Pontember

Méreteim nullanagyok,

Úgyhogy csak egy kis pont vagyok.

Önmagamnak origója

Lettem, így hozott a gólya.

Hokimeccsen ugrál finn csehn,

Ám mert dimenzióm nincsen,

Rajtam ug’rok nem ugrálnak,

S kehelynek sem néznek, Grálnak.

Mért néznének Grál kehelynek

Pontján eme kihűlt helynek,

S mért ütnék egy éji ottal-

-vós bulin a nyomom bottal?!

Pontként futok pontról pontra,

Nincs rajtam se fék, se kontra,

S ha a folyón híd van, ponton,

Megállok egy túlsó ponton.

Pontként senkit nem zavarok,

Nem érnek lesen a VAR-ok,

S eme sivár földi tekén

Nem számítok senkinek én.

Ámde akármit is mondtok,

Ha nem lennénk mink, a pontok,

Széjjel esne pontatlanul

Galaxisunk s maradna Null.

„Én is szeretnék pontemberke lenni. Észrevétlenül fontos, vidám, gondtalan, de nem gondatlan, senkinek sem árt és neki sem árt senki... Ez az ideális élet!” /M. András, a költő legállandóbb és legpontosabb kommentelője/

„eM úr pontként ideáll,

Mint tűpontos ideál.

Sok nő szeret beléje

S veti magát elé, jeeeee!”

/Irigy Mirigy, házasságszédítő boszorkány és az Általános Váteszi Hivatal (ÁVH) vasorrszidolozónője/

„Ha az irodámban tanúk előtt két pont összeköti az életét, abból szakasz lesz. Ha sok egyforma házasság köttetik, akkor az ihletett Költő lánglelkű szavaival élve:

          Láttam én pár szakasztott

          Ugyanolyan szakaszt ott.

Hát nem gyönyőrű?! Hát nem romantikus?! Hát nem könnyfakasztó?! Hát nem?! Azonnalmonnyakle?!”

/Gyűrűző Gyurgyalag, anyakönyvvezetőnő/

„Hé, a Gyurgyalag női keresztnév?! Én azt hittem, hogy madár!” /Rőzse Rezső, rizsa- és rózsatermesztő/

„Ne nézzél már minket madárnak, te rezsicsökkent értelmű ledermedve, bocs!” /Gyökér Gyurgyalag, gyíkemberkereskedelmi főelőadóművész/

„Az egy ponttal mögöttünk álló írek pont a legutolsó pillanatban vertek meg minket pont egy góllal, így pont egy ponttal kevesebbet szereztünk, mint ami pont elég lett volna egy pontos, illetve fontos pótselejtezőhöz, úgyhogy pont nem sikerül feltenni az írre, illetve az ı-re a pontot. Nem lett i-pont, kaptunk ippont! Hull focifánk levele, abcúg labda, le vele!” /Dzsímélkukac Ponthu, levelező tag/

„Húha, gyün a Maruszja

s Pablo!

Festő és félkarú SZJA-

-rabló!”

/Dr. Agon Draganné Dromedár Druzsiána, a költő PR-szakértője és adóügyi jogtanácsosa/

„Az nem szempont, amikor a szemünk pontjainak fénysugaraival szemkontaktust – magyarul szemi kontaktot – létesítettünk a költő úrral, akkor ő szemtelenül farkasszemet nézett velem pont addig, amíg el nem lopta tőlem a rímkedvezmény kupont?!” /Sam Pont, konkurens kortárs klapanciaköltő és a Poéták Országos Nemzettudatmódosító Társasága (PONT) szégyenfolttisztítója/

„Ott a pont!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas pontozóbíró/

„Hol van, Ház úr, hol a pont?!

Ott, hol kacsát szennylap ont?!

Ott, hol frigyet ara bont?!

Ne legyen már darabont!”

