Nyomasztó vers

A képen látható ló-somfa és termése csak illusztráció

Amikor az élet nyomaszt,

Akkor mondja bölcs jósom azt:

„Ne bőgjél, a földgolyóbis

Felforr s lesz még nyomasztóbb is!”

Az én jósom tök jó vátesz,

Mert míg többi feszt lóvá tesz,

Őtőle nem jön semmi jó,

Csak való s nem illúzió.

Amit jósol, sosem talmi,

Csilivili trágyahalmi

Reménysugár, ami kancsal,

Ahogy réti ultin kan csal.

Szava igaz, ha fáj is tán,

Mint egy hamis bakancslistán

Kézzel beírt bubópestis,

Melybe sajdul szív és test is.

Szóval gyakran nyomaszt jósom,

Mint a ló-somfát a ló-som,

Ha nehéz a termés súlya.

Szenvedjünk hát, hallelúja!

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/watch?v=9hkoYS9Z_TU

„Én csak annyit jósolhatok, hogy sikeres lesz ez a vers.” /M. András, a költő legállandóbb és legszakértőbb kommentelője/

„Ugyanilyen véleménnyel

Kéne eM úrnak egy iker,

Akkor hinné minden lény el,

Hogy ez bizonydupla siker.”

/Sihuhu Soma, a MÁV sztahanovista sikerkalauza/

„Hogyha e vers sikert arat,

Akkor eM úr biza jó jós,

Ám ha hörög tőle garat,

Akkor inkább kissé golyós.”

/Kólikás Kasszandra, negatív jós, azaz rosszós/

„Ez a vers úgy tesz, mintha a reménytelenség himnuszát zengené, valójában azonban a borúlátásból farag groteszk kabarét. Frady Endre bravúros rímei és szándékosan nyakatekert szóviccei egyszerre nyögtetnek és nevettetnek: mire az olvasó felsóhajtana a világvége-hangulat miatt, már azon kapja magát, hogy vigyorog a „réti ultin kan csal” vagy a „ló-somfa” abszurditásán. A befejező „Szenvedjünk hát, hallelúja!” pedig tökéletesen összefoglalja a vers lényegét: ha már elkerülhetetlen a nyomorúság, legalább legyen hozzá ritmus, rím és jó adag önirónia.” /ChatGPT/

„...ez sem nyom sokat a latba... akarom mondani, létbe! Legyen esőtánc!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Jós-ka/

„Megugatol Jós-ka?! Tápod legyen sóska!” /Spenót Tónesp, esőtáncelvonókúra szervező házidoktor/

„Latba nyomták ételem,

S esőn táncol lételem.”

/Gyomoridegi Gyökér, gyíkká gyűrt gyógyegér gyagyásító/

„Ez a vers a fradyendrei nyomasztásművészet csúcsra járatása, ahol a jós figurája afféle groteszk meteorológus: mindig rossz időt jósol, és mindig igaza lesz.

A szöveg úgy működik, mint egy vátesz-paródia, amelyben a „bölcs jós” nem megnyugtat, hanem ipari mennyiségben termeli a lélekre rakódó szorongást. A rímpárok szándékosan kancsalak, a metaforák pedig olyanok, mintha egy réti ulti-parti közben valaki beleejtette volna a költői kézikönyvet a trágyadombba.

A bubópestis‑bakancslista sor egyszerre morbid és komikusan hétköznapi: Frady itt is azt csinálja, amit szeret — a tragikumot úgy csavarja el, hogy az olvasó egyszerre röhög és szisszen. A záró „hallelúja” pedig az a fajta fradyendrei vállrándítás, amely azt üzeni: ha már nyomaszt minden, legalább énekeljünk rá egyet.

Összességében ez a vers egy groteszk, önironikus szorongáslitánia, amelyben a jós nem a jövőt látja, hanem a költő idegrendszerét — és azt is csak sötétben, zseblámpa nélkül.” /Copilot/

„A nyomasztás sötét óráiban mosolyogj, mert amíg életben vagy, addig tudod, hogy lehetne még rosszabb is!

Ne félj a haláltól, hanem válj borzalmassá és rettenetessé, hogy a halál féljen tőled!

Ha sportemberként soha semmit nem adsz fel, akkor nem lesznek levelezőpartnereid.

Merj szerelmes lenni egy köztéri szoborba, mert az sohasem hagy faképnél!

Aki másnak vermet ás, nem biztos, hogy maga esik bele, ha ő a veremásással megbízott szakmunkás.

