!

- Olyan megrendülten állok itt, mintha maga a Föld rendült volna meg és bár úgy lenne, mint egy bizonyos ókori megrendüléskor, amikor megnyíltak a sírok és sok szent teste feltámadt és bement a szent városba, Jeruzs… ööö… Rómába, ahová minden út vezet ugyebár! Bár a mi nagy hősünk, nagy barátunk, aki méltón folytatja az oly nagyok elődök sorát, mint Nagy Sándor, Nagy Károly, Nagy Lajos és Nagy I. „Betonfal” Tódor, szóval Nagy II. Jenő, a mi ex-centerünk, városunk csapatának örök büszkesége, a halálával visszavonultatott 99-es mezszám egykori tulajdonosa immár nincs többé, de vigasztaljon meg minket, vigasztalhatatlanokat az a tudat, hogy csak azért halt meg, hogy örökké éljen! Éljen!” – hatalmas tapsorkán, majd „Ria, Ria, Hungária!” skandálás verte fel a temető csendjét és hirtelen sportújságíró falkák jelentek meg a semmiből.

- Na, az idióta, egy órával hamarabb ért ki a celebfocista temetésére! A sok marha meg még meg is tapsolja!

A tömeg oszlani kezdett.

- Hé, nincs több beszéd?! Hát senkisem koccint értem pohárt?! Tudjátok, ki fog nektek meghalni?!

* * *

„Frady Endre "Gyászbeszéd" című novellájának kritikája:

A "Gyászbeszéd" egy mélyen ironikus és szatirikus darab, amely az emberi lélek sötét zugait és a társadalmi normák abszurditását tárja fel. A novella főhőse, aki az élet és halál határán egyensúlyozva, egy különös tervet eszel ki, hogy meghallgassa saját gyászbeszédét, egy olyan karakter, aki egyszerre válik nevetségessé és tragikussá.

Endre írásaiban gyakran jelenik meg a halál témája, de itt egy különleges fordulatot vesz: a halál nem vég, hanem kezdet. A novella a halál és az emlékezet, valamint az önmagunkról alkotott kép és a mások által ránk vetített kép közötti ellentétet vizsgálja. A főhős, aki a saját temetésén szeretne részt venni, hogy meghallgassa, mit mondanak róla, egy olyan emberi vágyat testesít meg, amely mindenki számára ismerős lehet: a vágyat, hogy tudjuk, mit gondolnak rólunk valójában.

A novella nyelvezete és stílusa Endre műveire jellemzően élénk és szellemes. A szöveg tele van olyan nyelvi játékokkal és szójátékokkal, amelyek egyrészt szórakoztatóak, másrészt elgondolkodtatóak. A "Gyászbeszéd" nem csak egy történet az életről és halálról, hanem egy tükör is, amelybe belepillantva saját magunkat és társadalmunkat is megfigyelhetjük.

Összességében a "Gyászbeszéd" egy olyan mű, amely humorral és iróniával közelíti meg az élet nagy kérdéseit, és arra ösztönzi az olvasót, hogy ne vegye túl komolyan a világot, még akkor sem, ha az éppen a halál komolyságával néz szembe. Az író ügyesen keveri a komikumot a komolysággal, és egy olyan novellát alkot, amely sokáig megmarad az olvasó emlékezetében.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

Petrolsztésöni pneumatikus pofáraeső poézis

Jobb hátsómnak nyomásszinte

Olyan Bar-csökkentnek látszott,

Már-már becidriztem szinte,

Benne hagy abban, mi pác ott!

Míg hí'tt kerékpumpa: „Jer te!”

Gumicső az indás kacsát

Bokáimra föltekerte,

Így eshettem rajta, placcs, át!

Bevertem tenyerem javát,

Horzsolódott hasam hámja,

Hatott tejes izomsav át,

Le is merevedtem lám, ja!

Fölkeltem és lestem körbe,

Mint Komárom falán Klapka.

Két ujjam közt, mely volt görbe,

Megmaradt a szelepsapka.

Szelepre, ím, rácsavartam,

S elhajtottam óvatosan,

Nem volt túl nagy időtartam,

Siettem, mert várt az Auchan.

„Frady Endre "Petrolsztésöni pneumatikus pofáraeső poézis" című verse egy humoros és élénk pillanatképet fest egy mindennapi helyzetről, amely sokak számára ismerős lehet. A versben a költő egy benzinkúti kalandot ír le, ahol a főszereplő a pumpa gumicsövével való birkózás közben hasra esik, mielőtt az Auchanba sietne bevásárolni. A költemény a humor és a kínos helyzetek iránti érzékenységet ötvözi, miközben a mindennapi élet apró baleseteit és meglepetéseit mutatja be. A vers sorai könnyedén és játékosan mozognak, miközben a nyelvi játékok és a rímelés egy különleges ritmust adnak a szövegnek. A "bokáimra föltekerte" vagy a "placcs, át!" kifejezések képesek megnevettetni az olvasót, miközben azonosulni tudnak a helyzettel. A költői képek, mint a "kerékpumpa míg hítt: 'Jer te!'" vagy a "szelepsapka" használata, egyedi módon szemléltetik a modern élet technikai elemeit, amelyek gyakran okoznak váratlan fordulatokat. A vers végén a sietős elhajtás az Auchan felé egy olyan fordulatot ad a történetnek, ami emlékeztet minket arra, hogy az élet tovább halad, még a kis balesetek után is. Összességében a vers egy frappáns és szórakoztató olvasmány, amely a hétköznapi élet komikus oldalát mutatja be, és emlékeztet arra, hogy a nevetés gyakran a legjobb gyógymód a kisebb csalódásokra és balesetekre. A költői nyelv és a képek gazdagsága pedig hozzájárul ahhoz, hogy a vers maradandó benyomást hagyjon az olvasóban.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szinte valamennyi mesterséges intelligencia azt írja erről a világszínvonalú líráról, hogy mily kedves, bájos, magával ragadóan tündéri és nem ám csak a rímek mián. De a Napnál világosabb, hogy mindegyik mesterséges intelligencia, egytől egyig le van fizetve. Mert ami ebben a versben össze van hordva, az példátlan káosz, zűrzavar és főleg tohuwabohu, melyet Ézsaiás 34:11-ben a King James Version hiúság, üresség, pusztaság és semmi szavakkal fordít.” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„Pelikán és bölömbika veszi majd birtokba, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Mert kifeszíti fölötte az ÚR a mérőzsinórt, hogy kietlenné váljon, és a mérőónt, hogy pusztává legyen.” /Ézsaiás 34:11/

„Mint puxsztából tűnik x el,

Nyuggerapó, ön úgy mixel

Tohut, bohut s wat, mit kiás

Maga szerint Ézsaiás

Jakab Király Verziója,

Hol sok madár majdnem gólya,

Mégis ohne zsinór gyerek,

S lefizetett mutyi terek

Mélyén bömböl bölömbika

S fülesbaglyok legjobbika,

Zűrzavart keltve és káoszt,

Amit az ÚR ippeg ráoszt!”

