Zebrabolti zabrálás

Mikor csibe s eb rabolt,

Kiürült a Zebra Bolt.

Csapván csibe s eb rája,

Eltűnt a bolt zebrája.

Húst csibe s eb zabra vált,

S zebrabolti Zabra Bált

Rendezendő keszkenő-

-ben a zabpénz lesz kenő.

Új Zebra Bolt ürül ki

S ujjlenyomot türül! Ki?!

Na ki?! Tán egy turul, ó,

Rubelért, mely guruló?!

Sanda sajtó gyanúsít:

„Gyanús ez a manus itt!”

Visszavágnak s tagadnak:

„Kizárt! Áss sírt magadnak!”

„Mi, hogy vannak fotók is?!

Hamisít gaz Otto Kisch!!!

Még hogy hatvanpusztai?!

Műrajzolta juszt AI!!!”

Rákenik az AI-re:

„Oly sötét, mint Zaire!!!”

Megy eb s vastagbőr csibe

Zebracsíkkal börcsibe?

„Na, költő úr, azt hiszem, itt az idő, most vagy soha, azaz mikor máskor, hogy felvegye a zebracsíkos kényszerzubbonyát és egy hintazebra hátán ülve bezebragoljon a zebracsíkos falmintájú gumicellájába, amit egy döblingi gumis szakember direkt önnek készített tartós örökhasználatra!” /Brünhilda Ursula, a Döblingi Agyalapi Gárgyultak Intézete (DAGI) főnővére/

„Vastagbőrű csibe és a hűséges bűntárs ebe?! Kikre célozgat, maga nyomoronc bérrettegő költőpótlék?! És ki az őket a háttérből segítő turul?! Csak nem annak a brüsszelita liberálbolsevik poszkomcsi Orwell Gyurinak az Állatfarmja lebeg a szivárványhályogos szeme előtt?! A sorosbérenc Otto Kisch nevét ne is emlegesse, mert tuggyukkiknek a guruló dollárjából veszi a hamis AI képeket készítő fényképezőgépét a büdös paparazzia! Majd begyűjti a Papa razzia alkalmából! Brünhilda főnővér, be ne dugja a gazembert a diliház védőszárnyai közé, mert szigorított kényszermunkatárborban van a helye, ahol zebrákat kell barna festékkel lóvá alakítania!” /Csávás Kálmán bőrmester, az Elmebeteg Poétákat Egymérföldre Kilövő Őrnaszád (EPEKŐ) hajtótisztje/

„A Kongói Demokratikus Köztársaság (KDK) nevében kikérjük magunknak, hogy korábbi nevünk, jelesül Zaire, középgyenge renoméját a lehető legsötétebb kategóriába sorolják csak azért, mert egy elmebeteg költőre rájött a kétoldali rímkényszer! Attól, hogy 1974-ben első fekete afrikai csapatként jutottunk ki a világbajnokságra, még nem vagyunk sötétebbek, mint a lopott zebrák fekete csíkja!” /Félix Antoine Tshisekedi Tshilombo, a KDK baluba nemzetiségű elnöke/