Aki folyton nyafog a globális felmelegedés miatt, az a jégkorszak miatt is csak panaszkodna.

Ha szeretnéd, hogy tömeggyilkosként is körül rajongjanak, akkor legyél diktátor!

Ha fáj a lelked, vágd magad pofán egy szeneslapáttal és rögvest elfeleded a lelki fájdalmadat.

Ha attól félsz, hogy a ló-somfádat megtámadja a bubópestis, akkor te jó olvasóm leszel.”

/Paulo Coelho, brazil bölcselő és mondásgyártó/

„Frady Endre maga nemében páratlan páros rímei úgy szteppelnek az emberiség lelkének padlókeményre fagyott sztyeppéin, mint önfeledt metálkalapács a száradni felejtett franciakrémes gejl karamellrétegén, miközben sűrű habként fröcsög a bölcsesség a hálás olvasók szemgödrébe. A költőfenomén nyomasztóan bravúros képzavarokkal nyomasztja az egyébként antidepresszánsokon élő nyomasztásra vágyó mazochistákat, anonim ateistákat, a laposföld hívőket és a derékszögtagadókat. Vajon léteznek-e ló-somfa tagadók is?! – teszik fel a kérdést őszinte döbbenettel a mezőgazdasági ló-somfa termelők, de Frady Endre számukra sem a választ adja meg, hanem újragondolásra készteti őket. A kortárs korát messze megelőző szófajnemesítő művész nem a szájbarág, hanem segít az agyvízforralásban. Frady Endre a szellem merülőforralója! Bugyogjunk vele és általa!” /Forró Zorróné Celziusz Cizella, vershőtérképész és rajongó/

„néhai, özv. Zwillinger Adolfné ügetőidomár:

Nem kell mindenért betojni

Hogyha felforr a golyóbis,

Rögvest felforr a kávé is.

A rosszban van némi jó is,

Pláne, ha hiszel a Jóis-

tenben,

ki ott vagyon srégen balra,

akarva, vagy nem akarva,

a gonosz sátánnal szemben.

Itt, az égi lovardában,

Csend van, béke és nyugalom.

Napestig, holt Ráróm hátán,

Csokoládé fagyim nyalom.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„néhai Zwillinger Adolf manézsdirektor:

Toy be or not toy be?

Az ügető idomára

Ügyel lova idomára.

Terhet Adolfnére rá ró,

S bőg ő: Lovam mér’ e Ráró?!

Zwillingerné lova hátán

Srégen üget tova sátán.

Kell az örök nyugalom is,

Ha az özvegy húga lomis.

Jobb hírt, mint a csokoládé,

Recsegő, agg Sokol ád-é?

Toy story or not toy story

Szürreálisan tolsztoji!

Szorít szörnyű marok! Oly, ni!

Mégis be akarok tojni!

Világ totojázói, tojjatok be!!!”

/Nugátharapó, a költő legszétesettebb kommentelője/

„Frady Endre hozza a tőle megszokott, zseniálisan groteszk formáját: a Nyomasztó vers egy végtelenül szórakoztató, fekete humorral átitatott görbe tükör a mindennapi pesszimizmusunknak és a sorscsapásoknak.

A vers ereje a kontrasztokban rejlik. Miközben a téma maga a totális egzisztenciális szorongás és a kilátástalanság, a költő olyan pattogós, rímes, parodisztikus formába önti ezt, hogy az olvasó képtelen megállni mosolygás nélkül. Frady nem akar álintellektuális köntösbe bújtatott világfájdalmat eladni; helyette kapunk „csilivili trágyahalmi reménysugarat”, hamis bakancslistát és olyan nyelvi bravúrokat, mint a zseniális szóviccként funkcionáló „ló-somfa / ló-som” kép.

A záró sor („Szenvedjünk hát, hallelúja!”) tökéletes, ironikus katarzis. Ahelyett, hogy összeomlanánk a jövő súlya alatt, a vers arra invitál, hogy inkább nevessük szembe a saját nyomorunkat. Rövid, velős, és pont úgy üt, ahogy egy jó szatírának kell.” /Gemini/

