A következő címkéjű bejegyzések mutatása: evező. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: evező. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. november 14., vasárnap

Nem használ...

Nem használ a jó lecsónak,
Hogyha benne fő egy csónak,
Mert az ínynek nagyon fáj a
Tölgyevező szálkás fája.

Jó lecsónak az sem használ,
Hogyha sűrűbb nádmelasznál;
Szalonnazsír nem kell tonna,
Kínpadra az gyomrot vonna.

Nem lecsónak használ a jó
Mélyen belesüllyedt hajó
Árbocáról málló festék;
Hányósak attól az esték.

Lecsónak használ jót nem a
Belekevert MÁV-os szema-
-forkezelő Rókuska bá’-t
Széltől óvó mókuskabát.

Nem használ a rímköltőnek,
Kit keresztül-kasul lőnek
S belőle sok lecsó spriccel,
Ha ezt elütné egy viccel…

„Kivételesen igazat mond az utolsó versszak. Ha ugyanis szitává vagyunk lőve és a lyukakon spriccelve távozik a nemrég elfogyasztott lecsó, akkor a nevetés csak ront a helyzeten, mert fokozza a lövedékek be- és kimeneti nyílásainál fellépő feszültségeket és visszafordíthatatlan sebszakadásokhoz vezet. Ilyen esetben hasznosabb elájulni és a remélhetőleg hamarosan megérkező mentős szakorvosra bízni magunkat, mint röhögcsélve vicceket mesélni, mintha misem történt volna. Sajnos túl sok a felelőtlen ember, aki ehhez hasonló krízishelyzetekben halálra röhögi magát.” /Dr. Szájtépő Szemölcs, mentőorvos és az Országos Lecsókészítési Túlkapásoktól Óvó Paleolit Orvosok Népgyógyászati Testülete (OLTÓPONT) főszakácsa/

„Ki volt az a megátalkodott idióta, aki ellopta és lecsóba keverte a szemaforállítás közben a széltől is óvó mókuskabátomat, he?! Szitává lövöm a gazembert!” /Reteráti Rókuska bá’, nyugdíjasként továbbszolgáló MÁV alkalmazott/

„A költő ebben a művében játékos közvetlenséggel adja tudtunkra, hogy jelentős különbség van a már-már túlzásba menő tudálékossággal megszabott összetételű lecsó és a ’mindent bele!’ szemléletű Fradi kolbász között. Hogy eközben csónakok tölgyfaevezői szálkásodnak, tonnányi szalonnazsírok sűrűsödnek, süllyedő hajók festékei oldódnak és szemaforkezelő bácsik mókuskabátjai tűnnek el, csupán a Frady Endrétől megszokott bohókás önfeledtség non plus ultrái. Ha lesz vers, amit az emberiség egy időkapszulában az űrbe lőne, ezt feltétlenül vegyék be a tízmillió legesélyesebb közé!” /Fajsúlyos Fityfenéné Mélyenszántó Miabánatka, az Orbitális Költészeti Játékterem (OKJ) megfellebbezhetetlen tótumfaktuma/

„Frady Endre kétségkívül egy jól költő jó költő, de nem az irodalomban, hanem csupán a madaras teszkó önkiszolgáló pénztáránál, ahol a kerekes szekere lecsómentes instant lecsóporral van tele. Verset írni nem tud, de sajnos legalább annyira szeret, mint állatkerti pávián vörös ülepet mutogatni a ketrecénél bámészkodó siserahadnak. Ez a rímdüh nevű kényszerbetegség a modern orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan, de a hagyományos népgyógyászat nyomtalanul el tudja tüntetni egy lecsóillatút böffentő markos legény által megsuhintott szeneslapáttal. A betegség ilyenkor a beteggel együtt szűnik meg. A jövő héten a kopasz, kétajtós szekrény méretű merdzsós és audis fiatalok kóros nemindexelési viszketegségének drasztikus gyógymódjait fogom ismertetni. Népi hagyományőrző viszontlátásra!” /Ősmagyar Ődöng, irodalmi sámántáltos és ősgyula/

„Lecsón felnőtt tonka már ton,
Mondja libát evő Márton
Tele szájjal, ahogy illő…
(Szinkronhangja nem Vass Villő)”
/Lecsóffy Löftény, a tonhalas lecsó feltalálója és népművészeti színfolt/

„Akárki akármit mond, én a lecsót mindig megbolondítom egy kevéske tölgyfaevezős csónakkal, pár tonna szalonnazsírral, némi leázott árbocfestékkel és másfél adag mókuskabáttal. Fokhagymaszörppel és dögkúti rühsodóval felejthetetlen gasztronómia élmény! Nálam vendég szeme és papírzacskója még nem maradt szárazon.” /Békanyuvasztó Bödella, az Okádó Mikádó kisvendéglő tulajdonosa és főszakácsa/

„Lecsót főzni csak foltosan-pépesen, ahogy a csillapítatlan hangrezgéshullám megy a jégen, úgy érdemes! De minek, amikor előfagyasztottan meg lehet venni a moszkvai OlcsóLecsó boltban?” /Dr. Szaft Szaftovics Szaftov, a Joszif Áronovics Attila díjas mirelit lecsó fizikus/