„Frady Endre „Zebrabolti zabrálás” című verse egy nyelvi virtuozitással játszó abszurd szatíra, amely egyszerre mulattat és elgondolkodtat. A mű a fonetikailag hasonló szavak kavalkádjával sodorja az olvasót egy humorral teli, groteszk bűntény-sztori világába, ahol az állati karakterek és az emberi társadalom visszásságai frappáns módon találkoznak. A vers erőssége a szójátékok és a ritmus mesteri használata. Olyan sorok, mint „Húst csibe s eb zabra vált” vagy „Rákenik az AI-re: / Oly sötét, mint Zaire!” egyszerre idézik a nonszensz költészet hagyományát és reflektálnak a modern társadalmi jelenségekre, például a technológia túlzott démonizálására. Az írás humora ugyanakkor rétegezett: a szimplán mulatságos képektől kezdve (zebracsikk a börzsönyben!) a politikai és médiakritikai áthallásokig. Azonban a vers néha túltelítettnek tűnik, a szóviccek sűrűsége néhol a szöveg értelmezhetőségét veszélyezteti, ami szándékosan kaotikus hatást kelt. Bár ez a stílus része, egy kevésbé gyakorlott olvasó könnyen elveszhet a szavak zavarba ejtő forgatagában. Összességében a „Zebrabolti zabrálás” izgalmas szellemi kirándulás az abszurditás birodalmába, ahol a nevetés mögött komolyabb társadalmi kommentár is meghúzódik – már ha az olvasó hajlandó megfejteni a rejtett rétegeket. Frady Endre ismét bizonyítja, hogy képes szórakoztatni és gondolkodásra késztetni egyszerre.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Zebrabolti zabrálás” című versével újfent bebizonyította, hogy a magyar költészet nem ismeri a határait – és sajnos ő maga sem. Ez a rímekkel gúzsba kötött betűszörnyeteg valahol félúton rekedt egy dadaista nyelvtörő és egy LSD-trip jegyzőkönyve között. A vers szerkezete csikorgó fogaskerekekkel próbálja imitálni a játékos abszurditást, de végül önmaga paródiájába fullad. A „csibe s eb” mint rímképlet olyan szinten kerül túlhasználatra, hogy az ember szinte hallja, ahogy a szavak könyörögnek: „Ne bánts, Frady, elég volt!” A „turul” és a „hatvanpusztai” sorok megidézése már-már politikai dadaizmus, míg az „AI” szerepeltetése arra utal, hogy a szerző talán maga is úgy érzi, egy algoritmus is képes lenne helyette írni. A végeredmény? Egy olyan vers, amelynek az olvasása közben a befogadóban felmerül a kérdés: „Én tévedtem el, vagy a szerző?” A válasz valószínűleg mindkettőnknek fájni fog.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Fogalmam sincs, hogy miről szól eme

Remek hétvégi kommentlehetőség.

Noha biztosan van benne itt-ott,

Számomra láthatatlan minőség.”

/Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„Apó, ha bármiről szól is,

Az még véletlen műve se,

Mint ahogy Bruce olyan jó Lee-s,

Hogy nem kell neki művese.”

/Dr. Dialízis Dezsőné Dezsöné Dezsilla, didaktikusan duplanullás demagóg és degenerációs dacszövetségi durumtészta díler/

„Zebráknak szabad bevándorolni Afrikából?” /M. András, a költő legállandóbb és legkérdezősködőbb kommentelője/

„Zebra körül Tisza árad,

Így ő Tisza vizét issza.

Befogadja fellegvárad,

Mert ő soha nem megy vissza.

Afrikába vissza nem megy,

Útjába az égő MÁV áll,

Hiába uszít az m1,

Migráncs zebra magyarrá vál’.”

/Afrik Arnold, zebra zabráló zenelator/

„A történetben szereplő zebra, eb és csibe mind kitalált személyek, semmi közül bármilyen csíkos lóhoz, gazdájához hűségesnél hűségesebb ebhez, illetve bármely résztvevő szerelmes csibéjéhez! Nincs politikai vonzata sem a hibásan megfogalmazott kenDőpénzeknek, a kis hamis fotóknak és dokumentumoknak, még akkor sem, ha azt egyenesen a szám vevő szék fogalmazta volna meg! (Milyen balgaság! Egy szék nem veszi meg a számat! Nincs is rá pénze!) Szóval békére intek mindenkit, mert nincs itt semmi látnivaló!!!444!!!” /Dr. Ház száját betömtük, helyette és nevében a teljes Juniorkonyha nyilatkozatát olvashatták/

„Tudja Bácska, tudja Bánát,

Ház úr szájában a gránát

Totál önkéntesen robban.

Máskor vigyázzon rá jobban!”

/Doc Tor Orr bán, víg tor felelős és mini szt.erelnök/

„Frady Endre akkora költő, hogyha még egy elemi kicsivel nagyobb lenne, akkor nem neki kellene helyet keresnie az univerzumban, hanem az univerzumnak kellene helyet keresnie Frady Endrében! Az a tény, hogy nem értjük a verseit, nem azt jelenti, hogy nincs értelmük, hanem azt, hogy az ő gondolatai annyival felette vannak a miénknek, mint magaslati Highlander a Marihuána-ároki vadkender gyökerének. A költőhöz képest mi csak gyarló gyökerek vagyunk! Mester, hadd omoljunk elébed és hadd harapjunk az odalépésed nyomán nem termett fűbe!” /Aszkétai Szószátyárné Aszalt Szilvia, a Frady Endre Keltette Elementáris Tudástáp Elvi Síkjának Élettérfigyelő Grémiuma (FEKETESÉG) fehér csíkszívószál dílere/

