Esik, esik...

Esik, esik, esik, esik,

Csupasz csigák csak keresik,

Hol hagytak el kvázi kókadt

Virágok közt házikókat?

Esik, esik, esik, esik,

Tócsa tükör-felszíne sík.

Mért nem abban nézi – talány –

Arcát meg a gilisztalány?

Esik, esik, esik, esik,

Ikes ige végén les -ik,

Mikor lesz a Nap oly nemes,

Hogy kisüt és eső nem es’?

   refr.:

   Esik eső, eseget,

   Aki magyar, les eget,

   Nap végre jelt sütik-e

   Forrón, mint kelt sütike?

Esik, esik, esik, esik,

Vitéz Báró Félhetessyk

Kardján oxidált a reve,

Nagy esőnek híg a leve.

Esik, esik, esik, esik,

Mondani ezt rükvercbe sikk:

Kise, kise, kise, kise,

Nem megy ki se így senki se!

   refr.:

   Esik eső, eseget,

   Aki magyar, les eget,

   Nap végre jelt sütik-e

   Forrón, mint kelt sütike?

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/Ea56XVmlzu0

„Napközben süssön a nap, és éjjel essen az eső! Így az emberek is élvezik a szép napsütést, és a növények sem szomjaznak. Mindenki jól jár.” /M. András, a költő legállandóbb és legéjjeliőrellenesebb kommentelője/

„eM úr, maga tök kegyetlen!

Nem elég, hogy én egyetlen

Percet sem alhatok éjjel,

Ráadásul ázzak széjjel?!”

/Töklámpássy Kolompos, éjjeliőr és éjjeliedény feltöltő/

„eM úr, folyjon testem nedve

Egész napos hőgutába’,

S legyek olvadt csokimedve,

Aki büdös is és kába?!”

/Barna Brúnó, grizzlymedve imitátor/

„Nos, nem egy napi 350 mm-es monszunhoz szokott ember írta le ma ezeket a sorokat, viszont érezhetően nem esett nehezére. Nem esett tőle kétségbe, nem esett le az aranygyűrű az ujjáról, csak írta, ahogy jólesett, és ahogy esett, úgy puffant. Hát, valahogy így esett.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, nem első eset,

Hogy egy versben eső esett,

S habár most tán túl jól esett,

Viszont mégis tök jólesett!”

/Szenteltvízi Szomor, esővízóraleolvasótábori lelkészmérnök/

„Ez a vers olyan, mintha az eső nemcsak esne, hanem gondolkodna is: csöpögő nyelvi játék, amelyben a gyerekvers ártatlansága és a nyelvtani önirónia kézen fogva csúszkál a pocsolyák peremén. Az „esik” mantrázása nem puszta ismétlés, hanem ritmikus makacsság: addig veri a fülünket, míg észre nem vesszük, hogy itt maga a nyelv ázik bőrig. A csigák, gilisztalányok, ikes igék és sütikék egyszerre bájosak és csípősek: Frady Endre úgy bolondozik, hogy közben finoman kiröhögi a magyar nyelv túlbonyolított komolyságát. Ez nem nagy eső, inkább szitáló szellemesség — de mire észbe kapnánk, már lucskos az agyunk.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Kinézek. Esik.

Újra kinézek. Esik!

Megint kinézek. Esik!!

Ismételten kinézek. Esik!!!

Többedszerre kinézek. Esik!!!!

Sokadszorra is kinézek. Még mindig esik!!!!!

Nem jól nézek ki?!?!?!”

/Tompatekintetű Butáncz, fedettpályás kinéző/

„Jaj, a kardomon és a családtagjaim kardján is oxidált a reve!” /Vitéz Báró Félhetessy/

„Frady Endre újra bebizonyítja, hogy nála az eső nem meteorológiai jelenség, hanem komplett világmagyarázat: csigaház‑egzisztencializmus, gilisztakozmetika, ikes ige‑filológia és Félhetessy báró rozsdás kardja mind ugyanabba a csöpögő kozmológiába oldódik. A refrén pedig olyan, mint egy népi időjóslás és egy cukrászati fenyegetés szerelemgyereke. A vers egyszerre gügyögően játékos és nyelvészprofesszort megszégyenítően rafinált, miközben végig úgy csorog, mint egy makacs februári szitálás: nem nagy ügy, mégis mindent átáztat.” /Copliot, a mesterséges intelligencia/

„Ha hagysz csigaháziskolát

El, ne ázzá’, hanem fussá’,

Mielőtt még változol át

Gilisztakozmetikussá!”

