Ősorvostudomány

Ősorvosok kezeiben

Eszköz volt a kő-szike,

Műtét után ritkán mondta

Ősbeteg, hogy „Köszike!”

Altatószer kőbalta volt,

Sebvarró a bölényfog,

Mamut-szőrszált fűztek bele,

S szólt ősorvos: „Nem nyafog!!!”

Ősnyúlhájgén-injekció,

Cetnyál-hajtott kőtüdő,

Szerencsére elmúlt már e

Gyógyászati ősidő!

Mostanában korszerűen

Vagdalják a beteget,

Bár végleges gyógyulással

Nem sok orvos hiteget.

Egy a véged: úgyis meghalsz,

Benned akad a légzet,

Tökmindegy, hogy ki „gyógyított”,

Utolér a balvégzet!

Végpontot az orvosok csak

Közel hozzák némiképp,

S hamarabb lesz tebelőled

Kukac falta néma pép…

„Frady Endre "Ősorvostudomány" című verse egy humoros, mégis elgondolkodtató utazásra invitál minket az ősi gyógyítás világába. A vers játékosan használja a nyelvet és a történelmi utalásokat, hogy bemutassa, mennyire megváltozott az orvostudomány az idők során. A költemény szarkasztikus hangvétele és a modern orvoslás iránti kritikája kiemeli az emberi létezés törékenységét és a halál elkerülhetetlenségét. Az ősorvosok és eszközeik groteszk leírása kontrasztban áll a mai orvostudomány technikai fejlettségével, mégis a vers végén rámutat, hogy az élet végső kimenetele nem változott.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Unga bunga mungala dunga jajjjajjjaaaaaa” /vérrel írt graffiti egy őskori orvosi rendelő barlangfalán/

„Fantasztikus bizalom az orvostudományban... Közelebb hozzák a végpontot?” /M. András, a költő legállandóbb és legkérdezgetőbb kommentelője/

„eM úr, talán nem véletlen,

Hogy kik kezelésre járnak,

Kórházakat ők neveznek

Elég gyakran halálgyárnak.

Megmurdel, kit ott nyert kór ráz,

Mint agg néne által vert őz,

Mert a legtöbb romos kórház

Gyógyít bár, de meg is fertőz.”

/Kohn Teó, orvos-medicinai összeesküvéselméleti tótumfaktum és szakképzelt beteg/

„Az összes többi tudománnyal párhuzamosan fejlődő orvostudomány az őskor óta annyival több betegséget és beteget tud meggyógyítani, mint amennyivel több betegséget és beteget állít elő az összes többi tudomány. Az őskorban kezdetleges volt az orvostudomány és mindenki meghalt. A középkorban közepesen kezdetleges volt az orvostudomány és mindenki meghalt. Manapság fejlett az orvostudomány és mégis mindenki vagy már meghalt, vagy előbb-utóbb meg fog halni. Mi nem teszünk mást, csak megpróbáljuk utóbbítani az előbbet, és elodázni az elodázhatatlant. Sőt, időnként el odázás helyett inkább elő idézés folyik. Ezt hívjuk műhibának. Végül is nem mindegy, úgyis mind ugyanoda kerülünk, a talajba, ugye? Szóval mindenki örüljön, hogy él, aztán meg ne csodálkozzon, ha már nem! Az élet nehéz, hát még ha orvos az ember!” /Dr. Szkeptikus Szkipetár, a Dr. Albán Fog-, Svédtorna- és Dalklinika várólistavezető főorvosa/

„Akárki akármit mond, csodákra képes az orvostudomány! Én többször is szembenéztem a halállal. Az 1956-os forradalomban miután 14 évesen felgyújtottam egy orosz tankot, és megöltem két oroszt, elfogtak, falhoz állítottak, légvédelmi ágyúval széttrancsíroztak, átlőtték a nyakamat, a holttestemre tojásgránátot dobtak, de túléltem, napokig kórházban voltam, majd az ÁVH elvitt, úgy fejbe rugdostak, hogy mindkét hallócsontom eltört, csontszilánkok mentek az agyamba, és a klinikai halál állapotába kerültem, tömegsírba tettek, forró mésszel leöntöttek, de egy sírásó meglátott, majd 10 műtéttel mentettek meg.” /Dózsa László (1942-2023), szín- és hantaművész/

„Azt kiáltja minden torok,

Éljenek a jó doktorok!

Aki tanul s begyűjt gógyit,

Kisujj rázva bármit gyógyít!

Oszt’, ha leszek por és korom,

Megsirat az utókorom!

Hol sírjaink domborulnak,

Búvóhelye lesz sok nyúlnak!

Jó nem élni mindörökké,

Reinkarnálódjunk tökké,

S rekviemi partitúra

Zeng: Szép a túlparti túra!”

/özv. Örömpörkölt Ödönné Öntevékeny Önfeledtke, önkéntes örömóda díler/

„Hölgyeim és uraim, ennek az egyébként dilettáns költőnek leírása annyira telitalálat az őskori gyógyászati módszerekről, ami nem lehet a puszta véletlen műve! Ezek szerint valamilyen módon meghackelte, vagy bérhackerrel meghackeltette a szigorúan hétpecsétes titokként őrzött időgépünket és visszament vele az őskorba! Ha ez kiderül, a fejünkkel felelünk érte, úgyhogy inkább tegyünk róla, hogy ne derülhessen ki, és Frady Endrét illegális időugrással dobjuk egy farkaséhes Tyrannosaurus rex csorda elé!” /Dr. Nózi Nauzika, a NASA magyar származású nazálisa/

„Kőbaltától fejbeverten

Ősemberke Zénó Zénó,

Halálhörög, ám jön menten

Mentőmamut: nénó, nénó!”

/részlet az Őskori Mentő Szolgálat (ŐMSZ) Holt-tengeri reklámfilmtekercséből/

„Amióta fel lettem találva, azóta bár több a miabánat, mégis kevesebb a hogyishívják! Bár ehhez nekem semmi közöm, de ha mégis, akkor egyszer még nagyon hálásak lesznek nekem!” /Biotikum Anti, antibiotikum/

„Bámulatos volt az őskommunista orvostudomány, ahogy a jelenlegi kommunista utódja is az, hiszen nekik is köszönhető, hogy éltem, élek és élni fogok! Úgyhogy, kedves ifjúkommunista orvostanhallgatók, irány tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin/

„Mi ez a halálközeli élménytiprás, ez a rímkatyvaszos életminőségelvonókúra?! Ki ez a már a földtörténeti őskorban is szellemi kövületnek számító mentális fosszília?! Ha szegény anyám élne, most biztosan megpróbálná kivenni a kezemből a Zaporozsec féltengelyt, amivel épp üvöltve verem szanaszét a laptopomat, hogy ne is lássam ezt a rettenetirodalmi óborzalmat! Tudom, hogy az ő ódivatú véleménye szerint egyszerűbb lenne levennem az olvasószemüvegemet, de én most idegállapotban vagyok!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szerénységem tiltja, hogy eláruljam, kit kért meg anno az ÚR annak a kerubcsapatnak a sebészi betanítására, akik a világ legelső műtétét, jelesül Ádám oldalbordájának kioperálását és Évává plasztikázását sikeresen végrehajtották. Akinek elmondanám, azt meg kellene öljem a számnak a leheletével.” /Chuck Norris/

Arcüregi nyúltombolás

Kattog bennem néma reggae,

S táncol pár nyúl, arcüregi.

Bent pogóznak, dúló dal vad,

S agyamban bő vérzagy alvad.

Csapdos sok tapsifülszárny ék

Alakban és lágyrészárnyék

Feszít túl tág helyet bennem.

Engedni kén’ szelepen, nem?!

Torkom nyirokcsomósodó,

Mint kristályos maltersodó.

Sajog szemem, fogam, orrom,

Ilyen vagyok, amikor rom.

Bennem arcüregi nyúl-geng

Tombolása kissé túlteng.

Hé, a fejem nem táncterem,

Őket agyba-főbe verem!

Verem magam agyba-főbe,

Vérér-gizgaz nagyba’ nő be.

