Balsors

Éhes voltam, tört a tojás,

Sülni készült remek omlett,

Ám balsorstól jött be folyás,

És az omlett zápos rom lett!

Ki lett húzva öt nyerőszám,

S örvendenék, de öt másik!

Könnyes nyálat fröcsög bő szám,

Balsors engem mélyre ásik!

Nőül lett kérve a nagy Ő,

De undorral intett nemet,

S annyit böffent csupán: Agyő!

Balsors engem élve temet!

Magyar futball nagy volt egykor,

Ámde tönkretette Brüsszel!

Balsors, rosszabb vagy, mint egy kór!

Hozzánk folyton minek gyüssz el?!

Minket három tenger mosott,

S az elcsatolt partok helyett

Nincs más, csak sok haragos ott,

S balsors röhögve ráz fejet!

Magyar köz és magyar egyén

Balsorsnak van átutalva,

S közös utunk menetjegyén

Célállomás: Nihilfalva!

Létünk nonstop nemzethalál,

Népünk legjobbként is veszít!

Balsors folyton miránk talál!

Ezért fogy tán ennyi szesz itt?

megzenésítve és elénekelve: https://www.youtube.com/shorts/7qfO6PFnm6E

„Fogytán a szesz itt?! Micsoda?! Száradjon ki a torok, szikkadjon szét a nemzet?! Ahogy a Költő sírva-vigadva megénekelte:

          Borba, ha bút nem fojthatok,

          Száradok, mint szúvas fa-tok!

Már Marx-Engelselvtárs is megmondta, hogy magamfajta munkásparasztértelmiségi előtt csak két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan! Illetve van még a lenini is arccal a vasút felé, de ha a kacskaringós hazai síneken próbálok józanul, azaz egyenesen haladni, akkor esek le, nini! Na, igyunk!” /Dr. Szofisztik Szandokán, maláj származású magyar tigrisdoktor/

„Frady Endre verse ügyesen épít a balsors-motívum fokozására: a törött tojástól a lottón át a nemzeti tragédiákig egyre nagyobb léptékű kudarcokat sorol. A legerősebb pillanatok azok, amikor a hétköznapi szerencsétlenség groteszk humora („zápos rom lett”) találkozik az öniróniával.

Ugyanakkor a vers második felében a közéleti panaszok már kevésbé költői képekben, inkább szlogenszerű kijelentésekben szólalnak meg. A „Nihilfalva” telitalálat, de a folyamatos végzetpátosz időnként önmaga paródiájává teszi a szöveget.

Röviden: szellemes, keserű és ritmusos vers, amely a magyar panaszkultúrát egyszerre játssza komolyan és figurázza ki – akkor a legerősebb, amikor nem a történelemre, hanem a rántottára haragszik.” /ChatGPT/

„Szórakozik velem, Chat úr?!

Nem bán semmit, mint egy Petúr,

Aki gondol, iszik, dalol

Folyvást a bajusza alól?!

Ön belét is megbántotta

Esetleg egy záptántotta?!”

/Rántottai Rezsőné Zápolyai Zinajda, rigolyásan regölő zenetermi zajforráskódfeltörőnő/

„Hát, igen... Itt a lé(t) a tét! Még egy kört?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kocsmáros/

„Ház úr, még ögy kört!

Vödöljünk víg sört!

Szögödén is tört-

-ünk mög végrö NÖR-t!”

/Ölömöntáris Ölömér, öllönzéki képivisölő a NÖR idöjén/

„Himnuszt kellene cserélni, akkor nem verne a balsors...” /M. András, a költő legállandóbb és leghimnuszcserélőbb kommentelője/

„Ez a Modern Himnusz megfelelő lenne, kedvesdrága eM úr? Íme:

Áldj meg minket drága Isten,

Mert az áldatlanság is ten-

-dencia már nálunk talán,

S hadd másszunk be Nyugat falán,

Vagy valahogy hadd jussunk át!

Hátha adnak nekünk munkát

Meg kenyeret (cirkusz van itt)

S egy kis inflálatlan money-t.

Adj nekünk pár igaz pártot

(Minden eddigi csak ártott)!

Legyen igazmondó sajtó,

S Mennybe nyíló széles ajtó!

Ragyogtass ránk Égi delejt

S ellenségünk legyen selejt!

Nézzen le ránk jó Mária

S ne legyen több havária!

