Péntek tizenharmadika

Bőgjön kend, mert máma népi

Balsorsa önt régen tépi!

Peches lesz, mint hal a hegyen:

Sansztalan, hogy vízben legyen.

Nincs ott tólével full ladik,

Szegény haltyű megfulladik.

E nap ne szedjen ön gombát,

Sliccéről, ha száll egy gomb át

Szomszédba, hol ül egy kajmán,

Érte ne menjen ön, jaj, mán!

Hisz’, ha marás krokodili,

Károsabb, mint kokó dili!

Ne lottózzon, ne totózzon,

Lyukas pajzsán legyen ózon,

Kerülendő ma a tőzsde,

Nincs kifogás, nem kell ős „De!”.

Ne fektesse pénzét be se,

A ma nem egy tündérmese!

Szemgolyókat kertben vak ás?

Legyen bezárva a lakás!!!

Üljön otthon székén békén,

Gondolja át újra, mé' kén'

Bárhol lenni e pénteken,

Hol a fátum pofont leken?!

Ha nem rezelt be, majd be fog,

Nyugszik, fekszik, pofát befog,

Betörőnek nem nyit ajtót,

Csak gondolatban bőg Jaj!-t, Ó!-t!

Aki magyar otthon remeg.

(Ne röhögjed eztet te meg!)

Szombat tizennegyedike

Gyüvik (kell itt ige -ike?),

Újra beköszönt a mázli,

Önnel vígan kezet ráz Lee,

Hisz’ ki kung-fúvásért brusztol,

Inspirációt kap Bruce-tól.

„A tésztaagyú Frady Endrének elgurult a gyógyszere, és mivel elmentek nála otthonról, egyedül nem tudja összeszedni. Páciensünknek emellett nincs ki mind a négy kereke, így az önmagát jelentő hatökörrel sem lehetne elvontatni. Az okokról az őt operáló agysebész gyomorforgatóan őszinte versét idézem:

          Költő agyműtétje okán

          Fejbe tettünk volna ész át,

          Ám kómásan rúgott tokán,

          S ebédem hánytam be, tésztát.

Ez hát Frady Endre tésztaagyának története. Ha az orvos a költő cipőjébe hányt volna, akkor az egy csuka fogta róka lett volna, de nem így történt. Köszönöm, hogy elmondhattam ezt a mai naphoz stílszerűen illeszkedő balszerencsés epizódot!” /Dr. Dankeschön Dezső, betanított állat- és altatóorvos/

„Túl igaz, hogy szép legyen! Mázli, hogy van Frady Vátesz, ki prompt minden zűrt jóvátesz! Szerencse fel!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Hát ez gyönyörű, humán úr!!! Ha ettől nem csinálja össze magát a balsors, akkor nem tudom, mitől! De hogy jön ez ide? Nyilván nem gyalog!” /Sötétparaszt Sebestyén, sebes tényfeltáró gyalogkakukkfű díler/

„Ady jó vátesz.

Frady jóvátesz.

Body jóvát esz’.”

/jóvaevő falfirka egy body building edző hasfalán/

„Ez a vers nem más, mint a szerencsétlenség napjára komponált fonetikailag eltévedt lidércnyomás, ahol a logika nyelvtani bukfencet vet, a rímek pedig öngyilkos csukafejest ugranak a józan ész betonozott medencéjébe. A haltyű megfulladik, a slicc gombja krokodilhoz repül, és Bruce Lee kézfogása zárja le ezt az apokaliptikus nonszenszballadát. Frady itt újra bebizonyítja: a magyar költészetnek nemcsak múltja, hanem megrémítő jövője is van.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ürítsd ki az elméd! Ez az idézet ugyan tőlem származik, de nem gondoltam, hogy Frady Endre szó szerint veszi.” /Bruce Lee (1940-1973), hongkongi származású kínai harcművész/