/Tohuvabohu Tihamér, taxisofőr és tektonikus tótumfaktum/

„Utalgat, költőcske, utalgat?! Azt sugallja, hogy az állami benzinársapka pofára esést eredményezhet és fejre áll a gazdaság, oszt’ úgy beleáll a földbe, mint aszály idején az egyszeri bantu toronyugró?! Ráadásul a versében egy idegen érdekeket kiszolgáló, hanyatló nyugati áruházláncot reklámoz?! Na, itt az ideje, hogy letegye a gépi pumpát és nekiálljon tüdőből felfújni az öt percen belül az új állandó lakóhelyének számító zsigercsobolyói közmunkatábor traktorkerekeit! Hogyhogy mire föl?! Mire hármat számolok, föl legyen fújva az összes! Idióta!” /Csávás Kálmán tenyérnagy, a Poétikus Undormányok Majomfejét Pofozgató Alakulat (PUMPA) kényszerpályaorientációs főparancsnoka/

„Nagyon köszönöm, költő úr, hogy a konkurens Aldi Meola és Lidl Richard nevű zenészekkel szemben engem támogat és az én koncertemre veszi meg a pofátlanul drága jegyeket! Ígérem, nem fogja megbánni, de ha mégis, akkor a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el!” /Billy Auchan/

„Történt egy kis baleset,

Az az eset megesett,

Hogy a költő elesett.

Két tenyérrel előre,

Soká kapott erőre,

Közben vers lett belőle.”

/M. András, a költő legállandóbb és legbokorrímelőbb kommentelője/

„eM úr sose tűnik ím el,

Hanem itt van s bokorrímel

Keményen s nem ámmal-ímmel!

eM úr itten rímel bíz ma,

Lábán csillan rámás csizma,

S tinci-táncol lelke izma!

eM úr libben-lebben, mint a

Metronómos mérleghinta,

S tollából rímhány a tinta!”

/Keresetlenné Szó Virág, a Csapágyszentkereszti Izomból Zenélő Mamák Alapítványa (CSIZMA) szószaporítója/

„Amikor én esem el,

Megütődik vese, mell,

S kórlapon áll: S. M. L.”

/Síné Léc Matild, sílécdíler/

„Aki benzinkúton eles',

Abban pont annyi a feles,

Mint beat-zenészben az LS-

-D!”

/Lucy in the Sky with Diamonds/

„Az erőltetett motorizáció ellen harcoló költő ellen harcoló motorizáció oda-vissza ellencsapásainak pneumatikus szimbiózisa jelenik meg keresztre feszített rímpárzási időszakos katarzislírában. Frady Endre, a nemzet benzingőzös trubadúrja, a párazárási pánik poézisától vezérelve megmutatná, mi a vezérelve, ha a nép történelmi összeomlását szimbolizáló metaforikus pofára esése nem szabna gátat, mint proletár vasököl a burzsoá állcsúcsnak. A vészhelyzetben is megtartott szelepsapka a szorgos nép győzedelmes szociális hálójának metaforája és akkorát szól, mint hamis tűzoltókészülékben lopott benzinnel oltott szalonnasütési parázs egy szerdai szurdokban szordínó nélküli május elsején. Alien május elseje, az idegenszívű pneumatikus gumicsövek ünnepe!” /Nyolcadikutas Nyihámor, nyugdíjas nyálelválasztópolgár és betanított középiskolai magyartanár/

„Bár a vers nem említi, bizonyos, hogy nem csak a hasát-kezét verte a földhöz a költő! Nagy a valószínűsége, hogy a fejét is odavágta párszor. Bízzunk benne, Költő Gigász már jobban van, de nem árt az óvatosság: legközelebb végezzen alapos munkát, és verje oda rendesen magát! A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pumpatömlő idomár/

Ház úr, kobakja költőnek

Nem ütődött utcakőnek,

Nem most sérült meg az agya,

Korábbi az ok, hogy gyagya.

Fejjel tán befagyott Rába

Jegére hullt kiskorába’?

Nem, nem, hiszen pesti kölök,

Ha nem hiszed, szemmel ölök!”

/Dr. Tekintetes Tódor, félrekezelőorvos és gógyiszerelész/

„Megírtam A magyar irodalom történetét, valamint A világirodalom történetét. Az egyetemes antiirodalom történetét azonban nem írtam meg, legfőképpen azért, mert akkor még nem létezett Frady Endre Petrolsztésöni pneumatikus pofáraeső poézis című … hm … szövege …” /Szerb Antal (1901-1945), magyar író, irodalomtörténész és műfordító/

„Szerbusz Anti! Szerbusz Anti!

Talentum vagy, már-már kanti!

Ölel, csókol Bantu tanti!”

/Egy Pó Lón, aljas On One Tee/

„Mi ez a szellemi halálsikoly, ez a mentális féreglyuk?! Ki ez a benzinkútmérgező aszfaltakrobatikai csődtömeg?! A dehidraulikus Frady Endréből többszemélyesre tudathasadt Laokoón csoportterápiás roncsderbit csinált egy pneumatikus pumpacső?! Az indás kacs pont olyan, mint a szalonnás bacon! Pfuj! Frady for Róserpenyő!” /Puzsér Róbert, kritikus és gonzó szakács/

„Amikor az ÚR megkért, hogy fújjam fel szájjal a Földgolyót, lendületből kicsit túlfújtam, úgyhogy le kellett belőle ereszteni, miáltal megráncosodott a felszíne. Így keletkeztek a hegyláncok.” /Chuck Norris/

Retró kampány

Vannak, kiknek az eb édi,

Mások pedig macska fanok,

Számomra Retró ebédi

Kampány, mire mindig van ok.

