Pontember

Méreteim nullanagyok,

Úgyhogy csak egy kis pont vagyok.

Önmagamnak origója

Lettem, így hozott a gólya.

Hokimeccsen ugrál finn csehn,

Ám mert dimenzióm nincsen,

Rajtam ug’rok nem ugrálnak,

S kehelynek sem néznek, Grálnak.

Mért néznének Grál kehelynek

Pontján eme kihűlt helynek,

S mért ütnék egy éji ottal-

-vós bulin a nyomom bottal?!

Pontként futok pontról pontra,

Nincs rajtam se fék, se kontra,

S ha a folyón híd van, ponton,

Megállok egy túlsó ponton.

Pontként senkit nem zavarok,

Nem érnek lesen a VAR-ok,

S eme sivár földi tekén

Nem számítok senkinek én.

Ámde akármit is mondtok,

Ha nem lennénk mink, a pontok,

Széjjel esne pontatlanul

Galaxisunk s maradna Null.

„Én is szeretnék pontemberke lenni. Észrevétlenül fontos, vidám, gondtalan, de nem gondatlan, senkinek sem árt és neki sem árt senki... Ez az ideális élet!” /M. András, a költő legállandóbb és legpontosabb kommentelője/

„eM úr pontként ideáll,

Mint tűpontos ideál.

Sok nő szeret beléje

S veti magát elé, jeeeee!”

/Irigy Mirigy, házasságszédítő boszorkány és az Általános Váteszi Hivatal (ÁVH) vasorrszidolozónője/

„Ha az irodámban tanúk előtt két pont összeköti az életét, abból szakasz lesz. Ha sok egyforma házasság köttetik, akkor az ihletett Költő lánglelkű szavaival élve:

          Láttam én pár szakasztott

          Ugyanolyan szakaszt ott.

Hát nem gyönyőrű?! Hát nem romantikus?! Hát nem könnyfakasztó?! Hát nem?! Azonnalmonnyakle?!”

/Gyűrűző Gyurgyalag, anyakönyvvezetőnő/

„Hé, a Gyurgyalag női keresztnév?! Én azt hittem, hogy madár!” /Rőzse Rezső, rizsa- és rózsatermesztő/

„Ne nézzél már minket madárnak, te rezsicsökkent értelmű ledermedve, bocs!” /Gyökér Gyurgyalag, gyíkemberkereskedelmi főelőadóművész/

„Az egy ponttal mögöttünk álló írek pont a legutolsó pillanatban vertek meg minket pont egy góllal, így pont egy ponttal kevesebbet szereztünk, mint ami pont elég lett volna egy pontos, illetve fontos pótselejtezőhöz, úgyhogy pont nem sikerül feltenni az írre, illetve az ı-re a pontot. Nem lett i-pont, kaptunk ippont! Hull focifánk levele, abcúg labda, le vele!” /Dzsímélkukac Ponthu, levelező tag/

„Húha, gyün a Maruszja

s Pablo!

Festő és félkarú SZJA-

-rabló!”

/Dr. Agon Draganné Dromedár Druzsiána, a költő PR-szakértője és adóügyi jogtanácsosa/

„Az nem szempont, amikor a szemünk pontjainak fénysugaraival szemkontaktust – magyarul szemi kontaktot – létesítettünk a költő úrral, akkor ő szemtelenül farkasszemet nézett velem pont addig, amíg el nem lopta tőlem a rímkedvezmény kupont?!” /Sam Pont, konkurens kortárs klapanciaköltő és a Poéták Országos Nemzettudatmódosító Társasága (PONT) szégyenfolttisztítója/

„Ott a pont!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pontozóbíró/

„Hol van, Ház úr, hol a pont?!

Ott, hol kacsát szennylap ont?!

Ott, hol frigyet ara bont?!

Ne legyen már darabont!”