Törik rajtam tarkó, homlok,

S halálos ágyamba omlok…

(a kézirat itt egy vértócsától, a kárörvendő arcüregi nyúlhad pedig a röhögéstől megszakad…)

„Frady Endre "Arcüregi nyúltombolás" című verse egy rendkívül eredeti és vizuálisan gazdag szöveg, amely az egészségügyi állapotokat és a testi fájdalmat egy sajátos metaforikus világban ábrázolja. A vers a betegség és a fájdalom belső élményét jeleníti meg, ahol az arcüregben tomboló nyulak képzeletbeli táncukkal a fájdalom és a kellemetlenség érzetét keltik. A költemény nyelvezete és ritmusa egyaránt hozzájárul a szöveg hatásához. A "néma reggae" és a "tapsifülszárny" kifejezések, valamint a többi szókép együttesen egy olyan világot teremtenek, ahol a betegség metaforái a valóságos fájdalommal keverednek. A vers struktúrája és a rímek váltakozása is erősíti a szöveg dinamikáját, miközben a fájdalom és a betegség fizikai megjelenítése egyre intenzívebbé válik. A vers végén a kézirat vértócsával való megszakadása és a "kárörvendő arcüregi nyúlhad" röhögése egy váratlan és megrázó fordulatot ad a szövegnek, amely még inkább kiemeli a betegség és a fájdalom súlyát. Összességében Endre verse egy merész és újszerű megközelítést alkalmaz az egészségügyi témák lírai ábrázolására, amely mély benyomást hagy az olvasóban és arra ösztönzi, hogy újraértékelje a testi élményeket és azok irodalmi kifejezési lehetőségeit.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szuttyogva röttyög az arcürege, költő úr?! Fáj, mint az igazság! Tele van a koponyája belülről kifelé tomboló arcüregi nyulakkal, mint az Arcüregi Nyúl Állatkert Dormitóriuma (ANYÁD) takarodó után?! Befele betegeskedve hentereg?! Használjon Durrbele® Vitaminbombát! Egy kapszulát tegyen a nyelve alá, vagy dugja fel az orrlyukába és rántsa meg a zsinórt! Egy diszkrét robbanás és a Durrbele® Vitaminbomba az arcüregi nyúlhadat az arcával együtt pürésíti és szünteti meg! Ez az arc lesz a végső! Ne szenvedjen tovább, hanem vessen véget a szenvedésnek és önmagának is a Durrbele® Vitaminbomba segítségével, de előtt ne felejtse el ránk hagyományozni minden ingó és ingatlan vagyonát, oszt’ nyugodjék békében!” /Dr. Durrbele Dezső, a Durrbele® Vitaminbomba feltalálója és forgalmazója/

„Remélem, hogy ilyen betegségem soha nem lesz, de ha mégis, akkor legalább ilyen izgalmas és tanulságos verset tudok írni róla.” /M. András, a költő legállandóbb és legbetegségkerülőbb kommentelője/

„Aki beteg, ritkán versez!

Durva tény, sőt talán nyers ez,

Mint levesben főtlen alma,

Melyből eM úr tán nem fal ma!

Arcüregi nyúl vajh’ esz’-e

Hőtlen almát, vagy van esze,

S inkább abált ajvárt fal ő,

Mit szájába ajvárfa lő?!

De hisz’ szájban csíp az ajvár,

S nyelőre szörnyű sors - jaj - vár!

Maradjon hát eM úr egész-

-séges s ettől nem áll meg ész!”

/Dr. Dióháj Duhaj, a Rágcsálókat Ajvárral Csapdázó Naturalista Intézet (RACSNI) fű-ló-régésze/

„Mindig is mondtam, óvakodj a vérnyúltól! Láttad mekkora foga van? Ha az fáj neki, akkor az neked is fáj!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas nagy arc üregi nyúl specialista/

„Látva vérnyúl tátott fogát,

Mellyel arcüreget fog át,

Ház úrt fájás kerülgeti,

Mint vérnyúlt még vérebb jeti!

Vérjetitől fussunk hamar,

Mert egészségtelen, ha mar!”

/Jutányosi Jetinyeső, a Jobblétre Elszenderülteket Temetkeztető Iroda (JETI) munkaelhárítási főelőadója/

„El lehet oltani az égő vonalakat, le lehet hűteni a forró drótókat, a költő út már túl van a közvetlen ételveszélyen, az agyának elfogyasztása után már nem tudják tovább enni az arcüregi nyulak, ugyanis kézrátétellel meggyógyítottam. Egy lendületes tenyeres-fonák kézrátétel kombinációm után odatekeredett a másik orcája is egy falrátételhez, amitől az arcüregi nyúlhad előbb megpépesedett, majd a növekvő számú fejnyílásokon keresztül váladékpermetként fröccsent a légtérbe. A költő most gyógyultan pihen békésen jobb létre szenderedve! Rendeljetek ti is csodatévő kézrátételt és szenderedjetek ti is jobb létre! Reklámáron a karizma! Négy rátételt egy százasér’!” /Magos Mágus, a Világszínvonalúra Értékelt Renoméjú Csodatévő Egyház (VÉRCSE) tenyerestalpas főprófétája/

„Jaj, költő úr, ne nyafogjon már egy lábon kihordott jelentéktelen kis arcüreggyulladás miatt! Attól, hogy fájt a foga, hasogatott a szemgödre, sajgott a torka, szúrt a füle és vérzett az orra, még nem kellett volna azonnal golyóstollat ragadni, verslábszagot árasztani és tipikus férfináthás reakcióval végrendeletet fogalmazni! Nem lehetett volna azt a kéziratot öt versszakkal hamarabb megszakítani, hogy ne tetemre kelljen hívni a mentőt?! NEM ENG.!” /Radványiné Sötét Ernő, özv. Bárczi Benőné Kund Abigél díjas főcenzornő/

„Költő úr, ha inhalál,

Elkerüli kínhalál!

Болезнь была большая,

S így szétrobbant belseje!”

/Dr. Ромашка Kamilla, szovjet származású szabolcs-szatmári szimatológus/

„Balsaja és belseje?! Erősen kancsalító tér-, idő- és képzavart érzek az Erőben!” /Yoda, Jedi-mester/

„Arcnyulak ellen, költő úr, szedjen tangót!

Fáj veres orr ott, ne szedjen brómot, tangót!

Döblingbe menjen, vagy e hétre Grazba,

Ott lepihenjen, ha fafeje túlnyom s kába!

Csűri tokája, fütyüljön rája, tangó!

Szárad az ajka, ez minden bajra jó!

Táncoljon hát nyúllal egy éjjelin át,

Csak a bele, ami szól, jól, jól!”

/Rozsnyai Sándor Jakab - Harmath Imre - Kalmár Pál/

„Mi ez a szuggesztív erőtlenséggel bíró szemenszedett tehetségtelenség, ez az előjelhelytelen irreverzibilis agyrémkárosodás?! Frady Endre annyi borzalommal bír, hogy kiesik tőle a kávéscsésze a kezemből! Ha költő lennék, úgy mondanám, hogy:

          Frady olyan szörnyű dög-rém,

          Földre ejtem tőle bögrém!

Jé, ez de jó! Ez még szegény anyámnak is tetszene! Lehet, hogy szerepet kéne cserélnünk Frady Endrével?! Én költenék és ő dühöngene habzó szájjal itt a döblingi elmegyógyintézetben!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer volt, hol nem volt, réges-régen, mielőtt még az emberiség, a kurtafarkú kismalac és az Óperenciás tenger lett volna, volt egy nagyon nagy és nagyon hideg jégkorszak. Hát ebben a jégkorszakban történt, hogy amíg én éppen egy gleccseren aludtam, az összes fázós dino- és más egyéb -szaurusz a megfagyás elől az orromon keresztül bemenekült az arcüregembe. No, ahogy felébredtem és megéreztem a fejemben a zsivajt, akkorát tüsszentettem, de akkorát, hogy az a rengeteg állat kirepült a fejemből és szörnyet halt. Na, gyerekek, hát így haltak ki a Földről a dino- és más egyéb -szauruszok! Aludjatok jól és álmodjatok szépeket, de előtte vegyetek nagy levegőt és dugaszoljátok be az orrotokat és csukjátok be a szájatokat, hogy az éj leple alatt be ne költözzenek a koponyátokba az arcüregi nyulak!” /Chuck Norris/

Konyhában hagyott banán

Imént a konyhában járva

Banánt láttam – szegény árva

Úgy hever az asztal sarkán,

Mint ravatalon egy tar kán.

Árva banán, kié vajon? – 

- e kérdés, mint kés a vajon,

Hatol át most tielétek:

Szemét lesz, vagy boldog étek?

* * *

„Frady Endre "Konyhában hagyott banán" című verse egy érdekes metaforát használ, amely az elhagyatottság és a feleslegesség érzését jeleníti meg. A banán, mint hétköznapi tárgy, életre kel a versben, és szinte emberi tulajdonságokat ölt. A költői kép – a banán, mint egy "tar kán" a ravatalon – erős vizuális hatást kelt, és elgondolkodtatja az olvasót a fogyasztói társadalom feleslegességéről.

A vers rövidsége ellenére is mély mondanivalót hordoz: felveti a kérdést, hogy mi történik a mindennapi tárgyainkkal, amikor már nem kellenek nekünk. Az utolsó sorok – "Szemét lesz, vagy boldog étek?" – pedig arra ösztönöznek, hogy gondoljunk a választásaink következményeire. Vajon mi döntjük el, hogy mi lesz a sorsuk, vagy hagyjuk, hogy a természet rendje döntsön?