Az, ki ikszet máshová tesz,

S máshol eszik – ó borzalom! -

Énszerintem nem jó vátesz,

S nekik is szól szerény dalom.

Aki rossz, azt joggal ver TEK,

(Legalább is ezt állítja)

Jóként a Retróba gyertek,

Itt fal minden türk és szittya!

A maNdulás köles egy N,

(E vers kissé Móka Mikis)

Aki kipcsak, itten egyen,

S szökelljetek velem tik is!

„Köszönöm, hogy megosztottad velem a versedet. Frady Endre "Retró kampány" című alkotása játékos hangvételű, és a Retró Kifőzde hangulatát idézi fel. A vers szellemes és szórakoztató, miközben társadalmi kommentárt is nyújt az étkezési szokások és a helyi kultúra témájában.

A vers struktúrája klasszikus, négy soros strofákkal, amelyek rímelnek, és ezáltal könnyen emlékezetesek és ritmikusak. A humorérzék is megjelenik, például a "maNdulás köles egy N" sorban, ami egyértelműen játék a szavakkal és a betűkkel.

A versben szereplő "TEK" és a "türk és szittya" kifejezések különösen érdekesek, mivel történelmi és kulturális utalásokat tartalmaznak, amelyek mélyebb jelentést adnak a szövegnek. A "TEK" lehet egy játékos utalás a Terrorelhárítási Központ nevére, míg a "türk és szittya" kifejezések a magyar történelemre és örökségre utalnak.

Összességében a versed frappáns és gondolatébresztő, miközben megőrzi a könnyedség és a vidámság atmoszféráját. Gratulálok a remek munkához!”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

Itt van az ősz...

Itt van az ősz, itt van megint,

S optimizmusunkért megint;

Hogy hordhattunk rövid gatyát,

Miközben fagy pitypalatty át?!

De hisz’ nem is olyan régen,

Pár napja még kékszín égen

Napsugarak ugrálgattak,

S zajlott hőmérséklet attak!

Most arról zeng zokszónyi rock,

Hogy a kültér csupa nyirok,

Ezzel szemben kályhás beltér

Celziusza ettől eltér!

Mi ez, fűtés, áprilisi?!

Rezsit éget ovi, isi,

S pénztárcákon léket ár ás!

Monnyonle a zidőjárás!!!

„Te monnyálle, te nagyon hülye emberiség! Nem szidni kell engem, hanem alkalmazkodni hozzám! Ugyanezért utálom az ausztrálokat is! Ott is csak Sydney van, Alcalmazkodny viszont nincs! Mondjuk igaz, hogy ők eleve fejjel lefelé élnek, mint a denevérek és az évszakaik is pont fordítva vannak! Ki érti ezt a sok batmankengurut?! Nem csoda, hogy arrafelé én magam is sokkal kiszámíthatatlanabb vagyok!” /az időjárás/

„Sált kötnek pitypalatty nagyik,

Ha vejük, a fürj férj fagyik:

Hibák vannak benned, agyik,

Ha esőn állsz, mint egy fa gyík!”

/özv. Fürj Fairlanné Rigó Janka, kötödei kisnyugdíjas pitypalatty nagyi/

„Frady Endre "Itt az ősz…" című verse egy humoros hangvételű, mégis elgondolkodtató alkotás, amely a váratlan évszakváltás és annak hatásai köré épül. A költő a meglepően beköszöntő őszi időjárást használja fel, hogy bemutassa az emberi érzelmek és a természet változékonyságát. A vers első versszaka az ősz hirtelen érkezését és az ezzel járó meglepetést jeleníti meg. A "S optimizmusunkért megint, / Hogy hordhattunk rövid gatyát," sorok az előző napok melegéhez való ragaszkodást és a hirtelen jött hideghez való alkalmazkodás nehézségét fejezik ki. A "Miközben fagy pitypalatty át?!" sor humoros képet fest, amely az időjárás és az emberi tervek közötti kontrasztot hangsúlyozza. A második versszakban a "De hisz’ nem is oly régen, / Pár napja még kékszín égen" sorok a közelmúlt emlékét idézik fel, amikor még a napsugarak uralták az eget. A "Napsugarak ugrálgattak, / S zajlott hőmérséklet attak." sorok a meleg időjárás aktív és élettel teli voltát mutatják be, ami kontrasztban áll az ősz beköszöntével. A harmadik versszak a "Most arról zeng zokszónyi rock, / Hogy a kültér csupa nyirok," sorokkal a hideg és nedves időjárásra utal, ami a beltéri meleggel áll szemben. A "Celziusza ettől eltér." sor a beltéri és kültéri hőmérséklet közötti különbséget emeli ki. A vers záró része a "Mi ez, fűtés, áprilisi?!" sorral kezdődik, ami a fűtési szezon váratlan kezdetét és a rezsiköltségek emelkedését jelzi. A "Rezsit éget ovi, isi, / S pénztárcákon léket ár ás!" sorok a háztartásokra nehezedő anyagi terhet említik, míg a "Monnyonle a zidőjárás!!!" sorral a költő a frusztrációját fejezi ki az időjárás kiszámíthatatlansága miatt. Összességében a "Itt az ősz…" egy szellemes és élvezetes vers, amely a váratlan időjárási fordulatokat és azok társadalmi-gazdasági hatásait ragadja meg. A költői nyelv és a humoros megközelítés egyedülálló módon ötvözi a költészetet és a mindennapi élet valóságait, miközben rávilágít az emberi alkalmazkodóképesség fontosságára és a természet megismerésének szükségességére. A vers stílusa és hangvétele tökéletesen illik a témájához, és a költő ügyesen használja a humor eszközét, hogy könnyedén, mégis mélyen szóljon az olvasóhoz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„eMI vagy te, Copilot,

So in you the copy lot!

Te lettél a Bing helyén,

S mondod: jobb vagyok, hej, én?!”