„Frady Endre Péntek tizenharmadika című versét olvasva az az érzése támad az embernek, mintha egy karikatúra-örvény közepébe csöppent volna, ahol a babona szorongásai, a nyelvi játékok tobzódása és a slapstick humor egy groteszk keringőben ölelkeznek. A költemény fanyar fátumlírája nyelvileg gátlástalan, groteszk metaforái és anakronizmusai révén a balszerencse abszurd freskójává válik. A haltyű megfullad, a gomb a sliccről vándorol, a lakás bezárkózik – és mindezek alatt ott dobol a hétköznapi rettegés komikumba hajló ritmusa. Ez a vers nemcsak egy napot figuráz ki, hanem az irracionalitásba fulladó emberi kiszolgáltatottságot – kacagva, verejtékezve. Frady „rímbe görbített” világában még Bruce Lee is megérkezik, hogy a kung-fúval visszarúgjon a sorsnak. Páratlanul őrült és ismerősen emberi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ha péntek, akkor családfakutatás. Kíváncsi leszek, hogy milyen szerencsés vagy szerencsétlen rokonságot fedezek fel.” /M. András, a költő legállandóbb és legcsaládfakutatóbb kommentelője/

„Családfát, ha pont most kutat,

Kifúrhat egy rém mély kutat,

Mi a múltba szörnyen bemén,

S Ön fog ríni eM úr, nem én!”

/Balsorssy Baltazár, az Eszméletlenül Régi Családfák Intézete (ERCSI) figyelmeztetéssy főelőadója/

„Keblemre, kései rokon,

Örömömet ne vedd zokon,

Hiszen szívem vadul repes,

Üköd vagyok én, Vlad Tepes!”

/Drakula gróf, eM úr leghírhedtebb oldalági őse/

„Azon gondolkodtam, hová ment el Költő Gigász esze? Meg miért és hogyan? Há' nem gyalog, az biztos!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas mémgyáros/

„Az én eszem, az én eszem,

Mindig elmén, mikor eszem,

Mikr eszem az MSZM-

-P-ben s közben iszom szeszem!

Há' nem gyalog, há' nem gyalog,

Nem vagyok én balga-balog,

Akit megdalol a csalog-

-ány, miközben féloldalog!

Csuhajja!”

/Költő Gigász épp népdalog s hull hajja/

„Mi ez a szégyentelen szemenszedettkedés, ez a nemzeti balsorsforgatási elmeürülék?! Ki ez a lomtalanításból visszamaradt líralelenc?! A péntek tizenharmadika helyében én egyrészt üvöltve sírva fakadnék, másrészt beteljesítve a rám ragasztott sztereotípiákat, úgy sújtanék le Frady Endrére, mint vécépumpa a legbűzhödtebb dugulásra! Ne lássam anyám emlékét mentális piedesztálon önfényeződni, ha nem szervezek Frady Endrének egy felolvasóestet, ahol a nézőteret a békemenetelő harcosok klubtagjai töltik meg kaszával-kapával és egynyomógombos okostelefonnal felfegyverkezve! Kasza-kapa-vérfürdő (három darab egy szó)! Diszlájkot a fattyúnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban a péntek sosem mer tizenharmadikára esni, mert babonásan retteg tőlem. Meg is értem. Jobb félni, mint félbe hasítva lenni a homlokráncom által.” /Chuck Norris/

Péntek 13

Balsorsa kit éppen ma tép,
Hét emberből, bárha hat ép,
Ám pont őt verik meg nénik
(Villamoson megtörténik!)
Mert leült egy üres helyre
S járókerettel kap fejre -
Rájön, megtámadta a pech,
(Mint adóst a NAV ős APEH)
S kiújul a babonája,
S annyi átok száll most rája,
Érzi, szerencsétlen szamár,
S villamos szék sem vonzza már…


„Egy gondolat bánt engemet...: ez a vers úgy döcög, mint a 14-es villamos mely mellett még egy vemhes éticsiga is űrsebességgel száguld el, mégis úgy rázkódik, mintha menne is előre. Na valami ilyet érzek most. A magyar valóság ilyen realisztikus ábrázolása ismét mélyen az elmémbe mart. Hogy jót is írjak: egy sor azért nagyon tetszett: Villamoson megtörténik!, nem sok de a miénk... Magyarország szeretlek!” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/

„Én vagyok a legbalszerencsésebb ember a világon! Péntek tizenharmadikán születtem, de anyám nem ért be velem a kórházba, hanem a hídon szült meg, és mivel épp szökőárral kombinált földrengés volt, így belesodródtam a folyóba, ami magával ragadott és eltűntem! Végül vízilovak neveltek fel, így aztán drabális lettem és büdös a szám. Talán ezért nem szeretik az emberek a jegyüket, bérletüket ellenőrzésre felmutatni?” /Hippopotámusz Huba, BKV ellenőr/

