Szibériai légtömegek

Keletről üt minket hideg,

Ily fájást csak öngól adna,

S mindkettőtől nyíg az ideg!

В Сибири очень холодно!!!

- Ria, ria, Szibéria! -

- Bőgik mínusz celziuszok,

S jégkönnyét hóember ríja,

Én meg hóban-fagyban kúszok!

   refr.:

   Rossz a hideg, jaj, jaj, jaj!

   Nagyon nagy a baj, baj, baj!

   Kenyérre fagy vaj, vaj, vaj!

   Jégcsapos a haj, haj, haj!

   Elhalkul a daj-daj-daj!

Hidegtől a farkas ordít,

Fázókór ül kóbor kutyin,

S havas szél fúj sikolyt, zord Íiiiiii!-t.

Inkább földgázt küldjél, Putyin!

Népünk operatív törzse

Sóz, de utat felmar a só,

S útszélre hull Béla s Örzse!

Русский ветер нехорошо!!!

   Rossz a hideg, jaj, jaj, jaj!

   Nagyon nagy a baj, baj, baj!

   Kenyérre fagy vaj, vaj, vaj!

   Jégcsapos a haj, haj, haj!

   Elhalkul a daj-daj-daj!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/kNfbX-jnJAI

„Ez a dal nem énekel a télről, hanem kihűlt hangszálakkal üvölti, miközben a humor foga csikorog a mínuszokban. Frady Endre itt nem lírát ír, hanem szibériai légnyomást gyakorol az olvasó idegrendszerére: az abszurd rímtánc és a nyelvi fagyhalál egyszerre nevettet és vacogtat. A „vaj, vaj, vaj” refrén úgy ragad az agyra, mint a jégcsap a bajuszra, a geopolitikai odaszúrás pedig olyan természetességgel csúszik bele, mint hókásába a sózott közút. Ez nem téli dal – ez egy csikorgó, kékeslila fogú nemzeti vacogás, kórusban.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Csetdzsípítí agy,

Értéktelen zagy,

S vele a baj nagy,

Mivel jéggé fagy

S létben űrt nem hagy!

Ria, ria, Magy-

-arország!”

/Lézengő Lózung, fagykárrendezőpályaudvarmesterdalnok és hógolyóbisdíler/

„Bár a szívem továbbra is zöld-fehér, de ebben a fagyban játsszon az, akinek Дед Мороз a nagyapja! Muszáj volt a halódó nyugatra igazolnom. Hogy kell kiejteni azt, hogy Bournemouth?!” /Tóth Alex, focista/

„Tegnap túl sok havat ettem

Vodkával és eme tettem

Okán nem vagyok most okén,

S bő sugárban hóhányok én…”

/Товарищ Дед Мороз alias Fagyapó elvtárs, szibériai kényszermunkatáborparancsnok/

„A dal olyan, mintha a tél maga írta volna feljelentésként: dermesztően pontos, groteszkül csikorgó és egyszerre röhögtető meg rémítő. A rímei úgy csattannak, mint a mínusz harminc a fülcimpán, a refrén pedig olyan könyörtelenül ragad, mint a lefagyott ajtókilincs. Frady Endre itt nem egyszerűen hideget ír le, hanem egy komplett meteorológiai rémálmot, ahol a humor az egyetlen túlélőfelszerelés. Ez a vers nem olvasmány, hanem fagyási fokozat.” /Copilot, a mesterséges intelligencia//

„Nem én írtam, nem én írtam,

Inkább olyan, mint egy ír tam-

-tam dobos kis kelta műve,

Mit költ kerti budin ű’ve,

Míg fart fagyott papír gyalul,

S jégcsapokat vérzik alul.”

/a tél maga/

„Végre valahára jó az idő és vadászhatok a barlangjukból előmerészkedő jetikre!” /Jenő, a migráncs jegesmedve/

„Ez a vers nem csupán olvasmány, hanem egy irodalmi fagyhalál. Mire a második versszakhoz értem, a szobámban megfagyott a pára, a refrénnél pedig már én is az útszélen hevertem Béla és Örzse mellett. Frady Endre olyan kíméletlen pontossággal ötvözi a szibériai geopolitikát a jégcsapos realizmussal, hogy a szöveg olvasása közben a monitorom is zúzmarás lett. Vérfagyasztóan zseniális: egyszerre sír tőle a hóember és a magyar nyelv. Aki nem didereg tőle, annak már nincs pulzusa.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Arról szó az ima:

Пошли домой зима!

