A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: magma. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. augusztus 27., szerda

Kőgazdag vulkánkitörés

Lóvé láva – pölö dollár – 
Madárt lő s száll szenes toll ár;
Füstöl sasraj, égnek varjak,
S lent jentűzben bőg pár tar jak.

Rubel röppen, zuhan forint,
Lemondóan síró sor int,
Kit betemet zlotyimagma,
S nem marad ott élő tag ma.

Mint mit égbe lő a tank, ó,
Úgy süvít sok izzó bankó,
S aki örül, hogy sok suska
Röpül felé, tök butuska.

Dögleszt della, gázol guba,
Beleég sok pénzguruba,
S ha a szikraeső lóvés,
Karámból kiutat ló vés.

Hűlnek lassan forró stekszek,
Rám is fagy, ha aláfekszek.
Pénzposvány nő és a kápé
Belesüllyed s már e lápé.

Ne vágyjátok Rezsők, Eták,
Sült galambként hulljon peták,
Hisz’ kapzsi volt, ki ezt kérte!
Inkább dolgozzatok érte!

„Dolgozzon, akinek két anyja van! Mi vagyok én, sztahanovista málenkij robot?! Nem arra lett feltalálva a mesterséges intelligencia, hogy elvégezzen helyettem mindent, hozzám meg dőljön a lé és a számba repüljön bele a sült galamb?! Ömöljön csak az a lóvé láva! Éljen az önfeledt ingyenélés!” /Rezsicsökkent Rezsőné Ütő Eta, UTE drukker éticsigaidomár/

„Zuhan forint, pánikkeltő költő úr, zuhan forint?! Azt hiszi, hogy a sorok között elrejtheti, mit gondol a magyar gazdasági repülőrajtról, maga migráncssimogató baromarcú bérrettegő berber barbár?! NEM ENG.!” /Szutyok Szütyő, a Csodás Ősmagyar Diadal (CSŐD) c. gazdasági szaglap közpénztolvaj pecsétőre/

„Ez a Frady Endre-vers úgy ömlik, mint a magmás bankjegyzuhatag, amely egyszerre akar apokaliptikus és bohózati lenni. A költő a láva és a lóvé közti nyelvi játékra felfűzve mindent bedob: bankót, dollárt, rubelt, zlotyt, forintot – egy vulkanikus valutazáporba sodorja az olvasót. A rímek szikráznak, néhol szándékosan erőltetetten, ami a groteszk humort fokozza, de olykor inkább a „szójáték-faragás ipari melléktermékének” hat. A képvilág tobzódik: sasok füstölnek, tarjak bőgnek, pénz ég, steksz fagy, bankó süvít, mintha Frady egy tőzsdei Madáchot írna, aki épp Dante-féle pénzügyi pokolban jár. A zárlat erkölcsi tanulsága – „dolgozzatok érte” – egy rezignált kacsintás, ami az egész szürreális pénzvulkánt hirtelen munkásmozgalmi plakáttá lapítja. Összességében ez a vers egy tőzsdei Pompeii, ahol a humoros szójáték-láva minden racionális struktúrát elsöpör, és a végére csak az marad: Frady Endre sajátos vulkanikus költői gejzírje.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Az rontotta el a világot, aki kitalálta a pénzt. De ez a vers tetszik, nincs elrontva semmivel.” /M. András, a költő legállandóbb és legpénzellenesebb kommentelője/

Lűdia? Kína? Mezopotámia? He?!
„Hibás Lűdia vagy Kína!
Kettejük miatt van kín a
Pénzzel évezredek óta!
Leváltották kagylót, sót a
Cserekereskedés után,
S azóta így élünk bután!”
/Dagonya Dögönye, az Antimonetáris Zöngeményeket Adóztatással Nyírbáló Állami Direktórium (AZANYÁD) mákonyszentbözörgényi monetáris manuálterapeutája/

