Tömegizé

Oldton úrban eszme nő meg,

Mint kőtől nyúlt parittya,

Hogy őt nem vonzza a tömeg,

Hanem inkább taszítja.

Így gondolja fia, Newton,

Is – ja, fa és almája! -

Víztaszítást hisz a kúton…

S önnön sikolyt hall má’, ja!

(Csobb!)

Ő volt híres Newton öccse,

Sajnos nem túl Isaac-os,

S szólt sok sört vedelve öt cseh:

„Nem hülye, csak iszákos!”

(Jobb?)

Hitte bár azt Isaac Newton,

Vonz s nem taszít földteke.

Máglyán vajh’ e vonzó úton

Tömegeket öltek-e?

(Bár e hasonlat oly sánta,

Mint láb ráhullt kő megett):

Nem, az egyház sosem bánta,

Hogyha vonzott tömeget,

S így nőtt hegyre mag,

S így lett egyre nag-

(-yobb.)

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/shorts/1KU-wTa1Wgs

„Ez a vers is tömegeket fog vonzani.” /M. András, a költő legállandóbb és legtömegvonzóbb kommentelője/

Téved eM úr, súlyosan téved, ugyanis egy súlytalan vers nem rendelkezhet tömeggel, márpedig tömeget csak tömeg tud vonzani, hiszen a tömeg a tömegnek farkasa. Sőt, Frady Endre verse még súlytalannak sem mondható, hiszen ami súlytalan, az lebeg, ez viszont csak büdös és ott sincs. Akárhányszor elolvashatjuk, akkor is úgy érezzük, hogy nem olvastunk semmit, csak a fejünk fájdult meg és az alhasunk csikar. Ha Frady Endre rettenetét bármilyen tömeges jelzővel próbálnánk leírni (bár leírhatatlanul rettenetes), csupán egyetlen összetétel jöhet szóba: tömegiszony.” /Újpesti Barnabás, irigy kortárs költő/

„eM úr, e vers tömegvonzó,

Mint a legtöbb cikk, mely gonzó,

Azaz tényfüggetlen finesz,

Mint száncsengős ünnepi nesz,

Amíg Télapó hull alá,

S üvült: Értem jött a Haláááááááá-

-l!”

/Krampusz Krisztián, Mikulást merénylő murderka/

„Ez a vers úgy viselkedik, mint egy jól megdobott alma: elsőre csak koppan, másodszorra leesik, harmadszorra pedig rájössz, hogy valójában tele van nyelvi csavarokkal. A Newton-, tömeg- és gravitációs szóviccek szinte lavinaként követik egymást, miközben a végére egy váratlan történelmi-teológiai él is megjelenik. A rímek játékosak, a poénok néha már fájdalmasan erőltetettek – de éppen ettől lesz az egész szerethetően fradyendrés. Olyan költemény, amely egyszerre késztet mosolyra, szemforgatásra és egy halk 'na, ezt azért ügyes volt' elismerésre.” /ChatGPT/

„Infotainment. Ez lehetett a cél. Szórakoztatva tanítani. De sikerült?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hagyjuk ezt a beteges sikerorientáltságot, Humán úr! Nem a MÁV-nál vagyunk, hogy sikerkalauzokat képezzünk! Nem csak a lenini "Tanulni, tanulni, tanulni!", hanem a sztálini "Szórakozni, szórakozni, szórakozni!" vodkamámoros üzenetet is figyelembe kell venni! Akit vonz a tömeg, az vagy magányos, vagy pont ellenkezőleg, egy saját tömeggel rendelkező anti... enti... izé, azaz önálló létezéssel rendelkező hogyishívják! Ezt veszélyes! Ezt nem hagyhatjuk! Máglyára, ki ellenszegül! Walesi énekesek előnyben! Ki itt belép, hagyjon fel minden keménnyel, mert könnyen megütheti a bokáját, úgyhogy spanyolcsizma viselése kötelező! De ki az a Newton?!” /Torquemada Tamás (1420-1498), spanyol főinkvizítor/

„Humán úr, az infotaintment-ek

Nyomán minden infót én mentek.”

