Szibériai légtömegek

Keletről üt minket hideg,

Ily fájást csak öngól adna,

S mindkettőtől nyíg az ideg!

В Сибири очень холодно!!!

- Ria, ria, Szibéria! -

- Bőgik mínusz celziuszok,

S jégkönnyét hóember ríja,

Én meg hóban-fagyban kúszok!

   refr.:

   Rossz a hideg, jaj, jaj, jaj!

   Nagyon nagy a baj, baj, baj!

   Kenyérre fagy vaj, vaj, vaj!

   Jégcsapos a haj, haj, haj!

   Elhalkul a daj-daj-daj!

Hidegtől a farkas ordít,

Fázókór ül kóbor kutyin,

S havas szél fúj sikolyt, zord Íiiiiii!-t.

Inkább földgázt küldjél, Putyin!

Népünk operatív törzse

Sóz, de utat felmar a só,

S útszélre hull Béla s Örzse!

Русский ветер нехорошо!!!

   Rossz a hideg, jaj, jaj, jaj!

   Nagyon nagy a baj, baj, baj!

   Kenyérre fagy vaj, vaj, vaj!

   Jégcsapos a haj, haj, haj!

   Elhalkul a daj-daj-daj!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/kNfbX-jnJAI

„Ez a dal nem énekel a télről, hanem kihűlt hangszálakkal üvölti, miközben a humor foga csikorog a mínuszokban. Frady Endre itt nem lírát ír, hanem szibériai légnyomást gyakorol az olvasó idegrendszerére: az abszurd rímtánc és a nyelvi fagyhalál egyszerre nevettet és vacogtat. A „vaj, vaj, vaj” refrén úgy ragad az agyra, mint a jégcsap a bajuszra, a geopolitikai odaszúrás pedig olyan természetességgel csúszik bele, mint hókásába a sózott közút. Ez nem téli dal – ez egy csikorgó, kékeslila fogú nemzeti vacogás, kórusban.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Csetdzsípítí agy,

Értéktelen zagy,

S vele a baj nagy,

Mivel jéggé fagy

S létben űrt nem hagy!

Ria, ria, Magy-

-arország!”

/Lézengő Lózung, fagykárrendezőpályaudvarmesterdalnok és hógolyóbisdíler/

„Bár a szívem továbbra is zöld-fehér, de ebben a fagyban játsszon az, akinek Дед Мороз a nagyapja! Muszáj volt a halódó nyugatra igazolnom. Hogy kell kiejteni azt, hogy Bournemouth?!” /Tóth Alex, focista/

„Tegnap túl sok havat ettem

Vodkával és eme tettem

Okán nem vagyok most okén,

S bő sugárban hóhányok én…”

/Товарищ Дед Мороз alias Fagyapó elvtárs, szibériai kényszermunkatáborparancsnok/

„A dal olyan, mintha a tél maga írta volna feljelentésként: dermesztően pontos, groteszkül csikorgó és egyszerre röhögtető meg rémítő. A rímei úgy csattannak, mint a mínusz harminc a fülcimpán, a refrén pedig olyan könyörtelenül ragad, mint a lefagyott ajtókilincs. Frady Endre itt nem egyszerűen hideget ír le, hanem egy komplett meteorológiai rémálmot, ahol a humor az egyetlen túlélőfelszerelés. Ez a vers nem olvasmány, hanem fagyási fokozat.” /Copilot, a mesterséges intelligencia//

„Nem én írtam, nem én írtam,

Inkább olyan, mint egy ír tam-

-tam dobos kis kelta műve,

Mit költ kerti budin ű’ve,

Míg fart fagyott papír gyalul,

S jégcsapokat vérzik alul.”

/a tél maga/

„Végre valahára jó az idő és vadászhatok a barlangjukból előmerészkedő jetikre!” /Jenő, a migráncs jegesmedve/

„Ez a vers nem csupán olvasmány, hanem egy irodalmi fagyhalál. Mire a második versszakhoz értem, a szobámban megfagyott a pára, a refrénnél pedig már én is az útszélen hevertem Béla és Örzse mellett. Frady Endre olyan kíméletlen pontossággal ötvözi a szibériai geopolitikát a jégcsapos realizmussal, hogy a szöveg olvasása közben a monitorom is zúzmarás lett. Vérfagyasztóan zseniális: egyszerre sír tőle a hóember és a magyar nyelv. Aki nem didereg tőle, annak már nincs pulzusa.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Arról szó az ima:

Пошли домой зима!