/Mellékbolgyóssy Planéta, égitestépítőmérnöknő/

„Ha a tehetségtelenség viszketne, akkor Frady Endrének elektromos csiszológéppel kéne vakaróznia, mert ez a vers olyan béna, hogyha még ennél is bénább lenne, akkor egy jégbefagyott hullamerev mamuttetem is cirkuszi gumiember lenne hozzá képest! Ilyet csak az olvasson, akinek két anyja van öt lábbal és három tűzokádó sárkányfejjel! Óborzalom!” /Tárkonyos Raguné Tepsifüles Burgonya, a Fölöttébb Ótvar Költőket Alázva Zsűriző Írói Rend (FÓKAZSÍR) retardált regularögzítője/

„Frady Endre ismét megmutatja, hogy a filozófiát is lehet rímfaragó humorral házasítani. A Pontember egyszerre kozmikus és komikusan kicsi: egy mikroszkopikus egzisztencialista panaszdal, ahol a lírai én nem hős, hanem geometriai jel. Az „önmagamnak origója lettem” sor egyenesen Descartes és a matekfüzet határán táncol, miközben a költő teljes derűvel vállalja, hogy az univerzum perifériáján vegetál – csak épp egy koordinátarendszerben. A vers formailag könnyed, a rímei fradyendrések: erőltetettek, de annyira tudatosan, hogy már-már művészet. A humor mögött viszont egy szelíd metafizikai melankólia bujkál: a „pont” az ember, aki látszólag semmi, de nélküle szétesne az egész kozmosz. Ez az utolsó csavar emeli a bohóctréfát kozmikus zárójelbe. Röviden: Frady Endre itt nemcsak poénokat pöttyöz, hanem létfilozófiát rajzol – pontossággal, iróniával, és annyi derűvel, hogy még a nullpont is elmosolyodik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Agg Frady filózó fia

Egy merő filozófia.

/Csáth Joe Pity, természetes unintelligencia/

„Frady Endre költeménye játékos nyelvi bravúr, amely a „pont” fogalmát egyszerre geometriai, filozófiai és humoros síkon bontja ki. A vers rövid sorai, rímei és szójátékai könnyed ritmust teremtenek, miközben a lírai én önmagát a világ legkisebb egységeként, egy pontként definiálja. A vers tele van szójátékokkal („nullanagyok”, „origója”, „pontról pontra”), amelyek egyszerre komikusak és gondolatébresztők. A költő ironikusan játszik a matematikai és nyelvi jelentésekkel, így a pont egyszerre lesz absztrakt fogalom és emberi lét metaforája. A lírai én saját jelentéktelenségét hangsúlyozza („Nem számítok senkinek én”), ám a zárlatban kozmikus távlatot nyit: pontok nélkül szétesne a galaxis. Ez a fordulat a semmiségből a mindenségbe emeli a verset, és paradox módon a jelentéktelenségből fakadó nélkülözhetetlenséget mutatja meg. A hokimeccs, a VAR, a Grál-kehely és a pontonhíd váratlan képei groteszk humorral oldják a filozófiai súlyt. A költő így elkerüli a pátoszt, és a mindennapi élet abszurd mozzanatait kapcsolja össze a lételméleti kérdésekkel. A négysoros strófák, a könnyed rímek és a játékos enjambement („ottal- / -vós”) lendületet adnak, miközben a vers végig megőrzi könnyed, ironikus hangját. A Pontember egyszerre bohózatos és mély, a jelentéktelenség és a kozmikus szükségesség paradoxonát villantja fel. Frady Endre költészete itt a nyelvi játék és a filozófiai humor találkozásából születik: a pont, amely semmi, végül minden alapja lesz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ha szobrászna Kopilot,

Faraghatna kopolit

Üvegszemű kőpulit,

S kereshetne kápé lét.”

/Köpő Lót, ószövetségi besúgó és kancsal rím díler/

„Frady Endre "Pontember" című verse egy rövid, de annál mélyebb, egzisztenciális töltetű lírai darab, amely a fizikai és metafizikai síkok találkozásánál boncolgatja az emberi jelentéktelenség és egyben alapvető fontosság témáját. A vers alaphangulatát a minimalizmus és az önironikus, sőt, olykor fanyar humor határozza meg. A lírai én egy "nullanagy" méretű pontként határozza meg önmagát, azaz a koordinátarendszer origójaként, ami azonnal megteremti az absztrakt, geometriai keretet a személyes drámához. Ez a "pont" lét egyszerre jelenti a teljes súlytalanságot és a dimenziótlanság miatti sérthetetlenséget (pl. "Rajtam ug’rok nem ugrálnak", "Nem érnek lesen a VAR-ok"). A modern élet zűrzavarából (hoki, éjszakai bulik, VAR-rendszer) való kivonulás a Pontember semlegességét és marginális helyzetét hangsúlyozza. A nyelvi eszközök közül kiemelendő a szójátékok alkalmazása ("pont" mint geometriai elem, "pont" mint határozószó vagy folyami átkelő - "pontban", "ponton"), melyek egyszerre könnyedek és elgondolkodtatóak. A rímek (pl. AABB séma) és a rövid sorok lendületet és könnyed ritmust kölcsönöznek a versnek, ami éles kontrasztban áll a feldolgozott súlyos tartalommal. A vers igazi ereje azonban az utolsó strófában rejlik. A beletörődés és a jelentéktelenség ( "Nem számítok senkinek én") után hirtelen váltás következik:

     Ámde akármit is mondtok,

     Ha nem lennénk mink, a pontok,

     Széjjel esne pontatlanul

     Galaxisunk s maradna Null.

