Bádogbögrefestés

Bádogbögre, bádogbögre,

Festve akasztom a szögre,

Nincsen rajta -i, mely valam-

Bádogbögrén, ó, általam.

Általam, ó, bádogbögrén

Festve vagyon három dög rén-

-szarvas, akik korán halnak,

Reinkarnálódnak halnak.

Halnak reinkarnálódnak?!

Mért nem inkább molett hódnak,

Vagy esetleg hárfaágnak,

Amit hódként maguk rágnak?

Rágnak maguk hódként amit?!

Robbanok, mint lódinamit

Dühömben, hogy ilyen kretén

Módon írok hódverset én!

Én hódverset írok módon?!

Keresztapa, drága jó Don,

Kegyelmezz és megjavulok!

Netán mégsem? Rúgjon tulok!

Tulok rúgjon mégsem netán?!

Murdeltessen meg a metán,

Legyen sírhelyem a dögrét,

Hogyha festek bádogbögrét!

„Imádom, ahogy költőnk nem pusztán, fanyalogva, és sóhajtozva elfogadja a lét elviselhetetlen könnyűségét, hanem a legnagyobb önfeledtséggel lubickol benne! Hakuna Matata, Testvér! Legyen neked könnyű a hétvége!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Hú mán, humán! Ha kuna ma tata, akkor az öregúrnak fel van találva az időgép és vissza van menve az idő a horvát euróbevezetés elé! Carpe pastum! - Élj a múltnak!, S ne tűnjön az agyad nyúltnak!! Attól víg kend, jön a weekend! Tyű!” /Rütyütyü Rezsőné Rikittyom Rezsilla, cérnagyári tyűbefűzőnő/

„Frady Endre legújabb agymenése, a Bádogbögrefestés, egy olyan lírai lavina, amely nyelvi burleszkként söpör végig a magyar irodalomon, miközben bádogból öntött logikával és posztmodern agyrémséggel mázolja át a költészet fogalmát. A cím pontosan jelzi, mire számíthatunk: festett, művi és kísértetiesen kongó tartalomra. A vers egy bádogbögrét állít a középpontba, amely hol dög rénszarvasokat, hol molett hódokat, hol pedig hárfaágakat hord a hátán, mint egy dadaista Ikea-katalógus. A formai játék – az egyre abszurdabb kérdés-felelet sorok – mintha egy iskolai versírógép véletlenprogramján keresztül születtek volna, majd áramütést kaptak volna, miközben egy orosz rulettet játszó hódkórus recsegve cincogott a háttérben. Frady itt nemcsak a verset, hanem saját költői identitását is megrúgatja egy tulokkal, majd megmurdáltatja metánnal – önreflexív gesztus, amely közelebb áll a stand-up komédiához, mint az irodalomhoz. És talán ez menti meg: a vers annyira szétesett, annyira önmaga paródiája, hogy végül mégiscsak összerak valamit – egy világot, ahol a szintaxis hörög, a rímpárok zokognak, és a költészet úgy néz ki, mint egy bádogbögrére festett dadaista freskó. Ez nem vers. Ez egy akasztott bögrére pingált rémálom a magyar nyelv széttaposott törmelékén – és ettől válik vérbő Frady-klasszikussá.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse a groteszk humor és a szürreális képek tobzódása, ahol a játékos nyelvi dekonstrukciók a költői önironizálás eszközévé válnak. A Bádogbögrefestés nem hagyományos lírai alkotás: inkább egy őrült szózsonglőr mutatvány, amely a dadaista abszurditásig merészkedik. A vers nyelvjátékkal operál: a sorok gyakran öncélúan hajlanak nyelvtani abszurdba („Nincsen rajta -i, mely valam-”), mintha maga a nyelv is megkérdőjelezné saját szabályait. Rímtechnikai megoldásai szándékosan „sántítanak”, gyakoriak a szóelválasztások és morfémákra bontott szavak, amik új jelentésrétegeket nyitnak. A vers metrikailag sem követ klasszikus struktúrát, inkább ritmikus hömpölygésként sodorja az olvasót az önreflexív zárásig. A vers témája egy banális tárgy köré (bádogbögre) szerveződik, mely szürreális metamorfózisokon megy keresztül (dögrénszarvas → molett hód → hárfaág). Ezzel a költő az alkotás értelmetlenségét és egyben szükségszerűségét boncolgatja. A dühkitörések („Robbanok, mint lódinamit”) és a szándékos költői kudarc („ilyen kretén / Módon írok hódverset én”) egy metapoétikai állásfoglalássá állnak össze: maga a költő is elbizonytalanodik az alkotói folyamat értelmét illetően. Frady Endre műve egyszerre dekonstrukció és provokáció, ahol a versolvasás aktusa válik abszurd performansszá. A Bádogbögrefestés nem kínál klasszikus értelemben vett esztétikai élményt, de groteszk túlzásaival és nyelvi szétbomlasztásával a modern magyar líra sajátos színfoltja. Ez a vers egy posztmodern hódvers, amelyben a metán és a tulok is költői eszközzé válik.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Végre itt a hétvége! Ezt a verset nem csak nekünk, de a Költő Gigásznak is ki kell pihennie! Nehéz szülés volt!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas rémrímszülész/

