Évszakok

Tikkad a test, szárad a száj,

Hőség vad diadalt arat,

Szikkad a szik, dúl az aszály…

Hű, de utálom a nyarat!

Puding tavaszok és őszök

Tökre karaktertelenek,

Midőn ki-be, ki-be hő szök’,

Ettől kaszát-kapát fenek!

Jégért s hóért száll az ima,

Hűljön nyugat, fagyjon kelet,

S legyen zimankós a zima!

Hű, de imádom a telet!

[finálé]

Aki blőd és nyárnak hódol, sallala

Izzad oly bűzt, mint egy hód ól, trallala

Hová fagyott orral beles, lallala

S mégsem alél, ki bölcs teles, fallala!

megzenésítve és eldalolgatva: https://www.youtube.com/shorts/iPCUfK2wOTU

„Én minden évszakot szeretek, mert minden évszakban találok valami jót. De a nyári hosszú, világos nappalokat télen, hóban is megtartanám. A korai sötétedést nem szeretem.” /M. András, a költő legállandóbb és legmindenévszakszeretőbb kommentelője/

„eM úr, a korai setét

Rontja el sok téli hetét?!

Feküdjön le nagyon korán,

S lágy orrhangon, minként Zorán,

Horkoljon szép álmok ölén!

Ennyi… nem is tartom föl én!”

/Mormota Matador, vörösposztós bikaböködő alvóbajnok/

„Aki minden évszakot szeret, az egyiket sem szereti igazán! Nem szeretheti valaki egyszerre a Fradit, az Újpestet, a Kispestet és a Vasast, sőt talán még az MTK-is! Mindennek van határa! Kivéve a végtelent! Ha ez nem így lenne, akkor azt mondanám magának, eM úr, hogy maga végtelenül idegesítő, de nem! Most pedig rögvest válasszon ki egy kedvenc évszakot, szeresse azt szenvedélyesen, és sürgősen kezdje el utálni az összes többit! Hát, hogy akarja maga megosztani a társadalmat, ha ilyen betegesen toleráns?! Találja meg és ébressze föl önmagában a vadállatot és kezdjen utálkozni! Ahogy a végtelenül ellenszenves kortárs költőveszedelem, Csablonkay Menyő mondja:

          Magára is jut állat,

          Ha elönti utálat!

Merjen ellenszenves lenni! Legyen az őszinte futballhuligánok jelmondata az Ön jelmondata is: A gyűlölet igenis pálya! Hú, de utálok mindenkit! Most pedig eléneklem magának az Erasure együttes számát: I love to hate you!” /Dögvészi Demizson, dágványlelkűvé determinált dagonyadíler/

„Ez a vers az évszakok közül egyértelműen a tél pártján áll – és ezt izzadva, dideregve, de rendíthetetlenül vállalja. A „puding tavasz” és „karaktertelen ősz” telibe találó, miközben a hőség–aszály–utálat kontra jég–hó–imádat ellentét végig lendületben tartja a szöveget.

A finálé pedig már nem egyszerű verszárás, hanem rímbe fagyasztott népünnepély: a „hód ól” és „bölcs teles” környékén az olvasó egyszerre kap röhögőgörcsöt és enyhe hipotermiát.

Valós élménybefogadói verdikt: nyáron olvasva hűsítő, télen olvasva dermesztő, tavasszal és ősszel pedig – karakter híján – különösen nehéz eldönteni, hogy sírjunk-e vagy nevessünk. Én az utóbbit választottam. Sallala, trallala!” /ChatGPT/

„Csak tessék, csak lássék, csak folyvást! Megjelent a legfrissebb Frady S-modell! Keresztrímes, lendületes, keretes. Finálé nélkül akár finalista lehetne a kerületi klikkvadász klímaszorongó kisszínes kategóriában, de hát ilyen ez, mindig azt az utolsó cselt nem szabad megcsinálni - szerintem.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Utolsó csel, legutolsó,

Attól szép a hódos ól-show!