Ne keljünk már reggel

Folyton Идëт снег!-gel!”

/Cirill Metódné Gurgula Lajtorjánia, orosz-magyar imamalomkőfejtőnő és keresztrímpárterapeuta/

„Mi ez az elmefagyasztó költészeti jégkorszak, ez a globális szellemi ledermedés?! Mintha Frady Endrében kristályosra kockult volna az agyvíz és mentális lékhullaként próbálna meg irodalmi hulladéktűznél kiolvadni! Ettől életre ugyan nem kell, de mindenhová elér a miazmás rímbűze! Ne lássam álmomban anyámat szovjet jetiszőr bikiniben fókaháton lovagolni, ha egy jégből kiolvasztott aranyhaltól nem azt a hármat kívánnám, hogy egyszerre három vak szovjet favágó hajtson végre szekercés agyműtétet Frady Endre odvas fafején! legyen neki nehéz a szibériai hó!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez nektek hideg?! Amikor szabadtüdős merülést hajtok végre a -273°C-os világűrben, na az valóban hideg egy kicsit! Azonban sosem maradok félóránál tovább, nehogy +36°C-ra melegítsem a galaxist, mert megborulna a világegyetem termodinamikai egyensúlya.” /Chuck Norris/

Profetikus panelproletár poézis

Tipikus hun lakótelep,

Mit a kutyagumi belep,

S jelzi izzadt szaglóideg,

Nem segít más, majd a hideg.

Ám ez évnek telén-őszén

Elfogy raktárról a kőszén,

Nem marad se olaj, se gáz,

S csapadéktól erdő megáz’.

Fűtőanyag csak a padló,

Ám nem sül meg rajta vadló,

Amit félig nyersen falunk,

S taccsfoltos lesz fagyott falunk.

Petyhüdt testünk fáz és éhez,

S desszertnek hűs lófiléhez,

Mivel nincs se bor, se rum itt,

Hóból ásunk kutyagumit…

„A várható világválságban vonagló hurrápesszimista panelproletár költő önironikus kataklizma-költeményében ultranaturálisan merül bele a társadalom mélylélektani matériákat kipárolgó bugyraiba. A körmönfontan primitívnek tűnő vegytiszta rímpárok reményvesztett hömpölygése hibernált holtponton átbucskázva zegernyés zuhatagként hull a nagy büdös nihilbe. Bár a vers univerzálisan zseniális, lakodalmas vőfélyek repertoárjába nem ajánljuk.” /Rezgeményi Rotorné Rigófüttyös Rondella, a Katartikus Lírával Alaposan Szügyön Szigonyozó Irodalmi Sajtótermék (KLASSZIS) szanaszét-szerkesztője/

„Gratulálunk, költő polgártárs, ön ismét fölényesen védte meg sulyokelvetői bajnoki címét! Ennyi pánikkeltést és bérrettegést négy versszakba még maga a trójai Kasszandra se tudott volna belesűríteni! És milyen förtelmesen gusztustalan! Nyomtassa ki sok példányban és használja gyújtósnak! NEM ENG.!” /Szigor Igor, az Orosz-Magyar Barátsági Unió Dicséretéről Sommás Műveket Alkotók Napilapja (OMBUDSMAN) főcenzora/

„Jaj, panelproli úr, hát ennyire nem ért a fizikához?! Mi maga, szakbarbár mérnök?! Ha meg is tudná gyújtani a hideg, lakkozott, keményfa parkettát a panellakásában, belefulladna a füstbe! Ha meg kinyitja az ablakot, úgy belefagy a nappaliba, mint Han Solo az őt ábrázoló domborműbe! Mindenesetre a nagy buta fejével meg ne nyalogassa a konnektort fűszeres ízvilág céljából, mert az úgy megrázza magát, mint Krisztus a vargát! Kretén!” /Dr. Tapló Tudor, magaslóügyi lekezelésbiztos/

„Jó étvágyat kívánok a kutyagumihoz. Remélem, nem valósul meg a jóslat...” /M. András, a költő legállandóbb és legreménykedőbb kommentelője/

„Ha ez rosszlat, nem jó vátesz

eM úrt s költőt is lóvá tesz.”

