Lajos bá'

Lajos bá' az öreg postás

El időnként döglött kost ás,

Ha kostetemes a kos út,

Mely falufőút, a Kossuth.

Postásként nem gyakran oson

Által döglött lapos koson,

Hanem megokosodottan

Begyűjti, ha hever ottan.

Bölcs Lajos bá' nem mindig ás

Elhullt kost, mely vonósigás,

Mert pénzügyileg nem léha,

S büféknek is ad el néha.

Ha ársapkátlan a kos ár,

Koshússal lesz telt a kosár,

S kínál rántott vagy főtt kost a

Kajáldájában a Posta.

Lajos bá’ a Posta saját

Étkezdéjében fal kaját,

Majd kórháza gyomrot mos át

Kikúrálva döglött kosát.

Tanulság kell? Itt van, nesztek:

Bélgörcs jön, ha döghúst esztek!

Menüben, ha lenne kos tán,

Sose egyetek a Postán!

„Ez igen, egyetlen ostoba klapanciával egyszerre meggyalázni Kossuth Lajost, belerúgni a Postába és felforgatni a gyanútlan olvasó gyomrát, na erre csak egy Frady Endre lelkületű mételymákonyos szellemi dögkút képes! Még jó, hogy nem verselt tovább, mert akkor talán még Teréz anyának és Petőfi Sándornak is kiosztott volna egy-két mentális kokit és sallert, vamaint megtaposta volna a gyermekéheztetési alapítványt és a Szemmelversz Klinikát is! Állítsuk meg a tompatekintetű Frady Endrét, hiszen nem éles kés ő! NEM ENG.!” /Sánta-Klausz Trofóbia, a Búvárharangban Írt Literatúrák Intézete (BILI) zárt osztályának Mikulásbajszú főcenzornője/

„Frady Endre legújabb poézis-parafrázisa ismét egy szatirikus gyomrossal örvendezteti meg a magyar irodalom gyanútlan bendőjét. A Lajos bá’ című vers egy poszt-posztmodern ballada, amelyben az öreg postás egzisztenciális küldeményként szállítja az abszurdot – döglött kost, kosárban. A vers kettős síkon működik: egyrészt ironikus társadalomkritika a vidéki vállalkozói leleményről – a posztalakulás utáni Posta-gasztroperformansz groteszk rajza –, másrészt emésztő gyomorbölcselet, ahol a rímek olykor gyomorsavként marják a nyelvi logikát. A rímelés tudatosan esetleges („kost ás” – „Kossuth”), s ezzel a fonetikai döccenés is a rothadás esztétikáját szolgálja. Frady itt is megmarad önnön fradyendiségének: szereti a felesleges költői túlkapásokat, s azt a sajátos nyelvi stiláris fűszerezést, amitől egy-egy versszaka úgy viselkedik, mint a mikrohullámban újramelegített döghús: bűzlik, de valamiért nevetünk. A zárlat klasszikusan fradys: tanulságként bélgörcsöt, tanácsként étkezési tilalmat kínál – egyszóval, aki ezen a versen nem mosolyodik el, az minden bizonnyal már maga is... hát, legalábbis posztmodern.

Értékelés: Rímel, bűzlik, megnevettet. A magyar abszurd méltó délelőtti uzsonnája.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse, Lajos bá', egy szándékosan groteszk és játékos költemény, amely a köznapi abszurditást állítja pellengérre. A vers humoros nyelvi megoldásai és ritmusos szerkezete könnyedséget kölcsönöznek az alapvetően bizarr témának: az öreg postás, aki döglött kosokkal üzletel. A szóviccek és rímek feszes használata Frady Endre védjegye, itt pedig különösen éles kontrasztban áll a témával, amelynek meghökkentő valószerűtlensége csak fokozza a komikumot. A költemény szerkezeti szempontból jól felépített: egy egyszerű történetvázra épül, amelyben Lajos bá' életének és döntéseinek következményei egyre groteszkebb fordulatokat vesznek. A konklúzió, amely a tanulságot humoros figyelmeztetés formájában közvetíti, a népmesék moralizáló hagyományát idézi, mégis ironikus túlzással él. Frady Endre itt is mesterien bánik a nyelvi játékokkal, miközben az abszurd világképével szórakoztatja az olvasót. A Lajos bá' nem akar mély filozófiai igazságokat kutatni, inkább önfeledt, szókimondó humorával nevettet meg. Egy biztos: ha valaha egy postahivatal kantinjában járunk, kétszer is meggondoljuk, mit rendelünk.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ne egyen ön döglött kost,

Várja önt a posta most.

