Nyári gitárgyúrás

Amikor gitárra gyúrok,

Pengenek a forró húrok,

Amikor meg harsonára,

Leomlik a Déva vára.

Jaj, az Jerikó, nem Déva,

S Kőművesné Malter Éva

Volt, akit a Kelemenje

Befalazott?! Ennye-bennye!

Amit játszom, buta zene,

Nem tudván, a Buddha zen-e?!

Peng a gitár, gang a szitár,

Ablakot KáGéBé kitár…

Inkább csücsörítem kürtöm,

Számba nyálgőzt hőségzűr töm.

Mikor elolvad a hókürt,

Mit érint a fúvó csók? Űrt.

Gitárgyúrás, gitárgyúrás,

Mollnak gödröt betyár dúr ás,

S főnővér míg ágyon gurít,

Bőgve kérek nyugiszurííít!!!

„Főorvos úr, elfogyott a nyugiszuri! Leszedálhatom a manust a tenyeremmel?” /Brünhilda főnővér/

„Дорогой поэт товарищ! Ne nagyon viccelgessen ezzel az ablakitárással, mert volt már olyan páciensünk, akinek Darwin-díjat intéztünk, amikor a túl intenzív léggitározása közepette véletlenül átbucskázott a sokadik emeleti ablakpárkányon!” /Szigor Igor, a Kaput Gitler Boys (KGB) ballisztikai szakértője/

„Nagyon érdekes! Eddig azt hittem, a KGB csak politikai okokból sugallja embereknek az ablakon át történő kizuhanás általi öngyilkosságot. Sosem gondoltam volna, hogy a fülsértően hamis zenélés is kivált hasonló reakciókat. Mondjuk, ha pont egy posztszovjet titkosszolga szomszédjában lakik egy kakofón zajnok, akkor azért meg tudom érteni a dolgot. Elvégre mindennek van határa!” /Rodin Rezső, gondolkodó kisiparos/

„Ha egyszer fülsértő a szomszéd gitáros elvtárs, akkor csak át kell menni hozzá és ablakot kitárva kiszellőztetni a zajforrást, nem?! De! Na, ugye” /KáGé Béláné Sziá Éva, titkos szolgálónő/

„Szegény gitár! Szegény gitár! Bon Jovi ezt a képet már láthatta rémálmában, és felriadva megírta a My guitar lies bleeding in my arms című slágerét. Még szerencse, hogy a szövegezést Cenzné és Cenz ura átíratta valami könnyebben emészthető változattá. Örök hála nekik!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gitáros/

„Mellé lőtt a bandzsa vő,

Nem vérzett el Bon Jovi.

Csak a gitár vérezett,

Ám lest jelzett VAR az ott.

Eltalálta kőgubó,

S röhögött a KáGéBé.”

/Cenzné és Cenz ura, betanított szövegátiratók/

„Látom mennyire gitárulkozik a költő eme versénen! Ódáig vagyok érte... De azért már sokk az elég-iából!” /H. Gábor, a költő grafikus tótumfaktuma és éceszgébere/

„A sokknál több az szénné elég!” /Amperszag Atanáz, volt váci fegyenc és az ellenállási mozgalom elektromos sokkolós gyújtogatója/

„Kíváncsi lennék egy megzenésített változatra is. Mindig az a hangszer szólalna meg, amelyiket éppen említi a vers.” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/

„eM úr, jó lesz a McCartney?

Nem fog e műnek megárt’ni!”