„A nehéz járókeretemmel és két teli szatyrommal kilenc másodperces száz métert kellett futnom, hogy elérjem a villamost, majd át kellett verekednem magam egy drabális és büdös szájú ellenőrön és legázolnom egy kirándulni induló általános iskolai osztályt, hogy odaérjek az egyetlen szabad ülőhelyhez, mire ez a nyikhaj pont az orrom előtt ült le! Nem igaz, hogy nem tudja átadni egy szegény védtelen öregasszonynak! Muszáj voltam odacsapni a büdös kölöknek!” /özv. Vadkan Vendelné Vérgőz Vendetta, nyugdíjas cirkuszi medveidomár és a Nyugdíjasoknak Ülőhelyeket Googlegroups (NYŰG) adminisztrátorának nagymamája/

„Ez a péntek tizenharmadikai balszerencse dolog csak varázslás és fekete mágia! Egy felvilágosult keresztény/keresztyén nem hihet az ilyen ördögtől való praktikákban! Én szerencsére – lekopogom! – nem vagyok babonás!” /Dr. Ereklye Elemér, a Léha Ódivatú Praktikákat Alapból Tiltó Keresztény Osztag (LÓPATKÓ) négylevelű lóhere ügyi szakreferense/

„Én egyszer a villamosvezetői székemben illuminált állapotban ülve nekivezettem a szerelvényemet egy civil békemenetnek, mire visszamenőleges hatállyal villamosszékbe kerültem, de szerencsére a rezsicsökkentés miatt legagyásodott ELMÜ-nek nem volt embere, hogy a korábban adminisztrációs hibából lekapcsolt áramot visszakösse a büntetés végrehajtási intézetbe, így túléltem. Pedig aznap pont péntek tizenharmadika volt! Úgy látszik, nálunk már a babonából is kilopták a hatóerőt!” /Amper Adalbert, villamosvezető/

„A valóság talaján magasodó aktuállírák síkba fejtésének koronázatlan költőfejedelme ismét hagymázas könnyeket fakasztott a babonabálvány és a hamis mammon fogsarkában senyvedő embermilliók, sőt milliárdok szeméből! A villamos székek kényelmi vonzásának bűvköréből kiszakadni képtelen világ proletárjainak egyesült sóhaja kíséri ezt az újabb irodalmi monumentalitást, melyre nem csak a fél világháló, sőt a negyed világegyetem figyelt fel, de némi késéssel maga a NAV is! Na, ja, hiszen péntek tizenharmadika van!” /Rögvalóság Rezsőné Elvont Etelka, a Widámra Werselt Willamosszékek Pont Haldokló Utasai (WWW.HU) című internetes irodalmi portál főszerkesztőnője/

„Egyszer péntek tizenharmadikán véletlenül beültem egy bekapcsolt villamosszékbe, mire egész Texasban elment az áram. Kivertem a biztosítékot.” /Chuck Norris/

„Kár, hogy Frady Endre nem Texasban verte ki a biztosítékot, hanem nálam! Anyámat megnyugtattam, hogy a péntek tizenharmadikának ebben semmi szerepe nincs, ez a megátalkodott rímfajzat ugyanis ekkor és erről ugyanolyan tehetségtelen ripacskodást rittyent, mint bármikor bármiről! Mindenesetre, ha egyszer esetleg öldöklő versenyt futna a Hall of Fame és a Cosa Nostra, hogy ki örökítse meg betonban előbb a költőnk lábnyomát, akkor remélem, hogy az utóbbi fog győzni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Holnap péntek tizenhárom...

Holnap péntek tizenhárom,
S lesnek rám a sebészkések.
Nem mondom, hogy nagyon várom,
S lehet az, hogy inkább kések…

Jó, hogy jóbaráti köröm
Égbe értem imát gurít:
Gyógyuljon a lábujjköröm
Anélkül, hogy kapnék szurit!