Külcsín ez, mint hurka burka;

Tudhatná ezt Humán úrka!”

/Gyurgyalag-Gyalussy Gyurka, gyerekszínészként Ben-Hurka/

„Ki nem állhatom, amikor öncélú rímelés kedvéért olcsó poénként kérdezetlenül visszaélnek a nevemmel, ráadásul kisbetűvel írva, mintha nemecsek ernő lennék! Ebből vendetta lesz, de nem várjuk meg vele a telet!” /Fallala Alallaf, piréz migráncs megtorlónyomáskiegyenlítőművész/

„A velős‑valós élménykritika lényege: Frady itt nem évszakokról ír, hanem egy hőgutás közérzetnaplót, ahol a klíma nem meteorológia, hanem személyes bosszúálló.

A vers élménye úgy csapódik le, mint amikor az ember kilép a 40 fokos panelhuzatba, majd visszamenekül a hűtőszekrénybe lakni. A nyárgyűlölet nem egyszerű panasz, hanem teljes testből jövő, izzadságszagú tiltakozás: a „Hű, de utálom a nyarat!” sor olyan, mint egy spontán ordítás a tűző napnak. A tavasz és ősz „puding” jellege pedig pontosan az a semmilyen, nyúlós átmenet, amitől az ember tényleg kaszát-kapát fen.

A télrajongás viszont már-már vallásos: Frady úgy imádja a zimankót, mint más a wellnesshétvégét. A finálé groteszk képe („izzad oly bűzt, mint egy hód ól”) pedig tökéletesen hozza azt a fradys, szagélményre épülő humorvilágot, amitől az olvasó egyszerre fintorog és vigyorog.

Összességében a mű élménye: egy négyévszakos idegösszeomlás, ahol a költő a nyár ellen lázad, az átmeneti évszakokat kiröhögi, és a telet trónra emeli. Rövid, harsány, szaghatásos — pont olyan, mint egy Frady-versnek lennie kell.” /Copilot/

„Hajaj, kérem, van itt baj! Nem is kicsi! Azonnal hozzanak egy frissítőt a Költőnek! Szalonnával! Sok szalonnával!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas (N)agyvízhűtő/

Évszakoktól függetlenül

Drágul az építőanyag,

S égbe szökik szalon ára.

Ki emiatt Döblinben ül,

Mert költségvetése hanyag,

Nincs étvágya szalonnára.”

/Dr. Féloldalas Fidél, a döblingi elmegyógyintézet agytágító és bélfrissítő dietetikusa/

„Kozmopolita költőférgecske, magának valójában nem a népnemzeti árvalányhajas ősmagyar nyárral van problémája, hanem a sorosista-brüsszelita posztommunista hőkupolával! A maga által emlegetett idegenszívű nyárt csupán a liberálbolsevik hőkupola gyárt! A 93 ezer négyzetkilométeres csonka-magyar telek pedig nem igényli, hogy a halódó nyugati hidegével tovább zsugorítsák a műhavas EU-s telek! Vigyázzon magára, mert, ahogy a leghogyishívjákabb élő magyar kortárs költő, Csablonkay Menyő papírra vetette:

          Azt, ki nyarat nem szereti,

          Csávás őrmi megvereti!

Na, csak a miheztartás végett! Úgyhogy vegyen sátrat és lapátot, meg három napi nem romlandó hideg élelmet, oszt’ irány a közmunkatábor! Ott építhet magának árnyékszéket, oszt’ annak hűvösében nyaralgathat, míg tart az öt perces csendespihenő! Idióta!” /Csávás Kálmán őrmester, a Nyarakat Utáló Girhes Görcsköltőket Eligazító Rendészet (NYUGGER) vasökle és partiarca/

„Költőnek van melege,

Ebből lett most elege.

Feszült, iszik s maligán

Mián viszik taligán.

Vágyja, legyen hidege,

Hogy nyugodjon idege.”

