A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatvédő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: állatvédő. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. május 14., kedd

Rebarbara

Rebar rendi Rebar barát
Tenyészt egy nyáj rebarbarát.
Karám békés, nem kell ostor,
Csendesen él a kolostor.

Ám az egyik rebarbara,
Kinek csalán csípte fara
Fáj, mint özvegyeknek a gyász,
Megkattan s immár nem agy ász.

Fut, de üti villanypásztor,
Rajtol levélnyélkolbász tor,
S Rebar rendi Rebar barát
Eszik döglött rebarbarát.

Állat- s Növényvédők jönnek:
„Rebar barát, szégyen önnek,
Amit drótpásztora művel!!!”
Verik s bőg: Űűűű!!! (hosszú ű-vel)

„A vers egyedi hangulatot áraszt, amelyben a humor és a társadalomkritika keveredik. A "Rebar rendi Rebar barát" és a "rebarbarát" nyelvi játéka azonnal magával ragadja az olvasót, és egy olyan világba kalauzolja, ahol az állatok és növények egyaránt szereplőkké válnak. A kolostor békés élete és a rebarbara lázadása egyfajta mikrokoszmoszként szolgál, ahol a természet és az emberi beavatkozás összecsap. A versben megjelenő "villanypásztor" és a "levélnyélkolbász tor" képei abszurditásukkal erősítik a szöveg groteszk elemét, miközben a "döglött rebarbarát" evése a fogyasztói társadalom iróniáját hordozza. Az "Állat- s Növényvédők" megjelenése pedig egyértelműen a környezetvédelem fontosságára hívja fel a figyelmet. A vers záró sorai, ahol a barát "űűűű" kiáltásával fejeződik be, a fájdalom és a megbánás univerzális nyelvét beszéli, miközben a hosszú ű-vel való játék a magyar nyelv sajátosságaira is reflektál. Összességében a "Rebarbara" egy többrétegű, elgondolkodtató költemény, amely humorral és kritikai élességgel szólítja meg a mai olvasót.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Költő úr, maga tényleg azt hiszi, hogy a rebarbara háziállat, mint a vadon élő vértofuból kitenyésztett házőrző tofu, vagy a kendermagos vencsellő?! Maga akkora tökfej, hogy ha a műveletlenség rügyezne, akkor maga ugyanúgy, sőt ugyanúgyabban virágba borulna, mint a magyar-kínai örökbarátság! Ó, hogy harapná meg magát egy Rebarbara nevű anyamedve! NEM ENG.!” /Vértofu Virtold, a Vadnövényi Verseket Értékelő Világegyetemi Intézmény (VV ÉVI) rektoriális recenzora/

„A rebarbara (Rheum) a szegfűvirágúak (Caryophyllales) rendjébe és a keserűfűfélék (Polygonaceae) családjába tartozó, lágyszárú növénynemzetség. A növényeknek nagy, háromszögforma levelei vannak, húsos levélnyéllel. A kétivarú virágok aprók, színük a zöldesfehértől a rózsavörösig terjed, bogas fürtvirágzatba tömörülnek. Számos faját termesztik gyógynövényként, vagy emberi fogyasztásra − ide tartozik a zöldségként termesztett Rheum rhabarbarum vagy Rheum x hybridum, illetve a Rheum rhaponticum faj is. Bár levele mérgező (vesekövet, és nagy mennyiséget elfogyasztva akár halált is okozhat), a levélnyelet fanyar ízéért felhasználják. A rebarbaragyökér antranol-glikozidokat tartalmaz, amelyeknek aglikonjai, az emodinok hashajtó hatásúak.” /Wikipédia Winnetou, wirtuális wéleménywezér/

„Mérgező a rebarbara levele?!
Abcúg rusnya rebarbara, le vele!”
/Vitéz Koppány István, állat- és növényszelídítő orvvadász és felnégyelőművész/