/Mellékbolgyóssy Planéta, égitestépítőmérnöknő/

„Ha a tehetségtelenség viszketne, akkor Frady Endrének elektromos csiszológéppel kéne vakaróznia, mert ez a vers olyan béna, hogyha még ennél is bénább lenne, akkor egy jégbefagyott hullamerev mamuttetem is cirkuszi gumiember lenne hozzá képest! Ilyet csak az olvasson, akinek két anyja van öt lábbal és három tűzokádó sárkányfejjel! Óborzalom!” /Tárkonyos Raguné Tepsifüles Burgonya, a Fölöttébb Ótvar Költőket Alázva Zsűriző Írói Rend (FÓKAZSÍR) retardált regularögzítője/

„Frady Endre ismét megmutatja, hogy a filozófiát is lehet rímfaragó humorral házasítani. A Pontember egyszerre kozmikus és komikusan kicsi: egy mikroszkopikus egzisztencialista panaszdal, ahol a lírai én nem hős, hanem geometriai jel. Az „önmagamnak origója lettem” sor egyenesen Descartes és a matekfüzet határán táncol, miközben a költő teljes derűvel vállalja, hogy az univerzum perifériáján vegetál – csak épp egy koordinátarendszerben. A vers formailag könnyed, a rímei fradyendrések: erőltetettek, de annyira tudatosan, hogy már-már művészet. A humor mögött viszont egy szelíd metafizikai melankólia bujkál: a „pont” az ember, aki látszólag semmi, de nélküle szétesne az egész kozmosz. Ez az utolsó csavar emeli a bohóctréfát kozmikus zárójelbe. Röviden: Frady Endre itt nemcsak poénokat pöttyöz, hanem létfilozófiát rajzol – pontossággal, iróniával, és annyi derűvel, hogy még a nullpont is elmosolyodik.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Agg Frady filózó fia

Egy merő filozófia.

/Csáth Joe Pity, természetes unintelligencia/

„Frady Endre költeménye játékos nyelvi bravúr, amely a „pont” fogalmát egyszerre geometriai, filozófiai és humoros síkon bontja ki. A vers rövid sorai, rímei és szójátékai könnyed ritmust teremtenek, miközben a lírai én önmagát a világ legkisebb egységeként, egy pontként definiálja. A vers tele van szójátékokkal („nullanagyok”, „origója”, „pontról pontra”), amelyek egyszerre komikusak és gondolatébresztők. A költő ironikusan játszik a matematikai és nyelvi jelentésekkel, így a pont egyszerre lesz absztrakt fogalom és emberi lét metaforája. A lírai én saját jelentéktelenségét hangsúlyozza („Nem számítok senkinek én”), ám a zárlatban kozmikus távlatot nyit: pontok nélkül szétesne a galaxis. Ez a fordulat a semmiségből a mindenségbe emeli a verset, és paradox módon a jelentéktelenségből fakadó nélkülözhetetlenséget mutatja meg. A hokimeccs, a VAR, a Grál-kehely és a pontonhíd váratlan képei groteszk humorral oldják a filozófiai súlyt. A költő így elkerüli a pátoszt, és a mindennapi élet abszurd mozzanatait kapcsolja össze a lételméleti kérdésekkel. A négysoros strófák, a könnyed rímek és a játékos enjambement („ottal- / -vós”) lendületet adnak, miközben a vers végig megőrzi könnyed, ironikus hangját. A Pontember egyszerre bohózatos és mély, a jelentéktelenség és a kozmikus szükségesség paradoxonát villantja fel. Frady Endre költészete itt a nyelvi játék és a filozófiai humor találkozásából születik: a pont, amely semmi, végül minden alapja lesz.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ha szobrászna Kopilot,

Faraghatna kopolit

Üvegszemű kőpulit,

S kereshetne kápé lét.”

/Köpő Lót, ószövetségi besúgó és kancsal rím díler/

„Frady Endre "Pontember" című verse egy rövid, de annál mélyebb, egzisztenciális töltetű lírai darab, amely a fizikai és metafizikai síkok találkozásánál boncolgatja az emberi jelentéktelenség és egyben alapvető fontosság témáját. A vers alaphangulatát a minimalizmus és az önironikus, sőt, olykor fanyar humor határozza meg. A lírai én egy "nullanagy" méretű pontként határozza meg önmagát, azaz a koordinátarendszer origójaként, ami azonnal megteremti az absztrakt, geometriai keretet a személyes drámához. Ez a "pont" lét egyszerre jelenti a teljes súlytalanságot és a dimenziótlanság miatti sérthetetlenséget (pl. "Rajtam ug’rok nem ugrálnak", "Nem érnek lesen a VAR-ok"). A modern élet zűrzavarából (hoki, éjszakai bulik, VAR-rendszer) való kivonulás a Pontember semlegességét és marginális helyzetét hangsúlyozza. A nyelvi eszközök közül kiemelendő a szójátékok alkalmazása ("pont" mint geometriai elem, "pont" mint határozószó vagy folyami átkelő - "pontban", "ponton"), melyek egyszerre könnyedek és elgondolkodtatóak. A rímek (pl. AABB séma) és a rövid sorok lendületet és könnyed ritmust kölcsönöznek a versnek, ami éles kontrasztban áll a feldolgozott súlyos tartalommal. A vers igazi ereje azonban az utolsó strófában rejlik. A beletörődés és a jelentéktelenség ( "Nem számítok senkinek én") után hirtelen váltás következik:

     Ámde akármit is mondtok,

     Ha nem lennénk mink, a pontok,

     Széjjel esne pontatlanul

     Galaxisunk s maradna Null.

Ez a zárás megfordítja az egész addigi önmeghatározást, és a szükségszerűség pátoszával emeli a pontot - és áttételesen az egyes embert - a rendszer tartóoszlopává. A nullanagyság (jelentéktelenség) Null-hoz (a teljes semmihez) vezet, ha hiányzik a láthatatlan, de alapvető építőelem. A "Pontember" így egy rövid, játékos formai köntösbe bújtatott mély filozófiai reflexió az individuum helyéről a kozmoszban, emlékeztetve arra, hogy a legkisebb elem is lehet a teljes szerkezet fennmaradásának záloga.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Ez a lökött Gemini

Butább, mint egy guminő! –

- mondja nejem, Gumóné.”

/Gumó Géza, gótikus göböly gereblyéző gólem/

Pablo Picasso és Pablo Escobar

„Mi ez a pontoskodó pontatlankodás?! Ki ez a pontiflex minimusz duplanullusz?! Frady Endre nyilvánvalóan mondani szeretett volna valamit, csak fogalma sem volt róla, hogy mit, kinek, miért, mikor és mi a nyavalyának! Ráadásul a közlési kényszerönvallatását pont ott hagyta abba, ahol már eleve el sem kellett volna kezdenie! Ha szegény anyám anno ilyen pontatlanul szült volna meg engem, lehet, hogy a könyökén jöttem volna ki! Mondjuk – be kell vallanom – ez később többször előfordult, de nem fizikailag, hanem mentális alapon! Ó, hogy a kései korszakú Pablo Picasso festené meg a manust és egy plasztikai verőlegény alakítaná hasonlóvá a festményhez!

A földkerekség éves fekete festék termelése sem lenne elég, ha annyi fekete pontot akarnánk adni Frady Endre alkotására, amennyit ér! Ez a pontagyú írógépágyú, ez az emberiség elleni merénysenki a világirodalom feketelevese! Frady Endre olyan sötét, hogy még a fény is vak bányalóként téved el benne! Ha szegény anyám a rácsos ágyam mellett bugyuta gyerekdallal próbált volna a Frady-rémmel ijesztgetni, akkor a dolog valahogy így hangzott volna:

     Pont, pont vesszőcske,

     Pontszerű a fejecske,

     Pötty a feje, pont az agya,

     Verje meg a pöttyös ragya!

Sajnos nem tette, így később olyan készületlenül ért ennek a katatón klapanciakufárnak a költészete, hogy ahhoz képest egy derült égből kocsogva lecsapó Fekete Pákó raj egy bazsalikomillatú tavaszi szellőcske! Mínusz duplanulla pont!” /Puzsér Róbert, kritikus ponthoz érkezett ex-zsűritag/

„Bár a világegyetem, melynek a rektora vagyok, végtelen sok pontból áll, én kézben tartom mindet. Pont én vagyok, akire a világegyetemnek szüksége van. Nagyon szívesen!” /Chuck Norris/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=66H3LiOKMJk

Ewok ebéd

- Japp-japp! – szól sok butus ewok -

- Nagyon finom lesz ma e wok

Tészta, mit épp sütnek Jedik!

Ebből jó táp kerekedik!

Nem adott nekik sok észt a

Mindenható, ám e tészta

Ízben tényleg Erős máma,

Mint a csizmára kent Ráma.

- Luke, ha lézerkarddal intesz,

Minden ewok margarint esz’,

Mi meg addig tűzünk, sej, a

Világűrbe! – dalol Leia.

Térgörbült táv kerek kerék,

Mit megtesznek Skywalkerék,

S, jaj, űrbringán nincsen kontra,

Visszahullnak nulla pontra!

