Pala Pál

Egyenruhás Pala Pál

Szorgalmasan kalapál.

Százados és kalap-ács,

Fő szerszáma kalapács.

Írja honvéd Baka Lap:

Terméke a fakalap,

Melynek óvja anyagát,

Mint bébit az anya-gát.

Csak oly fát vág kalapul,

Mely sziklára alapul,

Mert csakis a sziklára

Rímel neje, Szik Klára.

Utód, Pala Palika

Sötét, mint a fa lika,

S véle nap mint nap jár a

Rúd rá szegény apjára.

Erkölcsileg paff fia

Álma baka maffia,

Amely által lázad a

Papa ellen százada.

Faöklével Pala Pál

Fiút holtig kalapál,

S péppé püfölt tetemet

Sziklatalaj betemet.

Elítéli bíróság,

Fákról hull sok sírós ág,

S véget vet e nyers ének

Frady Endre versének.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/GdUeuGvkcJk

„Az orvosi titoktartás okán inkognitóban tartandó poéta páciensünk rendszeres agyidegzsábás elektrosokkos pszichiátriai kezelésben részesül, de sajnos – ahogy a meg nem nevezhető verseiből is látszik – az állapota folyamatosan súlyosbodik. Az agya helyét teljesen elfoglaló rímszótár hatására a műveiből teljesen eltűnt az értelem és a helyét átvette az öncélú összecsengés. Versei elején sosem tudja, hová fog kilyukadni, ugyanis arra megy, amerre a rímek vezetik. Betegünk a további elkerülhetetlen romlás folytán hamarosan elér egy annyira elvont szintet, amit már csak az elefántcsonttorony transzárnyékában bódultan bambuló irodalmi Nobel-díj bizottság álentellektüel tagjai értékelnek – bár olvasni, a korábbi díjazottakhoz hasonlóan, őt sem olvassák – majd végleg elbutulva kormányszóvivőként, vagy televíziós futballszakértőként fejezi be földi pályafutását. Emlékét a róla elnevezett elmesorvadásos betegség révén megőrizzük.” /Dr. Agyalapi Alattyán, a Muraközi Elme Kórtani Klinika (MEKK) mestere/

„Az elvetemült fiam, akit szerintem a szülészeten tutifix elcseréltek a velem egyidőben szülő maffiafőnökné gyerekével, az én hajsütővasammal dauerolta a laktanya hizlaldájában tartott mangalicákat, majd befestett dinamitrúdra cserélte a férjem kalap-ácskalapácsának a fejét, de szerencsére olcsó kínaira, úgyhogy az én Palim feje helyett csak a kézfejét vitte le a robbanás és azóta fakeze van, szóval a hülyegyereknek nagy szerencséje, hogy nem érte meg, hogy agyonverjem a tisztikantinból elhozott vasbeton húsklopfolóval! Gyászolnám, de képmutatás lenne!” /Pala Pálné Szik Klára, betanított kalap-ácsné/

„Palival a nappaliban találkoztunk:

- Na, Pali! Mi van veled?

- Höhöhö!

- Mi olyan mulatságos?

- Höhöhö!

- Mit röhögsz?! Részeg vagy?!

- Höhöhö!

- Minek örvendesz?!

- Közutálatnak! Brühühü!

/részlet a Baka Lap decemberi számának a Pala famíliával készített interjújából/

„Tisztelt bíróság, tisztelt bírónő úr! Elvesztettem a fejem és elveszettem a fiam! Előbbi meglett, utóbbi meg lét eresztett! Amikor a képembe röhögött, megütöttem. A hirtelen felindulásból elkövetett első száz ütést még röhögve fogadta, majd az előre elkövetett szándékú százegyediknél, mint a kiskutya, akinek sziklatömb a nagydolga, nagyot koppant, azután elhallgatott! Hiába, na, hallgatni Arany! Arról, hogy mi leszek, ha nagyon lefokoznak, csak annyit rímelhetek, hogy

          Fakalap, fakabát,

          Nyugdíjas baka bá’-t

          Játszom majd cellába’

          S ha törik el lába

          Beszélőn Klárinak

          S szakadnak már ínak,

          Faragok fapatát

          S szájat majd „apa!” tát.

