Óraállító dal

Miben hasonlít majd Berlin,

Párizs, Budapest és Prága?

Tekernek az óra-verklin,

Mert a múló idő drága!

Hajnal kettő lesz, még setét,

Fontos, ami pontos: három

Legyen seperc; nem mű e tét!

Eme tettet alig várom!

     refr.:

     Hallod édes párom,

     Kettő helyett három,

     Idősávunk máris

     Télis helyett nyáris!

Állítás vásárnap leszesz,

Bajban lőn, ki borát issza!

Torkodon ne csússzék le szesz,

Hogy előre menj, ne vissza!

     refr.:

     Hallod édes párom,

     Kettő helyett három,

     Idősávunk máris

     Télis helyett nyáris!

„Minek állítsak előre órát csak azért, hogy egy fél év múlva meg visszaállítsam?! Legfeljebb most pár hónapig mindenhonnan elkések! Ej, ráérek arra még! Én különben is csak egy órával leszek lemaradva a világtól, míg Magyarország sujtásos évtizedekkel!” /vitéz Kismutatóssy Nagymutatós Patópál, Etelköz vármegye főispánja/

„Akinek nincs önmagától átálló órája, az annyit is ér!” /Gázár Ányos, mindigmindenminiszter/

„Mit állítunk? Alanyi költészet állítmányi remeke. Elannyira, hogy kutyát nem zavarja, ha a leszesz (leszel), meg a lőn (lett) nem passzol tökélesen, hisz a költő már nem aktív focista, ami volt, elmúlt, az órát meg mostanság előre állítjuk, nem hátra. Ká (nem az ügynök, hanem a kígyó) szerint viszont csakis a múlton érdemes töprengeni, mert ami volt, az lesz is, és ami van, az nem más, mint egy régesrégi, elfelejtett esztendő.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Úúúúú... humán kolléga! Ezek a régi jó bölcsészkari párlatok a vízipipához, amelyek hómofiszban segítik az ellazulást és kommentelés közben is odateszik a piapultra piedesztálra a pszichedeliát!” /F. Endre, költőgigász/

„Mindig szívesen segítek, ha a szellem mezején kell bekeríteni legelőt... de azért ne hívj 0 óra kettő perckor!” /F. Péter, k. m. f./

„Csak remélni tudom, hogy álmomban ritkán fonálom tele a kommentszekciómat.” /F. Endre, aki humán kollégát 0 óra kettő perckor kelt, mint fent/

„ - Magyarország előre megy, nem hátra! - Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.

Bízzunk benne, az időt nehéz visszapörgetni!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas időutazó/

„Ház úr, ez bár más kávéház,

Állambá’ tán nem ÁVH-z,

Sújtó ökle pár vármegye;

Fusson, kalapját már vegye!

De ne hátra, legelőre,

Ki a stájer legelőre!”

/Habsburgerking Hóbelevancz, a Ház Mentő Csapat (HMCS) hadtápfőnöke/

„Stájerország, aminek Graz a fővárosa?! Mire célozgat, brüsszelita bérrettegő, széllelbélelt trónszékelő Habsburgerking elvtárs?! Maga már ne foglalkozzon órákkal, mert a percei meg vannak ám számlálva!” /Csávás Kálmán vezéróranagy, az Osztrák Császármorzsákat Megrendszabályozó Állami Nyűgnökség (OCSMÁNY) sepercembere/

„Jó lesz az óraátállítás, egy órával tovább lesz világos, lehet szabadtéri társasjátékozást szervezni. Szervezek is jövő szerdára.” /M. András, a költő legállandóbb és legvilágoskedvelőbb kommentelője/

Világos, eM úr?! Világos?! Világosnál le kell tenni a fegyvert! Hogy fogunk így harcolni a délutáni sötétség ellen?! Maga nem tudta, hogy a jövő szerda a dán patikusok világnapja?! Ahogy a méltán elfeledett skandináv költőnő, Lærke Kardkikaard írta halála utáni első kedden egy gyógyszertár előtti sor mellett fekve:

     Ez a remek dán szer

     Megérkezik szerdán.

Eme művén kívül szerencsére csak a madárral lövöldöző társasjátékos műve maradt ránk, de reméljük előbb-utóbb az is elmúlik:

     Madárlövő társasjáték

     Kelléke a játék sas tár.

A költőnő jelenleg is ott oszlik, ahol elhagyta magát. Valaki bűzlik Dániában.” /Helsingøri Hamletné Kappan Hága, az Össznépi Dán Értelemzavarást Mumifikáló Alapítvány (ÖDÉMA) zokszócsöve/

„Senki se felejtsen el vasárnap egy órával kevesebbet aludni! Ahogy az alkalomra kiadott pápai körlevél (magyarul: enciklika) figyelmeztet:

     Korábban lőn vala a mise,

     Ne késsetek ti se, mi se!

     S ne kérdjétek, ez semmis-e!

Hát hogyan is lehetne semmis egy pápai körlevél (magyarul: enciklika), nemdebár felebarátaim?!” /Fele barát, a badacsonyi szürkebarátfüle rend lekvárzsibbasztója és ciszterna cizellátora/

„Az idő soha-soha meg nem áll, az órák róják szüntelen az útjukat, a pillanat úgy illan, tovaszáll, mint gyors folyón suhanó hab, épp annyi csak... a pillanat...” /St. Irlitz Tutta, szovjet vértanú/

„Mi ez a verssorosbérenc agyvákuum pumpa, ez az antiidőálló woke-elmevírus?! Ki ez a óratoxikus maszkos maszkulintalanság?! Akinek két anyja van és hármat szeretne, az keljen fel vasárnap hajnali kettőkor, hogy háromra állítsa az óráját! Világ tudósai, szüljétek meg az immunválaszt Frady Endrére! Téridőszámítástechnikusok, előre a féreglyukakból előbújó digitális lincskampányért! Pontosvesszőfusson, aki ellenszegül! Nővérke, hol a nyugiszurim?! Áááááááá…” /Puzsér Róbert, a tavaszi fáradhatatlanságtól idegalapilag kritikus tömegvonzat/

„Nekem nincs szükségem óraállításra, az idő alkalmazkodik hozzám.” /Chuck Norris/