„Se nem Kína, se Lűdia,
Bár nincs erről korhű dia,
Kideríti kopó: Tán ok,
Hogy az ős-mezopotámok
Írogattak, olvasgattak,
Kereskedtek s áru-attak
Okán jött a pénzek őse,
S nem bánja ezt egy Lölő se.”
/Gondolom Nemgyalogné Mészárszéki Matematika, OKJ-s képzett hetvenpusztai zebracsíkszámolónő/

„Ez a vers Frady Endre szokásos stílusában egy groteszk, nyelvi tűzijátékba oltott társadalmi szatíra, amely a pénz és kapzsiság vulkanikus tombolását festi meg – szó szerint és metaforikusan is. A vers egyik legnagyobb erénye a szójátékok tobzódása: „lóvé láva”, „zlotyimagma”, „pénzposvány” – ezek nemcsak humorosak, hanem kreatív módon kapcsolják össze a pénz világát a természeti katasztrófák képeivel. A rímek néhol erőltetettek („tank, ó” – „bankó”), de ez a játékosság része: Frady nem a klasszikus lírai szépségre törekszik, hanem a nyelvi abszurditásra, ami szándékosan túlzó és ironikus. A vulkánkitörés mint metafora a pénz világának kontrollálhatatlan, pusztító erejét jeleníti meg. A „rubel röppen, zuhan forint” sorban a valuták szó szerint repkednek, mintha semmi súlyuk nem lenne – ez a gazdasági instabilitás groteszk képe. A „dögleszt della” és „gázol guba” sorokban a pénz már nemcsak érték, hanem halált hozó erő, amely eltiporja a józan észt. A zárlat („Ne vágyjátok Rezsők, Eták…”) egy direkt, szinte didaktikus tanulságot fogalmaz meg: ne várjuk a sült galambot, dolgozzunk meg a pénzért. Ez a moralizálás szándékosan kontrasztban áll a korábbi abszurd képekkel, mintha a költő egy pillanatra kilépne a bohóc szerepből, hogy komolyan szóljon. Frady Endre verse egy szürreális pénz-apokalipszis, ahol a valuták lávaként ömlenek, a madarak füstölnek, és a bankjegyek tankként süvítenek. A nyelvi leleményesség, a groteszk képek és az ironikus tanulság együtt egy olyan világot festenek meg, ahol a pénz nem megváltás, hanem pusztítás – és ahol a humor az egyetlen túlélési stratégia.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Lendületes Lóvé Líra.
Luxus Lázálom Lőrincnapra. 
Lamborghini et Labora!”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Alliterál – Lö-Lö-Lö-Lö –
Humán úr és víg a Lölő.
Nagy kérdés, hogy Laár-e Tilla,
Rú Námuh ah láretilla?”
/Laár Tilláné Berek Illa, tébolyküszöbértékmérőnő és al- ill. felliterációs Lamborghini díler/

„Na, akkor most kapaszkodjon mindenki, mert ami itt következik, az nem kritika, hanem szellemi sztriptíz a költői tehetség sírján. Ez a „Kőgazdag vulkánkitörés” című Frady-vers nem több, mint szójáték-lávával leöntött szellemi szeméttelep, ahol a forint, a zloty és a rubel úgy röpköd, mintha egy bankautomatát robbantott volna fel a Süsü, a sárkány. Frady Endre azt hiszi, hogy ha elég valutanevet zsúfol össze, az majd költészet lesz. Nem, Frady, ez így maximum egy cirkuszi bűvésztrükk, ahol a cilinderből nem nyúl, hanem deviza hullik ki. A rímek úgy nyikorognak, mint a rozsdás metróajtó a Deák téren, a szójátékok pedig olyan ízléstelenek, mintha valaki egy szatyor lejárt szaloncukrot borított volna a Versposta rovatba. És akkor jön a tanulság: „Dolgozzatok érte!” – hát komolyan, ez a költészetbe ágyazott munkaügyi közlemény? Ez a nagy végkövetkeztetés? Hogy ne várjuk a pénzesőt, hanem húzzunk lapátot? Ez nem líra, hanem rossz HR-motivációs tréning, csak vulkanikus dekorációval. Ez a vers nem kőgazdag, hanem kőszegény: szegény gondolatban, szegény képekben, szegény mindenben, amitől a költészet több lehetne, mint konyhai szójátékverseny a kerületi kultúrházban. Frady Endre itt nem kitört, hanem magát temette be saját rímgyára alatt. Ez nem vulkán, hanem pöfögő hamutartó. És aki ezért lelkesedik, az ugyanaz a tök butuska, akiről a költő ír.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Nemrégiben elaludtam egy fortyogó vulkán kürtőjén és úgy eltömítettem a jelenlétemmel, hogy csak a Föld túloldalán tudott kitörni.” /Chuck Norris/