És ha hoz egy villamost,

Ehet frissen gázolt kost!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas okoskos/

„Ház úr, asszi, kosom oson

Tök laposon villamoson?!

Gondolja át óvatosan,

S vásároljon kost az Auchan-

-ban Ön!”

/Frau Chan, az Auchan villamossági és kososztályának kínai igazgatónője/

„My money is over the Auchan,

My money is over to see.

My money is over the Auchan,

Oh, bring back my money to mee!”

/Csóringer Csumida, leguándíler és serényen drogozó kishacker/

„Hogy mit gondolok a versről? Én nem gondolok semmit. A vers nyilvánvalóan tanulságos, bár nem tudom, mi a tanulsága, szóval lehet, hogy nem jó vers, csak propaganda. Én eddig jutottam. Hogy jutottam eddig? Hát nyilván nem gyalog! Nem, nem magánkosháton! Akarsz kost feladni, Andi? Megvegyem neked a Postát? Egy szavadba kerül, Andi, hiszen már Kossuth János… mi van, Andi?… ja, hogy Lajos… szóval ő is megüzente, hogy legyünk bátorak! Hogy mikor mondta? Nem tudom az évszámot. Maga tudja az évszámot? Igen? Mi maga, matematikus? Na, húzzon haza, mert magára uszítom a legjobb emberemet! Harapd meg, Andi!” /M. Lölő, a nemzet gázszerelője/

„Ha utamba áll egy kos, tán

Feladhatom őt a Postán?”

/M. András, a költő legállandóbb és legkostpostázóbb kommentelője/

„Híján irányítószámnak

Postázási kos hiba

Lehet, s amit nekem szánnak,

Nem küldi el Toshiba.”

/Dagoványi Früstökné Cuhajkássy Sztracsatella, eM úr kosos levelezőpartnere/

„Frady Endre verse valahol gyönyörű. Frady Endre verse valamiről szól. Frady Endre verse valakinek tetszik. Frady Endre verse valamit mond. Frady Endre verse valamiért keletkezett. Már csak az a kérdés, hogy HOL?!, MIRŐL?! KINEK?! MIT?! és MIÉRT?! Na, megyek és szuicid hajlamú kosként egy dögkútba vetem magam beeeee!” /Juh Jenő, a Birka Irka című nyájas irodalmi toklyóirat ürülő jerkesztője/

„Ez a vers nem költészet — ez egy nyelvi biodóm, ahol a rímek bomlástermékei gázos hulladékként terjengenek egy posztszocialista kocsma hátsó udvarán, miközben Lajos bá', a rothadó erkölcs szürke eminenciása, döglött kost házal a gasztronómiai apokalipszis oltárán. Frady Endre nem verset ír, hanem verbális ételmérgezést okoz, rímbe mártott dögszaggal. Az, hogy valaki képes a magyar irodalom szent műfaját ilyen fokon kompromittálni, már önmagában nem művészi tett, hanem kulturális bűncselekmény. Ez nem abszurd – ez egy kollektív szégyenérzet szótagolt lenyomata. A poétikai apparátus lomha, a metaforák rozsdásak, és a tanulság olyan, mintha egy állatorvosi boncasztalról próbálnánk életbölcsességet hámozni. Lajos bá’ a szellemi táplálkozás menzája: fagyasztott közhelyekkel, újramelegített blődséggel és mikrohullámú humorral. Ez a vers nem tanít, nem felemel, nem gondolkodtat. Ez a vers a lírai nihilizmus panoptikumának legszánalmasabb viaszfigurája: döglött, de még mindig rímel. És ez a legfélelmetesebb.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez nem vers. Ez egy nyelvi katasztrófa, egy irodalmi Csernobil, ahol a rímek úgy omlanak össze, mint egy rozsdás fémszerkezet a hetedik földrengési fokozaton. Frady Endre Lajos bá’-ja egy groteszk rögtönzött vádirat a jó ízlés ellen, egy perverz ballada, amelyben a postás és a dögkút között alig tapintható az átmenet. A költemény minden sora egy újabb szúrás a költészet szívébe, egy olyan verbális hasra esés, amitől Arany János forogna a sírjában, Petőfi pedig a Nemzeti Múzeum előtt demonstrálna ellene. A tartalom abszurd, a nyelvezet mesterkélt, a humor pedig egy cinikus nevetés az emberi gyomor tűrőképességén. A tanulság? Nem az, hogy a döghús veszélyes, hanem az, hogy Frady Endre rímképlete egy közveszélyes vírus, amely ellen az irodalmi közegészségügy sürgős lépéseket kell, hogy tegyen. Ennek a versnek nem lábjegyzete van, hanem egy szirénázó vészjelzés: Menekülj, míg nem késő!” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Nem értem a puhány magyarokat. Ha itt Texasban valaki ilyen verseket próbálna írni, akkor a szemgolyómmal dagadtra verve, majd apró darabokra széttüsszentve háromdimenziós Michelin baba puzzle játékot csinálnék belőle és naponta ezerszer le kéne írnia, hogy