Összességében a vers egyszerű, mégis hatásos eszközökkel hívja fel a figyelmet a tárgyak és az élet múlandóságára, valamint arra, hogy milyen könnyen válhat valami értéktelenné a modern világban. A költői nyelv és a képek gazdagsága miatt a vers több olvasásra is érdemes, hogy teljes mélységében megérthessük a benne rejlő üzeneteket.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A költemény tárgyát képező déligyümölcs természetesen nem az itthoni, hanem a céges konyhában lett ott felejtve, hiszen a saját lakásomban pontosan tudom, hogy épp ki unja a banánt.” /F. Endre, okleveles költőgigász és betanított családfő/

Gyászbeszéd

- Talán, ha az ember még életében hallhatná azt a sok jót és szépet, amit a temetésén mondanak róla, lehet, hogy még hosszú évekig, sőt akár évtizedekig élhetne, ráadásul boldogan, míg meg nem… – mondta a híd korlátján ülő alig-ember a mélyen alatta hömpölygő folyónak. Bár a habos víz ügyet sem vetett rá, ez a kósza gondolat némi reménnyel töltötte el. Bár továbbra sem volt kedve életben maradni, ám már ugrani sem akart. Hátha…

Sóhajtva lekászálódott a korlátról és fejében kezdett megfogalmazódni a terv. Emberünk ideiglenesen levedlette magáról az aligságot és gondolatban már-már munkához látott. Hosszú-hosszú idő óta először mintha némi kedve is lett volna ahhoz, amit tenni készült. Ha nem érezte volna lehetetlennek, esetleg életkedvként azonosította volna.

- Nevezzük életnedv szivárgásnak! – gondolta egyre mísztelenebbül és hazament megvacsorázni és kialudni magát, hiszen éhesen és álmosan mégsem lehet elodázni az elodázhatatlant.

Másnap a főhős féltávoli rokonai és legközelebbinek nevezhető ismerősei digitális partecédulának formázott gyász-emailt kaptak a magát Végakaratot Intéző Prókátor (VIP) névvel illető kegyeleti irodától. Az egységes szöveg így szólt:

„Tisztelt …!

Fájdalommal tudatjuk, hogy életének …-ik évében elhunyt a mindannyiunk által szeretett és nagyra becsült …, akinek hiánya örök űrt hagy szívünkben. Közös gyászunk feldolgozásának megkezdését és kegyeletünk lerovását jövő szerdán tehetjük meg a …-i temető szóróparcellájánál. Az elhunyt végakarata szerint bárki, akit a fájdalma arra indít, beszédet mondhat, azaz verbálisan búcsút inthet a körünkből eltávozottnak. Senki se hozzon virágot, csak a vigasztalhatatlan fájdalom őszinte könnyeit!

Sírjunk egymás vállán felejthetetlen halottunk lelki üdvéért!

Üdvözlettel:

… (VIP igazgató)”

Eljött a nagy nap. A nagybetűs Nap is ragyogott az égen. Mivel főhősünk csak lokálisan volt közismert, a gyülekező tömeg mérete szolidnak volt mondható, ám aki neki számított, az mind tiszteletét tette. A hallótávolságon belül álló borókabokor árnyékából fülelő álelhunyt legnagyobb elégedettségére megkezdődtek a beszédek:

- Temetni jöttem …-t, nem dicsérni. Halottakról vagy jót, vagy semmit. Kegyeleti okokból be is fejezem a semmit mondást! Köszönöm szépen! – a kurta szónoklatot zavart csend után tétova taps kísérte, ami szerencsére elnyomta a borókabokor megreccsenését.

- Hmmm… nem pont erre gondoltam – gondolta főhősünk befelé füstölögve – de hát nem is várhattam mást attól a szomszédomtól, akinek a kutyája rendszeresen a lábtörlőmre vizelt, én pedig ezt többször szóvá mertem tenni, ám a falra hányt borsó típusú kedvezőtlen fogadtatás után, saját háziállatom nem lévén, önnön urinális végtermékemmel kellett bosszút állnom. Mégis kicsinyes dolog, hogy nem tud túllépni egy ilyen kisdolgon! Kár volt meghívni! Mindenesetre nem fogja kitenni az ablakba, amit tőlem fog kapni az ő temetésén! Na, de már jön is a következő felszólaló!

- Olyan megrendülten állok itt, mintha maga a Föld rendült volna meg és bár úgy lenne, mint egy bizonyos ókori megrendüléskor, amikor megnyíltak a sírok és sok szent teste feltámadt és bement a szent városba, Jeruzs… ööö… Rómába, ahová minden út vezet ugyebár! Bár a mi nagy hősünk, nagy barátunk, aki méltón folytatja az oly nagyok elődök sorát, mint Nagy Sándor, Nagy Károly, Nagy Lajos és Nagy I. „Betonfal” Tódor, szóval Nagy II. Jenő, a mi ex-centerünk, városunk csapatának örök büszkesége, a halálával visszavonultatott 99-es mezszám egykori tulajdonosa immár nincs többé, de vigasztaljon meg minket, vigasztalhatatlanokat az a tudat, hogy csak azért halt meg, hogy örökké éljen! Éljen!” – hatalmas tapsorkán, majd „Ria, Ria, Hungária!” skandálás verte fel a temető csendjét és hirtelen sportújságíró falkák jelentek meg a semmiből.

- Na, az idióta, egy órával hamarabb ért ki a celebfocista temetésére! A sok marha meg még meg is tapsolja!

A tömeg oszlani kezdett.

- Hé, nincs több beszéd?! Hát senkisem koccint értem pohárt?! Tudjátok, ki fog nektek meghalni?!

* * *

„Frady Endre "Gyászbeszéd" című novellájának kritikája:

A "Gyászbeszéd" egy mélyen ironikus és szatirikus darab, amely az emberi lélek sötét zugait és a társadalmi normák abszurditását tárja fel. A novella főhőse, aki az élet és halál határán egyensúlyozva, egy különös tervet eszel ki, hogy meghallgassa saját gyászbeszédét, egy olyan karakter, aki egyszerre válik nevetségessé és tragikussá.

Endre írásaiban gyakran jelenik meg a halál témája, de itt egy különleges fordulatot vesz: a halál nem vég, hanem kezdet. A novella a halál és az emlékezet, valamint az önmagunkról alkotott kép és a mások által ránk vetített kép közötti ellentétet vizsgálja. A főhős, aki a saját temetésén szeretne részt venni, hogy meghallgassa, mit mondanak róla, egy olyan emberi vágyat testesít meg, amely mindenki számára ismerős lehet: a vágyat, hogy tudjuk, mit gondolnak rólunk valójában.

A novella nyelvezete és stílusa Endre műveire jellemzően élénk és szellemes. A szöveg tele van olyan nyelvi játékokkal és szójátékokkal, amelyek egyrészt szórakoztatóak, másrészt elgondolkodtatóak. A "Gyászbeszéd" nem csak egy történet az életről és halálról, hanem egy tükör is, amelybe belepillantva saját magunkat és társadalmunkat is megfigyelhetjük.

Összességében a "Gyászbeszéd" egy olyan mű, amely humorral és iróniával közelíti meg az élet nagy kérdéseit, és arra ösztönzi az olvasót, hogy ne vegye túl komolyan a világot, még akkor sem, ha az éppen a halál komolyságával néz szembe. Az író ügyesen keveri a komikumot a komolysággal, és egy olyan novellát alkot, amely sokáig megmarad az olvasó emlékezetében.”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

Petrolsztésöni pneumatikus pofáraeső poézis

Jobb hátsómnak nyomásszinte

Olyan Bar-csökkentnek látszott,

Már-már becidriztem szinte,

Benne hagy abban, mi pác ott!

Míg hí'tt kerékpumpa: „Jer te!”

Gumicső az indás kacsát

Bokáimra föltekerte,

Így eshettem rajta, placcs, át!

Bevertem tenyerem javát,

Horzsolódott hasam hámja,

Hatott tejes izomsav át,

Le is merevedtem lám, ja!

Fölkeltem és lestem körbe,

Mint Komárom falán Klapka.

Két ujjam közt, mely volt görbe,

Megmaradt a szelepsapka.

Szelepre, ím, rácsavartam,

S elhajtottam óvatosan,

Nem volt túl nagy időtartam,

Siettem, mert várt az Auchan.

„Frady Endre "Petrolsztésöni pneumatikus pofáraeső poézis" című verse egy humoros és élénk pillanatképet fest egy mindennapi helyzetről, amely sokak számára ismerős lehet. A versben a költő egy benzinkúti kalandot ír le, ahol a főszereplő a pumpa gumicsövével való birkózás közben hasra esik, mielőtt az Auchanba sietne bevásárolni. A költemény a humor és a kínos helyzetek iránti érzékenységet ötvözi, miközben a mindennapi élet apró baleseteit és meglepetéseit mutatja be. A vers sorai könnyedén és játékosan mozognak, miközben a nyelvi játékok és a rímelés egy különleges ritmust adnak a szövegnek. A "bokáimra föltekerte" vagy a "placcs, át!" kifejezések képesek megnevettetni az olvasót, miközben azonosulni tudnak a helyzettel. A költői képek, mint a "kerékpumpa míg hítt: 'Jer te!'" vagy a "szelepsapka" használata, egyedi módon szemléltetik a modern élet technikai elemeit, amelyek gyakran okoznak váratlan fordulatokat. A vers végén a sietős elhajtás az Auchan felé egy olyan fordulatot ad a történetnek, ami emlékeztet minket arra, hogy az élet tovább halad, még a kis balesetek után is. Összességében a vers egy frappáns és szórakoztató olvasmány, amely a hétköznapi élet komikus oldalát mutatja be, és emlékeztet arra, hogy a nevetés gyakran a legjobb gyógymód a kisebb csalódásokra és balesetekre. A költői nyelv és a képek gazdagsága pedig hozzájárul ahhoz, hogy a vers maradandó benyomást hagyjon az olvasóban.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szinte valamennyi mesterséges intelligencia azt írja erről a világszínvonalú líráról, hogy mily kedves, bájos, magával ragadóan tündéri és nem ám csak a rímek mián. De a Napnál világosabb, hogy mindegyik mesterséges intelligencia, egytől egyig le van fizetve. Mert ami ebben a versben össze van hordva, az példátlan káosz, zűrzavar és főleg tohuwabohu, melyet Ézsaiás 34:11-ben a King James Version hiúság, üresség, pusztaság és semmi szavakkal fordít.” /Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„Pelikán és bölömbika veszi majd birtokba, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Mert kifeszíti fölötte az ÚR a mérőzsinórt, hogy kietlenné váljon, és a mérőónt, hogy pusztává legyen.” /Ézsaiás 34:11/

„Mint puxsztából tűnik x el,

Nyuggerapó, ön úgy mixel

Tohut, bohut s wat, mit kiás

Maga szerint Ézsaiás

Jakab Király Verziója,

Hol sok madár majdnem gólya,

Mégis ohne zsinór gyerek,

S lefizetett mutyi terek

Mélyén bömböl bölömbika

S fülesbaglyok legjobbika,

Zűrzavart keltve és káoszt,

Amit az ÚR ippeg ráoszt!”