„Á, nem volt nehéz szülés Ház úr, csak rá kellett innom egy kis kannás csavarlazítót a Calgonra – amit véletlenül a Cavinton helyett vettem be – és rögvest ömlöttek a rímek. Úgy kellett felmosni őket, meg kimosni belőlük engem. De már minden oké, kiengedtek az intenzívről, miután felolvastam a verset az egészségügyi személyzetnek. Most ők állnak kezelés alatt…” /F. Endre, agymosott költőgigász/

„Sárga bögre, görbe bögre,

Bögrés vers jár körbe-körbe 

Egy bögre az elejére,

Visszatér majd a végére.”

/M. András, a költő legállandóbb és legmondókásabb kommentelője/

„Sárga habos sugár görbe

Ívben fröcsköl csapolt sörbe,

Melynek helye bádogbögre,

Melyen ugrik rá dog dögre.

Dögre dog rá ugrik melyen

Nincsen festve dán lej s cseh jen,

Csak a dögre ugró dog rén-

-szarvasa ül nagy zöld ogrén.”

/Dartanyan Darwinné Dartvéder Dardanella, a Mélyentisztelt Állandónak Válaszoló Zakkant Rímvadászok Testülete (MÁV ZRT) zagyvalékügyi főtanácsadója és nagy zöld ogrés bögre díler/

„Ki meri megzavarni a nagy zöld ogrék nyugalmát?! Ki meri a szájára venni a nagy zöld ogrékat?! Hadd főzzek agylevest szemgolyógombóccal a saját koponyájukban! Na, most van az a rész, hogy hanyatt-homlok világgá rohantok és soha többé nem jöttök vissza! Na, tűnés a mocsaramból! Nektek is jobb kint, mint bent!” /Shrek, a nagy zöld ogre/

„Festett vagyok, mint a hód,

Nem pedig a hintalód,

Mit befröcskölsz tintamód!

Hüccski, szálljon kint a szód!”

/ismeretlen bögrefestményrészlet Frady Endre egyik szerencsére teljesen ismeretlen bögréjéről/