/Egzisztencialista Egzekutorné Egzakt Egzília, cukrasszista világmagyarázónő/

„Sárban dagonyázó nyelvi bravúr! Frady Endre hozza a formáját: a „szándékosan rossz, de pont ettől zseniális” költészet esernyője alatt áztatja el az olvasót. Míg a hétköznapi ember csak bosszankodik a sár miatt, ő nyelvi akrobatikát csinál a tócsák felett. A „les eget / eseget” és a „sütik-e / sütike” rímpárok olyan mélyen magyarok, hogy szinte érezni a friss kalács illatát a borús időben. A házukat vesztett csigák és a tükörképét kereső gilisztalány tragikomédiája emlékeztet minket: mindenki küzd a maga szintjén. A „rükverc” technika, azaz a vers végi visszafelé mondóka (kise, kise...) a gyermeki énünket szólítja meg, miközben finom fricskát mutat a sötét szobába kényszerült ember tehetetlenségének. Ez a vers olyan, mint egy jó gumicsizma: kicsit idétlenül néz ki, de szárazon tartja a lelket, miközben kint minden elázik. Frady bebizonyítja, hogy az ikes igék és az oxidált reve között is van élet, még ha „híg is a leve”.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a rímszaftos gányeső, ez az álintellektuális sárfröccs?! Ki ez az esőemberi roncspartiállat?! Frady Endre mentális özönvizét csak Noé birkája élheti túl, mert ő nem tud olvasni! Ha nem tudnék bemenekülni szegény anyámtól örökölt jugoszláv ürgebőr esernyőm alá, akkor már én is alulról szagolnám a fölém temetett Ibolya néni vízben gyorsan bomló tetemét! Mert amikor

     Kossuth Lajos azt üzente,

     Tenkest játssza el a Zenthe,

     Esik eső karikára,

     Migrációs turbánjára,

     Annyi eső esik rája,

     Rázza elektromos rája,

     Habsburgtól a nemzet van ki,

     Türk és magyar dva bratanki,

     Ha még egyszer azt üzeni,

     Buddhapesti, aki zeni,

     Mindnyájunknak el kell menni,

     Mert különben pofon ken, ni!,

     S regimentje el-el fogyik,

     Kár, hogy bezártak a Gyogyik!

Jaj, jézusmárjaszentjózsef, beáztam, léket kapott a koponyám! Frady Endre túlcsordulása miatt kiöntött az agyvizem! Kétoldali agyhúgykőgörgetegem van!!! Főnővérkeeeee, hol a nyugiszuríííííí?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus halmazállapotú kritikus/

„Nyugi, Robi, nem kell szuri. Tüdőből átfújom a felhőket a Föld túloldalára és akkor ott nevezik át a frissiben szottyá ázó országot Új-Zuhélandra. A savas eső kimossa az ottani ásványokat és Donald Trump egy héten belül benyújtja rá az igényét és szétlövéssel fenyegeti, ha nem kapja meg a Nobel békedíjat. Tudod, Robi, az előző özönvíznél, a Nagyfőnök kérésére nem csak épelméjű géneket engedtem fel a Bárkára.” /Chuck Norris/

www.viglira.hu

Ha szavakból sok a zok- itt,
S léted televizelt eb út,
Adj a bánatodnak kokit,
Reset-eljél s jöjjön reboot!

Röhögjél, mert röhögni jó,
S repes módba dőljél át ott,
Hol szádba száll kesudió,
Míg az kacagástól tátott!