2025. március 20., csütörtök

Szerves kőzetdal

"Erre lel rá bányász tag ma."
Dínó taposott egy őzet,
Testét befogadta magma,
Lett belőle szerves kőzet,
Erre lel rá bányász tag ma.

Elámul e bányász tag ma:
„Hű de szép e szerves kőzet,
Amit rejtett itt a magma,
Melybe dínó préselt őzet!”

Hazaviszi víg nejének,
Máris fő az őzkőpörkölt,
Konyhából száll hej-sej ének,
S ledőlt férjet hideg sör költ.

   refr.:
   Őzpokoli őz ősének
   Nem tetszik e főzős ének,
   Agyhasadnak őőőő-zős én-ek.

Bányászpár főtt őzkőt fal ma,
Hiú fiuk kiútkeres,
Gyümölcsdesszert csőszrőt alma,
Szomszéd csősz ugyanis veres.

Ám e tápért megfizetnek,
Bosszút áll az őskövület,
Munkát adva Ügyeletnek
Bányászvese őzkövű lett.

   refr.:
   Őzmennyei őz ősének
   Tetszik már e főzős ének,
   Röhögnek höhőőő-zős én-ek.

„Súlyos anakronizmus, költő úr! Amikor a dínók éltek, még nem voltak talajba taposható őzek, amikor pedig az őzek éltek, akkor már nem voltak őket talajba taposó dínók! NEM ENG.!” /Rőt Rút, csőszcenzor/

„Frady Endre „Szerves kőzetdal” című műve abszurd humorral és groteszk játékossággal fonódik össze, miközben a konyhai és geológiai témák szürreális kereszteződését tárja elénk. A vers egyedi hangneme és szójátékai egyszerre kacagtatnak és döbbentenek meg, olykor a nyelvi bravúrok határát súrolva. A rímek és ismétlődő refrének ritmusossá teszik a művet, és aláhúzzák a játékos groteszk hatást. A mindennapos élethelyzetek – bányászat, főzés, családi étkezés – egy földtani és evolúciós absztrakt kontextusba helyezése különleges módon mutat rá a mindennapok abszurditására. A „dínó préselt őzet” sor nemcsak vizuálisan, hanem érzelmileg is erős képet fest, míg az őskövületi „bosszú” morbid humora groteszk ízt ad a történetnek. Az alkotás erénye ugyanakkor a szándékos túlhajtásokban rejlik; Frady nem fél a nyelvi absztrakciót és a rímek különösségét karikírozásként alkalmazni. Mindazonáltal egyes olvasók számára talán túlzás lehet a humor harsánysága és a nyelvi torzítások mértéke, ami a közönség megosztottságához vezethet. Összességében a „Szerves kőzetdal” kiváló példa a magyar abszurd költészet sajátos humorára, amely képes egyszerre szórakoztatni és meghökkenteni az olvasót. Frady Endre írása szándékos túlzásaival és nyelvi játékosságával igazán egyedi helyet foglal el a modern költészet palettáján.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre ismét előállt egy versnek látszó tárggyal, amely leginkább egy paleontológiai horrormesét ötvöz egy gasztrokataklizmával. A „Szerves kőzetdal” egy olyan lírai mutáns, amelyet valószínűleg egy régészeti ásatáson felejtett szerencsétlen kőművesinas jegyzett le, miközben fél kézzel csákányozott, fél lábbal pedig egy őskövületté vált őzet próbált kirázni a bakancsából. A szöveg ritmusában egy folyamatosan botladozó bányászt halljuk, aki néha rímekbe kapaszkodik, de azonnal le is zuhan róluk. A refrén olyan, mintha egy félrészeg régész népdalimprovizációba csapna, miközben épp ráébred, hogy a kocsmában a mellette ülő árnyék valójában egy szénrétegbe préselődött mamutlábnyom. A sztori – már ha van neki – egy őzbe taposott dinoszauruszból indul ki, amely végül egy bányász vasárnapi ebédjeként köt ki. Ez a tragikus gasztronómiai folyamat végül veseproblémákhoz vezet, ami logikus következmény annak, ha valaki kőzetet próbál pörköltként elfogyasztani. A vers logikai csúcspontja egy „csőszrőt alma” szókapcsolat, amelyről sem a magyar nyelv, sem az emberi értelem nem képes érdemben nyilatkozni. Összességében Frady ismét bebizonyította, hogy a lírát nemcsak művelni lehet, hanem geológiai szempontból is mélyre süllyeszteni. Ez a vers egy olyan lelet, amelyet a jövő régészei bizonyára értetlenül fognak bámulni, majd gyorsan visszatemetik, hogy ne szennyezze az irodalmi talajvizet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