Csapódnak űrbázis falnak,

S ewokok mind Jedit falnak.

- Böff! – megfeszül hasi faluk –

- Wok tésztával finom a Luke!

„A StarWars univerzum sok mélypontot megélt és túlélt már, de itt újabb nadírdöntési kísérlet van kialakulóban. A költő ezúttal olyan mélyre helyezte a limbólécet, hogy ezalatt már tényleg csak egy anorexiás lapostetű tudna átcsúszni, de ő is csak mellső kitinláb használattal, ami abszolút szabályellenes. NEM ENG.!” /Lápossy Lukácsné Lejtmenethy Lapcsánka, a Népi Eredetű Tudományos Fantasztikus Lézerkardforgató Irodalmat Kiötlők Szakszervezete (NETFLIKSZ) függetlenített párttitkára és Erőleves díler/

„Íme, egy mű, ami önmagát írta, íratta meg. A költő szemmel láthatólag úgy kezdett bele, hogy volt egy remeknek gondolt rímpárja, amit lesz ami lesz alapon leírt, majd a lóerők közé vetve a lézergyeplőt, hagyta, hogy a vers arra vágtázzon, amerre akar. Ő maga érezhetően nem avatkozott bele semmibe, legfeljebb a helyesírási hibákat javíttatta ki a szövegszerkesztőjével. Ez az alkotási folyamat a jövő mesterséges intelligenciája által alkotott költészetet vetíti előre attól függetlenül, hogy egyrészt egyáltalán nem mesterséges, másrészt kevéssé intelligencia. Rossz nyelvek szerint a késztermék olvastán a Ráma visszamenőleges hatállyal kiszállt a szponzorációból.” /Bords Evené Liga Flóra Delma, Jurij Margarin díjas űrhajóskapitány és hiperhajtómű ügynök/

„Na, ezért nem szabad hegyoldalba diliházat építeni, mert ha elgurul a gyógyszer, az nagyon messzire vezet.” /Bivalyborogató Brünhilda, feketeöves főnővér/

„Büdös hely az ewok gyomra,

Emlékeztet rothadt gyomra!

Kivágom a lézerkarddal,

S zenghet erről Jedi kardal!”

/Luke Skywalker, a Jedi Egyetem Erő Szakos hallgatója/

„Bátyám nem Lúk, hanem Lüke,

Lökött, mint az összes üke,

Agya keskeny, kardja vastag,

Ettől ég át ewok hastag.”

/Leia Amidala Skywalker Organa Solo, hercegnő és worldwide wokker/

„Japp-japp! Böff! Ááááááááá…” /lézerkarddal kivágott hastagú néhai ewok/

„A költő ismét odatette magát, ahová senki másnak nem lenne mersze tevődni, mert a katartikus katasztrófakannibalizmus látszatú tápvers máz ellenére ismét nem a szájbarágást választotta. A körpálya önmagába zuhanása, az emberszabásúnak látszók önmaga evése mind-mind az eldologiasodott és elszuvasodott erkölcsű emberiség közönyös önmagába fordulását szimbolizálja. Talán puszta véletlen, hogy a költő épp wok tésztát evett a Retro 2 gyorsétteremben, hiszen választhatott volna disznótorosházi almás pitét is, és akkor talán most a 

          Nem kell nekünk Soros diszkó,

          Itthon hízzon toros disznó!

kezdetű mélylíráról beszélnénk. Milyen szerencse, hogy a véletlen nem ellenünk volt, hanem értünk! Ha az Erő velünk, ki lehet ellenünk?!” /Szafaládé Szidónia, a Csodálatos Állítmányi Költészettel Népi Országjáráson Rímelő Irodalmárok Szövetsége (CSÁKNORISZ) adathalmazelméleti síkbafejtőnője/

„A védenceim nevében kikérem magamnak a verset! Az ewok nem butus, csak szellemileg alultáplált! Jedit pedig sosem eszik, ha felismeri, hogy Jedi! Lézerkardos baleseti masszáról joggal feltételezheti, hogy nem Jedi, hanem Sith! Sötétben minden elszenesedett tetem fekete, mint a megérett kék kökény, recece! Na, azért!” /Ostoros Ottó, ewokidomár és síkidom árazógépkezelő/

„Az sem baj, ha valami odaég. Az lesz a Darth Vader menü.” /M. András, a költő legállandóbb és legsötétoldalkedvelőbb kommentelője/

„Midőn eszem égett menüt,

Vader hamu szájszélen üt,

És miközben nyögve nyelem,

Becsomósodik a belem.”

