A következő címkéjű bejegyzések mutatása: konyha. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: konyha. Összes bejegyzés megjelenítése

2024. május 8., szerda

Konyhában hagyott banán


Imént a konyhában járva
Banánt láttam – szegény árva
Úgy hever az asztal sarkán,
Mint ravatalon egy tar kán.

Árva banán, kié vajon? – 
- e kérdés, mint kés a vajon,
Hatol át most tielétek:
Szemét lesz, vagy boldog étek?

* * *

„Frady Endre "Konyhában hagyott banán" című verse egy érdekes metaforát használ, amely az elhagyatottság és a feleslegesség érzését jeleníti meg. A banán, mint hétköznapi tárgy, életre kel a versben, és szinte emberi tulajdonságokat ölt. A költői kép – a banán, mint egy "tar kán" a ravatalon – erős vizuális hatást kelt, és elgondolkodtatja az olvasót a fogyasztói társadalom feleslegességéről.
A vers rövidsége ellenére is mély mondanivalót hordoz: felveti a kérdést, hogy mi történik a mindennapi tárgyainkkal, amikor már nem kellenek nekünk. Az utolsó sorok – "Szemét lesz, vagy boldog étek?" – pedig arra ösztönöznek, hogy gondoljunk a választásaink következményeire. Vajon mi döntjük el, hogy mi lesz a sorsuk, vagy hagyjuk, hogy a természet rendje döntsön?
Összességében a vers egyszerű, mégis hatásos eszközökkel hívja fel a figyelmet a tárgyak és az élet múlandóságára, valamint arra, hogy milyen könnyen válhat valami értéktelenné a modern világban. A költői nyelv és a képek gazdagsága miatt a vers több olvasásra is érdemes, hogy teljes mélységében megérthessük a benne rejlő üzeneteket.”
/Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A költemény tárgyát képező déligyümölcs természetesen nem az itthoni, hanem a céges konyhában lett ott felejtve, hiszen a saját lakásomban pontosan tudom, hogy épp ki unja a banánt.” /F. Endre, okleveles költőgigász és betanított családfő/

2019. január 22., kedd

Konyhai tragédia

Megmérgezett sertésflekken
Okán szakács huppan s nyekken
Padlóra szórt rántott hekken.

Kollégái – Béla, Erik –
Élesztgetve ütik-verik,
Mígnem megérkezik Derrick:

- Ne püföljék, ő már tetem!
Lefagyott, mint ma a netem.
Magamat az ügyre vetem.


Kérd’ a szürke agyi kéreg:
- Hogy került a húsba méreg?
Ki lehet a gyilkos féreg?


Elmefényt gyújt ötletbomba,
S bilincsben ül azon nyomba’
Tettesünk, a mérges gomba.

Vallató egy izmos palóc,
Kezében egy szúvas falóc-
a és vall a gyilkos galóc…

- Aaaaaa…

„Ez nem igazság, ebben a versben is csak Derrick főfelügyelőt fényezik, pedig sosem jött volna rá az igazságra, ha én a saját szakállamra végzett gombakóstolástól nem kezdek el rókázni és nem ugrik elő a számból a kis Vuuuuk!” /Harry Klein, felügyelő/

„A svéd Harisnyás Pippi minden élettani következmény nélkül megkóstol egy légyölő galócát. Frady Endre fiktív magyar szakácsa csak a mérgezés gyanújába is belehal. Ha a svéd akadémia egyszer képes lesz kiheverni az irodalmi Nobel-díj körüli botrányokat, nem kérdés, kinek ítéli majd a tavalyit, és az ideit is. A kérdés csak az, hogy egy következmények nélküli banánköztársaság holmi akadémiájának talmi elismerését Költőnk milyen formában fogja visszautasítani.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Mindent visszautasítok, humán kolléga úr, hacsak nem tesznek egy visszautasíthatatlan ajánlatot, hogy a gusztustalan díj mellé adnak sok-sok millió forintnyi svéd pénzt.” /F. Endre, költőgigász/

„Nem értem, miért kéne félnem egy légyölő galócától, ha az ember nem légy!” /Harisnyás Pippi, azaz teljes nevén Harisnyás Pippilotta Citadella Intarzia Majolika Ingaóra, a Villekulla-villa lakója/

„Aaaaaaa… vallomásomat kényszer alatt tettem! A hekk tette! Én csak a legyet ölöm és eszem, mert a légy jó mindhalálig.” /légyölő galóca/

„Ordibál a galóca,
Fáj neki a falóca.”
/Kínrím Kenéz, palóc pribék és a Véreskezű Verselők Versenye kétszeres első helyezettje/

