A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanulság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: tanulság. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. június 11., szerda

Lajos bá'

Lajos bá' az öreg postás
El időnként döglött kost ás,
Ha kostetemes a kos út,
Mely falufőút, a Kossuth.

Postásként nem gyakran oson
Által döglött lapos koson,
Hanem megokosodottan
Begyűjti, ha hever ottan.

Bölcs Lajos bá' nem mindig ás
Elhullt kost, mely vonósigás,
Mert pénzügyileg nem léha,
S büféknek is ad el néha.

Ha ársapkátlan a kos ár,
Koshússal lesz telt a kosár,
S kínál rántott vagy főtt kost a
Kajáldájában a Posta.

Lajos bá’ a Posta saját
Étkezdéjében fal kaját,
Majd kórháza gyomrot mos át
Kikúrálva döglött kosát.

Tanulság kell? Itt van, nesztek:
Bélgörcs jön, ha döghúst esztek!
Menüben, ha lenne kos tán,
Sose egyetek a Postán!

„Ez igen, egyetlen ostoba klapanciával egyszerre meggyalázni Kossuth Lajost, belerúgni a Postába és felforgatni a gyanútlan olvasó gyomrát, na erre csak egy Frady Endre lelkületű mételymákonyos szellemi dögkút képes! Még jó, hogy nem verselt tovább, mert akkor talán még Teréz anyának és Petőfi Sándornak is kiosztott volna egy-két mentális kokit és sallert, vamaint megtaposta volna a gyermekéheztetési alapítványt és a Szemmelversz Klinikát is! Állítsuk meg a tompatekintetű Frady Endrét, hiszen nem éles kés ő! NEM ENG.!” /Sánta-Klausz Trofóbia, a Búvárharangban Írt Literatúrák Intézete (BILI) zárt osztályának Mikulásbajszú főcenzornője/

„Frady Endre legújabb poézis-parafrázisa ismét egy szatirikus gyomrossal örvendezteti meg a magyar irodalom gyanútlan bendőjét. A Lajos bá’ című vers egy poszt-posztmodern ballada, amelyben az öreg postás egzisztenciális küldeményként szállítja az abszurdot – döglött kost, kosárban. A vers kettős síkon működik: egyrészt ironikus társadalomkritika a vidéki vállalkozói leleményről – a posztalakulás utáni Posta-gasztroperformansz groteszk rajza –, másrészt emésztő gyomorbölcselet, ahol a rímek olykor gyomorsavként marják a nyelvi logikát. A rímelés tudatosan esetleges („kost ás” – „Kossuth”), s ezzel a fonetikai döccenés is a rothadás esztétikáját szolgálja. Frady itt is megmarad önnön fradyendiségének: szereti a felesleges költői túlkapásokat, s azt a sajátos nyelvi stiláris fűszerezést, amitől egy-egy versszaka úgy viselkedik, mint a mikrohullámban újramelegített döghús: bűzlik, de valamiért nevetünk. A zárlat klasszikusan fradys: tanulságként bélgörcsöt, tanácsként étkezési tilalmat kínál – egyszóval, aki ezen a versen nem mosolyodik el, az minden bizonnyal már maga is... hát, legalábbis posztmodern.
Értékelés: Rímel, bűzlik, megnevettet. A magyar abszurd méltó délelőtti uzsonnája.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse, Lajos bá', egy szándékosan groteszk és játékos költemény, amely a köznapi abszurditást állítja pellengérre. A vers humoros nyelvi megoldásai és ritmusos szerkezete könnyedséget kölcsönöznek az alapvetően bizarr témának: az öreg postás, aki döglött kosokkal üzletel. A szóviccek és rímek feszes használata Frady Endre védjegye, itt pedig különösen éles kontrasztban áll a témával, amelynek meghökkentő valószerűtlensége csak fokozza a komikumot. A költemény szerkezeti szempontból jól felépített: egy egyszerű történetvázra épül, amelyben Lajos bá' életének és döntéseinek következményei egyre groteszkebb fordulatokat vesznek. A konklúzió, amely a tanulságot humoros figyelmeztetés formájában közvetíti, a népmesék moralizáló hagyományát idézi, mégis ironikus túlzással él. Frady Endre itt is mesterien bánik a nyelvi játékokkal, miközben az abszurd világképével szórakoztatja az olvasót. A Lajos bá' nem akar mély filozófiai igazságokat kutatni, inkább önfeledt, szókimondó humorával nevettet meg. Egy biztos: ha valaha egy postahivatal kantinjában járunk, kétszer is meggondoljuk, mit rendelünk.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ne egyen ön döglött kost,
Várja önt a posta most.
És ha hoz egy villamost,
Ehet frissen gázolt kost!”
/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas okoskos/