Bugizzál, ha szól a zene,
Éjszakán vigyen a tviszt át,
S ha beájulsz (mért pont te ne?)
Nevettess meg sok gilisztát!

Fekve megy a stand-up? Stand up!
S ha már feltöltött víg álom,
Legyél vidámító Kend App,
S én e Kendet installálom!


„Köszönöm szépen, költő úr, hogy a földön fetrengve gilisztákat nevettet, mert így könnyebben megtalálom őket, és állítólag a vidám gyűrűsférgek húsa is ízletesebb, így jobban harapnak rájuk a halak! Hahaha!” /Dr. Csali Csömölcz, orvhorgász és főjegyző/

„Hohohó, Csali úr, hohohó! Hahaha, he?! Hohohó! Hát a horgászengedéllyel mi a helyzet?! Stégbérlet rendben van?! Nem láttam a nevét a Magyar Orvtalan Horgászok Alapítvány (MOHA) tagdíjfizetési listáján! Nehogy feljelentsem a főjegyzőnél! Hohohohóóó!!!” /A nagy ho-ho-horgász/

„Mivel dühöngeni emberi dolog, de állati veszélyes, ugyanakkor a kesudió mellett a vidám szív a legjobb orvosság, így bátran ajánlhatom depressziós kedélybetegek számára, hogy töltsék le okostelefonjaikra a Kend App-ot, kapcsoljanak lelki repes módba és induljon a banzáj, essen szét a ház!” /Dr. Derű Dóra, pszichiáter/

„Már megint ez a fenenagy modernség! Vissza kell menni a természetgyógyászati hőskornak számító őskorba, ahol a depiseknek nem lélekbúvárkészüléket adtak, meg kütyükre töltött heherésző alkalmazást, hanem alkalmaztak egy akkora gyógypofont, hogy a barlangfal adta a másikat, oszt’ rögvest más fájt, nem a deviáns köldöknézés! Föl is pörgött rendesen az evolúció és nem is halt ki a fajunk!” /Dr. Kőbaltay Kesztölc, a Mamutkori Ó-orvosló Kuruzslási Alapítvány (MÓKA) pattintott kőszike szakértője/

„Ajánlom költő úr figyelmébe a kickstartert, és a hasonló, online startup szolgáltatásokat! Csak itt nem azt kellene közösségileg finanszírozni, hogy megjelenjen egy kötete, hanem hogy végleg felhagyjon vele Mi az az összeg, ami ha összegyűlik, megígéri, hogy soha többé?” /Wikingking, egy Origo kommentelő/

„Hű, ha ez a kizárólag az én Víg Líra honlapomról letölthető vidámító Kend App üzlet beindul, akkor egyrészt a világ már nem rajtam, hanem általam fog röhögni, másrészt meg olyan gusztustalanul gazdag leszek, hogy az Ablakokat kitaláló Kapuk Vili, az Arckönyv tulajdonos Cukorhegy Márk és a néhai Állások Pista Alma elnök a fasorban sem lesznek hozzám képest! Én leszek az új netkirály!” /Bitman Béla, informatikus és a www.viglira.hu website tulajdonosa/

„Lassan már a digitálisan és brutálisan kibővített szinonima szótár is kevés ahhoz, hogy szavakat találjunk a költő, sőt A Költő, sőtebb A KÖLTŐ méltatására. A számítástechnika az őskortól napjainkig, illetve a virtuális világ a melankólától az örömpörköltig témaívekre felfeszített műalkotás, ez a szellemi héjfelület dongó dongák rezgéseinek melódiájával adja tudtunkra, hogy halni jó, de előtte még élni is érdemes. A honbútól nincs is oly távol a hazahaha, és ennek a distanciának az áthidalóját Frady Endreként ünnepli a világ.” /Ív Ivánné Hovatovább Heroika, a Fradyt Követő Filantrópok Zenés Reneszánsz Társasága (FKF ZRT) víg lírai témafelelőse/

