Tömegizé

Oldton úrban eszme nő meg,

Mint kőtől nyúlt parittya,

Hogy őt nem vonzza a tömeg,

Hanem inkább taszítja.

Így gondolja fia, Newton,

Is – ja, fa és almája! -

Víztaszítást hisz a kúton…

S önnön sikolyt hall má’, ja!

(Csobb!)

Ő volt híres Newton öccse,

Sajnos nem túl Isaac-os,

S szólt sok sört vedelve öt cseh:

„Nem hülye, csak iszákos!”

(Jobb?)

Hitte bár azt Isaac Newton,

Vonz s nem taszít földteke.

Máglyán vajh’ e vonzó úton

Tömegeket öltek-e?

(Bár e hasonlat oly sánta,

Mint láb ráhullt kő megett):

Nem, az egyház sosem bánta,

Hogyha vonzott tömeget,

S így nőtt hegyre mag,

S így lett egyre nag-

(-yobb.)

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/shorts/1KU-wTa1Wgs

„Ez a vers is tömegeket fog vonzani.” /M. András, a költő legállandóbb és legtömegvonzóbb kommentelője/

Téved eM úr, súlyosan téved, ugyanis egy súlytalan vers nem rendelkezhet tömeggel, márpedig tömeget csak tömeg tud vonzani, hiszen a tömeg a tömegnek farkasa. Sőt, Frady Endre verse még súlytalannak sem mondható, hiszen ami súlytalan, az lebeg, ez viszont csak büdös és ott sincs. Akárhányszor elolvashatjuk, akkor is úgy érezzük, hogy nem olvastunk semmit, csak a fejünk fájdult meg és az alhasunk csikar. Ha Frady Endre rettenetét bármilyen tömeges jelzővel próbálnánk leírni (bár leírhatatlanul rettenetes), csupán egyetlen összetétel jöhet szóba: tömegiszony.” /Újpesti Barnabás, irigy kortárs költő/

„eM úr, e vers tömegvonzó,

Mint a legtöbb cikk, mely gonzó,

Azaz tényfüggetlen finesz,

Mint száncsengős ünnepi nesz,

Amíg Télapó hull alá,

S üvült: Értem jött a Haláááááááá-

-l!”

/Krampusz Krisztián, Mikulást merénylő murderka/

„Ez a vers úgy viselkedik, mint egy jól megdobott alma: elsőre csak koppan, másodszorra leesik, harmadszorra pedig rájössz, hogy valójában tele van nyelvi csavarokkal. A Newton-, tömeg- és gravitációs szóviccek szinte lavinaként követik egymást, miközben a végére egy váratlan történelmi-teológiai él is megjelenik. A rímek játékosak, a poénok néha már fájdalmasan erőltetettek – de éppen ettől lesz az egész szerethetően fradyendrés. Olyan költemény, amely egyszerre késztet mosolyra, szemforgatásra és egy halk 'na, ezt azért ügyes volt' elismerésre.” /ChatGPT/

„Infotainment. Ez lehetett a cél. Szórakoztatva tanítani. De sikerült?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hagyjuk ezt a beteges sikerorientáltságot, Humán úr! Nem a MÁV-nál vagyunk, hogy sikerkalauzokat képezzünk! Nem csak a lenini "Tanulni, tanulni, tanulni!", hanem a sztálini "Szórakozni, szórakozni, szórakozni!" vodkamámoros üzenetet is figyelembe kell venni! Akit vonz a tömeg, az vagy magányos, vagy pont ellenkezőleg, egy saját tömeggel rendelkező anti... enti... izé, azaz önálló létezéssel rendelkező hogyishívják! Ezt veszélyes! Ezt nem hagyhatjuk! Máglyára, ki ellenszegül! Walesi énekesek előnyben! Ki itt belép, hagyjon fel minden keménnyel, mert könnyen megütheti a bokáját, úgyhogy spanyolcsizma viselése kötelező! De ki az a Newton?!” /Torquemada Tamás (1420-1498), spanyol főinkvizítor/

„Humán úr, az infotaintment-ek

Nyomán minden infót én mentek.”