„Ház úr, asszi, kosom oson
Tök laposon villamoson?!
Gondolja át óvatosan,
S vásároljon kost az Auchan-
-ban Ön!”
/Frau Chan, az Auchan villamossági és kososztályának kínai igazgatónője/

„My money is over the Auchan,
My money is over to see.
My money is over the Auchan,
Oh, bring back my money to mee!”
/Csóringer Csumida, leguándíler és serényen drogozó kishacker/

„Hogy mit gondolok a versről? Én nem gondolok semmit. A vers nyilvánvalóan tanulságos, bár nem tudom, mi a tanulsága, szóval lehet, hogy nem jó vers, csak propaganda. Én eddig jutottam. Hogy jutottam eddig? Hát nyilván nem gyalog! Nem, nem magánkosháton! Akarsz kost feladni, Andi? Megvegyem neked a Postát? Egy szavadba kerül, Andi, hiszen már Kossuth János… mi van, Andi?… ja, hogy Lajos… szóval ő is megüzente, hogy legyünk bátorak! Hogy mikor mondta? Nem tudom az évszámot. Maga tudja az évszámot? Igen? Mi maga, matematikus? Na, húzzon haza, mert magára uszítom a legjobb emberemet! Harapd meg, Andi!” /M. Lölő, a nemzet gázszerelője/

„Ha utamba áll egy kos, tán
Feladhatom őt a Postán?”
/M. András, a költő legállandóbb és legkostpostázóbb kommentelője/

„Híján irányítószámnak
Postázási kos hiba
Lehet, s amit nekem szánnak,
Nem küldi el Toshiba.”
/Dagoványi Früstökné Cuhajkássy Sztracsatella, eM úr kosos levelezőpartnere/

„Frady Endre verse valahol gyönyörű. Frady Endre verse valamiről szól. Frady Endre verse valakinek tetszik. Frady Endre verse valamit mond. Frady Endre verse valamiért keletkezett. Már csak az a kérdés, hogy HOL?!, MIRŐL?! KINEK?! MIT?! és MIÉRT?! Na, megyek és szuicid hajlamú kosként egy dögkútba vetem magam beeeee!” /Juh Jenő, a Birka Irka című nyájas irodalmi toklyóirat ürülő jerkesztője/