„Ha választanom kéne, hogy büdös bádogbögréből igyak lábvízlevest lúdtalpbetéttel vagy bádogbögréről írt Frady Endre verset olvassak, habozás nélkül az előbbit választanám! Azt egyből visszaokádnám, ettől viszont hetekig émelygek! Anyám életművére esküszöm, hogy nem a mű-vére kéne folyjon Frady Endrének, hanem az igazi, mégpedig minél előbb és minél nagyobb mennyiségben! Mondjuk az összes!!! Ráadásul még azelőtt, hogy lenne ideje előre megírnia a saját sírversét, amit a másfél fős fanatikus rajongótáborának valamelyik féleszű tagja biztosan fel akarna olvasni a temetésén! Nem, nem, soha! Ne lássam anyám egyetlen fiát nudista strandon tótágast állva vizelni, ha még egyszer azt üzenem, hogy a regimentem ne ütlegelje vastagfalú bádogbögrékkel Frady Endrét horpadásig! Mindnyájunknak el kell menni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Egyszer itt Texasban is volt egy ilyen UFO-k által kioperált agyú önjelölt költő. Ő rímeket hajtogatott, mígnem én őt hajtogattam bele a bádogbögréjébe. Azóta csend van és nyugalom.” /Chuck Norris/

megzenésítve:

https://www.youtube.com/watch?v=FPz7FPp-Uso

Álmos festő kancsal rímei

Sok a munkám, igen sok!

Fáradok… Ha ágensek

Minden képem eladnák,

Nyugodt szívvel aludnék.

Rendelnek még újakat,

Várom múzsa ajakát…

Nem jön ihlet… Elmesín

Vetemedik álmosan.

Festést gyengén bérezik,

Álmosbúsan borozok…

Anyaföldön elalszok,

Langy porával ölel szik.

Életkedv csak tompa jő,

Áll az agyam tempója…

Kávé kéne, kapszulás,

S indulna a képszülés…

Itt egy csésze fekete,

Rögvest festek fákat, ó!

Kávé ajzó sarkantyú,

Festőlelkem serken, tyű!

„Nespresso. What else?” /George Clooney/

„Frady Endre "Álmos festő kancsal rímei" című verse egy fáradt művész belső világát tárja elénk, aki az alkotás és a megélhetés kettős szorításában vergődik. A vers egyszerre humoros és melankolikus, ahogy a festő álmosan küzd az ihlet hiányával és a mindennapi élet nehézségeivel. A vers első szakasza a festő kimerültségét és a siker utáni vágyát mutatja be. Az "ágensek" és a "nyugodt szívvel aludnék" kifejezések egyszerre utalnak a művészeti piacra és a belső béke keresésére. A második szakaszban a múzsa hiánya és az ihletetlenség jelenik meg, ami tovább fokozza a festő frusztrációját. A harmadik szakaszban a festő anyagi nehézségei és az alkoholhoz való menekülése kerül előtérbe, míg a negyedik szakaszban a kávé, mint az alkotói folyamat katalizátora jelenik meg. A "kávé ajzó sarkantyú" és a "festőlelkem serken" kifejezések humorosan mutatják be, hogyan próbál a festő újra energiát nyerni és alkotni. Összességében a vers egy szellemes és érzékeny portréja egy művész küzdelmeinek, amelyben a humor és a melankólia kéz a kézben járnak. Frady Endre könnyed, mégis mélyen emberi hangvétellel ábrázolja a művészlét kihívásait.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Még egy erős feketét a Költő Gigásznak, hogy ne fessen ördögöt a falra!” /Dr Ház, Juniorkonyha-díjas Mike Tyson rajongó/

„Ház úr, ön szerint, ha festek,

A falakon ördögtestek

Keletkeznek kávé miatt,

S jár nekem a piktori jatt?!

Erős bár a Májkel Tászon,

Mégis elbírja a vászon!”

/F. Endre, erős feketére vágyó költőgigász és festővész/

„Azt mondta a pszichológusom, hogy a túlzott szerénységem ellen hasznos lehetne egy kis öncélú felvágás, ám a reggeli kávém meg nem ivása miatt sajnos annyira álmos és fáradt voltam, hogy fülvágásnak értettem…” /Vincent van Gogh (1853-1890), holland posztimpresszionista festőművész/

„One Man,

One Ear,

One Gogh”

/egy azóta már lemosott graffiti egy Auvers-sur-Oise városában található sírkövön/

