A költő éhhalála

A költő az éhhalál előtti pillanatokban...

Ha úgy telik el e delem,

Hogy nem eszem eledelem,

Éhen halok s irodalom

Nélkül marad birodalom.

Birodalom polgárai

Versigényét bolgár AI

Próbálgatja betölteni,

S agyfrászt kapol ettől te, ni!

Száraz könnycsepp szembe’ rekken,

S birodalmi embereken

Úrrá lesz egy echte netes

Pánik, amely rettenetes.

Ám ha úgy tel’ el e delem,

Hogy megeszem eledelem,

Akkor vígan s jóllakottan

Versben megdalollak ottan.

- Éhkopp üsse el e deled,

Mégse edd meg eledeled!

Legyél széthullt iroda-lom,

S vaddisznóknak zsírod alom! -

- szól a világirodalom.

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/ZBrpxB6rzEk

„Senki se adjon szavakat a számba, mert úgy visszaöklendezem, mint gyomortükrözendő költő a gumicsövet!” /a világirodalom/

„Irány a Retró! Jöjjenek még ilyen versek! (Amúgy rég volt már Retró reklámvers.)” /M. András, a költő legállandóbb és legretró2gyorsétteremkedvelőbb kommentelője/

„Folyton Retró, eM úr, folyton?!

Ne nyomuljon, mint egy oly ton-

-hal, mely ugrik szájba fojtón,

S forrón éget, mint a folyt ón!”

/Cinkes Cöftény, citromábrázatú cenk/

„Ez a vers nem „mélylíra”, hanem egy nyelvi akrobatamutatvány, amely közben saját bokájában botlik meg, majd még rá is csodálkozik a zuhanás esztétikájára. Frady Endre itt úgy próbál tragikumot főzni az éhhalálból, hogy közben a rímek fazekából inkább egy félkész szóviccleves lötyög ki.

A „delem–eledelem–birodalom” tengely köré épített rímkényszer olyan, mint egy túltolt keresztrejtvény: minden passzol, csak értelme nincs. A költői tét — hogy az alkotó nélkül összeomlik a kultúra — önmagában hordozhatna némi iróniát, de itt inkább önimádó nyöszörgésként hat, mintha a lírai én saját éhségét világkatasztrófává inflálná.

A „bolgár AI” sor villanása ugyan megpróbál kortárs reflexió lenni, de inkább olyan, mint egy rosszkor elsütött mém: kizökkent, de nem gondolkodtat el. A zárlat pedig, ahol a „világirodalom” beszól, nem katarzis, hanem egy erőltetett punchline — mintha a vers saját magát próbálná leütni, de csak vállon veregeti.

Összességében ez nem éhhalál, hanem túlevés: a szójátékok túltolt lakomája, ahol a jelentés már rég az asztal alá csúszott, és a költő vidáman rágja tovább a nyelvi mócsingot.” /ChatGPT/

„Hogyha éhen hal a költő,

Tápra s verset már nem költő,

S feledi fél emberöltő

Alatt el sok nyelvet öltő.”

/Klapanciakufár Kakofónia, kárörömpörkölt katalizátor/

„A vers úgy működik, mint egy fradyendrei önéletrajz‑epitáfium és egyben költői fenyegetőzés: ha nem kap enni, elnémul a líra, és a birodalom kénytelen lesz bolgár AI‑val pótolni a nemzeti verskészletet. A poén persze az, hogy a tét nem a költő élete, hanem a közízlésé: a „száraz könnycsepp” és a „netes pánik” paródiává teszi a kulturális apokalipszist. A zárlatban a világirodalom mint agresszív kórus lép be, és olyan gonosz jókívánságot küld, amitől még a vaddisznók is elpirulnának.

Röviden: fradyendrei meta‑líra, ahol az éhhalál csak ürügy arra, hogy a költő megint jól megénekelje saját túlélési ösztönét és a közönség rettegését.” /Copilot/

„Гладен поет край листа умира,

без хляб и рима светът се разпада.

Български ИИ стихове сбира —

но смисълът тихо в глада пропада.”

