Tömegizé

Oldton úrban eszme nő meg,

Mint kőtől nyúlt parittya,

Hogy őt nem vonzza a tömeg,

Hanem inkább taszítja.

Így gondolja fia, Newton,

Is – ja, fa és almája! -

Víztaszítást hisz a kúton…

S önnön sikolyt hall má’, ja!

(Csobb!)

Ő volt híres Newton öccse,

Sajnos nem túl Isaac-os,

S szólt sok sört vedelve öt cseh:

„Nem hülye, csak iszákos!”

(Jobb?)

Hitte bár azt Isaac Newton,

Vonz s nem taszít földteke.

Máglyán vajh’ e vonzó úton

Tömegeket öltek-e?

(Bár e hasonlat oly sánta,

Mint láb ráhullt kő megett):

Nem, az egyház sosem bánta,

Hogyha vonzott tömeget,

S így nőtt hegyre mag,

S így lett egyre nag-

(-yobb.)

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/shorts/1KU-wTa1Wgs

„Ez a vers is tömegeket fog vonzani.” /M. András, a költő legállandóbb és legtömegvonzóbb kommentelője/

Téved eM úr, súlyosan téved, ugyanis egy súlytalan vers nem rendelkezhet tömeggel, márpedig tömeget csak tömeg tud vonzani, hiszen a tömeg a tömegnek farkasa. Sőt, Frady Endre verse még súlytalannak sem mondható, hiszen ami súlytalan, az lebeg, ez viszont csak büdös és ott sincs. Akárhányszor elolvashatjuk, akkor is úgy érezzük, hogy nem olvastunk semmit, csak a fejünk fájdult meg és az alhasunk csikar. Ha Frady Endre rettenetét bármilyen tömeges jelzővel próbálnánk leírni (bár leírhatatlanul rettenetes), csupán egyetlen összetétel jöhet szóba: tömegiszony.” /Újpesti Barnabás, irigy kortárs költő/

„eM úr, e vers tömegvonzó,

Mint a legtöbb cikk, mely gonzó,

Azaz tényfüggetlen finesz,

Mint száncsengős ünnepi nesz,

Amíg Télapó hull alá,

S üvült: Értem jött a Haláááááááá-

-l!”

/Krampusz Krisztián, Mikulást merénylő murderka/

„Ez a vers úgy viselkedik, mint egy jól megdobott alma: elsőre csak koppan, másodszorra leesik, harmadszorra pedig rájössz, hogy valójában tele van nyelvi csavarokkal. A Newton-, tömeg- és gravitációs szóviccek szinte lavinaként követik egymást, miközben a végére egy váratlan történelmi-teológiai él is megjelenik. A rímek játékosak, a poénok néha már fájdalmasan erőltetettek – de éppen ettől lesz az egész szerethetően fradyendrés. Olyan költemény, amely egyszerre késztet mosolyra, szemforgatásra és egy halk 'na, ezt azért ügyes volt' elismerésre.” /ChatGPT/

„Infotainment. Ez lehetett a cél. Szórakoztatva tanítani. De sikerült?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hagyjuk ezt a beteges sikerorientáltságot, Humán úr! Nem a MÁV-nál vagyunk, hogy sikerkalauzokat képezzünk! Nem csak a lenini "Tanulni, tanulni, tanulni!", hanem a sztálini "Szórakozni, szórakozni, szórakozni!" vodkamámoros üzenetet is figyelembe kell venni! Akit vonz a tömeg, az vagy magányos, vagy pont ellenkezőleg, egy saját tömeggel rendelkező anti... enti... izé, azaz önálló létezéssel rendelkező hogyishívják! Ezt veszélyes! Ezt nem hagyhatjuk! Máglyára, ki ellenszegül! Walesi énekesek előnyben! Ki itt belép, hagyjon fel minden keménnyel, mert könnyen megütheti a bokáját, úgyhogy spanyolcsizma viselése kötelező! De ki az a Newton?!” /Torquemada Tamás (1420-1498), spanyol főinkvizítor/

„Humán úr, az infotaintment-ek

Nyomán minden infót én mentek.”

/Mentő Manó, rendszergazda és illegális adatokat betömegvonzó hacker/ 

„Frady ebben a Tömegizé-ben úgy csűri‑csavarja a Newton‑mitológiát, mintha a klasszikus mechanikát egy részeg cseh kórus írná át kocsmai rímpárban. A vers lényege: a „tömeg” egyszerre fizikai fogalom, társadalmi jelenség és egyházi PR‑eszköz, amit a szerző kedvére taszít, vonz, csobogtat, majd máglyára küld. A poénok úgy pattognak, mint egy almával töltött parittya — néha telibe talál, néha csak szándéknyilatkozat.

