Létvég líra

Életemnek uccsó percén

Szívemben már nem lesz hertz, én

Pedig leszek élettelen,

Mint a visszaföldült Kelen.

Énnekem a Kelen földim,

Együtt mendegélünk föl dim-

-enzióváltásunk mián,

Akárcsak egy Felicián.

Felicián, azaz Boldog,

Mint egy sajton élő Hold Dog.

Ilyen az, ki Kharón ladik-

-ján utazva feltámadik.

Feltámadik az, ki halik,

Akár aggult, akár halik-

-ra akadt megfele torkán,

Vagy csak felrúgta egy orkán.

Ki meghalást csupán mímel,

Sansza annak úszik ím el

Arra, hogy kiáltsák: Hé, te,

Érdekel az öröklét-e?!

Higgy, remélj, szeress és ha már

Kimúltál, mint szovjet szamár,

Égbe jutnod jó az esély…

- Na, ketteske, gyere, mesélj! –

- szól a kórház főnővére –

- Most épp gyomormosást ér e

After Party-s utó pia,

S múlik e blőd utópia!

- Mit te kómás költőszáj mond’sz,

Lucy in the Sky with Diamonds

Címmel Lennon megírta már –

- скажет feltámadott szamár.

„Frady Endre, a halálközeli élménylíra fékezhetetlen fenegyereke ismét merészelt önfeledten nagyot alkotni, amikor önnön kicsinységünk és térbeli végességünk számtani közepének imaginárius részét az időbeli végtelenséggel összeszorozva, majd hamleti monológ szerint lederiválva olyan eredményt tett le az asztalra, amitől az rögvest lapra szerelődött és visszapostázta önmagát Kharón ladikján a hideg északfókák közé a maga fenséges idegenségében mintegy és mindazonáltal. Ahogy a Költő mondaná, ha egy teljesen más, egyószövetségi témájú szamaras verset írna:

          - Szamár, hol a rímbálám -

          - bőgi költve hím Bálám.

Szóval, sajton élő Hold Dog felebarátaim, ahogy egy többszörösen megpróbált ketteske szokta volt másnaposan macskajajgatni: jobb ma egy After Party, mint holnap két gyomormosás!” /Hertz Feliciánné Kelenföldi Kelebia, Szovjetunióban szigorlatozott szamárszalámi szeletelőnő és antitalentum/

„Szamár! A jogod megvan a hallgatáshoz, a képességed hiányzik! - Na igen, mindig azt az egy utópiát nem kéne meginni, nem igaz, Anti?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, Vlad Disco pia,

Mely mar, mint vaddisznó pia,

Nyomán jön a disztópia?”

/Dr. Akuláné Aip Ótu, Vlad Tepes-díjas sajíd és szamárelhallgattatónő/

„Frady Endre legújabb agyszőnyegbombázása, a Létvég líra, olyan, mintha a lételméleti mélységekbe hajított volna egy flitteres gumicsirkét, amely zuhanás közben Kierkegaard-ot idéz és közben rímel. A vers formai kavargása - soráthajlásokkal szétszabdalt rímek, váratlan nyelvtani hibridképződmények - („feltámadik”, „haldoklik-ra”) - mintha egy posztmodern fonendoszkópon keresztül hallgatnánk a túlvilág pulzusát, amit persze már nem mér a hertz. A vers halálfilozófiája egyszerre tragikomikus és pszichedelikus: Kharón ladikját egy sajtos „Hold Dog” követi, míg a feltámadás aktusa inkább tűnik kórházi delíriumnak, mint teológiai ígéretnek. A szent és a profán úgy keveredik, mint vodkás lemosó a műtőben: „Lucy in the Sky with Diamonds” találkozik a szovjet szamárral, és együtt zötyögnek egy metafizikai mentőautóban, ami valószínűleg defektet kapott már a harmadik strófánál. Frady Endre stílusa továbbra is a magyar költészet decibelekkel hangosabb része: szellemes, szándékosan bugyuta, szakrálisra kacsintó, de közben baráti vállon veregeti a delíriumos blődlistát is. A Létvég líra nem vers, hanem egy halálközeli élmény stand-up verziója, amit talán csak egy feltámadott szamár érthet igazán. Összefoglalva: Ez a költemény olyan, mint egy teológiai LSD-trip a Jahn Ferenc Kórház traumatológiáján. Szórakoztató, abszurd, és meglepően mély – ha elég mélyre merünk ásni a szóviccek alá.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Létvég líra” című verse játékos és groteszk színben ábrázolja az élet végességét és a túlvilági lét bizonytalanságát. A szerző védjegyének számító nyelvi bravúrok - szokatlan rímelések, váratlan szóösszetételek és abszurd képzettársítások - egy kaotikus, mégis furcsán logikus világot építenek fel. A költemény szembeállítja a halált és az újjászületés motívumát, hol humorosan, hol szürreálisan, de mindig megcsavarva a várható költői formákat. Az „After Party-s utó pia” vagy a „feltámadott szamár” képei egyszerre ironikusak és filozofikusak, a popkulturális utalások pedig a létértelmezés könnyed, mégis mély dimenzióit adják hozzá a műhöz. Frady az élettel való szembenézés egyik sajátos módját kínálja: bohókás szóképei mögött komoly kérdések húzódnak meg az elmúlásról, a hitről és az utóéletről. A vers egésze úgy hat, mint egy avantgárd költői happening - provokatív, elgondolkodtató, és a maga abszurditásában is eleven.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szeretjük az egyenes dolgokat!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kardiológus/