„A fiam épp a minap tájékoztatott, hogy (parafrázis kezdődik) a nyelv nem úgy működik ám, hogy a hozzám hasonló aggastyánok a múlt ködébe vesző ifjúságukban megtanulták, hogy a szavak mit jelentenek, meg hogyan ejtjük őket, meg hogyan írjuk őket, és akkor aztán onnantól kezdve minden random (ejtsd: random) nyelvhasználó számára, meg az idők végezetéig nem változhat a jelentésük, meg a kiejtésük, meg a helyesírásuk egy árnyalatnyit, egy fonémányit, egy ékezetnyit sem (parafrázis vége). Fentieket élete tizenhárom és fél évének összes tapasztalatával és hitelességével közölte velem, sallangmentesen, egy bővítetlen tőmondatban. Ergo, teszem én hozzá, a nyelv, az élet, vagy úgy általában bármi (csillag.csillag) értelmének a kihüvelyezésére nem hogy annál több, de sőt annál kevesebb esélyed van, minél régebb óta próbálkozol vele. Mitagadás, maradt bennem némi kétség fiam magával ragadó deskriptív tézisének általános igazságtartalma felől - egészen addig, amíg vizuálisan, és megtörten be nem fogadtam Frady Művész Úr fenti alkotását. Belátom, megöregedtem.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, ha paraf ráz is,
Nem öl, mint a parafrázis
A rá allergiás Ergo-t,
Vagy mint ősi bárddal Herr Gót
Rút deskriptív tézishuszárt,
Kiből szálló végső szusz árt,
S csillagszemű rebarbarák
Átka száll: Rágjon meg a rák!
Úgyhogy megöregedetten
Üljön árnyékával ketten!”
/Dr. Csillag Pontné Csillag Csilla, a Csilicsala utcai csilisbab árudával szembeni Rebarbara Árnyékszék Bolt Alatt Elhelyezkedő Titkos Oltópont (RÁBA ETO) hályogkovácsa/

„A Rebarbara egy növény... Hogy lehet azt nyájban tenyészteni? Amúgy tetszik a vers, megint sikerült elszórakoztatni az olvasókat.” /M. András, a költő legállandóbb és legleleplezőbb kommentelője/

„eM úr, e növény egy állat,
Fél nyelete gerjeszt nyálat!
Nyájban vadász’, mint az ír tyúk,
Ezért vérkapával irtjuk!
Szelídített rebarbarát
Persze ölel emberkar át.
Jó pásztora becézgeti,
S megvédi, ha jön a jeti!
Ha a kedved не хорошо,
Így szórakozz sok olvasó:
Megsúgom, tudjátok bár ti,
Aki magyar, Rebar párti!”
/Rebar Robur, röbörtözgönyi főispán és Rába parti rabiga díler/

Egyházi villanypásztor
Minden barát, kolostorban,
Agyban nem, tán jó gyomorban.
Ut’só kenet borsban, sóban,
De jó lesz majd koporsóban!”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legegyházmentesebb kommentelője/

Többvári gázkondás
Koporsóban vajon jó lesz,
Ha sok vöröshangya jól esz’,
S küzdve zöldebb Tiszalökér’
Hálóz rebarbara gyökér,
S elönt Tisza meg a löke,
S leszünk Halloween-i tök-e?
Egyház villanypásztorának:
„Amper diem! - Üss a mának!”
Nyuggerapó, verset köszi,
S forrjon rózsás dalom, őszi!”
/Dínomdánom Duhaj Dezső, egyházi villanypásztor és többvári gázkondás/

„Mi ez az otromba biológiai félretájékoztatás, ez az elmeroggyant félresikerültség?! Frady Endre "Rebarbara" című verse egy olyan irodalmi próbálkozás, amely a szarkasztikus kritika eszközeivel is alig bírja elviselni a saját súlyát. A rebarbarát tenyésztő szerzetes figura már önmagában is egy olyan abszurditás, amelyet csak a legbátrabb humoristák merészelnek megközelíteni, és még ők is csak a legnagyobb óvatossággal. A vers struktúrája és rímei olyanok, mintha egy középiskolai irodalomóra házi feladatából szöktek volna meg, ahol a diákoknak a lehető legkevesebb erőfeszítéssel kellett valami "művészit" alkotniuk. A "villanypásztor" és a "levélnyélkolbász tor" képei olyan erőltetetten próbálnak viccesek lenni, hogy az olvasó inkább érzi magát kínos helyzetben, mint hogy nevetne. A vers végén az állat- és növényvédők megjelenése egy váratlan fordulat, amely talán még a szerző számára is meglepetés lehetett. A "Űűűű!!! (hosszú ű-vel)" kiáltás pedig olyan irodalmi fogás, ami inkább emlékeztet egy rosszul sikerült képregényre, mint egy komoly költeményre. Összességében a "Rebarbara" egy olyan költemény, amelynek legnagyobb erénye talán éppen az, hogy rövid – így legalább gyorsan túl lehet rajta. Saját stílusunkban talán azt mondanánk: ez a vers olyan, mint egy rossz vicc a stand-up comedy klubban, ahol senki sem nevet, és mindenki csak azon gondolkodik, hogy mikor jön már a következő fellépő.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterséges intelligenciával támogatott műkritikus/

