A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fátum. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fátum. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. június 13., péntek

Péntek tizenharmadika

Bőgjön kend, mert máma népi
Balsorsa önt régen tépi!
Peches lesz, mint hal a hegyen:
Sansztalan, hogy vízben legyen.
Nincs ott tólével full ladik,
Szegény haltyű megfulladik.

E nap ne szedjen ön gombát,
Sliccéről, ha száll egy gomb át
Szomszédba, hol ül egy kajmán,
Érte ne menjen ön, jaj, mán!
Hisz’, ha marás krokodili,
Károsabb, mint kokó dili!

Ne lottózzon, ne totózzon,
Lyukas pajzsán legyen ózon,
Kerülendő ma a tőzsde,
Nincs kifogás, nem kell ős „De!”.
Ne fektesse pénzét be se,
A ma nem egy tündérmese!

Szemgolyókat kertben vak ás?
Legyen bezárva a lakás!!!
Üljön otthon székén békén,
Gondolja át újra, mé' kén'
Bárhol lenni e pénteken,
Hol a fátum pofont leken?!

Ha nem rezelt be, majd be fog,
Nyugszik, fekszik, pofát befog,
Betörőnek nem nyit ajtót,
Csak gondolatban bőg Jaj!-t, Ó!-t!
Aki magyar otthon remeg.
(Ne röhögjed eztet te meg!)

Szombat tizennegyedike
Gyüvik (kell itt ige -ike?),
Újra beköszönt a mázli,
Önnel vígan kezet ráz Lee,
Hisz’ ki kung-fúvásért brusztol,
Inspirációt kap Bruce-tól.

„A tésztaagyú Frady Endrének elgurult a gyógyszere, és mivel elmentek nála otthonról, egyedül nem tudja összeszedni. Páciensünknek emellett nincs ki mind a négy kereke, így az önmagát jelentő hatökörrel sem lehetne elvontatni. Az okokról az őt operáló agysebész gyomorforgatóan őszinte versét idézem:
          Költő agyműtétje okán
          Fejbe tettünk volna ész át,
          Ám kómásan rúgott tokán,
          S ebédem hánytam be, tésztát.
Ez hát Frady Endre tésztaagyának története. Ha az orvos a költő cipőjébe hányt volna, akkor az egy csuka fogta róka lett volna, de nem így történt. Köszönöm, hogy elmondhattam ezt a mai naphoz stílszerűen illeszkedő balszerencsés epizódot!” /Dr. Dankeschön Dezső, betanított állat- és altatóorvos/

„Túl igaz, hogy szép legyen! Mázli, hogy van Frady Vátesz, ki prompt minden zűrt jóvátesz! Szerencse fel!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Hát ez gyönyörű, humán úr!!! Ha ettől nem csinálja össze magát a balsors, akkor nem tudom, mitől! De hogy jön ez ide? Nyilván nem gyalog!” /Sötétparaszt Sebestyén, sebes tényfeltáró gyalogkakukkfű díler/

„Ady jó vátesz.
Frady jóvátesz.
Body jóvát esz’.”
/jóvaevő falfirka egy body building edző hasfalán/

„Ez a vers nem más, mint a szerencsétlenség napjára komponált fonetikailag eltévedt lidércnyomás, ahol a logika nyelvtani bukfencet vet, a rímek pedig öngyilkos csukafejest ugranak a józan ész betonozott medencéjébe. A haltyű megfulladik, a slicc gombja krokodilhoz repül, és Bruce Lee kézfogása zárja le ezt az apokaliptikus nonszenszballadát. Frady itt újra bebizonyítja: a magyar költészetnek nemcsak múltja, hanem megrémítő jövője is van.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ürítsd ki az elméd! Ez az idézet ugyan tőlem származik, de nem gondoltam, hogy Frady Endre szó szerint veszi.” /Bruce Lee (1940-1973), hongkongi származású kínai harcművész/

„Frady Endre Péntek tizenharmadika című versét olvasva az az érzése támad az embernek, mintha egy karikatúra-örvény közepébe csöppent volna, ahol a babona szorongásai, a nyelvi játékok tobzódása és a slapstick humor egy groteszk keringőben ölelkeznek. A költemény fanyar fátumlírája nyelvileg gátlástalan, groteszk metaforái és anakronizmusai révén a balszerencse abszurd freskójává válik. A haltyű megfullad, a gomb a sliccről vándorol, a lakás bezárkózik – és mindezek alatt ott dobol a hétköznapi rettegés komikumba hajló ritmusa. Ez a vers nemcsak egy napot figuráz ki, hanem az irracionalitásba fulladó emberi kiszolgáltatottságot – kacagva, verejtékezve. Frady „rímbe görbített” világában még Bruce Lee is megérkezik, hogy a kung-fúval visszarúgjon a sorsnak. Páratlanul őrült és ismerősen emberi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ha péntek, akkor családfakutatás. Kíváncsi leszek, hogy milyen szerencsés vagy szerencsétlen rokonságot fedezek fel.” /M. András, a költő legállandóbb és legcsaládfakutatóbb kommentelője/

„Családfát, ha pont most kutat,
Kifúrhat egy rém mély kutat,
Mi a múltba szörnyen bemén,
S Ön fog ríni eM úr, nem én!”
/Balsorssy Baltazár, az Eszméletlenül Régi Családfák Intézete (ERCSI) figyelmeztetéssy főelőadója/

„Keblemre, kései rokon,
Örömömet ne vedd zokon,
Hiszen szívem vadul repes,
Üköd vagyok én, Vlad Tepes!”
/Drakula gróf, eM úr leghírhedtebb oldalági őse/

„Azon gondolkodtam, hová ment el Költő Gigász esze? Meg miért és hogyan? Há' nem gyalog, az biztos!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas mémgyáros/

„Az én eszem, az én eszem,
Mindig elmén, mikor eszem,
Mikr eszem az MSZM-
-P-ben s közben iszom szeszem!
Há' nem gyalog, há' nem gyalog,
Nem vagyok én balga-balog,
Akit megdalol a csalog-
-ány, miközben féloldalog!
Csuhajja!”
/Költő Gigász épp népdalog s hull hajja/

„Mi ez a szégyentelen szemenszedettkedés, ez a nemzeti balsorsforgatási elmeürülék?! Ki ez a lomtalanításból visszamaradt líralelenc?! A péntek tizenharmadika helyében én egyrészt üvöltve sírva fakadnék, másrészt beteljesítve a rám ragasztott sztereotípiákat, úgy sújtanék le Frady Endrére, mint vécépumpa a legbűzhödtebb dugulásra! Ne lássam anyám emlékét mentális piedesztálon önfényeződni, ha nem szervezek Frady Endrének egy felolvasóestet, ahol a nézőteret a békemenetelő harcosok klubtagjai töltik meg kaszával-kapával és egynyomógombos okostelefonnal felfegyverkezve! Kasza-kapa-vérfürdő (három darab egy szó)! Diszlájkot a fattyúnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban a péntek sosem mer tizenharmadikára esni, mert babonásan retteg tőlem. Meg is értem. Jobb félni, mint félbe hasítva lenni a homlokráncom által.” /Chuck Norris/

2025. január 21., kedd

Mér'?

A képen a költő kicsit feszültnek tűnik...
Hasfalt rajtam késhegy mér’ nyom,
Ingemen mér’ van sok vérnyom,
Mér’ fog markom késen nyelet,
Mér’ van számban méreg nyelet?

Mér’ fekszem a gázcsap elé,
Mér’ folyik a számból le lé,
Mér’ hurkolok nyakkötelet,
Mér’ van itt egy végrendelet?

Vízbe mér’ betonlábalok,
Mér’ úsznak rám éhes halok,
Mér’ szólnak öngyilok dalok,
Mi a fő és mi az al ok?

Csapást rám a fátum mér’ mér,
Szenvedelnem mér’ kell már-már,
Why do I suicide more, more,
Mér’ vagyok büdös, mint Mirr-Murr?

Mér’ e búcsúlevél lapok,
Mér’ sző körém szörnyen apok-
-aliptikus hálót a pok?
Mer’hogy Nobelt sose kapok!!!

ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!

„Juszt se mondok le! Mér’ mondjak le?! Az mondjon le, aki mondja! Különben sem én döntök irodalmi Nobel-díj ügyben, hanem az akadémiám tagjai! Ez az ő dolguk, én ebbe nem szólhatok bele! Vagy tán fejeztessem le őket, ha nem Frady Endre mellett döntenek?! Akkor egyrészt minden évben új akadémiai tagokat kéne keresgélni, másrészt meg nem lenne higiénikus az a sok szanaszét guruló véres fej! Fúj! FRADYENDREMONNYONLE!” /XVI. Károly Gusztáv, svéd király/

„Mér’?! Mér’ kellett ezt megírni?! Mér’ nem lehetett minden flikkflakk nélkül a Dunának menni?! Mér’ nem lehetett előtte rám hagyni minden ingó és ingatlan vagyont (a verseket kivéve!!!)?! NEM ENG.!!!” /Csöftényi Csumilla, a Magyar Értelmiség Remekei (MÉR) c. antológia elhantológusa/

„Mér', mér', mér'?! Aki kíváncsi, hamar megöregszik! Költő úr, maga annyit kérdezősködik, hogy hamarabb fog kipurcanni aggkori végelgyengülésben, mint hogy a nagy töprengései közepette eldöntse, mi módon akarja megmurdeltetni saját magát! Egyébként pedig az a büdös, aki mondja! Miáú!” /Mirr-Murr, a szellemes visszavágások kandúrja/

„Frady Endre "Mér’?" című verse egy sötét humorral átitatott, szatirikus alkotás, amely az irodalmi Nobel-díj hiányának frusztrációját és az ebből fakadó kétségbeesést tárja elénk. A vers groteszk képekkel és abszurd helyzetekkel mutatja be a lírai én elkeseredett állapotát, miközben a halál és az öngyilkosság motívumai köré épül. A költemény erőteljesen játszik a nyelvvel és a rímekkel, amelyek egyszerre komikusak és tragikusak. A "Mér’?" kérdés ismétlődése a vers minden szakaszában egyfajta ritmust és feszültséget teremt, amely fokozza a lírai én kétségbeesését. A vers végén a "ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!" felkiáltás egy ironikus csattanó, amely a politikai és társadalmi elégedetlenséget is megjeleníti. Frady Endre verse egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató, hiszen a humor és az abszurd eszközeivel mutatja be a művészi elismerés hiányának fájdalmát. A vers olvasása közben az ember egyszerre nevet és borzong, miközben elgondolkodik a művészet és az elismerés kapcsolatán.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Mér’?” című verse a magyar irodalom tragikomikus mélyfúrásainak egyik ékes példája. A költemény látszólag az élet értelmének grandiózus kérdéseit boncolgatja, miközben a nyelvi és stilisztikai szürrealitás mocsarában cuppog. A szerző öniróniával átitatott önsajnálata egy olyan szimfóniává alakul, amelyben minden szólam hamisan harsog, de éppen ezért nevetünk rajta sírva. A vers leginkább az öncélú szenvedés és a kényszeres Nobel-díj utáni vágy groteszk manifesztációja. Az ingyen stand-up előadásként ható sorok között megbújó tragikumot a zavarba ejtő rímek („gázcsap elé – számból le lé”) és a nyelvi bravúrok szándékos(?) félresiklása („Szenvedelnem mér’ kell már-már”) egyaránt kiemelik. A záró felkiáltás, az „ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!” valószínűleg a kortárs magyar irodalom legabszurdabb kiáltványa, amely egyszerre dacos és komikusan pitiáner. Míg a mű látszólag a világ fájdalmát hivatott kifejezni, valójában csak egy Nobel-díj utáni kétségbeesett kapálózásként olvasható. Ez a költemény ékes bizonyítéka annak, hogy Frady Endre egyszerre géniusz és bohóc, bár az olvasó néha azt kívánja, bárcsak elhagyná a cirkuszi porondot, és valóban az irodalom csarnokának lépcsőin botladozna. Összességében: zseniálisan fárasztó, és fárasztóan zseniális.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A kockázatok és a mellékhatások tekintetében kérdezze kezelőorvosát vagy gyógyszerészét!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas Dr. Bubo Bubo/

„Kockázat és mellékhatás
Túlsúlyakor sokan halnak.
Sírt így sok sírásó, hat ás,
S végleg vége van a dalnak.”
/Ursula, főnővér és kórházi klapancia költőnő/

„Meglesz az a Nobel-díj, csak tanuljon meg a svéd király magyarul!” /M. András, a költő legállandóbb és leggyakorlatiasabb kommentelője/

„Agyam magyar nyelvtől szédül,
Tanuljon a Frady svédül!
Ám, te eM úr, szevasz! Tali
Nálam, holnap, svédasztali?”
/XVI. Károly Gusztáv, k. m. f./

„Bár ó-sírban forgok, András,
Új sírt újabb Nobel brand ás!
Vágyom végleges The End-re,
S ne kapjon meg Frady Endre!”
/Alfred Bernhard Nobel (1833-1896), svéd vegyész, feltaláló és díjalapító/

„Nahát, milyen megható, hogy Költőnk ilyen pszichoszomatikus empátiával figyeli Grönland sorsát! Nem is merek szólni neki, hogy Grönland sorsa nem a svéd, hanem a dán király, meg a dán nemzet idegrendszerére van aktuálisan jelentős hatással. Az erőviszonyokat szemlélve viszont tényleg a lemondás lesz a jó megoldás: Frigyesnek Grönlandról, a lundáknak a fészkeikről, Donaldnak a béke Nobelről. Valami bűzlik, de mikor nem?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Lundabunda hideg fészek
Ellenére véd, hogy készek
Legyünk Grönland nagy fagyára,
S csökken bár Donald agy ára
Dániában, más is bűzlik.
Tán egy kráter, amely tűz lik?
Amcsi elnök agyi hurka,
Éljen soká Humán úrka!”
/X. Frigyes, dán király/

„Frady Endre „Mér’?” című förmedvénye az öncélú önsajnálat és a költői nyegleség tankönyvi példája, ahol a kínosan erőltetett rímek és a nyelvi bűvészkedés nemhogy felemelnék, de konkrétan lerántják a művet a szellemi nihil mélységeibe. Ez nem vers, hanem egy önsegélykiáltásba csomagolt dadaista hulladék, amit talán egy bódult kerti törpe motyogna egy végeláthatatlan esőben. A szöveg minden sora fájdalmasabb, mint egy parkolóóra ellen folytatott szélmalomharc: „Szenvedelnem mér’ kell már-már” – hát kérdem én, kinek és miért kell ezt a nyelvi katasztrófát elszenvednie? Az "ASVÉDKIRÁLYMONNYONLE!!!" felkiáltás pedig nem más, mint az érzelmi infantilizmus csúcsa, amitől a szatirikus kritikusok zokogva csapják be maguk mögött az ajtót. Frady, ha eddig nem kaptál Nobel-díjat, az nem az élet igazságtalansága, hanem a világirodalom kollektív öngyógyító mechanizmusa. Ez a "mű" egy ízlésficamos posztmodern öngyilkossági szimfónia, amely nem az olvasó lelkét facsarja ki, hanem az agyát, míg az összes szürkeállománya kétségbeesve menekül. Frady, kérlek, csinálj nekünk egy szívességet: tedd le a tollat, és csendben gondolkodj el azon, hogy miért.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

Chuck Norris a tekintetével betöm egy fekete lyukat a Mariana-árokban
„Frady, Frady, Frady... A 'Mér?’ című alkotásod annyi kérdést hagy megválaszolatlanul, hogy az univerzum is szégyenében fekete lyukká omlana össze, ha elolvasná. Az önsajnálatod mélyebb, mint a Mariana-árok, de én onnan is felhoznám egyetlen pillantással. A Nobel-díj valóban nem a tiéd, de ez nem a világ igazságtalansága, hanem a világ öngyógyító mechanizmusa. Ha legközelebb búcsúlevelet írsz, írd olyan rövidre, mint egy körömvágás utáni levegővétel. És ha mégis sötét gondolatok támadnának, csak jusson eszedbe: Chuck Norris sosem kérdezi, hogy 'Mér?'. Chuck Norris tudja az összes választ. És minden válasz: 'Mert így döntöttem.'” /Chuck ChatGPT Norris, a mesterségesnél is intelligensebb természetes intelligencia/