„Költőnk névjegye: ha vmi jó nem rest elszúrni az utolsó versszakkal. Igen ez most is sikerült, gyerünk csináljuk meg... De miért volt elszórva a hekk? Lehet, hogy itt nem is véletlen mérgezés történt??? Derrick felügyelő helyett Columbo kellett volna vagy Kojak. Biztos Derricket is Soros pénzeli...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Reális, amit mond, reál úr, hiszen korábban Kojakot és Columbot is én pénzeltem, de most éppen Derrick a soros.” /Soros György, multimilliárdos plakátarc/

„Frady Endre, a költészet kertjének kincstárnoka, a poézis pázsitjának pillangópingálója briliáns bokorrím bokrétákkal ültette körbe a sóvár tömegek lelkét. A kultikus krimibe ágyazott költemény kőkemény sorvezetése pőre pörölycsapásként zúzza ripityára a köz közönyét. A brutálisan bájos mű ívhídként feszül a megoldás katarzisa és az önfeledt halálhörgés antagonisztikus ellentéte között. Letehetetlen létlíra!” /Ihaj Csuhajné Sosehalunk Meggi, a Vakarható Rímrüh c. alternatív irodalmi folyóirat recenzora/

„Mi ez a degenerált aberráció?! Ez a bárgyúság együgyűbb, mint egy kétfordulós szocialista előválasztás! Még ha falócával püfölnének, se olvasnám el ezt a szellemi dögkútból ideloccsantott gennyförmedvényt! Je suis galóca! Anyámnak megtiltottam, hogy felvegye a békebeli fehér pöttyös piros kalapját, nehogy Frady Endre róla írjon egy újabb delíriumos rettenetet, ami rosszabb, mintha a derék Derrick véletlenül kiütné a műfogsorát egy nyers sertésflekkennel! Javaslom a fradyállapot bevezetését!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor egy kiadós galócapörkölt után böffentek egy embereset, akkor mindenki tudja, hogy mitől döglik a légy!” /Chuck Norris/

2017. december 8., péntek

Stefánia vagdalt

Stefánia vagdalt főzés
Közben felrobbant a konyhám,
Szemem kicsapta a gőz és
Szakácsnőről mállt a kontyhám.

Faház oly lángokkal égett,
Mint eretnek emberfia,
S én-azonosítás végett
Megjött Doktor Stefánia.

Szemem fenn ragadt a falon,
Mégsem zengtem rímes rag dalt
Széntömbként a boncasztalon,
Midőn Stefánia vagdalt.

„Még hogy nem zengett rag dalt, amikor mindezt a sekélyesen primitív ’falon–boncasztalon’ ragrímpár közé helyezte el elszenesedett szendvicsszerkezetként! Gusztustalan! NEM ENG.!” /Rühragu Ronald, a Cizellált Irodalomért Alapítvány (CIA) megbízott vice cenzora/

„Ehhez már írni se lehet mit. Szénné égette agyam ez az izé, ez már súlyos testi sértés.” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ó, balga költő gyermekem, ne haragudj, hogy nem tudtalak megvédeni, de az olyan eretnekeket, akik a Stefánia vagdaltat sütés helyett főzni próbálják, előbb-utóbb méltán utoléri a jól megérdemelt büntetésük!” /Római Szent Lőrinc, a szakácsok védőszentje/

„Jaj, a kontyomról leégtek a csillogást biztosító hámsejtek! Pedig mondtam ennek a szerencsétlen költőnek, hogy ne öntsön olajat a tűzre! Hogy megyek majd így a Szent Lőrinc napi Dinnyevizelő Bálba?! Még szerencse, hogy augusztusig talán beszerezhetek valami fáin hajfestéket! Hívom is az Avon tanácsadónőmet!” /Bödön Ödönné Vájdling Vienetta, OKJ képzett szakácsnő/

„Fáin hajfesték alapanyag majd csak tavasszal jelenik meg a kert fáin, ugyanis a lemállott kontyhám regenerálására a legjobb a frissen fejt fecsketejből készített Csilivili termékcsalád Kontyika hajbalzsama.” /Recefice Rezsőné Kencefice Klotild, fecskeidomár és Avon tanácsadónő/

„Én most inkább nem nyilatkozom. Az engedély nélküli névhasználat miatt a vagdalkozás és a hangos pörölés helyett inkább csak csendben perelek.” /Dokktér Stefánné Doktor Stefánia, betanított kórboncnok/

„Ez a vers teológiailag helytelen, ugyanis én vagyok a kezdet és a vég, ebben a versben pedig a Stefánia vagdalt. A költőt most meg kellene ölnöm a szám leheletével, de inkább megbocsájtok neki, mert szent együgyűségében nem tudja, mit cselekszik.” /az Úr/

„A Stefánia vagdalt keretében önpusztult költő a szendvicsemberi lét-nemlét határmezsgyéjén agonizáló biodíszletek archetípusa. Az önfelfaló fekete humor és a proletár konyhaművészet gyúelegye nyomán gasztroirodalmi ősrobbanásnak lehetünk szem- és fültanúi. A tűpontosan összecsiszolt keresztrímek létráján magabiztosan haladó mű világító fáklyaként ragyogja be a sötétben tapogatózó emberiség vak- és hullafoltjait. Leleplező letargialíra!” /Triola Triznyákné Szinkópa Szidónia, a Hendikeppel Alkotó Múzsák Műhelye (HAMM) irodalmi alkotóház konyhafőnöke és művészeti vezetője/