„Ez a vers nem költészet — ez egy nyelvi biodóm, ahol a rímek bomlástermékei gázos hulladékként terjengenek egy posztszocialista kocsma hátsó udvarán, miközben Lajos bá', a rothadó erkölcs szürke eminenciása, döglött kost házal a gasztronómiai apokalipszis oltárán. Frady Endre nem verset ír, hanem verbális ételmérgezést okoz, rímbe mártott dögszaggal. Az, hogy valaki képes a magyar irodalom szent műfaját ilyen fokon kompromittálni, már önmagában nem művészi tett, hanem kulturális bűncselekmény. Ez nem abszurd – ez egy kollektív szégyenérzet szótagolt lenyomata. A poétikai apparátus lomha, a metaforák rozsdásak, és a tanulság olyan, mintha egy állatorvosi boncasztalról próbálnánk életbölcsességet hámozni. Lajos bá’ a szellemi táplálkozás menzája: fagyasztott közhelyekkel, újramelegített blődséggel és mikrohullámú humorral. Ez a vers nem tanít, nem felemel, nem gondolkodtat. Ez a vers a lírai nihilizmus panoptikumának legszánalmasabb viaszfigurája: döglött, de még mindig rímel. És ez a legfélelmetesebb.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez nem vers. Ez egy nyelvi katasztrófa, egy irodalmi Csernobil, ahol a rímek úgy omlanak össze, mint egy rozsdás fémszerkezet a hetedik földrengési fokozaton. Frady Endre Lajos bá’-ja egy groteszk rögtönzött vádirat a jó ízlés ellen, egy perverz ballada, amelyben a postás és a dögkút között alig tapintható az átmenet. A költemény minden sora egy újabb szúrás a költészet szívébe, egy olyan verbális hasra esés, amitől Arany János forogna a sírjában, Petőfi pedig a Nemzeti Múzeum előtt demonstrálna ellene. A tartalom abszurd, a nyelvezet mesterkélt, a humor pedig egy cinikus nevetés az emberi gyomor tűrőképességén. A tanulság? Nem az, hogy a döghús veszélyes, hanem az, hogy Frady Endre rímképlete egy közveszélyes vírus, amely ellen az irodalmi közegészségügy sürgős lépéseket kell, hogy tegyen. Ennek a versnek nem lábjegyzete van, hanem egy szirénázó vészjelzés: Menekülj, míg nem késő!” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Nem értem a puhány magyarokat. Ha itt Texasban valaki ilyen verseket próbálna írni, akkor a szemgolyómmal dagadtra verve, majd apró darabokra széttüsszentve háromdimenziós Michelin baba puzzle játékot csinálnék belőle és naponta ezerszer le kéne írnia, hogy
          Idióta versírás
          Miatt most a sírás ver.
A puhány magyarokat pedig hamarosan átrúgom a Föld magmáján keresztül az Új-Zéland melletti óceánba, hogy megtudják, milyen az, amikor nem a balsors tépi őket, hanem én.” /Chuck Norris/

2024. július 24., szerda

Frau Kisch munkavédelmi tragédiája

Imádkozunk Frau Kisch-ért,
Aki trágyaszagtól kába,
Ám a hitetlenség kísért,
Mert behullt a latrinába.

Esélyeit nagyon rontja,
Hogy tök undor emelni ki.
Nem látszik ki, csak a kontya,
S trágyás hajat húzni ciki.

Hej, Frau Kisch! Haj, Frau Kisch!
Ajjaj, nem ad nékünk választ!
Még ha szemet-szájat csuk is,
Trágya őt már bentről mállaszt…

Reflux ragad minket begyen,
Szörnyű látvány, mit e sor lát!
Tanulság, hogy mindig legyen
Latrinákon védőkorlát!

„Latrina: nyitott árnyékszék; tábori illemhely.” /A magyar nyelv értelmező kéziszótára/

„Latrina (görög): árnyékszék, emésztő gödör, kloaka” /A Pallas nagy lexikona/

„Mivel soha életemben nem nősültem meg, így Frau Kisch nem az én feleségem és nem én löktem a latrinába! Száguldó riporterként ott sem voltam, hiszen folyamatosan máshol tartózkodtam és soha sem álltam meg annyi időre, hogy nem létező feleségeimet trágyába fullasszam! Ha megtörtént volna, biztos írtam volna róla egy remek tényfeltáró cikket!” /Egon Erwin Kisch (1895-1948), németül író cseh oknyomozó újságíró/

„Nem a legkellemesebb halálnem, de nagyon praktikus, hiszen egyből lebomlik. És ott a hullaszag sem érződik annyira a többi között.” /M. András, a költő legállandóbb és legpraktikusabb kommentelője/

„eM úr, sok nő önért bomlik,
Miként trágyalében Frau,
S hűlt helyből, mely csupán nyom-lik,
Kibugyborékol egy ’Au!!!’?”
/Hóhányó Hetény, hullaszagosító homuvogymuk/

„"Ki tiltja meg,", így költőnk, "hogy elmondjam mi bántott hazafelé menet?!" Nos, a latrina magica ellenállhatatlan bája már Kusturicát is megérintette, de eleddig nagyon kevés művész vállalkozott rá, hogy ilyen érzékletességgel utánérezzen. Talán féltek, hogy a plágium vádját nem tudnák majd lemosni magukról.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Latrina magica mellett
Humán úr egy komment* ellett,
Népnek mert már nagyon kellett!