/Mentő Manó, rendszergazda és illegális adatokat betömegvonzó hacker/ 

„Frady ebben a Tömegizé-ben úgy csűri‑csavarja a Newton‑mitológiát, mintha a klasszikus mechanikát egy részeg cseh kórus írná át kocsmai rímpárban. A vers lényege: a „tömeg” egyszerre fizikai fogalom, társadalmi jelenség és egyházi PR‑eszköz, amit a szerző kedvére taszít, vonz, csobogtat, majd máglyára küld. A poénok úgy pattognak, mint egy almával töltött parittya — néha telibe talál, néha csak szándéknyilatkozat.

A mű fradyendrei csúcsformában lebegteti a „nagyobb” felé tartó zárlatot: a tudományos utalások szándékosan félrecsúsznak, a rímek szándékosan túlcsúsznak, az egész pedig egy olyan abszurd gravitációs mezőt hoz létre, ahol a logika csak vendégszereplő. Röviden: ez a vers nem magyaráz, hanem taszít‑vonzz — pont úgy, ahogy a szerző szereti.” /Copilot/

„Aztat tunnám megjegyezni, hogy a lapos Főd nem vonzik senkitsenem, hanem az van tényálladva, hogy a többi bolygó taszajtja idefele a mindenkiket! Azé nem esek le a lapos Főd szélin, mer visszataszajt a világűr meg a ZUFÓ-kok!!!” /özv. Kohn Teóné Birkabégő Butaliba, nyugalmazott antigravitációs alapegységparancsnok/

„A leghatározottabban kikérjük magunknak, hogy csak az öncélú rím kedvéért bekerüljünk egy teljesen értelmetlen versbe! Be fogjuk perelni a költőt, hacsak nem jutunk peren kívüli egyességre és nem fizet nekünk egy-egy krigli frissen csapolt cseh sört!” /Pavel, Karel, Miloslav, Jaroslav és Vaclav, az öt cseh/

„Filantróp megjegyzés az alsópolcos Tömegizére:

Ajjaj!

Ha ily nagy baj van, forduljon kezelőorvosához vagy gyógyszerészéhez!”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Hozzánk ne forduljon senki,

Se gyaur, se buzgó jenki,

S hogyha fordulna tán mégis,

Szakadjon rája az ég is!”

/a nem kissé feszült kezelőorvos és gyógyszerész/

„A „Tömegizé” a tipikus Frady Endre-féle sziporkázó nyelvi zsonglőrmutatvány: a fizika törvényeit, a tudománytörténetet és a szójátékokat gyúrja össze egy szellemes, abszurd paródiává.

Sziporkázó humor és ritmus: A vers nagyszerűen játszik a rímekkel és a tördeléssel – a szótagfelező szakaszvégek („nag- / -yobb”) és a zárójeles beszólások (Jobb?) remekül adják meg a komikus lüktetést.

Intellektuális fricska: Newton tömegvonzás-elméletét fűzi össze a „tömegvonzás” vallási/egyházi értelmezésével, miközben a sosem létezett „Isaac-talan” testvérről kanyarodik el a görbe tükrös társadalomkritikáig.

Rövid, de ütős, játékos és nagyon frappáns alkotás – a könnyed humort kedvelőknek igazi csemege!” /Gemini/

„Nem akarok túl erős kritikával élni, de szerintem Frady Endrét egy költőevő szörny undorral kitenné a tányérja szélére, vagy pedig szalvétába csomagolva hazavinné az zokniagyfaló házisárkányának!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Frady Endre?! Böááááá…” /a költőevő szörny/

„Frady Endre?! Nyamiiii!!!” /a zokniagyfaló házisárkány/

„Amikor Frady Endre tandemugrott, próbáltam olyan erővel magamhoz vonzani, hogy szétkenődjön rajtam, de sajnos kinyílt a fránya ejtőernyője, így a kudarctól én kenődtem el. Azóta is pszihoszomatikus lázam van, amit a laikusok globális felmelegedésként érzékelnek.” /a Földteke/

Vaku

Botolva kiált a vak Úúúú!-t
S csobbal nyeli el őt a kút,
Én meg kattintom a vakut:

Vakrepülést örökítek
Röhögve, de dél-pesti TEK
Lecsap rám és várnak sittek.