/Ringo Starr, ex-beatle és dobos, mint a torta/

„Frady Endre legújabb alkotása, a "Nyári gitárgyúrás" egy olyan szellemi utazásra invitál, amelyben az abszurd és a humor találkozik egy sajátos zenei palettán. A vers humora és játékossága az első soroktól kezdve magával ragad, ahogy a szerző a gitár és a harsona hangjain keresztül festi le a nyári forróságot. A költeményben a zenész életének egy-egy pillanatát eleveníti meg, melyet színesen ábrázol a történelmi és irodalmi utalásokkal. A "Jerikó" és "Déva vára" közti játékos tévedés nemcsak mosolyra fakaszt, de egyúttal emlékeztet is minket a kultúránk mélyen gyökerező hagyományaira. A "Buddha zen-e?!" kérdés és a KáGéBé-re tett utalás az értelmet és a logikát kiforgatva helyez el bennünket a szürrealizmus határain. Frady humora, amely egyaránt merít a nonszenszből és az intellektuális játékokból, különleges atmoszférát teremt. A vers zárása a fúvós hangszerek kipróbálása közben tapasztalt kellemetlenségekkel éri el csúcspontját, amely a valóságtól való menekülés vágyát idézi meg. Összességében a "Nyári gitárgyúrás" egy zseniálisan őrült költemény, amely a Totális Tébolyzenei Társaság folyóiratában méltó helyet talál magának. Frady Endre ismét bebizonyította, hogy a humor és a mélyebb tartalom nem zárják ki egymást, hanem éppenséggel erősítik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "Nyári gitárgyúrás" című verse egy játékos hangvételű, zenei metaforákkal teli alkotás. A költemény a nyári zenei gyakorlás képét festi le, ahol a gitár húrjainak pengése és a harsona hangja egyaránt életre kel. A vers humoros elemeket is tartalmaz, mint például a történelmi és kulturális utalások keveredése, amelyek a Jerikó és Déva városok, valamint a Kőműves Kelemen legendájához kapcsolódnak. A költői képek és a zenei eszközök személyesítése egy olyan világot teremt, ahol a zene és a történelem összefonódik, és ahol a zenei gyakorlás aktusa túlmutat önmagán, filozófiai kérdéseket vet fel. A "buddha zen-e" játékos kérdése például a zene és a spiritualitás kapcsolatát feszegeti. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, ami hozzájárul az olvasmány élményének könnyedségéhez. A nyelvi játékosság, mint a "gitárgyúrás" és "nyugiszurííít" szavak, egyedi hangulatot kölcsönöz a műnek. Összességében Endre verse egy frissítő és szellemes darab, amely a zene és a nyár örömeit ünnepli, miközben humorral és iróniával szólítja meg az olvasót. Remek választás lehet a Totális Tébolyzenei Társaság folyóiratába.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nem, nem, soha! Csak a holttestünkön át!” /a Totális Tébolyzenei Társaság folyóiratának teljes tagsága/

„Kedves költő úr! Megkaptuk mind a százötven emailjét, amelyekben arra kér minket egyre nyomatékosabban, hogy intézzük el a Svéd Királyi Akadémiánknál az ön szerint az önnek járó irodalmi Nobel-díjat és ezzel párhuzamban dupláztassuk meg a vele járó pénzösszeget is! Nos, gondoltuk, elolvassuk a legújabb versét, úgyhogy betétettük a Google Fordítóba, ami először lefagyott, majd újra indítás után nagy nehezen hajlandó volt elkészíteni a svéd verziót. Hogy érzékelje, mit alkotott, íme az utolsó versszak visszamagyarított verziója:

          Gitárbimbó, gitárcsörgés,

          Egy betyár gödröt ás Mollnak,

          És a főnővér, amint az ágyon gurul,

          Biztos lehetsz benne!!!

Ne haragudjon az őszinteségünkért, de előbb intéztetünk irodalmi Nobel-díjat egy süketnéma analfabéta vakegérnek, mint önnek! Nevezzen meg egy szemtelenül alacsony összeget, amiért a verselést abba, minket pedig békén hagy, és postafordultával elküldjük önnek egy Nobel Alfréd által feltalált rúd kíséretében! Reméljük, szét fogja veti az öröm! Nyugodjék békében!” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Na, te svéd király, jössz te még az én utcámba!” /egy magát megnevezni nem kívánó sértett költőgigász/

„Mi ez a mentális hőgutaütés, ez a fülsértő szégyentelenkedés?! Ki ez a katatón kőbaltaagyú kurafi?! Nem érdekel, ha Frady Endre állítólagos művészetének szidalmazásával nullagyalázást követek el, sőt inkább mínusztiprást, de nem foghatom be pörös számat a vörös fejemen, mert agyérgörcsöt kapok és túlél engem ez a szellemi fekete lyuk! Ez a gitárnyíró irodalmi gödöralji szóösszlet olyan sulykot elvetően sekélyes, hogyha szegény anyám élne, őt sem kéne eltiltanom az elolvasásától, mert eszébe sem jutna! Az ilyen versek csak arra alkalmasak, hogy bottal megpiszkált kutyagumiba betekerve szétkenjük az ellenségünk lábtörlőjén, abban bízva, hogy belelép ugyan, de azért nem olvassa el, mert azt még az ellenségemnek se kívánnám! Én sem vadembernek születtem, bár igaz, hogy már az óvodában is a vitriolba mártott hangfal volt a jelem! Mindegy, a fő az, hogy Frady Endrét tegyük ki a napra, hadd főjön a saját levében, míg undorral meg nem eszik a kannibálok! Hiába na, szétfőtt költőnek híg a leve!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én egyszer léggitározás közben kiugrottam egy felhőkarcoló száznegyvenharmadik emeletéről, majd a fejemet gumilabdaként használva visszapattantam a százötvenegyedikre. Sokan máig nem értik, miért szakadt be az épület előtti betonjárda olyan mélyen, hogy föltört a felszínre egy máig harcoló német tengeralattjáró.” /Chuck Norris/