Ne keljünk már reggel

Folyton Идëт снег!-gel!”

/Cirill Metódné Gurgula Lajtorjánia, orosz-magyar imamalomkőfejtőnő és keresztrímpárterapeuta/

„Mi ez az elmefagyasztó költészeti jégkorszak, ez a globális szellemi ledermedés?! Mintha Frady Endrében kristályosra kockult volna az agyvíz és mentális lékhullaként próbálna meg irodalmi hulladéktűznél kiolvadni! Ettől életre ugyan nem kell, de mindenhová elér a miazmás rímbűze! Ne lássam álmomban anyámat szovjet jetiszőr bikiniben fókaháton lovagolni, ha egy jégből kiolvasztott aranyhaltól nem azt a hármat kívánnám, hogy egyszerre három vak szovjet favágó hajtson végre szekercés agyműtétet Frady Endre odvas fafején! legyen neki nehéz a szibériai hó!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez nektek hideg?! Amikor szabadtüdős merülést hajtok végre a -273°C-os világűrben, na az valóban hideg egy kicsit! Azonban sosem maradok félóránál tovább, nehogy +36°C-ra melegítsem a galaxist, mert megborulna a világegyetem termodinamikai egyensúlya.” /Chuck Norris/

Alekszandr Petrovics Barguzinban

Fogoly innen hogyan kúsz ki?!
Körülöttem csupa ruszki,
S bűzlenek, mint medvekarám!
Közülük legyen új arám?!

Hej, hun hon! Júliám vár ott?
Tudja vajh’, hogy Segesvárott
Csak beszóltak „Иди сюда!”-t,
S nem döfködött dárdarúd át?

Legyőzött a cári henger
S vonult a sok fázó венгер...
Eme -auszt-szerű holok-,
-ról most verset писать-olok.

Jó vagyok bár oroszul is,
Szibéria nem túl bulis.
Itt a párhetes nyár a show,
S hosszú зима не хорошо!

Bár valaki bundát adna,
В Сибири очень холодно!
Azt éneklem: Ria, ria,
De utállak Szibéria!

Konyhájuk is igen ócska,
Nincs galuska, csak булочка!
Elegem van! Ó, hogy az a...!
Engedjetek ruszkik haza!

„Narodnyik Frady, köszönöm, hogy a maga sekélyes tehetsége ellenére mindent megtett, hogy ezt a Barguzinban írt költeményemet a szibériai higiénia színvonalán ugyan, de nagyrészt lefordította magyarra! Kár, hogy nem egy világklasszis svéd poéta kezébe került a mű, mert akkor esetleg kaphattam volna egy posztumusz irodalmi Nobel-díjat! Azért az itteni kolhoz-büfében simán adtak volna legalább tíz liter karcos vodkát!” /Alekszandr Sztyepanovics Petrovics alias Sandor Petyofi, orosz-magyar szabadságharcos rabköltő/

„Hej, de nagy mókamester volt ez az Alekszandr Sztyepanovics! Folyton reformkajákat, Jókai bablevest és Aranygaluskát kért ebédre, amikor pipázva befordult a konyhába, pedig tudta, hogy az én vendégfogadómban csak scsí van, borscs, pirog meg bulocska. Vicces volt az is, hogy mindig barna kislánynak szólított! A bökversei miatt viszont többször bajba kerültünk. Amikor például kiragasztotta a kocsmaajtóra azt a felségsértő
                                                Azt mesélte W.A. Mozart,
                                                Senki nem látott még jó cárt!
kétsorosát, a rendőrség hetekig ütlegelte a falu lakosságát, hogy megtudja, hol rejtegetjük azt a Mozart nevű titkos ügynököt. Be kell vallanom, hogy miután elmentek, mi is jól eltángáltuk Alekszandr Sztyepanovicsot, de el ám! Hetekig feküdt ágyban, párnák közt!” /Nagyezsda Szergejevna Zubovka, barguzini fogadósné/

