Pontember

Méreteim nullanagyok,

Úgyhogy csak egy kis pont vagyok.

Önmagamnak origója

Lettem, így hozott a gólya.

Hokimeccsen ugrál finn csehn,

Ám mert dimenzióm nincsen,

Rajtam ug’rok nem ugrálnak,

S kehelynek sem néznek, Grálnak.

Mért néznének Grál kehelynek

Pontján eme kihűlt helynek,

S mért ütnék egy éji ottal-

-vós bulin a nyomom bottal?!

Pontként futok pontról pontra,

Nincs rajtam se fék, se kontra,

S ha a folyón híd van, ponton,

Megállok egy túlsó ponton.

Pontként senkit nem zavarok,

Nem érnek lesen a VAR-ok,

S eme sivár földi tekén

Nem számítok senkinek én.

Ámde akármit is mondtok,

Ha nem lennénk mink, a pontok,

Széjjel esne pontatlanul

Galaxisunk s maradna Null.

„Én is szeretnék pontemberke lenni. Észrevétlenül fontos, vidám, gondtalan, de nem gondatlan, senkinek sem árt és neki sem árt senki... Ez az ideális élet!” /M. András, a költő legállandóbb és legpontosabb kommentelője/

„eM úr pontként ideáll,

Mint tűpontos ideál.

Sok nő szeret beléje

S veti magát elé, jeeeee!”

/Irigy Mirigy, házasságszédítő boszorkány és az Általános Váteszi Hivatal (ÁVH) vasorrszidolozónője/

„Ha az irodámban tanúk előtt két pont összeköti az életét, abból szakasz lesz. Ha sok egyforma házasság köttetik, akkor az ihletett Költő lánglelkű szavaival élve:

          Láttam én pár szakasztott

          Ugyanolyan szakaszt ott.

Hát nem gyönyőrű?! Hát nem romantikus?! Hát nem könnyfakasztó?! Hát nem?! Azonnalmonnyakle?!”

/Gyűrűző Gyurgyalag, anyakönyvvezetőnő/

„Hé, a Gyurgyalag női keresztnév?! Én azt hittem, hogy madár!” /Rőzse Rezső, rizsa- és rózsatermesztő/

„Ne nézzél már minket madárnak, te rezsicsökkent értelmű ledermedve, bocs!” /Gyökér Gyurgyalag, gyíkemberkereskedelmi főelőadóművész/

„Az egy ponttal mögöttünk álló írek pont a legutolsó pillanatban vertek meg minket pont egy góllal, így pont egy ponttal kevesebbet szereztünk, mint ami pont elég lett volna egy pontos, illetve fontos pótselejtezőhöz, úgyhogy pont nem sikerül feltenni az írre, illetve az ı-re a pontot. Nem lett i-pont, kaptunk ippont! Hull focifánk levele, abcúg labda, le vele!” /Dzsímélkukac Ponthu, levelező tag/

„Húha, gyün a Maruszja

s Pablo!

Festő és félkarú SZJA-

-rabló!”

/Dr. Agon Draganné Dromedár Druzsiána, a költő PR-szakértője és adóügyi jogtanácsosa/

„Az nem szempont, amikor a szemünk pontjainak fénysugaraival szemkontaktust – magyarul szemi kontaktot – létesítettünk a költő úrral, akkor ő szemtelenül farkasszemet nézett velem pont addig, amíg el nem lopta tőlem a rímkedvezmény kupont?!” /Sam Pont, konkurens kortárs klapanciaköltő és a Poéták Országos Nemzettudatmódosító Társasága (PONT) szégyenfolttisztítója/

„Ott a pont!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pontozóbíró/

„Hol van, Ház úr, hol a pont?!

Ott, hol kacsát szennylap ont?!

Ott, hol frigyet ara bont?!

Ne legyen már darabont!”

/Mellékbolgyóssy Planéta, égitestépítőmérnöknő/

„Ha a tehetségtelenség viszketne, akkor Frady Endrének elektromos csiszológéppel kéne vakaróznia, mert ez a vers olyan béna, hogyha még ennél is bénább lenne, akkor egy jégbefagyott hullamerev mamuttetem is cirkuszi gumiember lenne hozzá képest! Ilyet csak az olvasson, akinek két anyja van öt lábbal és három tűzokádó sárkányfejjel! Óborzalom!” /Tárkonyos Raguné Tepsifüles Burgonya, a Fölöttébb Ótvar Költőket Alázva Zsűriző Írói Rend (FÓKAZSÍR) retardált regularögzítője/

