MÁV-líra

Híd és alépítmény hátán

Felépítmény fut és rá tán

Tengelyeknek hada hajtik,

S felügyelik MÁV-os pajtik.

Jó vasutas fel-le ügyel,

Nem sikkadhat semmi ügy el.

Szabályzattal összebékül,

S fenntart fenntartások né’kül.

Folyó hó kezdete körül,

Pályabérnek igen örül,

S fordul, hogyha elég e lé,

Víg arccal a vasút felé.

„Ez a MÁV líra olyan, mintha egy szolgálati szabályzat szabadverse lenne, amit valaki egy peronon írt, miközben a szerelvény már három órája késik. Frady Endre itt a vasút lelkes hivatalnokát próbálja megpoetizálni, de közben az olvasó is úgy érzi, mintha egy állomásfőnöki értekezleten ragadt volna, ahol a líra és a bürokrácia egyesül egy tragikomikus szimbiózisban. A rímek olyan precízen kattognak, mint egy MÁV-dízel az első fagy előtt, a hangulat pedig a „szolgálat közben elszenderedett váltókezelő” és a „fizetésnap előtti kávészünet” között lebeg. Ez a vers tehát nem más, mint egy sínen gördülő szatíra – amelynek mozdonyát a hivatali önirónia fűti, és ami csak azért nem siklik ki, mert Frady a költői nonszensz kalauza is egyben.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „MÁV lírája” egy játékos, szándékosan groteszk versikével idézi meg a magyar vasút világát, ahol a rímek zakatolnak, mint a szerelvények és a nyelvi lelemények néha kisiklanak a jó ízlés sínjeiről. A vers ritmusa lendületes, a szóalkotások („fel-le ügyel”, „fenntart fenntartások né’kül”) humorosak és szándékosan túlzóak. A MÁV világának abszurd romantizálása ironikus éllel bír. A rímek néha erőltetettek, a nyelvi játékok túlburjánzása elhomályosítja a mondanivalót. A „lé” mint fizetés például már-már paródiába hajlik, ami lehet szándékos, de nem minden olvasónak működik. A vers inkább szatíra, mint líra – a vasutas élet groteszk dicsérete, ahol a szabályzat és a pályabér lírai magasságokba emelkedik. Nem klasszikus szépségű költemény, de szórakoztató nyelvi mutatvány. Ha a cél a nevetés és a nyelvi csűrés-csavarás, akkor a „MÁV líra” megérkezett a maga végállomására.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre "MÁV líra" című verse egy rövid, szellemes és anekdotikus hangulatú pillanatkép a magyar vasút világából, ami velős könnyedséggel ragadja meg a MÁV-os életérzést. A vers humoros, kedélyes módon, lírai nyelvezettel ábrázolja a vasúti pályát, a járműveket ("Tengelyeknek hada hajtik") és a vasutasokat. A "MÁV-os pajtik" megszólítás, valamint a "Víg arccal a vasút felé" zárás egyfajta derűs, de sztereotipikus képet fest a dolgozókról. A vers négy soros strófákban, klasszikus, feszes rímes-ritmusos formában íródott (páros rímek: hátán/rá tán, hajtik/pajtik). Ez a feszes, menetelő ritmus illik a vasút egyenletes zakatolásához, de a mondanivaló a forma mögött kissé egyszerűnek tűnik. A költő néhány szójátékkal és csavarral él, mint például a "Szabályzattal összebékül, / S fenntart fenntartások né’kül" sor, ami zseniális csattanóval utal a hivatalos bürokráciára és a munka lényegére. Bár a vers látszólag dicséri a rendet ("Nem sikkadhat semmi ügy el"), a harmadik strófa a fizetésre való fókuszálással ("Pályabérnek igen örül, / S fordul, hogyha elég e lé") finoman utal a vasutasélet anyagi nehézségeire, vagy legalábbis a mindennapi egzisztenciális kérdéseire. A "MÁV líra" egy barátságos, de nem mély költemény. Erénye a szórakoztató, könnyen emészthető nyelvezet és a téma hiteles (de idealizált) megragadása. Tökéletes példája a derűs, alkalmi költészetnek, ami egy adott korszak hangulatát és egy szakma esszenciáját sűríti három rövid strófába.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

A vasúti szakmai nap előadásán bemutatott szakvers:

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/zZhZL0wrPxQ

Lélekemelő líra

Eme líra lélekemel,
Szépség felé hajt most, nem el,
S átmelegít, mint a konyak,
Ha a szívek fogékonyak.

Ölelve a Mindenséget
Szívbe szívet beleéget,
Közjót segít elő e mű,
S repeshet a Nagyérdemű.

Egekben száll már a lélek,
Özönlenek hála-mailek,
Víg hőtől Napkorong is ég
S körtáncol az Emberiség.