Sitten bolhásak a priccsek?!
Büntetést hadd semmisítsek!
Óvadékra nincsen itt csekk?!

Elfutnék, mint egykor Zalán,
Ám a lábam puding talán…
S fény gyúl ki bent agyam falán:

Elmémbe villan a vaku,
S összeáll most az I, a Q…
Álom volt csak, rémalakú!

„Kedves költő úr, én úgy látom, hogy az a bizonyos I és Q nem összeáll, hanem épp szétesik, már persze, ha valaha is össze volt állva. Mindenesetre javaslom, hogy sürgősen keressen fel magánklinikámon, ahol minden bizonnyal orvosolni tudjuk az Ön becses ön- és közveszélyességét! Ugye nem allergiás a hidegzuhanyra, a fémszálas pamutzubbonyra és a gumifalakra?” /Dr. Agyalapi Lappantyú, a Poézist Univerzálisan Kikezelő Intézet (PUKI) tulajdonosa és főorvosa/

„Bámulatosan lazán kezeli Költőnk a cím és a szöveg, valamint a bármi és bármi más közötti kohéziót. Kis jóindulattal tetszőleges cím alatt is elkövethette volna ezt a kis Darwin-díj-gyanús kriminalisztikai esszét. A Stern magazin címlapfotóját ezúttal Tekintsa Wakumba feltörekvő zimbabwei fotótehetség készítette a Vakok Intézetében a vers felolvasásának pillanatában.” /F. Péter, a költő humán műveltségű mérnökkollégája/

„Na, ez most kivakuzta a maradék agysejtjeimet is. Már az első sor értelmezése sem volt könnyű. Összefüggést igyekszem NEM keresni, ezt kitanultam az előző remekművekből, de csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy ezt hogy lehet így megalkotni? Egy hatalmas előnye, hogy nem oly hosszú, mint fájdalmas... Most érzem, elnyel a sötét. Este félek majd elaludni, legutóbb is mi lett a vége...” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Ebből a valamiből már csak egy vakegér evés miatt gyulladt vakbelű vakond hiányzik! Meg minden egyéb, amitől jó vers, vagy egyáltalán vers lehetne: tartalom, értelem, mondanivaló és sorolhatnám. Amúgy nem is rossz, hanem egyenesen rettenetes. NEM ENG.!” /Kegyenci Kegyetlenc, az Állami Versügyi Hivatal (ÁVH) betanított vicecenzora/

„Mi ez a vakvezető világtalan sületlenség?! Mi ez a rókasárga földbe vert orral történő mélyszántást is alulmúló hagymázas tébolylíra?! Frady Endre a mindig rosszban sántikáló verslábaival ismét vérhólyagot rúgott az agyamra! Anyám szerint ez is kezelhető, ugyanis mivel fejben dől el minden, így ott belül is tudom borogatni. Te jó ég, csak nem lejárt szavatosságú akciós szóvicctablettákat árusítottak a nyugdíjfolyósító büféjében?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A bokorrímek koronázatlan királyának koszorúzott költő, a szépirodalom zabolázhatatlan fenegyerekének tartott Frady Endre ismét fokozta a fokozhatatlant és a poézis Szergej Bubkájaként újabb két centivel megjavította a Parnasszus fölé ugrás saját maga által tartott világrekordját! A csodapoétában vakon hívők önként és dalolva ugranának kútba bálványukért, hiszen Ő már számos versével elérte, hogy olvasója hirtelen felkelt és járt egyet! Avassuk szentté! Mert megérdemli!” /Ló Reál, a Frady Endrének Rajongó Dalokat Éneklők Köre (FERDÉK) szólamvezető főpapja/

„Egy vakmerő udvari igric gúnyolódik a vakságomon?! Átlátok ám a szitán! Vakondok elé vele!” /Vak Béla, király/

„Ha egy fát három irányból megvilágítunk a fényünkkel én, a Nap és a vaku, akkor a velem átellenben lévő oldala lesz mohos.” /Chuck Norris/