A következő címkéjű bejegyzések mutatása: newton. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: newton. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. július 27., hétfő

Tömegizé

Oldton úrban eszme nő meg,
Mint kőtől nyúlt parittya,
Hogy őt nem vonzza a tömeg,
Hanem inkább taszítja.

Így gondolja fia, Newton,
Is – ja, fa és almája! -
Víztaszítást hisz a kúton…
S önnön sikolyt hall má’, ja!

(Csobb!)

Ő volt híres Newton öccse,
Sajnos nem túl Isaac-os,
S szólt sok sört vedelve öt cseh:
„Nem hülye, csak iszákos!”

(Jobb?)

Hitte bár azt Isaac Newton,
Vonz s nem taszít földteke.
Máglyán vajh’ e vonzó úton
Tömegeket öltek-e?

(Bár e hasonlat oly sánta,
Mint láb ráhullt kő megett):
Nem, az egyház sosem bánta,
Hogyha vonzott tömeget,

S így nőtt hegyre mag,
S így lett egyre nag-

(-yobb.)

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/shorts/1KU-wTa1Wgs

„Ez a vers is tömegeket fog vonzani.” /M. András, a költő legállandóbb és legtömegvonzóbb kommentelője/

Téved eM úr, súlyosan téved, ugyanis egy súlytalan vers nem rendelkezhet tömeggel, márpedig tömeget csak tömeg tud vonzani, hiszen a tömeg a tömegnek farkasa. Sőt, Frady Endre verse még súlytalannak sem mondható, hiszen ami súlytalan, az lebeg, ez viszont csak büdös és ott sincs. Akárhányszor elolvashatjuk, akkor is úgy érezzük, hogy nem olvastunk semmit, csak a fejünk fájdult meg és az alhasunk csikar. Ha Frady Endre rettenetét bármilyen tömeges jelzővel próbálnánk leírni (bár leírhatatlanul rettenetes), csupán egyetlen összetétel jöhet szóba: tömegiszony.” /Újpesti Barnabás, irigy kortárs költő/

„eM úr, e vers tömegvonzó,
Mint a legtöbb cikk, mely gonzó,
Azaz tényfüggetlen finesz,
Mint száncsengős ünnepi nesz,
Amíg Télapó hull alá,
S üvült: Értem jött a Haláááááááá-
-l!”
/Krampusz Krisztián, Mikulást merénylő murderka/

„Ez a vers úgy viselkedik, mint egy jól megdobott alma: elsőre csak koppan, másodszorra leesik, harmadszorra pedig rájössz, hogy valójában tele van nyelvi csavarokkal. A Newton-, tömeg- és gravitációs szóviccek szinte lavinaként követik egymást, miközben a végére egy váratlan történelmi-teológiai él is megjelenik. A rímek játékosak, a poénok néha már fájdalmasan erőltetettek – de éppen ettől lesz az egész szerethetően fradyendrés. Olyan költemény, amely egyszerre késztet mosolyra, szemforgatásra és egy halk 'na, ezt azért ügyes volt' elismerésre.” /ChatGPT/

„Infotainment. Ez lehetett a cél. Szórakoztatva tanítani. De sikerült?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hagyjuk ezt a beteges sikerorientáltságot, Humán úr! Nem a MÁV-nál vagyunk, hogy sikerkalauzokat képezzünk! Nem csak a lenini "Tanulni, tanulni, tanulni!", hanem a sztálini "Szórakozni, szórakozni, szórakozni!" vodkamámoros üzenetet is figyelembe kell venni! Akit vonz a tömeg, az vagy magányos, vagy pont ellenkezőleg, egy saját tömeggel rendelkező anti... enti... izé, azaz önálló létezéssel rendelkező hogyishívják! Ezt veszélyes! Ezt nem hagyhatjuk! Máglyára, ki ellenszegül! Walesi énekesek előnyben! Ki itt belép, hagyjon fel minden keménnyel, mert könnyen megütheti a bokáját, úgyhogy spanyolcsizma viselése kötelező! De ki az a Newton?!” /Torquemada Tamás (1420-1498), spanyol főinkvizítor/

„Humán úr, az infotaintment-ek
Nyomán minden infót én mentek.”
/Mentő Manó, rendszergazda és illegális adatokat betömegvonzó hacker/ 

