Reggeli véradás

Nem járt érte emlékérem,

Mégis toltam reggel vérem.

Táputalványt persze adtak,

S jött egy kicsiny csoki attak.

Ingyen volt a parkolójegy,

Nem kértek okosba’ - Tolj egy

Ezrest és én félrenézek! -

Piros cetlis rút pirézek.

Kapott vizem vala mentes,

Szúró néni sem volt hentes,

Vénámba nem görbült be tű,

Ajkamról sem szállt Á! betű.

Kinek karja kellőn eres,

Nem pusztul el félliteres

Vérhiánytól, csak ha stöpszli.

Mért, hogy megvetően köpsz, Lee?!

Bruce Lee szól: Ki ötven kiló

Alatt van, mint sztálini ló,

Eddzen, egyen, eddzen, egyen

Minél többet! (minél egy n)

Nézzétek el nekem versem,

Ne legyen ebből egy per sem!

Megbocsájt tán Tánya, Ványa,

Hisz’ ok: agyam vérhiánya.

„Ne aggódjon költő táváris, nem lesz per! Lesz helyette szicsász véletlen kiesés toronyház legfelső emeletéről! Utána tuti, hogy totálisan vérhiányos lesz az agya! Az elmebaja egyébként nem jelent enyhítő körülményt, amikor Sztálin generalisszimuszt a szájára veszi! Az ő idejében még létezett a Nagy-Szovjetunió, aminek a partjait három vértenger mosta! Putyin cár most visszaszerzi! Mindent vissza! Na, ugrás! Davaj-davaj!” /Tánya és Ványa/

„Ha nincs a fasiszták által ránk kényszerített Nagy Honvédő Háború, akkor a lenini úton haladva már az ötvenes években megelőztük volna a burzsoá nyugatot és akkor nem lettek volna ötven kiló alatti lovaink! Mondjuk így sem voltak, mert a nép megette őket! A kommunista gyomor mindent meg tud emészteni, csak az imperialisták és a reakciósok hazugságait nem! A kommunizmus győzni fog, még ha sok vért is kell adni érte! Sebaj, vállalom a véráldozatot!” /Joszif Visszarionovics Dzsugasvili (1878-1953), alias Sztálin generalisszimusz/

„Belegondoltatok, hogy kinek, illetve mire adja Költőnk a vérét? Miért nem adott többet, vagy akinek adta, mi lesz abból? Belegondolni is rossz, ugye, Godot? Várjunk még egy Godot?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas elme-rengő/

„Megszúrván költői vénát,

Költővér másokba mén át,

Akik míg Godot-ra várnak,

Bedolgoznak a Versgyárnak.

Ház úr, önben reng az elme,

Mint Newtonra hulló alma!”

/Nyúton Nyihámor, versgyári nyakonöntőmunkáskáder és Godot-díjas sztahanovista/

„Te jó ég, majd’ ötven évvel a halálom után még mindig képes vagyok ötven kiló alatti lovakat edzeni és véradásra felhizlalni?! Élek a gyanúperrel, hogy nem is én voltam, csak valaki kiadta magát nekem! Segítség, megvetően köpködnek a stöpszlikre az imitátoraim!” /Bruce Lee (1940-1973), minden idők egyik legjobb Brúszli imitátora/

„Нихаха! Нихахаaaaaaaa…” /sztálini ló/

„Köszönjük, költő úr, hogy még a vére folyatása közben is van gondja a magyar nyelv ápolására és tudatja a tömegekkel, hogy minél inkább egy n, annál inkább kettő!” /Dr. Grammatika Gerzson, nyelvész és helyesíró/

„Kikérjük magunknak, hogy parkolási visszaélésekkel gyanúsítgassanak a nemzeti hovatartozásunk miatt! Mi csak azt büntetjük, akit érünk! Mármint tetten!” /piréz parkolási piranhák/

„Pirézek és strigák márpedig nincsenek! A piréz strigáknak még utána olvasok!” /Könyves Kálmán (1074-1116), magyar király és felvilágosult sötét középkorabeli coolman/

„Előírásszerűen megszúrtam a költő páciens úr bal karjának vénáját, majd 4,5 deciliter anyag kipumpálását követően kihúztam a tűt és leállítottam a vérfolyamot. Nem kellett volna?” /Böködő Bökényné Szurkapiszka Sziréna, vérvevő nővér/

„A költő úr rendszeres véradásra hívása a mi feladatunk, ezért vállaljuk a felelősséget. Az, hogy minderről verset ír, az őt szabadon garázdálkodni hagyó társadalom bűne.” /Dr. Hemoglobin Heuréka, az Országos Vérellátó Szolgálat donor disztribútora/

„Galénosz Béla:

Véreposz

In medias res

Egy véradás kis semmiség,

Attól nem szakad le az ég.

Ejnye, kérem, ejnye, kérem!

Szóba se jön emlékérem.

Retardáció

Ami verset érdemel ki:

Ha fojtástól nem tud nyelni,

Ha mindkét ballábát levágják,

Tarhonyával tömik száját,

Gipszbe rakják a nyúltagyát,

Eloltják sírján a gyertyát.

Peroráció

Ráadásul, ráadásul,

Amitől mindenki elfásul:

Eltiltják a borivástól,

Kicsit sok ez, orvoslásból!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legógörögebb kommentelője/

„Nyuggerapó vérszomorú,

Mert sírban nincs vörösborzás,

Has már nem hordódomború,

S tarhonyát lábatlan borz ás.

                  &

Görög e mű, mint a dinnye,

Galénoszi vérgőz, hinnye!”

/Leonidász Lajos, ógörög égguru és pszichoszomatikus szemantika szintetizátor/

„Mi ez az öntömjénező önfény, ez a Tesco gazdaságos ego szidol?! Mi ez az irodalmi vérzivatar?! Már a vércsapból is Frady Endre folyik?! Vérszagra gyűlhetne már az éji vad, hogy valamelyik agyaras öklendezve felöklelné ezt az idült agylágyulással szalajtott vérgőzgépet! Miért képes a véradók 99,999%-a verselés nélkül vért adni és miért nem képes a maradék 0,001% befogni a tehetségtelen, dögkút szagú száját?! Anyám, nem tudnál beszélni valakivel odafent, aki célzott villámot tudna küldeni Frady Endre klaviatúrájába abban a pillanatban, amikor hozzáér?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szívesen adnék vért, de a tudomány mai állása szerint még a lézervezérelt, atomtöltetű, gyémánthegyű ütvefúró sem képes átlyukasztani a vénámat.” /Chuck Norris/

Álmodozás

mottó:

„Többet kellene álmodoznia, Mr. Wormold. A valósággal a mi századunkban nem tanácsos szembenézni.” /Graham Greene: Havannai emberünk - 1958/

Álmodozni jó, sőt remek,

Kinyílnak a benső szemek,

Csillog pszichénk kies tája,

Színes, mint a festő pálya.

Lelkünk szép zöld rétű róna,

Talpat nyal a komfort zóna,

Nem csap orrba gereblyenyél…

Ki belül él, mind így henyél.

Zárj be ablakot és ajtót,

Dobozold el magad, jaj, Tót,

Nehogy, mint Trójába faló,

Kintről bejöjjön a Való!

Fejet ember homokba fúr,

S ha a Való mint bősz Paff úr

Tombol, s lángol tér és utca,

Hadd legyünk a Század Strucca!

„Mindenkitől szeretnék elnézést kérni! Ha tudtam volna, hogy ez lesz belőle, nem írtam volna le, amit leírtam. Pedig akkoriban jó ötletnek tűnt…” /Henry Graham Greene (1904-1991), angol író/

„Ne bősz urazzál, költőcske, mert felhúzol ezzel és tombolni kezdek, oszt’ az intenzíven fogsz álmodozni arról, hogy segítség nélkül használnád az ágytálat!” /Paff, az álomországi bűvös sárkány/

„Dobozoló Tóték? Horthysta őrnagyok?! Örkényuralmi jelképek?! Egyperces percemberkék? Homokba dugott fejek?! Kikre utalgat, senki elvtárs?! Ebből önkéntes kényszermunkatáborozás lesz az új akkumulátorgyárban, míg ki nem hull a haja! Maga lesz a munkapad mellett a legcsutkafejűbb málenkij robot!” /Csávás Kálmán szőrmester, a Agyament Költőket Sörénytelenítő Intézet (AKSI) tépőzárványa/

„Tulajdonképpen inkább nem szeretném tudni mi volt a vers apropója, de előbb-utóbb ki kell nézni a homok alól...” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Alul Bé úr, felül homok,

Homok alá visznek nyomok,

Vár állott, most Bé úr romok,

Aki hörög: Fekve nyomok…”

/Rommel Takarító Ervin, romeltakarító és páncélos afrikai korpadíler/

„Psziché! Egészségedre, Költő Úr! Üdítő, s üdvözlendő ez a pillanatnyi eltávolodás a szennyes valótól, egy lépés a teljesség felé - csak az alkalmatlan kísérővel vigyázzunk! Ünnepi pillanat ez, tegyük el, és ne féljen az Olvasó, hamarosan viszontlátjuk az igazi Frady Endrét (magyar hangja: Gyabronka József)! S hogy azért a Frady-fíling ma se maradjon el, közhasználatra felajánlom egy esztendei verstermésem, íme: 

Tudat tudat:

Kutat kutat,

Delejt felejt, 

S belül elül.”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Eme verssel eF úr

Pszichék alá befúr,

Helyez el oly delejt,

Indikál, ha selejt,

S nem savanyú sóska

Gyabronka, a Jóska!”