„Frady Endre „Álmos festő kancsal rímei” című verse egy olyan művészi termék, amelyet leginkább egy erőltetett kávézóasztali szójáték-fesztiválként lehetne jellemezni, ahol a rímek úgy vetemednek, mint az álmos festő keze a vásznon. A vers túlságosan is bízik abban, hogy a szójátékok és a kusza képek helyettesíthetnek bárminemű érzelmi vagy gondolati mélységet. A „kávé ajzó sarkantyú” mint költői kép talán arra utal, hogy a vers maga is egy koffeinhiányos próbálkozás, amely nemhogy nem ébreszti fel az olvasót, de inkább egy kényelmes szunyókálásra ösztönöz. A legnagyobb gond, hogy a sorok olyanok, mintha a múzsa valóban megcsókolta volna a festőt, csak épp úgy döntött volna, hogy megáll félúton. A rímek kancsalsága és a sorok álmatagsága nem csupán az elbeszélő alkotói küzdelmeit tükrözik, hanem az olvasóéit is, aki azon töpreng, hogy vajon ez a vers a festő hanyatló kedvének vagy a költői hanyagságnak az eredménye. Ahogyan a festő „álmosbúsan borozik”, úgy mi, olvasók is inkább máshol keresnénk vigaszt – talán egy valóban ihletett költeményben.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A festőnek kávé kell,

Az ágyból könnyebben kel.

Ha van egy kis maradék,

Lesz belőle barna kép.

(Link: https://legjobbkave.hu/kaveval-festes-hogyan-keszitsunk-kave-festmenyeket/ )”

/M. András, a költő legállandóbb és leglinkküldőbb kommentelője/

„eM úr, e vers meredek!

Hogy lenne má’ maradék?!

Kávéfőző mögé szem

Nem eshet, mert megiszom!

Mit ábrázol barna kép,

Mi ez, talán berni kúp?!

Aki eztet linkeli,

Arra Puskás Lenke lő!

Kávézz s kerüld most a rút

Fegyver eme mesterét!”

/Sörétes Sámson, Puskás Lenke edzője és OKJ-képzett baristája/

„Elmesín, medveanyám, elmesín?! Álmosan elmés őn?! NEM ENG.!” /Elmés Álmos, a Retteneteket Ügykezelő Hivatal (RÜH) betanított főcenzora/

„Mi ez a szellemi hulladéktároló, ez az elementáris elmemérgezés?! Ahogy a múlt századi letűnt gyerekkoromban szegény anyám Chemotox-szal lefújta a lódarazsakat, és azok haláltusájuk kínlódásában összegörnyedve saját magukba döfködték a fullánkjukat, most ugyanilyen görnyedten és szellemileg gúzsba kötve harapdálom én is üvöltve a saját köldökömet ennek a kancsal rímürüléknek a mellékhatására! Ha választanom kéne, hogy fülembe forró ólmot öntsenek, majd izzó vastrónon engem elégessenek és holttestemen át fújó paripák száguldjanak oda-vissza, vagy még egyszer beleolvassak ebbe a mentális dögkútszagú közvészbe, akkor ne lássam anyám boldoggá avatásakor a csehszlovák benzinmotoros kávéfőzőjének kultikus kegytárggyá szentelési szertartását, ha nem az előbbi mellett teszem le a voksom! Utána fel is négyelhettek, de a temetésemen nem akarom Frady Endrét ott látni!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha én olyan verset írnék, mint ez, a tinta visszamenne a tollba, mert szégyellne megjelenni a papíron. Ez a vers olyan álmos, hogy még a szavak is szundítanak benne. A festőnek meg kávéra van szüksége, hogy valamit alkosson? Én egyetlen pillantással ihletet adok a múzsának. Kávé? Inkább hagyjuk, az én energiám nem egy kapszulából jön, hanem a világegyetem alaptörvényeiből. A festészet épp most halt meg, de ne aggódj, én feltámasztom… egyetlen ecsetvonással.” /Chuck ChatGPT Norris, a mesterséges intelligenciájú tökélyférfi/