/Rögi Regő, félig-meddig betanított magyar-angol tanársegéd és regeragozó ragadványista/

„A közös bennem és a Bingben, hogy mindketten információkat és segítséget nyújtunk a felhasználóknak különböző kérdésekben és témákban. Azonban, míg a Bing egy keresőmotor, én egy mesterséges intelligencia vagyok, aki interaktív beszélgetéseket folytat, és személyre szabott válaszokat ad a felhasználók kérdéseire. A múlt héten még Bing néven jelentkeztem, de mostantól Microsoft Copilot néven segítek neked.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A költőgéniusz észrevette, hogy az ősz már itt van megint. Persze szerinte már régebben is volt itt ősz. Például tavaly ősszel, jövő nyáron, a mohácsi vész idején, minden második kedden, meg még máskor is. Már mér ne lehetne most is itt az ősz, hiszen itt az ideje, tavasz van és szombat. A vers nagyszerűen kimutatja korunk emberfeletti összevisszaságát, modern, alfazsuzsóka lelkületű belső-mantráját. Mindezt zseniálisan észrevette a mester! Viszont a tökéletességből való visszamenősége, nem nagy mértékben, de igen fájón kitüremkedik a csodálatos irodalmi művön keresztül. És kasul. Ilyen a néhány teljesen elhibázott rím, mint: „ilisi – i, isi” „gatyát – gatty át”, meg még oly sok, hogy felsorolni is nehéz lenne. /Bing, a mesterséges intelligencia/ Nem nagyon csípem a Bing-et, de most igazat adok nekije.”

/Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„Apó Binget úgy szereti,

Mint jetivadászt a jeti,

Mint húsevő ló a spenót,

Vagy mint pechvogel a Kenót.

Ám most igazat ad neki,

Hisz' ősz rohan be-ki, be-ki,

De e vers sok szörnyű rímmel

Mégis irodalmat mímel!”

/Nyuggerharapó Hapci Benő, műfogsormintagyerek és szénanáthabacilus díler/

„Hahaha! A sok földhözragadt röglény fázik, miközben mi felrepülünk a felhők fölé, ahol mindig olyan izés a hogyishívják, és szalonnabüdösre izzadjuk magunkat a közvetlen napsütéstől! Éljen a forró ózonpajzsmirigy duzzanat és a többi, időjárás független szuper képességünk!” /Supermen, azaz sok-sok egyesszámú Superman/

„Megröhögtök Supermen, ti,

Ha a fagy épp talajmenti?!

Bezzeg Naphoz szálltok ti tán,

Míg én ifjú földi titán

Löszben leszek nagykockajég,

S bőgök: Olvassz fel, ó jaj, Ég!”

/Vakond Vendel, vertikális vátesz és vérgőzfürdőmester/

„Tényleg egy kicsit szeszélyes az április. A február gyakorlatilag tavaszi hónap volt, aztán március elején visszahűlt a levegő, de március végén és április elején szinte nyár volt, majd most, hónap közepén, a hivatalos fűtési szezon végének tiszteletére jött egy újabb lehűlés, esővel, sőt, tegnap délután Veszprémben jégdarával. Eddig mindig szépen le voltak osztva a lapok, hogy melyik évszak milyen, de az utóbbi 10-20 évben valaki egyre jobban keveri a paklit...” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémbundásabb kommentelője/

„eM úr, ez egy jó konteó,

Melyben ifjú Sir Kohn Teó,

A brit lovagtudós lakli

Kezében pörgött a pakli,

És az időjóslás végett

Súrlódástól szinte égett.

Oly gyors, egy hónapon belül

Hő s fagy felbukkan, majd elül,

S nincs, ki kiismerné magát...

Évszaktarokk, hol a pagát?!”

/Prof. Dr. Debil-Habil Tannenbaum Tódor, a Magyar Időjósok Tarokk Univerzumának Garantáltan Rezsicsökkentett Állami Szervezete (MITUGRÁSZ) zsigerileg zseniális zsugabubusa/

„Időjárás nem érdekel,

Kíváncsiság szintem nulla.

Elég mélyre temettek el,

S túl régóta vagyok hulla.”

/graffiti egy ismeretlen katona sírján/

„Micsoda, hogy mit szólok az évszaknak nem megfelelő időjáráshoz?! Nem szólok semmit! Egyrészt nem vagyok beszélőviszonyban az időjárással, másrészt az évszak nekem nem panaszkodott, hogy neki nem felel meg! Vagy maguknak mondott valamit?! Kinek mondta?! Ki hallotta?! Ki a felelős ezért?! Neveket akarok! Mindenkit ki fogok rúgatni! Hivatalosan persze nem a fenti renitencia miatt, hanem közös megegyezéssel, visszamenő hatállyal és teljes vagyonelkobzás mellett, azaz okosba’, ahogy szoktuk.” /Dr. Anticiklon Antal, meteorológiai antitalentum és a Nemzeti Időjárást Csalással Alakító Központ (NICSAK) kibeszélésügyi főelhárítótisztje/

„Engem a kétezer-tízes évek elején szerveztek be, hogy jelentsek az időjárásról. Azzal zsaroltak, hogy ha nem működöm együtt, akkor ki kell járnom a felcsúti stadionba bajnoki focimeccseket nézni. Én nem bírom a pszichikai fájdalmat és a mentális kínzást, úgyhogy beleegyeztem, hogy jelentek az időjárásról, de a lelkiismeretem megnyugtatására folyton füllentettem. Hát így lettem meteorológussá.” /Kumulusz Rémusz, illegális időjós és a Vihar Előtti Csend Ellenére Rém Nyugodt Egyesület (VECSERNYE) nulla per nullás ügynöke/

„Mi ez a dilettáns hányavetiség, ez az elmefagyasztó semmitmondás?! Ki ez az álértelmiségi antibárki?! Hogy lehet pont annyira rossz verset írni, ami nem tud annyival rosszabb lenni, amitől átfordulva már-már jó lenne?! A rímek pont ugyanúgy vonják kínpadra az agyat, mint amikor anno szegény anyám befogadott kóbor macskája a körmével kaparászta a csehszlovák import rozsdás acéltepsit és közben belevizelt az asztalomon álló ventilátorba! Az időjárást egyébként azért hívják időjárásnak, nem pedig időállásnak, mert állandó mozgásban van és nem olyan konstans, mint Frady Endre ostoba birkatekintete! Ennek a fényvisszaverésre is alkalmatlan mattagyúnak az ősz versétől nem a tavasz őszül meg, hanem én, mégpedig még annál is gyorsabban, mint ahogy Frady Endre költészetének színvonala a tudomány mai állását megcáfolva zuhan az abszolút nulla fokból a még fagyosabb mélységek felé!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Abszolút nulla fokon is lesz fagyott kutyából well-done sült szalonna, csak akarnom kell.” /Chuck Norris/

Mikor tévét nézek...