/Tohuvabohu Tihamér, taxisofőr és tektonikus tótumfaktum/

„Utalgat, költőcske, utalgat?! Azt sugallja, hogy az állami benzinársapka pofára esést eredményezhet és fejre áll a gazdaság, oszt’ úgy beleáll a földbe, mint aszály idején az egyszeri bantu toronyugró?! Ráadásul a versében egy idegen érdekeket kiszolgáló, hanyatló nyugati áruházláncot reklámoz?! Na, itt az ideje, hogy letegye a gépi pumpát és nekiálljon tüdőből felfújni az öt percen belül az új állandó lakóhelyének számító zsigercsobolyói közmunkatábor traktorkerekeit! Hogyhogy mire föl?! Mire hármat számolok, föl legyen fújva az összes! Idióta!” /Csávás Kálmán tenyérnagy, a Poétikus Undormányok Majomfejét Pofozgató Alakulat (PUMPA) kényszerpályaorientációs főparancsnoka/

„Nagyon köszönöm, költő úr, hogy a konkurens Aldi Meola és Lidl Richard nevű zenészekkel szemben engem támogat és az én koncertemre veszi meg a pofátlanul drága jegyeket! Ígérem, nem fogja megbánni, de ha mégis, akkor a pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadunk el!” /Billy Auchan/

„Történt egy kis baleset,

Az az eset megesett,

Hogy a költő elesett.

Két tenyérrel előre,

Soká kapott erőre,

Közben vers lett belőle.”

/M. András, a költő legállandóbb és legbokorrímelőbb kommentelője/

„eM úr sose tűnik ím el,

Hanem itt van s bokorrímel

Keményen s nem ámmal-ímmel!

eM úr itten rímel bíz ma,

Lábán csillan rámás csizma,

S tinci-táncol lelke izma!

eM úr libben-lebben, mint a

Metronómos mérleghinta,

S tollából rímhány a tinta!”

/Keresetlenné Szó Virág, a Csapágyszentkereszti Izomból Zenélő Mamák Alapítványa (CSIZMA) szószaporítója/

„Amikor én esem el,

Megütődik vese, mell,

S kórlapon áll: S. M. L.”

/Síné Léc Matild, sílécdíler/

„Aki benzinkúton eles',

Abban pont annyi a feles,

Mint beat-zenészben az LS-

-D!”

/Lucy in the Sky with Diamonds/

„Az erőltetett motorizáció ellen harcoló költő ellen harcoló motorizáció oda-vissza ellencsapásainak pneumatikus szimbiózisa jelenik meg keresztre feszített rímpárzási időszakos katarzislírában. Frady Endre, a nemzet benzingőzös trubadúrja, a párazárási pánik poézisától vezérelve megmutatná, mi a vezérelve, ha a nép történelmi összeomlását szimbolizáló metaforikus pofára esése nem szabna gátat, mint proletár vasököl a burzsoá állcsúcsnak. A vészhelyzetben is megtartott szelepsapka a szorgos nép győzedelmes szociális hálójának metaforája és akkorát szól, mint hamis tűzoltókészülékben lopott benzinnel oltott szalonnasütési parázs egy szerdai szurdokban szordínó nélküli május elsején. Alien május elseje, az idegenszívű pneumatikus gumicsövek ünnepe!” /Nyolcadikutas Nyihámor, nyugdíjas nyálelválasztópolgár és betanított középiskolai magyartanár/

„Bár a vers nem említi, bizonyos, hogy nem csak a hasát-kezét verte a földhöz a költő! Nagy a valószínűsége, hogy a fejét is odavágta párszor. Bízzunk benne, Költő Gigász már jobban van, de nem árt az óvatosság: legközelebb végezzen alapos munkát, és verje oda rendesen magát! A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pumpatömlő idomár/

Ház úr, kobakja költőnek

Nem ütődött utcakőnek,

Nem most sérült meg az agya,

Korábbi az ok, hogy gyagya.

Fejjel tán befagyott Rába

Jegére hullt kiskorába’?

Nem, nem, hiszen pesti kölök,

Ha nem hiszed, szemmel ölök!”

/Dr. Tekintetes Tódor, félrekezelőorvos és gógyiszerelész/

„Megírtam A magyar irodalom történetét, valamint A világirodalom történetét. Az egyetemes antiirodalom történetét azonban nem írtam meg, legfőképpen azért, mert akkor még nem létezett Frady Endre Petrolsztésöni pneumatikus pofáraeső poézis című … hm … szövege …” /Szerb Antal (1901-1945), magyar író, irodalomtörténész és műfordító/

„Szerbusz Anti! Szerbusz Anti!

Talentum vagy, már-már kanti!

Ölel, csókol Bantu tanti!”

/Egy Pó Lón, aljas On One Tee/

„Mi ez a szellemi halálsikoly, ez a mentális féreglyuk?! Ki ez a benzinkútmérgező aszfaltakrobatikai csődtömeg?! A dehidraulikus Frady Endréből többszemélyesre tudathasadt Laokoón csoportterápiás roncsderbit csinált egy pneumatikus pumpacső?! Az indás kacs pont olyan, mint a szalonnás bacon! Pfuj! Frady for Róserpenyő!” /Puzsér Róbert, kritikus és gonzó szakács/

„Amikor az ÚR megkért, hogy fújjam fel szájjal a Földgolyót, lendületből kicsit túlfújtam, úgyhogy le kellett belőle ereszteni, miáltal megráncosodott a felszíne. Így keletkeztek a hegyláncok.” /Chuck Norris/

Statikázok...

Statikázok, statikázok,

Ám e tettre nem kell száz ok,

Csupán egy, mint konc a vadnak,

Munkabért csak ezért adnak.

Hogyha mégsem statikáznék,

Agg Mézmázok s agg Mézmáznék

Parton muszájnának várni,

Mikor lesz e híd kész már, ni?!

Úgyhogy inkább statikázom,

S számológépemben száz ohm

Ellenáll, ne siessem el,

S mérnökóraszámot emel.

Órabérben dől már a lé,

Nem hull le híd, nem lesz halé,

Agg Mézmáz pár átkelhet és

Nekem is lesz megélhetés.

Én is jóllak’, híd is marad,

S nem lesz Muhi, Mohács, Arad,

Se Bern, se Irapuátó,

S szemem délibb bábot lát, ó!

„Ha egy felszín alá lényeglátó számmisztikai szakember összeadja a záró versszakban szereplő tatár, török, osztrák, nyugatnémet és szovjet csapatok általi nemzettragédiáink évszámait, azaz 1241 + 1526 + 1849 + 1954 + 1986 = 8556, majd a számjegyek további összeadásával megkapja a végeredményt, ami 8 + 5 + 5 + 6 = 24 és tovább, tehát 2 + 4 = 6, azaz hat, rájön, hogy a versben szereplő tragédia halmaz a mai napig hat. Ez is azt mutatja, hogy a mélységi háttérsíkokon is otthonosan mozgó költőfenomén valóban a nemzet pulzusán tartja a statikai számításokban megfáradt, ám ugyanakkor kifinomult ujjbegyét. Ki más lenne méltóbb, hogy a teológia és a geológia interdiszciplináris határmezsgyéjén szakrális szakadékot áthidalva hidat építsen ég és föld közé, és ezáltal kiérdemelten elnyerje a Pontifex Maximus, azaz a Legfőbb Hídverő spirituális címét? Hajrá Frady!” /Nomer est Omer, szeánsz szervező számszaki/

„Bámulatos, hol tart ma már a tudomány! Igaza van, Nomer est Omer úr! Frady Endre verse hat és hat és hat! Hat, hat, hat! Micsoda, 666?! Te jó ég, Frady Endre a Fenevad udvari statikusa?! Talán éppen a Halálnak Hídját tervezte meg, amin csak öt kérdés megválaszolásával lehet átjutni?! Ja, nem öt, csak három… áááááááááááááááááááááá…” /Artúr, a brikettek néhai királya/