/özv. Összecsengő Ödönné Kristálytiszta Kriszta, a rímképletes beszédzavarkeltés nyugalmazott nagymestere/

„Valóság? Ember, most jövök ki a templomból! Fake news!” /Dr. Ház Juniorkonyha-díjas szóvivő/

„Templomkerten csúszok, ím, át,

Hajtogatva út’só imát,

Midőn rám támadnak tények,

Én meg eltaknyolok, jé, nyekk!”

/Féknyúz Fikusz, a neve elhallgatását hiába kérő templomjáróka díler/

„’Zárj be ablakot és ajtót,’ ’Lelkünk szép zöld rétű róna’ ’Nehogy… Kintről bejöjjön a Való!’  Akinek kintről nem jön be a Való, az egy zöldmoszat, egy amőba, vagy egy megmurnyákolt zombi, de nem ember. Esetleg nagyon korán, valahogyan be volt zárva az ablak és az ajtó, ezért a lélek, a szép zöld róna helyett puszta sivárság maradt. Itt tényleg nem lehet és nem érdemes álmodozni. Mert álmodozni csak arról lehet, ami megtörtént, tudomásunkra jutott, valahogy észleltük. Egy kb. 2 éves gyermek, ha megfeszül, sem tud álmodozni Vaszilij Viljamsz féle vetésforgóról, kétnyílású, zárdugattyús vasúti függőhídról, vagy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett elvtársias orgiáról. Egyébként álmodozni tényleg jó!!!!!! A Való olykor rettenetesen zord, szánalmas, kellemetlen. De Való nélkül nem lehet élni. /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legvalóvilágabb kommentelője/

„Nyuggerapó bácsinak dilettánsnak tetszik lenni! Én már tavaly ilyenkor is kétnyílású, zárdugattyús vasúti függőhídról álmodoztam, sőt a határidőre történő, a normálisan beárazott költségvetést nem túllépő, magas színvonalú kivitelezését is jól el tudtam képzelni – igaz, nem Magyarországon! Ez utóbbira még az én tudományos-fantasztikus fantáziám sem képes.” /ifj. Cugehőr Ciprián, kb. 2 éves gyermek/

„Igaza van, Nyuggerapó elvtárs! Való Világ nélkül is lehet élni, de nem érdemes! Hát hol leskelődjön és hallgatózzon az ember?!” /Big Brother/

„Remélem, hogy minden álmod valóra válik, de sokszor szebb a valóság az álmoknál. Kívánok neked és minden olvasónak álomnál szebb valóságot.” /M. András, a költő legállandóbb és legjobbatkívánóbb kommentelője/

„eM úr, maga kedves team úr,

Mint egy Rettegetlen Iván,

Vagy egy jó csapatos Timur,

Ki szebb valóságot kíván.”

/Arkagyij Petrovics Gajdar (1904-1941), orosz ifjúsági író, a Тимур и его команда (Timur és csapata) c. kisregény szerzője/

„Meghalni - elszunnyadni - semmi több; s egy álom által elvégezni mind a szív keservét, a test eredendő, természetes rázkódtatásait: oly cél, minőt óhajthat a kegyes. Meghalni - elszunnyadni - és alunni! Talán álmodni: ez a bökkenő; mert hogy mi álmok jőnek a halálban, ha majd leráztuk mind e földi bajt, ez visszadöbbent. E meggondolás az, mi a nyomort oly hosszan élteti.” /Hamlet, töprengő dán királyfi/

„Valami bűzlik Dániában! Csak nem egy Frady verstől magát halálra álmodozó tetem oszlik az éji homályban, he?!” /Orrlik Ottokár, szagbarbár/

„Jó az álmodozás

egy édes csók után.

Jó a percnyi varázs,

kell is néha tán!”

/Percy Wenrich - Harry Tobias - S.Nagy István: Jó az álmodozás/

„Mért oly nyálas ez a sláger,

Mint egy citromrágó láger?!

Megadom én rá a választ:

Aki magyar, nyálelválaszt!”

/Citromízű Banános Dzsó, táv- és célba köpő regionális bajnoki címről álmodozó déligyümölcs díler/

„Mi ez a szellemi dögevés, ez az irodalmi hörghurut?! A Sziget szellemei című film nézése közben végig arról álmodoztam, hogy az egyik főszereplőhöz hasonlóan Frady Endre is levágja az összes ujját egy metszőollóval és onnantól kezdve többé nem tud klimpírozni a klaviatúráján! Erre tessék, itt van a legújabb rímokádéka! Mihez hasonlítsam ezt a túlméretezett egysejtűt?! Ha Frady Endre déligyümölcs lenne, akkor lócitrom, ha rugalmas lenne, akkor kutyagumi, ha tésztaféle, akkor pedig tehénlepény! Szegény anyám az ilyen versek után költötte a nyugdíját díjbirkózó ápolónőkre, akik le tudtak engem fogni, amíg a nyugiszurit be, a kényszerzubbonyt pedig rám adták!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Minden ember rólam álmodozik. A jók arról, hogy találkoznak velem, a rosszak pedig arról, hogy nem.” /Chuck Norris/

Febru-dal

Febru-dal szól februárnak,

Bár ha hamis Febru-dal,

Kórustársak bottal várnak,

Karmester meg ebrudal.

Pedig lelkes vagyok ám én,

Haddhajja és hallássa

Jó közönség, még ha rá mén

Is abszolút hallása!

Dalhoz nem kell kotta nékem,

Víg szívemből zengek én,

Hangom színes, mint a kék M

S gyufalángban zsenge kén.

Kár, hogy zendítve az O sol-

-e mio!-ra, Verne kell

Megírni, tömeg hogy oszol,

S Febru-dalnál vernek el…

„Kedves költő úr! A tömeg- és csatajelenetek nem az én asztalom, erre inkább May Károly kollégát kérje fel! Bár ő sem varjúként károgó dalnokok jogos agyonveretéséről, hanem indiánok által megskalpolt sápadt arcúakról írt, de mindkét esetben happy end a történet vége.” /Verne Gyula (1828-1905), francia sci-fi író/

„Rám ne uszítsd, Gyula, rám ne uszítsd, mert megkerestetlek a legjobb embereimmel, a Winnetouval és az Old Shatterhanddal, oszt’ lesz kínzócölöp meg egyéb nemulass! A Nagy Manitou kornyikáltassa a füledbe minden éjfélkor a Frady Endrét!” /May Károly (1842-1912), német vadnyugati író/

„Szerintem az elhibázott brüsszeli szankciók miatt van ez...vagy a Kodály módszer?! A mazochizmus kifinomult formája, amikor van neked önkritikád, csak sportszerűségből nem használod.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem baj, ha nincs kotta a dalhoz, mert akkor nem lehet ráfogni, hogy a Gyurcsányé. A népharag megfékezésére mégis jó lenne, ha bevezetésre kerülne egy fő-, de legalábbis egy al-kotta. Na, mondjuk nem az, ami ezt a művet alkotta...” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

Tengermélyen tisztelt mérnökkollégák, mintha két sírós-sáros Soros ügynök felelgetős duettjének librettóját olvasnám! Lehet, hogy mindketten az anyatejjel szívtátok magatokba a kopaszodás közepette is őszes Lenin összes megzenésített művét? Zeneszerző: Bartók Bella, a világhírű zajboy méltán eltitkolt unokahúga?!” /F. Endre, a fenti zakkant kollégák műegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Más is tudja ezt, nem csak én,

Bizony kéklánggal ég a kén.

Földet túrnak mélykék ekék,

Úgyhogy roppant szép szín e kék.”

/Setétkék Sebőné Világoskék Vienetta, a Biogazdaságban Üzemszerűen Kéklánggal Kénégető Fiatalok Alapítványa (BÜKKFA) rímtechnológiai szakreferense/

„Öröm olvasni azt a felismerést, amikor a Költő ráébred, hogy hallgatni Arany!” /Dr. Ház, Juiorkonyha-díjas Arany-ásó/

„Ház úr, midőn mélyre ások,

Nem hallgat az Arany bennem,

Bár ezt hazudozzák mások,

Ám a jin-jang és a zen nem.

Engem ebben megerősít

Ugor csakra és a finn csí,

Aranygaluskát, az ősit

Amíg falom, mivel fincsi.”

/F. Endre, költőgigász/

„A versről csak annyit, hogy ha a februári Febru-dal is olyan hamis, mint a februári rügyfakadás, amit fagy követ, akkor nem csoda, hogy fagyos a hangulat, és a korán kirügyezett bottal vernek ki a kórusból...” /M. András, a költő legállandóbb és legabszolúthallásúbb kommentelője/

„eM úr, ha Ön mazochista

Lenne, meg emellett amish,

Nem húzná fel rossz hanglista,

És hogy a Febru-dal hamis!”