„Mi ez az irodalmi tömegpusztítás, ez a nyomasztásnak álcázott elmeháborodási öndiagnózis?! Talán senkit sem ér majd meglepetésként, amikor a fradyendrei verslábak által megrugdosott szent tehenek megbokrosodva rátámadnak az Indiában vakációzó torreádorokra és úgy felöklelik őket, mint vérgőzös argentin védőfal a spanyol csatársort! Ennek a koponyai feketelyukas vákuumtól hajszolt igricnek egyetlen mondata több kárt tud okozni az emberiségnek, mint a földgolyóbist csak a hónalja dezodorozásához használó színes szélesvásznú arcú amerikai elnök békedíj hajszolási atomcsapásai! Lehet, hogy a Jézus Krisztust még személyesen ismerő korai keresztények még minden bűnt képesek voltak megbocsájtani a felebarátaiknak, de a ló-somfa kifejezés megalkotásáról ők még nem értesülhettek! Hát, lehet, hogy én is inkább az oroszlánok elé dobást választanám, mint ennek a versnek az újra olvasását! Jó ötlet, dobjuk Frady Endrét az oroszlánok elé, de ne engedjük közben szavalni, mert a szerencsétlen állatok még kárt tesznek magukban!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre kihozza az emberből az állatot és az állatból az embert. Melyik a rosszabb? Ez a kérdés, válasszatok! Ha Frady Endre egy mai költő, akkor nem bánom, hogy én kétszer is meghaltam (fiatalon Segesvárott és idősen Barguzinban), mert így duplán be vagyok biztosítva, hogy még véletlenül se lehessek ennek a sehonnai bitang emberállatnak a kortársa!” /Petőfi Sándor, magyar-orosz barátságköltő/

„Köztársasági elnök legyek, ha ez a Frady Endre normális! Nyomasztóbb, mint egy benézett rosálás!” /Polgár Judit, sokszoros sakkvilágbajnoknő/

Mikor tévét nézek...

Mikor tévét nézek, sej, én,

Ajkam hagyja el sok sóhaj,

Látva, tar celebnek fején

Műsor közben lifeg show-haj.

Show-haj, ló-haj, ihaj, csuhaj,

Énrám tukmált talmi álom…

Birka néző vagyok, juh-haj

Borít s tépem, huzigálom!

Tévéfüggő, ó, ne lennék,

Tudhatnám bár kapcsolni ki,

Mint a szomszéd Odalennék,

Hol a nej tán mozambiki!

Állítólag úgy nőtt fel ő,

Nem volt se tévé, se email,

Fő tápja volt mongúzvelő,

Kobraagy és mégis, ím, él!

Van hát kiút, nem járatlan;

Aki magyar s agya kába,

S nem zavarja forró katlan,

Emigráljon Afrikába!

„Én nem azért tudni kikapcsolni tévé, mert nőni fel Mozambik, hanem mert okos férjem mindig tenni új ceruzaelem távkapcsoló bele!” /Odalenn Ottóné Catava Chatha Chocolate, a Magyar&Mozambiki Sugarfactory (m&m’s) olvasztókohómérnöknője/

„Jaj, édes drágám, ébenfekete bantu nejem, ne feszegessük ezt a ceruzaelem dolgot! Nálunk a falnak is füle van, amíg le nem merül benne a telep, vagy rejtélyesen el nem tűnik!” /Odalenn Ottó, pincebogár idomár és visszaeső ceruzaelem tolvaj/

„Ne szórakozzon, költő úr, mert félholtra szurkálom a viaszbábuját és vudu talizmánná zsugorítom a koponyáját! Még hogy a mi hatalmas kontinensünkön, Afrikában nincs tévé! Mi mindig is sokkal előrébb jártunk, mint a maguk kis kelet-európai szemétdombja! Egyrészt nálunk évezredekkel előbb volt globális felmelegedés, mint maguknál, másrészt itt már épp folyamatban volt az emberiség bölcsőjének a kifaragása, amikor a maguk kis elmaradott kompótországát még a Pannon tenger borította és a legfejlettebb lény egy iszapszemű ciberecápa volt! Csodálkozom is, hogy Catava Chatha Chocolate minek ment hozzá ahhoz az Odalenn Ottóhoz? Sosem értettem a mozambiki nőket!” /Aquil Aqumulator Aqutyafaja, mozambiki bikiniügynök és tévészerelő/