/Mentő Manó, rendszergazda és illegális adatokat betömegvonzó hacker/ 

„Frady ebben a Tömegizé-ben úgy csűri‑csavarja a Newton‑mitológiát, mintha a klasszikus mechanikát egy részeg cseh kórus írná át kocsmai rímpárban. A vers lényege: a „tömeg” egyszerre fizikai fogalom, társadalmi jelenség és egyházi PR‑eszköz, amit a szerző kedvére taszít, vonz, csobogtat, majd máglyára küld. A poénok úgy pattognak, mint egy almával töltött parittya — néha telibe talál, néha csak szándéknyilatkozat.

A mű fradyendrei csúcsformában lebegteti a „nagyobb” felé tartó zárlatot: a tudományos utalások szándékosan félrecsúsznak, a rímek szándékosan túlcsúsznak, az egész pedig egy olyan abszurd gravitációs mezőt hoz létre, ahol a logika csak vendégszereplő. Röviden: ez a vers nem magyaráz, hanem taszít‑vonzz — pont úgy, ahogy a szerző szereti.” /Copilot/

„Aztat tunnám megjegyezni, hogy a lapos Főd nem vonzik senkitsenem, hanem az van tényálladva, hogy a többi bolygó taszajtja idefele a mindenkiket! Azé nem esek le a lapos Főd szélin, mer visszataszajt a világűr meg a ZUFÓ-kok!!!” /özv. Kohn Teóné Birkabégő Butaliba, nyugalmazott antigravitációs alapegységparancsnok/

„A leghatározottabban kikérjük magunknak, hogy csak az öncélú rím kedvéért bekerüljünk egy teljesen értelmetlen versbe! Be fogjuk perelni a költőt, hacsak nem jutunk peren kívüli egyességre és nem fizet nekünk egy-egy krigli frissen csapolt cseh sört!” /Pavel, Karel, Miloslav, Jaroslav és Vaclav, az öt cseh/

„Filantróp megjegyzés az alsópolcos Tömegizére:

Ajjaj!

Ha ily nagy baj van, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Hozzánk ne forduljon senki,

Se gyaur, se buzgó jenki,

S hogyha fordulna tán mégis,

Szakadjon rája az ég is!”

/a nem kissé feszült kezelőorvos és gyógyszerész/

„A „Tömegizé” a tipikus Frady Endre-féle sziporkázó nyelvi zsonglőrmutatvány: a fizika törvényeit, a tudománytörténetet és a szójátékokat gyúrja össze egy szellemes, abszurd paródiává.

Sziporkázó humor és ritmus: A vers nagyszerűen játszik a rímekkel és a tördeléssel – a szótagfelező szakaszvégek („nag- / -yobb”) és a zárójeles beszólások (Jobb?) remekül adják meg a komikus lüktetést.

Intellektuális fricska: Newton tömegvonzás-elméletét fűzi össze a „tömegvonzás” vallási/egyházi értelmezésével, miközben a sosem létezett „Isaac-talan” testvérről kanyarodik el a görbe tükrös társadalomkritikáig.

Rövid, de ütős, játékos és nagyon frappáns alkotás – a könnyed humort kedvelőknek igazi csemege!” /Gemini/

„Nem akarok túl erős kritikával élni, de szerintem Frady Endrét egy költőevő szörny undorral kitenné a tányérja szélére, vagy pedig szalvétába csomagolva hazavinné az zokniagyfaló házisárkányának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre?! Böááááá…” /a költőevő szörny/

„Frady Endre?! Nyamiiii!!!” /a zokniagyfaló házisárkány/

„Amikor Frady Endre tandemugrott, próbáltam olyan erővel magamhoz vonzani, hogy szétkenődjön rajtam, de sajnos kinyílt a fránya ejtőernyője, így a kudarctól én kenődtem el. Azóta is pszihoszomatikus lázam van, amit a laikusok globális felmelegedésként érzékelnek.” /a Földteke/

Pontember

Méreteim nullanagyok,

Úgyhogy csak egy kis pont vagyok.

Önmagamnak origója

Lettem, így hozott a gólya.