Olvasván e lelki lírát,
Angolhoz megy inni ír át,
S létmetamorfózis nyomán
Békés lesz magyar-román.

„Hogy lehetne békés a magyar-román, amikor egy közös Stasi-Securitate aljadék akció eredményeképpen a mi Dárdai Palinkat túszul tartják a háborús bűnök fővárosában, a berlini stadion bunkerében! De majd mi, igazi turultudatú ultrák odatesszük magunkat és nagymagyar tenyérrel lesújtunk! Kiszabadítjuk a Palit és az ő vezetésével visszafoglaljuk Trianont! Még egy sört!” /Hun Huba, futballhuligán és sámándob köbölöző kisiparos/

„Jó látnom, hogy immár magyar-román két jó barát, együtt isszák egymás borát! Legalább nem kell külön-külön hajkurásznom őket, ha vért akarok szipolyozni!” /Vlad Tepes alias Drakula gróf, havasalföldi fejedelem/

„… Nehéz megszólalnom… költő úr… tokáig a könnytócsában… látva, hogy az angol James Smith és az ír Patrick O’Henry együtt hánytak a kertem végében… és most… most egymást átölelve alszanak a disznóólban… Köszönöm ezt a lélekemelő pillanatot!” /George McDonald, skót viszkidíler és kertszomszéd/

„Amint felszállt közénk e mű, megszférákzenésítettük és az angyalok kara már gyakorolja, hogy elindulhasson ezzel az új kozmikus slágerrel az Intergalaktikus Dalfesztiválon és elnyerjék vele a Mennyei Giga címet.” /Líria, lantangyal és mennyei slágergyártó lény/

„Röpdösök, repesek! Ez a vers-hidegzuhany-injekció kombó nekem nagyon bejön…” /özv. Nagyérdemű Nándorné Mindenség Margit, döblingi elmegyógyintézeti ápolt/

„Nem körtáncolok, csak menet közben emigrált a hintáslegény és nincs, aki leállítsa ezt az átkozott ringlispílt! A légsúrlódástól már a kontyom is ég! Segítsééééég!!! Ki akarok száááááá…” /Emberiség Elemérné Napkorong Nutella, műkörmös és műkontyos/

„A lélek húrjait mesterien pengető költő mesés mennybemeneteli metaforájával a profán rögvalóságból mintegy az éterbe emelkedik. A népek közötti megbékélés látomása a művet kozmikus patinával vonja be. A páros rímek összetartozást kifejező ereje teremt kohéziót az eldologiasodás mételyétől széteső ének közös világegyetemi katarzisához. Igazi lélekemelő univerzumlíra!” /Erdei Farkasné Vadász Piroska, nagymama és kisnyugdíjas magyartanár/

„Két dolgot találtam fel, a konyakot meg a Waterpoloo-t, és ezek a kedves magyarok mindkettőért szeretnek. Ha egyszer száműznek, Magyarországon fogok letelepedni.” /Napóleon/

HA MAGYARORSZÁGRA JÖSSZ, NEM IHATOD EL A KONYAKUNKAT! Nemzeti Alkoholizáció /kék óriásplakát/

„Mi ez a babarózsaszín celebsziruppal leöntött lírabibircsók az irodalom testén?! Mi ez a cukrozott médiamocsárban negédesen önkellető gennyvers?! Anyám már majdnem bedőlt ennek a helyeskedő bájgúnárkodásnak, de még idejében nekitámasztottam a haraghajtású keresztvízleszedőmnek! Most meg azon siránkozik, hogy az a snájdig Pali gyerek egy Herta nevű német nő miatt cserbenhagyta az országot! Mindegy, a románokat Palival, vagy Pali nélkül, de úgy megverjük, mint ahogy a balsors minket ezzel a szakmányban verselő Frady Endrével! Ceterum censeo Fradyendrem esse delendam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hej, hány lélektelen lélekkufár gaz lelke szállt már a szférák zenéjét túlhangrobbanva ki a világűrbe, amikor bolygótisztítás közben alájuk rúgtam!” /Chuck Norris/

Rímkabát

Ragrímálló rímkabát
(Mit járt izzadtsághab át,
S költőn szőrös delta-kart
Ápolatlan eltakart)
Elszakadt ez éjjelen...
S így jött el e mély jelen,
Hol szabadvers szelleme
Les: lírámat ellem-e?

Ha megszülöm, befalja
Irodalom legalja.

Hagyományos vers

Hagyományos verset írok.
Nem lesznek benne se zsírok,
Se négylevű lóheringek,
Ily témákban nem keringek.

Nincs most se bél, se vízipók,
Se zsizsikes balettcipók,
Csak líra és bús poézis,
S keserűn sír még a méz is.

Költeményem lélekemel,
Ide vágyódsz hozzá, nem el.
S miként vodkaillat Grisát,
Úgy jár majd a katarzis át.