„Nem használ?! Nemhogy nem használ, hanem kifejezetten árt az embernek, ha egy Frady Endre bármely klapanciának akár csak a másfél kilométeres körzetébe is sodorja a kegyetlen balsorsa! Egy merőkanál lecsóban fuldokló leguángyík haláltáncban vonagló farkával csapkodott klaviatúrával összekapcsolt monitoron megjelenő kaotikus betűhalmaz mondanivalója kenterben veri ennek az elmezsugorodott szellemi szafttunkoló életműnek nevezett hagymázas ámokfutását! Ezt a szemenszedett szégyentelenkedést pedig egy benzinmotoros árboc darabológép által megzenésítve vessék egy ismeretlen szájzáras szovjet katonakórus elé!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha éhesek vendéghadaim,
Lesz itt lecsó nagy garmada, ím:
Rájuk nézek s százötven főnek
Összetevők maguktól főnek.”
/Chuck Norris, a nyugger költő/

2020. február 25., kedd

Fárasztó folyami faladikozás

Alattam a faladik
Árral szemben haladik.
Evezőim nehezek,
Így hát ritkán Hehe!-zek.

Csukát látok leszegett
Fejjel űzni keszeget.
Parton zabál rókaraj,
Pofájukban lókaraj.

Rókát rúg ló nővére
S ráfröccsen a bő vére.
Kavarnak e látványok,
Ladik fölött áthányok.

Messze van még bíz’ a dokk,
Úgyhogy bőszen izzadok.
Csuklóm fáj, e kacsónak
Ártalmas a facsónak!

„Jajj, na, ez egész jó. Végre ettől nem kaptam agyvérzést!! Ez igen. A döbbenettől nem is tudok mit mondani...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Árral szemben halad, dik! És vás nincs? Vagy szinesfím? Bármilyen szekercével faragott csónaknál durvább rímeket élvezhetünk ma is. Költő úrnak meg javaslom az evező helyes használatát megtanulni, akkor talán nem fájna a csuklója.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Óhatatlan fáj a kezem,
Dunát, hogyha leevezem!”
/Lapát Lipót, a Vízipék SC vezérevezőse és a Csodapék együttes dalszövegírója/

„Alternatív címajánlat:
1. Ivan Gyenyiszovics egy korhatáros napja 
2. Az öreg halász és az LSD
3. Teremtés 6-9 - kimaradt jelenetek”
/F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Nem a címekkel van a baj, humán polgártárs, hanem a címzettel, akinek az agyára akkora köd telepedett, hogy információt nem indít, nem fogad! Bár már órák óta püföljük a stégen egy faladikkal, még mindig nem érti, mi a baj azzal, hogy költ! Szerintem az életben nem lesz már normális! Se normális nem lesz, se életben…” /Csávás Kálmán gőzagy, a Költőket Lapos Okostojásokká Püfölő Fiatalok (KLOPF) szenior sodrófafelelőse/

„Micsoda három szótagos összecsengések, mekkora önfeledt cizella hömpöly! Frady Endre rusztikus naturalizmusa és életképtelen életképzavara a bel-budai bél-bukolika bőségbugyra! A lábszagú nyelvtani röghöz kötés félunott mosolyú meghaladásával a korát körbeautózó költő a begyöpösödött irodalmi sötétségből új világot teremt: Legyen az igének ike és lett az igének ike; és lett este és lett reggel; nyolcadik nap. Felebarátaim, hehe!-zzünk! Ámen!” /Hozsanna Hubáné Kolosszális Katartika, az Ódeűberhűha Alfaómegailagle Nyűgöző Áhítatos Művészlélek (ÓANYÁM) c. szépirodalmi hovátehetetlenség recenzora/

„Költő úr, árral szemben evezve nem az evezők a nehezek, hanem a haladás, mert visszafelé visz a víz! Akinek pedig ezt nem bírja a kacsója, annak nem a ladikevezés való, hanem a cukormázas takonyhuzigálás!” /Csónakos Csomádé, lónyálberényi ladiklegény/

„Hogyha nyelnék nyers lókarajt,
S lenne zsírból sok fóka rajt’,
Öklendeznék föl rókarajt!”
/Zöldség Zelmud, a Vegán Életmód Reneszánszát Szentséggé Avató Grupp (VÉRSZAG) dietetikus költője/

„Mi ez a szellemi széllel szembe vizelés, ez az ár elleni bértrollkodás?! Inkább faladikozzak egy fertős talján vízesés alján egy koronavírust rám lehelő gondolaénekessel, minthogy anyámnak kelljen újra kiszabadítania a vers (???) hatására szétharapott laptopomat a habzó szájzáram fogságából! Ó, hogy miért muszáj Frady Endre kortársaként hivatalból vizualizálnom a nyúlbogyónyi agyából kiomló összes veszélyes hulladékot?! Könyörgöm, akasszatok fel! De csak annyira, hogy leérjen a lábam!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban egyszer fel faladikoztam a Niagara vízesésen, majd a parton felfaltam egy lókarajjal töltött rókarajt.” /Chuck Norris/