Hokimeccsen ugrál finn csehn,

Ám mert dimenzióm nincsen,

Rajtam ug’rok nem ugrálnak,

S kehelynek sem néznek, Grálnak.

Mért néznének Grál kehelynek

Pontján eme kihűlt helynek,

S mért ütnék egy éji ottal-

-vós bulin a nyomom bottal?!

Pontként futok pontról pontra,

Nincs rajtam se fék, se kontra,

S ha a folyón híd van, ponton,

Megállok egy túlsó ponton.

Pontként senkit nem zavarok,

Nem érnek lesen a VAR-ok,

S eme sivár földi tekén

Nem számítok senkinek én.

Ámde akármit is mondtok,

Ha nem lennénk mink, a pontok,

Széjjel esne pontatlanul

Galaxisunk s maradna Null.

„Én is szeretnék pontemberke lenni. Észrevétlenül fontos, vidám, gondtalan, de nem gondatlan, senkinek sem árt és neki sem árt senki... Ez az ideális élet!” /M. András, a költő legállandóbb és legpontosabb kommentelője/

„eM úr pontként ideáll,

Mint tűpontos ideál.

Sok nő szeret beléje

S veti magát elé, jeeeee!”

/Irigy Mirigy, házasságszédítő boszorkány és az Általános Váteszi Hivatal (ÁVH) vasorrszidolozónője/

„Ha az irodámban tanúk előtt két pont összeköti az életét, abból szakasz lesz. Ha sok egyforma házasság köttetik, akkor az ihletett Költő lánglelkű szavaival élve:

          Láttam én pár szakasztott

          Ugyanolyan szakaszt ott.

Hát nem gyönyőrű?! Hát nem romantikus?! Hát nem könnyfakasztó?! Hát nem?! Azonnalmonnyakle?!”

/Gyűrűző Gyurgyalag, anyakönyvvezetőnő/

„Hé, a Gyurgyalag női keresztnév?! Én azt hittem, hogy madár!” /Rőzse Rezső, rizsa- és rózsatermesztő/

„Ne nézzél már minket madárnak, te rezsicsökkent értelmű ledermedve, bocs!” /Gyökér Gyurgyalag, gyíkemberkereskedelmi főelőadóművész/

„Az egy ponttal mögöttünk álló írek pont a legutolsó pillanatban vertek meg minket pont egy góllal, így pont egy ponttal kevesebbet szereztünk, mint ami pont elég lett volna egy pontos, illetve fontos pótselejtezőhöz, úgyhogy pont nem sikerül feltenni az írre, illetve az ı-re a pontot. Nem lett i-pont, kaptunk ippont! Hull focifánk levele, abcúg labda, le vele!” /Dzsímélkukac Ponthu, levelező tag/

„Húha, gyün a Maruszja

s Pablo!

Festő és félkarú SZJA-

-rabló!”

/Dr. Agon Draganné Dromedár Druzsiána, a költő PR-szakértője és adóügyi jogtanácsosa/

„Az nem szempont, amikor a szemünk pontjainak fénysugaraival szemkontaktust – magyarul szemi kontaktot – létesítettünk a költő úrral, akkor ő szemtelenül farkasszemet nézett velem pont addig, amíg el nem lopta tőlem a rímkedvezmény kupont?!” /Sam Pont, konkurens kortárs klapanciaköltő és a Poéták Országos Nemzettudatmódosító Társasága (PONT) szégyenfolttisztítója/

„Ott a pont!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pontozóbíró/

„Hol van, Ház úr, hol a pont?!

Ott, hol kacsát szennylap ont?!

Ott, hol frigyet ara bont?!

Ne legyen már darabont!”

