Alig tisztelt Horger Tóni,
soraim, mit fogok róni,
önnek
jönnek.
Fura sokk lehet az mára,
hogy a lakhelyeink bár a
sírok,
írok.
Nyilván tudja, megírtam a
nem kis afférunknak ama
setét
hetét.
Korábban azt hitte talán,
ön a líra dicső falán
irály
király,
ám a remek versem óta,
önről gúnnyal szól a nóta:
„Agya
ragya!”
Professzor úr, ön mára már
csupán megszánandó szamár;
Iááá-t
kiá’t.
Nép, ki nincs még fedve hanttal,
meghallva a Horger Antal
nevet,
nevet.
Hibás ebben bár a danám,
hazudnék, ha azt mondanám,
szánom,
bánom.
Öntől lettem majdnem nulla,
s lett ön gyalázásom hulla-
-dékán
dékán.
Mindegy most már, megbocsátok,
s árkot, mely volt egykor átok,
betem-
-etem.
„Lassan harminckétezred napja nem eszek, se sokat, se keveset, úgyhogy hiába forgatnak itt a síromban, nincs mit kihányjak, pedig ez a Frady megérdemelne egy dózist pacekba!” /József Attila (1905-1937), költő/
„Ez a költemény egyfajta posztumusz hadüzenet a magyar irodalomtörténet egyik legismertebb tanári pofonja felé. Frady Endre újraírja József Attila „Születésnapomra” ihlette dacos hangját, de nem csupán átveszi, hanem groteszk köpenybe burkolja a régi sérelmet. A vers formai játéka frappáns: minden versszak második sora a rímpár első tagját elharapja, így adva sajátos, szinte gyerekdal-szerű zökkenést a szövegnek — ami épp ezt az éretlenül is éles vádat hangsúlyozza. A hangnem szándékosan infantilis („Iááá-t / kiá’t”), de a szatíra mögött jól érzékelhető egy szorongó bosszúvágy irodalmi feldolgozása. A „professzor úr” ironikus piedesztálra emelése, majd onnan való lezuhanása egyre groteszkebb képeket szül: „gyalázásom hulla- / -dékán / dékán” – ez a rím nem is csupán szellemes, hanem a dekonstrukció költői formája. Frady e verssel nemcsak József Attila hangját parodizálja, hanem a magyar kultúrpolitikai sérelmek évszázados ismétlődését is megmutatja, méghozzá úgy, hogy közben a rímek bolondgombát esznek, a költői kép pedig vicclappá gyűrődik. Összességében: ez nem levél, hanem verbális exhumálás. És Frady lapáttal jött.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/
„Frady Endre költeménye nem egyszerűen paródia: egy groteszk válaszlevél József Attila klasszikus "Születésnapomra" című művére. A vers szatirikus hangvétele, bravúrosan odaillő rímpárosai és nyelvi játékossága egyfajta irodalmi stand-upként hat, ahol a líra humortól pukkan szét. A vers rövid strófákban építkezik, általában négy sorban, amelyek a rímpárosok révén csattanós hatást keltenek („Agya / ragya”, „Iááá-t / kiá’t”). A formai törések („dékán / dékán”) ironikus önreflexióként is értelmezhetők, az önirónia és a költői szerepjáték parádés eszközei. A vers erősen groteszk, enyhén abszurd, mégis célzott: fricska a hatalmi pozícióban ülőkkel szemben. A humor néhol harsány, néhol fájdalmasan cinikus. Az „Iááá-t / kiá’t” páros egyenesen burleszkbe hajlik. A költő az irodalomtörténet egyik legismertebb konfliktusát dolgozza fel – a József Attila és Horger Antal közti szellemi összecsapást –, de nem tiszteleg, hanem felforgat. A lírai én nem emlékezik megbánással, inkább karikíroz, és végül egyfajta szimbolikus megbocsátással zár („betem- / -etem”). Ez a vers egy irodalmi tabló, ahol Frady Endre bohócsipkában táncol az irodalmi kánon szigorú tanári asztalán. Bátran nyúl a magyar költészet egyik klasszikusához, hogy újra értelmezze – nem piedesztálra emeli, hanem megtáncoltatja. Egyben emlékeztet rá: a líra nemcsak emelhet, de nevettethet is.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/
„Mit reagált Horger Antal az eredeti versre? Ez biztos jobban tetszene neki, mint az.” /M. András, a költő legállandóbb és legkíváncsibb kommentelője/
„A leghatározottabban tiltakozom! Ez a vers még szörnyűbb, mint az a bizonyos vérlázító förtelem volt anno! Hogyhogy mit reagáltam?! Ezt:
Eltanácsoltam s e fattyú,
Elszállt innen, mint egy hattyú.