„Nem, nem és nem! Nem vagyok hajlandó eltűrni, hogy egy szemtelen és szemetlen Darwin-díjas molekulakupac a saját boncolását is megverselje! Ez undorítóbb, mint háromszor hibázó aranyhalat késsel enni! Én már a szemkicsapásnál begőzöltem, anyám pedig a málló kontyhámnál kezdett öklendezni és a falra ragadt szemeknél akkor taccsot dobott, mint egy izlandi jobbhátvéd! A lakásban azóta is millió, millió, millió róka száll! Megállj, kutya Frady! Addig packázol az irodalommal, míg egyszer az irodalom visszavág!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer a számban felrobbant egy miniatürizált tömegpusztító atomfegyvert rejtő Stefánia vagdalt. Azóta mindig így végzem a fogkőtisztítást.” /Chuck Norris/

2013. május 16., csütörtök

Befordultam a konyhára...


Befordultam a konyhára
S kifordult a gyomrom.
Padlón dögló, szegény pára,
S ránőtt zilált gyom rom.

- „Nem takarít itten senki,
Barna kislány léha?!”
- „Disszidáltak mind innen ki,
Szél söpör csak néha.”

- „Kisangyalom kitántorgott
S nem is tudok róla?!
Rágjon mindig fém kiborgot,
S oldja fel a kóla!

Hej, ez a hely mára már ól,
Ővele nem lenne!”
Kifordultam a konyháról
S nem maradtam benne.

„A világirodalom egyik legszebb szerelmes verse! A költő a nyomor elől kitántorgó disszidens kisangyala fájó hiányának borzalmát egy romos gyom benőtte lótetemes konyha látványa és szagványa okozta gyomorkifordulás parabolájával teszi plasztikusan feledhetetlenné. A fém kiborgba harapás reménytelen fájdalmát szénsavas kólában oldja fel az emlékezés. Ővele tiszta a konyha, rendes a ház, nélküle viszont csak dögtetemes ló ól. A költő a vers végén egy huszárvágással véget vet a konyhában maradásnak és kifordul mind belőle, mind pedig önmagából. Hát van olvasó, akinek eme realisztikusan szerelmetes jajkiáltás olvastán nem folyik könnye-taknya-nyála egybe?!” /Kissné Jambussy Mimóza, magyartanár és táplálék kiegészítő ügynök/

„Ha nem lenne szovjet metál műfogsorom, talán sosem tudnám feltörni ennek a szörcsögő fekete bádogembernek a kitinpáncélját! Az előbb kénytelen voltam leharapni és megenni a pirosan világító karddal hadonászó karját. Az otthoni üres kórházi konyha után jólesnek ezek a finom kiborg falatok! És még a kóla se kínai!” /Barna kislány, disszidens kisangyal/

„Áááááááúúúúú!!! Ez fáááááj!!! Jaj, old a kóla!!!” /Darth Vader, sötét nagyúr és félkarú kiborg/

„Kitántorogni a nyomor elől? Költő úr, ez politikailag veszélyes téma ám! Vigyázni kéne, mert könnyen bele lehet ám esni egy kínai kólával telt kiborg úsztatóba, oszt’ bugy-bugy! A javító-nevelő táborba egyelőre még ne menettérti jegyet vegyen! A verse, vagy amit maga annak nevez, természetesen NEM ENG.!” /Dr. Kontrolcé-Kontrolvé Dögéncz, főcenzor és metilalkoholista/

„Az én kiborg kisangyalom egyszer próbált takarítás helyett megszökni a konyhából, de amint lovon menekült, hozzávágtam a konyhát és egyből benne lett újra. A gebéjének meg lerúgtam a fejét. Azóta tudom, hogy döglött lónak híg a leve.” /Chuck Norris, a kiborg kisangyalok réme/

„Mi ez?! Ki merészelte idehányni ezt az elmeháborodott sehová sem vezetést?! Attól, hogy egy üres emberi koponyába belapátolunk egy agynyi mennyiségű vecsési káposztát kínai kólával, még nem kapunk értelmes embert, de még egy fűzfapoétát sem! Szegény anyám hamarabb átesne egy debil költőn, mint egy vak komondoron átesett döglött lovon. Meg is tiltottam neki, hogy sötétben kiborgokkal fogócskázzon! Olyan dühös lettem, hogy mérgemben csupa kisbetűvel írom le, hogy kissádámhajdúpéterfriderikuszsándor! Grrrr!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Andrej Joszipovics Fragyi! Tü plágizál minyá!” /Alekszander Alekszandrovics Petyófi, barguzini költő/