Ez a zárás megfordítja az egész addigi önmeghatározást, és a szükségszerűség pátoszával emeli a pontot - és áttételesen az egyes embert - a rendszer tartóoszlopává. A nullanagyság (jelentéktelenség) Null-hoz (a teljes semmihez) vezet, ha hiányzik a láthatatlan, de alapvető építőelem. A "Pontember" így egy rövid, játékos formai köntösbe bújtatott mély filozófiai reflexió az individuum helyéről a kozmoszban, emlékeztetve arra, hogy a legkisebb elem is lehet a teljes szerkezet fennmaradásának záloga.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Ez a lökött Gemini

Butább, mint egy guminő! –

- mondja nejem, Gumóné.”

/Gumó Géza, gótikus göböly gereblyéző gólem/

Pablo Picasso és Pablo Escobar

„Mi ez a pontoskodó pontatlankodás?! Ki ez a pontiflex minimusz duplanullusz?! Frady Endre nyilvánvalóan mondani szeretett volna valamit, csak fogalma sem volt róla, hogy mit, kinek, miért, mikor és mi a nyavalyának! Ráadásul a közlési kényszerönvallatását pont ott hagyta abba, ahol már eleve el sem kellett volna kezdenie! Ha szegény anyám anno ilyen pontatlanul szült volna meg engem, lehet, hogy a könyökén jöttem volna ki! Mondjuk – be kell vallanom – ez később többször előfordult, de nem fizikailag, hanem mentális alapon! Ó, hogy a kései korszakú Pablo Picasso festené meg a manust és egy plasztikai verőlegény alakítaná hasonlóvá a festményhez!

A földkerekség éves fekete festék termelése sem lenne elég, ha annyi fekete pontot akarnánk adni Frady Endre alkotására, amennyit ér! Ez a pontagyú írógépágyú, ez az emberiség elleni merénysenki a világirodalom feketelevese! Frady Endre olyan sötét, hogy még a fény is vak bányalóként téved el benne! Ha szegény anyám a rácsos ágyam mellett bugyuta gyerekdallal próbált volna a Frady-rémmel ijesztgetni, akkor a dolog valahogy így hangzott volna:

     Pont, pont vesszőcske,

     Pontszerű a fejecske,

     Pötty a feje, pont az agya,

     Verje meg a pöttyös ragya!

Sajnos nem tette, így később olyan készületlenül ért ennek a katatón klapanciakufárnak a költészete, hogy ahhoz képest egy derült égből kocsogva lecsapó Fekete Pákó raj egy bazsalikomillatú tavaszi szellőcske! Mínusz duplanulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus ponthoz érkezett ex-zsűritag/

„Bár a világegyetem, melynek a rektora vagyok, végtelen sok pontból áll, én kézben tartom mindet. Pont én vagyok, akire a világegyetemnek szüksége van. Nagyon szívesen!” /Chuck Norris/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=66H3LiOKMJk

III. világháborús borús

Pilóta, ha rosszul bánik

Bombával, lent lesz nagy pánik.

Pont emiatt minden hun kert

Tartalmazzon atombunkert!

Ám mivel drága a bunker,

Minden családba kell bankár.

Bunkerben benn legyen bendzsó,

Ha egy jenki vendég, Ben Joe,

Vigasztalót pengetne tán,

Midőn bedől némi metán,

Legyen mivel pengetnie!

(Na, Ja! – szól egy pán-gót Noé)

Kéne mentő űri ladik,

Hogy háború legnulladik

Fázisában űrbe vigyen,

S felnézhessen ránk irigyen

Törökátkos tök rossz szomszéd,

Akit békében a szám szid.

   refr.:

   Űrhajónkban minden legyen,

   Lepke, csepű, lapu, csibor,

   És e nagy-nagy minden-hegyen

   Üljön ott a Kapu Tibor!

