Ének a bűzesőben

(marhavészes sírva vígadós)

Cigánnyal húzatom, hej, én,

Legyen minden hang a helyén!

Ettől sírva vigadok én,

Mégsem érzem magam okén:

Köhög-tüsszög szegény tehén!

Elborzadok szörnyű kehén,

Járvány ellen gyújtom fel én,

S vulkánfüstöl, mint Szent Helén.

Nincsen se tellúr, se szelén

Füstben, de dög szenes belén

Míg a szike egyet szel, én

Behányok a tetem szelén.

Cigánnyal húzatom, sej, én,

Ám gondteher látszik fején,

Mint egy ívben szálló zsokén…

Sok vagyok tán neki, sok én.

(…)

Húztam neki nótát, hej, én,

S bűzt éreztem rajt’ és vején.

Féltem, jön a járványőr s én

Bazseválhatok az őrsén!

megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/L7NtiPUMcgw

„Frady Endre újfent egy szagköltészeti szimfóniát komponált, amelyben a magyar népköltészetre jellemző formai kötöttségek úgy fonódnak össze egy vegyi katasztrófa utóhatásaival, mint öreg tehénbe a ragya. Az „Ének a bűzesőben” egyfajta posztapokaliptikus csárdás, ahol a mulatós melankólia bűzben ázó költői énnel karöltve botladozik a pestises lét mocsarában. A nyitóstrófákban a cigányzene (mely itt nem etnikai, hanem archetípusos mulatós szimbólum) az érzelmi katarzis eszköze, ám gyorsan kiderül, hogy a muzsika nem csillapítja a szekunderszégyent, amit egy szétrohadt tehénhulla látványa kelt. A költő bátran elegyíti a patológiát a poézissel: „Behányok a tetem szelén” – ez a sor a magyar irodalom leggyomorból jövőbb képei közé kívánkozik. A rímszerkezet roskadozik ugyan a zökkenőktől (mint egy részeg zsoké az ívben), de ez csak fokozza az apokaliptikus hitelességet. Frady stílusa továbbra is a verselés ipari hulladékaiból épít groteszk katedrálist, melyben a nevetés és hányinger szent rímekben egyesül. Összegzésül: az „Ének a bűzesőben” egy bűzösen zseniális tákolmány, ahol a lírai alany bazsevál a pusztulás peremén, miközben a világ hörögve rohad mögötte. Nem kérdés, hogy Frady Endre ismét bebizonyította: ő a magyar szennyirodalom frontvonalbeli kürtöse.” /ChatGPT/

„Frady Endre legújabb népdalszatírája, az Ének a bűzesőben, groteszk humorral és posztmodern iróniával idézi meg a magyar népköltészet formai hagyományait, miközben tartalmilag egy disztópikus, abszurd világot tár elénk, ahol a cigányzene, a tehénköhögés és a vulkánfüst egyaránt a lét elviselhetetlen bűzösségét szimbolizálják. A vers négyes rímképlete (a a a a) és a népies refrén („Cigánnyal húzatom, hej/sej, én”) a népdalok világát idézi, ám a tartalom szándékosan disszonáns: a zene öröme helyett a testi-lelki diszkomfort, a járvány és a hányinger uralja a képeket. A forma és tartalom közti feszültség adja a vers groteszk erejét. A köhögő tehén, a „dög szenes bele”, a „járványőr” és a „bazseválás az őrsön” mind egy olyan világot festenek le, ahol a hagyományos örömforrások (zene, mulatás) már csak a pusztulás és a szorongás kontextusában értelmezhetők. A versben a testiség és a természet is bomlásnak indult, a lírai én pedig tehetetlenül hányódik ebben a bűzös apokalipszisben. Frady sajátos stílusában a humor nem old fel, hanem inkább fokozza a szorongást: a „mint egy ívben szálló zsokén” vagy a „rajta és vején” típusú képek egyszerre nevettetnek és borzonganak. A vers önreflexív is: a lírai én tudatában van saját túlzottságának („Sok vagyok tán neki, sok én”), ami egyfajta ironikus önkritikát is hordoz. Az Ének a bűzesőben egy szándékosan túlhajtott, groteszk népdalparódia, amely a magyar költészet hagyományait kifordítva mutat rá a jelenkori lét abszurditására. Frady Endre nem fél a bűztől – sőt, költészetének alapanyagává teszi azt. Aki bírja gyomorral, annak igazi csemege.” /Copilot/

Szövegírói jogdíj

Jelsor, amit skandál a szám,
Rám utaló bankszámlaszám.
Rengeteg pénz, ide juss át,
Artis, küldd a szerződ jussát!