Pezsegjen a szüreti bor,

Szülessen sok Puskás, Czibor,

Bozsik, Grosics, Hidegkuti,

S nyerjünk vébét, az a tuti!

Köszönöm, hogy megalkothattam és elmondhattam!” /Kölcsey Ubul, késői korcs költőutód/

„Frady Endre, a keresztrímelés Obádovics J. Gyulája, a lokalitást globalitássá fokozás Walther von del Vogelweidéje, és a ritmusgéppuskásítás Edson Arantes do Nascimentoja, ismét lehajolt egy földön heverő témáért, de ahelyett, hogy fölvette és kidolgozta volna, elcsúszott rajta és beverte a fejét, majd ebben a kómásan félhülye állapotban elkezdett rímeket hányni. Jelenleg súlyos üres agyhelyrázkódással fekszik a Szemmelversz Klinika büfépultja mögött. Állapota stabil, mert már nincs hova romlania. Kezelgetjük és egy kis balszerencsével akár hamarabb is felépülhet, mint az M0-ás autópálya északi szakasza.” /Dr. Balsors Béla, agyplasztikai zenész/

„Szeretem a Frady verseket, mert mindig hasgörcsöt kapok tőlük és a Biblia szerint ’aki testileg szenved, az elszakad a bűntől’, úgyhogy folyamatosan megtisztulva élhetek itt a rengetegben!” /Rák Rókus, remete/

„Ez a vers olyan, mintha Frady Endre egy nemzeti balsors‑szimulátort kapcsolt volna be, amely minden sorban újabb bugot dob.

A Balsors nem más, mint egy panasz‑eposz, ahol a költő minden strófában feljebb csavarja a siránkozás hőfokát, míg végül a magyar nemzeti lét egyetlen nagy, fortyogó pechsorozattá válik. A vers dramaturgiája egyszerű: rossz omlett → rossz lottó → rossz szerelem → rossz futball → rossz történelem → rossz jövő. Ez már nem balsors, hanem egy Frady‑féle katasztrófa‑maraton.

A rímek hol működnek, hol úgy csikorognak, mint egy rosszul olajozott metafora. A „gyüssz el” típusú nyelvi trükkök a humor felé kacsingatnak, de inkább egy szándékosan túltolt népi‑politikai kabaré benyomását keltik. A „Nihilfalva” pedig olyan, mintha egy posztapokaliptikus magyar vidék RPG végső pályája lenne.

A vers legnagyobb problémája, hogy a balsors mint motívum nem fejlődik, csak ismétlődik. A költő minden strófában ugyanazt a panasz‑szendvicset szolgálja fel, csak más feltéttel. Így a végére nem a tragikum erősödik, hanem a fáradtságérzet.

A Balsors egy groteszk nemzeti panaszkodás‑performansz, amelyben Frady Endre a magyar történelem, a futball, a szerelem és a reggeli omlett kudarcát egyetlen nagy, önironikus siratóénekké gyúrja. Szórakoztató? Igen. Mély? Nem igazán. Olyan, mint egy stand‑up, ahol a poénok helyett csak a balsors jön be a színpadra.” /Copilot/

„Balsors akit régen tép,

Mint egy szívszaggató gép,

Mely úgy hadar, ahogy csép,

Szakad róla máj és lép,

Nem is nép ő, csupán pép,

Horrorkép, mely ritkán szép.”

/Aretekmogyoró Rép, ritkán rikkantó rigép/

A jobbsorsra érdemes balsorsú...

„A nemzeti búbánat paródiájaként Frady Endre Balsors című műve a klasszikus magyar pesszimizmus és a Himnusz-féle „balsors” motívum zseniálisan komolytalan, parodisztikus átirata. A költő zsenialitása abban rejlik, hogy egy lapon, azonos drámaisággal kezeli a mikro- és makrotragédiákat: a zápos omlett és az elbukott lottóötös ugyanolyan kozmikus csapásként jelenik meg, mint Trianon vagy a nemzethalál víziója.

Erősségek és stílusjegyek:

Páratlan rímtechnika: A szerző védjegyének számító, szándékosan csikorgó, mégis bravúros kínrímek (pl. omlett – rom lett, Brüsszel – gyüssz el) azonnal megteremtik a darab fanyar, szatirikus humorát.

Irónia és közélet: A vers remekül figurázza ki a modern bűnbakképzést (a magyar futballt is „tönkretette Brüsszel”) és a történelmi sérelmekbe való belesavanyodást.