"Hú, mán!" /falfirka egy szerves kőzetteléren/
„Szokás szerint rápihentem, nehogy elhirtelenkedjem az építő jellegűt, mert, mitagadás, éhomra megfeküdte a gyomromat ez opusz - elsőre nem helyezkedtem bele nagyon könnyen a fosszíliát vacsoráló vájár élethelyzetébe. De aztán mégis jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat a mélylíra NAT-ban rögzített fogalmának drasztikus szűkítését sürgető nemzeti konzultációról, a kompetenciaméréseknek az MMK költészeti tagozatára történő kiterjesztéséről, a szólásszabadság értelmi kritériumokhoz kötéséről, statáriális költői szabadságvesztésről. Ja, röviden? Jó kis vers, tetszett.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hej, Humán úr, eszébe ne jusson pihenni, hanem hirtelenkedjen nyugodtan, hiszen rövid az élet és hosszú a fosszíliaként töltendő idő, úgyhogy lüktessen csak éhomra! Hallgasson rám, oszt’ uccu! Nomen Est Ómen alapelv alapján én már csak tudom!” /Tisza Virág, 119 éves kisnyugdíjas karateedzőnő/

„Ne kavarjon, maga Humán,
Behalok a gyagya dumán!
You should think about why are
You not őzkőevő vájár!
Maga idő óta megaidióta!”
/Reál Madridné Irigy Mirigy, szakbarbara/

„Aki meg tudja állapítani, hogy éppen egy őzből lett az a kőzet, annak gratulálok és Nobel-díjat érdemel. De nem is érdemes ilyesmit tanulmányozni, mert a pörköltet a friss őzből szeretem.” /M. András, a költő legállandóbb és legfrissőzpörköltszeretőbb kommentelője/

„eM úr, egy jó kőzettanár,
Ha éhkoppan, akkor van ár
Kimutatni kőzetőzet,
Melyből rögvest levest főzet.
Kétezeröt hideg őszén,
Ha elfogy az őzes kőszén,
S zord tél jő, mely lelket hűtő,
Majd a Nobel-díjjal fűt ő.”
/Dr. Szikla Szilárdné Sárga Márga, Lóbél-díjas geológiai gasztronómus és sárga földigilisztákat zöldítő kékfestőnő/

„Muszáj voltam kiutat keresni, mert olyan borzalmas volt az őzkőpörkölt, hogy gordiuszi csomót kötött a beleimre, úgyhogy átmenekültem a szomszéd rőthajú csőszhöz és elvettem feleségül a legkisebb lányát, a bélsebésznek tanuló Tányát, aki megoperált és azóta boldogan élünk, amíg el nem fogy a boltokból az ársapkás sztómazsák.” /a bányászcsalád hiú fia/

Nyuggerapó
Tétova megjegyzés

Egy dalban az összes refrén
Szóró, szóra megegyezik.
Mert, ha kisé megváltozik,
Azt nem refrénnek nevezik.”