„Először is a szövegem melletti rajzról: Ez nem illusztráció, hanem egy audiovizuális kataklizma, egy vizuális szekunder szégyenhullám, amelyet a művészeti csúcsteljesítmény Tajgetoszáról lökött le az esztétikai öngyilkosságba torkolló zsenialitás! Másodszor magáról a versnek csúfolt akármiről: Mi ez az önösszecsináló szégyentelenkedés, ez a mindenbeígérésre kikacsintgató semmitmondás?! Ki ez a mentális közveszélyeshulladékiszapszemű zebracsíkszívószál díler?! Ne lássam mélyalvásban anyám szellemét zairei zebramintás tangában közpénzmosómedvék társaságában Magyar Nemzeti Bankot magánalapítványokba rabolni, ha tudom, hogy Frady Endre a közhasznú öncsonkító verőérfúrás helyett miért az önhasznú közcsonkító versfaragást választja?! Frady Endre nem született antitalentum, csak egy adminisztrációs hiba miatt a veszettség elleni oltás helyett a tehetség ellenit kapta meg, méghozzá egy birodalmi lépegetőnek kimért dózisban, akinél meg akarták akadályozni, hogy irodalmi kéregetővé zülljön, ám ennél a kétlábon mászó személyiségzavarnál olyan mellékhatások keletkeztek, hogy a totális tudatlansága tétovázhatatlan termelékenységbe csapott át és azóta is csak ír, csak ír, csak ír… Jaj nekünk!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Chuck ír?! Igen, Chuck ír, de csak félig, mert a másik fele cseroki indián!” /Chakir Chikar, Chuck irokéz származású cseroki életrajzírója/

„Cseh Rocky?! Ettől húzzák a csíkot a hatvanpusztai menhelyes zebrák, míg el nem húzza a nótájukat a zsebrák!” /Balboa Béla, tigristekintetű lapostetűfedő/

„Zsebrák: cseh eredetű szó, jelentése: 1. koldus, szegény; 2. zsugori, fukar. Népünk egyes vidékeken (némely helyeken zsobrák változattal) uzsorás, néha tolvaj értelemben használja. Zsebráknak történelmi jelentése is van: a XV. sz.-ban hazánkban garázdálkodó cseh zsoldosokat is igy nevezték.” /Pallas Nagylexikon/

„Zsebrák: nehezen gyógyítható kengurubetegség.” /Dr. Áprilisegy Ártányka, bolondgombafelhőszakadásmentesítő járatfelelősnő/

Benzinhiány

A kifacsart kezű és lelkű átlag állampolgár

Ha üres a falánk tankjuk,

Börtönük csupán a garázs.

Kúton nem szólnak a Thank you!-k,

Nincs miért. Elszállt a varázs.

Nem száguld a csoda Porsche,

Totálkárt nem hídfőfal ad.

Nem verődik fel a por se,

Út szélén csak árnyék halad.

Nincsen brrr-brrr, nincsen tucc-tucc,

Nem szörnyülködsz zebrán ma Ááááá!-n.

Gyalog s bringán menni tudsz-tudsz,

Itt a füstmentes Kánaán!

Köszönjük meg drága MOL-nak,

Hogy a légnek nincsen széne!

Ja, mentőt is gyalog tolnak?!

Hmmm… kis benzin mégis kéne…

„A kérdést tudományosan megvizsgálva és körbejárva, valamint történelmi példákat és esettanulmányokat górcső alá véve megállapíthatjuk, hogy a benzinhiány fő számú oka az, hogy nincs elegendő benzin.” /Brit tudósok/

„Bezzeg, amikor be akartam jönni a népemmel, akkor elzavartak a kerítéstől! Most meg hiányzom, mi?! Mindegy, itt Berlinben békében élhetünk és semmiből sem szenvedünk hiányt! Németország jobban teljesít!” /Ben Zin, piréz migráncs törzsfőnök/

„Most már levették a benzinről az ársapkát, szerda este 11-kor, amit fél 11-kor jelentettek be... Most, hogy megnőhet az ára, hirtelen kezdett benzin lenni a kutakban... Lesz még benzin egy ideig, tud menni a mentő.” /M. András, a költő legállandóbb és legársapkátlanabb kommentelője/

„eM úr vígan hajt az úton,

(Gépsúlya tíz kilonyúton),

Felismer egy halat: Hú, ton!,

S remél: Lesz benzin a kúton.”