„A kórházban, aki góré,

Sose költsön EKáGéra!

Egyenes kell, nem a görbe!

Irány be a sírgödörbe!”

/Dr. Házné, kárdiagnoszta és temetkezési vállalkozó/

„Én inkább a halál előtti életben hiszek.” /M. András, a költő legállandóbb és legföldhözdagadtabb kommentelője/

„Kit a halál élve talál,

Kis esélye van, hogy túlél,

Inkább temetőben telel.

eM úr gyászfátyol-lent tilol,

S döfi ujját lenn len-tű! LOL!”

/Kancsalrímessy Kösztönyné Kőbányaivilágossy Kanaszta, köztemetői költőnő/

„Élőhalott, halottélő,

Mé’ lő hal ott, ha Lotté lő?”

/Lotté anyukája, eM úr leendő anyósa és élőhal díler/

„A költő ugyan a földim, de mivel még nincs földbe temetve, tehát földönkívülinek minősíthető, azaz alien, de mégse éljen, legfeljebb gyomormosogatólén, ám ettől függetlenül a leghatározottabban tiltakozom eme fércműben az engedélyem nélküli szerepeltetésem ellen!” /Kelen Felícián, földieper repetítor/

„Mi ez a szellemi fartő szagú irodalmi fertő?! Mi ez a Frady Endre önnön legeslegaljánál is mégaljabb bűzhödt alvilági kipárolgás?! Mivel ez az elmevesztett Szabolcska Mihály epigon a nulla IQ-nál lejjebbi emberszabásúaknak költ, ilyet pedig csak minden rengetegmilliárd közül egyet lehet találni, így szerencsére csak elenyészően kevesekhez jut el, és analfabetizmusuk miatt ők sem olvassák el, csak rányáladzanak! Ó, de ezek szerint munkaköri kötelességem folytán egyedül én olvasok egészségkárosító Frady borzalmakat?! EZ VESZÉLYES!!! ÓANYÁMEMLÉKEBOROGASS!!! ÓMITVÉTETTEMÍGÉREMJÓLESZEK!!! HEGYEKOMOLJATOKRÁM!!! BRÜHÜHÜ!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ…” /Puzsér Róbert, kritikus állapotú kritikus/

„A verse alapján a költő tudatát olyan mennyiségű alkoholos droglé dagály lepi el folyamatosan, hogy teljesen fölösleges lenne kifejelnem őt a világűrbe, mert szétfröccsenése közben Lucy az égen is totálisan makonya lenne és a gyémántjai is atomjaikra mállanának szét Frady Endre szersavas agyvizétől. Hagyni kell megmurdelni a manust, aztán beletaposom egy Holdbéli közveszélyeshulladék tárolóba. Onnan biztosan nem fog ide vissza feltámadni.” /Chuck Norris/

„Nincs is szebb, mint mikor a mámorszünetben a Művész és a kommentátorok a beksztédzsben oszladozó szárazjégben találkoznak, miközben négykézláb keresik a pillanat hevében önfeledten elgurított gyógyszereiket.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Lajos bá'

Lajos bá' az öreg postás

El időnként döglött kost ás,

Ha kostetemes a kos út,

Mely falufőút, a Kossuth.

Postásként nem gyakran oson

Által döglött lapos koson,

Hanem megokosodottan

Begyűjti, ha hever ottan.

Bölcs Lajos bá' nem mindig ás

Elhullt kost, mely vonósigás,

Mert pénzügyileg nem léha,

S büféknek is ad el néha.

Ha ársapkátlan a kos ár,

Koshússal lesz telt a kosár,

S kínál rántott vagy főtt kost a

Kajáldájában a Posta.