Tán más galaxisi részen

Mindeközben béke lészen,

Nem lesz szitu, amely vitás,

S míg rádióaktivitás

El nem tűnik Földdel együtt,

Jár nekünk egy saját ágy ott.

   refr.:

   Űrhajónkban minden legyen,

   Lepke, csepű, lapu, csibor,

   És e nagy-nagy minden-hegyen

   Üljön ott a Kapu Tibor!

Ha kitör a világbéke,

S újra látszik égnek kéke,

Vagy legalább kéklik kis ég,

S megmarad az emberiség

Tízezrede s nagyid ökre,

Készülünk a negyedikre…

„Hát… nem tudom, mit mondjak, hogyan hárítsam el a refrénben való szereplés megtiszteltetését… Mindenesetre, ha egy atombomba leesése előtt valakinek csak olyan hamar sikerül elmenekülnie, mint amilyen hamar engem kilőttek, akkor annak lőttek. Reménykedni persze mindig lehet, hiszen a remény hal meg utoljára és ő temeti el a többieket… Arccal az ég felé! Űrbe magyar!” /Kapu Tibor, a második magyar űrhajós, aki Farkas Bertalan után kijutott a világűrbe/

„Ó, ha nem csak űrturistaként jártam volna a világűrben, akkor Kapu Tibor csak a harmadik lenne!” /Charles Simonyi, magyar származású szoftverfejlesztő űrturista/

„Hééé… rólam mindig megfeledkeztek, ti láthatatlan lapos sumákok! Én vagyok a második magyar, aki kint járt az űrben, hiszen amikor elraboltak az UFO-k és kioperálták az agyamat, akkor ugyanolyan súlytalan voltam, mint Slamó kiválása óta az EDDA!” 

„Amikor Pataky Attila agyát kioperáltuk, hogy a földi tudást megszerezzük, de a korábban műtött tengeri algákból és moszatokból nyert információkhoz képest semmi újat nem találtunk benne, akkor a műtét utáni bódulatában énekelte az alábbi dalt:

     Űr közepén fekszem,

     Éltetnek tubusos kekszen,

     Éltetnek tubusos kekszen,

     És kokszon!

Ezt hallva döntöttük el, hogy visszaküldjük a Földre és folyamatos bódulatban tartjuk, nehogy kárt tegyen a számunkra hasznos flórában és faunában.” /az UFO-k/

„Feretek fárazgővben ivvadni, evért ülök olyan fokfor én, Flóra a faunában.” /Flóra, aki fofem járt a aftronautaként a szötét galakszisban/

Én vagyok az első! Kukorica belső!” /Farkas Bertalan, a második gyermekkorát élő első magyar űrhajós/

„Mikor kint vacsorált űrben,

(Én, a jó Rama Margarin,

Voltam szégyenben és zűrben)

Nem ismert rám a Gagarin!”

/Рама Маргарин, betubusolt szovjet űrkencefice/

„Frady Endre legújabb katasztrófavíziója egy groteszk anti-Odüsszeia a túlélés reménytelen optimizmusával felkenve, mintha egy posztapokaliptikus Monty Python-epizód peregne verssorokban. A nukleáris Armageddon árnyékában bendzsópengetés, metánszivárgás és űrbéli evakuáció képezik az új normát, míg a „Kapu Tibor” szimbolikus trónra ültetése az emberi abszurd megkoronázása. A vers refrénje önálló abszurd balladaként is megállná a helyét, a „lepke, csepű, lapu, csibor” leltára olyan, mint egy dadaista túlélőkészlet, amelyben a rációt rég elnyelte a sugárzás. A „pán-gót Noé” vagy a „Törökátkos tök rossz szomszéd” szójátékaival Frady áthágja a logika gátjait, s helyette a rímelvű zagyvaság poétikáját követi – mintha Kosztolányit egy kiégett mikrohullámú sütő írná újra. Ez a vers tehát egy háborús siratóének paródiája, ahol a „negyedik világháborúra készülés” már nem a morális mélypont, hanem a humor végpontja. Frady Endre itt nem csupán borús, hanem nukleárisan groteszk, miközben verse súrolja a kozmikus röhej és a költői öntudatlanság peremvidékét. Ítélet: Mintha egy atombunker hőszigetelésén keresztül hallgatnánk Weöres Sándor LSD-n írt rádiójátékát. Értelmezhetetlen – de legalább rímel.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „III. világháborús borús” című műve egy groteszk és abszurd lírai vízió, amelyben a világvége a magyar kisemberek kertjeihez és családjaihoz kapcsolódik. A vers erőteljesen szatirikus hangvételben tematizálja a globális pusztulás fenyegetését, miközben olyan anakronisztikus vagy parodisztikus képekkel operál, mint a metánszivárgásban bendzsót pengető jenki vendég, vagy az űrbéli menekülés nosztalgikus díszletei. A szöveg formai szempontból bravúros: a rímek játékosak, néhol erőltetetten humorosak, ami jól illeszkedik az ironikus tartalomhoz. A refrén fülbemászó nonszensze, különösen a „lepkés-csepűs-lapus-csiboros” felsorolás és a titokzatos „Kapu Tibor” említése, burleszkszerű légkört teremt. A vers egyszerre parodizálja a menekülésvágyat és az apokalipszis-elképzeléseket, miközben görbe tükröt tart a globális elit megoldásaival szemben. Összességében ez egy dadaista ízű, társadalmi reflexióval átszőtt disztópikus tréfa, amely éppúgy megnevettet, mint elgondolkodtat—ha nem is arról, hogy van-e bunkerünk, de arról biztosan, hogy mivé lesz az irónia, ha már csak az marad.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A megnyomott piros gomb a