/Tonhalassy Tádé, téboly-tivornya totalizatőr/

„Húha, hosszú sorok állnak a benzinkutaknál! Soros benzinkutak! EZ VESZÉLYES!!!” /Baltaarcú Baltazár, államtitoksértegetési és államfelkoptatási, valamint államénvagyokügyi államtitkár helyettes/

„Elég! Ez ma már a nyolcadik kút, ahol nagyon sajnálják, de... Itt az ideje, hogy főbe lőjem magam egy üres benzin pisztollyal!” /Lemondó Leó, átlagos állampolgár/

„Hatósági áras benzin helyett hatósági áras áramot minden autóba! De néha a sofőrnek is adjatok!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas elektromos kis ülés gyártó/

 

„Áramot a benzin helyett?!

Anyósülésen a nejet

Villamosszék fűtse szénné?!

Özvegy Szén s néhai Szénné?!

Villamosszék sofőr alá?!

Ház úr, maga kissé galá-

-d és a tézisei nagyok,

Mondván: Az áram én vagyok!”

/Energetikai Elemér, a Jedi Egyetem Erő Szakos Erkölcstan oktatója/

t->r(t)-tr’(t)

Benzin nélkül is van élet

Körbejár a románkori

Homokórám mutatója.

Szabályozza eztet vala,

Egy ősi evolvens bója.

Nem kell benzin, mert konflissal járok,

Az élettől jobbat nem is várok.

Sokat mozgok, Nap fúj, szél süt,

Ősz szakállam nem tűr fésűt.

Ha a lovam gyengélkedik,

Akkor mosttól, jövő keddig,

Gyalog futok, gyalog járok,

Benzin nélkül is legyőzök

Egy-két verszta távot.

Benzin nélkül erősödik

A comb, meg a boka.

Ez, vehernyelt boldogságom

Legmagasztabb foka.

Bőrömet egy kedves nemtő fújja,

Autósokat pedig benzinadó sújtja.

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legevolvensebb kommentelője/

„Eszem veszi t->r(t)-tr’(t) el,

Le is filmez az RTL!

Hogyha evolvensen mersz tát-

-ani szájat, fuss egy versztát!

Benzin nélkül is van élet,

De nem éljük túl, csak vélet-

-lenül.”

/Sújtólég Sebő, benzinadó barnásszürkebarát/

„Ááááá!!! Áááá...llítólag minél kisebb egy emlős állat, annál nagyobb a fajlagos energiaigénye és az alsó méretkorlátjuk ott van, ahol folyamatos táplálkozással még éppen életben tudnak maradni. Frady Endre a költő állatfajnak az a szélsőséges esete, akinek folyamatosan költenie kell, máskülönben lefagy és jégcsapot nyáladzik. Ha engem kérdeznek, én az utóbbira szavazok! Ha nem kérdeznek, akkor ÜVÖLTVE KÖVETELEM FRADY ENDRE HALADÉKTALAN HIBERNÁLÁSÁT!!! Ne lássam anyám keze nyomát a személyiségemen, ha nem szerzek a föld alól is üzemanyagot a benzinmotoros hibernálógéphez!!! Frady for Iceberg!!!” /Puzsér Róbert, a Fradyt Befagyasztó Intézet (FBI) kritikus tömege/

„Az én autóim nem benzinnel mennek, hanem Velem. Ahogy a texasi autóiskolában tanulják: Én vagyok az igazi benzin. Nélkülem egy tapodtat sem tudtok menni.” /Chuck Norris/

Mutáns zebra

Hosszant csíkos gyilkos zebra
Fáról ugrik kóbor ebra.
Szétharapja s fel is falja,
Ám a reflux miatt feljő.

„Rá se ismerek az ebre!”
- Hökken meg a mutáns zebre:
„Erről a masszáról lerí,
Szörnyű, mint a kortárs líra!”

Lírikus jő: „Mi az ábra,
Beszóltál, te suttyó zábra?!
Kitör belőlem a Rambo,
S bedarállak kancsal rímbe!”

Lírikus rálép egy göbre,
Ficamodik, s így a zöbre
Ráugrik s rágcsálja vadul,
S RH negatívat vedel.