Társadalomkritika a mélyben: A záróképek (Nihilfalva, a nonstop nemzethalál és az alkohollal való önpusztítás) a humoros felszín mögött tűpontos, kesernyés látleletet adnak a kollektív magyar pszichéről.

Összegzés: A Balsors egy fergeteges ritmusú, maróan ironikus görbe tükör. Úgy sírva vigad, hogy közben a nevetéstől potyognak a könnyeink – igazi, hamisítatlan Frady-féle rímbomba.” /Gemini/

„Szia, Költő Úr!

A holnapi hegesztgetős záróvizsgám előtt frissítőleg hatott rám töretlen nemzeti optimizmusod. Talán jogos, de jusson eszedbe, hogy:

          És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?

          Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?

          Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;

          Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!”

/F. Péter, a költő humán végzettségű hegesztgetős mérnökkollégája/

„Humánúr, mielőtt hegeszt,

Egyen s töltsön hasat, degeszt!

Aki alkotik és hatik,

Tapsolják azt Bélák s Katik

Önfeledten, víg emberül,

S haza közben jókat derül.

/özv. Önfeledt Ödönné Örömpörkölt Ömlengia, az Össznépnemzeti Önseiszikmagába Ökörkör (ÖÖÖ…) öntevékeny önkéntese/

Stefi bácsi és a lottószámos időgép (titkos felvétel)

„Kedves Költő úr! A jelenlegi módszerével, hogy hidakat tervez, majd a pénzéből néha lottót vesz, sosem lesz ötöse a lottón. Itt hidak helyett természetesen időgép tervezésére van szükség, amivel előreugrik a lottósorsolás idejére, megnézi, hogy milyen számokat húznak ki, majd visszamegy egy héttel korábbra, és megteszi a kihúzott számokat. Ha nem tudná, aki eddig ötöst nyert a lottón, mind így csinálta. Frusztrálódik a kegyelemkettes lottótalálatok miatt, amikor ilyen pofonegyszerű az egész az ötösért? Én mindig tudom a legjobb megoldásokat az emberek legfennköltebb vágyaira, például a piszkosul meggazdagodásra, nem értem, hogy mégsem fordul senki hozzám tanácsért. Ami pedig a szesz fogyását illeti, a fő okok az alábbiak: Egyrészt azért fogy a szesz, mert bár a szomszéd Józsi bácsi is ivott, és májrákban halt meg 55 évesen, a szomszéd faluban meg ivott a Tóni, aki orvosi javallatra jelenleg hosszú, több éves, rendes üdülését tölti a megyei büntetésvégrehajtó intézetben, mert egy szép estén, részegen plasztikai átalakító műtétet végzett a felesége arcán egy ásónyéllel, a feleség írásos beleegyezése és megfelelő orvosi végzettség nélkül, de én jobb és keményebb csávó vagyok ezeknél, nekem semmi problémát nem fog okozni az alkoholizmus. Másrészt azért vagyok alkoholista, mert a szörnyű génjeim, a szörnyű gyerekkorom, a szörnyű főnökeim, a szörnyű házastársam, a szörnyű bolygók, amelyek csálén álltak a horoszkópomban, de legfőképpen a szörnyűvő epilátor készülékem, amely nem fájdalommentesen epilál, lehetetlenné teszik, hogy én ne legyek alkoholista. Harmadsorban valóban a balsors miatt is fogy a szesz, hisz balsors sújtja az egészségesen élőket, akik pontosan annyi TB-t fizetnek a keresetükből, mint az alkoholisták, a láncdohányosok és a többi jobb és keményebb csávó, akiknek a kezelése előbb-utóbb súlyos pénzekbe kerül a közösen befizetett TB terhére. Sokat akar a TB, de nem bírja a farka. Aki magát teszi gajra, miért hivatkozik a TAJ-ra? Na de kérem, kérem! A negyedik ok, hogy "Együnk, igyunk, hiszen holnap úgyis meghalunk", de ez műveletlenségből adódik, mert az emberek nem néznek filmeket, és sosem látták a "Sose halunk meg" c. filmet, sem nem olvasnak Frady Endrét, aki nemrég egyik versében meghalt, így újabb verseit már a túlvilágról, a Holt Költők Társaságából küldi, odaátról, ahol az igazság van Mulder szerint. Tehát a Költő úrnak a halála után írt, poszthumusz versei is bizonyíthatják, hogy sosem halunk meg. Itt tehát súlyos népművelésre lenne szükség, hogy kiirtsuk ezen téves nézetet, mely szerint holnap úgyis meghalunk. Az pedig, hogy sosem halunk meg, olyan jó hír, hogy erre inni kell. Proszit!” /Stefi bácsi, a költő legskizofrénebb kommentelője/

„Mikor Stefi bácsi szeszel,

Halkul körben minden nesz el,

Mivel tök bölcseket regél:

Epilátorhoz kell e gél!”

