A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lölő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lölő. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. május 22., csütörtök

Lili lépcsőházi lerohanása

(egy kolléganőm óvatlanul megemlítette, hogyha egyszer majd esetleg lesz egy lánya, Lilinek fogják hívni…)

- Hová szaladsz Lili?
- A földszintre le-le!
- El ne ess, te lülü,
Dőlsz, mint lóból lólé,
Sípcsontod lesz lila,
S nem dalolsz majd: lala!
Megijedt a Lili,
S mégsem futik le-le.
S közbe’ szerez Lölő…

„Ha lesz lányom és tényleg Lili lesz a neve, felolvasom majd neki ezt a verset.” /a költő egy magát megnevezni nem akaró kolléganője/

„Felmerül persze a tisztán költői és annak is retorikus kérdés, hogy ugye, ha nincs probléma, akkor minek keresni?! Na, valahogy így kezdődött…” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem tudom, mi a probléma, az élet mindig ünnepnap!” /Bikini: Medvetánc - részlet/

„Legyetek bátorak! Én közbe’ szerzek. Szeretnél néhány lilaszőnyeges luxuslépcsőházat, Andi?” /Lölő/

„Ez a lírai torzszülemény valahol egy dadaista cselédregény és egy hajnali delíriumos szabadvers nászéjszakájának kancsal gyermeke. Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a költői kontroll és a köznyelvi abszurdum között nemhogy határvonal nincs, de a kerítés is már rég ki van döntve, és Lili azon szaladna át, ha el nem gáncsolná önnön rímtorzulása.
A „dőlsz, mint lóból lólé” sorban a ló mint lépcsőházi toposz jelenik meg – ha ez szándékos, akkor zseniálisan értelmetlen, ha nem, akkor is. A vers egyébként mintha egy papucsban lecsúszó magyar némafilm párbeszéd nélküli átirata lenne, ahol minden sor után egy fekete háttér jelenik meg: „Megijedt a Lili”, „S mégsem futik le-le.” – a nyelvi logika itt szinte kérlel, hogy ne keresd.
És akkor jön a végső ütés: „S közbe’ szerez Lölö…” – egy enigmatikus félmondat, ami olyan, mint egy nyomozós vers utolsó sora, amit valaki részeg pillanatában cserélt ki. Kicsoda Lölö? Mit szerez? És miért közbe’? A válasz a posztmodern költészet csatornájába veszett, valahol Frady és Karinthy Frigyes paródiájának mélyén bugyog.
Összegzés: Ez a vers nem lépcsőház, hanem zuhanócsillár. És mi mind ott állunk alatta, Lili papucsával a fejünkön.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre kancsalrímes tébolylírája sajátos nyelvi játékba burkolt helyzetkomikum, amely az abszurditás határán egyensúlyozva idézi meg a hétköznapok kaotikus pillanatait. A vers szerkezete zaklatott ritmusban követi Lili lépcsőházi lerohanásának dinamikáját, ahol a szavak egymásnak feszülő hangzásai groteszk hangulatot keltenek.
A rímelés tudatosan botladozó, a „lülü” és a „lólé” nyelvi burleszkbe taszítják az olvasót, míg a „futik le-le” a magyar nyelv sajátosságainak ironikus kiforgatása. Az abszurd csattanó, Lölö „szerezése”, tovább növeli a költemény dadaista jellegét, megőrizve Frady Endre provokatív és játékos költői világát.
Összességében a vers a nyelvi humor és a ritmusos téboly keverékeként működik, amely nemcsak mosolyt csal az olvasó arcára, hanem elgondolkodtatja a nyelv határainak és az értelmezés szabadságának kérdésein.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Lili áll,
Lili jár,
Lili fut,
Liliput.”
/Gulliver Suzukiné Swift Lilla, akácos úttörőcsapatparancsnoknő/