„Frady ebben a Tömegizé-ben úgy csűri‑csavarja a Newton‑mitológiát, mintha a klasszikus mechanikát egy részeg cseh kórus írná át kocsmai rímpárban. A vers lényege: a „tömeg” egyszerre fizikai fogalom, társadalmi jelenség és egyházi PR‑eszköz, amit a szerző kedvére taszít, vonz, csobogtat, majd máglyára küld. A poénok úgy pattognak, mint egy almával töltött parittya — néha telibe talál, néha csak szándéknyilatkozat.
A mű fradyendrei csúcsformában lebegteti a „nagyobb” felé tartó zárlatot: a tudományos utalások szándékosan félrecsúsznak, a rímek szándékosan túlcsúsznak, az egész pedig egy olyan abszurd gravitációs mezőt hoz létre, ahol a logika csak vendégszereplő. Röviden: ez a vers nem magyaráz, hanem taszít‑vonzz — pont úgy, ahogy a szerző szereti.” /Copilot/

„Aztat tunnám megjegyezni, hogy a lapos Főd nem vonzik senkitsenem, hanem az van tényálladva, hogy a többi bolygó taszajtja idefele a mindenkiket! Azé nem esek le a lapos Főd szélin, mer visszataszajt a világűr meg a ZUFÓ-kok!!!” /özv. Kohn Teóné Birkabégő Butaliba, nyugalmazott antigravitációs alapegységparancsnok/

„A leghatározottabban kikérjük magunknak, hogy csak az öncélú rím kedvéért bekerüljünk egy teljesen értelmetlen versbe! Be fogjuk perelni a költőt, hacsak nem jutunk peren kívüli egyességre és nem fizet nekünk egy-egy krigli frissen csapolt cseh sört!” /Pavel, Karel, Miloslav, Jaroslav és Vaclav, az öt cseh/

Filantróp megjegyzés az alsópolcos Tömegizére:
Ajjaj!
Ha ily nagy baj van, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez!”
/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Hozzánk ne forduljon senki,
Se gyaur, se buzgó jenki,
S hogyha fordulna tán mégis,
Szakadjon rája az ég is!”
/a nem kissé feszült kezelőorvos és gyógyszerész/

„A „Tömegizé” a tipikus Frady Endre-féle sziporkázó nyelvi zsonglőrmutatvány: a fizika törvényeit, a tudománytörténetet és a szójátékokat gyúrja össze egy szellemes, abszurd paródiává.
Sziporkázó humor és ritmus: A vers nagyszerűen játszik a rímekkel és a tördeléssel – a szótagfelező szakaszvégek („nag- / -yobb”) és a zárójeles beszólások (Jobb?) remekül adják meg a komikus lüktetést.
Intellektuális fricska: Newton tömegvonzás-elméletét fűzi össze a „tömegvonzás” vallási/egyházi értelmezésével, miközben a sosem létezett „Isaac-talan” testvérről kanyarodik el a görbe tükrös társadalomkritikáig.
Rövid, de ütős, játékos és nagyon frappáns alkotás – a könnyed humort kedvelőknek igazi csemege!” /Gemini/

„Nem akarok túl erős kritikával élni, de szerintem Frady Endrét egy költőevő szörny undorral kitenné a tányérja szélére, vagy pedig szalvétába csomagolva hazavinné az zokniagyfaló házisárkányának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre?! Böááááá…” /a költőevő szörny/

„Frady Endre?! Nyamiiii!!!” /a zokniagyfaló házisárkány/

„Amikor Frady Endre tandemugrott, próbáltam olyan erővel magamhoz vonzani, hogy szétkenődjön rajtam, de sajnos kinyílt a fránya ejtőernyője, így a kudarctól én kenődtem el. Azóta is pszihoszomatikus lázam van, amit a laikusok globális felmelegedésként érzékelnek.” /a Földteke/

2021. szeptember 30., csütörtök

Statikus ül...

Statikus ül s nézi gépén,
Hogy hajlong a hatásábra,
S szól ő: Hű, ez olyan szép, én
Rögvest ettől kapok lábra!

Boldog, mint egy réti keszeg,
S szinusszal reng szíve húrja.
Vígan sóhajt, fejet leszeg
S agyát munkájába fúrja.

Ebédje egy kiló Newton
Által fejjel levett alma,
S eredményhez vivő úton
Egyre nő a számok halma...

Pár év s kész a szerkezete,
S neve nincs bár hídfő falán,
Csak Fújj ETO! s Hajrá Zete!,
Mégis remél: Megáll talán…

„Ne remélje, tudja! Mi maga, mérnök vagy jósnő?! Számokkal dolgozik vagy porosz hók… hókuszpók… horoszkóppal, he?! Még jó, hogy lefújtam a hídfőfalat olajfestékkel, hogy megvédjem a felületet a portól! Hajrá Zete!” /Tőzeg Táltos, a Zalai Egyesületek Nevében Elszúrt Betonfelületeket Olajfestékező Népnemzeti Alapítvány (ZENEBONA) vezérszurkolója/