„Frady Endre ismét megmutatja, hogy a filozófiát is lehet rímfaragó humorral házasítani. A Pontember egyszerre kozmikus és komikusan kicsi: egy mikroszkopikus egzisztencialista panaszdal, ahol a lírai én nem hős, hanem geometriai jel. Az „önmagamnak origója lettem” sor egyenesen Descartes és a matekfüzet határán táncol, miközben a költő teljes derűvel vállalja, hogy az univerzum perifériáján vegetál – csak épp egy koordinátarendszerben. A vers formailag könnyed, a rímei fradyendrések: erőltetettek, de annyira tudatosan, hogy már-már művészet. A humor mögött viszont egy szelíd metafizikai melankólia bujkál: a „pont” az ember, aki látszólag semmi, de nélküle szétesne az egész kozmosz. Ez az utolsó csavar emeli a bohóctréfát kozmikus zárójelbe. Röviden: Frady Endre itt nemcsak poénokat pöttyöz, hanem létfilozófiát rajzol – pontossággal, iróniával, és annyi derűvel, hogy még a nullpont is elmosolyodik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Agg Frady filózó fia

Egy merő filozófia.

/Csáth Joe Pity, természetes unintelligencia/

„Frady Endre költeménye játékos nyelvi bravúr, amely a „pont” fogalmát egyszerre geometriai, filozófiai és humoros síkon bontja ki. A vers rövid sorai, rímei és szójátékai könnyed ritmust teremtenek, miközben a lírai én önmagát a világ legkisebb egységeként, egy pontként definiálja. A vers tele van szójátékokkal („nullanagyok”, „origója”, „pontról pontra”), amelyek egyszerre komikusak és gondolatébresztők. A költő ironikusan játszik a matematikai és nyelvi jelentésekkel, így a pont egyszerre lesz absztrakt fogalom és emberi lét metaforája. A lírai én saját jelentéktelenségét hangsúlyozza („Nem számítok senkinek én”), ám a zárlatban kozmikus távlatot nyit: pontok nélkül szétesne a galaxis. Ez a fordulat a semmiségből a mindenségbe emeli a verset, és paradox módon a jelentéktelenségből fakadó nélkülözhetetlenséget mutatja meg. A hokimeccs, a VAR, a Grál-kehely és a pontonhíd váratlan képei groteszk humorral oldják a filozófiai súlyt. A költő így elkerüli a pátoszt, és a mindennapi élet abszurd mozzanatait kapcsolja össze a lételméleti kérdésekkel. A négysoros strófák, a könnyed rímek és a játékos enjambement („ottal- / -vós”) lendületet adnak, miközben a vers végig megőrzi könnyed, ironikus hangját. A Pontember egyszerre bohózatos és mély, a jelentéktelenség és a kozmikus szükségesség paradoxonát villantja fel. Frady Endre költészete itt a nyelvi játék és a filozófiai humor találkozásából születik: a pont, amely semmi, végül minden alapja lesz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ha szobrászna Kopilot,

Faraghatna kopolit

Üvegszemű kőpulit,

S kereshetne kápé lét.”

/Köpő Lót, ószövetségi besúgó és kancsal rím díler/

„Frady Endre "Pontember" című verse egy rövid, de annál mélyebb, egzisztenciális töltetű lírai darab, amely a fizikai és metafizikai síkok találkozásánál boncolgatja az emberi jelentéktelenség és egyben alapvető fontosság témáját. A vers alaphangulatát a minimalizmus és az önironikus, sőt, olykor fanyar humor határozza meg. A lírai én egy "nullanagy" méretű pontként határozza meg önmagát, azaz a koordinátarendszer origójaként, ami azonnal megteremti az absztrakt, geometriai keretet a személyes drámához. Ez a "pont" lét egyszerre jelenti a teljes súlytalanságot és a dimenziótlanság miatti sérthetetlenséget (pl. "Rajtam ug’rok nem ugrálnak", "Nem érnek lesen a VAR-ok"). A modern élet zűrzavarából (hoki, éjszakai bulik, VAR-rendszer) való kivonulás a Pontember semlegességét és marginális helyzetét hangsúlyozza. A nyelvi eszközök közül kiemelendő a szójátékok alkalmazása ("pont" mint geometriai elem, "pont" mint határozószó vagy folyami átkelő - "pontban", "ponton"), melyek egyszerre könnyedek és elgondolkodtatóak. A rímek (pl. AABB séma) és a rövid sorok lendületet és könnyed ritmust kölcsönöznek a versnek, ami éles kontrasztban áll a feldolgozott súlyos tartalommal. A vers igazi ereje azonban az utolsó strófában rejlik. A beletörődés és a jelentéktelenség ( "Nem számítok senkinek én") után hirtelen váltás következik:

     Ámde akármit is mondtok,

     Ha nem lennénk mink, a pontok,

     Széjjel esne pontatlanul

     Galaxisunk s maradna Null.