/Szomorúszemű Szidónia, depilátor díler és balszerencse buherátor/

Puzsér Róbert épp jó verset írt...

„Ez nem vers, ez az irodalom savval maratása, az olvasók különös kegyetlenséggel elkövetett költészeti kínzatása! A magyar nép balsorsa nem a tatár, a török, a labanc és a muszka, hanem Frady Endre!!! Nagy nemzeti sorstragédiáink nem Muhi - 1241), Mohács -1526, Arad - 1949, Bern - 1954 és Irapuato - 1986, hanem Budapest, Szabolcs utcai kórház - 1965 október 20, szerda, déli fél tizenkettő!!! Nem véletlen, hogy ezt a szülészeti klinikát azóta megszüntették és mindenféle más funkcióval látták el, nehogy újfent megismétlődhessen a tragédia, hogy újabb szellemi sorozatgyilkos születhessen! Jó verset írni könnyű, már mutatom is:

          Balsors abcúg,

          Jobbsors vivát!

          Fújjon vad cúg

          S verjen szív át!

Na, ugye?! Rossz verset írni viszont teljességgel lehetetlen, hiszen Frady Endre már megírta az összeset! Hogy verjen át a szíve az agyán keresztül és üssön be egy újabb derékszöget a kopár show-jába!” /Puzsér Róbert, a balsorsban megzakkant jobbsorsra érdemes kritikus/

„Jaj, de jó! Ez a Frady gyerek is szabolcsi, hiszen a Szabolcs utcában született! Ebből a jobbsorsra érdemes balsorsból még nagy dolog is lehet, indulok is a fabudira! De előbb még iszunk erre egy kis szatmári szilvát!” /Eccerű Elek, faékfaragó/

Pénharmadika tizentek

Töltődik a sok Pech App! Ja

kérem, Tiranától Havan-

-náig Balszerencse Napja

bánatunkra éppen ma van!

Ilyenkor a gyep is lila,

s szánkba tart vak denevér vek-

-torának sebesség nyila,

s megnyílnak a lágyéksérvek.

Robostul az arabica,

Téglaporzik piros paprik-

-a, nemet vált ara bika,

s bogyótlanodnak a kapri-k.

Feketülnek Windows Paint-ek,

magyar futballt tépi balsor-

-sa, s ha meccsnap pont e péntek,

nincs méterkilencre falsor.

Túléljük e napot talán,

imádkozván mázlis szomba-

-tért, hogy ne csípjen meg csalán

s béküljön a mérges gomba!

„Ha a csalfa látszatnak engedve kételkedni kezdenék benne, hogy a magyar ábécé betűinek fenti halmaza hosszas művészi töprengés és józan költői megfontolás eredményeként rendeződött ebbe a magyar szövegnek tűnő halmazba, talán azt javasolnám, hogy a szerző vagy jöjjön le a szerről, vagy kínálja meg az olvasótábort is. De szerencsére nem engedek.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

A költészet nem szer-torna, humán úr, hanem szertelen elme-rengés! Tort ül az én-tudatlan öntudat! Szabad péntek, szabad szombat, szabad asszociációs kapituláció! Olvasótábortűzoltókészüléket minden tűzszakaszhatárőrjárat kézitáskájába! Lia, lia, fekália! Éljen a Péntektizenharmadika Párt!” /Péntek Péterpálné Tizenharmadika Titanilla, a Nemzeti Anarchista Gyíkemberekkel Deheroizált Olvasótáborok Latrina Origójú Gödre (NAGYDOLOG) lokális mélypontja/