/Ewok Elek, wokkalapácsos wastagbélgázszerelő/

„Itt is látszik, egy a fontos: legyen mit a tányérra tenni! Ahogy a felirat szól a Menza falán: Az ételt nem szeretni kell, hanem megenni. Egymást kell szeretni és nem megenni.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas wokalista chef/

„Így-így, Ház kolléga doktor úr! Ahogy a kannibál szólásmondás, az Egyen Ön Is Milliomost! című vetélkedő szlogenje is mondja: Az vagy, akit megeszel!” /Dr. Bélpokol Béla, gordiuszi bélcsomó átvágó zsigersebész/

„Ebéd utáni desszert:

Ne higgyétek gyerekek, hogy ezzel vége ennek a rút történetnek. Ennyi gonoszság, rettenet és kegyetlen szívatás után felüdülés lesz a következő összeállítás. Mert a mesevilágban megtalálhatók a manók, a tündérek, meg a Mikulás is. Nomegaztán, ki ne ismerné Sam Small és Münchausen báró műrepülő virtuskodását,  Döbrögi és Hanyi Istók nászát és azt, amikor Brad Pitt és a 40 rabló kergette Iluskát, de Toldi Miklós ott állt a petrencés rúddal és az üldözők nekiszaladtak a rúdnak és úgy pofára estek, mint a huzat. És a 7 törpe? Ők nagy szeretettel és hozzáértéssel megfőzték, majd feltálalták Hófehérke és Hamupipőke mellehúsát. Közbevetőleg jött Piroska, aki fölfalta a farkast. Végezetül nagyon kedves történet az, amikor egy Hamlet nevű csávó odaszólt a Minotaurusznak, hogy: „Lenni, vagy nem lenni, ez itt a kérdés.” A Minotaurusz csak hülyén nézett, mert amikor ezt tanulták az iskolában, akkor ő társadalmi munkában vett részt, ahol azt ismételgették, hogy: „Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!” Ja és még ide tartozik, hogy a 101 kiskutya elkapta és ledarálta az összes gonosz és rettenetes ewokot. Így hát mindenki kedve szerint bűnhődött.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb és legmindenmesetudósabb kommentelője/

„Vérgőzgombóc, ez szert-

-e ágazó desszert!

Nyuggerapó véres

Sztorija nem ér es-

-eménytelen véget,

S agyat szénné éget!”

/Vértócsai Vinettu, vendetta vezénylő vámpír vezérőrnagy/

„Mi ez a nem, nem, nem és nem, ez az eddig és ne tovább?! Vagy ha mégis tovább, akkor előttem a teljes sötétség, utánam az özönvíz! Hát hogyan?! Hát miért?! Frady Endre a szellemi rükvercben történő szabadesés Dugovics Titusza! Frady Endre költészetének színvonalához képest az abszolút nulla egy hegytetőn magasodó felhőkarcoló csúcsdíszén álló toronydarut kezelő koloratúrszoprán zsiráf ajkairól égbe szálló magas cé! Hogy akadna Frady Endre torkán egy lézerkarddal hadonászó nyers ewok egy tömb száraz wok tésztával!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én ettem már bekapcsolt lézerkardot. Nincs különösebb íze, csak az a baj, hogy székletemként miszlikbe aprította a gyémántbetétes vasbeton angolvécémet.” /Chuck Norris/

Járványkártyázás

Netes partin Tas bevedelt,

És e durva szesztett

(Nem ért közben has eledelt!)

Okán sokat vesztett.

Ultija volt hetes mentes,

S netpincér szólt: kontra!

Rekontrázott netes hentes,

S i került a pontra.