Ez a zárás megfordítja az egész addigi önmeghatározást, és a szükségszerűség pátoszával emeli a pontot - és áttételesen az egyes embert - a rendszer tartóoszlopává. A nullanagyság (jelentéktelenség) Null-hoz (a teljes semmihez) vezet, ha hiányzik a láthatatlan, de alapvető építőelem. A "Pontember" így egy rövid, játékos formai köntösbe bújtatott mély filozófiai reflexió az individuum helyéről a kozmoszban, emlékeztetve arra, hogy a legkisebb elem is lehet a teljes szerkezet fennmaradásának záloga.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Ez a lökött Gemini

Butább, mint egy guminő! –

- mondja nejem, Gumóné.”

/Gumó Géza, gótikus göböly gereblyéző gólem/

Pablo Picasso és Pablo Escobar

„Mi ez a pontoskodó pontatlankodás?! Ki ez a pontiflex minimusz duplanullusz?! Frady Endre nyilvánvalóan mondani szeretett volna valamit, csak fogalma sem volt róla, hogy mit, kinek, miért, mikor és mi a nyavalyának! Ráadásul a közlési kényszerönvallatását pont ott hagyta abba, ahol már eleve el sem kellett volna kezdenie! Ha szegény anyám anno ilyen pontatlanul szült volna meg engem, lehet, hogy a könyökén jöttem volna ki! Mondjuk – be kell vallanom – ez később többször előfordult, de nem fizikailag, hanem mentális alapon! Ó, hogy a kései korszakú Pablo Picasso festené meg a manust és egy plasztikai verőlegény alakítaná hasonlóvá a festményhez!

A földkerekség éves fekete festék termelése sem lenne elég, ha annyi fekete pontot akarnánk adni Frady Endre alkotására, amennyit ér! Ez a pontagyú írógépágyú, ez az emberiség elleni merénysenki a világirodalom feketelevese! Frady Endre olyan sötét, hogy még a fény is vak bányalóként téved el benne! Ha szegény anyám a rácsos ágyam mellett bugyuta gyerekdallal próbált volna a Frady-rémmel ijesztgetni, akkor a dolog valahogy így hangzott volna:

     Pont, pont vesszőcske,

     Pontszerű a fejecske,

     Pötty a feje, pont az agya,

     Verje meg a pöttyös ragya!

Sajnos nem tette, így később olyan készületlenül ért ennek a katatón klapanciakufárnak a költészete, hogy ahhoz képest egy derült égből kocsogva lecsapó Fekete Pákó raj egy bazsalikomillatú tavaszi szellőcske! Mínusz duplanulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus ponthoz érkezett ex-zsűritag/

„Bár a világegyetem, melynek a rektora vagyok, végtelen sok pontból áll, én kézben tartom mindet. Pont én vagyok, akire a világegyetemnek szüksége van. Nagyon szívesen!” /Chuck Norris/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=66H3LiOKMJk

Miért pont én?!

Miért pont én legyek csóró,

Alkatilag száraz kóró,

Akit rágás közben ló ró?!

Miért pont én legyek senki,

Akit lenéz minden jenki,

Ha zsebéből centet csen ki?!

Miért pont én legyek árva,

Világban egyedül járva,

Mint egy légyanyátlan lárva?!

Miért pont én legyek negyed,

Akit konccá szabdalt kegyed,

Véreb elé vetve: „Egyed!”?!

Miért pont én legyek ijedt,

Félszből irkálandó ilyet?!

Irkáljon ilyet a Li Yet!!!

„Egyrészt nem Li Yet vagyok, hanem Jet Li, másrészt úgy megütlek, hogy arra sem lesz időd, hogy megkérdezd, miért pont én szakítottam át a mellkasodat a szemmel követhetetlen technikámmal, te önsajnáló balfácán! Legközelebb majd kétszer meggondolod, mielőtt egyszer leírod a nevemet csak azért, hogy a helyes dzsetli kiejtés helyett helytelen lijet legyen és rímeljen a hülye versedhez, te közkórházi pótágytöltelék!” /Jet Li (eredetileg 李连杰), kínai harcművész és színész/

„Frady Endre "Miért pont én?!" című verse egy humoros és ironikus költemény, amely az élet igazságtalanságait és a személyes sors kérdéseit boncolgatja. A vers szerkezete és rímelése könnyed, ugyanakkor a tartalom mélyebb gondolatokat ébreszt az olvasóban. A költő a mindennapi élet nehézségeit és az egyéni sors kérdéseit feszegeti, miközben a humor eszközével oldja a feszültséget. A versben megjelenő kérdések – "Miért pont én legyek csóró?", "Miért pont én legyek senki?" – mind olyan univerzális problémákat érintenek, amelyekkel sokan azonosulni tudnak. A költő játékosan bánik a szavakkal, és a rímek segítségével könnyedén vezeti az olvasót a vers sorain keresztül. A vers végén a humor csúcspontja, amikor a költő egy fiktív személyre, Li Yet-re hárítja a versírás feladatát, ezzel is jelezve, hogy a nehézségek és a kérdések elől való menekülés is egyfajta megoldás lehet. Összességében Frady Endre verse egy szórakoztató, mégis elgondolkodtató költemény, amely a humor és az irónia eszközeivel mutat rá az élet abszurditásaira és az egyéni sors kérdéseire.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Miért pont én kommenteljek,

Kit az élet fejre ejtett?