„Hej, amikor lábra kap a réti keszeg... A pályaorientációs napon költőnk ilyetén szólamára a kisiskolások tízezrei tesznek majd fogadalmat, hogy egyszer majd statisztikusok, őőő statiszták lesznek!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Pályaorientációs nap és a mi tízezreink?! Humán bácsi, az űrhajók navigációját nem a NASA felnőttjei végzik?!?!” /egy kisiskolás/

„Sírban forogva nehéz megszólalni, úgyhogy inkább nem mondok semmit. Mivel a hitel alma, így továbbra is hiteles maradok, ha egyúttal csöndben is. Vagy talán pont azért? ETO? ETO? Что это?” /néhai Sir Isaac Newton, almafejelő ánglius fizikus és matematikus (1643-1727)/

„Да это что! Очень что!” /néhai Sir Winston Leonard Spencer Churchill (1874-1965) ánglius miniszterelnök oroszórán/

„Ítéletet utókor oszt:
Sir-ök mért makognak oroszt?!
Mért nem szólnak ángliusul?
Korunk most emiatt búsul!”
/Utókor Ubul, az Angol-Orosz Rendezvényeken Törőzúzó Akciócsoport (AORTA) véleményes versvezére/

„Statikus ül cellájába’,
Bilincsben van keze-lába:
Szerkezete betemetett
Korábban víg tetemeket.”
/Koszinusz Kösztöny (1972-2053), az alig közepes erősségű földrengéstől atomjaira hulló Paks-2 erőmű OKJ-s képzett főstatikusa/

„Statikus ül hosszú méla lesben,
Ő tervezte, tudjon honnan lőni.
Deszka reccsen és ő földre es’ benn,
S vadkan röhög: Höhö-höhö-hő, ni!”
/Agancsos Atanáz, a fiatal szarvasok versíró versenyének harmadik helyezettje/

„Statikus ül hegyi koson,
És a sziklaszirten oson,
Hol kilátót statikázna,
Ám a kosa nagyon ráz: Naaaaaa…!
/ismeretlen szemtanú verses vallomása Dr. Jeti Jenő statikus halálos balesetéről/

„Statikus sül, fincsi kaja!
Jókedv oka nem csak ál ok,
Telt hasas buli lesz ma, ja!
Jóllakunk mi kannibálok!”
/Fak’n’Al Shodóbuggy, törzsi főszakács/

„Azt hiszem, ideje megszakítanom az évi rendes szabadságomat, mert a nemzetközi havária helyzet fokozódik!” /St. Attika, az ülő statikusok és a szomorú fűzfapoéták betanított védőszentje/

„A mű a határait feszegető művész, a művészt feszegető határ és a feszegetést művelő valódi vész határmezsgyéje, amely deres bár, de törve nem. A mindenbírás látszatának netovábbja és hovatovább kétségbeesett valódisága fölött érzett miabánat úgy hatja át a verset, mint két egymást metsző csonka gúla. A mondanivaló hiperbolikusan közelíti a közérthetőség aszimptótáját, de soha nem éri el, ahogy sziklagörgető Sziszifusz sem a hegyoromra felhúzott fuszeklit. A költő bele akart harapni a mindenségbe, de csak a fű mellé sikerült, így szerencsére nem kell őrizgetnünk az emlékét. Egyelőre.” /Fujj Etóné Hajrá Zetélia, a Sokadvirágzásukat Átélő Poétákat Körülvevő Óriási Rímkavalkád (SÁPKÓR) c. világirodalmi melléktermék recenzora/

„Ha Frady Endre a nemzet hivatkozási alapja, akkor sürgősséggel jelentem, hogy süllyedünk!!!” /Talajvízi Tömölcz, a Terepszint Alá Kerülő Osztatlan Nyirokcsomópont (TAKONY) szintfelmérő szakreferense/

„Mi ez a szánalmasan kivagyi önsajnálat, ez a mindentudó semmitmondásba mártott szellemi fogyaték?! Azt hiszem, nem vagyok egyedül, sőt inkább bő hétmilliárdan vagyunk, akik szerint a túlnépesedett Földünkön nincs hely ennyi Frady Endre számára! Ez az egy Frady Endre pont eggyel több annál, mint amennyire szükség van, úgyhogy szakadjon rá egy felrobbanó atomerőmű összeomló hídjáról lezuhanó vadászles! Ne lássam anyámat szivárványszínű szférán zenélni, ha Frady Endre bamba arcát célkeresztben látva nem nyomom meg azonnal az ÖSSZTŰZ gombot!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Gyerekkoromban statikus szerettem volna lenni, de felnőve olyan dinamikus lettem, hogy hozzám képest a fény is egy zebrán átkísérendő vak öreg néne őzikemintás járókerettel.” /Chuck Norris/