Megőszülök, hajam kese…
Ha a dokim nagyon muris,
S nem pihenhet a szike se,
Akkor jobb, ha előbb szúr is…

„Ne a sebészetre járjon, költő úr, hanem hozzám! Amióta az éhhalál előtt pár héttel gyógypedagógusból gyógypedikűrössé képeztettem át magam, azóta az én életem is szép és a pácienseim körme is. Miután helyrehozom a lábát, futhatunk pár money kűrt is.” /Ollókezű Edina, gyógypedikűrös/

„Jaj, elpuhult késői költő kollégám, ne rinyálj már a péntek tizenharmadika miatt! Sors babona, nihil aliud! Na, megyek, elejtek egy vadkant és a tűhegyes agyarával lekezelem a tályogot a lábujjamon!” /Zrínyi Miklós, költő/

„Köttő úr, maga ollan gyíkeszű, mint a legkisebbik hüllegyerekem, a Vazul! Az is átalbotában odahányt a kert végibe egy babhegyet, oszt’ főmászott egy ásóval a tetejire és azóta is babon ás!” /özv. Ingyom Bingyomné Vendégmarasztaló Sári, a Venyigehűlthelyi Elnyűtt Kalász Termelőszövetkezet kisnyugdíjasa/

„Jaj, holnap 13:20-ra kaptam időpontot! Ha ebből szieszta helyetti koncepciós körömtépés lesz, akkor lehet, hogy beismerem még a Kennedy gyilkosságot is! Én nem vagyok olyan bátor és rettenthetetlen, mint William Wallace!” /Frady Endre, fájós lábujjú költőgigász/

„William, vallasz?! Vagy rád léptessek fakó lovammal?!” /I. (Nyakigláb) Edward király, angol király/

„Tisztelt költő úr, ezennel szeretettel meghívjuk a minden péntek tizenharmadikán éjfélkor tartott fekete macskás, kéményseprős, nyúllábas, lekopogós babonakörünkre! De nehogy megköszönje, mert az balszerencsét hoz!” /Alagútvégifény Jenőné Újkor Babonka, a Spiritiszta Terézvárosért Babonakör (STB) betanított segédboszorkánya/

„Én szerencsére nem vagyok olyan primitív, hogy babonás legyek, de anyám szerint az, hogy minden reggel ballábbal lépek ki az ajtón, majd a sarkamra állva megfordulok és csinálok egy hátra bukfencet, miközben háromszor a linóleumra köpök és közben gyorsan elmondom, hogy ’Mirnix-dirnix ebugatta, Hajdú Pétert üsse guta!’, az többeknek már gyanús. Hááát… nehéz egy ilyen elmaradott országban ennyire felvilágosultnak lenni! Mi, hogy pár szót a versről?! Hol van itt vers?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„A kisszerűség nagyszerű költője ebben a korát szokás szerint messze meghaladó művében felveszi a babona elleni harc kesztyűjét, az arcunkba vágja, majd megtanít dudálni benne! Önnön félelmeit és fájdalmait dallá daráló úthengerverse úgy halad át a megkövült olvasón, mint nagynyomású beöntés a lakodalmas kutyán. Az ökölbe szorult gyomrú sznob irodalmár előbb megpróbál távolságot tartani, de végül mégis visszatér a maga okádására. Gyerekek, ti is szájtátva olvassátok!” /Dűzni Dezsőné Szájtáti Szofisztika, középiskolai magyartanár és betanított nehézgépkezelő/

„Érdekes, hogy minden péntek tizenharmadikán mindig jóval nagyobb hibaszázalékkal műtök! A kollégáim is így vannak vele. Ezt onnan tudom, hogy ez gyakori beszédtéma a minden csütörtök tizenkettedikén este tartott kerítésszaggató házipálinka partijainkon.” /Dr. Törköly Tivald, a Kétesélyes Haláltusa Közkórház sebész adjunktusa/

„A szikével végrehajtható műveletek legnehezebbike és legkockázatosabbika a zsebmetszés. A páciens ugyanis nincs közben elaltatva. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ebben zseni vagyok. Ebben is.” /Zsebes Gusztáv, a zsebmetsző börtönválogatott szövetségi kapitánya és a Lét Óhajtó Legnagyobb Állami Bank (LÓLÁB) befektetési szakértője/

„Ha bárhol a világon a véletlenül túl jó oktatás miatt időnként sok az atomfizikus és kevés a cérnavégnyálazó, akkor előbbiekből ideküldenek néhányat, hogy csináljak belőlük utóbbiakat egy elmeroggyantó csapással. Ilyenkor, hogy meg ne haljanak, csak a fülcimpámmal ütök. A fenti költőnél és a kommentelőknél úgy tűnik, hogy picivel nagyobbat üthettem.” /Chuck Norris/

Péntek 13

Mai szörnyű napon a Pech
Leshelyéről messze kilát
(Mint a NAV-nak hívott APEH)
S vadul lődözi sok nyilát.