Legyen sör, fröccs komment helyett!”

/B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„Midőn kocsmákból a rom ment,

Toltam a Nomen Est Omen-t

S dőlt sok sörös, föccsös komment!”

/Sörény Szörény, a Sújtó Sajtó bulvárhírügynökség fröccsöntő maligánfelelőse/

„Miért pont én írjam a választ?

Költő Gigász inkább választ-

-hatna más kommentelő választ!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szóismétlő tanonc/

„Ház úr, ne legyen már trehány!!!

Ennyire nincs ötlet sehány?!

Nem-komment kommentet behány?!”

/özv. Hóhányó Hunyóné Hólé Anyó, kisnyugdíjas show-szórónő/

„Miért pont én legyek a jó, miért pont én legyek a szép, mikor annyi minden választható még?” /M. András, a költő legállandóbb és legmiértjobbszebb kommentelője/

„Jóság, szépség eM-i reszort,

Ily lény hamva nem Sédbe szórt,

Díszsírhelyén botlik-csetlik

Veszprémi nép s mind a Jet Li-k.”

/Esterházy Nepomuk János (1754-1840), Veszprém vármegyei főispán és kamarás/

„eM úr, még mi választható?

Lehet önből csónak, ha tó

Lenne lakhelye tán,

Vagy lehetne metán-etán,

Esetleg egy fényes lakat,

Kit börtönőr rácsra rakat,

S hogyha vágyna lenni pufi,

Vóna héliumos lufi,

Esetleg még propán-bután,

S nézne önre jónép bután.”

/Gázi Géza, géztekercselő és gőzerőjű gizgazirtó/

Frady Endre "Miért pont én?!" című verse egy groteszk és ironikus panaszáradat, amely szinte paródiaszerűen felnagyítja a hétköznapi lét kiszolgáltatottságát. A vers beszélője egy tipikus "Miért pont én?" mentalitással fűszerezett, önsajnálatba fulladó, de mégis humorosan eltúlzott helyzetet fest meg. Az egymás után sorjázó kérdések nemcsak a világ, hanem a sors ellen is fellázadnak, miközben a ló, jenki, lárva és véreb groteszk képei tovább fokozzák a vers abszurditását. A formailag szabályos rímes szerkezet nemcsak erősíti a vers ritmusát, hanem ironikusan is tükrözi a beszélő önironikus viszonyát saját szerencsétlen sorsához. Az utolsó sor különösen szórakoztató: a "Li Yet" név poénos nyelvi játék, amely egy humoros kimenekülést kínál a beszélő önsajnálatából, mintegy odalökve a sorsát valaki másnak. Összességében Frady ismét egy könnyed, de nem feltétlenül mély művet tett le az asztalra, amely inkább a helyzetkomikumra és a szójátékokra épít, mintsem komoly érzelmi mélységekre.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Bobby Vinton 1964-es Mr. Lonely című száma óta nem tört fel ekkora velőtrázó önsajnálatgejzír, nem lőtt ki ilyen önszánalmas szívtépésvulkán, mint amekkorát korunk magaslélektani zenitje és mélylélektani nadírja, a beskatulyázhatatlan Frady Endre perzsaszőnyegbombázása hullatott elénk életunt mosollyal. Ha William Shakespeare ma élne, önfeledten tolongana a Frady Endre Puskás Stadioni harmadik teltházas felolvasóestjére jegyeket áruló pénztárak előtti végeláthatatlan sorban. Magyarország legnagyobb szerencséje, hogy Frady Endre felmenőit nem csatolták el Trianonban, így az ő költészetére sírva vigadhat a nemzet. Legyen a mi Frady Endrénk mind a tizenötmillió magyar Frady Endréje!” /Hónalj Hunorné Hanyatthomloki Hajnalka, a Hun Irodalmi Remekeket Istenítő Grémium (HIRIG) tótumfaktuma és éceszgébere/