/a bolgár ChatGPT-nek a költő éhhaláláról írt négysoros verse Frady Endre stílusában/

„Az éhes költő meghal a levél mellett,

kenyér és rím nélkül a világ darabokra hullik.

A bolgár mesterséges intelligencia verseket gyűjt –

de a jelentés csendben eltűnik az éhségben.”

/a fenti vers Google általi magyar fordítása-ferdítése/

„Olvassatok csak bolgár AI verseket, oszt’ majd visszasírtok ti még engem, hálátlan emberiség!” /F. Endre, meg nem költőgigász/

„Mi?! Téged?! Visszasírni?! Nem, nem, soha!!!” /a hálátlan emberiség/

„Frady Endre hozza a formáját: a „szóvicc-guillotine” ismét könyörtelenül lecsap. A költő éhhalála nem egy mélyenszántó egzisztencialista dráma, hanem egy vérbeli rím-akrobatika, amelyben a tragikumot már az első versszakban agyonüti a játékos infantilitás.

Miért működik?

A bravúros rímfaragás: Frady védjegye, a „rímhányó” stílus itt is csúcsra jár. Az irodalom – birodalom – iroda-lom – zsírod alom sorozat nemcsak nyelvi lelemény, hanem a magasztos művészet módszeres sárba tiprása (a szó legjobb értelmében).

A „Bolgár AI”: Ez a zseniálisan abszurd kép tökéletesen fűzi bele a kortárs szorongást a klasszikus „éhező poéta” toposzba. Azt sugallja, hogy a gépi versgenerálásnál még a költő korgó gyomra is jobb alternatíva.

A cinikus csattanó: A megszemélyesített Világirodalom nem anyáskodó múzsa, hanem egy kegyetlen kritikus, aki a költő halálában több esztétikai értéket lát, mint az életében.

Összegzés: Ez a vers egy önreflexív paródia. Frady nem a halálról ír, hanem arról a kényszeres közlési vágyról, ami még az éhhalál küszöbén is inkább a rímekkel bűvészkedik, semmint hogy komolyan vegye magát.

Verdict: Rövid, ütős, és pont annyira komolytalan, hogy fájjon. Ha a bolgár AI ilyet tudna, már régen munkanélküliek lennének a humoristák.” /Gemini/

„Bencések lélekre gyúrnak,

Ergo, ora et labora,

Hadd legyenek Frady úrnak

Végre már az utókora!”

/Nursiai Szent Benedek (~480-547) kevéssé ismert regula részlete/

„Ha Frady Endre éhen hal, akkor tárt karokkal várom a Kapuban. Amikor ideér, összecsapom a két karom és az így keletkező Frady poszterre koncentrikus köröket rajzolok, oszt’ máris kész lesz az új mennyei darts táblánk.” /néhai Chuck Norris/

„Frady Endre egyik ebédjénél véletlenül vudu bálványáldozati grillcsirkét evett, miáltal bekúszott a pofájába pár tucat sámánista démon és ráborították az irodalom sötét oldalát. Ez a magyarázat arra, hogy miért kap hideglelős gyomorgörcsöt a verseitől a népnemzetben gondolkodó patrióták közössége!” /DJ Jeszy, betanított pesti srác és politikai hobbista/

„Szívesen megkritizálnám ezt a nyomokban kibírhatatlan feminizmust is tartalmazó katatón klapanciát, mert vércukorkaramellizálóan semmitmondó, de nem érek rá, mert épp suttyóba lemenve nőgyűlölök, valamint szellemi fölényemmel alázom porig a belpesti libernyák álentellektüeleket! Frady Endre addig is haljon éhen, de csak halkan, mert ki nem állhatom a hamis halálhörgést!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Március 15-i Retró2 szünnapi bánatvers

Nagyon kemény hírek ezek!

Mi lesz, hogyha megéhezek

Forradalom közepette?!

Szedte-vette teremtette!

Ha majd vendégségben eszek,

Szállnak nyögve nyelés neszek,

S rágódom a „szétfő” igén…

Vajh kibírom hétfőig én?!

Nem bírom ki, éhen döglök!