Akit eltalál a vessző,
S e nap majd’ mindenkit talán,
Roppant balszerencsés lesz ő,
Mint a falnak futó Zalán.

Máma minden bukás zajos,
Köröttünk sok mini-Mohács:
BeCseléz az összes Lajos,
S pállott szekrényt ver szét doh-ács.

Csehül állunk, fenn cseh, lenn cseh,
Szatíra ez a’la Hrabal.
Meghashajt az egy tál lencse,
S szerencséből üldöz a bal.

Rám pottyol egy szárnyas rozmár,
Vadkant rejt a kerti avar,
S ruhámban moly lakmároz már…
Fortuna ma mással kavar!

„Běda mně! Kam jdou?! Musím držet mě obrátit k mému hrobu?!” „Jaj nekem! Hová kerültem?! Muszáj engem forgatni a síromban?!” /Bohumil Hrabal/

„Ne nyafogj, Bohi! Én egyszerre vagyok kénytelen forogni mind a segesvári tömeg-, mind pedig a barguzini normál síromban, pedig én ebben a versnek nevezett valamiben meg sem vagyok említve! Átkozott balszerencse egyszerre két helyen is eltemetve lenni!” /Petőfi Sándor alias Alekszandr Petrovics magyar-orosz költő/

„Ha már szóba került a téma, én a hullámsíromban forgok, de meg is érdemlem, mert nagyon befürödtem annak a nyavalyás Szulejmánnak a hadi Cselével! Nem csoda, hogy neki van tévésorozata, nekem meg nincs! Ezt a balszerencsét!” /II. Lajos, király/

„Ha meghalnék, én is forognék a síromban, mert a Szerencse mindörökké forgandó. Kár, mert már nagyon rühellem ezt az állandó centrifugális erőt! Hánynom kell tőle!” /Fortuna, istennő/

„Babonás, költő úr, babonás? Én – lekopogom – szerencsére nem! Jaj, miért megy át előttem az úton élve vagy halva egy doboz fekete macska?!” /Erwin Schrödinger, fizikus/

„Költő úr! A 2010-es adóbevallásának a 345. sorában 1 forinttal kevesebb szerepel. A hiba kijavítása végett holnap hajnali 3-kor fáradjon be hatóságomhoz, a Külső-Budapesti Kirendeltségünkbe (Záhony, Harács körtér 3/b) és hozza magával a 2.000.003.-Ft (azaz kerekítve kettőmillió öt forint) büntetést és kezelési költséget. Fellebbezésnek helye nincs!” /Hiéna Hubáné Keselyű Kátya, személyi jövedelemadó behajtási főosztályvezető/

„Dzsízasz Krájszt!!! Nem elég, hogy péntek tizenharmadika van, de a balsors ezzel a verssel szórja rám a nyűgét s nyilait! Anyám szerint ki kéne szállnom tenger fájdalma ellen, de ő nem ismeri a szöveg többi részét. A gondolat, hogy Frady Endre túlélhet engem, halványra betegít! Azt hiszem, inkább visszafekszem és átalszom ezt a szerencsétlen napot! Hátha azt álmodom majd, hogy Frady Endre nyugalomba küldte magát egy puszta tőrrel!” /Puzsér Róbert, a péntek 13 miatt elbizonytalanodón töprengő kritikus/

„Ne lustálkodj Robi! A végén még nassolni is fogsz? Enni, vagy nem enni? A telt halála a torkoskodás!” /Schobert UpDate Norbert, fitnesz guru/

„Ily tévesen s torzan idézni engem, egy lapon említve azzal az ánglius kóklerrel?! Tragédia! Én is forgok a síromban!” /Madách Imre/

„Annak a potyogtató rozmárnak nem volt szárnya, csak azért repült, mert rosszul idézte híres őrömet, Madáchuck Imrét és felrúgtam a levegőbe. Nem tehetek róla, hogy ijedtében lecsinálta a költőt!” /Chuck Norris/

„I am the walrus!” „Én vagyok a rozmár!” /John Eggman Lennon, a tojásember/

Péntek 13

(sors babona nihil aliud)


Meglúdul a talpprotézis,
Elgurul a kontaktlencse,
S keserül az akácméz is...
E nap csupa balszerencse!

Nem vár meg a váróterem,
Megharap a zabos kásám,
S dinnyebokron pacal terem...
Juszt sem vagyok babonás ám!