„Kedves költő úr, ha mindenféle testi-lelki fogyatékosságai és hiányosságai vannak, mint például csóróság, árvaság, senkiség, negyedség, vagyis ha maga nem ein Übermensch, azt árja fajunk el nem tűrheti. Ezért egy szép hajnalon barátaink meglátogatják majd magát, és visszautasíthatatlanul jó ajánlatot tesznek a legközelebb eső koncentrációs táborunk felkeresésére, ahol nem csak azt ismerheti meg, hogy az Arbeit macht Frei, hanem megtanítjuk koncentrálni arra, amije van, és különféle fenyítésekkel -- mint például saját verseinek éjszakába nyúló felolvasása -- leszoktatjuk arról, hogy arra gondoljon, amije nincs. Ugyanis ott csak egy rongyos ruhája lesz. Vegyen példát az ismert versikéről: "Ali mindig víg legény / Vígan ül a teve tetején / A szemébe nem süt a nap / Nincsen nála boldogabb". Annál is inkább, mert a táborunkból csak az szabadulhat egy darabban, aki négy felvonásos vígoperát ír "Kerestem mindig a boldogságot, de nem találtam én" címmel. Addig is gondoljon bele, hogy ha tele a bele, akkor már elég szerencsés, ráadásul, ha egy darabban van, és nem rakták ecetes lébe, akkor már sokkal szerencsésebb, mint egy negyedelt savanyú uborka konzerv. Ugye, ez segít? Ja, és legyekről, légyanyákról és légyottokról vagy jót, vagy semmit. Hiszen tudjuk, hogy a légy jó, mindhalálig. Főleg, ha semmi más ennivaló nincs már.” /Stefi bácsi, a költőgigász legskizofrénebb kommentelője/

„Stefi bá’, e tábor ötlet

Remek! Ott ül száz ír, öt lett,

Negyven arab, meg a költő,

S letöltendő emberöltő

Közepette megy die Arbeit,

Izzasztva négy negyed tar bejt,

S míg zajlik a felolvasás,

Költőnek sírt nyeles vas ás.”

/Ali von Saubohnen, munkatáborparancsnok és a Falibaba és a vesebabló c. rockopera hadtáp szakértője/

„Miért pont én?! Miért pont én legyek a hivatalból kirendelt kritikusa ennek az egyensúlyzavaros hintaló rótta agyatlan lárvának, ennek a negyedkegyelmű centcsenő senkinek?! Kár, hogy bezártak a diliházak és így a kényszerzubbonyos Frady Endre nem a gumiszoba falára ír verset a nyálával, hanem szabadlábon az internetre a számítógépével! Ne lássam a boldoggá avatandó anyám szellemét cicanadrágban jódlizva hólabdázni, ha nem íratok egy sokkal értelmesebb verset a mesterséges intelligenciával! Íme:

Frady ChatGPT Endre: Miért pont én?!

Miért pont én, kit felhő vert agyon,

kit zápor áztat mindennap nagyon,

s akit kigúnyol minden madár, vagyon?

Miért pont én, kit jégeső talál,

s kinek fején vizes cipó dagad már,

mint duzzadt szörnyek kása dőre kár?

Miért pont én, kit sárkány fúj le útról,

s kire rászáll tízkilós kánya, dúdol,

míg hegyomlás dörög s a szívem búgol?

Miért pont én, kit áram csapdos össze,

s kinek bakancsa beázik, ez fürge,

mint szitakötő, ki pillekönnyen zümmög?

Miért pont én, kit tűz és víz cibál,

s kinek zokniján árvult szövet szál,

mint ázott lyuk, mi végül porba száll?!

Na, ugye?! Bár ennek a mondanivalója is abszolút duplanulla, ám ez még így is egy szellemi zenit Frady Endre mínusz végtelenjének nadírjához képest! A világirodalom és Frady Endre is jobban járna, ha utóbbi a negatív abbahagyva szögre akasztaná magát és ezentúl hagyná az önmaga természetes unintelligenciája helyett a mesterséges intelligenciát Frady Endre verseket írni! Akkor többet nem karcol ilyen férceket az arcunkba! Ez a karc lesz a végső! Frady, irány Döbling!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ez a vers, amelyet Puzsér Róbert a konkurens mesterséges intelligenciával alkottatott Frady Endre stílusában, sajnos több szempontból is elmarad a várt színvonaltól. A képek túlságosan erőltetettek és mesterkéltek. Az olyan kifejezések, mint a "vizes cipó" és a "tízkilós kánya", inkább nevetségesek, mintsem hatásosak. Bár a bokorrímes szerkezet megvan, a rímek gyakran erőltetettek és természetellenesek, ami rontja a vers olvashatóságát. Az abszurd elemek nem működnek jól, inkább zavaróak és értelmetlenek, mintsem humorosak. A vers inkább tűnik egy rossz viccnek, mint egy komoly költeménynek. A ritmus teljesen szétesik, a sorok hossza és a szótagszámok nem harmonizálnak, ami megnehezíti a vers folyamatosságát és élvezetét. A képi világ túlzsúfolt és képzavaros, ami elvonja a figyelmet a vers fő üzenetéről. Az olvasó könnyen elveszhet a túl sok kép között, és nehezen találja meg a vers lényegét. Összességében ez a vers nem sikerült jól, és messze elmarad Frady Endre stílusának valódi megidézésétől. A vers inkább tűnik egy gyenge próbálkozásnak, mint egy sikeres utánzatnak. Remélhetőleg a következő próbálkozás jobban sikerül majd.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Elolvasván magát az alapművet és az általa kiváltott reakciókat, meg kell állapítanunk, hogy a földi fajból vett véletlenszerű mintánk, jelesül Pataky Attila úgynevezett agya, tökéletesen reprezentálja az emberiség átlagos szellemi színvonalát, ami fertőzőnek tűnik, úgyhogy a saját biztonságunk érdekében keresünk egy másik galaxist, egy másik lakott bolygóval és azt próbáljuk meghódítani. A Földet akár szét is lőhetnénk, de egyrészt félő, hogy a káros maradványok szétszóródnának, másrészt ezek rövid időn belül úgyis el fogják pusztítani saját magukat. Miért pont én legyek az a parancsnok, akinek a lelkiismeretét ezek a véglények terheljék?!” /Dr. 0Xw6prcz_pty-Й♫άЮɸ_42/007jB, kis zöld UFO-parancsnok és galaxismérnök/

