Egybekelne...

Egybekelne juh és bálna,
Viszont tiltakozik Juh Párt:
Sok száz bálna hova állna?
Letipornák az ifjú párt!

Behabzik az ürömapós,
(E cet savanyú és hiú):
Sebaj, bálnalánykám kapós,
S más is kérte! Rozmárfiú!

Jő lagzira sok bő rozmár,
Nászajándék cserzett juh-héj,
Cetséf birkát trancsíroz már,
S bőszen bőg a bosszú-juhéj!

Belsőhangverseny

Mélabúg a világfáj-dal
S interferál ízirájddal.
Depresszóban életöröm?
Hasadt agyam ezen töröm.

Örömpörkölt? Melankóla?
Vessen véget már a Stohl a
„Hogy is vagyok?” szavazásnak!
Emelnek, vagy mélyre ásnak?

Fájó agyam két félteke,
Nyom és feszül. Vajh féltek-e,
Agyvizem, hogy rátok zúdul,
Én meg gágogok csak lúdul?

Legyek ó-rosszkedvű Kolja,
Aki magát öngyilkolja,
Avagy inkább Kacaj Kázmér,
Ki travol tán s diszkólázmér?

Ki dönt, hogy a lelkem mélye
Szurokszutykos sötét éj-e,
Vagy fényesre kukorékolt,
Nagy kékválasztékú égbolt?

Két irányból hívnak partok,
Magam döntök, attól tartok.
Jobb, avagy bal partitúra
Szerint leend parti túra?

Kívül-belül hang-ár zajlik,
Egyre tágul bennem zaj-lik,
S hangár-szerű koncertterem
Vagyok már, ki csendet terem.

Csendőrök mind hazamennek,
Csend a lelke a Mindennek.
Hopp, most csend el, Frady Endre,
Mire vágysz, a Happy Csend-re!

Lat a'la lat

Itt látszik sok nyom a latban,
kinyomolvasom, hogy hat ban-
-tu törzsfőnöknő a tettes,
lábméretük harminckettes,

s elloptak hat totemállat.
Inkognitóban mint ál lat,
míg nyomukat latolgatom,
agyamban nő, mint az atom-

-bombagombafelhő, felis-
-merés, hogy itt van más jel is:
Vagyok hat pár lábú nőci
harminckettes bantu kőci-

-bőbe bújva s tucat karom
(végén hatvan lakkos karom)
totemállszakállszőrfedte…
Vajon a törzs észrevette?

Hátbabámul néhány manus
s bőgve kerget, ez már gyanús.
Szöknék, mint szögtelen lator,
Ám felbuktat lógó lat orr…

Miért ál lat elé áll lat?!
Ó, én három elll-es álllat!

Ingó inggyári ingatlan

(avagy vagyon az agyon)

Inggyárunk az ingatlan-e,
Vagy csak néha ingtelen?
Üzlettársam így szól: Na ne
Inogj meg most hirtelen!

Nem én ingok, ing a óra,
Akkor is, ha föld se reng.
Legyint s nem is méltat szóra,
Ám előttem földereng

Földrengés, hol ingahalom
Módján gyárban ing sok ing,
S máris hallom saját dalom,
Mint egy up-date singshow-king:

Pöngessed George, püföld Ringo,
Üvöltsétek John és Paul:
Inggyár ingatlanunk ingó,
Hű, yeah-yeah-yeah lettem! Góóóól!!!

A röpködő róka és az öntömő lúd

Száll a róka fáról-fára,
úgy, mint kit egy mókus ellett,
s libát lát ő kétpofára
tápot falni patak mellett.

Vakmerőn, mint ős-finnugor,
Kiben kalandozás-tudat
Forr, őmellé célbaugor,
Meggágogtatván a ludat.

„Mért vagy, mondd hát, ilyen falánk?
Asszed, ettől nő a kondi?!
Belehalsz, mint Drégelypalánk
Védelmébe szegény Szondi!”

„Ne szondiztass, róka-smasszer,
te, ki falombozón loholt,
testem nagyrészt zsíros wasser,
s nem lelsz bennem véralkoholt!”

„Vadbaromfi! Ennek ára
lesz, tebenned zsír a bővér!
Monca', mért falsz kétpofára?”
„Ha már lúd, hát legyek kövér!!!”

A gólya és a bödön

Gólyamadár röpül
Keresztül a ködön,
Hóna alatt köpül-
-t vajjal teli bödön.

Szárnyával, ha fel és
Alá verdes ködön
Át, hónaljban kelés
Marad csak s nem bödön.

Ha meg leszorított
Szárnnyal húz át ködön,
Sikoly hallik itt-ott,
Zuhan ő s a bödön.

Míg töpreng a gólya
Fenn szállván át ködön,
Vadászútját rója
Lenn Puskássy Ödön.

Égre mered puska,
Célt kutat az Ödön,
S hull a nagy butuska
Fejére egy bödön.

Vajnemfalós gólya
Menekül a ködön,
S mint ős-falós Trója,
Hősihal a bödön.

Falu végén...