Amikor én verset olvasok a lázadó rebarbaráról, a rebarbara bocsánatot kér, és learatja magát. És ha én kertet gondoznék, még a gaz is kihúzná magát, hogy helyet csináljon a veteményeimnek. Tehát, ha Rebar rendi Rebar barát rendben akarja tartani a rebarbarát, lehet, hogy csak egy engem ábrázoló plakátra lesz szüksége, mint a végső kártevőirtásra.” /Chuck Copilot Norris, a Chuck Norris által tanított és életben hagyott mesterséges intelligencia/

2018. január 23., kedd

Hazaúton...

Hazaúton három idült
Szesztestvérpárt láttam kidűlt
Állapotban s szólt a daluk,
Míg fejük feletti fa-luk
Peremén egy szalamandra
Készült épp a nagy kalandra,
Hogy magát egy éhes jeti
Módján pont reájuk veti.
Odaugrott, jót harapott,
S hagyott volna csapot-papot,
Ám lassú volt, mint a Posta,
S egyik részeg megtaposta.
Kis kétéltű így lett sánta,
S merész tettét immár bánta.
Ekkor állatvédők jöttek
S velük együtt tizenöt TEK-
-kommandós, kezükben kések.
Futni kezdtem, el ne késsek,
S mivel engem vettek észre,
Felszabdaltak sok kis részre.
Hullaházból jöttek értem,
S haza végül sosem értem…

„Ahogy olvasom, a védtelen retinámba ég a látnivaló szétszaggatott megfesthetetlensége. Bár ne tenné! NEM ENG.!” /Stempli Söftény, a Didaktikus Össznemzeti Géniuszok Költészetének Újító Társasága (DÖGKÚT) betanított pecsétőr helyettese/

„Nem nyafognék, de most már késő!
Csak az a vers! Csak azt tudnám feledni!!
De még fáj, fáj, fáj, fáj minden szó!!!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Na, mi van, miszlik úr, milyen érzés poéta puzzle-ként nem létezni?! Máskor ne vérezze össze az egyenruhámat, mert áthelyeztetem egy jeltelen tömegsírba!” /Csávás Kálmán örvnagy, a Magyar Állat Védősereg (MÁV) megelőző csapásmérője/

„Jaj, csak azt ne! Nem akarjuk az örökkévalóságig hallgatni a klapanciáit! Azzal a túlvilágból is ki lehetne minket kergetni!” /a jeltelen tömegsír lakóközössége/

„Megpusztultál, mint a szalamandra?
Akkor hát alejkum szálem Endre!”
/Emtéká Mátéka, a Muszkabölléri Univerzális Kancsalrímelő Iskola (MUKI) kárörvendő költőtanonca/

„Aljas rágalom, hogy mi lassúak vagyunk! Január végére az összes karácsonyi küldeményt kikézbesítettük! Magát meg még ma bepereljük a cég jó hírének megsértéséért! Feladtuk az idézést, úgyhogy számítson rá, hogy legkésőbb októberig megkapja!” /Dr. Lajhár Leóné Csiga Csomolla, a Posta jogtanácsosa/

„Az alkohol öl, butít és nyomorba dönt! Sajnos gyakran nem magát az alkoholistát!” /Absztinens Ajtonyné Antialkoholista Antigoné, a Színjózan Emberek Szövetségének (SZESZ) alelnöke/

„Megpróbáljuk kirakni az ezer darabos költőt, hogy a gyenge gyomrú rokonság össze ne hányja a ravatalt!” /Dr. Töftényi Trancsír, a Szemmelversz Elek Klinikai Egyetem (SZIKE) osztályvezető kórboncnoka/