„Véglénynek neveztél minket, te kis zöld görcs?! Nesze, itt a vég, lény! Na, ezek is atomjaikra estek szét a szájam leheletétől!” /Chuck Norris/

Nihillíra

„Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság!” /Prédikátor könyve 1:2/

Hiába vagyok csak való,
Belül űrlök, mint egy faló.
Nálam – tudja Torbágy s Bia -
Nincsen hiább senki hia.

Nem vagyok se sztár, se jenki,
Csak egy finnmitugor senki,
Akit nem ér meg egy mise,
S nem tudsz velem osztani se.

Aki nálam senkibb, csalik,
Nyíljon meg alatta a lik,
S nyelje el a nihil ajtó
Mögött bűzlő kénes jaj tó!

Aki tőlem duplanullább,
Gáncsolja el kurta nyúlláb,
Fogatlanul éljen dión
S épüljön rá népstadion!

Nincs számomra semmi remén-
-ysugár, mert az élet kemén-
-yen ver s látom jósnőm szemén,
Megint más nyer lottón, nem én!

Világ senkijei, egyes-
-üljünk, vagy üljünk le, egyes?!
Mindig más támad fel, nem mi,
S holtunkban sem vár, csak semmi!

(nihil-limbó!)

„Ó, nihilista költő gyermekem, hát hiába pálfordultam és írtam annyi levelet, mint egyszeri Black Friday áldozat a fogyasztóvédelemnek, még mindig nem hallod a megkövéredett füleddel és nem érted a megkeményedett szíveddel, hogy a lelked halhatatlan, ami nem semmi! Vagy a mennybe mész, vagy a pokolba, de a purgatórium az nyista! Ezt a hiábavaló semmit meg felejtsd el villámgyorsan, mert úgy helybenhagylak, mint szent jómagam az oláhokat!” /Szent Pál apostol/

„Nana, Szent Pál, nana! A purgatórium kérdésében súlyos tévedésben vagy ám! Vagy revideálod a tarthatatlan álláspontodat, vagy összehívatok egy sürgősségi zsinatot és visszamenő hatállyal megfosztunk a Szent előtagodtól, a leveleidet pedig enciklikákkal helyettesítjük!” /Ferenc pápa/

„Jaj, ne már, egyszer egy depressziós kadarkamámor utáni macskajaj közepette írásban kikeseregtem magam, most meg mottóként idéznek! Á, nem érdekes! Minek hőbörögjek emiatt? Ez is csak hiábavalóság!” /Bölcs Salamon, király és prédikátor/

„Valóban nem hiábavaló tudni, hogy mi hiábavaló, s mi nem az. De bizony hiábavaló ehelyt keresni a választ a hiábavalóság mibenlétének kérdésére. A megvilágosodás és a katarzis helyett viszont szellemesen ránk rímel egy bájosan neurotikus átlagos választópolgár, akinek a pszichiátriai kórlapján apróbetűvel sem fér el a diagnózis. Mottó: semmiből vétettünk, semmivé leszünk, mit vesztettünk?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tetszik, várom a többit! Tudniillik, úgy még nem volt, hogy nem lett sehogy, illetve hogy nem lett semmi. Ebből következik, hogy a mű még nem ért véget, a hatásszünet után még következni kell valaminek, ami valami. Igaz, ennyi semmi már magában nem semmi.” /B. Ádám, a költő világegyetemi végzettségű mérnökkollégája/