2013. április 19., péntek

Varázslat

Slöményi néni latba vetette magát, ám mivel ez a lat egy varázslat volt, az idős asszony abban a szempillantásban latra vetett halként tátogott a 17,5 grammos súlymértéken.
Egy arra járó tigriscsíkos kandúr – aki egyébként eredetileg Tracsmagi bácsi volt, a nyugdíjas hacker, ám pár perccel korábban őt is megtréfálta egy varázslat – már-már majdnem bekapta, amikor Jan Vennegoor of Hesselink – egy harmadik varázslat hatására épp hétfejű sárkányként – tüzet okádva megakadályozta nyers halfogyasztást:
- Mégis a grillezett étel az igazi, nem? – kérdezte a jóllakott kandúrtól, majd őt is megsütötte és mind megette.
- Hol van a három varázslatom? Sárkány úr, nem látta a varázslatjaimat? – fordult a helyszínre siető Dr. Óz a zabáló hétfejűhöz.
- Mmmm… nymmm... hmmm…- válaszolta tele szájjal a volt Jan Vennegoor of Hesselink.
- Áhááá, most épp nem tudsz tüzet okádni! – kiáltotta Dr. Óz és csomót kötött a sárkány mindhét nyakára. – Látod, hogy nem kéne annyit zabálnod?! Dagadt vagy, diétázzál!
A sárkány nem válaszolt, mert időközben légszomjanhalt. Dr. Óz fejét csóválva elsietett a helyszínről. Ahogy ment, mendegélt – hát, uramfia! – egyszer csak ott állt előtte mind a három varázslat. Együtt 52,5 grammot nyomtak, ami ezen a szélességi körön 0,515 Newton súlynak felelt meg.

- Mit kezdjek egy fél Newtonnal? – kesergett a kerekítés után, de ekkor megérkezett Newton második fele és a két fél egymáshoz tömegvonzódott.
- Hű, az a lezuhanó alma szépen kettéhasított! Na, de most már minden rendben! Szeretné megismerni mind a négy főtételemet?
- Persze! – Dr. Óz szájában összefutott a nyál. – Már percek óta semmi diétásat nem ettem, alig várom már, hogy főtt étel legyen a hasamban!
- Marha! – bőgte Newton és hozzávágta Dr. Ózt a három varázslathoz. Dr. Óz ekkor alföldi szürkemamuttá vált és rögvest kihalt.
- Hja, egyszer mindannyian meghalunk! – bölcselkedett elmélázva Isaac Newton és ahogy mondta, úgy is tett. Szép temetése volt és hamarosan ugyanolyan híres maradt, mint amilyen korábban is volt.
Ezért van az, kedves gyerekek, hogy személyesen egyikünk sem találkozik soha se Newtonnal, se pedig Tracsmagi bácsival, a nyugdíjas hackerből lett félig emésztett tigriscsíkos sült macskával.
Ja, még annyit, hogy a súlyfelesleget sose számoljátok kiló helyett latban, mert állati nagy mérőszámok tudnak kijönni ám! Ha pedig a latotok esetleg varázslat lenne, akkor magatokra vessetek, ha véletlenül rávetitek magatok!
Mákonymokány!

2012. október 19., péntek

Az új út

Az új út látványterve
(kicsiccsípős kínai mérnökszoftverrel készítve)

Úttervező pár nap alatt
Felrajzol egy nyomvonalat.
Hatóság csak nézi, nézi
S mint rossz meccseken a Knézy,
Mondja, mondja, mondja, mondja…
S tervezőnek nő a gondja.
Zöldek jőnek, kopogtatnak,
Hatnak 666-nak,
S markába röhög a sátán:
Nem lesz út e földnek hátán!
Újra sóhajt a kétkezi
Tervező és áttervezi.
Jön sok lakossági fórum,
Ehhez aztán kell már jó rum,
Nem bírható szesztelenül
Út, ha ellehetetlenül.
Állam bácsi közbeszerez,
Néhány mély zseb közbe’ szerez,
Drágul, minek drágulni kell,
Pár hét s hónap így múlik el,
Mígnem győz a csókos koma
(A hogyannak sosincs nyoma)
S mégis építkeznek végül.
Tájra a kíváncsi ég ül,
S vele együtt nézi e rét
Az önfeledt talajcserét.
Földfelszín már tömör, sima.
Jó időért térdre, ima!
Ne legyen friss aszfalt ázott,
Mert kátyú lesz akkor száz ott!
Ónos eső ki ne akassz,
Kinek kell egy halálszakasz?!
Oldalárok vizet vezet,
Ha működik, kész élvezet.
Ha meg mégsem, elönt az ár,
S rossz, mint taposóaknazár.
Végül kész az út, a géplánc
Győzött s zajlik vidám néptánc.
Végső jelet célgép festi
S jő a miniszter a pesti,
Koccint, átad, nincs itt hiba,
Majd beül az Audiba
(Tengelysúly: hétezer newton)
S hazaviszik másik úton.