Mikor tévét nézek, sej, én,

Ajkam hagyja el sok sóhaj,

Látva, tar celebnek fején

Műsor közben lifeg show-haj.

Show-haj, ló-haj, ihaj, csuhaj,

Énrám tukmált talmi álom…

Birka néző vagyok, juh-haj

Borít s tépem, huzigálom!

Tévéfüggő, ó, ne lennék,

Tudhatnám bár kapcsolni ki,

Mint a szomszéd Odalennék,

Hol a nej tán mozambiki!

Állítólag úgy nőtt fel ő,

Nem volt se tévé, se email,

Fő tápja volt mongúzvelő,

Kobraagy és mégis, ím, él!

Van hát kiút, nem járatlan;

Aki magyar s agya kába,

S nem zavarja forró katlan,

Emigráljon Afrikába!

„Én nem azért tudni kikapcsolni tévé, mert nőni fel Mozambik, hanem mert okos férjem mindig tenni új ceruzaelem távkapcsoló bele!” /Odalenn Ottóné Catava Chatha Chocolate, a Magyar&Mozambiki Sugarfactory (m&m’s) olvasztókohómérnöknője/

„Jaj, édes drágám, ébenfekete bantu nejem, ne feszegessük ezt a ceruzaelem dolgot! Nálunk a falnak is füle van, amíg le nem merül benne a telep, vagy rejtélyesen el nem tűnik!” /Odalenn Ottó, pincebogár idomár és visszaeső ceruzaelem tolvaj/

„Ne szórakozzon, költő úr, mert félholtra szurkálom a viaszbábuját és vudu talizmánná zsugorítom a koponyáját! Még hogy a mi hatalmas kontinensünkön, Afrikában nincs tévé! Mi mindig is sokkal előrébb jártunk, mint a maguk kis kelet-európai szemétdombja! Egyrészt nálunk évezredekkel előbb volt globális felmelegedés, mint maguknál, másrészt itt már épp folyamatban volt az emberiség bölcsőjének a kifaragása, amikor a maguk kis elmaradott kompótországát még a Pannon tenger borította és a legfejlettebb lény egy iszapszemű ciberecápa volt! Csodálkozom is, hogy Catava Chatha Chocolate minek ment hozzá ahhoz az Odalenn Ottóhoz? Sosem értettem a mozambiki nőket!” /Aquil Aqumulator Aqutyafaja, mozambiki bikiniügynök és tévészerelő/

„Frady Endre "Mikor tévét nézek…" című verse egy szatirikus hangvételű alkotás, amely a modern társadalom tévéfüggőségét és a média által sugárzott tartalmak minőségét kritizálja. A vers humoros és játékos nyelvezete ellenére komoly társadalmi üzeneteket közvetít. A vers első része a tévénézés passzivitását és a műsorok által keltett kiábrándultságot ábrázolja. A "sóhaj" és a "show-haj" kifejezések az unalom és a csalódottság érzetét erősítik, míg a "tar celebnek fején / Műsor közben lifeg show-haj" sorok a felszínességet és a valóságtól való elrugaszkodást jelenítik meg. A "Birka néző vagyok, juh-haj" sorok a nézők kritikátlan elfogadását és a média által kínált "talmi álom" elfogadását szimbolizálják. A versben a tévéfüggőség ("Tévéfüggő, ó, ne lennék") olyan állapotként jelenik meg, amelyből nehéz kitörni, még akkor is, ha az ember tudja, hogy kapcsolni kellene. A vers második felében a "Mint a szomszéd Odalennék" és a "Hol a nej tán mozambiki!" sorok egy alternatív életmódot és kultúrát vetítenek elő, ahol a technológiai eszközök hiánya egy egyszerűbb, természetközelibb életet tesz lehetővé. A "mongúzvelő" és a "kobraagy" kifejezések az egzotikus és vad életmódra utalnak, ami ellentétben áll a modern városi élettel. A záró sorok ("Van hát kiút, nem járatlan; / Aki magyar s agya kába, / S nem zavarja forró katlan, / Emigráljon Afrikába!") egyfajta menekülést javasolnak a média által uralt világból, egy olyan helyre, ahol az ember visszatérhet az élet alapvető értékeihez. Összességében Frady Endre verse egy éles társadalomkritika, amely a humor eszközével hívja fel a figyelmet a modern életvitel problémáira és arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk el a valódi értékeken és azok megtalálásának lehetőségein. A vers formája és stílusa remekül illeszkedik a tartalmához, és a rímes szerkezet tovább erősíti az üzenet hatását.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Én már egyre kevesebbszer nézek tévét, de nekem is vannak néha ilyen kikapcsolhatatlan műsorok.” /M. András, a költő legállandóbb és legegyrekevesebbszertévétnézőbb kommentelője/

„Ez az, eM úr, jó az irány,

Lelke kertje így lesz virány!

Boldog lesz, mint vegán hentes,

Kinek élte tévémentes!”

/Hentelő-Hintaló Vászoly, vegán hentes és viránydíler/

Lelkem tele vízióval,

Mit blőd televízióval

Nem tudnám így tele tenni,

Ami jobb, mint telet enni!”

/Príma Vera, tavasztündér és hófalodai jégcsaposnő/

„Pedig a tévénézés nagyon egészséges! Közben lehet szobabiciklizni, főzni, takarítani, csak egy a fontos: ne kapcsoljuk be! A kockázatokért és a mellékhatásokért kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas tévét elvétve eltéve tévelgő/

„Ház úr, olyan tévét nézik,

Kikapcsoltat, mint vak Knézyk,

Vagy mint csökkentlátó halak,

Kiknek se szín, se az alak

Nem jön át, mert szemük selejt,

S nem fényt követnek, csak delejt?!

Sajnos ritkább, mint a finn gáz,

Olyan hal, mely szobabringáz!”