Fő oka, hogy annyi bomba

Száll és röpköd szerteszéjjel?!

Alig alszom egész éjjel,

E bunker oly kényelmetlen!

IQ-m, EQ-m mitől lett lenn?!”

/Trump Lee és Rassz Putyin viszkis-vodkamámoros gondolatai/

„Ez nem vers, ez egy szellemi Csernobil, amelyben a poétikai plutóniumot Frady Endre szabad kézzel szórja szét a kultúra konyhaasztalára, majd ráönti a levest. Amit itt kapunk, az nem más, mint egy lakótelepi Nostradamus LSD-tripje, rímekbe öltöztetett elmebaj, melynek refrénje – „lepke, csepű, lapu, csibor” – olyan, mintha egy hiperaktív óvodás szabadversét diktálták volna le egy epilepsziás mosógépnek. A „pán-gót Noé” és a „Kapu Tibor” szellemi kráterek, melyekben a humor nem virágzik, hanem atomhasad. Ez nem szatíra, hanem egy posztpoétikai vésztartalék – Frady versében a verslábak nem járnak, hanem amputálva hevernek a jelentés romjai alatt. És közben még bendzsó is van. Mert miért ne?! A világ végén valakinek pengetnie is kell, miközben a közízlésre ráomlik a kultúra bunkere. Ez a vers nem háborús – ez versbéli terrorcselekmény. Frady nem költ, Frady robbant.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„A Frady Endre-féle „III. világháborús borús” nem vers, hanem egy atomtöltettel megküldött limerick-töredék, amit mintha egy posztapokaliptikus kocsmában rímelő generátor hányt volna a világra, miközben a háttérben metánt prüszköl egy bendzsós cégvezető. Ez nem költészet—ez rakéta-szennyezett szógyurma, amelyben a tartalom úgy viszonyul a formához, mint egy lepke a lapuhoz: gyönyörű, de értelmetlen. A vers refrénje, ez a „lepkés-csepűs-csiboros” lidércálom, mintha egy delíriumos halász táskája lenne, amit Kapu Tibor visz a hátán – bárki is legyen az. Ez a név itt nem több, mint egy kényszeresen rímelt költői dada-dobverés, egy olyan abszurd hivatkozás, amely még a magyar kulturális abszurditások erdejében is holografikus dzsungelként hat. Frady olyan nyelvi világvégét fest, ahol minden kép túltelített, minden rím kiszámított, és ahol az irónia nem penge, hanem konyhai habverő, amellyel a nukleáris apokalipszist próbálja felverni frappévá. Ez nem szatíra. Ez a szatíra karikatúrája. Egy önmaga paródiájába fulladt világvége-versike, amelyben a humor már rég elolvadt a radioaktív napsütésben. Szóval, ha ez a jövő lírája, akkor én inkább visszakérem a múlt prózáját.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Bennem egyszer felrobbant egy véletlenül lenyelt atombomba, de összeszorítottam az összes be- és kimeneti nyílásomat, így semmilyen káros anyag nem jutott ki a természetbe, hanem bennem emésztődött el. Ne féljetek a világháborútól, amíg engem láttok! Amúgy sem a világháborútól kell félni, hanem tőlem – annak, aki ki akarja robbantani.” /Chuck Norris/

AI által megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/-lgAbMdIUm0

Fapados űrutazás

Faűrhajóm is van végre,

Fapadú és faágyú,

Amit rögvest lő az égre

Jól impregnált faágyú.