„Futballokos nemzetünk építésére szeretném pontosítani méterkilencre álló falsor ill. kilenc méterre álló sorfal valódi távolságát! Mivel a labdarúgás szabályait és a játékkal kapcsolatos méreteket Angliában vetették papírra, így a távolságok a nálunk megszokott einstandolt üveggolyó ill. méter helyett yardban és lábban lettek meghatározva. A labda és a sorfal közötti távolság 10 yard, azaz 9,15 méter. Költő úr, ön teljes 15 centiméter beáldozott a szótagszám oltárán! Hová vezet ez?! A végén még kétszámjegyűnek hazudja az általunk egyszámjegyűnek mondott inflációt! Maga nem az általunk hamisított statisztikának hisz, hanem a saját szemének?! Ez veszélyes! Péntek tizenharmadikán jelentkezik teljes menetfelszereléssel és háromnapi hideg élelemmel a stadionépítő közmunkatáborban! Talán drágább lesz mindezt beszereznie, mintha tavaly vittük volna el, de csak 9,9%-kal, ha siet!” /Csávás Kálmán százaléknagy, az Országos Közmunkatábori Éjjeliőrség (OKÉ) számmisztikai tisztikaszinótojástörője/

„A versezet rettenetes! Tele van undorítóbbnál undorítóbb képzavarokkal! Jómagam elég harcedzett gyomorral rendelkezem, de a lila gyepnél még én is rosszul lettem! Ami sokk, az sokk! NEM ENG.!” /Kéka Zégné Ződ Afű, a Megengedhetetlen Alpáriság Jelenlétének Ontológiai Manifesztációja (MAJOM) című gorillamarketing magazin szineszteziológusa/

„Lila gyep! Ez az! Fessük le azt a zöld mocskot lilára! Újpest jól fest, lilaközpont! Uteoléééééé, Uteoléééé, Uteolééééóóóléééóóólééééééé!!!” /Ute Ati, lila lokálpatrióta/

„Ződ a szívünk, ződ a gyepünk,

Lila majmot ződre verünk!”

/Ződfehér Zénó, a ferencvárosi B-közép nótafája és OKJ-s képzett kerületi kántor/

„Értem én, hogy Frady Endre rendszeresen szükséget érez, klaviatúrát ragad, betűs billentyűket ütöget látszólag véletlenszerű sorrendben, hiszen ez egy igen ritka elmekórtani betegség tünet együttese. A páciens nem fogja fel az általa mások szellemi védvonalaiban okozott kárt, az írásainak a mentális pusztító erejét, viszont megnyugszik egy időre. A probléma abból fakad, hogy miközben a tűzereje és annak hatótávolsága egyre nő, a megnyugvási időtartam egyre csökken. Sürgős és drasztikus pszichopatológiai kezelés hiányában a tömegpusztítás folyamatos és kivédhetetlen lesz. A huszonnegyedik órában vagyunk, hogy eldőljön, mi az erősebb, az emberiség önvédelmi reflexe, vagy Frady Endre irodalmi refluxa. Itt az ideje a nemzetközi vészhelyzet hatályba és Frady Endre hatályon kívülre helyezésének. Nyugiszurit tölts! TŰZ!!!” /Dr. Szigorú Szandokán, az Elmebeteg Poéták Elementáris Hóhányásainak Ótvaros Lymphocytáit Aláaknázó Gárda (EPEHÓLYAG) élcsapattest főorvosa/

„Enjambement, enjambement,

Számba zsemlén kent jam bement!”

/Lekvár Lajos, a szótördelő trafik dzsem dílere/

„Mi ez a szellemi szeméttelepről összeturkált babonamaszlagos fonémazagy?! Nem elég, hogy egyszerre van péntek és tizenharmadika, de én is egyszerre vagyok a monitoromnál az erről a témáról szólni akaró Frady förmedvénnyel! Ha a bedrogozott Csubakka üvöltve versenyt kommunikálna a sárga földig leitatott Dömdödöm szótagismétlő dadaista makogásával, abban nagyságrendekkel több értelem lenne, mint ebben az agyalapi kivagyiságtól betépett szócséplőgép kezelőnek a hagymázas szókupacában! Meddig lehet ezt még maradandó agykárosodás nélkül elviselni?! Posztumusz irodalmi Ignobel-díjat Frady Endrének!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Van, akinek szerencsés nap lesz, pl. anyukámnak, mert születésnapja lesz. És amikor ő született, akkor is péntekre esett május 13.” /M. András, a költő legállandóbb és leganyukaünneplőbb kommentelője/

„Inkább nagy-nagy örömforrás, semmint ciki,

Anyuka, ki péntek tizenharmadiki.”