„Frady Endre "Mikor tévét nézek…" című verse egy szatirikus hangvételű alkotás, amely a modern társadalom tévéfüggőségét és a média által sugárzott tartalmak minőségét kritizálja. A vers humoros és játékos nyelvezete ellenére komoly társadalmi üzeneteket közvetít. A vers első része a tévénézés passzivitását és a műsorok által keltett kiábrándultságot ábrázolja. A "sóhaj" és a "show-haj" kifejezések az unalom és a csalódottság érzetét erősítik, míg a "tar celebnek fején / Műsor közben lifeg show-haj" sorok a felszínességet és a valóságtól való elrugaszkodást jelenítik meg. A "Birka néző vagyok, juh-haj" sorok a nézők kritikátlan elfogadását és a média által kínált "talmi álom" elfogadását szimbolizálják. A versben a tévéfüggőség ("Tévéfüggő, ó, ne lennék") olyan állapotként jelenik meg, amelyből nehéz kitörni, még akkor is, ha az ember tudja, hogy kapcsolni kellene. A vers második felében a "Mint a szomszéd Odalennék" és a "Hol a nej tán mozambiki!" sorok egy alternatív életmódot és kultúrát vetítenek elő, ahol a technológiai eszközök hiánya egy egyszerűbb, természetközelibb életet tesz lehetővé. A "mongúzvelő" és a "kobraagy" kifejezések az egzotikus és vad életmódra utalnak, ami ellentétben áll a modern városi élettel. A záró sorok ("Van hát kiút, nem járatlan; / Aki magyar s agya kába, / S nem zavarja forró katlan, / Emigráljon Afrikába!") egyfajta menekülést javasolnak a média által uralt világból, egy olyan helyre, ahol az ember visszatérhet az élet alapvető értékeihez. Összességében Frady Endre verse egy éles társadalomkritika, amely a humor eszközével hívja fel a figyelmet a modern életvitel problémáira és arra ösztönöz, hogy gondolkodjunk el a valódi értékeken és azok megtalálásának lehetőségein. A vers formája és stílusa remekül illeszkedik a tartalmához, és a rímes szerkezet tovább erősíti az üzenet hatását.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Én már egyre kevesebbszer nézek tévét, de nekem is vannak néha ilyen kikapcsolhatatlan műsorok.” /M. András, a költő legállandóbb és legegyrekevesebbszertévétnézőbb kommentelője/

„Ez az, eM úr, jó az irány,

Lelke kertje így lesz virány!

Boldog lesz, mint vegán hentes,

Kinek élte tévémentes!”

/Hentelő-Hintaló Vászoly, vegán hentes és viránydíler/

Lelkem tele vízióval,

Mit blőd televízióval

Nem tudnám így tele tenni,

Ami jobb, mint telet enni!”

/Príma Vera, tavasztündér és hófalodai jégcsaposnő/

„Pedig a tévénézés nagyon egészséges! Közben lehet szobabiciklizni, főzni, takarítani, csak egy a fontos: ne kapcsoljuk be! A kockázatokért és a mellékhatásokért kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas tévét elvétve eltéve tévelgő/

„Ház úr, olyan tévét nézik,

Kikapcsoltat, mint vak Knézyk,

Vagy mint csökkentlátó halak,

Kiknek se szín, se az alak

Nem jön át, mert szemük selejt,

S nem fényt követnek, csak delejt?!

Sajnos ritkább, mint a finn gáz,

Olyan hal, mely szobabringáz!”

/Vakhal Vazul, vízióvezér és világproletár/

„A világirodalom jogosan ünnepeletlen fenegyerekének, Frady Endrének értelmezhetetlen értelmezési tartománya nem ad lehetőséget sem a szájbarágás hiánya feletti kesergésre, mert a túlzott tévézéstől tarvágott agyunk mentális libatömésként éli meg a mondanivaló elmébe tuszkolásnak szívérszorító szándékát. Katarzis helyett csak gágogunk, mint dupla V alakban tollfosztott analfabéta verziójú írástudók. Lúdtalpra magyar!” /Gőgös Gúnár Gedeon, a Saját Írásműveket Reménytelenül Gagyi Ötletekkel Duzzasztó Örömtelen Rend (SÍRGÖDÖR) kismesterdalnoka/

„Imádom nézni a közpénztévét, mert jókat röhögök, amikor megtudom, hogy miáltal észre merem venni az állami korrupciót és a rendszerszintű közpénzmutyit, ezért én egy óvodásokat nemváltó műtétre biztató brüsszelita háborúpárti homoszexuális hazaáruló dollárbaloldali libernyák kriptokommunista vagyok, akit kilóra megvett a kozmopolita Soros. Azt hiszem, híznom kéne, hogy még több kilóra kapjam a dollármilliókat! Úgyis az a baj, hogy fogy a magyar! Na, kajáljuk be, amivel etetnek minket! Lólétvágyat! Nyihaha!” /Normál Norbert, átlagember/