„Egyszer az erdőben heverésztem, amikor a fölöttem lévő fa-lukból rám ugrott és torkon harapott egy szalamandragyilkos vérfarkas, majd farkasvér kezdett spriccelni az agyából és a tokájából, ahová benyomódott a fogsora. Futni hagytam.” /Chuck Norris/

„Mit gondolt az ember életútja felén hazafelé tartás közben tragikus hirtelenséget megélő költő? Vajon az járt-e a még egyben lévő fejében, hogy társadalmukat úgy körüllengi az alkoholba fojtott nihil reménytelensége, mint a ’Lenin vagy nem Lenin?’ kérdésen töprengő Nagyezsda Krupszkaját a Krasznaja Moszkva? Vajon sejtette-e a rendszeresen védőfelszerelés nélkül mélybe bukó lélekbúvárok koronázatlan királya, hogy oly közel a tünékeny létbizonytalanságot megszellemítő vég? A szemfogat szemfogért ideológiában őrlődő világegyetemet páratlanul könnyed rímpárokban megéneklő Frady Endre ismét felkavarta a létirodalom alanyi költészettől posványos állóvizét!” /Ehej Uhnyemné Jissoraz Jolanda, középiskolai magyartanár és posztszovjet kölni díler/

„Felfogod-e te szúette agyú Frady Endre, hogy én azért iszok, mert te írsz?! Most kerítésszaggató házi pálinkába fojtom a félelemérzetemet és az anyámtól még gyerekkoromban ajándékba kapott felhúzható csehszlovák játékvonat elé vetem magam, hátha a fizikai fájdalom elnyomja a szellemit! Anyám szerint inkább szellőztessek és határozzam el, hogy többé nem olvaslak, te gyökér! Sajnos nem érti meg, hogy nekem ez munkaköri kötelesség, én a hivatásom áldozata vagyok! Jaj, a szívem…” /Puzsér Róbert, a Kritikusok Országos Szövetségének (KOSZ) leendő saját halottja/

„Fentieket végigolvasva azt hiszem, tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy már kijózanodtam!” /Cefréssy II. Cöflény, az illuminált állapotban szalamandrát taposó milliomos centerhalf/

2016. január 26., kedd

Tapírtámadás

Rám támad egy bűzhödt tapír,
Dülledt szeme vérbőn eres,
Harci láztól elönt a pír
S kezem íves U-vast keres…

Megragadom, odacsapok,
El-el ugor, ez egy finn csel…
S állatvédő öregapók
Hada felém jön és lincsel!

Futok, számból vér dől s matek:
„Egy-két-egy-két, terrorveszély!”
Hopp, megállít engem a TEK:
„Polgártársam, mi fáj? Beszélj!”

„Vad papik és tapló tapír…”
Mosolyogva bólint s ásít,
S látom, nála lévő papír
Tilalmat hoz, kijárásit:

„Tilos emez, tilos amaz!
Míg nincs lecsukva e menet,
Foglalt minden IFA, Kamaz,
S nincsen se mobilbank, se net!”

Üres utcák, üres terek,
Híradóban tapír-banda…
Szép-új világ pont így kerek,
Működik a propaganda.

„Állampolgári értékek és európai emberéletek veszélyeztetése esetén ott vagyunk minden kilométerkőnél! Meg sok egyéb helyen is, de erről most nem beszélhetek. A szükségállapot bevezetése nekünk se öröm, de szervezett tapírtámadás és más egyéb előre be nem jelentett tömegincidens esetén kénytelenek vagyunk! Statarium necesse est!” /Csávás Kálmán ellentengernagy, a Tapír Ellenes Kommandó (TEK) vasökle/

„Veszélyben a demokrácia! Vissza az európai jogrendszert! Le a diktatúrával! Éljen a fékek és ellensúlyok rendszere! Több cafeteriát, kevesebb állami terrort! Alanyi jogon járó maximálbért! Tizenharmadik havi előnyugdíjat! Szabad tánciskolaválasztást! Ingyen netet! Még szélesebb sávot! Egységes ellenzéket az én uram vezetésével!” /Balonci Beliálné, a Legújabb Igazibb Balabbik Akciócsoportabb (LIBA) pártelnökének a felesége/