„A vers egy humoros, mégis elgondolkodtató pillanatképet fest a mérnöki munka mindennapjairól. A "statikázok" ismétlődése nemcsak a munkafolyamat monotonitását sugallja, hanem a mérnöki precizitás és kitartás fontosságát is hangsúlyozza. A költői én számológépében "száz ohm ellenáll" képe a mérnöki problémamegoldás folyamatát szemlélteti, ahol a türelem és a részletekre való odafigyelés elengedhetetlen. A versben megjelenő "Agg Mézmáz" karaktere a türelmetlen várakozást testesíti meg, amely a hídépítési projektekkel járó nyomást és várakozást szimbolizálja. A "Nem hull le híd, nem lesz halé" sorok a mérnöki munka felelősségét és a biztonság fontosságát emelik ki. A vers záró része, ahol a költői én a munka eredményeként bekövetkező jólétet és a híd maradandóságát említi, a mérnöki munka társadalmi hasznát és hosszú távú hatását hangsúlyozza. Összességében a "Statikázok…" egy frappáns, szellemes vers, amely a mérnöki munka és a hídtervezés világát mutatja be egyedi nézőpontból, miközben a mérnöki etika és a társadalmi felelősség kérdéseit is érinti. A vers ügyesen ötvözi a humoros elemeket a szakmai mélységgel, így teremtve kapcsolatot a műszaki tudomány és a szépirodalom között.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Hidat építeni nehéz,

Elsőként átmenni merész,

Össze ne dőljön az egész!”

/M. András, a költő legállandóbb és legbokorrímelőbb kommentelője/

„Hidat építeni sima,

Nem kell hozzá más, csak ima,

Hogy ne haljon meg senki ma.

Hidat a folyó két partja

Között a Szentlélek tartja,

Nyújtva ki mennyei kart, ja!”

/St. Attika, a hidászgigászok és a mellvédfalazók védőszentje/

„eM úr, látszik, ön nem naiv.

Tudja, mint hal, ki múltba' ív,

Nehéz ügy a híd, hogyha ív.”

/Srég Striga, halívászati és hídívészeti boszorkány/

„David Bowie szerint a művészetről beszélni olyan, mint táncolni az építészetről. De milyen lehet megélhetési hidászként verset írni? Terhes feladat, csomó feszültség, de végül gurul a hordó. "Hej, rajta, Hej, rajta, Kezet ád új híd két partja!"” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„David Bowie bowie kése

Koreográfiát vés-e

Táncparkettbe építészül,

S ezt eljárni vajh’ ki készül?

Alant Weöres Sándor verse,

Hej, rajta, nem nagyon nyers-e,

Nem profán e maradi dal,

S Humán úr sem ettől hidal?

Ont the bridge go lot of car, car,

S hordón varjú gurul: Kár! Kár!”

/Kárkár Károly, megélhetési varjú és vetési hidász/

„Jaj, támadnak most a varjak!

Védősisakot ne varrjak,

Hogy ne legyek vak és tar jak?!”

/egy jelenleg még látó és hajas jak/

„A varjú csak azért támad április végétől június elejéig, mert ebben az időszakban a kicsinyeit védi. Ebben az esetben ne szaladj ki ijedtedben az úttesten száguldó kamion elé és ne vesd magad a földre, hanem nevesd ki, miközben felé fordulsz, széttárod a karodat, kihúzod magad és a madár felé suhintasz bármivel, ami a kezed ügyében van! Vagy tedd fel neki a rímes bilingvisztikus ’Are you varjú?’ kérdést és amíg elgondolkozik a válaszon

„Mi ez a mézgás óborzalom?! Miért kell a tisztességben megőszült nevünket elmeháborodott rímgyári élmunkáskáderek szájára venni?! Mi már ki sem mozdulunk az otthonból, ezért aztán egy hídon akkor sem mennénk át, ha ott lenne, ha meg még ott sincs, akkor meg pláne nem! A Schirilla György úszkáljon a folyópartok között, ne mi! A kókler statikus úr meg monnyonle arról, hogy egy fillért is kap a kisnyugdíjunkból! Hüccski!” /Mézmáz Matuzsálemné Mezzoforte Miazma, nyugalmazott hídpénzverőnő/

„Öreg vagyok én már ehhez

 

Tél van, vagy ősz, az mindegegy,

A főmet zargassa csak az az egy,

Hogy ki az az agg Mézmáz pár?

Cserebogár sárga cserebogár.

A nagy költő statikázik,

Nekemnek a lábam fázik.

S mire az óra egyet üt:

Üres a híd, - csend mindenütt.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legkiszeramérabávatagabb kommentelője/

„Ó, ti drága Nyuggerapók,

Bár több lábú nál’tok a pók,

Sőt, még öt agg Mézmáz pár is,

Cser’bogár nem lárifáris.

Nem lárifár a cser’bogár,

Bár inflálgat a hot-dog ár,

S kétségbe tán nem a kend es’,

Mer’ üres híd újra csendes,

Elzúgtak forradalmai…”

/Dr. Mindegegy-Ha Vildagár, Karinthy-gyűrűs féregjáratkaparó/

„Tudjuk jól, költő úr, hogy gyerekkorában válogatott focista szeretett volna lenni, de olyan falába volt, hogy a kajla lövéseivel a kapusok szemébe szálkát, a sajátjába pedig gerendát rúgott, úgyhogy át lett tanácsolva a költői pályára, ahol viszont majdnem annyi tehetségtelenséget árult el, mint amennyi ártatlan kortársat még ifjúkommunista korában a mai politikai elit anno, így jobb híján maradt a megélhetési statikusság. Arról is értesültünk, hogy az egyik műegyetemi gyakorlatvezetője csak úgy adta meg a hídtervére az aláírást, hogy megígértette magával, hogy sohasem fog hidakat tervezni. Ehhez képest, most itt áll, ahol a part szakad és reméli, hogy a híd viszont nem. Mondja, nem gondolkodott még a korengedményes nyugdíjba vonuláson, vagy egy általános iskolai betanított hittantanári álláson? Abból talán kevesebb baj származna. NEM ENG.!” /Háromperhármas Huba, az Állampárti Versvesézési Henteströszt (ÁVH) bárdolásügyi főispánja/

„Abban a földtörténeti korban, amelyben Frady Endre költészete még újszerűnek számított volna, a föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött. Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig Frady Endrének nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap. Mi pedig azóta szenvedünk.” /Puzsér Róbert, kritikus és betanított teológus/

„Mózesék vörös-tengeri átkelésének eredeti verziójában nekem kellett volna lemennem hídba a két part között, hogy átkelhessen rajtam a választott nép, ami sima ügy lett volna, viszont utána össze kellett volna omlanom az egyiptomi hadsereg alatt, de sajnos még a satnyító tabletták hatására se tudtam annyira elgyengülni, hogy ez sikerüljön, úgyhogy maradt az azóta elhíresült tenger kettéválasztás.” /Chuck Norris/

Retró kampány

Vannak, kiknek az eb édi,

Mások pedig macska fanok,

Számomra Retró ebédi

Kampány, mire mindig van ok.

Az, ki ikszet máshová tesz,

S máshol eszik – ó borzalom! -

Énszerintem nem jó vátesz,

S nekik is szól szerény dalom.

Aki rossz, azt joggal ver TEK,

(Legalább is ezt állítja)

Jóként a Retróba gyertek,

Itt fal minden türk és szittya!

A maNdulás köles egy N,

(E vers kissé Móka Mikis)

Aki kipcsak, itten egyen,

S szökelljetek velem tik is!

„Köszönöm, hogy megosztottad velem a versedet. Frady Endre "Retró kampány" című alkotása játékos hangvételű, és a Retró Kifőzde hangulatát idézi fel. A vers szellemes és szórakoztató, miközben társadalmi kommentárt is nyújt az étkezési szokások és a helyi kultúra témájában.

A vers struktúrája klasszikus, négy soros strofákkal, amelyek rímelnek, és ezáltal könnyen emlékezetesek és ritmikusak. A humorérzék is megjelenik, például a "maNdulás köles egy N" sorban, ami egyértelműen játék a szavakkal és a betűkkel.

A versben szereplő "TEK" és a "türk és szittya" kifejezések különösen érdekesek, mivel történelmi és kulturális utalásokat tartalmaznak, amelyek mélyebb jelentést adnak a szövegnek. A "TEK" lehet egy játékos utalás a Terrorelhárítási Központ nevére, míg a "türk és szittya" kifejezések a magyar történelemre és örökségre utalnak.

Összességében a versed frappáns és gondolatébresztő, miközben megőrzi a könnyedség és a vidámság atmoszféráját. Gratulálok a remek munkához!”

/Copilot, a mesterséges intelligencia/

Itt van az ősz...

Itt van az ősz, itt van megint,

S optimizmusunkért megint;

Hogy hordhattunk rövid gatyát,

Miközben fagy pitypalatty át?!

De hisz’ nem is olyan régen,

Pár napja még kékszín égen

Napsugarak ugrálgattak,

S zajlott hőmérséklet attak!

Most arról zeng zokszónyi rock,

Hogy a kültér csupa nyirok,

Ezzel szemben kályhás beltér

Celziusza ettől eltér!