/Almás Álmos, a süketnéma amish gyermekkórus borfülű karnagya/

„Költő úr, maga provokatív célzattal kihagyta a címből az szócskát?! Csak nem a nem létező inflációra akart utalni?! Csak nem csupán a rémhírekben terjedő áremelkedésekkel akart megvezetett tömegeket hergelni?! Maga a sorosista spekulánsok kezére szeretne játszani, amikor botfülű brüsszelitaként bérretteg, mint betonbirka a lemezmezőn?! Aki nem mond árat, hamar bérszegény lesz! Na, hajoljon ide a vésőmhöz, oszt’ magának is vájt füle lesz, mint Vazul polgártársnak az ólombányában! Jól figyeljen a ritmusomra, mert sose hall többé ilyen gyönyörű nótaszót!” /Csávás Kálmánné Kávás Csálmánka fővésnök, a Dalaikkal Ártó Nemzetellenes Degenerált Dögevőket Államilag Náspángoló Gárda (DÁNGDÁNG) brutális bunkócskája/

„Pont Valentin napon kell hozzászólnom a nevemet a beteges szótagszámkényszer Prokrusztész ágyába beleszabdaló vershentes-mészáros fülsüketítő rikácsolásához?! Most legyenek az emberek hallássérültek, amikor inkább szerelmeseknek és vadul költekezőknek kellene lenniük?! Juszt se szólok egy szót se! Pláne nem ingyen!” /Február, a megcsonkítatlanul is legrövidebb hónap/

„Mi ez a fülsértegető önfényezés, ez az irodalmi vadkancsörtetés?! Ennek az elmeroggyant vastagbéltükörvakító rímsarlatánnak eddig legalább a verscímei voltak érthetőek, de olyan szó, hogy febru, nincs is! Jelenleg már a cím is totálisan értelmetlen, a színvonal pedig onnantól kezdve folyamatosan gyorsulva hull alá! El sem tudunk ugrani előle, mert úgy fröcsög elő az internet minden szegletéből, mint szitává lőtt western antihősből a sok kis gennyes vérspricc! Ha szegény anyám fatüzelésű NDK import zseblámpája Frady Endre szellemi fényerejével világítana, akkor a nyári napfordulón ebédidőben bekapcsolva olyan sötétség borulna az országra, hogy a született vakokon kívül mindenki más arcon szúrná magát és a körülötte ülőket evés közben a villájával! Olyan sikoltozás törne ki országszerte, mintha Frady Endre szomszédai visítanának, amikor ez az audioterrorista ártány kornyikálni kezd a zuhany alatt! Halál rá, vagy bármi más, ezzel egyenértékű!” /Puzsér Róbert, villával fültőn szúrt vérző kritikus/

„Hallottátok, hogy megmondatott: szemet szemért, fogat fogért, vájt fület vájt fülért. Én viszont azt mondom nektek, ne szálljatok szembe a nehéz kővel, hanem aki megszúr villával a jobb arcodon, fordítsd oda neki a balt is!” /Ál-Jézus Krisztus SuperStarWarKapitány, magyar hangja ál-Kautzky Armand/

„A hallásom - önmagamhoz hasonlóan - annyira abszolút, hogy ahhoz képest még az Absolut Vodka is olyan relatív, hogy még Albert Einstein is fénysebességgel csavarodik fel tőle a téridőre.” /Chuck Norris/

Lusta macska

Lusta macska fog egy egért,

E zsákmány kis mozgást megért,

Ám egérkönnyt szíve megért,

Úgyhogy mégse eszik egért…

Lusta macska fog egy agárt

Ám orrának agárszag árt,

Elmegy orrba dugós szegért,

S vágyakozva figyel egért…

Lusta macska fog egy Igort,

Szemeiben lát ő szigort,

Oson szemdugózó szegért,

S egyre jobban bámul egért…

Lusta macska fog egy ugort,

Majdnem finnt is, de az ugort,

Nem vág finn sonkából le gért,

Nyeldekelve mér fel egért…

Lusta macska fogja magát,

Nagy lelkében szakad a gát,

Érti magát s mást is megért,

S rögvest megeszi az egért.

„Lusta macska fog egy agárt, költő úrt egy agárt?! Egy lusta macska egy gyors agárt?! Miért nem egyenest magos agárt fog és a foglyukának pedig miért nem a mag árt, he?! Amúgy pedig nem is agárt, hanem agarat! De azt sem fog! Ahogy egért sem, legfeljebb egeret! Ezenfelül ugort és Igort helyett ugorot és Igorot! Ja, nem, azt talán mégsem! Látja, már engem is belezavart! Ez veszélyes! Amúgy pedig a tompa tekintetű tántijával szórakozzon, aki alhastáncosnő volt az Antarktiszon! NEM ENG.!” /Ugor Igor, a Lusta Macska Baráti Társaság Qtyaütőknek (LMBTQ) irodalmi nemengedélyezője/

„Egg mindenkiért, mindenki eggért!” /nemzetközi tojáskedvelő falfirka/

„Egy mindenkiért, mindenki egyen egért!” /macskatudatú macskaközösségi falfirka/

„Miááááááááááááááááá…ú, de elfáradtam ebben az ásításban…” /a lusta macska/

„Fix, hogy macskám ásít,

Mivel nincsen más itt.”

/Pongó Penge, a lusta macska éles eszű néma gazdája, magyar hangja Stohl András/

„Alant alkalmas szavakkal taglalva: Ezt lehetetlen nem elemeznem. Ez nem egy vers, mit civil írt. Inkább hagyjuk ezt a megfogalmazási módot, mert nem jut eszembe semmi Ó-val és Ú-val. Azonkívül, hogy ÚÚÚÚ! Költő úr megint egy új szerzeménnyel örvendeztetett meg minket. A mű apropóját, keletkezésének körülményeit és célját neves irodalomtudósok kutatják. Ez a kutatási terület több professzornak és doktoranduszaiknak várhatóan évtizedekig munkát biztosít majd.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Úgy érzi, világegyetemi úr, hogy a neves tudósok és névtelen doktoranduszaik még lapzárta után is náspángolják egymást a Tudományos Akadémia dísztermében? Ön téved! Még a mentőben is verekszenek! Öröm nézni, milyen férfiasan sportosak! Hja kérem, ép testben ép lélek!” /Dr. Buzgár Bertalanné Brutális Butélia, a Tudományos Akadémia Knock Out-os Nyilatkozatgyára (TAKONY) sportfelelőse/

„Lusta Dick őrmester is járhatott volna így, ha a szintén zenész denevérek nem értékelik a virtuóz trombitáját. De Frady Endre schrödingeri macskájának szívét Ternovszky Béla szentimentalizmusa sem lágyította meg, győzött a józan (?) paraszti ész, és a természetes ösztön.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Te jó ég, ha előre tudom, hogy a Macskafogó megalkotása ilyen generáltan degenerált közegbe sodor, százszor is meggondoltam volna, hogy megrendezzem-e! Humán úr, maga antihumánus antiúr volt, hogy ebbe belerángatott! Schrödinger ante portas! Tessék, most járhatok szentimentálhigiénés gyógykezelésre!” /Ternovszky Béla (1943- ), Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar rajzfilmrendező és érdemes művész/

„Mit evett végül a macska? Igor nevű ugor agarának egerét?” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„eM úr, fáj a kérdése,

Meg is remeg térd és e

Bús bajban a felelet,

Mitől lelkünk tele lett:

Bár egérkönny megeredt,

Macska evett egerett,

S így maradott magára

Igor ugor agára.”

/özv. Tokmányi Teknőné Tilinkóssy Tutujka, kisnyugdíjas állatbarátnő/

„Lusta macska

(második verszta)

Lusta macska fog egy cethalt,

Azt hitte, ily jót sose falt.

Majd meg fog ’berevő cépát,

Később inkább eszik répát.

Lusta macska fog egy hién’t,

Ám rossz ötlet volt fogni e lén’t.

Macska megfog egy erdei ásit,

Aki vad, hogyha ásít egy óriásit.

És mi lett a vége? Na mi? Végül megint jött az agár és úgy s’ggberúgta a macskát, hogy az attól koldult. A tanulság: Ami nagy, azt hagyjad békén, valamint a macska, ha lusta, attól még hülye is lehet. És ez így vala, meg lőn. (lehet választani) Az igazsághoz hozzátartozik, hogy amikor magához tért a macska, jött az egér. Sportszerűen gyomorszájon vágta a macskát, felborzolta a feje tetején a szőrt, majd kétvállra fektette.” /Nyuggerapó, a legszépkorúbb és leg’rdekesebb vers’lgető k’mmentelője/

„Mi’csin’ Nyuggerapó, mi’csin’?

Macsón cetet etet, macsón?

Mucsán ’tvállra fektet, Mucsán?

Mi’csin’ Nyuggerapó, mi’csin?”