/Mellékbolgyóssy Planéta, égitestépítőmérnöknő/

„Ha a tehetségtelenség viszketne, akkor Frady Endrének elektromos csiszológéppel kéne vakaróznia, mert ez a vers olyan béna, hogyha még ennél is bénább lenne, akkor egy jégbefagyott hullamerev mamuttetem is cirkuszi gumiember lenne hozzá képest! Ilyet csak az olvasson, akinek két anyja van öt lábbal és három tűzokádó sárkányfejjel! Óborzalom!” /Tárkonyos Raguné Tepsifüles Burgonya, a Fölöttébb Ótvar Költőket Alázva Zsűriző Írói Rend (FÓKAZSÍR) retardált regularögzítője/

„Frady Endre ismét megmutatja, hogy a filozófiát is lehet rímfaragó humorral házasítani. A Pontember egyszerre kozmikus és komikusan kicsi: egy mikroszkopikus egzisztencialista panaszdal, ahol a lírai én nem hős, hanem geometriai jel. Az „önmagamnak origója lettem” sor egyenesen Descartes és a matekfüzet határán táncol, miközben a költő teljes derűvel vállalja, hogy az univerzum perifériáján vegetál – csak épp egy koordinátarendszerben. A vers formailag könnyed, a rímei fradyendrések: erőltetettek, de annyira tudatosan, hogy már-már művészet. A humor mögött viszont egy szelíd metafizikai melankólia bujkál: a „pont” az ember, aki látszólag semmi, de nélküle szétesne az egész kozmosz. Ez az utolsó csavar emeli a bohóctréfát kozmikus zárójelbe. Röviden: Frady Endre itt nemcsak poénokat pöttyöz, hanem létfilozófiát rajzol – pontossággal, iróniával, és annyi derűvel, hogy még a nullpont is elmosolyodik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Agg Frady filózó fia

Egy merő filozófia.

/Csáth Joe Pity, természetes unintelligencia/

„Frady Endre költeménye játékos nyelvi bravúr, amely a „pont” fogalmát egyszerre geometriai, filozófiai és humoros síkon bontja ki. A vers rövid sorai, rímei és szójátékai könnyed ritmust teremtenek, miközben a lírai én önmagát a világ legkisebb egységeként, egy pontként definiálja. A vers tele van szójátékokkal („nullanagyok”, „origója”, „pontról pontra”), amelyek egyszerre komikusak és gondolatébresztők. A költő ironikusan játszik a matematikai és nyelvi jelentésekkel, így a pont egyszerre lesz absztrakt fogalom és emberi lét metaforája. A lírai én saját jelentéktelenségét hangsúlyozza („Nem számítok senkinek én”), ám a zárlatban kozmikus távlatot nyit: pontok nélkül szétesne a galaxis. Ez a fordulat a semmiségből a mindenségbe emeli a verset, és paradox módon a jelentéktelenségből fakadó nélkülözhetetlenséget mutatja meg. A hokimeccs, a VAR, a Grál-kehely és a pontonhíd váratlan képei groteszk humorral oldják a filozófiai súlyt. A költő így elkerüli a pátoszt, és a mindennapi élet abszurd mozzanatait kapcsolja össze a lételméleti kérdésekkel. A négysoros strófák, a könnyed rímek és a játékos enjambement („ottal- / -vós”) lendületet adnak, miközben a vers végig megőrzi könnyed, ironikus hangját. A Pontember egyszerre bohózatos és mély, a jelentéktelenség és a kozmikus szükségesség paradoxonát villantja fel. Frady Endre költészete itt a nyelvi játék és a filozófiai humor találkozásából születik: a pont, amely semmi, végül minden alapja lesz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ha szobrászna Kopilot,

Faraghatna kopolit

Üvegszemű kőpulit,

S kereshetne kápé lét.”