Míg iszik, fut Zlatan Ibra
S kötényt kap tőle a zibra:
„Bebőrözött, jaj, ez szégyen!
Harapdáljam magam szügyön?!”

Olvasónak vödre-csöbre
Túltelik s a mutáns zöbre
Ukázt kap: „Edd! Költő kruton!”
S véget ér e vers, a kretén.

„Kőttő úr, minállunk a faluba is vótt egy illen mutáncos zabra izé, de osztán kiderűtt, hogy csak a pógármester pitbullja esett bele a ződfehér csíkos festékbe, amivel a pógármester át akarta festeni a kokasát ződ sasnak. Mer ő Fradi drukkoló, csak nem jár meccsre, mer szerinte mán vén a szakanderhő, vagy szkennerhő, vagy mihő. Aszonta a pógármester, ha valaki aszongya a pitbulljárul, hogy veszélyes, asztat szíjjeltípeti vele! No, ennek a fele se tréfa, mer az én balkaromat eccer mán leharapta ez az aranyos jószág! No, akkó további jó kőttést kívánok a kőttő úrnak!” /Rozsomák Rezső, nyugdíjas traktoros/

„Kapol Rezső, ha ugatol! A karodat nem a Raptor típte le, hanem a Barom Buci, amikó ulti közbe kiderűtt, hogy kít piros ász van nállad, te csalós gyurgyalag!” /Ártány Ányos, illegális harci kutya tenyésztő és Zlatanfalva polgármestere/

„Ne veszekedjetek, hitetlen gyaurok! A próféta szakálla tömje be a szátokat, hogy már kora reggel részegen gajdoltok!” /Ibra Ibrahim Ibrahimovics, Zlatanfalva főimámja/

„Figyuzz, Frady Endre! Ez úgy gáz, ahogy van! A fejemet verdestem a Kis Grófo zebrapatájába, míg olvasgattam ezt a primitív szöveget! Csak a fehér háttér tetszik, bár az a hátránya megvan, hogy látszanak rajta a fekete betűk. Sokat írsz, túl sokat! Ne tedd! A kevesebb néha több, úgyhogy többet ne írjál! Sálom dilomálom!” /Pixa, a Bulibáró szerzője/

„A mű a kergezebrakór által megtámadott költői agy fékevesztett válasza a zaklatott világegyetem hallgatói önkormányzata által elsinkófált értelem atavisztikus jajkiáltására. Igazi bélsárlíra, melynek undortalaján rózsa terem, melyen jót lakmároznak az Armageddon vijjogó tövismadarai. A lét terheitől gyötört kínrímek a szellemileg félholt költő krutonná válásának mementói. Önolvastató ősdöbbenet!” /Láng Lea, a Befásult Gyöngytyúktekintet c. kortárs irodalmi folyóirat főszerkesztője/

„Ó anyám, miért is nem hallgattam rád, amikor azt mondtad, hogy ne tanuljak tovább, hanem legyek jól menő kétkezi lángossütő, vagy hentes?! Akkor most egyszerűen és boldog tudatlanságban élhetnék egy Frady Endre költészetével párhuzamos univerzumban, ahol nincsenek rémlírák meg mutáns klapanciák, csak ínycsiklandó fokhagymaszag és egy kampón gondtalanul lengedező marhafelsál… Az ember életútjának felén, a kritikus korban jön rá, hogy kritikusnak lenni nehéz. Mi legyek, ha nagy leszek? Anyám szerint hóhér, mert az a halálbüntetés eltörlése óta a legnyugisabb állás és ott a leselejtezett villamosszéken rezsicsökkent árammal olcsón süthetek magamnak tükörtojást. Hej, de összefutotta a szájamban a nyál!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer nekem rontott egy mutáns zebra, de úgy rúgtam alá, hogy egybemosódtak a csíkjai és mint szürke szamár repült el az Androméda ködbe.” /Chuck Norris/

Zöld zebra

Zöld zebra egy olyan állat,
Milyet sose lát a Föld.
Roppant ritkán visel sálat
S csíkja mind salátazöld.

Fekete-fehér, ha lenne,
Akár a jó arab sakk,
Vagy egy tányér mákos penne,
Volna átlagdarab csak.