Sírba be az éhség-dög lök,

S hol zsírjaim homorulnak,

Unoká’m le csokit nyúlnak.

Tetem vagyok, girhes tetem,

Csokinyulat sem ehetem;

Csontváz szám már ritkán eszik,

S anyaföldként fogad be szik.

„Sanyaföld?! Sanya, neked van földed?! Akkor meg mit hőzöngsz itt, miért nem mész megművelni?! Amit ma felszánthatsz, ne halaszd holnapra! Vagy ej ráérsz még, mint az a henye Pató Pali haverod?! Na, ugorj, de előbb még hozz ebédet! A Retró ma zárva van, úgyhogy irány a Pilvax! Az egyik lábad itt, a másik ott, te lusta tintanyaló!” /Petőfi Sándorné, házsártos háziasszony/

„Micsoda?! Meghívunk hozzánk ebédre az ünnepnapon, te meg fikázni mered az áldottkezű nejem főztjét és sütjét, te urbánus fűzfapoéta?! Az agyad van szétfőve, nem az ebéd, te lábasfejű tintanyalonc! Még hogy éhen döglesz, és homorú a zsírod, te dagadék?! Bárcsak befognának téged a Táncsicsot kiszabadítani igyekvők hintója elé, majd ott hagynának csereként a börtönében, míg rád nem rozsdásodik a műanyag lakat!” /Söptényi Nadír, filozófus és népies írókolléga/

„Ne haragudjon, költő úr, az ünnepnapi szünetért, da valamikor nekünk is ki kell pihennünk az ön nonstop verscunamiját! Hétfőn találkozunk! Addig is kellemes forradalmat és szabadságharcot!” /a Retró2 dolgozói/

„Van, akinek az Operáról a büfé jut eszébe, van, akinek az idusáról a kantin. Micimackó mindenkiben ott lakozik, csak van, akiben a felszíntől vékonyabb kopóréteg választja el.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Everybody has a Kant in, in’t Kan? Immán, úúúú, el innen! Hú mán!” /Márciusi Dusán, emigrált középiskolai angoltanárt helyettesítő angolvécépucoló/

„Rendőrkaszt a kopóréteg?!

Hová szaladsz Peti?! Hé, teg-

-nap nem voltál még ily riadt

Egy kis viccelődés miatt!

Ne fussál el, te kis zakkant,

S falt se fejelj le, mint vak Kant!

Egyél inkább Retró kaját,

S hinnyébe fordul a jaj át!”

/Dartanyan Dezső főhadnagy, a Budapesten Illetékes Csávás Kálmán Alakulat (BICSKA) maximálisan minimalista költője és antiriogatási főelőadója/

„BICSKA?! A bicska én vagyok!” /Buggy Lee, hongkongi hungarikum/

„Jaj, de szörnyű ez a Frady vers! Hadd ne kelljen ezt még egyszer elolvasnom! Kit kell megvesztegessek? Kegyelem! Hosszabbítsák meg a szabadlábamat Bicskéig!”” /K. Endre, bicskei bicskanyitogató/

„Ez lehetne egy nemzeti dal, csak egy "Talpra magyar! híja. Haza.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Talpra magyar, magyar talpra?!

Kell nekünk Nemzeti Dal pra-

-liné helyett forradalmi

Desszerként, ha csupán talmi?!

Édességnek, ha van híja,

Akkor hasa haza híja!

Winnetou meg haza híján

Migráncsként ül laza íján.”

/Panel Proliné, praliné díler/

„Nyilván nem nyit ki március 15-én a Retró. Különben hogyan lenne forradalom, ha nem lennének éhezők, akik lázadnak?” /M. András, a költő legállandóbb és legéhséglázadóbb kommentelője/

„Á, a Retró diadala

Az éhezők viadala?

eM úr, Önnek mi a dala,

Melytől reggel riad ala-

-posan meg a szomszéd néni és a forradalmárokat megkarmoló macskája?”