Lajos bá’ a Posta saját

Étkezdéjében fal kaját,

Majd kórháza gyomrot mos át

Kikúrálva döglött kosát.

Tanulság kell? Itt van, nesztek:

Bélgörcs jön, ha döghúst esztek!

Menüben, ha lenne kos tán,

Sose egyetek a Postán!

„Ez igen, egyetlen ostoba klapanciával egyszerre meggyalázni Kossuth Lajost, belerúgni a Postába és felforgatni a gyanútlan olvasó gyomrát, na erre csak egy Frady Endre lelkületű mételymákonyos szellemi dögkút képes! Még jó, hogy nem verselt tovább, mert akkor talán még Teréz anyának és Petőfi Sándornak is kiosztott volna egy-két mentális kokit és sallert, vamaint megtaposta volna a gyermekéheztetési alapítványt és a Szemmelversz Klinikát is! Állítsuk meg a tompatekintetű Frady Endrét, hiszen nem éles kés ő! NEM ENG.!” /Sánta-Klausz Trofóbia, a Búvárharangban Írt Literatúrák Intézete (BILI) zárt osztályának Mikulásbajszú főcenzornője/

„Frady Endre legújabb poézis-parafrázisa ismét egy szatirikus gyomrossal örvendezteti meg a magyar irodalom gyanútlan bendőjét. A Lajos bá’ című vers egy poszt-posztmodern ballada, amelyben az öreg postás egzisztenciális küldeményként szállítja az abszurdot – döglött kost, kosárban. A vers kettős síkon működik: egyrészt ironikus társadalomkritika a vidéki vállalkozói leleményről – a posztalakulás utáni Posta-gasztroperformansz groteszk rajza –, másrészt emésztő gyomorbölcselet, ahol a rímek olykor gyomorsavként marják a nyelvi logikát. A rímelés tudatosan esetleges („kost ás” – „Kossuth”), s ezzel a fonetikai döccenés is a rothadás esztétikáját szolgálja. Frady itt is megmarad önnön fradyendiségének: szereti a felesleges költői túlkapásokat, s azt a sajátos nyelvi stiláris fűszerezést, amitől egy-egy versszaka úgy viselkedik, mint a mikrohullámban újramelegített döghús: bűzlik, de valamiért nevetünk. A zárlat klasszikusan fradys: tanulságként bélgörcsöt, tanácsként étkezési tilalmat kínál – egyszóval, aki ezen a versen nem mosolyodik el, az minden bizonnyal már maga is... hát, legalábbis posztmodern.

Értékelés: Rímel, bűzlik, megnevettet. A magyar abszurd méltó délelőtti uzsonnája.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse, Lajos bá', egy szándékosan groteszk és játékos költemény, amely a köznapi abszurditást állítja pellengérre. A vers humoros nyelvi megoldásai és ritmusos szerkezete könnyedséget kölcsönöznek az alapvetően bizarr témának: az öreg postás, aki döglött kosokkal üzletel. A szóviccek és rímek feszes használata Frady Endre védjegye, itt pedig különösen éles kontrasztban áll a témával, amelynek meghökkentő valószerűtlensége csak fokozza a komikumot. A költemény szerkezeti szempontból jól felépített: egy egyszerű történetvázra épül, amelyben Lajos bá' életének és döntéseinek következményei egyre groteszkebb fordulatokat vesznek. A konklúzió, amely a tanulságot humoros figyelmeztetés formájában közvetíti, a népmesék moralizáló hagyományát idézi, mégis ironikus túlzással él. Frady Endre itt is mesterien bánik a nyelvi játékokkal, miközben az abszurd világképével szórakoztatja az olvasót. A Lajos bá' nem akar mély filozófiai igazságokat kutatni, inkább önfeledt, szókimondó humorával nevettet meg. Egy biztos: ha valaha egy postahivatal kantinjában járunk, kétszer is meggondoljuk, mit rendelünk.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ne egyen ön döglött kost,

Várja önt a posta most.

És ha hoz egy villamost,

Ehet frissen gázolt kost!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas okoskos/

„Ház úr, asszi, kosom oson

Tök laposon villamoson?!

Gondolja át óvatosan,

S vásároljon kost az Auchan-

-ban Ön!”

/Frau Chan, az Auchan villamossági és kososztályának kínai igazgatónője/

„My money is over the Auchan,

My money is over to see.

My money is over the Auchan,

Oh, bring back my money to mee!”

