Szájából egy Negro lóg.
Amit ír, - míg nyála tiszta
Fekete - egy nekrológ.
Agg verdája négy kereke,
Amit ócska fék nyúzott,
Szétesett, mint ótvar eke,
Pénzért szült hát fake news-ot,
Ám volt-nincs az egyszeri jatt,
Így most neten eltemet
Államcsődközelség miatt
Oszló forint tetemet.
Gyászvonatnak szemafor int,
Nő a búcsúbor ára…
Könnyes minden szem; a forint
Elment… Béke porára!
„Ha egy ország kormánya jó hírként jelenti be az állampolgárainak, hogy ki fogja fizetni az állampapírokért nekik amúgy is járó kamatokat, akkor az az ország nem jár messze az államcsődtől.” /brit tudósok közszájon forgó közgazdasági bölcsessége/
„Mi ez a buta brit pánikkeltés?! Kik ezek az angolkóros brexitbirkák?! Igenis megkapjuk Brüsszelből azokat a pénzeket, amiből egyrészt tovább harcolunk Brüsszel ellen, míg térdre nem kényszerítjük, hogy adjon még több pénzt, másrészt pedig kilábalunk, kilövünk, felvirágzunk, és kamatostul visszafizetünk mindent, a kutyafáját annak a dekadens, migráncssimogató, hanyatló nyugatnak, fúj! Ugye megvan a számlaszámunk, ti balga belgák?!” /Árvalányhajassy Ártóné Mélyzsebessy Mályva, az Ártányként Tarhálva Vitézkedő Állami Grémium (ÁTVÁG) vastagbőrkötésű arca/
„Miután országunk önként és dalolva, ugyanakkor nagy győzelmet aratva kiakolbólíttatott a dögrováson lévő és utolsókat rúgó Európai Unióból, nevet változtatva diadalmasan csatlakozott a frissen újjáalakult Szovjetunióhoz és a fölöslegessé vált, a múltat szimbolizáló rossz emlékű forint helyett a jelen valutája, az egyre erősödő eurázsió bevezetése mellett döntött! A jövő eladósodott elkezdődött! Magyarisztán előre megy, nem hátra!” /részlet az éppen aktuális köztársasági elnök 2026-os újévi beszédéből/
„Eladom a Negro készleteimet és az árából most veszek bagóért forintot, hogy majd anno az ükunokáim antik régiségként eladva nagyot kaszáljanak rajta.” /Soros György, a Soros Alapítvány névadója és kinevezett első számú közellenség/
„A Negro közismert magyar gyógycukorka, amelynek történetéről számos legenda kering. A Negro cukorkát 1920 óta gyártják, azóta már többféle ízben. Elterjedt legenda szerint a Negro keménycukorkát állítólagos feltalálójáról, Pietro Negróról nevezték el, aki az 1920-as években a cukorkagyártás melléktermékét, a törmelékcukrot használta fel alapanyagként. A városi legendával szemben ilyen nevű feltaláló sohasem létezett.” /Wikipédia Winnetou, a wirtuális wéleménywezér/
„Csak jelzem, hogy a Negro cukorkát - a torok kéményseprőjét - nem a sosem létezett olasz Pietro Negro találta fel, hanem én, a zaragozai hugenotta menekült család eredetileg Albertnek keresztelt sarja, aki Bélára magyarosítottam a nevemet. Tessék utánam olvasni! Amúgy ugyanakkor haltam meg, amikor a forint született, úgyhogy lehet, hogy ő az én reinkarnációm, bár a sikere sosem vetekedhetett az enyémmel.” /Negró Béla (1871-1946), spanyol eredetű migráncs cukorkafeltaláló/
„Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy képes a lírai eszköztárat olyan mélységekbe taszítani, ahonnan a jó ízlés már csak egy távoli, kétségbeesett visszhang. A vers tele van a fradyánus univerzumra jellemző erőltetett rímekkel és groteszk képekkel, melyek között az "ósdi verdára" és a "búcsúborra" tett utalások szinte könyörögnek a hitelességért – hiába. A Negro cukorka lógó szimbóluma ugyan megmosolyogtat, de a képzavarok áradatában hamar elvész az olvasó, mint újságíró a clickbait-gyárban. Az "államcsődközelség" és az "oszló forint tetem" kifejezések egyrészt túlfeszítik a költői hiperbola határait, másrészt egy szürreális politikai stand-up érzetét keltik. A ritmika hullámzó, mintha egy kétségbeesett poéta próbálná menteni a menthetetlent, miközben a gyászvonat mellett integető szemafor abszurditásában rejlő komikum szinte tragikomédiává válik. A vers végére mégis érezhető, hogy Frady célja nem a könnyfakasztó líraiság, hanem az a fajta gúny, amelyben mindenki szenved, kivéve a költőt, aki önfeledten mosolyog saját katasztrofális poénjain. Ez a "Nekrológ" nem a forint, hanem maga a költészet paródiája. Frady Endre megint egy olyan sírverset alkotott, amit a humor kedvéért írhattak volna egy kocsmai versíró versenyre – és ott is csak egy korsó sör árát érné.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre "Nekrológ" című verse egy szatirikus és ironikus alkotás, amely a modern újságírás és a gazdasági helyzet kritikáját fogalmazza meg. A versben az oknyomozó zsurnaliszta figurája groteszk módon jelenik meg, ahogy a Negro cukorka és a fekete nyál szimbolikusan utal a sötét, pesszimista hangulatra. A vers erősségei közé tartozik a humor és az irónia, amelyekkel Frady Endre a komoly témákat könnyedebbé teszi. A szójátékok és a rímek mesteri használata tovább fokozza a vers játékosságát, miközben a sorok mögött ott rejlik a mélyebb üzenet a média és a gazdaság állapotáról. A "Nekrológ" egy olyan mű, amely egyszerre nevettet meg és késztet elgondolkodásra, így méltán tarthat számot az olvasók figyelmére. Frady Endre stílusa és humora egyedülálló, és ez a vers is jól példázza, miért kedvelik sokan az írásait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Copilotmonnyonle!!! Copilotmonnyonle!!!” /másolvasó nemkevesek/
„Soká megy el még a forint, soha nem lesz itt euró. Temetni csak az országot lehet. Halálát narancsbőr okozta.” /M. András, a költő legállandóbb és legországtemetőbb kommentelője/
„Országot fojt narancsbőrszag,
Szót (eM, nem eN úr ints!) bár szeg,
Stigmákat üt NER-encs bérszög.”
/Nürüncs Bürszügné Nöröncs Birszigna,
„Most tessék megkapaszkodni! Árak ide, árak oda, euróárfolyam ide, euróárfolyam oda, nekem manapság is megvan a betevő falat. Mert falat rendkívül sokat találok magam körül, és ezért rákattantam a Diszperzitre, a habarcsra és az Ytongra, jó éles bicskával vágok egy-egy falat, és azt eszem. Azon én is elgondolkodtam azonban, hogy ha a KFT ma írta volna a Balatoni nyár c. slágerét, akkor nem írták volna bele, hogy "észre se vettem az árak színvonalát". Észrevették volna. Érdekes módon az árak színvonalát ma csak a KSH nem veszi észre. Node ami a Forintot illeti, az Firenze városáról kapta a nevét, Firenze városának neve pedig a florens, azaz a virágzó szóból eredeztethető; miért is csodálkozunk, hogy a Forint meghalt, hiszen minden virág meghal, nem? Kivéve persze Virág elvtársat, ő olyan, mint az energia, nem