Astoriai álmok

Hévvel-bélelt Astoria?!
Ez lehet a nap sztorija!
Ötleteljünk tovább, nyomás!
Legyen ott még űrállomás,
S körgyűrűzött repülőtér
(Nullás-Liszt név díjból fő-t ér),
Tengeröböl s barlangvasút
(Szállít agg Batmant, nagy hasút),
Hajnalt lövő Auróra,
Síugrósánc pesti hóra,
Sivatag is, Kalahári,
(Sok homokkal, lári-fári!),
Feszített víztükrű uszi,
Nagy csomópont, gordiuszi,
S legyen magas Hill is, Benny!
Öcsém, merjünk tompik lenni!

Páternoszter

Öreg halász megy a vízen,
S partról nézik nyolcszáztízen.
Halkan azt ismételgeti:
„Méghogy csak a názáreti!”

Hullám jön, ő térdig merül,
S bömbölni kezd kisemberül:
„Jaj, süllyedek! Jézus, segíts!”
Címzett lenéz: „E kép se giccs!”

Víz alatt már hősünk fele,
S tovább süllyed még lefele:
„Megfulladni nem akarok!!!”
S nem látszanak már, csak karok...

Az Úr így szól: „Gyáva e nyúl!”
S azúr égből tóba lenyúl:
„Páternoszter? Vízi ima?
Hányszor húzzalak még ki ma?!"

Rükverc Rócsild

Rükverc Rócsild folyton tolat!
Ugat épp és disznóólat
Taszigálna kocsit törve,
S bikanyakán feszül örve.

Nyakörvet, hogy miért visel?
Nem szívesen, ám mégis el
Kell meséljem. Néha rák ő,
Máskor eb: skizofrén! Rá kő'

Hagyni: ugat-tolat, eb-rák!
Piros lámpák, meg a zebrák
Nem zavarják, nem is figyel.
Hogy butulhatott ez így el,

S mért születik róla vers itt?!
Költőnek az agya mer' sitt,
S őrjöng, mint egy gőzkentaur?!
Pénzért. - mondá poéta úr.

Kolbász Dezső

Ilyen legényt soha e szik
Nem termett még: kosárpalánk
Magasságú s roppant falánk.
Kolbász Dezső mindig eszik.

Ijedten nézi egy sas a
Légből, ahogy pizza halom
Csusszan torkán s böffen: Falom!
S másfél hertzcel reng a hasa.

Fenti sas verébre lecsap…
Kolbász meglepően fürge:
Verebes sast fal az ürge,
S száján megcsillan a ketchup.

Ily szájjal is szép ember ő,
S tudd, mielőtt belekötnél,
Izmosabb a Rocky 5-nél:
Kolbász Dezső merő erő!

MTK

MTK-nak mind a hatvan
Drukkere maga alatt van,
Örömforrás búvá apadt:
Kiesett a kedves csapat!


Tulaj elfordult a show-tól,
S mára már csak utánpótol:
Eladásra érett eset
Lesz, ki rúg egy egyeneset.

MTK és NB II.?!
Szurkolónak szíve ettő’
Facsarodik, poklot él át
S visszasírja Illés Bélát.

Míg a mezszín hó és azúr,
Reményt mindig támaszt az Úr:
Egyszer csak, alkalomadtán
MTK is feltámad tán!

Ciberepók

Bűzösek a parti depók,
Bennük él a ciberepók!
Ciberepók szörnyű féreg:
Borítja kék kitinkéreg.
Nyolc lába, illetve kilenc
(Ebből is látszik, hogy különc)
Úgy áll, mint négy és fél U-vas,
S mindhét sárga foga szúvas.
Fő tápja a lézerprinter,
S raccsol is! Szörnyű nagy kínt R
Hangzóival mégsem okoz.
Why not, why not?! I don’t know ’cos
I cannot hear Hungarian.
Milyen vers lett ez már?! Ilyen?!

Nem, mert pókunk végezetül
Árnyékként printerre vetül,
Ki épp nyomtat… aztán alél…
S álmában mint tintahal él.

Mikor iszok

Mikor iszok, akkor hisztis
Szokok lenni s Chuck Norris-t is
Megütöm, ha rúg a piszok!

Úgyhogy inkább nem is iszok.

A költő és a mufurc cellatárs

„Padlón kúszó dögre
Rázuhant egy bögre,
Szétkenvén a dögöt.
Mi lehet e mögött?
Szándék, hogy a költő
Jó pár emberöltő
Tudatába törjön? ...”

„Pofa be! Az őr jön!”

Zeneszerző

„Dallamvilág, bennem éledj!
Határidőm holnap fél egy!
Mi lenne jó? Fá-fá? Dó-ré?
Lemezgyárban új a góré,
S fogalmam sincs, ő mit szeret:
Örül ennek, vagy tán eret
Vágat magán magánkívül?
Benne vaj-, vagy kénkőszív ül?
Mindegy! Fejem tovább töröm…
Megvan! Tömtö-röttöm-töröm!
Ez az! Kész a melódia!”
(mobilcsörgés) „Helló Dia!
Épp egy slágergyanúst írok,
Ütős, mint az északír rock,
S dallamos is, kicsit talján…
Nem! Nem lesz a Top Száz alján!!
Mene tekel?! Zeném könnyű?!
Magázódjunk inkább!! Ön nyű!!!”
(…)
Dühöng s ablakán, mi kitárt,
Kihajít egy szétvert gitárt.
Pályájának így mond sziát,
S Grammy-díját más veszi át.

Elit megalagzi

Asztalokon új Herendi,
Ital és a táp is trendi:
Rákkoktél és aszalt homár,
S nem szól senki: Ejnye, no már!

Sikítanak éhes arák:
Megmozdult egy garnélarák!
Tálat, tányért tör az olló,
S csillog, mint egy sztaniol ló!

Jaj, nem rák ez, terminátor,
S romokban a selyemsátor!
Egypár burzsujt tálra ráken
S dalol forradalmi rock’n’

’rollt ő!