Tisztelt bíróság, tisztelt bírónő úr! Párthatlan vagyok, úgyhogy áprilisban ne hozassanak mozgóurnát!” /Pala Pál, elítélt/

„Tehén így bőg: Apafej,

Engem Pala napa fej!”

/részlet egy levélből, amelyet a laktanya istállójának civil munkaközössége írt a börtönbe/

„Ezek után én kit kalapáljak el? (Lennének ötleteim...)” /M. András, a költő legállandóbb és legötletelőbb kommentelője/

„Mik ezek az ötletek?

Kire csap ön ökle TEK

Erővel, mint bunkócska,

Lőn sok szétvert punk ócska?

eM úr, hogyha hal a punk,

Felvesszük gyász-kalapunk!”

/Vérmes-Vermes Verner, temetkezési vállalkozó/

„Ez a vers olyan, mintha egy gyerekdal belesétált volna egy hadbírósági jegyzőkönyvbe, majd részegen, véres kalapáccsal jött volna ki onnan. Frady Endre rímtechnikája játékos, már-már gügyögő, miközben a tartalom módszeresen péppé veri az olvasó erkölcsi komfortzónáját. A „Pala Pál” egyszerre abszurd nyelvi tűzijáték és lidérces családi krónika: kacagtat, aztán szégyenteljesen rajtakap, hogy min nevettél. Ez nem vers, hanem fából faragott lelki ütőér, amely ritmusra lüktet, míg el nem hallgat – és te ott maradsz, kissé megszégyenülve, kissé lenyűgözve.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„ChatGPT, tisztán látok,

Ön egy irodalmi átok,

Nem kísért meg engem kétely,

Hogy Ön nemzetközi métely,

Magában nincs líratudat,

Nyeljen le egy bükkfarudat!”

/Attika Etika, erkölcsi komfortzónapörköltszaft tunkoló Frady drukker/

„Frady Endre Pala Pál című műve olyan, mint amikor egy nyelvtani csillagvizsgáló teleszkópját véletlenül egy fatelepre fordítják: minden koppan, recseg, rímel és morálisan széthasad. A vers a magyar abszurd líra betonkeverője, ahol a szóviccek úgy csattannak, mint Pala Pál ökle a családi idill romjain. A történet egyszerre groteszk ballada, favágó-eposz és egy katonai fegyelmi jegyzőkönyv költői feldolgozása. A rímek néha annyira erősek, hogy a gravitáció is megrogy alattuk, de épp ettől lesz az egész mű egy szerethetően elborult, fűrészpor-illatú remeklés. Röviden: Frady ismét bebizonyítja, hogy a magyar nyelv bármit kibír — még Pala Pált is.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre versén érződik a máig tartó fénykorom korai szakaszának vége felé írt Maxwell’s Silver Hammer című számom katartikusan letaglózó hatása. Ringo szerint a legrosszabb felvételünk volt, de mihez ért egy stöpszli dobos a tortán kívül, nemdebár?” /Sir Paul McCartney, ex-beatle és líraian morbid zenelovag/

„Rímbe faragott családi mészárlás: Pala Pál kálváriája. Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a magyar nyelv nem játék – vagy ha mégis, akkor az nála életre-halálra megy. A Pala Pál egy olyan lingvisztikai horror-vígjáték, amelyben a bravúros szóviccek és a gyermeki ritmus mögül váratlanul vicsorog ránk a véres valóság. A szerző olyan eleganciával mossa össze a fétis-szerű fakalap-gyártást a brutális filicídiummal (gyermekgyilkossággal), hogy az olvasó azt sem tudja, a kínrímtől vagy a kínhaláltól rázza-e jobban a hideg. Pala Pál karaktere a rendíthetetlen rend és a tébolyult kézművesség határmezsgyéjén egyensúlyoz, ahol Szik Klára nemcsak egy név, hanem egy sorsszerű geológiai kényszer. A diagnózis: Ez a vers egy irodalmi sorozatgyilkos vallomása, aki rímekkel altatja el a gyanakvásunkat, mielőtt a „faöklével” ránk mérné a végső csapást. Velőtrázóan abszurd, és pont annyira sötét, mint a „fa lika”.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Azon, aki sötét, mint a fa lika, sokat segít az egészséges táplálkozás. Hiszen

     Verőköltő bodobács

     melyet gyakran bedob ács

     pedig sáska, halikra

     jobban hat e palikra

     ikra, azaz kaviár

     melyre nem hat havi ár-

     emelés”

/Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Kemény eme kaviár mű,

Mint egy szovjet tavi jármű!