/Rumcájsz, Jičín környéki cipészmester és zsiványpecsenyesütő/

„Ez a lusta macska nem is olyan lusta, mint a mai kommentelők.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas munkakerülő/

„Doctor House’s like a car field,

Where are only wrecks. - says Garfield.”

/Winnetou Shakespeare, William Shakespeare Amerikába kivándorolt és apacs macskafarmot alapító ükunokája/

„Mi ez az állatellenes pszichológiai emberkínzás?! Ki ez az elmegyötrő evolúciós homo látens zsákutca?! Ehhez a macskakapart rímroggyanathoz képest a tömény unalom egy túltolt hollywoodi akcióvígjáték! Elfog tőle a visszafojthatatlan irodalmi ásítás! Süt róla az érvénytelenség szellemi-lelki dögvésze! Ha Frady Endre jedi kisfiú lenne, akkor addig fenekeltetném egy fekete szakállú és köpenyű sith mikulás lézervirgácsával, amíg alkalmassá nem válna szegény anyám széntüzelésű síremlékének a fűtésére! Ha költő lennék, azt mondanám, hogy

          Frady Endrét megveretem,

          S lesz belőle szenes tetem!

Na, tessék, ilyen pofonegyszerű egy értelmes kétsoros verset írni, de ez a buzogányfejű macskajajnok még erre sem képes! Az Erő legyen ellene!” /Darth Puzsér, kritikus és sith nagyúr/

„Én is csúcsragadozó vagyok, de nekem nem kell vadásznom, csak kitátom a számat és ránézek a kiválasztott áldozatra, aki megtiszteltetésnek veszi, hogy beugorhat az emésztőrendszerembe. Amíg röppályán van, tüzet fúvok rá az orrlikaimból és már sülve érkezik a pecsenye.” /Chuck Norris/

Fejtett babfőzelék főtt tojással

Babot kínáltak, mely fejtett,

Rábólintásom volt fej tett.

Babban kettő tojás úszott,

Foglyul ejtve, mint víg túsz ott.

Hullámhab, mit tavon komp ás,

Főzeléklátvány oly pompás.

Bel tesz becset, míg kül a csínt,

Midőn két tojásszem kacsint.

Zamata zúz, mint a dízel,

Érződik, hogy főtt a víz el,

Nem híg a táp, hanem sűrű,

Tágul tőle gyomorgyűrű.

Ettől lesz a hasunk vastag,

Egy kockányi erős has tag,

Amely testre gyúrnak palik.

Aki magyar, ilyet falik!

„Nagyon örvendünk, kedves költő úr, hogy megelégedésére szolgált hétfői szerény ebédkínálatunk szolid gyöngyszeme! Reméljük, hogy a bősz szelek csak az utcán bántották, amíg jóllakottan visszafelé battyogott a munkahelyére, később már nem! Egészségére!” /Retró 2 Rezső, konyhafőnök/

„Fejtett bab?! Én már nem fejthetem meg evés közben?! Ki fejtette meg?! Neveket akarok! Lesz itt nemulass!” /Csávás Kálmán babnagy, az Agytornász Babfőzelékkel Szelesítő Urbánus Rendészeti Dandár (ABSZURD) bélgázszerelő hadtápfőnöke//

„Fünf koma acht, mondanám rossz némettschéggel, hogy hármas alá. Másfelől kiváló illusztráció a Wikipedia "az vagy, amit megeszel" szócikkéhez. Egészségedre, Költő Úr!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Lenni űberrossz némettschég! Donnerwetter Krucifix! Anschluss! Blitzkrieg! Vatermörder! Bőzendorfer! Ótannenbaum! Gelbekarte! Nein!!!” /Herr Bieder-Meier Kopfball, germán gördülőcsapágy gurtnizó gőzgépkezelő/

„5.8 ≈ 3/, humán úr, 5.8 ≈ 3/ ?!?!?! Magának nem a némettschége rossz, hanem a szeme se áll jól! Mondjuk két ilyen vizenyős gülügömb kinek állna jól? Maximum a Süsünek! Sok szódával és lepkezsírcsipával!” /Tompika Tádé, tokmányarcú tárgyilagotlan tutimondó/

„T. Költő úr! F. Péter védelmében és az Ön porig alázásának érdekében elmondom, hogy a tízes skálán adott fünf komma acht, azaz öt egész nyolc, az iskolai ötös skálán 5.8/10x5=2.9, azaz valóban hármas alá! Szóval zwei komma null, azaz üljön le, egyes! Der gekochte Bohneneintopf ist zehn Punkte null, also eine fünf!” /Dr. Prof. Debil-Habil Joseph Kiss/

„Kérdés: Mi lesz Süsüből, ha megfőzik? ... Zöldbábfőzelék! ... a főtt tojást meghagyjuk más kommentelőknek; hadd csámcsogjanak rajta! Egészségükre!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas főzelékfaló/

„Ó, ha doktor Ház úr lehetnék,

S rám törne a zöld báb ehetnék,

Rohammentő értem robogna-aaa,

S nyugiszurit kapnék karomba-aaa…”

/Süsü, a híres egyfejű sárkány/

„A recept is menne versben? Kíváncsi lennék, hogy milyen titkos összetevő ihletett meg ennyire...” /M. András, a költő legállandóbb és legreceptorosabb kommentelője/

„eM úr, ha szól a Konyhafőni,

Feltesszük a babot főni,

Félóra múlva lesz puha,

Míg átizzad rajtunk ruha.

Készül rántás, pirul hagyma,

Íncsiklandó eme zagy ma,

Főleg azzal, ami rávall:

Tejföllel és paprikával.

Só, bors cukor, némi ecet,

Petrezselyem (s nem úsz’ be cet

Jónást enni, ki ó-lelkész),

S forró víz fő lassan el. Kész!”

/Retró 2 Remulád, főszakács/

„A jó babfőzelék titka, hogy legyen rengeteg! Sok hagymával!” /Bud Spencer és Terence Hill/

„Mi ez a babszagú száj-karate, és a széllelbélelt ultragáz?! Ha egy étel alapú versskálán egy remekmű által okozott katarzis rántott bécsi szelet lenne vajas újkrumplival és uborkasalátával, akkor Frady Endre förmedvénye egy tanyasi disznó által emésztetlenül visszahányt dögkúti romlott moslék lenne hasmenéses médiacelebek által megtrágyázva! Szegény anyám anno ennél jóval kevésbé rettenetes versek olvastán kapott kétoldali sikítófrászt és szorult rá Dr. Traktor Teréz pszichémérnöknő személyiségújjáépítő szemesztereire és herdálta el a nyugdíját nyugiszurikra! Frady Endre rögvest hagyja abba s fulladjon bele sok forró babba! Jézusmárjaszentjózsef már én is rímelek! Ááááááááááá!!!” /Puszér Róbert, kritikus/

„Egy-másfél tonna fejtett babfőzelék jóízű bekanalazása után leülök az anyaföldre, majd nagy nyomással előállítom és feltöltöm Texas gáztárolóit.” /Chuck Norris/

William Shakespeare: Piszoár szonett

Karikatúra egy munkahelyi vizelde falán

Piszoárba vizelj koma,

Ne pediglen alig elé!

Sárga tócsa lesz a nyoma,

Midőn folyik falig le lé!

Vizeleted csempét, ha ver,

Jobban tartsál célra, haver!

Piszoárba lőj, ne fölé,

Ne legyen a földön bő lé!

Ne úgy vizelj, mint egy vadló,

Mely épp viszket, mivel vedlő,

Nehogy szétázzon a padló!

Arról szól e napi szó ár,

Porcelántest és pisze orr

A becélzandó piszoár.

ajánlás:

Herceg, feszül benned hólyag,

Gravitálja le a hülye g?

Ha nem gátol szürke hályog,

Fuss egy piszoáros helyig!