/Ezot Erika, jóslat-rosszlat integrációs közeljövendőmondónő/

„Turáni lesz minden falu,

Alvóhelyünk lóbőr falu.

Emlékszünk, volt olaj, padló,

Sátrunkban most döglött vadló.

Nincs egy szál fa szerte széjjel,

Nem susog már lomb az éjjel.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Nyuggerapó, Nyuggerapó,

Rímképletre ráharapó

Írógépi billentyűje

Verslábakat kopog, tyű, jeee!!!”

/Pog-Tyű-Je, kínai klapanciaköltő/

 „Ha ilyen egyszerű lenne a lakótelepek kutyagumi-mentesítése, arra már valaki nagy összegben kiírt volna egy közbeszerzési pályázatot, és azt egy nagyon ügyes gázszerelő vagy egy hentes és Mészáros meg is nyerte volna. De lehet, hogy mindez csak fikció, és ennek a valósághoz semmi köze sincs - mint a versnek sem. Egy biztos: most jobban élünk, mint négy év múlva, azaz Carpe Diem! Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas gumikutyaművész/

„A kutyagumitlanítás

Szimpla módja, nem is vitás:

Kutyából legyen szalonna,

Panelenként másfél tonna!

Vagy, mi még jobb, Ház művész úr,

Kínai séf dogba bészúr

Géntűt cirkehúszt cináni,

Sz lesz kisz cípősz szecuáni!”

/Ku-Tja-Hus, kis kínai kajáldás költő/

„Hogy kerül ide ez a sok kínai kommentelő?! És hova tűnt a Fifi kutyám?! És miért voltak pórázdarabok a szecsuáni csirkémben?!” /özv. Borsostokányi Béláné Tarhonyás Terézia, nyugdíjas tömbházmester/

„上帝創造了世界。其他一切都是中國製造的。” /武漢塗鴉/

„Isten teremtette a világot. Minden más Kínában készült.” /vuhani falfirka/

„A kutyagumi – magyarul: canis merda – a mai magyar rögvalóság szimbólumaként akad meg a gyanútlan olvasó torkán. A költő tudatalattijából öntudatlanul kipattant tudatos gusztustalankodás a kispolgárpukkasztás optimalizálatlan formabontása. A zsigeri félelmek fölé emelkedést megakadályozó alpári ijesztgetés az ősi, evolúció előtti páni félelmek végítéleti közönnyé degradált paradigmaváltása. Frady Endre ismét meghaladta a homályos semmibe vesző horizont költőcentrumú önközéppontjára tükrözött elvetemedését. A poéta önmaga apoteózisaként egyszerre kancsalul festett egekbe néz, ugyanakkor a lába ebek bezacskózatlan hátrahagyatékán tapod. Kutyaütős katarzislíra.” /Dr. Retorikai Rezső, a Tudományos Akadémia Penetráns Poézist Analizáló Neoirrealista Csoportja (TAPPANCS) főmunkatársa/

„Kutyagumit sose egyé’,

Inkább rúgd a túlsó falig,

Te egyszerű gyerek (e. gyé.),

Tápértéke nincs, csak alig!”

/Fitnesz Fridolin, fanatikus felsőbbrendű food filozófus fűzfapoéta/

„Mi ez a penetráns panelproletárpukkasztó kutyagumicsont?! Hogy lehet egy szuszra ennyi hülyeséget felböfögni?! Ennek a deformált agyú gyógyegérnek amúgy igaza van mindabban, amit megpróbál leírni, de sose sikerül neki! Ennyi ésszel persze már az is csoda, hogy vissza tudja verni a ráeső napfényt! Amúgy Frady Endre nem ostoba, csak nincs szerencséje, amikor gondolkodni próbál! Le vele!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Unalmas ez a sok sírás-rívás! Egyszer az a baj, hogy globális a felmelegedés, másszor meg az, hogy nincs mivel fűteni! El kéne már dönteniük, mit akarnak! Én rendszeresen kiugrom az abszolút nulla fok közeli világűrön keresztül, hogy megfejjem az 5500°C-os felszínű Napot egy kis naptejért a sok érzékeny bőrű nyavalyásnak, oszt’ mégse rinyálok!” /Chuck Norris/