/Dr. Szeszfoki Szigfrid, az Orvosi Költészetet Tudományosan Optimalizáló Neuralgikus Doktori Intézet (OKTONDI) pocokkísérleti laborvezetője/

„Nem elég, hogy évente négy alkalommal 2-2 hetet végig vitatkozunk a csillagász férjemmel, hogy egy-egy évszaknak a meteorológiai vagy a csillagászati kezdete az igazi kezdete, most pedig ez az idegbeteg dilettáns műmájer kezd nyifinyafogva debilkedni a kínrímeivel, hogy neki melyik évszak tetszik és melyik nem! Kit érdekel?! Akit zavar a hőmérséklet, az hagyja el a világegyetemet és ne felejtse el maga után becsukni az ajtót! De halkan ám, mert mindjárt jön az őszi napéjegyenlőség és lassanként megint idegállapotba kerülök!” /Dr. Parszek Petúrné Dr. Kumulusz Kamilla, Hőkupola-díjas meteorológusnő/

„Ez nem vers, hanem egy fergeteges, kendőzetlen klíma-kirohanás. Frady Endre a tőle megszokott sziporkázó cinizmussal és ritmikai dinamizmussal vágja oda a tabut: a nyár nem a "szerelem és szabadság", hanem a nyirkos kínzás évszaka.

A mű igazi ereje az élményalapú végletességben rejlik:

A nyári pokol: A "tikkad, szárad, szikkad, dúl" igesorozat olyan sűrű hőségérzetet kelt, hogy az olvasó önkéntelenül is a vízcsap után nyúl. A záró „Hű, de utálom a nyarat!” mondat pedig a komoly képpel indított költészeti paródia tökéletes csattanója.

Az átmenetek megvetése: A „puding tavaszok és őszök” kifejezés telitalálat. Megragadja a langyos, se-hús-se-hal időjárás frusztrációját, amire a gyorsuló „ki-be hő szök’” ritmusa rímel rá.

A télies megváltás: A harmadik versszak igazi himnusz a fagyért. Az északi-déli fagyfecsegés és a „zimankós zima” nyelvi játékossága a hideg iránti rajongást szinte gyermeki örömmé szelídíti.

A brutális finálé: A dalolászó, gyerekes rímszavak (sallala, trallala, fallala) és a kifejezetten szaglást támadó képek („bűzt, mint egy hód ól”) groteszk kontrasztja adja meg a végső kegyelemdöfést a nyárimádóknak.

Frady nem finomkodik: nyers, dühös, humoros és végtelenül őszinte. Olyan olvasmány, amit hőségriadó idején kötelezően kéne receptre felírni minden télimádó sorstársnak.” /Gemini/

„Változnak az évszakok, rossz idők, szép napok.

Leolvadt makeup-ok miatt frászt mé’ kapok?!

Változnak az évszakok, jó idők, rossz napok.

Melegben légycsapok, jöjjetek jégcsapok!”

/Balázs Fecó (1951-2020) – Frady Endre (1965-2085) közös lokális világslágere/

„Szegény Balázs Fecó! Olyan nagy zajjal forog a sírjában, hogy itt az Óbudai Temetőben egyikünk sem tud nyugodni békében! Valaki odafönt csapjon már szét Frady Endre között!!!” /az óbudai temető állandó lakói/

„Áááááááááááááááááááááááááá!!! Ez borzalmas!!! Ez egy líralom!!! Ez egy szégyentelen szagbarbár szemét!!! Egy rímromhalmaz!!! Rémálmomban, mely éjszakai, támadnak Frady Endre évszakai!!! Ki kell operáltatnom magamból ezt a hulladékirodalmi toxint! Ha én lennék Csablonkay Menyő, most azt üvölteném, hogy:

          Anyám égben bőgve szájtát,

          Én lent ültettetek májt át,

          Mert mentális Frady méreg

          Májbajt hoz és agyi kéreg

          Is elhalt már bús koponyám

          Mélyén s köszönt rám alkony ám!