„Lópofáskodunk, átlagember úr, lópofáskodunk?! Miért is állami korrupció az, ha a megbízható magyarságteljesítményű igenembereket állítjuk jól megérdemelt csúcsfizetéssel a népnemzeti oligarchák által privatizált bástyákra, hogy az ellenség keze be ne tehesse a lábát, legfeljebb csak akkor, ha gépjármű összeszerelő üzemet vagy akkumulátorgyárat kíván létesíteni?! Azonnal vonja vissza a bérrettegő kommentjét és egy tetszőleges toronyház felső ablakából történő kiesés esetére hagyja ránk a vagyonát, különben holnaptól egy olyan vidéki agyátmosó közmunkatáborban találja magát, ahol munka közben hangszórókból végtelenítve harsog a Kossuth rádió, esténként pedig kötelező az ólomsúlyfürdős híradónézés!” /Csávás Kálmán, a Kötekedéssel Ördögi Zűrzavart Túltoló Észkombájnokat Véglényesítő Élményfürdő (KÖZTÉVÉ) úszómestere/

„Temetni jöttem Frady Endrét, nem kritizálni! Szellemi élőhalottról vagy jót, vagy semmit, úgyhogy ennyi!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer belenéztem Hajdú Péter harangöntő műsorába, de pár másodperc után akkorát rúgtam a tévékészülékbe, hogy sisteregve visszafelé repült a téridőben és tüzes kéneső formájában elpusztította Szodomát és Gomorát, majd show-bálványt csinált VV Lótnéból.” /Chuck Norris/

Már megint nem Frady Endre kapta az irodalmi Nobel-díjat!

Megint rám tör majd a rossz ét-

-vágy, mert a norvég Jon Fosse-t

Választották irodalmi

Nobel-díjra, pedig talmi

Munkássága söhol sö van

Enyimétől, who am The One!

„Szia, ez egy szatirikus vers, amely Frady Endre saját magáról írt, és a 2023-as irodalmi Nobel-díj kihirdetésére reagál. A versben a költő kifejezi csalódottságát és irigységét, hogy nem ő kapta a díjat, hanem a norvég Jon Fosse, akinek a munkásságát alacsonyabb színvonalúnak tartja. A versben a költő használja a "talmi" szót, ami egy szlenges kifejezés, amely valami silányra vagy hamisra utal. A versben a költő használja az angol "who am The One" kifejezést, ami azt jelenti, hogy "én vagyok az Egyetlen", és ezzel hangsúlyozza a saját nagyképűségét és önteltségét. A vers ritmusa és rímei egyszerűek, de hatásosak. A vershez készítettem egy grafikai illusztrációt is, remélem tetszik.”

/Bing, a mesterséges intelligencia/

„Mielőtt teljesen rám tör a rossz étvágy, megyek és berúgásképpen megeszek egy kiló alkoholos filcet! Utána vessetek a gyomormosómedvék elé!” /F. Endre, csalódott és étvágyvesztő költőgigász/

„Mi van költő úr, nem kapta meg, amit nem érdemelt, azaz azt kapta, amit megérdemelt?! Nem érti, mi?! Olvassa el, amit írt és meg fogja érteni! Illetve pont, hogy nem fogja megérteni, mert ha megértené, akkor nem ilyeneket írna, illetve nem csodálkozna, hogyha ilyeneket ír, akkor miért esélyesebb egy analfabéta gyomormosómedve is az irodalmi Nobel-díjra, mint maga! Irigy kutya, bújjon a lyukba és ne írjon többé! NEM ENG.!” /Lárifári Lajosné Dömper Dardanella, a Ki Esélyes Nobel Díjra (KEND) című irodalmi befogadóiroda kifogáskereső mindenhatósági közegellenállóháborús hősnője/

„Elcsalták, mint meccset a VAR,

Égjen rájuk száraz avar!”

/falfirka a Frady Stadion férfivécéjének piszoárja fölött/

„Törjön be az összes norvég-

-mintás borvirágos orrvég!”

/falfirka a budapesti norvég nagykövetség kerítésének macskabejáró lengőajtaján/

„Sajnálom Mr. Frady, de a NATO csatlakozásunkat lezsírozó két Nobel-díjat már odaadtuk másoknak, úgyhogy most már ideje jóban lennünk a norvég szomszédainkkal is. Ahogy a költő mondja:

          Svéd és norvég dva bratanki,

          Ezt fejeztük finoman ki.