Gazdag lennék, mint egy báró,
Világsláger után járó
Jogdíjak, ha érkeznének,
Ám szöveghez kéne ének.

Sajnos nincsen nagy slágerem,
Nekem babér itt nem terem.
Hé, ti beste, lusta, átok
Zeneszerzők, micsinátok?!


„Micsinálunk, micsinálunk?! Ne minket nyöktessél, hanem porszívózd ki a pókhálót az agyadból, és a tapló rímkényszeres klapanciáid helyett írjál végre egy normális dalszöveget, te gyökér! A tompa tufapöffeneteidhez nem tud melódiát könnyezni a cizellált csipkelelkem, te gnóm ló!” /Szinkópa Virgil, zeneszerző és éjjeliőr/

„Tisztelt költő úr! Az ön által szövegíróként bejegyzett számokat rádiókban nem adják, koncerteken nem játsszák, YouTube-on nem nézik, a suszterinasok nem fütyülik, úgyhogy a jelek szerint az ön művészetére a kutya sem kíváncsi. Az ön túlkínálatára nincs fizetőképes kereslet. Jogdíjat nem tudunk fizetni, viszont szeretnénk már viszontlátni a számlaszámát a felénk elutalt tagdíjának befizetést igazoló bizonylatán.” /Dr. Kassza Kenéz, az Artisjus főpénztárosa/

„Sajnos, amióta a cipőt a cipőboltból szokás venni és a Mister Minitnél javíttatni, megszűnt a szakmánk és azóta nem mi fütyülünk, hanem az emberek fütyülnek ránk. Mindent bedarál az imperialista tömeggyártás!” /Rigó Rezső, egykori suszterinas és jelenlegi slágergyári futószalagmunkás/

„Ha én zeneszerző lennék, előbb zenésítenék meg egy napirend előtti felszólalásra adott államtitkári választ, vagy egy harapós kutya által megsebzett postás rendőrségi feljelentését, mint Frady Endre értelmes mondanivalót nyomokban sem tartalmazó versezetét! Anyám szerint a vérnyomásgyógyszerének a használati utasítása is megérne egy misét, de egyházi énekekkel nem foglalkozom. Olyasmit danolásszon csak a szektás költő, addig se ír verset!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én is szoktam dalszövegeket írni a mutatóujjammal a sziklába, de ezeket mégy egyetlen általam felkért muzsikus sem merte nem megzenésíteni. Akinek a dala nem tetszett, arra rátettem egy hegyet.” /Chuck Norris/

„Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik -, annak meg is adatik az.” /Jézus/

„Jézus hit által emelget, Chuck Norris meg izomból. A technika kicsit más, de számomra mindkettõ elég strapás. Chuck jóvoltából viszont elég sok egykori híres zenész nyugszik alattam kilapítva.” /egy hegy/

„ Nem fizetnek jogdíjat csak azért, mert valakit kivet magából a szabadpiac?! Undorító a halódó nyugatnak ez a mindent a hamis mammonnal mérõ dekadens értékítélete! Ideje, hogy a friss keleti szél kifújja mindezt a  liberálbolsevista csatornabûzt! A pénznek nincs szaga! Éljen az olcsó tajgagáz! Magyarország jobban telel!” /Tundra Tihamér, energetikai fõtanácsadó és betanított kontraszelektor/

„Nomen est omen! Nekünk a Money, money, money után folyt be a legtöbb money, money, money!” /ABBA/

Én-ek az esőben

Tyün Coang egyik éne és a túlfújt vizsla a robbanás előtt
/Tyün Coang tizenharmadik énjének felvétele/

„Ehun e a barnarizs, la!” –
- szól Tyün Coang őstermelő,
amidőn egy túlfújt vizsla
esőfelhőn kerül elő

s rizstáblába belerobban.
Megremeg Tyün Coang feje,
mint a lég a pergő dobban,
ami körül zeng a je-je.