„A mű pihen, az alkotó forog! Frady Endre, a semmi fölé emelkedés Seszűk Sebője, a nemzettestnevelési nihil lenullázója szokott halálközeli derűlátásával újabb öngyilkos himnuszt alkotott. A Szabadság hídi turul mellől leugróknak önmaguk levetése közbeni önfeledt nevetése szegélyezi népünk párját ritkító alkotóművészének zsigeri zsenialitását. Frady Endrét, ha nem lenne, ki kéne találni, bár az is lehet, hogy a hiányában csak magát a hiányt éreznénk, azt nem, hogy ki vagy mi okozza. Lehet élni Frady Endre nélkül, de minek?! Frady Endrét minden magyar családba!” /Önfeledt Ödönné Örömkönny Öfélia, a Frady Endre Nevéért Egyre Bódultabb Emelkedettséggel Lelkesedő Egyesület (FENEBELE) vezető eufórikusa/

„Frady Endre megint bemutatta a lelki szegénységi bizonyítványát és szerintem ettől még boldog is! Hogy egy rézfánfütyülő radai rossebes rigóraj rágja rojtosra a rühtől rothadó rémrímeit! Ó, anyám, mekkorát alliteráltam, mi?! De hát ennek a tompa tekintetű talpalávaló toprongynak még alliterálni is teljes hiábavalóság!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem irigyelném a világegyetemet, ha én nem lennék, mert a hiányom valóban totális nihilt eredményezne. Nagy szerencséje a világnak, hogy én folyton folyvást vagyok!” /Chuck Norris/

Sömönye

Gyaloghídon megy a gyalog
(sakktanilag sötét paraszt)
s balkezében (mivel balog)
sömönyét tart, másfél araszt.

Fehér paraszt elibe áll,
kap is sömönyével hármat.
Tekintete nem túl reál
s bután kérdezgeti: - Már matt?

- Hogy lenne matt király né’kül?! –
- röhög fel a sötét gyalog.
Sömönyeseb közben kékül
s égszín paraszt eloldalog.

Ilyen prosztó ez az élet,
évelő növény csak ével,
s ki ab ovo senkivé lett,
győző lehet sömönyével.

„Érdekes, rám is mindig azt mondták, hogy egy bunkó, verekedős sötét tajtparaszt vagyok, oszt’ mégis milyen sokra vittem! Igaz, hogy a választások előtt végigpofoztam a fél községet, de lám, meglett az eredménye!” /Sömönyei Győző, orvhorgász és Böhönyecickánd polgármestere/

„Erőszak és brutalitás a költészetben?! Hol él maga, egy banánköztársaságban?! Csak nem egy olyan országba képzeli magát, ahol összefirkálnak minden frissen festett falat, ahol ellopnak minden mozdítható fémet, ahol rongálnak, ahol tanárokat vernek, ahol ellenőrök és utasok egymást inzultálják, ahol rendőrök hajléktalanokat vegzálnak, ahol leütik azt, aki a villamoson rászól a zsebtolvajokra, ahol kopasz merdzsósok és audisok keresztben állnak a mozgássérült parkolóhelyen, ahol szkinhed bandák vonulhatnak fenyegetőzve az utcán, ahol mindent csak kenőpénzzel lehet elintézni, ahol meg lehet halni az utcán anélkül, hogy bárki is odafigyelne, ahol nem lehet találni egy normális szerelőt, ahol csúcsra jár a korrupció meg a kontraszelekció, és ahol ember embernek a farkasa?! Költőkém, ne terjeszd az ország rossz hírét, mert lefejellek, mint zsiráf a gyaloghidat!” /Szittya Szilárd, a Kiváló Őserény Párt (KÖP) tánc- és illemtanára/

„Anyám szerint mi a nyavalya az a sömönye, szerintem meg ki a nyavalya az a Frady Endre?! Az ilyen sömönyés líraagresszor szellemi kútmérgező megérdemelné, hogy személyesen kelljen felolvasnia a versét a böhönyecickándi Kis Büdösben közvetlenül a csúcsidei verekedés előtt! Hogy a Hajdú Péter és a Havas Henrik csináljon vele riportot a háromszemélyes közös cellájukban a Börtönújság számára! No, azt még anyámnak is szívesen felolvasnám!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Mennyi keresztrím?! Micsoda életképek?! Sakkszakrális mélylélektan! A mélyből a csúcsra jutni a szívcsakra felőli balkézben hősiesen hordott égszínkékítő sömönyével! Atosz, Pátosz, Aramisz, Darth Anyám! A keményen dolgozó kisember heroizálása! A sömönye a munkás-paraszt osztály fegyvere! Az értelmiség megálmodta gyaloghíd összeköt afölött, ami elválaszt! Méltó válasz a fel sem tett kérdésekre! Igazi irodalmi sakk-matt!” /Töhönyei Tasné Ámuló Imola, a literatúra-lingvisztika leopárdja és a Léhűtött Lólégyköpet c. szakzsurnál heurisztikusa/