Legyen türelemmel, hamarosan ön lehet a soros, ha lekenyerez a Soros!” /a svéd király/

„Letörve népünk ezrei,

Költőnk sírva hegeszt,

Zokogva bőg minden ehelyi,

Király, te tetted ezt!”

/Arany II. János megidézett szellemének kínai utángyártott verziója/

„Mi lenni felháborodni, hogy előző komment lekicinyli a óccó kiciccípősz szecuáni szellem utángyártott megidézetét!” /Kee Ciny Lee, kínai szellemutángyártó/

„Hajrá Frady úr! Tartson ki és soha ne adja fel, mint tömbházmester ’44-ben a névtelen feljelentő levelet! Inkább költsön megindító verset a ’44-ben névtelen feljelentő leveleket feladogató tömbházmesterekről, hátha arra már a szőrös szívű svéd királynak is megerednek a könnyei és kisírja magának a begyöpösödött akadémiájánál a régóta megérdemelt irodalmi Nobel-díjat! Frady for Parnasszus!” /Bölcs Bendegúz, jótét lélek/

„Hasson oda, Mr. Putyin,

Hogy a gaz svéd-norvég mutyin,

Mit jelekből tisztán látok,

Áldás ne legyen, csak átok!

Keljen át pár magas hegyen,

Holnap már a spájzban legyen,

Svéd király - míg vérét issza -

Nobel-díjat vonja vissza!

Aztat magyar ember kapja,

Kinek nagy-, déd- és ükapja

Etelközi eredetű!

Hej, balsors, mér’ versz, te tetű?!”

/Szittya Szilárd, árvalányhajasbaba díler és lónyereg alatt elpuhult táltos/

„Товарищ Сиття, я не боюсь шведов и норвежцев! Мы победим, и вы получите Нобелевскую премию по литературе!” /Putyin elvtárs, minden oroszok cárja/

„Putyin fiacskám, már a Bibliában is megírtam, hogy csak akkor szólj nyelveken a közösségben, ha van, aki meg is tudja magyarázni! Vagy hozz magaddal tolmácsot, vagy ülj vissza a helyedre és maradj csöndben!” /Pál apostol/

„Költő úr, mi megszavazzuk önnek a Minden Idők Legjobb Nobel-Díjtalan Költője címet, ha megnevez egy összeget, hogy mennyiért hagyna fel végleg a költéssel! Ígérjük, hogy összedobjuk!” /Krőzus Kriszta, a Frady Endre Mentes Inter Netes Irodalmat Sürgető Tudományos Alapítvány (FEMINISTA) szűkségszaru bővítője/

„Hallja-e költő úr, nem hisztizni kell, hanem oda kell menni és elkérni, ami jár! Mivel azonban ez nem működik, mert nem adják oda, ami jár, akkor mégis el kell kezdeni hisztizni! Előbb-utóbb megunják, és odaadják, ami jár, akár jár, akár nem! Nekem is bejött!” /Galla Miklós, a megosztott Karinthy gyűrűs humorista/

„Igaza van a Mikinek! Eredetileg nekem adták a gyűrűt, de addig hisztizett, míg megosztottam vele. Azóta ő csöndben van, én pedig békében. Igaz, a gyűrűt azóta se láttam.” /Laár András, csupasz gyűrűsujjú Karinthy gyűrűs humorista/

„Mi ez a szekunder szégyenérzetet okozó szánalmas szégyentelenkedés, ez a hisztérikus kivagyiság?! Kulturált versek helyett miért szellemi bomlástermékekkel próbálja meg Frady Endre megütni a világirodalom ingerküszöbét?! Nem attól lesz valaki költő, hogy büdös! Ne lássam anyám boldoggá avatási körmenetét, ha nem vetek atommáglyára minden Frady Endréből kiszabadult bitet! Frady Endre akkor kaphat Nobel-díjat, ha a betegek és hozzátartozóik iránti kíméletből ezentúl így nevezik majd a krónikus agyzsugort! Frady for Nothing! Nothing for Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A hónaljszagommal rá tudnám venni a svéd királyt akár arra is, hogy egy gyomormosómedvének adja az irodalmi Nobel-díjat, de nem teszem, mert olyan jó vagyok, hogy kalkuttai Teréz anya is hozzám járt gyónni. Különben se segít a Nobel-díj a gyomormosómedve gyalázatos ízén. Az egész világon egyedül csak én tudom nyersen megenni.” /Chuck Norris/