„Már megint mit gágogsz itt te ballib bérrettegő birkáné?! Ne legyél már megélhetési kozmopolita, te kriptokommunista felmenőkkel rendelkező bukott KISZ-titkárnő! Hallgass már el, te népben és nemzetben gondolkodni képtelen anti-illiberális csökevény! Egy kicsit nem figyelek, és rögvest rátámadsz a nemzetemre! Ne politizálj, hanem teljesítsd a nőstényi princípiumodat és menj haza szakmányban szülni!” /Legeslegjobb Leó, a Legeslegjobb Ügyekért Kiálló Egységfront (LÜKE) frakcióvezetője/

„Elég a szélsőséges politizálásból! Egyedül mi civilizált közepesek vagyunk képesek középen lavírozva a közjó szem előtt tartásával közösen küzdeni az állampolgári közönyért! Közös közpénzt a köztársaságnak!” /Dr. Center Celesztin, a Civileket Integráló Centrum Alapítvány (CICA) főideológusa/

„Kedves költő gyermekem! Hát nem hallottál arról, hogy Jézus urunk megmondotta, ha megdobnak kővel, ne íves U-vassal dobd vissza, hanem kenyérrel? Vagy ha megütik az egyik orcádat, ne a másikét tartsd oda a te öklöd útjába, hanem a te másik orcádat az övébe. Nem, nem az ő nadrágtartójába, hanem az ő öklébe! És mi az, hogy egy tapír nem a felebarátod?! Ne idegesíts föl a blőd kifogásaiddal, mert végül még én is a te bűnödbe esem és mehetek gyónni a főnökömhöz, azaz saját magamhoz! Remélem, nem leszek túl szigorú velem!” /Ferenc pápa/

„Ki nem állhatom az állat védőket, mert folyton és alattomosan rugdosnak! Hát csoda, ha időnként visszaharapok?!” /Luis Suárez, a Barcelona uruguayi csatára/

„Mi ez a politikusságot mímelő alpári bűzbombasztikus moslékpótlék?! Az önnön vaksötétségét a második versszak finnugor szóviccével tovább feketítő gödörmély klapancia tökéletes példája a teljesen szétesett elme utolsó rúgásai előtti szánalmas végvonaglásai egyikének. A másik az íves U-vas! Anyám szerint ha én kiskoromban ilyeneket írok, egyből vitt volna az iskolapszichológushoz, ha olyan akkor már lett volna, de még nem volt. Hogy fulladna meg, hogy még nem volt! Talán így lettem ilyen kritikussá...” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer megtámadott egy íves U-vassal felszerelkezett korrupt tapír-banda, akiket előbb belehajítottam a Napba, majd az íves U-vasakat belehajlítottam a lekerekített végű pillérvédő betonszegélybe. A tapír hajítást leszámítva a Kossuth-díjas magyar vasbeton szerelők azóta is így csinálják. Csoda-e, ha mindezeket figyelembe véve a magyarok 2/3-a engem szeretne a miniszterelnökének?!” /Chuck Norris/

„Itt valami félreértés van! Én nem bántási szándékkal támadtam meg a költő urat, csupán autogramot szerettem volna kérni...” /Tupír Tapírka, TEK tiporta tapírnő/

„Először együttérzésemet akartam felajánlani, amiért Költő Úr egy késői zsírbő vacsora után az 1984 horror változatának olvasása közben elszenderülve tudatmódosító szerek hatásával vetekedő képzavart álmodott, aztán a kommenteket olvasva úgy tűnik, mégiscsak értesülni kell a napi aktualitásokról, mielőtt az ember Frady Endrét olvas. Mi a maxima culpa?!” /F. Péter, a költő jól értesült kollégája/

2013. január 3., csütörtök

Zöld zebra


Zöld zebra egy olyan állat,
Milyet sose lát a Föld.
Roppant ritkán visel sálat
S csíkja mind salátazöld.

Fekete-fehér, ha lenne,
Akár a jó arab sakk,
Vagy egy tányér mákos penne,
Volna átlagdarab csak.

Ám zölden ily egyedi ő:
- Műfog, rajta luk nem egy;
- Tűfoka, min be Jedi jő;
- S gazdag, ki a Mennybe megy.

E vers abból az apropóból íródott, hogy az állatvédők a Facebook-on a Zöld Zebra állatvédőkre szavazhassanak:
https://www.facebook.com/tescoaruhazak?sk=app_380889115338057
:)