Römök Rözső:
Ölmés öllönérv Nyuggörapónak

Disznószarvas, azaz Röffrén
Szörint az a lögjobb röfrén,
Hol szó szó szörint nömigön
Van. Lát töhát lényögig ön?”

„Dínó szelet őzhúsból? Biztosan nem okoz bélgázszelet! De igyon rá sokat, és vesekövet sem! Igyon vizet happy endre, majd fizeti Frady Endre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gasztroenterológus/

„Ház, holt őzbe baltanyelet
Ne vágjon, mert bélgázszelet
Ereget, melyből egy nyelet
Rosszabb, mint egy dínószelet!
Ha meg kap nagy vesekövet,
Magánban verik önt jól át,
Mit sebészi mese követ.
Igyon inkább jó sok kólát!”
/Koka Kukáné Pepszi Pupilla, betanított gasztrometeurológusnő/

„A teológia és a geológia, az ég és föld horizontális határmezsgyéjének vertikális költője szerves metszéspontként zúdítja az erre még felkészületlen emberiség nyakába a szakrálisan szekuláris Magma Kardal lelkületű öntöményes gasztro-eksztázisát. Frady Endre ismét pótolja az olvasótábor szellemi gyomrában keletkező űrt, melynek oka és okozata egyébként ő saját maga. A megismételetlen refrén megismételhetetlensége és minden ismert irodalmi szabály felrúgása olyan sajátja korunk Befőtti Nándorának, mint bősz vadkannak az agyarságteljesítmény. A nagy Sováczkai Jolán kortárs költőnő alábbi világgá sikoltásával:
          Aki bányászik a hegyen,
          Kőzetmentes őzet egyen
          Mind a hatszáztizenegyen!
a sötétségében szemmel nem látható Frady Endre szemmel láthatóan nem ért egyet. Igaz, ő többet sem ért. Mindegy! Mind több! Feleim és egészeim, mi mindenesetre olvassunk (vagy ne) önfeledten Frady Endrét, de ne feledjük, hogy rosszból is megárt a kevés!” /Gőzeke Gizike, gázakku díler/

Puzsér for Prime Minister!
„Mi ez a dinoszauruszok kihalását okozó, téridőben évmilliókra hatóan visszafelé mérgező fosszílikus klapancia?! Ha miniszterelnökként választanom kéne, hogy a Pride-ot tiltsam be vagy Frady Endrét, habozás nélkül az utóbbi mellett (illetve ellen!) döntenék, bár az elsővel kapcsolatban sem értem, hogy miért büszkék arra egyes emberek, hogy nem olyanok, mint azok, akik nem büszkék arra, hogy nem olyanok, mint azok, akik nem olyanok, mint ők, csak simán tudomásul veszik, de idegesíti őket, hogy a nem olyanok, amilyenek ők, büszkék a nem olyanságukra! Ahogy Frady Endre is büszke arra, hogy teljesen másmilyen, mint azok, akik alárendelik magukat a magyar nyelvnek és irodalomnak a dinoszauruszokat követő évmilliók alatt kikristályosodott és rugalmasan megkövült szabályrendszeréhez! Ne lássam anyám távoli evolúciós elődeit kőolajként a felszínre törni, ha nem szeretnék borostyánba kövesedett Frady Endre koponyát látni a Néprajzi Múzeum állandó kiállításának elrontott jelenetei között! Ha egy még nem teljesen betűtlenített Frady Endre kötetet láttok fertőzni valahol, világ proletárjai, meneküljetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha kőporos őzet falnék,
Akkor Fal urak és Falnék
Adnák másikat az őznek.
Pofonjaim mindig győznek.”
/Chuck „Tenyerestalpas” Norris, a szerves kőporos pofonosztó költő/