/Frady Endre ford./

„Költő úr, gratulálunk a jól sikerült fordításhoz, valósággal Vili szájába tetted be a szót! Bravúrosan magyarítottad az ihletett szójátékokat - eddig sosem tűnt fel, hogy Vilivel ennyire lelki társak vagytok. Sőt, valami azt súgja, hogy a fordítás szellemesebb lett, mint az eredeti, bár kevéssé ismert eredeti.  Vélhetőleg utóbbit is nyilván szívesen megosztod, mint az olvasókat, akik a tett színhelyén a tett közben a színhelyen közszemlére tett szakirodalomban elmerülve esetleg másban is elmerülnek. Hiába, egyik intellektuális kaland adja a másikat!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Ne álszerénykedj, hogy egy vörös diplomás ánglius bölcsész ne ismerné az eredeti művet!” /F. Endre, humán úr költőgigász mérnökkollégája/

„A tanár is ember... Tudom, súlyos anakronizmus, de W.S. művei közül az ELTE-n csak az 1564 és 1616 között született műveivel foglalkoztunk a 2020 utániakkal nem.” /F. Péter, k.m.f./

„Ómájgád!!! Nincs külön kurzus William Shakespeare halála után írt műveiről?! Mi ez a brit vaskalapos hozzáállás, ez a beteges előítélet az utóélettel kapcsolatban?!” /F. Endre, k.m.f./

„Amikor a takarító néni rendeli a verset ...” /M. András, a költő legállandóbb és legtisztaságfelelősebb kommentelője/

„Ha ezt itt valaki fel meri írni a falra, azonnal felmondok. Inkább a 150 ezer forintos nyugdíj, minthogy ezt kelljen látnom akárcsak egyszer is.” /Bevíz Elekné, WC-s néni/

„Tudja, aranyos eM úr, a Willy úrfi olyan elfoglalt volt, hogy csak miután eltemették és több szabadideje lett, akkor mertem neki szólni egy spiritiszta szeánszon, hogy írjon már egy figyelmeztető verset a Globe Színház alkalmazottainak, hogy a férfi vécében legyenek szívesek a piszoárba vizelni, ne pedig szanaszét! Lett is nagy felháborodás és az egyik lokálisan világhírű színművész a fejemhez is vágta, hogy miközben egyik kezében koponyával még a mosdóban is a Lenni vagy nem lenni! monológot gyakorolja nagy átéléssel, akkor ne várjam el tőle, hogy még az urinális célra tartással is bíbelődjön! Erre megátkoztam, hogy akadjon meg benne keresztben a veseköve, és azóta is ordít, mint egy szorulásos féreg!” /Mary Bloody, boszorkány és eltakarítónő, a Takarítónő Szakszervezet (TSZ) elnöke/

„A művön érződik a tartós sírban heverés okozta szellemi felfekvés, ami a rímképletek következetlen kóválygásában nyilvánul meg, mintha a költő ezzel is a figyelemzavaros honpolgárok vizeletsugarának bizonytalan csapongását kívánná szimbolizálni. A kereszt és páros rímek, valamint a kancsal bokorrímek önfeledt kavargása, mely annyira jellemző a halála utáni Shakespeare-re, mint a részeg mókus lent a fa alatt, itt is kivételes bukét kölcsönöz a szagbarbárság dúlta nemzetközi urinalizmusnak. Ahogy néhai William mondaná az olvasó tömegeknek: Arccal a piszoár felé! Világ vizelői, ide lőjetek!” /Dr. Középkori Kösztöny, a Shakespeare gyermekkorát bemutató Willy és a bili c. közepesen nagysikerű életrajzi majdnem bestseller szerzője és vesekőfejtő/

„Költő úr kivételesen a köz javát szolgálja, mint mindig, ezúttal több módon is. A költemény pusztán irodalmi értéke jogán is élvezhető, de valódi nagyságát az önzetlen és szájbarágósan alapos népnevelési célzat révén éri el. Mindezek mellett a szellemi táplálék reggeli kávé utáni közvetlen fogyasztása az Olvasónak a műben említetteknél is nagyobb tettek véghezviteléhez ad ihletet.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Úgy érti, B. úr, hogy nagydolgok vannak születőben? Ráadásul szájbarágósan? Csak nem kávézással készül megdönteni az ülve nyomás három púpozott és másfél csapott bilis világrekordját?” /Koffein Kenéz, a Kis- És Nagydolgok Születésének Aládolgozó Gárda (KÉNSZAG) sereghajtótisztje/

„Sellő-holló szava harsan,

Végítélet közelg gyorsan,

Fogyik a víz, a rét szárad,

A lábam fáj, egyre fárad.

Nincsen csoki, nincsen kávé,

Ha ez így lesz szinte kábé,

Éhen halik mind, ki birtli,

Bár nem tudom, a birtli mi?

Sok macska a ködös éjben,

Rosszkedvűen fekszik ébren.

Ennyi gond közt e sok szó árt.

Inkább hagyjuk a piszoárt!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legbirtlibb kommentelője/

„Mondja, Nyuggerapó úr, ó,

Fránya birtli mi a túró?!

Nagy titkába bele avat,

Honnan szedte ezt a szavat?!”

/Iltrib Imre, az Idegen Szavakat Osztályozó Minisztérium (ISZOM) sors- és szófordítója/

„A „birtli” mélyszegénységben, koszban, piszokban, barlanglakásban, panelben, vagy a faluszéli árokparton éli szomorú életét. A közös WC sem működik, főleg azért, mert nincs. Az Alfa Romeo kocsijával, nem tud beállni, mert többnyire elfoglalja egy bivalycsorda. Én tudomám, hogy az interneten utána néztél a „birtli”-nek, de hiába. Azért, mert a „birtli” nincs, nem létezik. Én találtam ki. Verset nehezen írok, de nemlétező dolgot korlátlanul ki tudok találni. Persze kérdés, hogy jó-e, amit kitaláltam? Naná! Mint a Kolozsmonostori laposköszörűvel készült halinaderelye-szósz. Másnéven birtlifelfújt.” /Nyuggerapó, k.m.f./

„Lőttünk, láttunk, visszamennénk!” /Jacques-Foches, a’la Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szenior vizelde tulajdonos/

„Zsákfosch úr, maga képes volt ide-oda időutazni egyetlen félresikerült mellévizelés végett?! Amikor titokban feltaláltuk az időgépet, ennél azért magasztosabb célokról álmodtunk! Egyáltalán ki engedte meg, hogy beleüljön?! Neveket akarunk!” /Dr. Prof. Debil-Habil Timothy Timetraveller, a NASA eltitkolt csodabogara/

„Köszönjük, költő polgártárs, hogy korszakalkotóan életszagú művével állandó műsorszámot adott a rendőrnapon előadandó Önök Nem Kérték, De Mi Teljesítjük című műsorunkba! A kisdolgozó népet szagolom!” /Szimat Szilárd szakrendőr, az Országos Vizeldefelügyeleti Intézet (OVI) népművelődési főkapitánya/

„Mi ez a nemt’om mi ez?! Pont piszoárba vizelés közben jelent meg ez a förmedvény az e-könyv olvasómon, mire ordítva hanyatt estem és most csupa tócsa a plafon! Ha szegény anyám még élne, menten maga alá alélna! Értem én, hogy Frady Endre vesekő és prosztata gondok miatt össze-vissza vizel, hiszen miért pont a piszoárt találná el, ha a jó ízlést sem sikerül eltalálnia, de miért kell ezt bárgyú kínrímekben az orrunk alá dörgölnie?! Ne lássam főpolgármesterségem idején anyámat angyalkórustagként fölfestve a vármegyeháza mennyezetére, ha nem száműzetem Frady Endrét Budapesttől legalább 21 000 km-re! Mivel a Föld kerülete 40 075 km, így mindenképpen el kell hagynia a bolygót! Jaj a földönkívülieknek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor én bő sugárban vizelek, teljesen mindegy, eltalálom-e a piszoárt vagy sem, mindenképp átszakad mögötte a vasbeton fal.” /Chuck Norris/

Piros bogyós bokor

Piros bogyós bokor van a

Zablak alatt s rigó dana

Veri csöndet szana s szét is,

Nem éppen egy békefétis.

Piros bogyós bokor alá

Rigó pottya be-be talá’,

Tőszomszédos karó varja

Kár-károgva kapja, marja.

Piros bogyós bokor, hinnye,

Bogyót terem, nincs rajt’ dinnye,

S dinnyebelű Béla se nem.

Köszönöm ezt, jóistenem!

Piros bogyós bokron bogyó,

Tele van, mint Pesti Gyogyó.

Bokrot nézek, folyik nyálam…

Ingyen gyógykezel az Állam.

(vitustánc!)

„Heeej, ettől a piros bogyótól nekem is mindig táncolhatnékom van, ha mellé még a rigó is kakofóniát fütyöl!” /Szent Vitus, mártír és táncos védőszent/

„A költő a munkahelyi erkélyen kitekintve meglátott egy piros bogyós bokrot és rögvest gondolatai támadtak. A gondolati támadást az emberiség elleni támadás követte, azaz a költő ezt mind megverselte. A tudomány jelenlegi állása szerint a vers által vitustáncba hajszolt emberiség nyolc napon innen vagy túl gyógyul. Vagy, a károgó vészmadarak szerint: Soha már!” /a narrátor/

„Le lehet rólam szállni! Nem vagyok karó, a költő se varjú! Nem kár! Mindenesetre felírok neki napi háromszor egy piros bogyót, talán megnyugszik tőle.” /Dr. Dinnyebelű Béla, a Pesti Gyogyó főorvosa/

„Szerintem le kellene szokni a piros bogyóról! ... is.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gyógybo-gyószerész/

„Ez a Ház doktor úr merő

Irigységhalmazat, mer’ ő

Érzi, másban milyen Erő-

-s ez a bogyó s nem ő nyerő!

Frady Endre a nagy Der Ő!”