A mű fradyendrei csúcsformában lebegteti a „nagyobb” felé tartó zárlatot: a tudományos utalások szándékosan félrecsúsznak, a rímek szándékosan túlcsúsznak, az egész pedig egy olyan abszurd gravitációs mezőt hoz létre, ahol a logika csak vendégszereplő. Röviden: ez a vers nem magyaráz, hanem taszít‑vonzz — pont úgy, ahogy a szerző szereti.” /Copilot/

„Aztat tunnám megjegyezni, hogy a lapos Főd nem vonzik senkitsenem, hanem az van tényálladva, hogy a többi bolygó taszajtja idefele a mindenkiket! Azé nem esek le a lapos Főd szélin, mer visszataszajt a világűr meg a ZUFÓ-kok!!!” /özv. Kohn Teóné Birkabégő Butaliba, nyugalmazott antigravitációs alapegységparancsnok/

„A leghatározottabban kikérjük magunknak, hogy csak az öncélú rím kedvéért bekerüljünk egy teljesen értelmetlen versbe! Be fogjuk perelni a költőt, hacsak nem jutunk peren kívüli egyességre és nem fizet nekünk egy-egy krigli frissen csapolt cseh sört!” /Pavel, Karel, Miloslav, Jaroslav és Vaclav, az öt cseh/

„Filantróp megjegyzés az alsópolcos Tömegizére:

Ajjaj!

Ha ily nagy baj van, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Hozzánk ne forduljon senki,

Se gyaur, se buzgó jenki,

S hogyha fordulna tán mégis,

Szakadjon rája az ég is!”

/a nem kissé feszült kezelőorvos és gyógyszerész/

„A „Tömegizé” a tipikus Frady Endre-féle sziporkázó nyelvi zsonglőrmutatvány: a fizika törvényeit, a tudománytörténetet és a szójátékokat gyúrja össze egy szellemes, abszurd paródiává.

Sziporkázó humor és ritmus: A vers nagyszerűen játszik a rímekkel és a tördeléssel – a szótagfelező szakaszvégek („nag- / -yobb”) és a zárójeles beszólások (Jobb?) remekül adják meg a komikus lüktetést.

Intellektuális fricska: Newton tömegvonzás-elméletét fűzi össze a „tömegvonzás” vallási/egyházi értelmezésével, miközben a sosem létezett „Isaac-talan” testvérről kanyarodik el a görbe tükrös társadalomkritikáig.

Rövid, de ütős, játékos és nagyon frappáns alkotás – a könnyed humort kedvelőknek igazi csemege!” /Gemini/

„Nem akarok túl erős kritikával élni, de szerintem Frady Endrét egy költőevő szörny undorral kitenné a tányérja szélére, vagy pedig szalvétába csomagolva hazavinné az zokniagyfaló házisárkányának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre?! Böááááá…” /a költőevő szörny/

„Frady Endre?! Nyamiiii!!!” /a zokniagyfaló házisárkány/

„Amikor Frady Endre tandemugrott, próbáltam olyan erővel magamhoz vonzani, hogy szétkenődjön rajtam, de sajnos kinyílt a fránya ejtőernyője, így a kudarctól én kenődtem el. Azóta is pszihoszomatikus lázam van, amit a laikusok globális felmelegedésként érzékelnek.” /a Földteke/

Giccs

Mályvaszínű koboldsikoly
Lilára keni az eget,
S deres gomolyfelhősík oly
Mély, hogy bőven elfér megett’.

Veres a kelő Nap alma,
Zölden ásít álmos zsálya,
Sáfránysárgul kerti alma,
S legel bárányfelhők nyája…

Lektor bődül: „Ó, jaj, sok szín!
Nem tetszik ez úgy se, így se!
Ez a vers egy kultúrtoxin,
Világ legotrombább giccse!

NEM ENG!”