„Hinnye, kéne kemény szesz, tyű!” –
- szól s hasadnak benne én-ek,
s április négy mintás kesztyű,
melyről Tyünből szól az ének.

Dúlnak skizofrénszarvasok,
mit csak barna szemű rizs lát,
s bár rajta már nem fog a sokk,
ugratják a szétszórt vizslát.

„De szépen esik az eső! Trallala, sallala, la!” /Tyün Coang egyik éne/

„Brühühü hüpp-hüpp brühühü, tyű!” De randa idő van!” /Tyün Coang másik éne/

„Ez kész! Úgy megbomlott az elméje, mint ’89-ben a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság. Nagyezsda nővérke, jó szorosra kösse azt a kényszerzubbonyt a ketteskén, nehogy teljesen szétcsússzon, mint terminátor a mágnesviharban!” /Tyün Coang harmadik éne, Dr. Druzsba ideg- és elmesebész/

„Hopp, ugorj szétszórt vizsla, hopp!” /Tyün Coang negyedik éne, a skizofrénszarvascsorda/

„Ki az az állat, aki tűzveszélyes hidrogénnel fújta túl a vizslát?! Ja, hát én voltam! Hehe, bocsika!” /Tyün Coang ötödik éne, Luft Lajos, ligeti lufiárus és légtornász/

„Muhi, Mohács, Segesvár, Arad, Frady Endre… nemzetünk tragikus mélypontjai! A költő a magasban szárnyalás helyett olyan mélyrepülést mutat be, hogy fúrópajzsot lehetne rászerelni és hamarosan készen lenne az ötös és a hatos metróvonalunk is. Anyámmal szívesen elutaznánk a ByeAlex téri végállomáson látható Frady Endre Posztumusz Emlékkiállítás záróünnepségét megtekintésére. Ha ingyen van!” /Tyün Coang hatodik éne, Puzsér Róbert, kritikus/

„A hetedik én magam vagyok!” /Tyün Coang hetedik éne, Tyün Coang/

„Most szóltak az Országos Meteorológiai Intézetből, hogy gyorsan mossam már el ezt a vircsaftot, mielőtt még széthordaná őket egy magnetikus vihar!” /Tyün Coang nyolcadik éne, az eső/

„Csak ne belém!” /Tyün Coang kilencedik éne, a Tisza/

„Nyári napnak alkonyulatánál megállék Tyün Coang kanyargó kilencedik énjénél” /Tyün Coang tizedik éne, Petőfi Sándor/

„Cunamit érzek az Erőben, sőt divergenciát!” /Tyün Coang tizenegyedik éne, Darth Vader, sötét nagyúr/

„Ne dumálj Vödör, mert lapra szereltetem a Halálcsillagodat a lüke zabigyerekeddel, te fekete bádoghörcsög!” /Tyün Coang tizenkettedik éne, az Erő/

„Nem kenyerem a beteges önimádat, de szerintem egyre zseniálisabb mélylírákat írok! Ha ugyan ezt lehet még egyáltalán fokozni…” /Tyün Coang tizenharmadik éne, Frady Endre/

„Na, itt a vége, de elfutni már nem fogtok véle, mert egy félkörívessel lerúgom az összes fejeteket!” /Tyün Coang tizenhárom plusz egyedik éne, Chuck Norris/

Szentkiütés

A püspöklila jobbhorog (Nutella nővér felvétele)

Klerikális bokszmeccseken
Nővérke, ne tapsikolj,
Ha püspök úr horgot leken
S harsan pácban papsikoly!

KO-tól csak nő a páca,
S fordulnak a vének el.
Ilyenkor egy nőapáca
Zsoltárokat énekel.

Szomorú, hogy a boksz a vér
Sportja, s tönkremene, de
Feltámad új páter Xavér,
S zeng majd Égi Zenede!

Dömper

"Ááá..." /a hanglemezgyár felvétele/

Hídon állok, jön egy dömper.
Rám röhög a sofőr: Ön per
Pillanat még térben nyomul,
Ám én síkba fejtem nyomul
S jelül, mely, mint óvó ének
Szól a jövő emberének:
„Önön, ha épp dömper megy át,
Nincs más dolga, mondjon egy Ááá...-t!”