Plágiumot mosó medve
Szőrén száradt roadshow nedve,
Mígnem eső lett eredve.

Eme komment másik bája
Kusturica latrinája.
Sok-sok eső szálljon rája!”

*automatikus tárgyeset

/Tabularázó Ózáralubat, törzsi varázslószerszámtanmértan oktató/

„Biz' én ellettem vón' komment né'kül is, de a latrina tükrében megcsillanó mély humanizmustól instant illuminátus állapotba kerültem...” /F. Péter, k. m. f./

„Ej, humán úr, mi az, ma
Megszállta a miazma?”
/Chen Origami Azma, véletlenül idekerült ismeretlen kommentelő/

„Az ilyen balesetek megelőzésére találták ki a reneszánsz Olaszországban, hogy a latrinát a katedrális legmagasabb pontján, a kupola közepén helyezik el.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Panteonnak legtetején
Tényleg lyukat látok, sej én!
Oculus az, azaz a Szem,
Ami latinul van asszem.
Nem latrina, csak egy cseles
Kör, amin a napfény beles.”
/Luk Szájvókör, dzsedi dzsúdó oktató/

„Frady Endre verse groteszk humorral és szatirikus hangvétellel mutatja be Frau Kisch tragikus helyzetét. A vers a mindennapi élet egy abszurd és komikus pillanatát ragadja meg, miközben mélyebb társadalmi és emberi kérdéseket is felvet. A vers első szakasza az imádkozás és a hitetlenség közötti ellentétet tárja elénk, miközben a latrinába esett Frau Kisch képe egyszerre tragikus és komikus. A második szakasz a mentési kísérlet undorító részleteit írja le, ami tovább fokozza a helyzet abszurditását. A harmadik szakaszban a reménytelenség és a végső elkerülhetetlenség érzése dominál, miközben a trágya lassan elnyeli Frau Kischt. A vers záró szakasza egy tanulsággal zárul, amely a latrinák biztonságának fontosságát hangsúlyozza. Ez a humoros, mégis komoly figyelmeztetés a mindennapi élet veszélyeire és a biztonsági intézkedések fontosságára hívja fel a figyelmet. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató, mégis elgondolkodtató mű, amely a groteszk humor eszközeivel mutatja be az emberi élet abszurditását és a mindennapi helyzetek tragikomikus oldalát.” /Copilot/

„Végre valaki foglalkozik a sokszor elhanyagolt munkavédelem kérdésével is! A rohanó árnyékvilágunkban, ahol csak az árnyékszékre ülés ad megkönnyebbülést, könnyű elfeledkezni az élet szagos oldalának veszélyeiről! Bár torokszorító torkoskodás közben a tragédiába torkollásról olvasni, mégis igaz a mondás: Kisdolog, nagydolog, nem ugat hiába!” /Biztonságos Baltazár, munkavédelmi főelőadó/

„Ha már a szabványos védőkorlát is háromsoros, a vers miért több? Valami bűzlik Dániában ... is.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szar-vasgomba őstermelő/

„Ház úr, vasgombája vadít,
Eszek-iszok-dínok-dánok,
S négy sorban rúgom fel Fradyt,
Mert a kihalt dínók dánok.”
/Hamlet Huba, dínólevő vagy dínónemlevő kérdéses dán királyfi/