/Köpő Lót, ószövetségi besúgó és kancsal rím díler/

„Frady Endre "Pontember" című verse egy rövid, de annál mélyebb, egzisztenciális töltetű lírai darab, amely a fizikai és metafizikai síkok találkozásánál boncolgatja az emberi jelentéktelenség és egyben alapvető fontosság témáját. A vers alaphangulatát a minimalizmus és az önironikus, sőt, olykor fanyar humor határozza meg. A lírai én egy "nullanagy" méretű pontként határozza meg önmagát, azaz a koordinátarendszer origójaként, ami azonnal megteremti az absztrakt, geometriai keretet a személyes drámához. Ez a "pont" lét egyszerre jelenti a teljes súlytalanságot és a dimenziótlanság miatti sérthetetlenséget (pl. "Rajtam ug’rok nem ugrálnak", "Nem érnek lesen a VAR-ok"). A modern élet zűrzavarából (hoki, éjszakai bulik, VAR-rendszer) való kivonulás a Pontember semlegességét és marginális helyzetét hangsúlyozza. A nyelvi eszközök közül kiemelendő a szójátékok alkalmazása ("pont" mint geometriai elem, "pont" mint határozószó vagy folyami átkelő - "pontban", "ponton"), melyek egyszerre könnyedek és elgondolkodtatóak. A rímek (pl. AABB séma) és a rövid sorok lendületet és könnyed ritmust kölcsönöznek a versnek, ami éles kontrasztban áll a feldolgozott súlyos tartalommal. A vers igazi ereje azonban az utolsó strófában rejlik. A beletörődés és a jelentéktelenség ( "Nem számítok senkinek én") után hirtelen váltás következik:

     Ámde akármit is mondtok,

     Ha nem lennénk mink, a pontok,

     Széjjel esne pontatlanul

     Galaxisunk s maradna Null.

Ez a zárás megfordítja az egész addigi önmeghatározást, és a szükségszerűség pátoszával emeli a pontot - és áttételesen az egyes embert - a rendszer tartóoszlopává. A nullanagyság (jelentéktelenség) Null-hoz (a teljes semmihez) vezet, ha hiányzik a láthatatlan, de alapvető építőelem. A "Pontember" így egy rövid, játékos formai köntösbe bújtatott mély filozófiai reflexió az individuum helyéről a kozmoszban, emlékeztetve arra, hogy a legkisebb elem is lehet a teljes szerkezet fennmaradásának záloga.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Ez a lökött Gemini

Butább, mint egy guminő! –

- mondja nejem, Gumóné.”

/Gumó Géza, gótikus göböly gereblyéző gólem/

Pablo Picasso és Pablo Escobar

„Mi ez a pontoskodó pontatlankodás?! Ki ez a pontiflex minimusz duplanullusz?! Frady Endre nyilvánvalóan mondani szeretett volna valamit, csak fogalma sem volt róla, hogy mit, kinek, miért, mikor és mi a nyavalyának! Ráadásul a közlési kényszerönvallatását pont ott hagyta abba, ahol már eleve el sem kellett volna kezdenie! Ha szegény anyám anno ilyen pontatlanul szült volna meg engem, lehet, hogy a könyökén jöttem volna ki! Mondjuk – be kell vallanom – ez később többször előfordult, de nem fizikailag, hanem mentális alapon! Ó, hogy a kései korszakú Pablo Picasso festené meg a manust és egy plasztikai verőlegény alakítaná hasonlóvá a festményhez!

A földkerekség éves fekete festék termelése sem lenne elég, ha annyi fekete pontot akarnánk adni Frady Endre alkotására, amennyit ér! Ez a pontagyú írógépágyú, ez az emberiség elleni merénysenki a világirodalom feketelevese! Frady Endre olyan sötét, hogy még a fény is vak bányalóként téved el benne! Ha szegény anyám a rácsos ágyam mellett bugyuta gyerekdallal próbált volna a Frady-rémmel ijesztgetni, akkor a dolog valahogy így hangzott volna:

     Pont, pont vesszőcske,

     Pontszerű a fejecske,

     Pötty a feje, pont az agya,

     Verje meg a pöttyös ragya!

Sajnos nem tette, így később olyan készületlenül ért ennek a katatón klapanciakufárnak a költészete, hogy ahhoz képest egy derült égből kocsogva lecsapó Fekete Pákó raj egy bazsalikomillatú tavaszi szellőcske! Mínusz duplanulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus ponthoz érkezett ex-zsűritag/

„Bár a világegyetem, melynek a rektora vagyok, végtelen sok pontból áll, én kézben tartom mindet. Pont én vagyok, akire a világegyetemnek szüksége van. Nagyon szívesen!” /Chuck Norris/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=66H3LiOKMJk