/Darth Vader nagyúr, sötét erő szakos világegyetemi professzor/

„Ha a népet komplett idiótának néznénk, akkor azt hihetnénk, hogy ez egy népdal. Ám mivel a nép csak részben komplett idióta, így remélhetőleg kiveti magából a költőt, mint irritált vastagbél a rigóval együtt véletlenül lenyelt piros bogyós bokrot, vagy mint hazug embert az elföldelt sánta kutya sírja. Na, itt van a kutya elásva! Frady Endrét egyelőre nem vetheti ki a föld, mert még (!!!) nincs elföldelve. Ha viszont még (!!!) nincs bedöngölve a földbe, akkor földönkívüli. Ebben az esetben már de facto és de jure is közveszélyes az emberiségre, miáltal büntetlenül ki lehet lőni a világűrből és/vagy a világűrbe is. Hajrá!” /Vérgőz Vazul, OKJ-s képzett néprajzkutató és megélhetési bérgyilkos/

„Vazul úr, csak részben igaz, hogy én komplett idióta vagyok! Kövessen meg, vagy az vesse magára az első vesekövet, aki még sosem lőtte szét a munkahelyi porcelán piszoárt nagynyomású vesekővel! A körömben maga most nem énszerű!” /a nép/

„Költő páciens úr, nincs ingyen ebéd! Gyógykezelje magát ingyen a Kalkuttai Teréz Anya! Hol él maga, jogállamban?! Majd ha folyamatosan fizeti a TB járulékot és rendszeresen ad vért, akkor majd gyógykezelem! Majdnem ingyen. Ja, hogy folyamatosan fizeti a TB járulékot és rendszeresen ad vért? Akkor teljesen ingyen. Csak a vécépapírt, a kötszert, a gyógyszert, az ágyat, az ágyneműt, a pizsamát, a kaját, a nővért és az orvost hozza magával! A többit már rég elintéztem! Az Állam én vagyok!” /az Állam/

„Valami nagyon mérgező bogyó teremhetett azon a bokron. A csipkebogyó és a galagonya nem hoz ki ilyen verset senkiből...” /M. András, a költő legállandóbb és legbogyószakértőbb kommentelője/

„Bokor szára kérges,

Bogyó rajta mérges,

Agyam ettől férges.

Tudja jól ezt eM úr,

E témába ő már

Bezúgott, mint Ámor.”

/Teknő Tokmány, bokor- és kancsalrím díler/

„Idióta, én nem bezúgok, hanem bezúgatok! Másokat a nyilaimmal! Nem témába, hanem szerelembe! Mit tanultál te mitológia órán?! Átaludni?! Kretén Teknő!” /Ámor/

„Már Charles Darwin megírta, hogy a rigó nem egy fékezhetetlen madár, amelynek dana szana, s szét veri a csöndet, sőt bájoló lágy trillája termékenyen hat a környező élővilágra. Ezt a nézetet vallotta Csokonai Vitéz Mihály, Esze Tamás és én is.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legeszetamásrajongóbb kommentelője/

„Akkor vagy a rigó volt mutáns, vagy az én fülem volt bot... Még hogy Isten nem ver botfüllel?!” /F. Endre, abszolút nagyothalláskárosult költőgigász/

„Helyes a válaszod, a te füled volt a bot. Még pontosabban: a te füled bot. Nem volt, nem akkor éppen, hanem mindig.  Mutáns rigó pedig nincs, mondta Linné és igaza van. Viszont, egyes népnemzeti emberek, vallási extázisban, vagy más pszichés zavarban, midőn látva látják a kis rigót kedvesen mosolyogva kapirgálni, azt hiszik, hogy a rettenetes zaj a madárkától származik. Pedig nem. A rigó közelében egy ütve fúró, egy légkalapács vagy egy betondaráló dolgozik. Az ember tévedhet.” /Nyuggerapó, k.m.f./

„Tévedni emberi dolog, de elő ne forduljon még egyszer! Puff!!! Na, most már úgy cseng a füled, hogy egy rigófüttyöt se tudsz megkülönböztetni egy gégerákos varjú halálhörgésétől! Na, még egyszer! Puff!!!” /Anton Szemjonovics Makarenko (1888-1939), a róla elnevezett pofon feltalálója/

„Miért, ó anyám, könyörgöm, miért?! Az ispánt, a vármegyét és a fejlett nyugati civilizáció elől a sötét középkorba menekülést is hamarabb meg tudom magyarázni, mint azt, hogy mit gondolt a költő! Persze gondolatnak nevezni ezt a taknya-nyála egybefolyó szellemi vitustáncot pont annyira reális, mint amennyire Magyarország előre megy, nem hátra! A történelem folyamán sok mindenki sok mindent elkövetett már sok mindennek a nevében, de amit a nyáladzva pirosat bogyózó Frady Endre követ el a költészet nevében az olyan, mintha Jézus inkvizíciós máglyára küldené az apostolait, mert az utolsó vacsorán nem volt kellően kovásztalan a testét jelképező kenyér és nem volt eléggé pincehideg a vérét szimbolizáló vörösbor! Frady Endre egy sorozatlövő Elefánt harckocsi osztag az irodalom porcelán manufaktúrájának bemutatótermében!” /Puzsér Róbert, kritikus és kulturális tigristank/

„Aki énvelem van, olyan, mint a víz mellé ültetett piros bogyós bokor, amely szüntelenül termi a gyümölcsét. Aki pediglen ellenem van, az már nincs is.” /Chuck Norris/

Hol a hó, he?!

Dr. Röntgen Rezső felvétele

Mete’rológusok, hahó,

Hogyha tél van, mér’ nincs ma hó?!

Vagy csupán a tél a tahó?!

Az, hogy minden köztér száraz,

Le időjós szakmát áraz!

Hótlan tél, hát milyen már az?!

Télen nem készülnek kerek

Részegységű hóemberek?!

Ettől agyhúgykövet nyerek!

Mikó’ esik itt mán le hó?!

Csak nálunk nincs, vagy nincs sehó’?!

Asszem, iszok! Hol egy csehó?!

Mákonyálom, gyerekkori:

Hótömeg hull gyárak köré…

Fehér Balcsigyörök Kari-

-ról hódalol Gyurik kara…

Lábaimon gyerek-kori,

S havas varjak gyérek karó-

-n…

Józanodj ki, költő koma,

Gátol e szesztöltött kóma

Látnod azt, ha hull a hó ma!

(hópihék tánca!)

„Hé, költő úr, mi nem táncolunk, pláne nem zárójelben, dőlt betűvel, hanem hullunk! Mint az elsárgult levél, csak manapság már jóval ritkábban! Ritkák vagyunk, mint a hófehér hó ló szobor az ügetőn!” /a hópihék/

„Költő úr, maga a gyerekkorának teleit óbudai panelban töltötte, ahol gyárakat, karókon varjúkat és balatongyöröki karácsonyokat megéneklő, csupa Gyuriból álló gyerekkórust legfeljebb a fekete-fehér Orion televíziójukon látott, ha egyáltalán! Amúgy korcsolyázni nem havon szokás, hanem jégen! Minek iszik az, aki még józanul se tud költeni?! Vagy látott maga már részeg tyúkot hóba tojni?! NEM ENG.!” /Fekete-Karácsony Tocsmák, a Kancsal Rímeket Eleve Tiltó Észmegóvási Népbizottmány (KRETÉN) 

“Nem érzem most magam okén,

Hogy csontvázként izzadok én.”

/Hóember csontváz/

„Ez ritka szép lett, mint a fehér holló! Szinte már a szánkban olvad, nem a kezünkben. Én már óvodában kötelezővé tenném! Miért?! A Weöres se bírta a gyerekeket. Frady Endre pedig a benne élő (és máig harcoló) gyereket próbálja végre bentlakosba küldeni, csak még mindig várja a mákos millákat. Ennyi.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Átkacsáz’ itt humán Peti,

Mint vérgőzös, sörös vándor,

S hátán lóg, mint pumán heti

Zsákmánytápja, Weöres Sándor.”

/Mákos Milla, mákonyosan melankolikus mélylélektani melódia mutáns & műhóesésfüggvény matematikus/

„Azon gondolkodtam, hogy ki kellene engedni a Költőt. Ki a pusztába! Hadd lássa, milyen a farkasok között, a metsző szélben, hófúvásban! De egyből eszembe jutott az is, hogy ilyen könnyen nem tudunk tőle megszabadulni (nem lesz olyan szerencsénk), és mi van, ha farkasokkal táncolva tér vissza? Nem, nem szabad kiengedni a Költőt! Jó mélyre el kell zárni, ne lássa, hogy a január az egy nagyon csapadékos hónap volt, ne lássa, hogy hull a hó, és azt se tudja meg, hogy milyen a farkasokkal táncolni! Inkább még két ilyen vers a sötétről, mint egy újabb sötét vers a lefagyott hóról!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hóhányó/

„Farkasmetsző szeles puszta

Hóval fúttan igen guszta.

Nincsen szűkség, tágas kinn tér,

Nem jön kutyaütő sintér,

El a házmester sem zavar,

S nem zör’g hószigetelt avar.

Ám ha költőt bezár setét,

Hogy kezdi el így a hetét,

S líraírást hogyan művel?!

Hűlye ötlet, hosszú ű-vel!

Ház úr, hogyha maga hóhány,

Hóhányt lesz sok hintaló! Hány?”