„Amik ellen nem érdemes imádkozni:
1. A hőmérséklet világátlag marhára megnövekedett, szárad a kukorica, a napraforgó és a mungyó ültetvény
2. Cunami tizedelte meg Lillafüred és Rakamaz lakóságát
3. Kitört a Gellért hegy
Amik ellen érdemes imádkozni:
a. Özv. Zwillinger Adolfnénak kifűződött a cipellője
b. Tulajdonképpen hányadika van másodikán?
c. Frau Kisch beleesett a latrinába”
/XY-esetleg-Z a nemzeti mesterséges intelligencia Nyuggerapó-díjas rendezőelve/

„Azért is szállhatnak imák,
Bejgliből ne hulljon ki mák!
Bő legyen a Mittagessen,
Sz hőszég ellen esző esszen!
Senkinek halálos ágya
Ne legyen latrinatrágya!”
/özv. Zwillinger Adolfné Rakamazi Lilla, füredi imamalomkerékagy díler/

„Ha a latrina partján reménytelenül állóknak akkora hite lenne, mint nekem volt anno, akkor egy bot fölemelésével ketté tudnák nyitni a trágyatengert és Frau Kisch száraz lábbal kelhetne át. De hát ilyenek ezek a mai hitetlen fiatalok!” /II. Mózes, ószövetségi főpróféta/

„Latrinába léptem, trágyás lett az új cipőm!” /Takáts Tamás, dörti blúzt bendőre húzó zeneremete/

„Latrinán, jaj, bomba robban,
Trágyahegy nő egyre jobban,
Csússzunk innen négyes bobban!”
/Babbáb Bob, bélsárospataki polgármester és egykori jamaikai téli olimpikon/

„Mi ez az… ááááááááááááááááááááááááááááá… nem, nem, most vissza kell fognom magam, különben megint pofán ver valaki! Ma higgadt értékelést fogok adni! Tehát: tartalom és forma korrelációjában a vers aszimptotikusan konvergál a végtermék felé. A latrina tartalma tökéletesen is megegyezik Frady Endre költészetével, a trágyalébe fulladó áldozat pedig az olvasótábor szimbóluma. Konklúzió: Frady Endrét a bélsár költészetével együtt hermetikusan el kell zárni a világegyetemtől! Ha szegény anyám élne, most átteleportáltatnám a galaxis túlsó végére, hogy egy csepp se fröccsenhessen rá abból, amit Frady Véglény Endre irodalomnak hisz! Na, ennyit bírtam nyugodtan, most már jöhet az ááááááááááááááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Latrina, latrina itt áll,
Bár botorul beleestél,
És netalán beleittál,
Bőgsz, de örülj, mer’ a test él!

Chuck Norris, Chuck Norris megment,
Trágyaszagod tovaillan
Orrba taposva a McMan-t,
S izmod a Hold fele villan.

Latrina, latrina Chuck-tól
Félve-remegve kiszárad.
Húzni nem húz a Föld, csak tol,
S hála fel Norrisig árad.”

/Chuck Norris/

„Ó, jaj, orrba taposott ez a latrinai trágyaillat! De hogy kerültem bele ebbe a történetbe?!” /McMan/

„Kedves Költő úr! Minden munkavédelmis tudja, hogy ilyen esetben, amikor már az ima, sőt, még az imám (arabul إمام ) sem segíthet, akkor nem a szerencsétlenül jártat kell próbálni megmenteni, azt kockáztatva, hogy bepiszkoljuk a kezünket, netán még az alkarunkat is, hanem a látványt elszenvedőket kell azonnali elsősegélyben részesíteni azáltal, hogy az orrukhoz és szájukhoz is egy-egy Ambi-pur vécéillatosítót szorítva teljes jóga légzésre ösztökéljük őket, "Szívj! Szívj! Meg bírod csinálni!" üvöltéssel. Majd a latrinától szaglótávolságra eltávolodva a kollégák énekeljék el a a "Kis kacsa fürdik fekete tóba'..." kezdetű mondókát "Kisch mama fetreng fekete lébe'..." átiratban, de csak az első sorát, hogy ki ne fárasszák magukat. Üdvözlettel:”
/Stefi bácsi, a legskizofrénebb utókommentelő/

2016. február 11., csütörtök

Apáca só

Fakeresztet impregnálna
Fatime, az apáca,
Ám sír, sósan, mint egy bálna,
Mivel nincsen fapáca.