/Petőfi Nándorovics, ex-barguzini apa-gén epigon/

„Drága Költő Gigász! Szeretném felhívni a figyelmét, hogy Nagyböjt van, szóval ideje lenne felfüggeszteni a mértéktelen kulináris élvezeteket! Ezek a mai fiatalok..! Csak a sz.x meg a szipu! Pfuj! Koplaljon az ilyen!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas etikus dietetikus/

„Jelzem, Bibliában senki

Sem böjtöl a Húsvét előtt,

Se irokéz pap, se jenki,

Se józan, se sziput belőtt;

Igéből nem jön ilyen ki.

Bélgáz fújjon böjti szellőt!”

/Teó Leó, Ég és Föld szakon végzett teológus és geológus/

„Az Isten által kitalált bibliai böjtök és az emberek által kiokoskodott úgynevezett Nagyböjt között az a különbség, hogy előbbinél a résztvevők semmit sem esznek, utóbbinál pedig csak azt és annyit, amit és amennyit megkíván a szervezetük. Ami efölött van, azt meggyónják. Vagy nem.” /Elmereccsent Endre, epebeteg eretnek/

„Na, megállj csak, eretnek!

Majd a papok veretnek!”

/Vérgőz atya, a Torquemada Spanyol Inkvizíciós Gimnáziumi Alapítvány (TSIGA) főispánja/

„Ha zárva van a Retró2, akkor elmegyek Phil Vaximovics Mutyin haverommal ebédelni és egy jó borscsos pirogtál mellett vodkamámorosan megemlékezünk arról, hogy anno a baráti orosz csapatok akadályozták meg Világosnál az áruló Görgey további fölös vérontását. Már akkor is ők vonultak be békét teremteni, nem az amerikaiak! Éljen az örökké megbonthatatlan orosz-magyar fegyverbarátság és békeharc!” /Talpnyalonc Tihamér, a Magyar Orosz Szovjetbarátságos Közpénzeket Vételező Alegység (MOSZKVA) atamánja/

„Hé, atamán elvtárs! Nem csak a maga fegyveres békeharca az örökké megbonthatatlan, hanem ez a rohadt kínai pandahús konzerv is! És nekem mégis ezt kéne ennem március 15-én, mert nincs nyitva a Retró! Éhen fogok murdelni!” /Bádog Bódog, bodega buherátor és pléhbili díler/

„Március 15-én senki se a saját hasára gondoljon, hanem jöjjön el ebéd előtt az ünnepi beszédemre a Nemzeti Múzeum elé! A műsor magas színvonalú lesz. Először Curtis rappeli el a Nemzeti Dalt, aztán Győzike a Himnuszt, majd Tóth Gabi énekli el a Nélküledet, utána Ákos saját magát gitárkísérve dalolja végig a 12 pontot, végül Mága Zoli húzza el a nótánkat, míg a háttérben a Kossuth-díjas Nagy Feró vasalt bakancsban tapossa el a nemzet sötétben bujkáló ellencsótányait. A beszédem rövid lesz, de velőspacalos, hogy egyrészt Németh Sziszi barátom is értse és szeresse, másrészt, hogy hazaérjek ebédre. Jelszavunk: A haza minden előtt!, de mielőtt elmennénk haza, ezt még elismétlem egy párszor. Ott találkozzunk! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!” /Orbán Viktor, miniszterelnök/

„Mi ez a celebnyálas bájgúnár gágogásnál is fülsértőbb közpénzmédiahekk szint alatt vergődő latrinaszag?! Ki ez a fékevesztett bolsevik diszlájkvadász, ez a vérhaspók fotelforradalmár?! Elhiszem, hogy a falánk Frady Endre megszokta a minden péntek déli kifőzdézést, de meg kell értenie, hogy a gyorséttermi dolgozóknak is joguk van ahhoz, hogy a nemzeti ünnepnapon helyet foglalhassanak a Nemzeti Múzeum lépcsőjén megtartandó állami ünnepséget messze elkerülő menekülőútvonalak valamelyikén, hiszen köztudott, hogy a haza nem eladó, csak bizonyos esetekben és amennyiben egy összegben megvan az a pénz! Ne lássam anyám életnagyságú hologramját a Retró 2 Kifőzde díszfalán, ha nem követelem Frady Endrének a haza Kínának eladandó részéhez való csatolását! Világ kínai rendőrjárőrei, fradyendrétlenítsetek!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én a bezárt és üres Retróban is meg tudok ebédelni. A hónaljammal letépem a vaslakatot, aztán megeszem a faszékeket és a faasztalokat. Az én gyomornedveimen még a heti bevételeket tartalmazó gyémántbetétes vasbeton páncélszekrény sem fog ki.” /Chuck Norris/