Falu végén kurta kútya
Szomját oltja falu kútja.
Éjjel ástuk ki azt ketten,
Nem is értek minket tetten.

Ketten voltunk: fiú, apa,
Volt is nálunk ásó, kapa,
Meg egy csákány, szikrát vetett,
Lábujjamra ráüthetett.

Megsajdult a nagylábujjam,
Ráhajoltam, hogy megfújjam,
Megbillentem, kútba estem,
Iszapos lett, hínnye!, testem.

Úgy röhögött idesapám,
Rámejtette ásóm, kapám,
Vérpatakban főtt a fejem,
Mit fog ehhez szólni nejem?

Víz tört elő talpam alól,
Bugyborogva, mint ki dalól,
Ha bele nem fúltam vónna,
Írtam vónna nípdalt rólla.

Gömbmegvalósítás

mottó:
Nem szikár az alakom,
Inkább gömb, de belakom

* * *

Életcélom: sokat eszek,
Akkor nagyon kövér leszek,
S kajámnak, mit számba vödör
Tölt be, leszek szép zsír-gödör.

Kerek leszek, mint a Földgömb,
Egészséges színű zöld tömb,
Irigyelnek cérna-hölgyek,
S satnyán hajladozó tölgyek.

Fogyjak, mint a manökenek?
Inkább zsíros bucit kenek,
S csúszik hozzá sertéstoka,
Diétának sosincs oka!

Dombpocimon lesz sok redő,
Íly ember, ha kardba bedő',
Kardhegy sose ér el szívet,
Zsírtér görbít pengeívet.

Sör a hasam, cuppan karom,
Csak azért mert így akarom.
Vélem falnak szumó-s fiúk,
S új divatként, akik hiúk.

Utcán gurul gömbalakom,
Kör az ajtó, ahol lakom,
Mindebben örömöm lelem,
Aki magyar, hízzon velem!

Szomorszemű szerki

Valék szomorszemű szerki,
S kortárs irodalom súlya
Nyom... Törnék én nemegyszer ki,
Ám lelkemet visszafújja

Poézisnak igájába
Parnasszusról lehelt szellet…
Egy költő sem ír hiába,
S tudni vágyja, verse kellett?

Hogyha néki kedve támadt
Plántálni, s nő líra-bozót,
Megérdemli kritikámat,
Vidítót, vagy lelombozót…

Sok a mű, mi semmit sem mond,
Rímtelen és sete-suta…
S bár hihetnők, nekem nem gond,
Ütemtelen üt a guta.

Néha múzsacsókolt poét,
Istenem, megfogja lábad!,
S özönvízáztatta Noét
Játszik szemem: könnybe lábad.

Remeg kezem, Save, vagy Delete?
Billentyűn és rajtam nyomás…
Ki bírja ki ezt a dilit?!
Jelkép vagyok s végállomás…

… Avagy netán újrakezdet,
Kinizsinek Kenyérmező?
Állom az utókor-tesztet,
S mondják majd rám: „Húha, ez Ő!”?

Az fáj csak, ha szidnak engem
Virsi-verselgető népek…
Sajdulok, de nincs mit tennem,
Jellemnövök s továbblépek…

Nem tudom nem írni dalom,
Belülről egy szent tűz éget…
Érted élek, Irodalom,
S vállalom a szerkiséget!

A B A B

(a rímképlő és kortársai)


KORSZERŰ KILABIRINTUSOLÁS

Thészeuszt ő ma is megment,
De már nincsen vele fonál,
Más jellemzi már a jelent:
Ariadné telefonál.


GYOMORTÖFF

Babevésen jár az esze,
S babgőzzel van szele teli,
Rendszeresen rezgő nesze
Jó levegőt szeleteli.


HÁBORÚS ÉGBEVÁGY

Laposkúszó partizánok
Mindig földközelben lőnek,
Én ilyenkor égbe vágyok
Toronydarukezelőnek.


"Felhívnám a figyelmet Frady Endrének a már-már a nagy Csobánkay Lepnyőt idéző ABAB rímképletű négysorosaira, ha sokkal korábbi elhúnytom ebben nem akadályozna meg." /William Shakespeare s.k./

"Nana Willikém, nana!" /a nagy Csobánkay Lepnyő/

"Hogy tud írni, hogy tud írni!?" /Anna Lfabeta barguzini halaskofa szavait lejegyezte(m): Alekszandr Petrovics/

"Amit Frady Endre tud, azt rajta kívül egyikünk sem tudja! Szerencsénkre..." /Esterházy Péter/

"Forgunk a sírunkban!" /MTK - Magyartanárok Túlvilági Köre/

"A nemzetnek nem elég egy Frady Endre! Javaslom, négyeljük fel!" /Bandim, neked csak Pista bátyám!/

"Karthágót le kell rombolni!" /Cato/

"Frady Endrét nem ismerem, a Cato talán egy együttes? Nem tudom, nem jártam a Nagyszínpad környékén." /mai tinédzser/

"Endre, élvezd a méltatásokat! Mert megérdemled!" /Ló Reál/