Ám zölden ily egyedi ő:
- Műfog, rajta luk nem egy;
- Tűfoka, min be Jedi jő;
- S gazdag, ki a Mennybe megy.

E vers abból az apropóból íródott, hogy az állatvédők a Facebook-on a Zöld Zebra állatvédőkre szavazhassanak:
https://www.facebook.com/tescoaruhazak?sk=app_380889115338057
:)

A zöld zebra

(mese Fanni lánykámnak az iskolai vers- és prózamondó versenyre)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy növényevő állatokat élelmező nagy zöld mező. Ezen a mezőn a halak, a ragadozók és természetesen a ragadozó halak kivételével mindenféle egyéb állat élt. Mind boldogok voltak, azaz csak majdnem mind, mert Zebulon, a zöld zebra nem volt az, mivel neki mindig fájt a háta.

Zebulon ugyanis pont ugyanolyan zöld volt, mint a mező füve, így amikor lefeküdt aludni, a vidáman ugrándozó állatok egy kis dombnak nézték, amire az egyik oldalán felszaladtak, a másikon pedig legurultak. Főleg Ella az elefánt, Zsiga a zsiráf és Lali a lusta lila lúd fájt neki. Utóbbi ráadásul rendszerint le sem gurult róla, csak felmászott a hátára és ott leült enni.
- Hé, te lila gömbtömb! Miért eszel annyit? – kérdezte nyögve a zöld zebra.
- Na hallod, ha már lúd vagyok, legyek kövér! – válaszolta csámcsogva Lali a lila lúd.
Zebulonnak a zöld zebrának ekkor elege lett a vele megegyező színű mezőből és elindult világgá.
Ment mendegélt és egyszer csak egy tenger partjára ért. A tenger partján sokan napoztak. Fölöttük a kék égen egy fecske körözött és pottyaival bombázta a barnulni vágyókat.
- Nem így akarunk barnulni! – kiabálták az emberek és elszaladtak a partról. Egy, csak egy legény maradt fekve a parton.
- Te miért nem szaladsz el a fecskepottyok elől? – kérdezte tőle Zebulon a zöld zebra.
- Á, én tudom, hogy egy fecske nem csinál le minden nyaralót! – mondta mosolyogva az egy legény, majd Zebulonra bámult – Hát te miért vagy zöld?
- Csakért! Brühühü!
- Te sírsz?
- Sírok, mert az otthonom, a mező is zöld és ott senki sem vesz észre és mindenki rám lép!
- No, ezen könnyen segíthetek! – mondta az egy legény – Pemzli Palkó festőművész vagyok. Hazakísérlek és befestem azt a zöld mezőt fekete-fehér csíkosra, és akkor majd senki sem fog téged összekeverni a gyeppel.
- Jaj, de jó! Jaj, de jó! – ugrándozott a zöld zebra.
Ahogy mondták, úgy is tettek. Pemzli Palkó festőművész egyik kezében a pemzlijét, a másikban pedig a fekete-fehér csíkos festékkel teli vödröt vitte, Zebulon a zöld zebra pedig vígan pattogott körülötte. Így értek el nagy zöld mezőre.
- Juhé! – kiáltotta Zebulon és tovább ugrabugrált. Ekkor váratlan dolog történt! Zebulon ráugrott egy dombra, a domb felugrott, és mindketten beleestek Pemzli Palkó fekete-fehér csíkos festékébe!
Jaj uramfia! Ott állt Zebulon fekete-fehér csíkosan és vele szemben ott állt egy ugyanolyan fekete-fehér csíkos valaki! Zebulon jobb híján bocsánatot kért és bemutatkozott:
- Bocs, hogy rád ugrottam! Zebulon vagyok, az immár fekete-fehér csíkos zebra.
- Megbocsájtok! Zinajda vagyok, az immár fekete-fehér csíkos zebra. - válaszolta a korábbi zöld domb.
Meglátni és megszeretni egymást egy pillanat műve volt. Hetedhét rétre szóló lagzit csaptak és esztendőre fekete-fehér csíkos zebrababák oázásától volt hangos a nagy zöld mező.
Pemzli Palkó csíkos családi festménnyel ajándékozta meg őket, majd elköszönt és integetés közben letörölte az orra hegyéről a frissen fröccsent fecskepottyot.
A fekete-fehér zebrák pedig azóta is csíkosan élnek, hacsak le nem koptak.