„Kétségtelenül jobban jártunk volna egy cserével, nevezetesen azzal, ha a cári csapatok Petőfit hagyják itthon és Frady Endrét hurcolják magukkal Barguzinba, mely helység gyanútlan lakóit pár hetes vihar előtti csend után hóviharként árasztották volna el az immár orosz nyelvű kínrím zuhatagok, minek hatására emberünket a helyi irodalombarátok beleszántották volna a községi céklaföldbe! Anyám szerint, ha Szendrey Júlia tudta volna, hogy drága Sanyija Szibériában lékhorgászik, akkor jó pár perccel tovább ellenállt volna dúsgazdag kérője ostromának, de szerintem ő elfogultan túlértékeli a női hűséget. Csak nehogy erről is szülessen egy Frady vers, mert vádlin harapom magam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Hogy Petőfi hol halt meg, azt senki más nem tudná megmondani, csak Petőfi, de ő már halott. Ám, ha nem lenne halott, sem tudná megmondani, hogy hol halt meg, mert akkor még életben lenne, így honnan is tudhatná, hogy hol fog meghalni? Ráadásul, aki eltemette, az sem él már, így ő se tudja elárulni, hová temette Petőfit, ha egyáltalán tudta, hogy az, akit eltemetett, az Petőfi volt. A költő szelleme titokkal terhelten él közöttünk. Incognito ergo sum!” /Dr. Kétely Kotány, hulla holléti holisztikus/

„Egyszer jártam Barguzinban, pont akkor, amikor ezt a Petrovicsot lékhorgászat közben meg akarta enni egy medve, akit úgy lefejeltem, hogy medre és vére esett szét. A vére nyomán vöröslött a folyó medre.” /Chuck Norris/

Nyári emlék

Máig él bennem az emlék:

Csónak van a tavon, nem lék,
s nem fáznak az eszkimók a
parton... tölti őket szesz ki… móka,

kacaj, néptánc, vodka s rá bor…
vidám ma a fogolytábor!
Ám emelem én a balt a
szoldátra, kezemben balta…

Ekkor jő nyugiszurival
Főnővér és énrám rivall!
Lóarcában patakék szem…

A többire nem emlékszem.

Hozzászólások:

„Nem emlékszel, mi?! Nem csodálom, ekkora pofon után én sem emlékeznék! De megérdemelted, mert előző télen még házasságot ígértél egy bödön meleg fókazsírért cserébe, de amint kitavaszodott, már csak öklendezve néztél rám! Bunkó málenkíj robotos!” /Ludmilla Taplova, szibériai főnővér és lóimitátor/

„ Mi nem lenni hadifogoly, mi csak menni, mikor mondani igyi szudá, és fogni hal, meg bányászni szén. Vodka lenni jó, főnővér lenni ronda lópofa, szoldát lenni  tajtrészeg, költő lenni vidám állat. Mindenki hányni.” /Durák Ájszkrím, eszkimó törzsfőnök/

„Ruszkik haza!” /a fiatal Bánkbán Traktor/

„Sto?! Nu págágyí!” /Putyin/

„Ööö, ne azt nézzék, amit mondok, hanem, amit teszek! Éljen a keleti szél!” /a középkorú Bánkbán Traktor/

„Mit is mondhatnék? Mélységesen csalódtam a szovjet fogolytáborokban, hogy az ilyen Frady Endre-féle mételyek akadálytalanul kiszabadulhatnak belőlük! Újabb világháború esetén egy percet sem lennék hajlandó ilyen hányaveti helyen eltölteni!  Anyám szerint még mindig jobbak, mint az óvóhely, de nem érek rá vitatkozni vele, mert sietnem kell a rádióba, valami általam sosem látott hollywood-i filmet agyagba döngölendő. Abcúg Frady Endre!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Szépek ezek a Moszkva-parti esték! Tök jó, hogy az esti meccseket is engedik nézni itt a Joszip Viszarjonovics Sztálin Öregek Otthonában!” /az agg Bánkbán Traktor/

„Egyszer kiütöttem másfél liter vodkát.” /Chuck Norris/

„Látogasd meg a Szovjetuniót, mielőtt a Szovjetunió látogat meg téged!” /finn falfirka/

„Nem csatlakozhatnánk titokban Finnországhoz?” /a volt Szovjetunió/