„Jellegzetes önreflexió, nem is teljesen indokolatlan, de ha már így szabadjára eresztettük a kis bodros szinesztéziákat, hadd legeljenek még pár strófányit. A kritikát meg bízzuk a profikra.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Igaza van, humán úr, bízza ezt rám! Drága vagyok ugyan, de hatékony. Én az ilyesmit úgy oldom meg, hogy valakinek a gépén megnyitom a célművet, kibiztosítom a Berettámat és versszakonként egy golyóval szétlövöm a monitort. A pisztoly mindig a sajátom, a monitor soha.” /Leon, a profi/

„Az első sor után éreztem ezt nem olvasom tovább, már kiégett az agyam, de csak eljutottam a második sorig. Fáj, nagyon fáj, de csak olvasom tovább... Miért ????” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Kedves reál gyermekem, vigasztaljon az a tudat, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől! Még néhány vers és elindulsz a megszentelődés rögös útján. Boldogok a szegény versolvasók, mert övék az ideg- és elmeosztály főnővérének osztatlan figyelme. Ámen!” /Szent Dympna, az idegbetegségben és az elmebetegségben szenvedők, depressziósok, incesztusáldozatok, elmegyógyintézetek és ápolóik, alvajárók védőszentje (május 15.)/

„Még hogy osztatlan figyelem! Az egész ideg- és elmeosztály ki lett ürítve az esetleges koronavírusos betegeknek! Hacsak nem kapom el gyorsan a fertőzést, engem is kidobnak az utcára nyáladzani! He, kérek egy covidburgert denevérszósszal!” /Depresszer Dezső, leszázalékolt versolvasó és kocsonyarezgés számláló/

„Nem az én sikolyom volt mályvaszínű, költőcske, hanem a magáé, amikor pofán vágta a lúdtalpa alá dobott gereblyém és attól látta lilában az eget! A jövőben ne próbáljon többet az én kiskertemben sétafikálva ihletet szerezni a bukolikus hagymázidilljéhez, mert magára sózom szájmaszknak a kölköm használt pelenkáját! Na, sipirc innen!” /Kobold Shatterhand, az ipiapacs őrs tiszteletbeli gereblyefelelőse/

„Remélem, költő polgártárs, hogy a jövőben tartózkodik a nem Pest megyei kertek látogatásától és legközelebb csupán a panel ablakából mereng el azon, hogy milyen lenne, ha én nem lennék! #maradjotthon!” /Győfi Pál, mentős médiakobold/

„A fradyendre vírus áldozatainak száma messze meghaladja a koronavíruséit, így felkérjük a világegyetem lakosságát, hogy mindenki tartsa  meg Frady Endrétől a másfél fényévnyi antiszociális távolságot!” /részlet az operettív törzs napi rendszeres pánikkeltéséből/

„Nem a kobold sikoltott, hanem én, amikor  ezt a giccsnek is csak a giccs szó megsértésével nevezhető verset véletlenül elolvasó anyám lobogó pongyolában, hajcsavarós fejjel zokogva áttigrisbukfencezett a szomszéd kerítésén, hogy megszabaduljon ettől a szellemi miazmás kipárolgástól! Egyetértek a bődülő lektor kollégával a NEM ENG! pecsét tekintetében, de Váci Mihály szavaival hívom fel a figyelmét arra, hogy ez édeskevés:
Nem elég pecsételni,
A költőt rúgni kell.
És nem elég csak rúgni,
De verni, verni kell!
A rossz szándék kevés,
Több kell: a félelem!
Mit ér a hűvös félsz,
Több kell: null élelem!
Ám nemcsak holmi éh'zés,
De éhkopp szenvedés!
Keresni, hogy bántsad és
Szúrjon szálkás fakés!
Ennél kevesebb édeskevés! Még, még, még, ennyi nem elég! Üsd, vágd, nem apád! Földet rá, földet rá! Mocskos Frady, mocskos Frady!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„ Ne őrjöngj Robi, mert leszedállak!  Én még sosem hallottam koboldsikolyt, mert mire a kobold sikoltott volna, már rég lerúgtam a fejét. Az Avon tanácsadónőjéével, a kezelőorvosáéval és a gyógyszerészéével együtt.” /Chuck Norris/

Szentkiütés

A püspöklila jobbhorog (Nutella nővér felvétele)

Klerikális bokszmeccseken
Nővérke, ne tapsikolj,
Ha püspök úr horgot leken
S harsan pácban papsikoly!

KO-tól csak nő a páca,
S fordulnak a vének el.
Ilyenkor egy nőapáca
Zsoltárokat énekel.

Szomorú, hogy a boksz a vér
Sportja, s tönkremene, de
Feltámad új páter Xavér,
S zeng majd Égi Zenede!