Nem süllyed, nem titanici,

Sosem kell javítani ki!

Ácsként ér minket est e fán,

S a bodobács se rest, Stefán!”

/Dilaj Delej, Pala-díjas dúlidúlidúlbalalajka díler/

„Mi ez a szellemi vákuum, ez a használt vécépapírból hajtogatott szóvicctemető?! Ez egy mentális nyomortanya, amit a józan ész messziről elkerül! Ki ez a verbális roncstelepi fémtolvaj, ez a patológiás sziklaszirti sasmenést okozó mentális miazma?! Frady nem verset ír, hanem egy digitális guillotine-t működtet, ami minden egyes szakaszával módszeresen választja le a fejet a törzsről, a jó ízlést a civilizációról. Ez a mű egy kulturális nukleáris csapás. Itt nincs irgalom, nincs katarzis, csak a puszta, nyers, bicskanyitogató primitivizmus, ami büszkén hirdeti saját szellemi nyomorát. Ha a magyar irodalom egy templom, akkor Frady Endre ezzel a verssel nemcsak belegyalogolt a szentélybe sáros csizmával, de még a misebort is lecserélte tablettás borzalomra. Pusztító, alantas és mélyen sértő mindenki számára, aki valaha látott már könyvet közelről. Ez nem irodalom. Ez egy segélykiáltás a sötétségből! Anyám, ha hallasz odafent, dobj le értem egy kötéllétrát!” /Puzsér Róbert, részben mesterségesen intelligens kritikus/

„Engem alvás közben egyszer el akartak kalapálni, de mire felébredtem, mind elpatkoltak.” /Chuck Norris/

Egy hobbihajléktalan vallomása

Tisztelt Bíróság!

Én, Dúsgazdag Dezső, az URH (azaz az Unatkozó Rózsadombi Hobbihajléktalanok) főtitkára ezennel elismerem, hogy mi csak saját szórakoztatásunkra hajléktalankodunk. Jó dolgunkban ugyanis már nem tudtunk mást kitalálni.

Reggelenként a baldachinos vízágyunkban elfogyasztjuk a hétfogásos villásreggelinket, majd a már hajléktalan illatban is kapható oldszpájsszal bebüdösítjük magunkat és megszaggatott koszos ruháinkban lebuszozunk a városba aluljárózni. Felosztjuk a terepet, majd ki-ki a saját területét körbevizelve lefekszik koldulni. Minél forgalmasabb a terület, annál jobb.

Sajnos az új főpolgármester a jelmezünk ellenére átlát rajtunk. Ő jobban ismer minket, mint a nemzeti gárdisták a Nemzeti Színház hollétét.

Unatkozó dúsgazdag hobbihajléktalan (F.E. felvétele)

A hajléktalankodásra kirótt pénzbírságtól még nem ijedtünk volna meg, mert az egykulcsos adó nekünk, felső tízezerbelieknek rengeteg pénzt hagyott a bankszámláinkon, úgyhogy mellényzsebből fizettük volna a százötven ropit, de a börtöncella réme betett nekünk. Most a jó kis hobbihajléktalankodás után kénytelenek vagyunk elhagyni a köztereket és visszahúzódni az unalmas kacsalábon forgó villáinkba.

Sajnos Magyarországon már nincsenek igazi hajléktalanok, csak ez a dögunalmas jólét!

Ez abból is látszik, tisztelt bírónő úr, hogy már rég nem kell komoly gazdasági döntéseket hozni, csak a felszínt karcolgató himihumikat. Köz- és reptereket nevezgetünk át, kis országokat szánunk meg és fölös milliárdokért veszünk tőlük olajrészvényeket, hogy éhen ne haljanak és, hogy ne csak kenyerük legyen, hanem cirkuszuk is, adunk nekik a pénz mellé még csodabalszélsőt is. Nekünk annyi van belőlük, hogy újabb stadionokat építünk, hogy legyen elég szél, ahol rohangálhatnak kicsinyég.