/Csóringer Csumida, leguándíler és serényen drogozó kishacker/

„Hogy mit gondolok a versről? Én nem gondolok semmit. A vers nyilvánvalóan tanulságos, bár nem tudom, mi a tanulsága, szóval lehet, hogy nem jó vers, csak propaganda. Én eddig jutottam. Hogy jutottam eddig? Hát nyilván nem gyalog! Nem, nem magánkosháton! Akarsz kost feladni, Andi? Megvegyem neked a Postát? Egy szavadba kerül, Andi, hiszen már Kossuth János… mi van, Andi?… ja, hogy Lajos… szóval ő is megüzente, hogy legyünk bátorak! Hogy mikor mondta? Nem tudom az évszámot. Maga tudja az évszámot? Igen? Mi maga, matematikus? Na, húzzon haza, mert magára uszítom a legjobb emberemet! Harapd meg, Andi!” /M. Lölő, a nemzet gázszerelője/

„Ha utamba áll egy kos, tán

Feladhatom őt a Postán?”

/M. András, a költő legállandóbb és legkostpostázóbb kommentelője/

„Híján irányítószámnak

Postázási kos hiba

Lehet, s amit nekem szánnak,

Nem küldi el Toshiba.”

/Dagoványi Früstökné Cuhajkássy Sztracsatella, eM úr kosos levelezőpartnere/

„Frady Endre verse valahol gyönyörű. Frady Endre verse valamiről szól. Frady Endre verse valakinek tetszik. Frady Endre verse valamit mond. Frady Endre verse valamiért keletkezett. Már csak az a kérdés, hogy HOL?!, MIRŐL?! KINEK?! MIT?! és MIÉRT?! Na, megyek és szuicid hajlamú kosként egy dögkútba vetem magam beeeee!” /Juh Jenő, a Birka Irka című nyájas irodalmi toklyóirat ürülő jerkesztője/

„Ez a vers nem költészet — ez egy nyelvi biodóm, ahol a rímek bomlástermékei gázos hulladékként terjengenek egy posztszocialista kocsma hátsó udvarán, miközben Lajos bá', a rothadó erkölcs szürke eminenciása, döglött kost házal a gasztronómiai apokalipszis oltárán. Frady Endre nem verset ír, hanem verbális ételmérgezést okoz, rímbe mártott dögszaggal. Az, hogy valaki képes a magyar irodalom szent műfaját ilyen fokon kompromittálni, már önmagában nem művészi tett, hanem kulturális bűncselekmény. Ez nem abszurd – ez egy kollektív szégyenérzet szótagolt lenyomata. A poétikai apparátus lomha, a metaforák rozsdásak, és a tanulság olyan, mintha egy állatorvosi boncasztalról próbálnánk életbölcsességet hámozni. Lajos bá’ a szellemi táplálkozás menzája: fagyasztott közhelyekkel, újramelegített blődséggel és mikrohullámú humorral. Ez a vers nem tanít, nem felemel, nem gondolkodtat. Ez a vers a lírai nihilizmus panoptikumának legszánalmasabb viaszfigurája: döglött, de még mindig rímel. És ez a legfélelmetesebb.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez nem vers. Ez egy nyelvi katasztrófa, egy irodalmi Csernobil, ahol a rímek úgy omlanak össze, mint egy rozsdás fémszerkezet a hetedik földrengési fokozaton. Frady Endre Lajos bá’-ja egy groteszk rögtönzött vádirat a jó ízlés ellen, egy perverz ballada, amelyben a postás és a dögkút között alig tapintható az átmenet. A költemény minden sora egy újabb szúrás a költészet szívébe, egy olyan verbális hasra esés, amitől Arany János forogna a sírjában, Petőfi pedig a Nemzeti Múzeum előtt demonstrálna ellene. A tartalom abszurd, a nyelvezet mesterkélt, a humor pedig egy cinikus nevetés az emberi gyomor tűrőképességén. A tanulság? Nem az, hogy a döghús veszélyes, hanem az, hogy Frady Endre rímképlete egy közveszélyes vírus, amely ellen az irodalmi közegészségügy sürgős lépéseket kell, hogy tegyen. Ennek a versnek nem lábjegyzete van, hanem egy szirénázó vészjelzés: Menekülj, míg nem késő!” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Nem értem a puhány magyarokat. Ha itt Texasban valaki ilyen verseket próbálna írni, akkor a szemgolyómmal dagadtra verve, majd apró darabokra széttüsszentve háromdimenziós Michelin baba puzzle játékot csinálnék belőle és naponta ezerszer le kéne írnia, hogy

          Idióta versírás

          Miatt most a sírás ver.