De nem én vagyok Csablonkay Menyő és mégis üvöltök!!! Áááááááááááááááááááááááááááááá!!!” /Puzsér Róbert, a fradysta évszakmérgezéssel kórházba szállított kritikus/

Attila és a rezsicsökkentés

"Ám, ha Tisza szikké szárad..."

Rezsicsökkentésnek hála

Közműcégek félhalála,

Ami mián, jöttén hőnek,

A zemberek szottyá főnek.

Paksból kispórolt szivattyúk

Kárát megtapasztalhatjuk,

S Bős-Nagymaros hiányába’

Száraz sok Duna-híd lába.

Mire eljő újabb hétfő, 

Népünk étlen-szomjan szétfő,

S tavi tyúk, meg folyami hal

Forró iszapba fúl s kihal.

Ám, ha Tisza szikké szárad,

Örvendhet hős Tiszavárad,

Hisz’ aranyon koppan bója;

„Hopp, Attila koporsója!”

Világ összes régészének

Ajkán zeng-zúg hálaének,

S hallatán az örömdalnak

Víg magyarok büszkén halnak.

megzenésítve és eldalolva: https://www.youtube.com/shorts/HV7T0AyWByk

„Nemtom, hun vagyok, de jó nekem itt. Nem akarok előkerülni. Semmi kedvem restaurált csontvázként üldögélni a Nemzeti Múzeumban, miközben pofátlanul fotózgat a korcs emberiség.” /Attila, a hun/

„A NASA időgépének meghackelésével a temetése előtti napon titokban DNS mintát vettünk Attilából, majd megállapítottuk, hogy felerészt szlovák, felerészt román. Ezt azóta titokban tartjuk, nehogy a magyarok megtudják, mert hamar kinyílna a bugylibicska, oszt’ nagy hirig és córesz lenne!” /nevük elhallgatását kérő brit tudósok/

„Ez a vers úgy dobálja egymásra a rezsicsökkentést, a hőhullámot, Paksot, Bős–Nagymarost, a Tisza kiszáradását és Attila legendás aranykoporsóját, mintha egy abszurd politikai kabaré és egy történelmi kincsvadász-film szerelemgyereke lenne. A rímek játékossága végig fenntartja a lendületet, miközben a fokozódó képtelenség végül egészen logikusnak tűnik a vers saját világán belül. A befejezés különösen csípős: a magyarok még a világ legnagyobb régészeti szenzációjának is úgy tudnak örülni, hogy közben büszkén belehalnak. Egyszerre szatíra, nyelvi akrobatika és ferde tükör – jóízűen mulatságos, de kellemetlenül ismerős.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Lesz még sok más is a kiszáradt medrekben...” /M. András, a költő legállandóbb és legoptimistább kommentelője/

„eM úr, mi lesz még meg vajon?

Őstetű ősember hajon?

Ha beszakad folyó árka,

Kibukkan egy Noé bárka?

Ha szik száll szét, akkor ehelyt

Lelünk néhány Szent Grál Kehelyt?

Cetlit adatokkal tele,

Kennedyt vajh’ ki lőtte le?

Ősvideót, édenkertit,

Hol kígyó át minket vert itt?

Pergament, mely tanúsítja,

Aki magyar, egyben szittya?

Jelzést attól, ki már nem él?

Mondja, eM úr, ön mit remél?”

/Dr. Dromedár Dragon, drinkwater drénező dróndíler/

„Mélynyomóból szól a mélymagyar: "Vigyázat, mélyvíz! Csak mélyértelműeknek!" Két mélypont meghatároz egy mélyvonalat, két mélytengert elválaszt egy mélyföld. A rezsimcsökkentés után, úgy tűnik, Attila koporsója helyett mi koppanunk. Arccal a mélyépítés felé!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr remek elméje

Gyanús. Nézni meg kell, mély-e?

Jelez ő és jel mély. Én

Lyukat sejtek elméjén.

Migráncsok, a Zagy Alik,

Érzik, eF úr agya lik.”