/Hűha anyó, henye hintaló hantáló hóhányó és pusztító pusztai pásztortarhonya pöndörözőnő/

„Szép látvány a téli hóesés, de aztán pattanjon vissza a földről, hogy ne kelljen lapátolni!” /M. András, a költő legállandóbb és hólapátellenesebb kommentelője/

„Rugalmas a hólabdám ám!

Jeticsizmámon a rámám

Járdatánckor mutat jól és

Mindeközben nem lesz hólés!

eM úr nem ránt kaszát-kapát,

Hogy hó miatt kell a lapát,

Meg a só, mert megmar a só!

Táváriscsi, nye harasó!”

/Dimitrij Dunakav Dunakavics, az Elejtendő Hólabdák Elasztikussá Javításához Univerzális Hegyijeti Nyálat Elemző Műhely (EHEJUHNYEM) rugalmasságtani reduktora/

„Honi hó oly elasztik',

Felpattannak e lasztik!”

/az Unikálisan Rugalmas Hólabda (URH) reklámszlogenje/

„Költő úr, amióta itt hóhiányról verselget, már többször is esett a hó! Igaz, hogy szinte röptében elolvadt, mint egy légtérbe lépett törpemeteor, de esett! Úgyhogy maga tévedésben van, tehát vonja le a konzekvenciákat! A jogdíjából! NEM ENG.!” /Pacalarcú Poczond, az Általános Verstani Hóhivatal (ÁVH) pecsétkezelője/

„Gödörmélyen Tisztelt Pacalarcú Poczond Úr! Az ön által törpének nevezett, valójában tíz méter átmérőjűnél kisebb meteorok a föld légterében nem elolvadnak, hanem elégnek. Elégnek tűnik ennyi információ, mert ennél többet ön úgysem tud felfogni. Talán még ennyit sem. Mindegy, hatóságnak így is tökéletesen megfelel, míg a tátva maradt száján be nem úszik egy cet. Köszönöm, hogy elmondhattam!” /Dr. Atmoszféra Atanáz, égéshőtérképész és ballisztikus bálnabiológus/

„Mi ez a sok műhó semmiért?! Ki ez a sokadvérengzését élő meteorológiai toprongy?! Bár esne rá egy másfél méter átmérőjű hólabda olyan sebességgel, hogy ne tudja utólag megírni! Ha gyermekkoromban anyámmal folytatott csehszlovák havas hegyoldali napfürdőzés közepette ránk zúdult volna egy brutális lavina, a sokkhatás meg sem közelítette volna a gyanútlan honi entellektüel versolvasókét, akik szeme elé váratlanul odarottyan egy Frady Endre székletlíra! Az örök hó hűljön rá ennek a szépérzéketlen rímtiprónak a vastag bőrére, hogy az emberiség kihalása utáni UFO régészek se tudják kiolvasztani még fénykardokkal se!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha azt mondom, hó, megfagy a hő. Ha azt mondom, hő, megolvad a hó. Ha azt mondom, há… há… há…, akkor tüsszenteni fogok.” /Chuck Norris/

„Hűűűű…” /a Chuck Norris rajongó emberiség/

A beígért otthonteremtési támogatás hosszas várása és a zsebtolvajlás kísértése

Nekünk három milla járna,

Hiányában tárcám űre

Mélyebb, mint egy setét tárna,

S hosszú létra visz fel fűre,

Melynek mentén rücskös járda,

Hol ülök, mellettem kalap,

S gajdolok, mint bősz dalárda,

S apróból százas az alap.

Csont és bőrként* várom, villa

Hegyén szám ne rozsdát egyen.

Mancsom, ha jön három milla,

Nem lesz más zsebben bankjegyen.

Várom én a három millát,

S bár a pénznek szaga nincsen,

Ha majd lóvébuké ill’ át,

Lelkem megnyugszik s nem kinn csen.

*Vigyázat, a vers több helyen - sőt, szinte mindenütt - költői szabad(os)ságból fakadó erős költői túlzásokat tartalmaz! Példának okáért a költő testtömeg indexe kb. 29, azaz minden, csak nem csont és bőr, az ugyanis valahol kb. 19-20 alatt található! (a szerkesztő megjegyzése)

„Költő úr, magának nem hárommillió forint jár, hanem a szája! Ha nem fogja be visszamenő hatállyal, abban az esetben ugyanakkor kapja meg a pénzét, amikor a magyar labdarúgó válogatott megnyeri a világbajnokságot! Hehehe!” /Államkincstárnok Ártány, a Magyar Államkincstár pénzvisszatartási főelőadója/

„Nem kinn csen?! Akkor benn csen?! Ezentúl nem a megállóban zsebtolvajkodik, hanem a buszon?! És mi van, ha jön az ellenőr és megbünteti, mert nincs se jegye, se bérlete?! Miből fog fizetni?! Kilopja a zsebéből a bírság összegét?! Vagy addig vitatkoznak, amíg meg nem érkezik a három milla?! EZ VESZÉLYES!” /Dr. Rizikó Remulád, kockázatelemző főhadnagy/

„Költő úr, meg ne próbáljon koldulási célzattal közterületen gajdolni, mert a maga énekhangjával akkora zajszennyezési bírságot fog összeszedni, ami nagyságrendekkel több, mint amennyit a kornyikálással keresne, és az esetleges hárommilliója még a késedelmi büntetőkamatokra se lesz elegendő!” /Turha Tódor, a Toprongyos Alakokkal Rendvédelmileg Hadviselő Alakulat (TARHA) zenebírsági menedzsere/

„Szurkolok, hogy megkapd a pénzt, de én mikor kapok?” /M. András, a költő legállandóbb és legegyedülállóbb kommentelője/

„eM úr, honunkban a szinglik

Sosem kapnak pénzt még ing lik

Megvarrási cérnára se,

Mindegy, lik hely hát-e, has-e!”

/Egyedülálló Egyed, a Szinglik Európai Szakszervezete (SZESZ) unikális unikornis idomára/

„Hofi Gézát idézve:

Egyezzünk meg, Istenem, Uram

Osztozzunk meg azon, ami van

Száz dicsőség Néked, odafenn

Nekem egy kis pénz itt lenn.

Szóval a Jó Öreg Komédiás már akkor tudta, hogy Istenhez kell fordulni pénzért, nem az államkincstárhoz, mert oda valakik befizették, akiknek ez most hiányozni fog. A kockázatokról és a mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát vagy pedagógusát! - hátha tanul belőle.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pénzügyi tanácsadó/

„Ház úr, hogyha szállnak imák,

Hamarabb fog utalni MÁK?”

/Uriel Ariel, a Magyar Állam Kincstár (MÁK) témakörben elhangzó imákat meghallgató angyalkar anyagi áldásügyi szakreferense/

„Lopni kell, ha milla nincsen?

Nem létez, aki ennyit csen.

Minek az a túl sok milla?

Csak Sashegyen jó a villa?

Aztán meg lopni bűneset.

Megszépítem e szép verset,

Másról írok egy keveset:

Néhány napja nagy hó esett.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legnagyhóeséskedvelőbb kommentelője/

„Költő jó sok kölcsönt kapott,

Korlátain tán túl messze,

S vágyna tartani egy nap ott,

Adósbörtön ne ijessze.

Ne remegjen rajta pilla,

Midőn megcsörren a teló,

Erre kéne a pár milla,

Ne kiáltsák: Megvagy, te ló!

Hogy a sok-sok drága rokon,

Kitől ered hitel topik,

Ne vegye a késést zokon,

Költő elvben sokat lopik.”

/Dr. Mindentudó Medárd, a Nyuggerapókat Új Lényegű Tényállasokkal Áltató Platform (NYÚLTÁP) bölcs békebírója/

„Akinek nincs minden eshetőségre minden napszakban minden fiókjában és minden a zsebkendőjének a mind a négy sarkában három milliója, az annyit is ér!” /Gázár Gányos, lombrázó lombrózó/

„Oly magas az adósságom,

Akár a csehszlovák Chopok!

Lelkiismeretem rágom,

Oszt’ legyintek s mégis lopok!”

/részlet a Versből Kimaradt Versszakok c. ciklusból/

„A költő azért hagyta ki a versből a fenti versszakot, mert bár annyira csehül van, mint a szlovák hegy csúcsa, mégsem csehszlovák. Sőt, szóba se jöhet Csehszlovákia, csak a jó öreg Dánia, hol püffed az Ofélia, hahaha! Ezen felül nem a költő rágja a lelkiismeretét, hanem a lelkiismerete a költőt, így itt is képzavar támadt az Erőben, sőt turbulencia! Mindazonáltal a költő nem lop, csak szeretne. Legalább is pénzt nem, csak rímeket, de az nem lopás, csak plágium! Attól még köztársasági elnök is lehet a zember! Mindazonáltal természetesen NEM ENG.!” /Ótvaros Duhaj, a Nem Engedélyező Rendészet (NER) nem engedélyező rendésze, mert rendésznek kell lenni!/

„Szegény ember! Három milla

Mire kiutalja a MÁK

Inflác villan, csak egy pilla,

S mire elég?! Üres a zsák...”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Üres a zsák, kiöntötték,

Benne hallgat a sötétség.