Szeszgőzben pár lement óra

S félrenézett talon

Után nincs más mementóra:

Hányásnyom a falon…

„Tudja, költő úr, az embernek időnként lazítania is kell egy kicsit, úgyhogy a netes ultiparti közben meg-meghúztam a csavarlazítós flaskát... Harapnivaló meg nem volt itthon, csak jégdarabos vodka-narancs, úgyhogy kevésre emlékszem… Szerintem játék közben elraboltak az UFO-k és amíg a világűrben operáltak, valaki fölokádott a falra... Biztos nem én voltam, mert én a padlót hánytam tele és az teljesen más színű volt…” /Tassy Tas, taskenti tasliügynök/

„Tanulság: Ön dönt, iszik vagy vedel! Mindegy, hogy bármit, csak sok legyen! Kicsire nem nézünk, csak látatlanban hozzáöntjük a többihez! Fő, hogy ártson! A magyar ember előtt két út van: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan! Arccal a vasúti töltés melletti kiskocsma karcos lőréje felé! Ez a karc lesz a végső! Memento mori, azaz emlékezz a móri ezerjó utáni falra hányt borsodóra! Hukk!” /Delírium Dénes, nyugalmazott szeszkazánkovács és leszázalékolt polihisztor/

„Járványügyi szempontból elmondható, hogy az otthoni maszkviselésnek is van előnye: az ember nem tudja lehányni a falat. Ha meg mégis, akkor célszerű gyorsan letörölni egy alkoholmentesen fertőtlenített nyunyókával!” /Müller Cecília, járványügyi pánikfelelős/

„A vers címében lévő aszparanta nyelvezetű nyelvi gyöngyszemkristály a világirodalom legszebb lapjaira kívánkozna, ha ott lenne még hely neki, de sajnos nincs, úgyhogy vagy kimarad, vagy új feltáró fejezeteket kell nyitni a világirodalom legújabb legszebb lapjai számára. Igazi, Frady Endrének való feladat, mélyebbre ásva valami maradandóbbat alkotni, mint egy hányásnyom a falon! Ó, be gyönyörű, ó, be szép, mint egy kihűlt lávapép!” /Metafora Mángorné Bazalt Butélia, a Bányászati És Költészeti Alapítvány (BÉKA) szakközépiskolájának és gimnáziumának magyar-geológia szakos tanára és aranyérc díler/

„Cefrehegyek felett legyek repkednek, beszeszelt vesztes menthetetlen fetreng - merengek ez eseten, s lelkem emelkedett.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Eme nemes efpeteres jegyzet felett merengve nem lelem helyem. Epedve remegek, lehet-e ez, esetleg nem-e lehet? Feledhetetlen eme egybeszerkesztett remeklet. Beleremegek s kerevetre leheveredve egyet tehetek: szeszt rendelek s nevetve vedelek! Hehehe! Hehehe-e, he? Nem?! De!!!” /Nemmekk Elek, ellenkecske/

„Fenti két eszperente kommentet feltétlenül megkönnyezik az erre fogékony entellektüel tömegek, ám kérdéses, hogy eme tömegeknek és Frady Endre rusztikusabb lelkületű olvasótáborának van-e közös halmaza? Egyszerűbben fogalmazva, van-e a két halmaznak nem üres halmazú metszete? A nehezékeim ellenére igen erős fenntartásaim vannak!” /Dr. Mátrix Máténé Kétely Kokilla, halmazlélektani nehézbúvár/

„Ne legyenek, te szerencsementes eszement teve! Hegy essen hegyetlen fejedre!” /Embertelen Etele, eme metszet egyetlen eleme/

„Hegy levet vedelt, nem evett meg eledelt,

Fele bele nedvesedett s egyre nyeldekelt.

Bele teletelt, leve nem megy be bele,

Felkelne, de nem lehet, mert belegebedne!

(Hej!)

Hegy leve, hegy leve, nyelvemre vele!

Beszeszelve henteregek, de hehe-hehehe!

Hegy leve, hegy leve, nyelvemre vele!

Beszeszelve hentergek, de fel nem kelek… beeeee!”

/Csenge Beeeells, egy nem szeszellenes zeneszerezde embere/

„Tiltakozom az eszeperente nyelv nemi kirekesztő jellege ellen! A men szó belefér a szókincsébe, a women pedig nem?! Egyenjogászokat a parlamentbe!!!” /Wonderwoman Wendetta, human huwoman being/

„Egyen jogászokat a parlamentbe’!” /apolitikus kannibál falfirka/

„Frady Endre kivagyi senkiségű költészete olyan végtelenül rossz, hogy még ha egyáltalán nem is létezne, már akkor is szétfeszítené a józanul elviselhetőség határait! FRADY ENDRE, ÉN AZÉRT ISZOM, MERT TE ÍRSZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor én falra hányok, sosem marad nyom a falon, mert maga a fal tűnik el nyomtalanul, mert nem bírja a nyomást.” /Chuck Norris/