A puhány magyarokat pedig hamarosan átrúgom a Föld magmáján keresztül az Új-Zéland melletti óceánba, hogy megtudják, milyen az, amikor nem a balsors tépi őket, hanem én.” /Chuck Norris/

Melankóla mámor

Melankóla mámoros páciensek /MTI felvétele/

Poharamban melankóla...
- Akarsz most beszélni róla? -
- kérdi jó pszichiáterem.
Taxit fog és nálam terem.

Italomból megkínálom
s rögvest elkapja az álom,
hol a nihilszürke semmi
a főszereplő és nem mi.

Körben végtelenek szállnak
s szájszélen csurranó nyálnak
földet érő fröccse hallik
s szemben megnyílik egy fal lik.

E nyílás egy régi rege
szerint tán a nyúl ürege,
honnan malterport szór Aliz,
s szánkban marad egy kis fal íz.

Pszichiáterem már okád
s hörgi: - Merre van egy jó kád?
- Itt van, éppen benne fekszem
s nyammogok egy száraz kekszen!

Mentők jőnek, kopogtatnak,
s jobb kezében mind a hatnak
vastag bélmosócső figyel...
Így elrontani a napom, így el!

„ Na,  elkövető úr, akkor most szépen elmeséli, hogy mit tett a helyszínen lefoglalt italba, honnan szerezte, kitől vette és mennyiért, valamint azt is, hogy mióta él ezzel a szerrel?! Jól teszi, ha mindezt gyorsan elcsicsergi, mert ha nem, akkor beküldöm Barom őrmestert, aki arról híres, hogy előbb üt és csak azután rúg! Ja, és minden, amit azután fogatlanul elhörög, felhasználható maga ellen! Szóval?” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, az Állami Csendőri Intézmény (ÁCSI) információ kikényszerítési főparancsnoka/

„ Meglátogattam az érzelmi vészhelyzetben lévő szuicid -gyanús páciensemet, aki megkínált egy itallal. Onnantól kezdve csak valami pszichedelikus körhintára emlékszem és arra, hogy Lucy jött velem szemben az égen gyémántokkal...” /Dr. Agyvíz Artúr, pszichiáter/

„Melankóla mellé mindig örömpörköltet kell enni, mert a kettő hatástalanítja egymást, így aztán nincs semmi értelme, de  legalább hizlal, úgyhogy irány a fitnesz termem! Egy-kettő egy-kettő!” /Bivaly Bertold, body builder és táplálkozási tótumfaktum/

„Na mi van, költő úr?! Bánatában magába döntött pár pohár búfelejtőt és papírra hányta a rémálmait? Az utóbbiért kár volt! NEM ENG.!” /Totyakvári Tüttyő, főcenzor helyettes/

„A két pácienst a helyszínen lekezeltük és turbulens melankólika gyanúval kórházba szállítottuk, ahonnan egy nap múlva kiengedték őket, majd két napig takarítottak utánuk.” /Dr. Bélspricc Bedő, mentőorvos/

„Aha, szóval ez a lókötő költő meg a pszichopata haverja itta meg az indiai elefántunk múlt héten ellopott depresszív székrekedés elleni beöntő folyadékát! Szegény Jumbó azóta is csak sír, nyög és duzzad!” /Patássy Petúr, állatkerti elefánt gondozó/

„A 'Mit gondolt a költő?' kérdés itt a költővel együtt értelmét veszti, hiszen a tudat feloldódik a pszichedelikus mély énben, miáltal a 'Mit vizionált a nihilben feloldódott költősemmi?' kérdés a célravezető, már amennyire a totális valamitlenségben létezhet egyáltalán cél. A széteső rímfolyam során a bármi akármivé lilul és a keszekusza mindenség önnön negáltjává jegecesedik. Igazi holisztikus tetszhalállíra!” /Nihil Nelli,  a Magyartanárok Állami Vezérfelügyeletének (MÁV) ideológiai tudathasítója/

„Mi ez a már a saját hamvába holtsága előtt sem létező nagy büdös nulla?! Egyedül a hányinger hatására történő kádkereséssel tudok azonosulni, mert pont ilyen érzés fog ott el az olvastán. Anyám szerint mindenesetre vagy megvárhattam volna, amíg ő befejezi a fürdést, vagy a kád helyett a vécéhez rohanhattam volna, mert így kezdhetett újra zuhanyozni. Látod Frady, mit okoztál?! Hogy a szomszéd kutyája nagydolgozzon a lábtörlődre! Na, pont ilyen érzés, amikor megjelenik egy versed a monitoromon!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nekem egyszer tévedésből ki akarták mosni a gyomromat, de a gyomorsavam feloldotta a gumicsövet és a gyors emésztési gyomormozgásom berántotta az orvos karját. A  teljes orvost szerencsére nem, mert vállban elharaptam.” /Chuck Norris/