Drága birsalmasajt, ó!,
Ám üresek kint a tálak,
S zárva van a vasajtó!
Jaj, ejtettek, jaj, tartanak
Konyhán téged rabul ám,
S kezemben csak üres csanak…
Megrázó e fabulám!
Tanmesémben nincs bár mese,
Tan se tán, csak egy eset,
S olvastán ne rágódj te se,
Csupán köpj egy hegyeset!
Ajánlás:
Herceg, hogyha zárt a vasajt-
-ó,
Te se egyél birsalmasajt,
jó?!
„Jó, de én is ajánlok magának valamit költő úr! Meg ne próbáljon még egyszer letegezni, mert nyíllal van tele a tegezem és a végén még a vasajtóhoz szegezem! Ajánlom magamat!” /Herceg Huba, potenciális diktátor/
„Költő úr, a befejezésből úgy látszik, hogy elsajátította az automatikus tárgyeset. Kár, hogy mást nem! Mindenesetre fölöttébb sajnálatos, hogy nem választott valami sokkal jobb alternatív befejezést, ami kevésbé beletörődő, miáltal jobban visszaadná lovasnemzetünk visszafelé nyilazó virtusát, valahogy így:
Gyerünk Béci, Julcsi, Miki,
Törjük be a súlyos vasajt,
S szabadítsuk rögvest mi ki
Azt a bús rab birsalmasajt!
Na, ez talán megmentette volna az egyébként menthetetlen versét attól, amit hivatali kötelességemnél fogva most reagálni vagyok kénytelen: NEM ENG.! Ja, és köpök magára egy hegyeset!”
/Lektorkai Lajos, a Költészeti Öntevékenységtől Példastatuálással Elrettentő Társaság (KÖPET) betanított főcenzora/
„Ki ez a költészetileg kontraszelektált kakadu, aki beleböfög a balladámba?! Ez az alternatív befejezés egyrészt nem illene bele a ritmusképletembe, másrészt agresszíven feloszlatná a balladai homályomat! Lükepék!” /F. Endre, költőgigász/
„Csanak, mi?! Fabula, he?! Csak nem gondolja, hogy minden verséhez elő fogom venni a néprajzi és a kultúrtörténeti nagyszótáramat?! Még jó, hogy itt a Google! A böllér cakkozza ki a lepcses etetőjét! Tudálékos idióta!” /Kortárs Kenéz, a Szürke Állományt Jelentősen Színesítő Alapítványi Gimnázium (SZÁJSZAG) rendszeridegensége miatt kirúgott rendszergazdája/
„Sose gondoltam volna, hogy valaha is verset írnak majd rólam, de azt se, hogyha egyszer mégis, akkor pont ilyet. Hát... nem is tudom, szeretném-e, hogy kinyíljon az a vasajtó...” /a bebörtönzött birsalmasajt/
„Sajt? Pipa. Karcer? Pipa. Homály? Pipa.
De vajon mi köze mindezeknek egymáshoz? Pipa.
És milyen lesz egy felkészületlen kolléga, ha elolvassa? Pipa.”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Két tehén ultizik az út szélén. Arra repül két mókus, mondják nekik:
- Vigyázzatok, mindjárt jön a vonat!
- Nem baj, tudunk úszni.
A tanulság: térdig érő szélben nem lehet cseresznyefát hegeszteni.
...
Mi van, ha én csinálom, trollkodás, ha a Költő úr, akkor meg művészet?!”
/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/
„Rendesek ezek a mérnökkollégák, akik inkább felfalazzák a köntört, minthogy tűzokádó vehemenciával nyíltan elmondják a költő úrnak, hogy hová menjen, de ízibe!” /egy magát megnevezni nem kívánó ismeretlen olvasótábortűzoltóautóvezető/
„Bár a költő szemmel láthatóan nem gondolt arra, hogy érettségi tétellé válása esetén a diákoknak fel kell tenniük és meg is kell válaszolniuk az obligát ’Mit gondolt a költő?’ kérdést, ám ettől eltekintve a mű önmaga helyett beszél, csak azt nehéz megállapítani, hogy pontosan mi mellé is, de hát ezt teszi talányossá a mindent befedő balladai homály. A versből ugyan nem derül ki, de a kíváncsi olvasótábor minden tagját személyesen ismerő ravasz költő által kerülő úton sugallt internetes keresésből már igen, hogy a birsalmasajt a világ legegészségesebb sajtja annak ellenére, hogy nem is sajt. Nem csoda, hogy ekkora titok birtokában fogságban tartják. Gyerekek, jövő órára szabadítsatok ki és egyetek meg egy birsalmasajt!!!” /Csofolák Csabáné Csupacsont Csilla, középiskolai magyartanár/
„Nekiúszván hegyes csőnek,
Kilyukadt a szlovák csónak,
S vizet meregetnek cseh nők,
Kezeikben egy-egy csanak.”
/balladai homályú kancsalrímes falfirka egy csehszlovák börtön tök távoli tengerpartra néző ablakában, ahová soha nem süt be a Nap/
„Mi ez a semmi létezőhöz sem hasonlító értelemmentes miafene?! Mennyire fertőző?! Van-e rá ellenméreg?! Mit gondolt és miért semmit sem, az, aki megírta?! Egyáltalán miért kellett megírnia?! Lehet, hogy Frady Endre nem is létezik, hanem ő is csak egy kínai laboratóriumból ránk szabadított mesterséges algoritmus, amelyik számítógépes vírusként teleírja az internetet versnek látszó szellemi koronavírussal és traumatikus agyzsugorítással visszasüllyeszti az emberiséget a barlangrajz feltalálása előtti állapotába?! Anyám, fogadj vissza a méhedbe, magzat akarok maradni, míg a világ felől elvonul a fradyendreizmus viharfellege!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Hé, Puzsér úr, maga eléggé lenézi a mi szellemi színvonalunkat csak azért, mert nem firkáljuk össze a barlangjainkat! Mindenesetre, ha legközelebb időgépbe ül, ne hozzánk jöjjön, mert úgy ledorongoljuk, mint egy sebzett mamutot!” /egy barlangrajz feltalálása előtti ember/
„Én gyerekkoromban a mamutot nem dorongoltam, hanem felrúgtam a légtérbe, ahol a légsúrlódástól leégett a szőre és olyan omlósra sült a húsa, hogy készételként hullott bele a tátott számba és simán lecsúszott az emésztőrendszerembe a birsalmasajttal csúszóssá tett nyelőcsövemen át. Csak az agyarát kellett péppé zúznom a gyomorizmaimmal.” /Chuck Norris/