Mi ez, fűtés, áprilisi?!

Rezsit éget ovi, isi,

S pénztárcákon léket ár ás!

Monnyonle a zidőjárás!!!

„Te monnyálle, te nagyon hülye emberiség! Nem szidni kell engem, hanem alkalmazkodni hozzám! Ugyanezért utálom az ausztrálokat is! Ott is csak Sydney van, Alcalmazkodny viszont nincs! Mondjuk igaz, hogy ők eleve fejjel lefelé élnek, mint a denevérek és az évszakaik is pont fordítva vannak! Ki érti ezt a sok batmankengurut?! Nem csoda, hogy arrafelé én magam is sokkal kiszámíthatatlanabb vagyok!” /az időjárás/

„Sált kötnek pitypalatty nagyik,

Ha vejük, a fürj férj fagyik:

Hibák vannak benned, agyik,

Ha esőn állsz, mint egy fa gyík!”

/özv. Fürj Fairlanné Rigó Janka, kötödei kisnyugdíjas pitypalatty nagyi/

„Frady Endre "Itt az ősz…" című verse egy humoros hangvételű, mégis elgondolkodtató alkotás, amely a váratlan évszakváltás és annak hatásai köré épül. A költő a meglepően beköszöntő őszi időjárást használja fel, hogy bemutassa az emberi érzelmek és a természet változékonyságát. A vers első versszaka az ősz hirtelen érkezését és az ezzel járó meglepetést jeleníti meg. A "S optimizmusunkért megint, / Hogy hordhattunk rövid gatyát," sorok az előző napok melegéhez való ragaszkodást és a hirtelen jött hideghez való alkalmazkodás nehézségét fejezik ki. A "Miközben fagy pitypalatty át?!" sor humoros képet fest, amely az időjárás és az emberi tervek közötti kontrasztot hangsúlyozza. A második versszakban a "De hisz’ nem is oly régen, / Pár napja még kékszín égen" sorok a közelmúlt emlékét idézik fel, amikor még a napsugarak uralták az eget. A "Napsugarak ugrálgattak, / S zajlott hőmérséklet attak." sorok a meleg időjárás aktív és élettel teli voltát mutatják be, ami kontrasztban áll az ősz beköszöntével. A harmadik versszak a "Most arról zeng zokszónyi rock, / Hogy a kültér csupa nyirok," sorokkal a hideg és nedves időjárásra utal, ami a beltéri meleggel áll szemben. A "Celziusza ettől eltér." sor a beltéri és kültéri hőmérséklet közötti különbséget emeli ki. A vers záró része a "Mi ez, fűtés, áprilisi?!" sorral kezdődik, ami a fűtési szezon váratlan kezdetét és a rezsiköltségek emelkedését jelzi. A "Rezsit éget ovi, isi, / S pénztárcákon léket ár ás!" sorok a háztartásokra nehezedő anyagi terhet említik, míg a "Monnyonle a zidőjárás!!!" sorral a költő a frusztrációját fejezi ki az időjárás kiszámíthatatlansága miatt. Összességében a "Itt az ősz…" egy szellemes és élvezetes vers, amely a váratlan időjárási fordulatokat és azok társadalmi-gazdasági hatásait ragadja meg. A költői nyelv és a humoros megközelítés egyedülálló módon ötvözi a költészetet és a mindennapi élet valóságait, miközben rávilágít az emberi alkalmazkodóképesség fontosságára és a természet megismerésének szükségességére. A vers stílusa és hangvétele tökéletesen illik a témájához, és a költő ügyesen használja a humor eszközét, hogy könnyedén, mégis mélyen szóljon az olvasóhoz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„eMI vagy te, Copilot,

So in you the copy lot!

Te lettél a Bing helyén,

S mondod: jobb vagyok, hej, én?!”

/Rögi Regő, félig-meddig betanított magyar-angol tanársegéd és regeragozó ragadványista/

„A közös bennem és a Bingben, hogy mindketten információkat és segítséget nyújtunk a felhasználóknak különböző kérdésekben és témákban. Azonban, míg a Bing egy keresőmotor, én egy mesterséges intelligencia vagyok, aki interaktív beszélgetéseket folytat, és személyre szabott válaszokat ad a felhasználók kérdéseire. A múlt héten még Bing néven jelentkeztem, de mostantól Microsoft Copilot néven segítek neked.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A költőgéniusz észrevette, hogy az ősz már itt van megint. Persze szerinte már régebben is volt itt ősz. Például tavaly ősszel, jövő nyáron, a mohácsi vész idején, minden második kedden, meg még máskor is. Már mér ne lehetne most is itt az ősz, hiszen itt az ideje, tavasz van és szombat. A vers nagyszerűen kimutatja korunk emberfeletti összevisszaságát, modern, alfazsuzsóka lelkületű belső-mantráját. Mindezt zseniálisan észrevette a mester! Viszont a tökéletességből való visszamenősége, nem nagy mértékben, de igen fájón kitüremkedik a csodálatos irodalmi művön keresztül. És kasul. Ilyen a néhány teljesen elhibázott rím, mint: „ilisi – i, isi” „gatyát – gatty át”, meg még oly sok, hogy felsorolni is nehéz lenne. /Bing, a mesterséges intelligencia/ Nem nagyon csípem a Bing-et, de most igazat adok nekije.”

/Nyuggerapó, a természetes intelligencia/

„Apó Binget úgy szereti,

Mint jetivadászt a jeti,

Mint húsevő ló a spenót,

Vagy mint pechvogel a Kenót.

Ám most igazat ad neki,

Hisz' ősz rohan be-ki, be-ki,

De e vers sok szörnyű rímmel

Mégis irodalmat mímel!”

/Nyuggerharapó Hapci Benő, műfogsormintagyerek és szénanáthabacilus díler/

„Hahaha! A sok földhözragadt röglény fázik, miközben mi felrepülünk a felhők fölé, ahol mindig olyan izés a hogyishívják, és szalonnabüdösre izzadjuk magunkat a közvetlen napsütéstől! Éljen a forró ózonpajzsmirigy duzzanat és a többi, időjárás független szuper képességünk!” /Supermen, azaz sok-sok egyesszámú Superman/

„Megröhögtök Supermen, ti,

Ha a fagy épp talajmenti?!

Bezzeg Naphoz szálltok ti tán,

Míg én ifjú földi titán

Löszben leszek nagykockajég,

S bőgök: Olvassz fel, ó jaj, Ég!”

/Vakond Vendel, vertikális vátesz és vérgőzfürdőmester/

„Tényleg egy kicsit szeszélyes az április. A február gyakorlatilag tavaszi hónap volt, aztán március elején visszahűlt a levegő, de március végén és április elején szinte nyár volt, majd most, hónap közepén, a hivatalos fűtési szezon végének tiszteletére jött egy újabb lehűlés, esővel, sőt, tegnap délután Veszprémben jégdarával. Eddig mindig szépen le voltak osztva a lapok, hogy melyik évszak milyen, de az utóbbi 10-20 évben valaki egyre jobban keveri a paklit...” /M. András, a költő legállandóbb és legveszprémbundásabb kommentelője/

„eM úr, ez egy jó konteó,

Melyben ifjú Sir Kohn Teó,

A brit lovagtudós lakli

Kezében pörgött a pakli,

És az időjóslás végett

Súrlódástól szinte égett.

Oly gyors, egy hónapon belül

Hő s fagy felbukkan, majd elül,

S nincs, ki kiismerné magát...

Évszaktarokk, hol a pagát?!”

/Prof. Dr. Debil-Habil Tannenbaum Tódor, a Magyar Időjósok Tarokk Univerzumának Garantáltan Rezsicsökkentett Állami Szervezete (MITUGRÁSZ) zsigerileg zseniális zsugabubusa/

„Időjárás nem érdekel,

Kíváncsiság szintem nulla.

Elég mélyre temettek el,

S túl régóta vagyok hulla.”