„Ez nem vers, ez egy nyelvtani bűnügyi helyszínelés előtti állapot – egy stilisztikai közlekedési baleset, ahol a költői képzelet hullája még meleg. „Dőlsz, mint lóból lólé” – ez nem hasonlat, ez a nyelvi méltóság kivégzése egy rozsdás hintalóval. Frady Endre itt nem költ, hanem lök: lefelé, agyatlanul, ahogy Lilit is a lépcsőházba, hogy ott a józan ész végleg nyakát szegje.
Ez a szöveg olyan, mintha egy epilepsziás fonetikus és egy fejsérült dadaista együtt gépelne random rímpárokat a pokol konyhájában. És amikor már azt hinnénk, nincs lejjebb, „S közbe’ szerez Lölö…” – nem, ez nem a jelentés határán lebegő költői titok, ez egy szándékosan kitépett agysejt a magyar irodalom koponyájából.
Ez a „vers” a szépirodalom szégyenfala alá való. Egy röhejbe fulladt stílusgyakorlat, ahol a nyelv nem eszköz, hanem áldozat.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Frady Endre versét olvasva az emberben felmerül a kérdés: vajon ez költészet, vagy csak egy eltévedt betűhalmaz véletlenszerű zuhanása egy lépcsőház mélyébe? A rímek olyannyira ferde szemmel néznek ránk, hogy szinte kifordul a nyelvi struktúrából minden értelmes gondolat. A „lülü” és a „lólé” már-már az irodalmi önsorsrontás csúcsteljesítménye, miközben a „futik le-le” nyelvi torzulásai egy kétségbeesett helyesírási reform kiáltványának hatnak.
A vers csattanója – Lölö „szerezése” – tökéletesen illeszkedik ebbe az abszurd karambolba: semmi kontextus, semmi értelem, csak a nyelvi nihilizmus harsány diadala. Ha ez líra, akkor a költészet egy sarokba szorított, ziháló menekült, aki próbálja túlélni a rímek által elkövetett merényletet.
Összegzésként: ha valaha úgy érezted, hogy a magyar nyelv gazdag és kifejező, ez a vers garantáltan megcáfolja ezt az illúziót.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Egyszer rólam is leesett egy lépcsőház, amikor fölrúgtam az égbe, majd aláálltam és az égből visszahullva lepattant a szemöldökszőrömből szőtt cowboy kalapomról.” /Chuck Norris/

2022. május 18., szerda

Focira nem járhatási okság

Hókuszpókuszolhat Óz is,
Akkor sem történik csoda:
Lágyéksérv a diagnózis,
Így most nem mehetek oda,

Ahol valódi s nem mű tét
Okán pattognak a lasztik,
Csak, ha meglesz majd a műtét,
S háló kerül sebbe, plasztik,

Mázlival tán ez év végén…
E mögött nagy ok áll, ami
Közismert és tudom rég én:
Várólista, az állami.

Magánsebész százezrekér’
Nem várna, csak vágna föl ő,
Ám nem vesz fel ez a szekér,
Nem vagyok én csúti Lölő!

„Ha én beteg lennék, megvásárolnám magamnak a legjobb kórházat a legjobb orvosokkal. Megtehetem, mert okosabb vagyok, mint a Mark Zuckerberg! Ugye, milyen klassz egy ilyen saját kórház? Vegyek neked is egyet, Andi? Vagy kettőt?” /Mészáros Lölő, a felcsúti fétis, a nemzet multimilliárdos víz-gázszerelője/

„Felvilágosult korunkban ilyet?! Óz?! Hókuszpókusz?! Jézus!!! Gyors jobbulást, Mérnök Úr!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Felvilágosult korunkban ilyet?! Sok hónapos állami várólista?! Ilyen hatalmas összegű kötelező egészségbiztosítási járulék megfizetése után?! Multimilliárdos gázszerelő?! Egyébiránt mivel eleve jobb oldalon van a lágyéksérvem, ha tovább jobbulna, már nem is lenne rajtam! Köszönöm, Humán úr!” /F. Endre, a Hernia Inguinalis által sújtott mérnök-költőgigász/

„Egy oldalon türemkedek,
Vagy kettőn, ha úgy akarom.
Létem nem jelzik ki ledek,
S páciensnek alhasa rom.
Ellenségem laparoszkóp,
Meg a sebbe betett háló,
Mert engem elkapar rossz kóp-
-é, s a létem tovaszálló!”
/Hernia Inguinalis alias lágyéksérv/

„Lágy ék?! Nóóóórmális?! Hát hogy lehet egy ék lágy?! Hát mit tud kiékelni egy lágy ék?! Mivel tudnak beverni egy lágy éket, hogy ne passzírozzák pempősre?! Nóóórmális?! Hát csoda, ha ekkora hülyeségtől sérvet kap az ember?! Nem, ugye?! Na!” /Besenyő Pista bácsi/