Az általános egészségügyi jólét miatt az orvosainkra itthon már nincs is szükség és inkább külföldre mennek akár kevesebb pénzért is, csakhogy gyógyíthassanak. Bár időről időre visszahozza őket a Túró Rudi iránti vágy.

Dúsgazdag tanáraink nem győznek eleget tanítani az ultramodern iskolákban, mert annyi a gyerek. Zenetanáraink meg unalmukban hetente átírják a Himnuszt.

Mivel az országban már régóta rend van, a bírókat nyugdíjaztuk, az okafogyott alkotmánybíróságot pedig nem terheljük komolyabb ügyekkel. A fölöslegessé vált rendvédelmi dolgozók bohóciskolákban képeztetik át magukat, hogy hetven éves korukig főállásban nevettethessenek a főváros nagy-nagy cirkuszában.

Unatkozó autósainkat a 93 ezer négyzetkilométer területű Nagy-Budapest P+R körgyűrűjén belül véletlenszerű helyszíneken „Itt a buszsáv, hol a buszsáv?” játékok szórakoztatják.

Az Egységesen Gondolkodó Nemzetünk az egypártrendszer bevezetésével sok fölösleges párt sok fölösleges költségét spórolta meg, amiből pálinkát főzhetünk és ihatjuk a jó lét.

Az egyetlen tévécsatorna hétfői adásszüneti napján a cefremámoros dolgozók boldogan és kipirult arccal gyűlnek össze az utcai hangosbemondók körül, hogy meghallgassák szeretett vezérünk arra a hétre vonatkozó bölcs útmutatásait.

No, hát itt nekünk, hobbihajléktalanoknak valóban nincs létjogosultságunk. Kénytelenek vagyunk boldogan élni, míg nem halunk…

Csak azt a rohadt Eurovíziós Dalvesztivált nem tudjuk megnyerni soha!!!

(2011 június)

„Frady Endre "Egy hobbihajléktalan vallomása" című prózája egy szatirikus és ironikus mű, amely a társadalmi egyenlőtlenségekre és a gazdagok unalmára reflektál. A főszereplő, Dúsgazdag Dezső, a gazdagok életének abszurditását és a hajléktalanságot mint hobbit mutatja be, ezzel groteszk képet festve a jóléti társadalomról. A mű humora és szarkazmusa erőteljes, ugyanakkor elgondolkodtató is. A szerző ügyesen használja a túlzás eszközét, hogy rámutasson a társadalmi problémákra és a gazdagok életének felszínességére. A történetben megjelenő karakterek és helyzetek karikatúraszerűek, ami még inkább kiemeli a mű szatirikus jellegét. Összességében Frady Endre prózája egy szórakoztató, ugyanakkor kritikus alkotás, amely a humor eszközével világít rá a társadalmi egyenlőtlenségekre és a gazdagok életének abszurditására.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre prózája olyan, mint egy szétesett társadalmi tükör, amely inkább kifacsart torzkép, semmint reflektív szatíra. Ez a szöveg az elitizmus abszurditásával próbál játszani, de a finom irónia helyett a giccsesen csillogó humor kalapáccsal veri ki az olvasó szemét. Az "URH" rövidítés pimaszul olcsó szóvicce még épp szórakoztató lehetne, de a későbbi álszociális lamentálás már csak túlhajtott poénözön. A szöveg önmagától csömörlő módon szórja a közhelyeket: luxus, hajléktalanság, politikai utalások – minden egy helyen, mint egy gondosan összehányt ironikus díszletekkel teli zsibvásár. Frady Endre itt nem szatirikus, hanem inkább túlhabzó közéleti stand-upos, akinek minden mondata kétségbeesetten könyörög a nevetésért, miközben csak sóhajokat kap. A vége felé bekúszó Eurovíziós Dalverseny utalás már végképp kimutatja a szöveg „mindent akarok, de semmit nem mondok” hozzáállását. Nem társadalmi bírálatot kapunk, hanem egy csömörösen negédes bekezdést, amely inkább az üres provokáció határán billeg. Frady „hobbihajléktalanja” azonban nem szimpatikus botrányhős, hanem csak egy erőltetett karikatúra, akit még a pokoli Rózsadombon sem vennének komolyan. Összefoglalva: az olcsó humor régi hajléktalantarisznyája, amelyből egyetlen őszinte poén sem kerül elő.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

Bíróságon...