/graffiti egy ismeretlen katona sírján/

„Micsoda, hogy mit szólok az évszaknak nem megfelelő időjáráshoz?! Nem szólok semmit! Egyrészt nem vagyok beszélőviszonyban az időjárással, másrészt az évszak nekem nem panaszkodott, hogy neki nem felel meg! Vagy maguknak mondott valamit?! Kinek mondta?! Ki hallotta?! Ki a felelős ezért?! Neveket akarok! Mindenkit ki fogok rúgatni! Hivatalosan persze nem a fenti renitencia miatt, hanem közös megegyezéssel, visszamenő hatállyal és teljes vagyonelkobzás mellett, azaz okosba’, ahogy szoktuk.” /Dr. Anticiklon Antal, meteorológiai antitalentum és a Nemzeti Időjárást Csalással Alakító Központ (NICSAK) kibeszélésügyi főelhárítótisztje/

„Engem a kétezer-tízes évek elején szerveztek be, hogy jelentsek az időjárásról. Azzal zsaroltak, hogy ha nem működöm együtt, akkor ki kell járnom a felcsúti stadionba bajnoki focimeccseket nézni. Én nem bírom a pszichikai fájdalmat és a mentális kínzást, úgyhogy beleegyeztem, hogy jelentek az időjárásról, de a lelkiismeretem megnyugtatására folyton füllentettem. Hát így lettem meteorológussá.” /Kumulusz Rémusz, illegális időjós és a Vihar Előtti Csend Ellenére Rém Nyugodt Egyesület (VECSERNYE) nulla per nullás ügynöke/

„Mi ez a dilettáns hányavetiség, ez az elmefagyasztó semmitmondás?! Ki ez az álértelmiségi antibárki?! Hogy lehet pont annyira rossz verset írni, ami nem tud annyival rosszabb lenni, amitől átfordulva már-már jó lenne?! A rímek pont ugyanúgy vonják kínpadra az agyat, mint amikor anno szegény anyám befogadott kóbor macskája a körmével kaparászta a csehszlovák import rozsdás acéltepsit és közben belevizelt az asztalomon álló ventilátorba! Az időjárást egyébként azért hívják időjárásnak, nem pedig időállásnak, mert állandó mozgásban van és nem olyan konstans, mint Frady Endre ostoba birkatekintete! Ennek a fényvisszaverésre is alkalmatlan mattagyúnak az ősz versétől nem a tavasz őszül meg, hanem én, mégpedig még annál is gyorsabban, mint ahogy Frady Endre költészetének színvonala a tudomány mai állását megcáfolva zuhan az abszolút nulla fokból a még fagyosabb mélységek felé!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Abszolút nulla fokon is lesz fagyott kutyából well-done sült szalonna, csak akarnom kell.” /Chuck Norris/

Mikor tévét nézek...

Mikor tévét nézek, sej, én,

Ajkam hagyja el sok sóhaj,

Látva, tar celebnek fején

Műsor közben lifeg show-haj.

Show-haj, ló-haj, ihaj, csuhaj,

Énrám tukmált talmi álom…

Birka néző vagyok, juh-haj

Borít s tépem, huzigálom!

Tévéfüggő, ó, ne lennék,

Tudhatnám bár kapcsolni ki,

Mint a szomszéd Odalennék,

Hol a nej tán mozambiki!

Állítólag úgy nőtt fel ő,

Nem volt se tévé, se email,

Fő tápja volt mongúzvelő,

Kobraagy és mégis, ím, él!

Van hát kiút, nem járatlan;

Aki magyar s agya kába,

S nem zavarja forró katlan,

Emigráljon Afrikába!

„Én nem azért tudni kikapcsolni tévé, mert nőni fel Mozambik, hanem mert okos férjem mindig tenni új ceruzaelem távkapcsoló bele!” /Odalenn Ottóné Catava Chatha Chocolate, a Magyar&Mozambiki Sugarfactory (m&m’s) olvasztókohómérnöknője/

„Jaj, édes drágám, ébenfekete bantu nejem, ne feszegessük ezt a ceruzaelem dolgot! Nálunk a falnak is füle van, amíg le nem merül benne a telep, vagy rejtélyesen el nem tűnik!” /Odalenn Ottó, pincebogár idomár és visszaeső ceruzaelem tolvaj/

„Ne szórakozzon, költő úr, mert félholtra szurkálom a viaszbábuját és vudu talizmánná zsugorítom a koponyáját! Még hogy a mi hatalmas kontinensünkön, Afrikában nincs tévé! Mi mindig is sokkal előrébb jártunk, mint a maguk kis kelet-európai szemétdombja! Egyrészt nálunk évezredekkel előbb volt globális felmelegedés, mint maguknál, másrészt itt már épp folyamatban volt az emberiség bölcsőjének a kifaragása, amikor a maguk kis elmaradott kompótországát még a Pannon tenger borította és a legfejlettebb lény egy iszapszemű ciberecápa volt! Csodálkozom is, hogy Catava Chatha Chocolate minek ment hozzá ahhoz az Odalenn Ottóhoz? Sosem értettem a mozambiki nőket!” /Aquil Aqumulator Aqutyafaja, mozambiki bikiniügynök és tévészerelő/

„Frady Endre "Mikor tévét nézek…" című verse egy szatirikus hangvételű alkotás, amely a modern társadalom tévéfüggőségét és a média által sugárzott tartalmak minőségét kritizálja. A vers humoros és játékos nyelvezete ellenére komoly társadalmi üzeneteket közvetít. A vers első része a tévénézés passzivitását és a műsorok által keltett kiábrándultságot ábrázolja. A "sóhaj" és a "show-haj" kifejezések az unalom és a csalódottság érzetét erősítik, míg a "tar celebnek fején / Műsor közben lifeg show-haj" sorok a felszínességet és a valóságtól való elrugaszkodást jelenítik meg. A "Birka néző vagyok, juh-haj" sorok a nézők kritikátlan elfogadását és a média által kínált "talmi álom" elfogadását szimbolizálják. A versben a tévéfüggőség ("Tévéfüggő, ó, ne lennék") olyan állapotként jelenik meg, amelyből nehéz kitörni, még akkor is, ha az ember tudja, hogy kapcsolni kellene. A vers második felében a "Mint a szomszéd Odalennék" és a "Hol a nej tán mozambiki!" sorok egy alternatív életmódot és kultúrát vetítenek elő, ahol a technológiai eszközök hiánya egy egyszerűbb, természetközelibb életet tesz lehetővé. A "mongúzvelő" és a "kobraagy" kifejezések az egzotikus és vad életmódra utalnak, ami ellentétben áll a modern városi élettel. A záró sorok ("Van hát kiút, nem járatlan; / Aki magyar s agya kába, / S nem zavarja forró katlan, / Emigráljon Afrikába!") egyfajta menekülést javasolnak a média által uralt világból, egy olyan helyre, ahol az ember visszatérhet az élet alapvető értékeihez. Összességében Frady Endre verse egy éles társadalomkritika, amely a humor eszközével hívja fel a figyelmet a modern életvitel problémáira és arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk el a valódi értékeken és azok megtalálásának lehetőségein. A vers formája és stílusa remekül illeszkedik a tartalmához, és a rímes szerkezet tovább erősíti az üzenet hatását.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Én már egyre kevesebbszer nézek tévét, de nekem is vannak néha ilyen kikapcsolhatatlan műsorok.” /M. András, a költő legállandóbb és legegyrekevesebbszertévétnézőbb kommentelője/

„Ez az, eM úr, jó az irány,

Lelke kertje így lesz virány!

Boldog lesz, mint vegán hentes,

Kinek élte tévémentes!”

/Hentelő-Hintaló Vászoly, vegán hentes és viránydíler/

Lelkem tele vízióval,

Mit blőd televízióval

Nem tudnám így tele tenni,

Ami jobb, mint telet enni!”

/Príma Vera, tavasztündér és hófalodai jégcsaposnő/

„Pedig a tévénézés nagyon egészséges! Közben lehet szobabiciklizni, főzni, takarítani, csak egy a fontos: ne kapcsoljuk be! A kockázatokért és a mellékhatásokért kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas tévét elvétve eltéve tévelgő/

„Ház úr, olyan tévét nézik,

Kikapcsoltat, mint vak Knézyk,

Vagy mint csökkentlátó halak,

Kiknek se szín, se az alak

Nem jön át, mert szemük selejt,

S nem fényt követnek, csak delejt?!

Sajnos ritkább, mint a finn gáz,

Olyan hal, mely szobabringáz!”

/Vakhal Vazul, vízióvezér és világproletár/

„A világirodalom jogosan ünnepeletlen fenegyerekének, Frady Endrének értelmezhetetlen értelmezési tartománya nem ad lehetőséget sem a szájbarágás hiánya feletti kesergésre, mert a túlzott tévézéstől tarvágott agyunk mentális libatömésként éli meg a mondanivaló elmébe tuszkolásnak szívérszorító szándékát. Katarzis helyett csak gágogunk, mint dupla V alakban tollfosztott analfabéta verziójú írástudók. Lúdtalpra magyar!” /Gőgös Gúnár Gedeon, a Saját Írásműveket Reménytelenül Gagyi Ötletekkel Duzzasztó Örömtelen Rend (SÍRGÖDÖR) kismesterdalnoka/

„Imádom nézni a közpénztévét, mert jókat röhögök, amikor megtudom, hogy miáltal észre merem venni az állami korrupciót és a rendszerszintű közpénzmutyit, ezért én egy óvodásokat nemváltó műtétre biztató brüsszelita háborúpárti homoszexuális hazaáruló dollárbaloldali libernyák kriptokommunista vagyok, akit kilóra megvett a kozmopolita Soros. Azt hiszem, híznom kéne, hogy még több kilóra kapjam a dollármilliókat! Úgyis az a baj, hogy fogy a magyar! Na, kajáljuk be, amivel etetnek minket! Lólétvágyat! Nyihaha!” /Normál Norbert, átlagember/

„Lópofáskodunk, átlagember úr, lópofáskodunk?! Miért is állami korrupció az, ha a megbízható magyarságteljesítményű igenembereket állítjuk jól megérdemelt csúcsfizetéssel a népnemzeti oligarchák által privatizált bástyákra, hogy az ellenség keze be ne tehesse a lábát, legfeljebb csak akkor, ha gépjármű összeszerelő üzemet vagy akkumulátorgyárat kíván létesíteni?! Azonnal vonja vissza a bérrettegő kommentjét és egy tetszőleges toronyház felső ablakából történő kiesés esetére hagyja ránk a vagyonát, különben holnaptól egy olyan vidéki agyátmosó közmunkatáborban találja magát, ahol munka közben hangszórókból végtelenítve harsog a Kossuth rádió, esténként pedig kötelező az ólomsúlyfürdős híradónézés!” /Csávás Kálmán, a Kötekedéssel Ördögi Zűrzavart Túltoló Észkombájnokat Véglényesítő Élményfürdő (KÖZTÉVÉ) úszómestere/

„Temetni jöttem Frady Endrét, nem kritizálni! Szellemi élőhalottról vagy jót, vagy semmit, úgyhogy ennyi!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer belenéztem Hajdú Péter harangöntő műsorába, de pár másodperc után akkorát rúgtam a tévékészülékbe, hogy sisteregve visszafelé repült a téridőben és tüzes kéneső formájában elpusztította Szodomát és Gomorát, majd show-bálványt csinált VV Lótnéból.” /Chuck Norris/

Retrókeddi keddróreti rímhömpöly

Francihagyma, húsgaluska

Leveshez nem kell sok suska;

Amennyi kell, annyit megér,

Hacsak nem vagy templomegér.