/Vakhal Vazul, vízióvezér és világproletár/

„A világirodalom jogosan ünnepeletlen fenegyerekének, Frady Endrének értelmezhetetlen értelmezési tartománya nem ad lehetőséget sem a szájbarágás hiánya feletti kesergésre, mert a túlzott tévézéstől tarvágott agyunk mentális libatömésként éli meg a mondanivaló elmébe tuszkolásnak szívérszorító szándékát. Katarzis helyett csak gágogunk, mint dupla V alakban tollfosztott analfabéta verziójú írástudók. Lúdtalpra magyar!” /Gőgös Gúnár Gedeon, a Saját Írásműveket Reménytelenül Gagyi Ötletekkel Duzzasztó Örömtelen Rend (SÍRGÖDÖR) kismesterdalnoka/

„Imádom nézni a közpénztévét, mert jókat röhögök, amikor megtudom, hogy miáltal észre merem venni az állami korrupciót és a rendszerszintű közpénzmutyit, ezért én egy óvodásokat nemváltó műtétre biztató brüsszelita háborúpárti homoszexuális hazaáruló dollárbaloldali libernyák kriptokommunista vagyok, akit kilóra megvett a kozmopolita Soros. Azt hiszem, híznom kéne, hogy még több kilóra kapjam a dollármilliókat! Úgyis az a baj, hogy fogy a magyar! Na, kajáljuk be, amivel etetnek minket! Lólétvágyat! Nyihaha!” /Normál Norbert, átlagember/

„Lópofáskodunk, átlagember úr, lópofáskodunk?! Miért is állami korrupció az, ha a megbízható magyarságteljesítményű igenembereket állítjuk jól megérdemelt csúcsfizetéssel a népnemzeti oligarchák által privatizált bástyákra, hogy az ellenség keze be ne tehesse a lábát, legfeljebb csak akkor, ha gépjármű összeszerelő üzemet vagy akkumulátorgyárat kíván létesíteni?! Azonnal vonja vissza a bérrettegő kommentjét és egy tetszőleges toronyház felső ablakából történő kiesés esetére hagyja ránk a vagyonát, különben holnaptól egy olyan vidéki agyátmosó közmunkatáborban találja magát, ahol munka közben hangszórókból végtelenítve harsog a Kossuth rádió, esténként pedig kötelező az ólomsúlyfürdős híradónézés!” /Csávás Kálmán, a Kötekedéssel Ördögi Zűrzavart Túltoló Észkombájnokat Véglényesítő Élményfürdő (KÖZTÉVÉ) úszómestere/

„Temetni jöttem Frady Endrét, nem kritizálni! Szellemi élőhalottról vagy jót, vagy semmit, úgyhogy ennyi!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer belenéztem Hajdú Péter harangöntő műsorába, de pár másodperc után akkorát rúgtam a tévékészülékbe, hogy sisteregve visszafelé repült a téridőben és tüzes kéneső formájában elpusztította Szodomát és Gomorát, majd show-bálványt csinált VV Lótnéból.” /Chuck Norris/

Retrókeddi keddróreti rímhömpöly

Francihagyma, húsgaluska

Leveshez nem kell sok suska;

Amennyi kell, annyit megér,

Hacsak nem vagy templomegér.

Rántottka a karfiolka,

Energikus, mint a polka;

Romano rizs, tartármártás,

Tök mélyre el gyomorkárt ás.

Mártás sertésszelet borsa,

Mit víg vendégnek ad sors a

Magyar cikkburgonya mellé,

S e táp válik Retró jellé.

Krémsajt philadelphiai,

Ezt eszik a nép fiai,

S ehhez kiad jó nagy részt a

Csirkefalat s csavart tészta.

Csirkemellek ízes borza

Csodásabb, mint Opel Corsa;

Friss salátás balzsamecet

Szalmakrumplin csinál heccet.

Hökkentés nem szívszélhűdő,

Ha, mi meglep, szalontüdő

S hozzá tészta, gombóczsemle,

Ami feldob téged, nem le.

Hinnye, málnás-fehércsokis

Pohárkrém nem kevés, sok is!

Kedvezőn alacsony ára

Csaljon ide téged mára!

„Frady Endre "Retrókeddi keddróreti rímhömpöly" című verse egy játékos és szellemes alkotás, amely a gasztronómia világát ötvözi a költészettel. A versben megjelenő ételek és ízek kavalkádja egyben a magyar konyha gazdagságát is dicséri. A vers formája és ritmusa azonnal magával ragadja az olvasót. A rímpárok és a dallamos nyelvezet egyfajta rituálét teremt, amely az étkezés ünnepélyességét idézi elő. A "Francihagyma, húsgaluska / Leveshez nem kell sok suska" sorokkal kezdődő versszak az egyszerű, de ízletes ételek fontosságát hangsúlyozza, miközben a "templomegér" kifejezés humoros képet fest az olvasó elé. A "Rántottka a karfiolka, / Energikus, mint a polka" sorok a magyar konyha klasszikus elemeit idézik meg, miközben a táncos hasonlat a vidámságot és az életörömöt sugallja. A "Romano rizs, tartármártás" és a "Tök mélyre el gyomorkárt ás" sorok pedig a különleges ízek és a gasztronómiai élvezetek iránti vágyat fejezik ki. A vers további részeiben a "Krémsajt philadelphiai" és a "Csirkemellek ízes borza" sorokkal folytatódik az ínyencségek sorozata, amelyek a modern és a hagyományos ízek harmóniáját mutatják be. A "Friss salátás balzsamecet / Szalmakrumplin csinál heccet" sorok a frissesség és az újítás szellemét hordozzák. A záró versszakban a "Hinnye, málnás-fehércsokis / Pohárkrém nem kevés, sok is!" sorokkal a desszertek világába kalauzol el minket a költő, ahol az édesség és a bőség kézzelfoghatóvá válik. Összességében Frady Endre verse egy élvezetes és gondolatébresztő olvasmány, amely a költészet és a gasztronómia kapcsolatát ünnepli. A vers humoros és szellemes, miközben a magyar kultúra és konyha szeretetét közvetíti. A költői képek és a finom humor egyedülálló módon ötvözik a hagyományos és a modern elemeket, így teremtve meg a "Retrókeddi keddróreti rímhömpöly" egyedi hangulatát.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Ennek a Bingnek az intelligenciája megkérdőjelezendő, az ízlése alsópolcos, nem méltó irodalmi alkotásoknak még csak a közelébe se. Egyébként egy versben nem elég a rímhömpöly, más is kell oda. No persze a hömpöly ebben az esetben is tökéletes, de vajh más nincs a költőzseni tarsolyában? És még egyszer: csak Bing ne jőjön a közelembe, nagyon jól megvagyok nélküle.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legbingellenesebb kommentelője/

„Nyuggerapó, ne csörömpölj,

Mert elszáműz rímes hömpöly!