„Mi ez a szellemi atomrobbantás utáni romokból összekapart üszkös betűhalmaz?! Mi ez a farkaséhes vaddisznók által is undorral otthagyott penészlírás versmoslék?! Nem akartam elolvasni, de ahogy a vers és a gyanútlanul felé közeledő anyám közé vetettem magam, a szemem a kesudióra tévedt, amit szeretek, így óvatlanul végigfutottam rajta. Az egeret a televizelt eb útnál tapostam meg, a monitort pedig a megnevettetendő gilisztáknál törtem szét a homlokomon. Most szúró fényű csillagokat látok, de ezek legalább elhalványítják Frady Endre ostobán felderengő holdvilág képét.” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Még hogy gyors az internet?! Egyszer élő adásban nyilatkoztam egy netes hírportálnak, majd hazamentem és még elcsíptem az interjú végét.” /Chuck Norris/

„Nem azért énekelek, mert boldog vagyok, hanem azért vagyok boldog, mert énekelek.” /Zeneovi tábor mottója/

Mákony

Erdőbe, ha mákony zúdul,
Királytigris gágog lúdul,
Ékszerteknős medvét rugdal,
Nyúlzugokból zúg a zugdal,
Éti csiga kerget pumát,
Csőgilisztán folyik rum át,
Lombok fölött vadkan köröz,
Tigrist fal fel csont és bőr őz,
Tölgyön fagyal nő, nem magyal,
Rinocéroszt mókus agyal,
Csalánban víg cápa gurul,
Szöcske tápja acélturul,
Fákon délen nő a moha,
Méhnek kockás a potroha,
Gólyapárt ver béka ifi,
Bőregeret ráz a wifi,
Ürgelyukból sör tör elő,
Orvvadászt két lepke lelő,
Nyájas jeti köszön: Szia!,
Nem szemetel senki fia…

S stadion nő gomba helyén?!
Tyű, mán józanodok, sej én?!

„Merjünk nagyot álmodni, kedves barátaim! A költő polgártárs, bár mély nemzeti álomba merült, mégsem álomvilágban él, amikor stadionokat vizionál kinőni a realitás talajából. A szél ugyan keletről fúj, de nyugat felé tart. Ha nem hunyászkodunk meg előtte, akkor a nemzet vitorlájába fogva odajutunk, ahová tartozunk és ahol már nagyon várnak minket, a megmentőket. Mi vagyunk a legyengült immunrendszerű Európa C vitaminja! Remélhetőleg bevesznek! Éljenek a mákonyos légvárak! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„ Szia?! Miii?!  Hrrrr!!! Grrrr!!! Nyam-nyam!!! Böff!!!” /a mákonymámorból kijózanodott jeti/

„Sokat gondolkodtam, hogyha egy bombatalálatot kapott pöcegödör verset írna, az milyen lenne. Anyám szerint a fentinél valamivel jobb, de ő nem mérvadó, mert nekik mindig is angolvécéjük volt. Szerintem az olvasó pont ugyanilyen mértékben kapná a fekália fröccsöt. Köszönöm, hogy megtudhattam! Nulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Na, mi van költő úr?! Orbitális ópium mámorában nekiment annak a fának, amitől meglátta az erdőt?  Ez a vers olyan, mintha belehányt volna a cipőjébe, igazi csuka fogta róka. NEM ENG.!” /Totyak Tumorcz, nyugalmazott sintér és a János Kórházi Vigyorgó harmadik emeleti főcenzorainak vezéralakja/

„Király a buli! Őrület ez a dallamvilág! Imádom az ultrarövidhullámot! Éljen DJ Wifi!” /Batman, a denevérember/

„Mit szed, költő úr! Ha elmulasztja az éhségérzetet, én is kérek belőle egy nagyobb adagot, plusz repetát!” /Ínség Imola, középiskolai jógatanár/

„Nincs annyi mákony a világon, hogy én ne szemeteljek!” /senki fia/

„Még egy eldobott galacsin, és úgy lefejellek, hogy az agyad dugaszolja el a vastagbeledet!” /Chuck Norris/

A gödör

Hidász-gigász néz egy gödröt,
S dühtől agyában a köd rőt.