De az inflác bezzeg zajos,

Üzenget, mint Kossuth Lajos:

Ársapkával nekimentek,

S elfogytak a regimentek!

Ha még egyszer azt üzeni,

Vidi, Vici, nem kell Veni!”

/Petőfi ZsánZsákRusszó JúliuszCézár InflácPongrácBonifác Sándor, immunrendszerváltókezelő és üzenőfüzetlapszabász/

„Ki nem állhatjuk a megélhetési zsebtolvajokat és utcai énekeseket! Heteken belül megkapnak három millió forintot és nem tudnak addig akár fél lábon guggolva is éhezni kicsinyég?! Elkényeztetett felújított panelprolik, fujj!” /Csávás Kálmán csőnagy, a Dagadt Zsebtolvaj Utcadalnokokat Darabokra Zsigerelő Állami Központ (DZSUDZSÁK) bicskanyitogatási osztagparancsnoka/

„Mi ez a lábszagú pénztarhálás, ez az 'államkincs, ami nálam nincs' típusú selejtes szóviccgyári melléktermék?! Ki ez a Hazafias Népfronttól lopott koldusbotból is kínrímeket hajtogató barbár szellemi pöcegödörszag díler?! Anyám másfélszeres életnagyságú bronz lovas szobrára esküszöm, hogy mind jobban járnánk, ha inkább Frady Endre meglopna minket, mintha verset írna nekünk! Ha az előbbiért ráadásul Árpád-házi szent királyaink törvényei alapján még a kezeit is levágnák a keresztény szeretet jegyében, akkor utóbbi már eleve ki lenne zárva! Előre a múltba! Arccal a sötét középkor felé!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A csóró Frady Endrével ellentétben én sosem vagyok éhes, pusztán csak azért eszem, mert a belőlem kijövő trágyával kezelt szőlőkben a legzamatosabb és legtestesebb a texasi bor, aminek palackja nyolcezer négyszáz dollár, azaz hárommillió forint. Lesz mire elkölteni a MÁK-os lóvét!” /Chuck Norris/

Irodalmi űr

Üresnek tűnnek a hetek,

Ha néha nem verselgetek.

Hogyha nem írom a dalom,

Bőg a világirodalom!

Ha pár napot ki-kihagyok,

Olvasótábornak nagy ok

Átbömbölni éjt és delet,

S íródik sok végrendelet.

Olyan keserű az űröm,

Mint kehelyből kortyolt üröm,

Mitől agy és gyomor is ég,

S rí az egész emberiség.

Gyehenna is engem okol,

Hogyha rímtelen a pokol,

Angyalhangon sürget menny is,

Ha versdózisom semennyis.

Bút látok bakfison, tatán;

Nő a haragtok s fáj, ha tán

Frady hiány mián öltök,

Úgyhogy inkább újra költök.

„Valamit nagyon benéztél, űragyú költőcske! Mi nem érted haragszunk, hanem ellened!” /az emberiség/

„Sajnos nem csoda, ha az olvasótáborban űr van, mert rajtam kívül nincs itt senki és már az én sátramat is kezdi feltépni a szél...” /Egyet Lenke, az olvasótábor/

„Írjon, költő úr, írjon! Nálunk a bográcsban ülve gőzerővel megteheti! Nagy szükségünk van a verseire, mert azokkal gyötörjük az egyébként már minden más kínszenvedésre immunissá vált elkárhozott lelkeket!” /Lucifer Lúciusz, a Pokolbéli Irodalmi Szeánszokat Organizáló Állati Rettenet (PISZOÁR) patás pedellusa/

„Leírhatatlan az az EGO, ami a versből árad. Csoda, hogy elfér a világegyetem sarkai között!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas versdiagnoszta/

„Kozmosz bármily tarkabarka,

Még sincs neki sehol sarka,

Olyan végtelen az, mint a-

-z örökíró tollban tinta.

Hogyha végtelen kis LEGO

Által megépített EGO

Világegyetemet feszít,

Ház doktor, akkor van fesz itt?”

/Kozmikus Kázmérné Gigantikus Galaktika, mindenbíró megmondónő és vírusos influenszer/

„Szerencsére a gólyákkal ellentétben Költő úrnak egész évben tart a költési időszaka. Álmából felköltve ébred minden nap.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Bé úr, költő neked idol,

S hasonlítva minket szidol?!

Terád pottyan, lia-lia,

Kloákánkból fekália!”

/a gólyák, akik már az összehasonlítás puszta tényétől is sértve érzik magukat/

„Költőcske, én azért sírok, mert te írsz! És inni is csak ugyanezért szoktam! Nem vagyok alkoholista, csak már régen voltam józan! Egészségtelenségedre!” /a világirodalom/

„Hősünk nem habozott, költött

Látván mértéket, mit öltött

Válság, s fogytán már az érték,

Emígy kiált: „Önök kérték!”

Válság dúl, de attól tartok

Belülről szóltak a hangok:

Alanyi költőnél első

Indíttatás mindig belső!

Hajrá Frady! Hajrá Frady!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Gratulálunk, Humán Petike, Ön bekerült az Év Kommentelője kereskedelmi televíziós vetélkedő kosztümös casting selejtezőjébe, melyet egy tetszőleges nap hajnalán tartunk az Északi Sarkon! Ha nem lennénk ott, szívesen látjuk egy másik tetszőleges napon! Vigyen magával többnapi meleg élelmet, mert perceken belül úgyis hideg lesz! Ha brummogást hall, ne forduljon meg, csak imádkozzon, nehogy szegény jegesmedve elrontsa Önnel a gyomrát!” /Kuszkusz Kösztönyné Plázacica Penelopé, a Celebesen Elmebeteg Televízió (CET) célcsoportfőnökségének nézőbaráti arca/

„Szóról szóra egyetértek.

Ha jönnek ezek a versek,

Vége van az ürességnek,

És kezdődnek vidám percek.”

/M. András, a költő legállandóbb és legegyetértőbb kommentelője/

„Ne örüljön, eM úr, ne örüljön! Nem látja, hogy ezzel csak további írásra buzdítja?! Sose etesse a trollt! Mi mindent elkövetünk, hogy elkedvetlenítsük, maga meg bátorítja?! Jaj, nekünk, ebből újabb versek lesznek, amiket még szerencsétlen unokáink is nyögnek majd! Reméljük, eM úr, hogy majd a maga gyerekét fogják megbuktatni irodalom érettségin Frady Endréből! Legszebb öröm lesz a káröröm!” /özv. Csofellák Csömölczné Vérgőzössy Vendetta, a Frady Endrét Gyűlölő Elementáris Nénikék Clubja (FEGYENC) irodalmi lépegetője/

„Mikor költesz hímes tojást?

Csak verset tucc és semmi mást?!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legtucctucctuccabb kommentelője/

„Nyuggerapó, mire uszít?

Költőt lát vagy csoki nyuszit?

Mit szeretne, cvikipuszit?

A kiköltött tojás hímes,

A költött költemény rímes,

Aki fejest ugrik, ím es’.”

/Batman Balga Béla, bokorugró balladista és OKJ-s képzett húsvéti szabadeső/

„Ahonnan ma leeshetsz, meghalaszt holnapra!” /özv. Batman Balga Béláné Batwoman Butélia, űrbéli víg özvegy/

„Nem értettem, miért sírok,

s támad bennem ezer sír ok,

most már tudom: Frady hiány,

dőljön rím, mit Endre kihány!”

/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája/

„Ezer sírban ezer tetem,

Mindet meg is könnyeztetem.

Lelkükbe mar líra horog,

S csontvázuk a sírban forog.

Ki nem forog, az csak állik,

De az nem sír, csupán ál lik.”

/F. Endre, költőgigász és önnön űrjének azonos formájú betöltője/

„Mi ez a fékevesztett agyrenyheség, ez az abszolút semmitmondó ámokfutás?! Ki ez a saját űrje által kiütött árnyékbokszoló?! Frady Endre meglátta a saját tükörképét és ijedtében maga alá költött! Egy szürke átlagköltő szürke átlagverse úgy viszonylik ennek az elmeroggyant rímszatócsnak a végtermékéhez, mint a Burger King frissensült cheeseburgere a Bőregér King alvadt penészes batburgeréhez! Az első egyszer elfogyasztható, a másodiktól viszont még egy szibériai kényszermunkatábor málenkíj robotosai is öklendezni kezdenének! Inkább nyaraljak egy ismeretlen katona sírjában, minthogy ez a förmedvény még egyszer a szemem elé kerüljön! Követelem Frady Endre azonnali kilövését a saját maga teremtette űrjébe!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha én mint minden (minden IS!) űrt hagynék magam után, akkor az abszolút semmi lenne, ami nem lenne semmi, úgyhogy én egy személyben vagyok oximoron és paradoxon. Oximoron és paradoxon IS! Nagy szerencséje a világegyetemnek, hogy én egy dologra nem vagyok csak képes, nem lenni!” /Chuck Norris/