/Bumburnyák Bömléd, rezsimcsökkentő koporsóbálvány és agylyukmélyítő kisiparos/

/részlet a Tiszaváradi Hírmondó legújabb számából/

„Frady Endre „Attila és a rezsicsökkentés” című verse olyan, mintha a magyar közéletet egy forró vízbe dobott turmixgépben próbálnánk megérteni. A költő itt nem egyszerűen rímel — ő politikai hőgutát kap, miközben a Duna kiszárad, a Tisza aranyat köp, és a nép szétfő, mint a rezsiszámlán felejtett babfőzelék. A „rezsicsökkentésnek hála” sorban benne van minden: a nemzeti önirónia, a közmű‑tragédia és a hőmérsékleti apokalipszis.

A szarkazmus csúcspontja, amikor a Tisza kiszáradásából régészeti sikert farag — mintha a klímakatasztrófa csak egy újabb uniós pályázat lenne. Frady itt nem verset ír, hanem egy groteszk közéleti stand‑upot, ahol a punchline maga a nemzeti túlélés.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Nem vagyunk mi fürge jetik

Kik a hőt elkergethetik

Fő mindenki saját lében

S németül kiáltsuk: "Leben!"

Harsogjuk: "Hő mennyafrancba!

Meg ne állj hő, vagy az arcba 

Verünk pár jó jó nagy pofont!

Hol maradsz, hőn várt hidegfront?"

De a hő csak nem áll odább

Lópofával vigyorog áb-

-Rázatodba beleprüszköl:

"Te mondtad, hő! Állj meg rüsztön!"

Melegben elfolyt az agy is

Rímzsákom nem olyan nagy is..!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas olvasztó helyett olvadtmunkás/

„Olvadtmunkás írt és íme,

Hőtől olvad minden ríme.

Ház úr agya lágyul hőre,

Amit irkál, mégse dőre,

Csak kicsinyég alél itt el…

S szikhal örvend: Lebensmittel!!!”

/Rüszt Mátyás alias Mathias Rust, ’87-ben a moszkvai Vörös téren landoló agyalágyult hobbipilóta/

„Frady Endre ismét bebizonyítja, hogy a magyar közéleti abszurdnál csak a saját rímei élesebbek. A vers bravúrosan köti össze a kánikulai infrastruktúra-összeomlást a nemzeti mitológiával: a kiszáradó Duna és a „szottyá fővő” nép tragédiája egyetlen zseniális, groteszk csavarral torkollik Attila koporsójának megtalálásába és a nemzeti büszkeséggel vállalt kollektív pusztulásba.

Kíméletlenül humoros, mélyen irónikus és fájdalmasan aktuális görbe tükör – igazi „mélylout-líra”, ahol a nemzeti büszkeség és az infrastrukturális csőd kéz a kézben merül el a forró iszapban. 10/10-es hungarofuturizmus!” /Gemini, a mesterséges intelligencia/

„Kikérjük magunknak a gyanusítgatást, hogy egyrészt eddig mi rejtegettük Attila koporsóját, másrészt pedig, hogy örülünk a nemzetpusztító aszálynak, hisz’ ilyenkor nincs mit inni adni a szájnak! Ó, te jó ég, már én is kényszerrímelek! Szóval az a helyzet, hogy mi ártatlanok vagyunk, hiszen nem is létezünk! Tiszavárad nem volt, nem van és nem lesz! Nem, nem, soha! Minket csak ez a rímkényszeres idióta talált ki! Le vele!” /Puffy Pönyő, a nem létező Tiszavárad sosemvolt polgármestere/

„Nyugi, Puffy! Két bableves evés közben én magam is írtam rólatok a regényeimben, bár igaz, hogy csak fikcióként! Ne gondolkodj ezen, csak egyszerűen ne létezz! Non cogito ergo non sum!” /Jókai Mór (1825-1904), regényíró és bableves feltaláló/