          Idióta versírás

          Miatt most a sírás ver.

A puhány magyarokat pedig hamarosan átrúgom a Föld magmáján keresztül az Új-Zéland melletti óceánba, hogy megtudják, milyen az, amikor nem a balsors tépi őket, hanem én.” /Chuck Norris/

Ársapka

Piaci ár ellen agyi

Védelmet köt minden nagyi

Pamutgombolyag hegy megett,

Ársapkát, tyű rengeteget!

- Ársapkás a krumpli, tojás?!

Blődség dől, mint elmefolyás!

Drága a sütendő egyed?

Húzz rá sapkát s olcsón vegyed!

Karácsonyra nagyik hada,

Tép, mint ezerkettes Lada!

Oly sebesen kötnek, kötnek,

Szinte hatnak ezerötnek!

Ünnepi boltfosztás oka

Sok ársapkás sok unoka,

Ki vásárol szinte ingyér.

Józanész a hun prérin gyér…

„Beszósz és megugacc?! Én nem gyér vagyok, hanem egyedi! Hun unicum… vagy hungarum… vagy miabánat! Unikonflis! Hatlovas! Vagy ezerötös! Mint a Lada gyári órabér! Abból annyi ársapkát veszek, hogy a fal adja a másikat! Abcúg költő! Monnyonle! Hüccski! Igyunk!” /Józanész Jeromos, Lada gyári portás és kötött ársapka díler/

„Ostoba tekintetű költő polgártárs úr! Az ársapka nem egy olyan nagymama által kötött sapkát jelent, amit ráhúzunk a magas árú árura, hogy alacsony árú áru legyen belőle, hanem egy illiberális közgazdasági eszköz, amivel jó mélyen beleavatkozunk a piaci folyamatokba és alaposan megtapossuk a piaci szereplőket, hogy úgy haláltáncoljanak, ahogy mi fütyülünk, függetlenül attól, hogy mi lesz a következménye, mert nekünk nincs alternatívánk és utánunk már úgysincs más, csak az özönvíz! Értve vagyok?! Na, most fog egy nagykalapácsot és irány kötőtűt törni!” /Csávás Kálmán törnagy, az Idióta Lelkületű Literátorok Irodalmi Ballépései Ellen Rothasztó Átokkal Tiltakozó Országos Rohamcsapat (ILLIBERÁTOR) markáns arcéle/

„Jaj, kisunokám, bemész a bótba és ráhúzod az ársapkát a kenyérre, a tejre meg a parizerre, oszt’ jól kijössz a bótból is, meg a fizetésedből is! Jer ide, teszek rá bojtot is, hogy szájára ne vegyen a falu, hogy slendrián a nagyanyád!” /özv. Slichtófer Sömörné Köszvényessy Kadarka, kisnyugdíjas fejőnő és maszek sapkakötő/

„Olcsón vették ezerkettes

Ladámat meg, mer’ a tettes

Ársapkát húzott fel rája!!!

Üsse meg villamos rája!

Száj- és köröm fájjon nyája!

Zsugorodjon össze mája!

Száradjon rá körbe’ hája!

Rútuljon el minden bája!

Szikké szikkadjon a tája!

Legyen foghíjas a szája!

Sok más átok szálljon rája!”