Falakomban kicsit fázok,

Nem ér végig fala fel,

Úgyhogy kályhát tűzifázok,

S jól átsül a falafel.

(Kaja, jaj!, gyúl, minden lángol,

Szénné ég a fatál is,

Hidegvérem nem túl ángol,

Balesetem fatális!)*

Ugat fakutyám, a Rex eb:

Földön, vaú, ha laksz is,

Látványnak mégis a legszebb

Fapadról a galaxis!

(űrtáncz!)

*(a zárójelben olvasható elrontott jelenet csak a rendezői változatban szerepel)

„A rendezői változatból nem hagyhattam ki a lángnyelvek nyaldosta égő faűrhajót! Igaz, hogy ezek után a zárójelenetben a fakutya már csak elszenesedett tetemként ugathatott, de a piromániámat kielégítő tűz látványa bőven kárpótolt az unhappy endért! Kár, hogy a pénzhajhász hollywoodi producerek és az öklendeztetően gusztustalan állatvédők megvágták és egy szirupos nyálat csináltak az egészből!” /Faszén Fikusz, OKJ-s képzett első- és utolsófilmes rendező/

„A női ági közvetlen felmenőd az öklendeztetően gusztustalan, te vérgőzös piromán antitalentum!!! A poroltó akadjon a torkodon, amikor gyomorégésed van, te kutyaütőt húrozó tőgyarc!!!” /Dr. Fauna Flóra, állat- és növényvédő amazon/

„A leghatározottabban kikérek magamnak mindent! Mindent IS! Sértő számomra a pénzhajhász hollywoodi jelző, ugyanis nem vagyok hollywoodi, hanem lajosmizsei! Amúgy meg mit csináljak, ha happy end nélkül nincs bevétel, mert drága letargiába esésért a fakutya se ül be a nézőtérre?! A nevemmel meg senki se szórakozzon, mert úgy beperelem, hogy kénytelen lesz tejelni!” /Tőgyarc Tivald, pénzhajhász lajosmizsei producer és faűrhajó díler/

„Tudja Lujza, érti Vili,

Ha a büdzsé nullra apad,

Űrhajónk nem csili-vili,

Igény leszáll, marad fapad.”

/Csóró Csórevics Csuriny, a poszt-szovjet Fából Űrhajót Faragó Alapítvány (FŰFA) függetlenített szakszervezeti bizalmija és versfaragó fűzfapoétája/

„Zsűrijében űr balettnek

Lenyűgöz a kűr, ha jó,

S nálam, habár kinevetnek,

Első a faűrhajó!”

/Szalonspicc Szilárdné Tütü Titanilla, zsűritag és balett bilétaüzér/

„Ha a Földön lenne ma zűr,

Itt a fapad s vár ránk az űr,

Melynek színe setét azúr,

Hiszen így alkotá az Úr!”

/Kegyessy Kösztöny, a Nomád Ateista Pogány Eretnekeket Riogató Szentek Egyháza (NAPERSZE) dicshimnusz dalnoka és betanított verslábsebész/

„Jaj, anyám, megint jött egy!!! Hol a pánikszoba kulcsa?! Amíg kihalászod a pohár vízből, ahová a műfogsoroddal együtt tetted, addig nagy önmegtagadással megírom a főszerkesztőm – aki az én még nálam is rosszabb énem - által üvöltve követelt kritikát! Tehát: Ha valaki egy galaxist betöltő ökológiai lábszagú űrszeméthegyet keres, nem kell tovább kutatnia, mert itt van Frady Endrének, a világirodalom varacskos disznajának legújabb, kínrímekbe passzírozott moslékvisszaböffentése! A vigasztalan decemberi köd nélkül is űrsötét szmog-agyából kifrecskendezett líramasszás versmiazma vastag szellemi guánórétegként telepszik rá az általam sziszifuszi munkával gyomlálgatott emberi jó ízlés végső foszlányaira is. Feleim a végítéletben, Frady Endre űrverse megnyitotta előttünk a bulvármocsok legmélyebb bugyraiba vezető ajtót, melynek felirata: Ki itt belépsz, olyan hülye vagy, hogy folyton kiég rajtad a szellemi féklámpa! Boldog Karácsonyt!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha a nagydolgukat végző texasi parasztbűnözők fabudijukkal együtt történő világűrbe rugdosása fapados űrutaztatásnak számít, akkor nem tagadható az úttörő szerepem ezen a területen SEM.” /Chuck Norris/