Gödör mögött gigász döbben,
Ám, ha lennének még többen,
Akkor többen döbbennének,
S szállna döbbedelmi ének!

Bár a rézsű szépen burkolt,
Előtte mintha egy búr colt
- Míg csak bírta tele tára -
Lődözött vón’ gilisztára.

Hány ily kráter van még, de hány?
Elvtársaim, ki volt trehány?!
Veszélyes így ez az árok,
Burkoljuk le, proletárok!

„Burkoljuk le? Munkaidő végén?! Persze van az a pénz, de számlát nem tudunk adni.” /Maláta Jenő és Smirgli Béla, megélhetési proletárok/

„Nem gilisztára lődöztem, hanem edzésképpen a lábfejemre, amit mindig el kellett rántanom a golyózápor elől. Ősi ír táncgyorsaság fejlesztő módszer. Nekem bevált!” /Michael Flatley, ír tinci-tánci fenomén/

„Nekem meg nem!” /Brian O’Footless, lábatlan ír rokkantnyugdíjas táncos/

„Én vajon honnan szereztem a fejlövésemet, he?!” /Világtalan Virgil, vakond/

„Egyet lőttek, kettő lett belőlem!” /Gili Ger és Szta Zson, két félgiliszta/

„Döbbedelmi ének, mi?! Búr colt, he?! És rőt köd lett a kadarkamámor?! Agyatlan úr, maga illuminált állapotában egy rumaromás búrkiflivel leásta magát a sárga földig és most elmeháborodott kínrímáradatban hisztériázik! Hiába dől azonban a saját dugába és földelteti el magát a komcsi elvtársaival, anyámnak megtiltottam, hogy fekete munkavédelmi sisakot és mellényt öltsön, és megkoszorúzza. Még mit nem?! Trehánykolódjon csak egyedül! /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az elvtárs szó jelentése: azonos elveket valló személy. A költő elvtársai tehát jelen esetben nem kommunisták, hanem olyan szakemberek, akik szerint egy burkolatlan girbegurba vízelvezető árok a hídfő rézsűjének a tövében majdnem olyan rossz, mint bőgve vágtató marhacsordát bodicsekelni.” /Dr. Bikássy Gereben, grammatikai literaturológus és amatőr cowboy/

„Pont, amikó’ burkóni köllött vóna, gyütt a früstökidő, oszt’ a gödör helyett inkább a paprikás szalonnát burkótuk vereshagymáva’! Üres hassa’ csak nem lehet dógózni, nem?! Nohát!” /Toka Lajos, betanított árokburkoló közmunkáskáder/

„Az én kedvesem az nem trehány, ő árkot burkol délután, az én kedvesem. Ő elburkolgat csendesen és megcsinálja rendesen, ő az én kedvesem.” /ByeAlex, eurovíziós 10. helyezett/

„Ha már árok, legyen kövér! Nem beburkolni kell, hanem lemélyíteni! Építsünk mindent behálózó alagútrendszert, amelyen át szárazföldi csapataink váratlanul bekerítik egész Európát és lekevernek neki egy hatalmas pofont! Mossa csak a partjainkat az a baromi sok tenger! A Magyar név megint szép lesz, nem úgy, mint a Kiss, vagy a Talicskássy!” /id. Magyar Makarenko, nyugalmazott mélytengeri orvhalász és pofozógép/

(... s Man of Hattan)

Horgász bácsi gilisztát ás.
(Kemény meló, nem szájtátás!)
Ás csak, ás csak, ás csak, ás itt,
El-eltikkad s nagyot ásít…

Horgász bácsi szenderedik,
S hős giliszta, ki a Jedik
Egyik legkorábbi őse
(Erről persze nem tud ő se)

Horgász bácsi mellől kimász.
Bár a teste sárkulimász,
Érzi, felvirradt a napja,
Csatakiált s megharapja

Horgász bácsi hónaljait,
S kis konfliktust harccá fajit!
Man of Hattan éri tetten
Őket, s halnak mind a ketten

(Horgász bácsi s Man of Hattan).