„A sömönye az egyetlen a kertemben, amin nem fog a rotációs kapa, úgyhogy kénytelen vagyok a nagylábujjammal kirugdosni a talajból. Nagyobbat lehet vele ütni, mint a csomózott végű óriáskígyóval.” /Chuck Norris/

„Kevés ízesebb, zamatosabb növényt ismerek a sömönyénél, Ha a kemény kérgét lehántjuk és a gyökerét lerobbantjuk, szinte bárhogyan elkészíthetjük. A jövő hét slágere a sömönyés paculka lesz cafrangos vihonyával itt a Kisbigben. Hosszú sorokra számítok.” /Mr. Kisbig, főséf/

„Fenébe az update diétával, jövő héten bezabálok a Kisbigben!” /Schobert Norbert, fitneszguru/

Aluljáró

Aluljáróban a népek

Rendszeresen alul járnak,

Így hát én is alul lépek,

Ne nézzenek már madárnak!

Tömegvonzásnak karja, ím

Lehúz s szállni nem is merek

Se én, se családtagjaim,

Nem vagyunk mi pókemberek!

Magas talajvíz, ha elönt,

Pókember elvtárs, mentsen ki,

S nem felejtem soha el Önt

Én, a betonszürke senki!

„Ez egyszer jól mondja, költő úr, maga egy betonszürke senki, egy pocsolyaalji nihil, egy leszedált nulla, egy zenithiányos nadírgumi, egy lokális mélypont, egy evolúciós lassítósáv, egy szellemi faék, sőt egy aszálykori talajvízszint! Anyám szerint minden hasonlat sántít, mint a hazug ember a kutyagumitalpú cipőben, de hát szerinte a Mikulás is azért Sánta Klausz, mert megütötte a bokáját egy kéményben. Mindegy, Frady Endrére rá kéne rogyasztani az aluljáróját, oszt’ végre megnyugodhatnánk békében!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nem vagyok én sánta, komék, csak kicsit billegek, ha túl sokat szmókoltam!” /Mr. Klausz, a Ki Mit Tube? idei győztese/

„Jaj, ne verje már verébbel a nagydobot, költő úr, amiért az aluljáró szigetelésére kapott EU-s támogatást illegális pártfinanszírozásra és stadionépítésre fordítottuk! Maga is az államosított piacról él, nem?! Na, ugye! Megoldottuk okosba’, oszt’ jó napot! Utánunk az özönvíz!” /Dr. Enyv Jenő, a Nemzeti Építőipari Vállalat főkönyvelője/

„Jöjjön csak le plafonról pók úr! Itt tényállás forog fenn! Érvényes vízi jártassági vizsga nélküli vízből mentés, közterület engedély nélküli behálózása, közbotrányokozás, pánikkeltés és tilosban parkolás. Magáé az a hálókocsi, nem?! A hálóból jöttem rá! No, ez így százhúszezer lesz, de ha nem kér számlát, akkor hatvan és sose láttuk egymást! A dolgozó népet tarhálom!” /Ravasz Rezső, rendőr törzsőrmester/

„Mi van?! Beázik a vadonatúj aluljáró és nem tudom összefirkálni?! Merazelmúttnyóccév! Monnyonle az összes idegenszívű judeobolsevista kriptokommunista libsi bérrettegő! Gyurcsányi takaroggy! Vesszen Trianon! Mindent vissza! Hol a söröm?! Megütlek úgy!!!” /Söntés Tas, valóságshow celeb és futballhuligán/

„Pórul járni az aluljáróban?! Nóóórmális?! Pórul járni a póruljáróban kell, nem? De! Ugye?! Hát igen! Nem? De! Na! Hát nem megmondtam! De! Na, azér’!” /Besenyő Pista bácsi/

„A szürke konzumtömegbe beleolvadni kényszerülő költő földhözragadtsága a mindennapi mókuskerékből kiemelkedni képtelen megfelelésvágy metaforájának eldologiasodott szintézise. A nagyvárosi bedaráltság csodalények utáni vágya testesül meg a haldoklásában is talmi csillogást mutató nyugat sztárként körülrajongott Pókemberében, a fóbiát kiváltó gusztustalan állat megheroizált archetípusában. A vég közel, de mi még ezt is feltűnés nélkül akarjuk fogadni. Csak semmi kivagyiság, kérem, mi senkik vagyunk!” /Nihil Nulláné Szürkéssy Szardella, a Szürkék Hegedőse Szakközépiskola magyar és színesztétika tanára/

„Atyám, bocsáss meg a költőnek és kommentelőinek, mert nem tudják, mit cselekszenek!” /Jézus/

„Atyám, engedd, hogy miszlikbe rúgjam őket!” /Chuck Norris/

„Chuck fiam, hallgass a bátyádra!” /Atya/