Irályra Bing nem egy zseni,

Ő nem Mikes Kelemeni!”

/Rodostói Rezső, reneszánsz rablórömi résztvevő/

„Mikor kiütnek a szeszek,

S macskajajgatnak bent neszek,

S halálközelélmény leszek…

Másnap csakis Retrót eszek!”

/Kövi Dinka, Rövid Inka és Hosszúkat Inka szesziú indián szerelemgyereke/

„Már megint csupa olyan étel, amit szívesen megkóstolnék. Lennének annyira élvezetesek, mint a róluk készült vers?” /M. András, a költő legállandóbb és legmegkóstolóbb kommentelője/

„eM úr, amit maga kóstol,

Finomabb, mint kék golyóstoll,

Mellyel verset kell, hogy írjak,

S ízletesebb, mint sült ír jak,

Mert ép versben ép az étel,

S Retró nélkül nem múl' hét el!”

/Retrográd Rezső, renegát redundáns réparetekmogyorót rágcsáló rezsimrengető rétegproletár/

„Megkérem Jürgen Kloppot, hogy Budapest érintésével utazzunk Atalantába, hátha a Retró kaja magyaros ízvilága kirángat minket a gödörből és a visszavágón úgy felfaljuk őket, mint éhes rétegproletár a szalontüdőt zsemlegombóccal!” /Szoboszlai Dominik, a Liverpool középpályása/

„Te, Dominik, az Atalanta nem egy város, hanem egy bergamói csapat neve. Ti nem Atalantába utaztok a Retró 2 kifőzdéből, hanem Bergamóba. Csak nehogy megint annyi dugót kapjatok, ami zsemlegombócból is sok! Mindenesetre múlt héten jól elcsűrtétek a Tippmixemet, úgyhogy szedjétek össze magatokat, mint éhes gatyás galamb a kenyérmorzsákat, különben rátok megy a gatyám is, de akkor nem leszek galamblelkű!” /Karvaly Károly, kiskés köszörűs és illegális sportfogadó/

„Francihagyma, költő úr, francihagyma?! Csak a szótagszám kedvéért?! Na, tudja, kivel szórakozzon?! A kockakerekű utánfutós Avon tanácsadónőjével, ne velem! Omoljon magára a Retró és fulladjon bele egy kanál francihagyma levesbe! Kretén féle kruton faló!” /Hagyma Franci, tánc-és illemtanár/

„Frady Endre ismét betöltötte az önmaga keltette űrt! Odatette magát, mint önjáró steak önmagát well-done sülni! A költő rímtechnikai rágóizmai újfent bedarálták a kritikusok katatón kifogásait és irodalmi gyomorsavai ismét megemésztették a túlságosan elkényeztetett olvasótábor megkövéredett szívét! A világirodalom üvöltve bőg és a könnyeit belehullatja az utánozhatatlan Retró levesekbe! Még, még, még, ennyi nem elég!” /Telhetetlen Tokányné Tehénkei Terrária, a Totális Táplálkozási Tanács (TTT) tiltási, tűrési és támogatási titkárnője/

„Bár a böjti testület ró,

Meg apósom, öreg Jetró,

Mégis megyek, visz a metró,

S felfalom, mit ad a Retró!”

/Mózes, ószövetségi próféta és a manna nevű mózeskalács forgalmazója/

„Ha igazán éhes vagyok, a Snickers mellett nem csak a Retrót falom fel, de a metrót, az öreg Jetrót és a böjti testületet is.” /Chuck Norris/

„Mi ez a gyíkemberbőre bújtatott gyomorforgatónyomaték, ez a sereghajtó hasmenetdal?! Ki ez az őslevesből kicsapódott szerves kémiai csődtömeg?! Miért tűrik a Retró kifőztében, hogy ez a dögkút szájszagú rímhóhér verseket faragjon még az élő fából is?! Nem félnek, hogy a kaja fás lesz?! Ne lássam anyám reinkarnációját púpos bálnán lovagolni, ha nem megyek el a Retróba elenni mindent Frady Endre elől, hogy éhen haljon, mint időben nyugatra nem menekült magyar egyetemi tanárok a szétlopott ország fűt-fát ígérgetős választási éve utáni években!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Reklám után visszajövünk!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hideg burkoló/

„Ház doki bár nem gyerek, lám

Mégis taszítja a reklám!”

/Dr. Máz, Seniorkonyha-díjas ideg hurkoló/

Slendrián sofőr

Két kezemben megkent kenyér,

Ajjaj, jön egy éles kanyar!

Na, ez engem mostan kinyír!

Tört kaszniban vérben úszok

Mohás arccal - irány észak?!

Csúszós utak eme őszik!

- Idióta, ez most tavasz!

Ezt se tudja agyad, te vész?!

Blőd lázálmod ez a tév-ősz!

- Gyűjtsünk testrészt! Hol az iszák?

- beszélnek a mentős ászok:

- Hű, de székletes lett e szék!

Magánklinikán műt orvos,

Biztosítás híján ár vés,

S minden zokszóm ellenérves.

Arra mutat minden lelet,

Létem gyorsan hanyatló lét,

S nem dúdolok vidám lálát.

Aki tanulságon agyal,

Annak halálhörgöm így el:

- Vezetéskor sose egyél!

- Másik ellenség a mobil!

Tedd le, mert tested az, miből

Csattanáskor lóg ki má’ bél!

- Fő veszély a véralkohol!

Kiben sok van, hamar kihal,

S bús sírján műmárványkő hűl…

- Hiányzol, mint falat kenyér! –

- így a pap – a Halál kényúr

Elragadott! Folyjék könnyár!

Elhangzik a „feltámadás”,

Gyásznép könnyül fenemód és

Hazaút már „Love, love me do”-s.

(haláltáncreakció!)