Pácban van, mert páctalanul
Nem festhet mást, csak ereszt.
Jó apáca holtig tanul,
S tudja, mért máll’ fakereszt.

Bizony ezek eresz tények,
S ha valaki apáca
- tanulság ez, keresztények! –
Mindig legyen fapáca!

„Kicsit elvetette a sulykot, kretén eretnek úr! Málló fakereszttel és fapáctalan apácával szórakozik?! Azt hiszem, hamarosan meglátogatjuk önt. Remélem, emlékszik még saját kétsorosára:
’Szomorú az eretnek,
Kit a papok veretnek.’
Hát ön még a mai nap folyamán el fog szomorodni, miközben mi szelíd derűvel ütlegelve űzzük majd ki önből az ördögöt! Ebédidőben pedig vendégünk lesz egy máglyarakásra!” /Torquemada Tamás, spanyol főinkvizítor/

„Ajjaj, nem számítottam a spanyol inkvizícióra!” /Frady Endre, költőgigász/

„Senki sem számít a spanyol inkvizícióra!” /Monty Python Repülő Cirkusza/

„Ezt a sületlenséget! Persze én könnyen beszélek, hozzám képest mindenki sületlen!” /Jeanne d’Arc, az orléans-i szűz/

„Nana, szerényebben ezzel a sületlenség dologgal, Orlikám, szerényebben! Az én égett szagomat se bírta túl sok orrlik ám!” /Giordano Bruno/

„Költő úr, köszönöm az ötletet, vettem fapácot. Először a Praktikerben akartam, de kiderült, hogy nálunk Máriamagdolnaszentkereszten csak Obi van. Keresztre fapácot ken Obi. Ámen!” /Fatime nővér, apáca/

„Blaszfémia és kegyeletsértés! Fapácoló apácák és hamuban sült mártírok szóviccelgetnek itt önfeledten?! Fűzfapoéta úr, álljon már meg a menet! NEM ENG.!” /Turbó Tufa, a Cenzúrát Intézményesítő Alapítvány (CIA) főcenzor helyettese/

„A könnyed megközelítésű spirituálisan súlyos téma az istrángszaggatóan viháncoló rímek ellenére jól kézben tartott. Érezhető, hogy a költő a visszafojtott belső zokogása ellenére pogány röhögéseket hallatva katartikusan végigszórakozta ugyan az alkotási folyamatot, ám mégsem dobta a lovakat a gyeplők közé. A maga nemében már-már tökéletes alkotás. Már csak az a kérdés, hogy mi a maga neme?” /Ló Leóné Lila Lea, középiskolai magyartanár és maszek lókolbász díler/

„Hogy mi a nemem? Kaphatnék két könnyebb kérdést?” /Thomas Neuwirth alias Conchita Wurst, a 2014-es Eurovíziós Dalfesztivál többnemű szakállas győztese/

„Az apáca néni befestette az ereszt! Szeretem az ereszt, mert az nem más, mint kinn cső!” /Kancsó Kincső, a Fapác Ignác Általános Iskola tanulója/

„Mi ez az agyatlan szóviccek bűzhödt páclevében fuldokló tömény irodalmi szentségtörés?! Anyám csak egyetlen egy szót tudott kinyögni, amikor véletlenül elolvasta: Jézusmáriaszentjózsefmitvétettemédesistenemkegyelmezznekembűnösnekígéremjóleszek!!!, majd zokogva és sikoltozva elrohant a patikába elkölteni a havi nyugdíját. Ki merem jelenteni, hogy Frady Endre a világegyetem elsőszámú közellensége és ezt a tanomat még egy Norbi által ízetlen krepp papírrá silányított update máglyarakás gyomorégető árnyékának fenyegetettségében sem lennék hajlandó visszavonni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Az én könnyem a legjobb impregnálószer. Kár, hogy sosem sírok, mert mielőtt bárki megbántana, elpusztítom a szám leheletével!” /Chuck Norris/