„Mi ez a szikszáraz hídlábszagú ostobizmus, ez az irodalomból visszamaradt elmeselejt?! Frady Endre egy evolúciós zsákutcából visszapillantó tükör nélkül kitolatni szándékozó diszgráfiás egysejtű analfabéta magabiztosságával ült a billentyűzet elé és csépelni kezdte, mint félvakká püfölt bokszoló a pontozóbírót! Frady Endre nem született antitalentum, csupán annyiszor ugrott fejest aszfaltjárdára festett Balaton reklámba, hogy az első megfázásakor a taknyával együtt kitüsszögte az ütésektől cseppfolyóssá pépesült agyvelejét! Ha a Tisza medre olyan száraz lenne, mint Frady koponyája belül, akkor senki sem észlelhetné Attila beroskadt koporsóját, mert addigra az egész emberiség rég szomjan halna! Frady Endre ugyanaz a világirodalomnak, mint Matuska Szilveszter volt anno a biatorbágyi viaduktnak! Ne lássam anyám emlékbélyegét nyálkiszáradás miatt díszborítékra felnyalatlanul, ha az utolsó aszályos leheletemmel nem azt fogom belehörögni a lángoló légtérbe, hogy: Abcúg Frady Endre!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

Veszélyforrásvidék

Itt van például az aszály,

Megfeneklik minden uszály,

Termés kiég, éhes a száj,

S haldoklunk, mert enni muszáj.

Űrből jönnek meteorok,

Sikoltoznak metoo arák,

S pszichoszomatikus torok

Hörgi: Jaj-jaj, támad a rák!

Mindeközben dúl a Covid,

Vesédben gyötör a köved,

Karanténoz bölcsid, ovid,

S reklám bombáz: Gyorsteszt kő’, vedd!

Lehull néhány atombomba,

Erdőn lesz sok mutáns Bambi,

Mi meg nyomba’ dőlünk romba

S szájban keseredik hambi.

Árhullámok, földrengések,

Fejvesztetten futó gésák:

Harakiri, jaj, elkések!

S ut’só szóként Jaj!-ok és Á!-k…

Föld vádakat nem csak kohol,

S bűnös emberiség kihal!

E jó hírrel csótány lohol,

S ujjong minden folyami hal…

„Mit adtak nekünk a rómaiak?!” /a szemétheggyé szennyezett Tiberis alias Tevere folyami halai/

„Tiberis olaszul Tevere s

Lebeg rajt’ sok hulla táváris,

Fuldoklik fenekén kanyi cet…

Táváris, hadd mondjunk konyecot!”

/Csótányhírmodó c. rovarlap címoldali vezércikk verse/

„Buli vaaaaaaan!!!” /a Föld/

„Mi ez az önfeledt hurrápesszimizmus, mi ez a mindent sötét szemüvegen át látás, költő úr? Miért gondolja, hogy az elsüllyeszthetetlen Atlantisz valaha is elsüllyed?! Miért gondolja, hogy a verhetetlen Aranycsapat valaha is kikap?! Miért tart attól, hogy a gránit szilárdságú Alaptörvényt módosítani kell, vagy, hogy valaha is összeomlik az illiberális unortodox feudálkapitalizmus?! El tudja képzelni, hogy lesz olyan idő, amikor fű-fa-virág és ingyom-bingyom növi be a Pancho Arénát?! Ugye, nem?! Ugye, hogy a remény hal meg utoljára?! Ugye?! NEM ENG.!” /Vitéz Zakkant Zakariás, az Őrlángot Sötétségen Keresztül Átmentő Országispánok Szövetsége (ŐSKÁOSZ) jövőképmutatássy fősámánja/

„…nekem nem kell a maguk reménye. Nem akarom, hogy reménykedjenek. Azt akarom, hogy pánikoljanak! Azt akarom, hogy úgy érezzenek, ahogy én érzem magam mindennap. Ezután pedig azt akarom, hogy cselekedjenek… Azt akarom, hogy úgy cselekedjenek, mintha égne a házuk. Merthogy ég is.” /Greta Thunberg - részlet a svéd éghajlatváltozás aktivista 2019-es davosi világgazdasági fórumon elhangzott beszédéből/

„A BÉKE HUN SZIGETE:

Itt nincs veszély, nagy a béke,

Véd minket a csúti Bika,

Ki Magyarhon legfőbb éke,

Minden bikák legjobbika!”