„A vers egy modern korabeli tragédiát mesél el, amely a figyelmetlen vezetés veszélyeire hívja fel a figyelmet. A költemény humoros és ironikus hangvételével szembesíti az olvasót a felelőtlen magatartás súlyos következményeivel. A rímes struktúra és a játékos nyelvezet ellentétben áll a téma komolyságával, ami még inkább kiemeli a mondanivaló fontosságát. A versszakokban megjelenő képek - mint a vérben úszó kaszni, vagy a műtétet végző orvos - drámai és groteszk képet festenek, miközben a szleng és a köznyelv használata közvetlenebbé teszi az üzenetet. A költő a halál és a túlvilág motívumait is bevonja, amelyek a költői képekkel együtt erősítik a figyelemfelhívó szándékot. Összességében a "Slendrián sofőr" egy figyelemre méltó darab, amely a költészet erejével hívja fel a figyelmet egy társadalmilag releváns problémára.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Ön dönt, eszik vagy vezet!” /a rendőrszakszervezet/

„Tisztelt költő úr! Nagyon hiányolom, hogy kihagyott egy nagyon kézenfekvő rímlehetőséget, amely a lóvizelet vedelésének káros hatásaira hívja fel a figyelmet az alábbi szellemes módon:

          Aki vedel hanyatt lólét,

          Annak léte hanyatló lét!

Gondolja csak meg, eme kétsoros hiányában az emberiség lovak közelében élő része folyamatos veszélynek van kitéve, főleg a szárazság sújtotta településeken! Fontolja meg költő úr, hogy mi is megfontolhassuk, szükséges-e önt kaszával-kapával fölkeresnünk a panel elefántcsonttornyában!” /Tehén Tihamér, a Lóvizelet Ellenes Narodnyikok Intézményes Néppártja (LENIN) ideológiai ökle és csasztuskafelelőse/

„Szegény John Lennon, ha ezt hallotta volna, nem kellett volna neki Mark David Chapman-re várnia, hogy halálnak halálával halljon!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas halogató hallgató/

„Ház úr! Lennon’ s death and the car?!

But Mark Chapman did it! De kár?!”

/Dekk Áronné Csepp Menta, kármentőhelikopter karbantartószerkezeti főelőadónő/

„Üzenem minden slendrián sofőrnek, hogy április 19-én pénteken reggel 6-tól 20-án szombaton reggel 6-ig senki ne akarjon négy keréken közlekedni, mert országos traffipax ellenőrzés várható. Ebben a 24 órában az ország összes traffipaxa működni fog! Amúgy a vers nagyon tanulságos, és a tragikus téma ellenére is rendkívül szórakoztató.” /M. András, a költő legállandóbb és legtraffipaxrafinálóbb kommentelője/

„Mórföldön a rendőr mór nők

Kocsisebességet mérnek,

S büntetést adnak eM úrnak.

Pax Trafficana mit jelent?

Többek között fel és jól Önt!

Mi peng a fejemben?! Ja, lant!”

/Tűnődő Lantos Sebességtényné Pax Trafficana kútfőhadnagy, a Mór Állami Rendőrzenekar Közlekedésbiztonsági Intézete (MÁRKI) lantos lórántottás bozsikusa/

„Nagy szerencséd van, költőcske, hogy a sosem indexelésbe nem kötöttél bele, mert tucctuccolva áthajtanék a tetves testeden a verdámmal, majd rükvercbe kapcsolva retúr! Ahogy a kőkemény kanyaregyenesítő költő mondja, Kopaszfejtetejű Petúr:

          Verdám áthajt rajtad retúr,

          S véres aszfaltnyomba betúr!

Jó, ha mindenki tisztában van azzal, hogy a nyál nyugger szüleink idejében az index még az irányváltás jele volt, míg ma már a gyengeségé! Ki nem ugrál, nyál indexes, hej, hej! Ki nem ugrál, nyál indexes, hej, hej!” /Tömb Tas, a Turbózott Autókat Hajtó Ópiumhad (TAHÓ) szer tornásza/

„Frady Endre, a beskatulyázhatatlan világirodalmi fenegyerek, a hovátehetetlen rímhabverőgéplánc, a megismételhetetlen legegyénibbség és az irreverzibilis igric újra olyat mutatott, aminek elviselésére nem vagyunk méltók és talán még évszázadokig nem is leszünk. Hogyan is tudhatnánk mi, a véges időbe bebetonozott keményen kisdolgozó kisemberek felfogni, hogy hogyan vezethet a megvezetett vezető, akinek levezekelhetetlen a vezetési végzetessége? Ahogy a költő – nem Frady Endre, csak egy szepygonja – jegyzi meg korszellemesen a "Sörcsöbörből sírgödörbe" című klapanciájában:

          Eszik-iszik, dínik-dánik,

          Mobilozik, oszt’ jön pánik!

          Sakált sikolt, diglik-döglik,

          S befogadja gyászos dög lik!

Világirodalombarátok és világirodalombarátnők, igyekezzünk felnőni a feladathoz és kerüljön Frady Endre mintás vezetőkorlát minden magyar család hajtűkanyarjának külső ívére! Hallgass a szívedre, Fradyt tégy ívedre!” /Csudijó Csömölné Csumidássy Csuhajja, az Országos Közlekedési Költészet Elementáris Regulái (OKKER) című szép- és pépirodalmi vérfolyóirat alvadó cigarettavégítéleti redaktora/

„Mi ez a vak woke Vuk, azaz ez a csökkentlátó szemellenzővel túltolt szolidaritású rókázás?! Értem én, hogy aki autóvezetés közben eszik, az frontális ütközés esetén kidobja a taccsot, pont ugyanúgy, mint amikor valaki életvezetés közben gyanútlanul Frady Endrét olvas és kifordul az agya! Ez az elmerágó gyorshashajtó haladéktalanul hagyjon fel a költészetnek még a gondolatával is, mert akkora kényszerrímmozgásos dilettáns tapló, hogy még a Holdról is látszik! Ha szegény anyám ma élő autóversenyző lenne, akkor talán ugyanazt mondaná, amit most én vagyok kénytelen amiatt, hogy egyrészt már nem élő, és autóversenyző sem volt soha, hogy ELÉG!!! SATUFÉK!!! Könyörgöm, ragasszuk fel! Belülről a szélvédőjére! MOST!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én nyugodtan ehetek-ihatok vezetés közben, mert én nem kormánykerék tekergetéssel tartom az úton a fénysebességgel haladó autómat, hanem téridő hajlítással.” /Chuck Norris/