Rántottka a karfiolka,

Energikus, mint a polka;

Romano rizs, tartármártás,

Tök mélyre el gyomorkárt ás.

Mártás sertésszelet borsa,

Mit víg vendégnek ad sors a

Magyar cikkburgonya mellé,

S e táp válik Retró jellé.

Krémsajt philadelphiai,

Ezt eszik a nép fiai,

S ehhez kiad jó nagy részt a

Csirkefalat s csavart tészta.

Csirkemellek ízes borza

Csodásabb, mint Opel Corsa;

Friss salátás balzsamecet

Szalmakrumplin csinál heccet.

Hökkentés nem szívszélhűdő,

Ha, mi meglep, szalontüdő

S hozzá tészta, gombóczsemle,

Ami feldob téged, nem le.

Hinnye, málnás-fehércsokis

Pohárkrém nem kevés, sok is!

Kedvezőn alacsony ára

Csaljon ide téged mára!

„Frady Endre "Retrókeddi keddróreti rímhömpöly" című verse egy játékos és szellemes alkotás, amely a gasztronómia világát ötvözi a költészettel. A versben megjelenő ételek és ízek kavalkádja egyben a magyar konyha gazdagságát is dicséri. A vers formája és ritmusa azonnal magával ragadja az olvasót. A rímpárok és a dallamos nyelvezet egyfajta rituálét teremt, amely az étkezés ünnepélyességét idézi elő. A "Francihagyma, húsgaluska / Leveshez nem kell sok suska" sorokkal kezdődő versszak az egyszerű, de ízletes ételek fontosságát hangsúlyozza, miközben a "templomegér" kifejezés humoros képet fest az olvasó elé. A "Rántottka a karfiolka, / Energikus, mint a polka" sorok a magyar konyha klasszikus elemeit idézik meg, miközben a táncos hasonlat a vidámságot és az életörömöt sugallja. A "Romano rizs, tartármártás" és a "Tök mélyre el gyomorkárt ás" sorok pedig a különleges ízek és a gasztronómiai élvezetek iránti vágyat fejezik ki. A vers további részeiben a "Krémsajt philadelphiai" és a "Csirkemellek ízes borza" sorokkal folytatódik az ínyencségek sorozata, amelyek a modern és a hagyományos ízek harmóniáját mutatják be. A "Friss salátás balzsamecet / Szalmakrumplin csinál heccet" sorok a frissesség és az újítás szellemét hordozzák. A záró versszakban a "Hinnye, málnás-fehércsokis / Pohárkrém nem kevés, sok is!" sorokkal a desszertek világába kalauzol el minket a költő, ahol az édesség és a bőség kézzelfoghatóvá válik. Összességében Frady Endre verse egy élvezetes és gondolatébresztő olvasmány, amely a költészet és a gasztronómia kapcsolatát ünnepli. A vers humoros és szellemes, miközben a magyar kultúra és konyha szeretetét közvetíti. A költői képek és a finom humor egyedülálló módon ötvözik a hagyományos és a modern elemeket, így teremtve meg a "Retrókeddi keddróreti rímhömpöly" egyedi hangulatát.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Ennek a Bingnek az intelligenciája megkérdőjelezendő, az ízlése alsópolcos, nem méltó irodalmi alkotásoknak még csak a közelébe se. Egyébként egy versben nem elég a rímhömpöly, más is kell oda. No persze a hömpöly ebben az esetben is tökéletes, de vajh más nincs a költőzseni tarsolyában? És még egyszer: csak Bing ne jőjön a közelembe, nagyon jól megvagyok nélküle.” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legbingellenesebb kommentelője/

„Nyuggerapó, ne csörömpölj,

Mert elszáműz rímes hömpöly!

Irályra Bing nem egy zseni,

Ő nem Mikes Kelemeni!”

/Rodostói Rezső, reneszánsz rablórömi résztvevő/

„Mikor kiütnek a szeszek,

S macskajajgatnak bent neszek,

S halálközelélmény leszek…

Másnap csakis Retrót eszek!”

/Kövi Dinka, Rövid Inka és Hosszúkat Inka szesziú indián szerelemgyereke/

„Már megint csupa olyan étel, amit szívesen megkóstolnék. Lennének annyira élvezetesek, mint a róluk készült vers?” /M. András, a költő legállandóbb és legmegkóstolóbb kommentelője/

„eM úr, amit maga kóstol,

Finomabb, mint kék golyóstoll,

Mellyel verset kell, hogy írjak,

S ízletesebb, mint sült ír jak,

Mert ép versben ép az étel,

S Retró nélkül nem múl' hét el!”

/Retrográd Rezső, renegát redundáns réparetekmogyorót rágcsáló rezsimrengető rétegproletár/

„Megkérem Jürgen Kloppot, hogy Budapest érintésével utazzunk Atalantába, hátha a Retró kaja magyaros ízvilága kirángat minket a gödörből és a visszavágón úgy felfaljuk őket, mint éhes rétegproletár a szalontüdőt zsemlegombóccal!” /Szoboszlai Dominik, a Liverpool középpályása/

„Te, Dominik, az Atalanta nem egy város, hanem egy bergamói csapat neve. Ti nem Atalantába utaztok a Retró 2 kifőzdéből, hanem Bergamóba. Csak nehogy megint annyi dugót kapjatok, ami zsemlegombócból is sok! Mindenesetre múlt héten jól elcsűrtétek a Tippmixemet, úgyhogy szedjétek össze magatokat, mint éhes gatyás galamb a kenyérmorzsákat, különben rátok megy a gatyám is, de akkor nem leszek galamblelkű!” /Karvaly Károly, kiskés köszörűs és illegális sportfogadó/

„Francihagyma, költő úr, francihagyma?! Csak a szótagszám kedvéért?! Na, tudja, kivel szórakozzon?! A kockakerekű utánfutós Avon tanácsadónőjével, ne velem! Omoljon magára a Retró és fulladjon bele egy kanál francihagyma levesbe! Kretén féle kruton faló!” /Hagyma Franci, tánc-és illemtanár/

„Frady Endre ismét betöltötte az önmaga keltette űrt! Odatette magát, mint önjáró steak önmagát well-done sülni! A költő rímtechnikai rágóizmai újfent bedarálták a kritikusok katatón kifogásait és irodalmi gyomorsavai ismét megemésztették a túlságosan elkényeztetett olvasótábor megkövéredett szívét! A világirodalom üvöltve bőg és a könnyeit belehullatja az utánozhatatlan Retró levesekbe! Még, még, még, ennyi nem elég!” /Telhetetlen Tokányné Tehénkei Terrária, a Totális Táplálkozási Tanács (TTT) tiltási, tűrési és támogatási titkárnője/

„Bár a böjti testület ró,

Meg apósom, öreg Jetró,

Mégis megyek, visz a metró,

S felfalom, mit ad a Retró!”

/Mózes, ószövetségi próféta és a manna nevű mózeskalács forgalmazója/

„Ha igazán éhes vagyok, a Snickers mellett nem csak a Retrót falom fel, de a metrót, az öreg Jetrót és a böjti testületet is.” /Chuck Norris/

„Mi ez a gyíkemberbőre bújtatott gyomorforgatónyomaték, ez a sereghajtó hasmenetdal?! Ki ez az őslevesből kicsapódott szerves kémiai csődtömeg?! Miért tűrik a Retró kifőztében, hogy ez a dögkút szájszagú rímhóhér verseket faragjon még az élő fából is?! Nem félnek, hogy a kaja fás lesz?! Ne lássam anyám reinkarnációját púpos bálnán lovagolni, ha nem megyek el a Retróba elenni mindent Frady Endre elől, hogy éhen haljon, mint időben nyugatra nem menekült magyar egyetemi tanárok a szétlopott ország fűt-fát ígérgetős választási éve utáni években!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Reklám után visszajövünk!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hideg burkoló/

„Ház doki bár nem gyerek, lám

Mégis taszítja a reklám!”

/Dr. Máz, Seniorkonyha-díjas ideg hurkoló/