/Fátum Fikuszné Balsors Butélia, a Vásárlást Elcsaló Notórius Dögevőket Elmekórtani Tébolyba Taszító Alapítvány (VENDETTA) pechszéria ügyi szakreferense/

„Grrr… brrr… khhhh… tyjjjjj... trrrr… pfff… bzzzz… zszszs… www… vvv… ” /az ezerkettes Lada/

„November van, jön a hideg. Sál, sapka, ársapka!” /M. András, a költő legállandóbb és legnovemberibb kommentelője/

„Ársapkára kerül ára,

Ársapkátlan drága mára,

Pénztárcámnak nagy a kára.

Koldusbotra jutva vár a

Reménysugár, eM úr vára!

Ott nem dobnak ki murvára.”

/Csóró Csíra, zúzottkőre allergiás közoktatási pedagógus/

„Mit kötsz Margit? Nyár ellen nyársapkát? És hogy áll az a kötöszködőtű a kezedben? Merőlegesen? Nóóórmális?” /Besenyő Pista bácsi/

„Felületi nóóóórmálisnak

Népi neve merőleges.

Páran erre z-tlen isnak,

Mi nyársapkás versben meges’”

/Ebegényi Oltán, alaegersegi ugivó/

„Ó, hol? Ó, hol lehet szinte ingyér vásárolni? Ó, mily lökött, ki a józanészt arrébb taszajtva, vesz egy kis kenyeret abból az álságos, baloldali célból, hogy egyen. Szent turulmadár, itt a vármegye prérijén, két villamos megálló között, hol van ez a hun bohócsapkás Kánaán? Na és aztánmeg, mér csak a nagyi agyát érinti e rafinált, központi kihágás? Én, mint Nyuggerapó ki vagyok zárva ebből a népünnepélyből? Piha!” /Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legaztánmegebb kommentelője, Piha!/

„Piacunk nem szedtevette;

Erős, mint egy szovjet véreb!

Áru, amint kifizette,

Már ingyér van, sőt ingyérebb!

Ne aggódjon Nyuggerapó,

Farhát már nem úri muri!

Ár ellen a kötött sapó

Véd, mint holtat csókos szuri!”

/Dr. Medvegy Menyhért, nyitott szem ellenző közgizda/

„Ársapkának folyománya

- Tudja Teri, Tibor, Tánya –

Áruhiány, üres polcok…

Erre van legalább nyolc ok:

- Bután megtaposott piac.

- Sok pénz, mit semmiért kiadsz.

- Gazdáknak ez meg sem éri.

- Termőföld már gazos préri.

- Aki pénzes, felvásárol.

- Aki csóró, lop a fáról.

- Boltos eladja a boltot.

- Semmi sincs, bár minden volt ott.

Ki a közpénztévé foglya,

Persze háborúra fogja…”

/Botor Bátor, stadionépítő közmunkatáborba toloncolt önállóan gondolkodni merő vakmerő vakegér/

„Ársapka - áruhiány - infláció - államcsőd - sötét középkor. Hurrá! Végre újra lesz munkám!” /Tomás de Torquemada, hurráoptimista spanyol idegenlégiós főinkvizítor/

„Már megint falra vagyok festve, pedig én a részletekben lakom és sosem alszom, sőt ordító oroszlánként járok körül azt nézve, kit nyelhetek el! A vers alapján a rímbűnöző Frady Endrét fogom. A bojtos ársapkáját pedig beleköpöm az üstben fortyogó levesbe!” /az ördög/

„Mi ez a szellemi nyomorba tekert közgarázdaságtani rímcsócsálmány?! Ki ez az árképzetlen félsejtű genetikai selejt?! Attól, hogy a nem létező agya helyett a gyomrában kelt és megbüdösödött gondolatait idehányja, még nem fog receptként bekerülni a gonzó szakácskönyvembe! Ez a trágyaokádék nekem túl burzsoá lenne! Vajon milyen extraprofitért vert bele újabb négy versszaknyi szöget a világirodalom koporsójába?! Ne lássam a gatyámat fehérre kimosva száradni, ha a legközelebbi Önkényes Mérvadóban nem hallgatom el örökre ezt az elsőszámú közhenyeséget! Harcoljunk közönnyel Frady Endre ellen! /Puzsér Róbert, kritikus/

„Itt Texasban minden áru oda, akkorra és annyiba kerül, ahova, amikorra és amennyibe én mondom. Sőt, mondanom se kell, hogy már mondanom se kell. Az áram én vagyok.” /Chuck Norris/