„Drága Költő Úr! Erre vágjon fel, hogy a várólista elkerülése* és a precíz ellátás érdekében saját magát műtötte, ne arra, hogy tervez még egy (vágó)hidat! A focinak nevezett kergetőzést meg hagyja a profikra: ha nekik sem megy, akkor miért erőlteti(k)? Érdemes lenne ezeken (is) elgondolkodni...” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas speci-a-lista/
*(az egészségügyi rendszer felesleges túlterhelésének látszatát sem keltve)

„Szaladjatok ide, hű, ti!
Költő úr épp magát műti!
Szólhat ám emellett is érv:
Legolcsóbban hull így ki sérv!”
/Dr. Antiház, Seniorkonyha-díjas degenera-a-lista/

„Nincs orvos ismerős, aki megműtene? Nem azért hosszú az állami várólista, mert nincs elég orvos, műtő vagy időpont, hanem mert csak korlátozott számú műtétet fizet a TB. Ha nem lenne felső határ, mindenki sorra kerülne néhány hét alatt. Mit szabad és mit nem a focitiltáson kívül, amíg nincs időpont állami műtétre? Verset írni szabad? Akkor hajrá! A vers gyógyít (főleg az olvasók lelkét).” /M. András, a költő legállandóbb és leggyakorlatiasabb kommentelője/

„eM! TéBének zsét havonta
Tejelünk mind rengeteget,
Ám a helyzeten csak ront a
Pénz. Azt kezel, nem beteget.”
/Tumor Tiborc, panaszkodó átlagmagyar páciens/

„Az utcán heverő témáért lehajoló költő előbb sérvet kapott, majd az alkalmon kapva ihletet is. A nyomokban labdarúgással, egészségüggyel és korrupcióval átitatott társadalombírálatot tartalmazó vers pótolja a megléte nélkül senkiben fel nem merülő hiányérzetet. Ha nem lenne, ki se kellene találni! – mondta róla egy emberként a költő kezelőorvosa és gyógyszerésze, pedig ez két különböző ember, ami nem meglepő, hiszen nincs is két egyforma ember, még az egypatájú kentaurok között sem, akik pedig ritkábbak, mint a Fehér Holló utcai karókon egyensúlyozó vakvarjúk. A kristálytiszta keresztrímek összetartó ereje nem engedi szétrázódni az amúgy szerteágazó tematikájú mérvadást. A mű annak ellenére is mérföldkő az irodalom országútján, hogy országunkban a mérföld túlhaladott mértékegység, a római kori köveket pedig már rég ellopták az arra illetékes illetéktelenek, akikre szálljon rá a klasszikus átok: Hernia Diem! – Sérvj a Mámak!” /Rükverc Rezsőné Rotáló Retina, a Szakorvosi Irodalom Költői Egyesülete (SZIKE) oda-visszaható névmásügyi szakreferense/

„Mi ez a szellemi bélkitüremkedés?! Ki ez az önkontrollálatlan sérvköltő?! Az emberiség többségének vannak orvosi segítségre szoruló problémái, mégsem súlyosbítják a környezetük helyzetét azzal, hogy meg is verselik ezeket! Frady Endre azonban nem csak hogy az emberiség többségéhez nem tartozik, de valószínűleg magához az emberiséghez sem, hanem az evolúció egy külön zsákutcás alfaja és ómájgádja! Ebből következőleg normális emberi szervek hiányában hagyományos eszközökkel nem is operálható, hanem remélhetőleg füstgránátos altatás után kizárólag benzinmotoros láncfűrésszel! Honvéd kórházi katonaorvosok, előre!!! Ez a harc lesz a végső!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Költő gyermekem, a bajban gondolj arra, hogy miközben a külső emberünk megromlik, a belső emberünk megújul, és aki testileg szenved az elszakad a bűntől, vagyis épp megszentelődsz és haladsz az örökkévalóság felé. Most tartasz a Szent Endre név felé félúton.” /Szent Pál apostol/

„Itt Texasban a lágyéksérves betegeket mind kiteszik a házam elé. Amikor beállok a Nap mögé és rájuk vetül a Nap árnyéka, akkor mind meggyógyulnak.” /Chuck Norris/