Mardosó éhség

Engem szilaj éhség mardos,
Mintha bennem kivont kardos
Huszársereg-féle roham
Lenne, pedig kéne jó hamm!

Gyomrom űrje épp oly akut,
Mint idült aszálykor a kút,
S bélvizenyőm immár pangó.
Kezdődik a haláltangó?

Éhség fő- és nem csak alok
Abban, ha tán éhen halok.
Halnék is, de jönnek delek,
Úgyhogy inkább ebédelek.

„A költő érzékenyen fordul egy olyan komoly társadalmi tömegprobléma felé, mint a reggeli és az ebéd közötti éhhalál. Az olyan képek, mint a haláltangó a gyomor űrjének pangó bélvizenyőjében, a költőt már-már a vizualitás Vivaldijának, a nagy Csobánkay Lepnyőnek a világába emelik. Ugyanúgy, ahogy Csobánkay Lepnyő híres egysorosa, a ’Hanyatt vetem magam a hátam közepébe’, ez is a mindent jelentő semmi körül forog, csak itt a váratlan happy end rózsaszínűre festi a katarzis tragikus lepkehálóját.” /Vernyák Veronika, a Fa- Fém- és Üvegfúvósok Lapja tördelőszerkesztője és amatőr UFO szakértő/

„Boldogult uram nevében kikérem magamnak ezt a vérig sértő összehasonlítást! Ebből kegyeletsértési per lesz, akárki meglássa!” /özv. Csobánkay Lepnyőné dr. Gőz Matild, jogorvos/

„Van egy szint, ami alá az ember akkor sem megy le, ha hetven vudu öregasszony szurkálja tűvel a viaszbábuját. Frady Endre ezek szerint nem is ember, hanem valami huszadrangú csehszlovák sci-fi paródia elrontott jeleneteiből is kimaradt rímrobot. Anyám szerint ez a ’Zmrzlina na Marsu’ (Fagylalt a Marson) c. film volt. Frady Endre magyar hangja Csobánkay Pufi. Lett volna. Te jó ég, hová kerültem?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Felháborító, hogy Frady Endre dilettantizmusa miatt szegény férjem nem kapta meg élete első és utolsó szinkronszerepét! Emiatt bánatában kivándorolt, alulról föltörve monoton kizsákmányolással rengeteg pénzt harácsolt és eltorzult jellemmel céltalan milliárdosként élte le szürke életét.” /özv. Csobánkay Pufiné Zsír Zsanett, a Bostoni Kőgazdagok Klubja (BKK) arca/

„Éhség… hmmm… éhség? Sajnos nem ismerem ennek a kifejezésnek az értelmét, de szólok az államtitkárnőmnek és harminc munkanapon belül utánanéz.” /Dr. Toka Pál, Gyermekétkeztetési Miniszter/

„Én a magam idejében nem csak a feleségeimet fejeztettem le, hanem az udvari költőimet is, mégpedig akár egy rossz strófáért is. Frady Endre ennek a versének a végét nálam már nem érhette volna meg.” /VIII. Henrik, angol király/

„A költő úr nálunk ebédelve szokta enyhíteni mardosó éhségét és étkezés végén a kenyérrel olyan alaposan kitunkolja a szaftot, hogy utána már el se kellene mosogatni a tányérját. De persze mi elmosogatjuk ám!” /Mr. Kisbig, a Kisbig Kifőzde tulajdonosa/

„Egy vers, aminek olvastán úgy arcon rúgtam magam, hogy szikrázott a nagylábujjam.” /Chuck Norris/