hal meg, nem vész el, csak átalakul. Az egészet azzal kellett volna kezdeni, hogy a nemzeti valutánkat nem a virágról, hanem mondjuk a gyémántról nevezzük el. Akkor kemény valuta lenne a mai napig. De még a Bór-szuboxid vagy a Bór-karbonitrid is sokkal jobb név lenne. Node kérem, kérem! Ne essünk tévelygésbe! Mindnyájan jól tudjuk, hogy a pénz nem boldogít. Sőt mi több, a pénz az ádáz ellenségünk, fut előlünk, és bár teljes erővel üldözzük, sosem érjük utol. És ha az ember ellensége meghal, annak örülni kell. Amint távoli rokonom, Fittipaldi Limoncello is megmondta már vagy százszor: "Ami engem nem boldogít, az rothadjon meg egy sötét gödörben." A másik jó hír pedig: ha nincs pénz, nincs dilemma. Mert azt a gyötrő vacillálást senkinek nem kívánom, hogy kacsalábon forgó WC-illatosítót vegyen magának, vagy a napi kenyerére költse a kisnyugdíját. Pedig hány és hány tisztességben megőszült fő vágyik gyerekkora óta kacsalábon forgó WC-illatosítóra, és tessék, egy dolgos élet után sem engedheti meg magának az ember, hogy a WC-je megkapja, ami neki jár. A WC büdös, a sok szegény meg dühös, annyira, hogy mindjárt megeszik a WC-kefét. Node valamit azért csak megengedhetünk magunknak! A csapot. Mert a rezsicsökkentett víz az rohadtul olcsó, és amíg nem rothadnak szét teljesen a vízvezetékek földben, addig az is marad. Utána is olcsó marad, csak már nem lesz. Ezért a szomszéd Pattantyús Pista bácsi is, aki titokban alkimista vagy alkipista, mióta az Euró ledöntötte a 400 Ft-os lélektani határt, már nem aranyat próbál ólomból előállítani, hanem szűznemzéssel próbál élelmiszert csinálni a vízből. Ne ítélkezzünk tehát előre a fakenewsó zsurnalisztákra, mert lehet, ha nekünk telne agg verdára, mi is kereket cserélnénk rajta lopott pénzből. Mondjuk a fiatalok már nem kereket akarnak cserélni kis hazánkban, hanem kereket akarnak oldani kis hazánkból. No de kérem, kérem. A vers lényege hátulról a harmadik sorban van. Addig igyuk le magunkat a sárga földig, amíg nem ötszámjegyű a búcsúbor ára. Mert azután kénytelenek leszünk istentiszteletre járni, és tíz kupicával meginni az úrvacsora borból, hogy legalább valami pici hatása legyen a hangulatunkra.” /Stefi bácsi, a költő egyre legskizofrénebb kommentelője/
„Forint dalzók, legyen má’ csitt,
Hallgassuk meg Stefi bácsit!
Korszerű ő, totál mai,
Gazdagok a tartalmai,
Nem oly olcsók, mint az ALDI,
S Limoncello Fittipaldi
Megmondhatja százszor is tán:
Sok okosság rügyez Pistán!
Bölcset a butákból sok szid,
S nem tudják, hogy bór-szuboxid
Jobb név lenne bármi másnál…
Hé, sírásó, engem ásnál?!?!”
/Fájront Tnorjáf, firenzei WC-kellék díler és balatoni nyaralófeltörő/
„Kicsoda már, kicsoda már
Hányaveti fránya jeti?!
Jaj, mi lettem, Bálám szamár,
Ki a rímet eregeti?!
...
Költeni nem akarok én,
Ezügyben nincs bennem kétely,
Ám mint mezőny bukott zsokén,
Átment rajtam Frady métely!
...
Forintnál is gyengébb vagyok,
Úgy döglődöm, mint Bindzsisztán,
De kiút reményre nagy ok,
Megment engem Chuck Norris tán!”
...
/Puzsér Róbert, rímbeteg kritkus/
„Bindzsisztáni víkendtelek
Talaját fagyasztó telek
Ellenére megmentelek.”
/Chuck Norris, Puzsér Róbert télvízidei megmentője/