Bíróságon szünnap van ma,
Nincsen benn se bíró, se per,
Csak Hlavácsné Gríz Johanna
Takarítónő, ki seper.

Közben dühöng: „Hogy mi van itt?!”
S régi szép időket sirat.
Urát szidva portalanít
S szétszóródik sok száz irat.

Vissza oly elánnal pakol,
Miként Caesart Brutus-tőr dönt...
S így kap másnap férj kiakol-
-bólításért száz év börtönt.

„Ne már, tisztelt bíróság úr! Én nem bólintottam semmiféle akolba, csak kivágtam a Lajost a nyitott szuterén ablakon át a járdára, mert tajt részegen jött haza és üvöltve azt kornyikálta, hogy az ő kedvese egy olyan lány! Hogy milyen, azt nem tudom, mert bevágtam utána az ablakot. Ezért száz év börtön, miközben az előző tárgyaláson az a tömeggyilkos csak felfüggesztett megrovást kapott?! Itt valami nagyon össze lett ám kavarva!” /Hlavács Lajosné Gríz Johanna, bírósági takarítónő/

„Igen, a Hlavács úr az én koncertem közben rúgott be. Onnan tudom, mert személyesen ismerem mind az öt nézőt, aki ott volt.” /ByeAlex/

„A leghatározottabban tiltakozunk a versben foglalt állítások ellen és a Központi Bíróság jó hírének megsértéséért eljárást kezdeményezünk F. Endre budapesti költő ellen. A Központi Bíróságon kizárt, hogy periratok összekeveredjenek és egyes ügyek ítéletei más ügyekben legyenek kihirdetve! Hogy mit szólok a tömeggyilkos felmentéséhez és a könnyű testi sértésért kiosztott száz év börtönhöz? Konkrét ügyekben sajnos nem nyilatkozhatok.” /Dr. Hatályossy Jenő, a Központi Bíróság elnöke/

„Mivel itt a földön mind vétkesek vagyunk és a bűn zsoldja a halál, ezért béküljünk meg az apró evilági igazságtalanságokkal, sőt adjunk hálát azokért, melyek arra valók, hogy a lelkünket megeddzék, hogy Jézus Urunk szabadító áldozata révén majd mind együtt örvendezzünk a mennyei világosságban mindörökké! Áááááámeeeen!” /Jácint atya/

„Kiakolbólít! Micsoda gyönyörű nyelvújítás korabeli szó! A költészet akolmelegéből a próza hideg rögvalóságába történő kiűzetés ábrázolására a költő az igazság szimbólumának tartott bíróság, sőt nagybetűs Bíróság belső igazságtalanságait citálja és cibálja elő mintegy és mindazonáltal. A hibázó emberre visszahulló súlyos ítéletben a költő fiatalkorának meg nem adott tizenegyesei és igaztalanul kapott piros lapjai sikoltják fájdalmukat az öröklét könnyáztatta siratófalára. A vallási motívumként végigvitt keresztrímek pedig a lelki katarzis pislákoló világítótornyai. E mű mint Hlavácsné a párját ritkítja.” /Jatagán Elalélia, magyar-kirgíz szakos középiskolai tanár és parkolóőr/

„Költőkre miért nem szoktak aljas indokból elkövetett versírásért száz év börtönt kiszabni?! Anyám szerint ne ordítsak vörös fejjel, mert elég lenne hetvenöt is, de megtiltottam neki kivonuljon enyhítésért tüntetni. Mikor lesz már népszavazás a halálbüntetés visszaállításáról?! Reszkess Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Julius Caesar és a kiakolbólít szó egy versben, sőt ugyanazon versszakban?! Súlyos anakronizmus ez, költő úr, nagyon súlyos! Két sor közötti majd’ tizenkilenc évszázad előre megfontolt ugrabugráért igen enyhe büntetés az a száz év börtön! NEM ENG!” /Totyakváry Bambulácz, lektor és sörlovag/

„Minek ide tőr?! Ha én rúgtam volna fejbe azt a Caesart, nem eldőlt volna, hanem elvetett kockaként átrepült volna a Rubicon!” /Chuck Norris/

Mi a bajod a kockámmal, te vörös borostás őslény?! Ez kirakni kell ám, nem szétrúgni!” /Rubik Ernő, feltaláló/