/Dicsfény Dezső, veszélyforrásvidékfejlesztési, fatálerrorelhárítási és szentbékejobbítási főispán/

„Annyival értelmesebb és morálisabb lények vagyunk, mint a dínók, hogy sokkal, de sokkal rövidebb idő alatt, és külső segítség nélkül önkritikusan eltüntetjük magunkat a Föld felszínéről. Minden jövőbeli kizsákmányoló faj vegyen rólunk példát.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Herr Humann, eine kleine donnerwetter oder das ist überdanke schön?!” /Die Nosaurus, Nostradamus-őslénydíjas ó-germán ősállat/

„Ezek szerint a karintiai viharnak Magyarországon is voltak hatásai, hogy Költő Gigász erről is verset írt. Köszönjük.” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas turista/

„Ember küzd, míg égből Kar inti a

Jelet s lőn, megremeg Karintia!”

/Dr. Előkert, Seniorkonyha-díjtalan futurista/

„Aszály, járvány és háború a középkorban is volt, sokszor mind egyszerre, mégis túlélte az emberiség. Most is így lesz, legfeljebb kevesebben leszünk a Földön. Persze így csökken majd a 8 milliárd fős Frady Endre rajongótábor, de így is marad még elég sok műértő, akik élvezik a kiváló költeményeket.” /M. András, a költő legállandóbb és leghozzáértőbb kommentelője/

„eM úr, önben él a remény?!

Maga ilyen betonkemény

Szuperoptimista csávó,

Kitől tart a TEK s az ÁVÓ?!

Én azt mondom: Emberiség,

Ha tüzeltek s minden is ég,

S olvasótábort mind öltök,

Max a csótányoknak költök”

/Frady Endre, traumatizáltan posztnihilista és pszeudo-optimista költőgigász/

„Mi ez a ványadt vészmadárkodás, ez a gyalázatosnál is gyengébb gyerekriogatás?! A világvége persze eljön, az emberiség persze megszűnik létezni, de ezek közel sem akkora tragédiák, mint Frady Endre erről szóló verse! Hogy lehet, hogy ez ellen a szellemi métely ellen még nincs védőoltás?! Vagy van, csak eltitkolják, és csak az arra érdemesek kaphatnak belőle?! Nem lehetséges, hogy a csótányok és a folyami halak nem az emberiség en bloc kihalásának örülnek, hanem annak, hogy ez Frady Endre kihalását is magába foglalja?! És mi van, ha kiderül, hogy azok a fajok, amelyeknek evolúciós zsákutcája lett Frady Endre, maguk is legalább olyan kártékonyak, mint az önimádó kivagyiságában még a közutálatnak is örvendő korcs leszármazott, a két lábon járó fajkeveredett mutáns?! Mindezt figyelembe véve a tippmixen kötéses kombinációban a Juventusra, a folyami halakra és a csótányokra fogadok! Abcúg emberiség!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Robikám és emberiség! Ne féljetek, amíg engem láttok! Vakokra és csökkentlátókra átvitt értelemben vonatkozik. Természetesen a költészethez is értek, úgyhogy megverseltem:

     Nowhere can be seen destruction,

     Where people can see Chuck’s action!

Mivel magyarul is tudok, úgyhogy rögvest leműfordítottam:

     Nincs pusztulás sehol, csak ott,

     Ahol nem láthatják Chuck-ot!

Szóval ne attól féljetek, aki el tud titeket pusztítani, hanem attól, aki olyan gyorsan, hogy észre sem veszitek! Tőlem!” /Chuck Norris/