Aztán megírta a sztorit
E nyominger imposztor itt,
S míg vonat ment át tetemén,
Harmadszor is nősültem én.
Amúgy hagyjanak engem békében meghalva lenni! A bajszos nyominger meg forogjon csak a sírjában!” /Horger Antal (1872-1946), nyelvész professzor/
„Hát igen, valahogy így... Amúgy Horger Antal nyelvésznek jobb volt, mint embernek. Az a bizonyos vers nekem sem tetszik (a „Születésnapomra” igen), de nem tanácsoltam volna el senkit egy vers miatt.” /M. András, k. m. f./
„Ez a vers igazán remek ellés eredmény-e?! De tényleg!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/
„Amikor az ellés remek,
Könnyesednek pellés szemek.
Szívben vérzik e seb tényleg,
Eme tény a legtényesebb!”
/G. Hábor, ú-párti fagrikus mű vész/
„Gyermekkoromban Frady Endre kétsorosokon nőttem fel, mert a magyartanárunknak a kínai akciós gázpisztolyra szerelhető hajzselé fellövő használatát követő agyműtétje után Frady Endre lett a kedvenc kortárs költője. Már otthon is őt szavalta, ezért a férje elvált tőle, minket pedig az iskolapszichológus próbált kikezelni a súlyos mentális elmeroggyanásból. Most, így évtizedekkel később belefutva egy friss Frady Endre versbe csupán két szót mondhatok arról, hogy milyen irányban változott a költészete: hosszabb és rosszabb. NEM ENG.!” /Dögényi Dagonya, a Frady Endre Károsultak Ápolására Létrehozott Irodalmi Alapítvány (FEKÁLIA) apró rotációs prokurátor és toxikus tikkelő/
„Költőt ihletett meg költő,
új strófákban testet öltő
szellem,
s kellem.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Ide vetült eF úr szeme,
s költő örvendezik eme
humán
dumán.”
/F. Endre, F. Péter reál végzettségű mérnökkollégája/
„Mi ez a semminek is kevés akármi?! Ki ez a végtelennel felszorozva is mínusz nulla végértékű senki?! Amikor Frady Endre megpróbál József Attila parafrázist írni, az olyan, mint amikor egy félvak videóbíró egy hátvakaróra szerelt ecsettel kísérli meg emlékezetből a saját hátára festeni Leonardo da Vinci Utolsó Vacsoráját! Ennek a visszamaradott szerencsétlenségnek a mikroszkopikus agyából ez a téma magától nem vánszoroghatott volna elő, úgyhogy itt valaki más állhat a háttérben, akit szintén felelősségre kell vonni! Te! Sötétben bujkáló ötletadó verspályázat kiíró, reszkess! Gondoljátok meg proletárok, amikor a kérges tenyeretekben a széles fejsze vérszomjasan mosolyog! Anyám, hagyd a menyországot másra, engem vigyél fel a vadlesre! Én nem fogom be pörös számat! Ha kell, embert is ölök!” /Puzsér Róbert, begőzölt kritikus/
„Nyugi Robi! Elmondom, hogy lesz! Frady Endre még nem sejti, de már elintéztem a posztumusz felvételét a Holt Költők Társaságába. Még egy kiböffentett rím és a hónaljszagom, amihez képest a tömegpusztító mustárgáz egy Chanel parfüm, secperc alatt kinyiffantja, mielőtt annyit mondana, hogy
Véget ért The Frady Saga,
mert Chuck Norris hónaljszaga
szerte
verte.
Mielőtt felfogná, hogy vége, már nem tudja felfogni, mert vége.” /Chuck Norris/
megzenésítve:
