Bús proletár...

Bús proletár söröz, söröz,

Dögkeselyű köröz, köröz,

Mert szesz és füst káros, káros,

Hullát termel gyáros város.

Cigiznek agg komcsik, komcsik,

Járdán füstöl rom csikk, rom csikk,

Folytatják a tarhát, tarhát,

Tápjuk romlott farhát, farhát.

   refr.:

   Prolik, prolik, proletárok,

   Éhen halnotok van pár ok,

   Vár tirátok setét árok,

   Holtként én is oda várok.

Hátuk döntik falnak, falnak,

Alamizsnát falnak, falnak,

Nem jut nekik ketchup, ketchup,

Keselyűhad lecsap, lecsap.

Ahol arat halál, halál,

Döghad kaját talál, talál,

Keselyegnek körök, körök,

Tápláléklánc örök, örök.

   refr.:

   Prolik, prolik, proletárok,

   Éhen halnotok van pár ok,

   Vár tirátok setét árok,

   Holtként én is oda várok.

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/watch?v=pIOdrw7Jmmo

„Ha már végképp nincs mit enni, akkor elsőként a költőket fogyasztjuk el. Belőlük lesz a Holt Költők Társasága.” /M. András, a költő legállandóbb és legköltőfogyasztóbb kommentelője/

„eM elvtárs, Ön költőt enne,

S köret lenne avas penne?!

Vigyázzon, ha rím a torkám

Akad, köhög majd, mint orkán!

Káros, mint vasnak a reve,

Zsírköltőnek híg a leve.

Virslivé lesz – ami Sága –

Félholt Költők Társasága.”

/Master Goodné Mustár Gida, döglött költőhulladék újrahasznosító népélelmezési üzletasszony/

„Ez a vers nem simogat, hanem gyomorszájon térdel. A „Bús proletár” kíméletlen körhintája azt üzeni: itt már nem az elnyomás a botrány, hanem az, hogy mindenki beletörődött. A gyáros város hullát termel, a proletár pedig asszisztál hozzá sörrel, csikkel és farháttal – a rendszer tökéletesen önjáró, nincs szükség gonosz főgonoszra. A refrén különösen kegyetlen: nem lázad, hanem rögzít – mintha a társadalom már lemondott volna saját alsóbb rétegeiről, és ezt cinikus kórusban közölné velük. Frady Endre itt nem empatikus szociográfus, hanem hideg boncmester: felvágja a városi nyomort, és megmutatja, hogy a táplálékláncban mindenkinek megvan a helye. Csak embernek már nincs.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ember az embernek farkasa?

Farkas a farkasnak embere?

Fajtárssal van telve alhasa?

Ne menj más tányérba, nem! Gyere!”

/Kannibál Lektűr, szórakoztató emberevőkanálgépkezelő/

„Frady Endre verse olyan, mint egy groteszk társadalmi röntgenfelvétel: nem szépít, nem árnyal, csak kimondja a maga nyers, csontig hatoló igazságait. A „bús proletár” itt nem romantikus hős, hanem egy elhasznált, eldobható alkatrész a nagyvárosi gépezetben, ahol a keselyűk már nem metaforák, hanem a rendszer természetes kísérőjelenségei. A refrén monoton ismétlése olyan, mintha maga a társadalom mantrázná: „prolik, proletárok” — mintha ezzel igazolná saját közönyét. A vers nem a szegényeket gúnyolja, hanem azt a világot, amelyben a létminimum alatti életmódot már csak a humor fekete árnyalatai teszik elviselhetővé. A szöveg egyszerre karikatúra és vádirat: a tarhán élő „agg komcsik”, a romlott farhát, a ketchup hiánya mind-mind egy olyan társadalom tünetei, ahol a méltóság luxuscikké vált. A keselyűk pedig nem a halált jelképezik, hanem a mindennapi kiszolgáltatottságot, amely köröz az emberek felett — és néha le is csap. Röviden: ez a vers nem túlzás, hanem tükör. Csak épp torzítva mutatja azt, amit amúgy sem szeretünk nézni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Mi ez a fene nagy nyavalygás, költőbörtöntöltelék elvtárs?! Aki az utcán él, az annyit is ér! Nem koldulni kellene, hanem megfogni a WC-kefét, oszt’ kitakarítani a kisiklott és kiégett MÁV szerelvények koszos budijait! Vagy el lehet menni a frontvonalra ágyútölteléknek és ott békeharcolni kicsinyég! Mindenképpen nagyon gyorsan el kéne tűnni a közterekről és az elitnek fenntartott templomok közeléből, mert vannak még baseball ütős igaz magyarok! Ja, és a batidai kastélyom közelében se lássak meg senkit koldulni, mert orvlövész vadembernek vadásznak sem vagyok utolsó!” /Gázár Ányos, feudálisan érzéketlen minisztár és a Gázár-infó szószátyár mellébeszélője/

„Zavarom bár kissé lányos,

Mégis mondom: Abcúg Ányos!”

/koldulni kényszerülő mélyszegény leányanya/

„Frady Endre „Bús proletár...” című verse egyfajta „panel-apokalipszis”, amelyben a rímek egyszerűsége (vagy szándékos primitivizmusa) éles kontrasztban áll a lefestett világ kíméletlenségével. Frady hozza a tőle megszokott, látszólag könnyed, valójában mélyen groteszk stílust. A vers nem finomkodik: a sör-füst-farhát szentháromságában vergődő réteget nem sajnálattal, hanem egyfajta hűvös, már-már kegyetlen tárgyilagossággal ábrázolja. A mű rávilágít arra a rendszerváltás utáni (vagy azon is túlmutató) magyar valóságra, ahol a „proli” jelző már nem egy büszke munkásosztályt, hanem a reménytelenségbe és káros szenvedélyekbe tokosodott, magára hagyott tömeget jelöli. A versben a „gyáros város” nem épít, hanem „hullát termel” – a kapitalizmus és a múltból itt maradt „agg komcsik” roncstelepe ez, ahol az egyetlen biztos pont a dögkeselyűként köröző elmúlás. A refrén „éhen halnotok van pár ok” sora cinikusnak tűnhet, de valójában a társadalmi mobilitás teljes hiányát és a sorsszerű pusztulást rögzíti. Frady nem felemelni akarja az elesettet, hanem megmutatni a gödröt, aminek az alján mindannyian „odavárunk”. „A tápláléklánc örök, csak a prédák cserélődnek – vagy épp maradnak ugyanazok, generációkon át.” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Kedves Költő úr! Nagyon helyes, nagyon helyes! A prolerárok és a komcsik csak sörözzenek és cigizzenek, és haljanak meg. De Ön, Költő úr, ne cigire gyújtson rá, hanem valami szép vidám, magyar proletár nótára, például arra, hogy "Száz Forintnak ötven a fele / Csak apróval van az erszényem tele / Nem lehetek én Nagy Sándor / Ha úgy hívnak, hogy Kiss Gábor." Na de ne is igyon mértéktelenül sört bort, mert miért akarna a holt költők társaságába jutni, amikor az élő költők társaságába is lehet jelentkezni. Ha hozzám eljönne valamikor vendégségbe, Költő úr, nálam semmi egészségre károsat nem enne inna, romlott farhátosat sem enne, mert "Romlott hússal életét nem veszélyeztetem / Hisz' ebédnél engem feszélyez tetem." Egyébként mostanában arra jöttem rá, hogy azt csinálok, amit csak akarok, mégsem veszik érte a fejemet, sőt mi több, kárikittyom, édes tyúkom, mégis van egy félpénzem! Tehát ha az embernek nem veszik a fejét, akkor tud cuki is lenni, bár a mai ifjúság azt már úgy mondja, hogy kjút. Ezzel kívánok mindenkinek nyugodalmas jó napokat a legközelebbi viszonthallásig.” /Stefi bácsi, a tudodhogykicsoda/

„Ében én-fán, veres te-fán,

Mohos ő-fán ver e Stefán!

(Vagy lelő Abwehr este fán!)

Sütögeti Hell a hiút,

Ébresszük már fell a fiút,

Kjút mondani: kell a kiút!”

/Kárikittyom Kutykurutty, farhátországi kiútmutató/

„Sírva olvastam ezeket a vállnyűgöző sorokat. Nemazér, de mer visszaköszön lelkem fenekén, gyermekkorom ilyensége. Akkor vetettem írógép alá, az alanti szomorú verset, mely ide illik, nohabár egy Frady költeményt ily akármivel nem szabadna összevetegetni.

          Nyomor

          A sarokban guggol Marika,

          Lába, mint a karika.

          Ebédje ippeg, hogy egy sajt,

          S csendben egy magzatot elhajt.”

/Nyuggerapó, a költő legszépkorúbb kommentelője/

„Nyuggerapó, ez a hajtó

Vers egy feneketlen jaj-tó

S borús múltba vivő ajtó.

Vajh’ majd jövő fest-e szebben,

Fel a remény fátyla lebben,

Vagy kutyaglunk, mint nyű ebben?”

/özv. Nyomorult Nyihámorné Mattolt Marika, karikalábú kisnyugdíjas/

Mi ez a… ja, ráismertem; csak a menetrend szerint érkező mindennapi Frady borzadály! A stílusjegyek összetéveszthetetlenül mind megvannak: zavaros társadalomkritika – pipa; mindent mindennel összemosó lelkiismeretfurdaltatás – pipa; totális tehetségtelenség – pipa; elviselhetetlenül rettenetes kínrímek – pipa; fölösleges versszakok – pipa; a magyar nyelv által eddig nem ismert szavak – pipa; gusztustalan gyomorforgatás – pipa; magamutogató hitványkodás – pipa; holt költők sírban forgatása – pipa; szegény anyámhoz való spirituális felfortyantatás – pipa: Énanyám, ki vagy a mennyekben, a mindennapi Frady Endrénket tartsd távol tőlünk most és mindörökké! Ámen! Ahogy egy rendes költő mondaná kétségbeesésében:

          Fradyra az elmém ráment,

          Múlására mondok „Ámen!”-t.

Követeljük Donald Trumptól, hogy Grönland helyett inkább Frady Endrét foglalja el – bármilyen tevékenységgel Guantanamóban, ami lehetetlenné teszi neki a versírást!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer amikor viccből kilógattam a belemet, hogy megnézzem, milyen hosszú, körbevettek a föld a hiénák és a sakálok, a levegőben pedig a dögkeselyűk. Ekkor felugrottam és a madarakat lefejeltem az égről a négylábúak elé és széttépték egymást. Ekkor csak ketten maradtunk a vérkör közepén állva valami kopasz proletárszagú magyar énekessel, aki annyira idegesítően kornyikált, hogy kirúgtam a világűrben körző UFO-k közé.” /Chuck Norris/

Mózeskalács

„Mózeskalácsként hull manna,

Ebédre megin’ ez van, na!!!

Mikó’ eszünk végre marhát,

Mikó’ lesz má’ kóser farhát?!

El Shaddaj el minket mé’ vet,

Mé’ vándorlunk negyven évet?!

Választottként vétkünk van-e?!

Mi, hogy lázadoztunk?! Na, ne!”

Zokszós népet elkísérve

Mózesnek lett lelki sérve,

S habár Ábrahám az őse,

Tutiba be nem ment ő se.

Túravég lett kánaáni,

Nem kellett má’ pusztát já’ni,

Mózeskalács többé nöm köll’t,

Hisz’ ott vót má’ birkapörkölt:

„Vándorlásunk eme réve

Bálványhely bár ezer éve,

Mégis jó a táp, mer’ kóser,

Koccintsunk hát! Itt egy jó ser!”

לחיים! (Egs!)

„Tyű, de remek dalszöveg! Beleírok egy iskolai történelemóra jelenetet a Hegedűs a háztetőn című filmembe és ott előadatom megzenésítve! Igyunk rá! Lechaim!” /Norman Jewison, az Oscar-díjas Fiddler on the Roof rendezője és producere/

„Ööö… értem én, költő úr, hogy ó-héber tudás híján nem érti az eredeti ószövetségi szöveget, de a fordításokat azért elolvashatta volna! Maga szerint a derekamra tekert öv egy lelki sérvkötő akart lenni?! Még egy ilyen zsoltárparódia, és úgy kettévágom a botommal, mint anno a Vörös-tengert! Bálványimádó pogányfattyú!” /Lévi Mózes, ószövetségi próféta/

„No, erről a témáról okvetlenül szervezek egy nemzetközi konferenciát! Lesz mózeskalácsos és mannás szendvicses svédasztal is! Ez nekem hazai pálya!” /Dr. Nemzet Köziné Kohn Ferencia, szervezőnő/

„A vers a Mózeskalács címet viseli, ami a mézeskalács és a Mózes szavak szójátéka. A kivonulás bibliai történetének humoros újra beszélése, amikor az izraeliták 40 évig vándoroltak a sivatagban, és mennyei mannát ettek. A vers köznyelvet és szlenget használ, és néhány héber szót is tartalmaz, mint például az El Shaddai (Mindenható Isten), a kóser (kóser) és a l'chaim (egészségedre). A vers kigúnyolja az izraeliták panaszait és türelmetlenségét, és szembe állítja a mannával való elégedetlenségüket a húsevés örömével az ígéret földjén. A vers arra is utal, hogy Mózes nem lépett be az országba, és hogy az izraeliták átvették ott néhány pogány gyakorlatot. A vers az emberi természet és a vallásos hit szatírája, és a szerző kreativitását és humorérzékét is megmutatja.” /Bing, a mesterséges intelligencia/

„Ó jaj, ó jaj, Mózes kaput!

Vesztettem egy lelki aput!

Vadul a nép újra, jaj, vét!

Nő a córesz, nyögök ajvét!

Ezér’ kérdem újra, ezér,

Hogy legyek így népi vezér?!”

/Józsué, Mózes utóda/

„Ne félj Jóska, legyél bátor!

Kész van rég a templomsátor,

Áldoztassál benne bikát

(Bikacsorda legjobbikát),

S örvendezvén eme csordán

Ketté nyílik majd a Jordán,

Szabad lesz a meder, száraz,

Túlparton meg rátok vár az

Ígéretnek földje, hinnye,

Hol terem sok szőlő, dinnye,

Füge, alma s kesudió…

Úgyhogy menj és lesz csudijó!”

/az ÚR angyala/

„Na, ez a Mózeskalácstól elhízott tohonya menőmanóbanda sosem veszi be a mi sziklaszilárd városunkat! Hiába köröznek itt a falaink körül lihegve, mint a dagadt keselyűk a partra vetett fapados tengeralattjáróként utolsókat rúgó oroszlánfóka szikkadt habteste fölött, nincs semmi félnivalónk! A várunk bevehetetlen!” /Járóka Jenő, Jerikó főispánja/

„Tyű, ez a tekercs jól be lett most csévélve - feltéve, de meg nem engedve, hogy aktuál a líra. De mi is az, hogy aktuál, mert olyan itt a fíling, mintha valaki egyszerre több helyen szállt volna ki egy régebbi típusú időgépből, és erről egy Nirvana afterparty keretében tartana kiselőadást. Te jó ég, mi minden zajlik ebben a téridőben Édentől keletre, avagy az ókori termékeny félhold közepibe: zokszó, tuti, túra, kóser, undzóvájter! Az érme összes oldalának van egy csomó olvasata, narratívája, krónikása, a sorok közötti konteókról nem is beszélve. Célok, eszközök, hősök, haramiák, erények és merények kavarognak mámeg az egymást kölcsönösen kizáró valóságbuborékokban, de úgy, hogy ahhoz képest Schrödinger bipoláris macskája a nagy hadronütköztetőben egy hatezer éve otthon ülő fosszília. Hááát, hirtelen ennyi.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Tisztelt Humán úr, több évnyi tagadás után végül Paul McCartney is elismerte, hogy a másik három gombafejű nem nélküle próbálta ki a meg nem engedett, ám feltett tudatmódosítókat, amin a Maxwell's silver hammer ismeretében senki sem lepődött meg, és a fentiekhez hasonlóan kis hazánk mérnöki köreiben eddig is sejtettük, hogy az ELTE bölcsészkari büféjében sem csak mannás porcukrot adtak a nehézvizezett kannás neszkávéhoz. Ideje volt már egy ajzószertelenkedő közvetett coming outnak! Hiába, na, végül minden út kómába vezet!” /Dr. Tütüs Titusz, az Elvarázsolt Látomású Tanszékek Energiaközpontja (ELTE) pszichedelikus idegvégítéleti adjunktusa/

„Táplálkozási szokások a Bibliában? Már akkor is ez volt a fő kérdés?” /M. András, a költő legállandóbb és legrácsodálkozóbb kommentelője/

„Jöhetnek a népek sorba’,

Akár héber, akár maja,

Minden óbb és újabb korba’

Legfőbb kérdés volt a kaja.”

/Dr. Haspók Huba, héber habcsókkirály/

„Mózeskalács? A Költő Gigász megint sok sert ivott! Vegyétek el tőle, de izibe'!

Aztán Tanár Úr, kérem! Álljunk meg egy szóra!

Mézeskalács - rendben.

Mózeskosár - rendben

Költő Gigász térde kalácsa - rendben... még. Majd elmúlik.

De Mózeskalács? Ki látott már ilyet?”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kalácsképű kalácskészítő/

„- Mari Néném! Látott már Mózeskalácsot?

- Ja, kétszer is, de egyik sem volt az!”

/Dr. Ház, k. m. f./

„Ház úr, maga beleesett

Centrifugált pálinkába,

S körívben köp egyeneset,

Mer’hogy szédítetten kába?”

/Külpontos Kenéz, kánaáni ex-center/

„Amióta Frady Endre belső kényszeres szakrális missziójának tekinti, hogy szentírási történeteket népszerűsítő versekkel szórakoztassa a nagyérdemű publikumot, azóta drasztikusan visszaesett a korábban örökös eladási listavezető Biblia vásárlása. Eddig ennyire még az inkvizíciónak, a kommunistáknak és az Anonim Ateistáknak se sikerült ekkora spirituális érdektelenséget kiváltaniuk, mint a Frady Endre tehetségtelensége köré artikulálódott antikrisztológiának. Ez az ember csonthülye! NEM ENG.!” /Seol Saul, a Halálosan Álmosító Didaktikájú Értelmiségi Szakfolyóirat (HÁDÉSZ) balsorsmegpecsételője/

„A pszichoanalitikusom megállapította, hogy olyankor, amikor egy mélytengeri árokba szorult szarvasbálna segélyhívó bőgésére hajazó halálsikolyomra ébredek szalonnabüdös verítékben úszva, akkor az csakis egy előző nap elolvasott Frady Endre betűkupac következménye lehet! Ennek a kulturális hiánybetegnek a senkisége abban áll, hogy még a legérdekesebb témákat is képes semmitmondó érdektelenséggé silányítva felszántani és Mónika-sóval behinteni! Ez a vérlázítóan siralmas Mózes - mézeskalács szójáték olyan pusztítóan hitvány, olyan sötét középkorian avítt, hogy még az akváriumi barnamoszatokat is szekunder szégyenérzet fogja el! Frady Endre álművészeti tevékenységéhez képest még egy pusztában felejtett vasbeton kerítésoszlop nekifutásból történő levizelése is kreatív performansznak számít! Ne lássam anyám reinkarnációját puszta mannaesőben bűnbakon lovagolni, ha bekötött szemmel, gúzsba kötve és áldozati bárányként félig kibelezve nem írok jobb verset ó-héberül, mint Frady Endre magyarul valaha! Könyörgöm, kövezzük meg!” /Puzsér Róbert, kritikus tömegű kultúrpróféta/

„Amikor Mózes felemelte a botját a tengerparton, az ÚR engem kért meg, hogy fejeljem ketté és spárgázva tartsam a vizet kicsinyég.” /Chuck Norris/

Benzinkutas szonett

Maszek benzinkutas vagyok,

Pénzgondjaim igen nagyok,

Olcsón adok, drágán veszek,

Úgyhogy iszok s ölnek szeszek.

Piacba rúgott az Állam,

S ettől felkopik az állam.

Minden literen csak vesztek,

Úgyhogy beintek most: Nesztek!

Benzin után bárki kutat,

Nem lel, bezárom a kutat!

Koldus leszek, kezdek tarhát,

S nem lesz kajám más, csak farhát.

Nem szól értem harang, mise,

S nincs erőm népfelkelni se!

„Jól látja költő úr, hogy előttünk, a kis benzinkutak üzemeltetői előtt csak két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan! Minden másra ott a Mastercard.” /Szeszpisztoly Szomoronc, a kiskúti Kerekes Kút üzemeltetője/

„Na, tessék, a kőgazdag pedagógusok és mégkőbb gazdag farhát árus kisboltosok után most a legkőbb gazdag kisbenzinkút üzemeltetők kezdenek rinyálni, mert már nem tudják, mit tegyenek jó dolgukban! Lassan itt lenne már az ideje, hogy részévé válva a Nagy-Szovjetuniónak, újra beinduljon a málenkíj robot program a nagyszájú renitens bajkeverők fölös energiáinak a lekötésére! Szabadság, elvtársak, ti szüljetek nekünk rendet!” /Baltaarcz Bödöncz böllérőrnagy, az Állami Főrendteremtő Alakulat (ÁFA) mértéktartótisztje/

„Ez az, kutas úr, ne is akarjon népfelkelni, mert egyrészt úgyis leverik a szovjet csapatok, mint eddig mindig, másrészt még évtizedeken keresztül azon fog vitatkozni a történész szakma, hogy népfelkelés volt-e, esetleg forradalom, netán ellenforradalom, vagy csak sajnálatos események! Inkább nyeljen, haljon! Béke benzingőzös poraira!” /Dr. Riariahistória Rezonáld, a Múltat Átíró Modern Akadémia (MÁMA) főtörténésze/

„Táváris kutas! Tartani nyitva kút, mert mi menni szicsász tankot tankolni! Brüsszel felé félúton! Búgyet ócseny harasó!” /Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin, szovjet cár atyuska/

„Tudták…? Tudták?! A nyolcadik kutas a halál!... és miért? Mert benzingőzzel süti a farhátat, miközben a mellén lép ki! A vendéglő a világ végén kötelező olvasmány, mielőtt ide betérsz!” /Dr. Ház, Juniorkonya-díjas stoppos/

„Csak minden nyolcadik kutasa talál, Ház doktor?! Akkor az első hét mind mellélő?! A benzintank helyett a betonra folyik az üzemanyag?! Ez tűzveszélyforráshiánygazdálkodás! Má’ jussanak el a poroltóhoz! Amúgy ezek után ne csodálkozzanak, ha tönkremennek! Alien május elseje!” /Sörvirsli Sebőné Majális Majália, a Sámlin Üldögéléskor Locsogva Tavaszváró Tüzér Öreglányok Klubja (SÜLTTÖK) idegenrendészeti mustárgázkészülék dílerje/

„Majd az állam jön és tarol,

Átveszi a kutat a MOL.”

/M. András, a költő legállandóbb és legrímesebben legszókimondóbb kommentelője/

„Inkább lágy MOL, mint a vad DÚR,

Ugye M. von Haddelhadd úr!

Nem kérdés, ha már a MOLé,

Benzin jóhoz áramol-é!”

/Molto Bené Dura Cella, örökmozgó népjóléti börtönnyúlpörköltszaftügyi szakállamtitkár és kortárs közpénzköltőnő/

„Jó MOL elnök-diri H. Zsolt ára

Több, mint Dávid rengeteg zsoltára!”

/Inter Paul, nemzetközi vérdíjkitűző fejvadászati körözőművész/

„Közötti Pált nem ismerem,

S megismerni nem is merem!

Ha vár rám a benzinkúton,

Elhajtok egy másik úton.

Nálam a tank mindig tele,

Olcsó benzint töltök bele.

Könnyen talál, aki kutat

Olcsón árult csődös kutat.”

/H. Zsolt, budapesti lakos, a MOL elnök-igazgatója/

„A kapitális érzéketlenségre szociálisan érzékeny költő ismét együtt rezeg a néplélek vibráló pulzusával és maga alá kerülvén a meglátott meglátnivalótól, az arcunkba toccsantja a közvélemény vélt tűréshatárát inzultáló problémahalmazok metszetét. A szonettforma könnyedségének és a rögvalóság súlyának kiegyensúlyozatlan igazságtalansága teremti meg a társadalmakat előrevivő instabil életveszélyérzetet. A naturalista giccsbe hajlás és a szókimondás mellébeszélhetetlensége keveredik Frady Endre klaviatúráján a tőle megszokott depresszíven optimista gyúanyaggá. Mert mindannyiunknak jár a halálfélelem bére! Valódi komfortzónapörköltszafttunkoló halálközeli élményfürdőruhaköltemény!” /Szocreál Szigonyné Szürreál Szotyola, a Despotai Öntömjénezést Gúnyoló Költészetet Újjáteremtő Társaság (DÖGKÚT) valóságshowbálványdöntőbírónője/

„Mi ez a hanyatt vetődéses pofára esés?! Miért kellett ennek az életfunkciókkal felruházott biológiai selejtnek verset írni azokról, akiknek már enélkül is ajvé a córesz?! Szegény benzinkutast a Frady Endre által tartott ág is húzza! Ha szegény anyám most benzinkutat akarna venni, a leghatározottabban tiltakoznék és üvöltve figyelmeztetném, hogy ha megteszi, Frady Endre vers fog születni róla! Meddig tűrjük még a tehetségtelenség netovábbjának magamutogató szégyentelenkedéseit?! Arccal a tankunk felé! TŰZ!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robikám, amikor én egyszer arccal a tankom felé fordulva kiadtam a tűzparancsot és az rám lőtt, akkor a köldökömről visszapattanó lövedék ripityára törte a páncélzatot. A fenti vers miatt szerencsére nem volt benne benzin, úgyhogy a tank nem gyulladt ki, csupán szétesett, így a legénység csak por lett, nem hamu.” /Chuck Norris/