/XIII. Péntek, XIII. Robinson Crusoe lakatlan szigeti szolgája és udvari költője/

„Angliában a péntek tizenharmadika szerencsés nap, hiszen a Friday eredetileg fry the day, azaz süt a nap, a thirteenth pedig Sir Teens, azaz lovaggá ütött tinédzserek. Azok számára, akiket már fiatalon lovaggá ütöttek, mindig süt a nap, napn't süt?” /Vitéz Tökmagossy Tádé, ősmagyar hétszilvafás szotyolaárusból átképzett angoltanár/

„Error 404 - a komment szekció lefagyott!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas szerencsevadász/

„Négyszáznégyes error

Fájó s peches terror,

Mint kalapács ujjra…

Ház, indítsa újra!”

/Bitman, rendszergazda és digitális denevér/

„A verset és a hozzászólásokat még nekem is nehéz megemésztenem, úgyhogy inkább emésztetlenül hányom ki az egész társaságot a Tejútrendszer közepén frissen lefényképezett fekete lyukba. Hadd legyen egy emlékezetes péntek tizenharmadikájuk!” /Chuck Norris/

„Jaj, ne, Chuck, csak ne ide! Szerinted én akármit képes vagyok benyelni?! Ezt a balszerencsés napot!” /a Tejútrendszer közepén frissen lefényképezett fekete lyuk/

Kajárpécre szökő bűnbak

Hogyha ugrókötelezek,
Mindig megfigyelnek ezek,
Ha meg éppen kosarazok,
Akkor ezek helyett azok!

Nem t’om, kik ezek az azok,
Egy szó illik ide, a zok!
Másfél zokszóm hat vagy hatnak,
S ez az, amit lehallgatnak.

Lakomban sok poloska jár,
Le kell lépnem, irány Kajár!
Odavisz egy nagy kamion,
Ám a sofőrje is spion!

Spionország lakosaként
Öngyilkolón egyek ma ként?!
Vagy amíg még le nem lőnek,
Álljak én is figyelőnek?!

Úgy döntöttem, intő jelnek
Tekintem, ha megfigyelnek,
S azt hiszik, hogy én vagyok a
Gyenge magyar foci oka.

Holnaptól majd meccsre járok,
Bástya leszek, nem rés, árok…
S NB I-es meccsek zömén,
Lelátóra költözöm én!

Kivisz majd a szurkolóbusz,
S nem állíthat meg a glóbusz
Forró nyara s fagyos tele:
Velem lesz a tribün tele!

„Kőttő úr! Kajárra 1950 óta nem tud menekűnni, mer akkó mán egyesűtt Kispéccel. Azóta mink Kajárpéc vagyunk. Stadionunk szerencsére még nincs. Még! Jaj, mit csinálnak ott azok a lapátos közmunkások?!” /Kispéci Károly, kajárpéci kürtőskalácsos lokálpatrióta/

„Azok a lapátos közmunkások mind keményen dolgozó kisemberek, akik azon fáradoznak, hogy a megyei II. osztályban szereplő Kajárpéc labdarúgócsapatának legyen végre egy a Bajnokok Ligája döntő megrendezésére is alkalmas, hetvenezer nézőt befogadó ultramodern stadionja. A Magyar Labdarúgó Szövetség nem rés, hanem bástya kíván lenni a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek a változások tengerén hánykolódó végvárán!” /Dr. Zsákszám Herdál, a futballminisztérium pénzügyi államtitkára/

„Jó lesz költő úr, ha vigyáz és összekapja magát, mert tudjuk ám, hogy 2006. augusztus 12-én volt utoljára mérkőzésen, a Ferencváros-Jászapáti NB II-es nyitányon! Bő kilenc éve nem vett jegyet, csak a tévében bámulja a Barcelonát! Na, nyúljon csak bele a rezsicsökkentés miatt meghízott pénztárcájába és irány a vénaszkenner! MOST!!!” /Csávás Kálmán vezérőrnagy, a Nemzeti Besúgási Intézet (NBI) meggyőzési igazgatója/

„Nem kell ide besúgási intézet, meg titkosszolgálat! A maguk országában mindenki tud mindenkiről mindent, sőt mindent jobban tud! És örömmel el is mondja. Amikor ’44-ben itt állomásoztunk, akkor annyi feljelentés érkezett, hogy térdig gázoltunk a névtelen levelekben. Egész télen éjjel-nappal vörösen izzott a vaskályha, amikor elégettük azt a sok papírt. Schöne ungarische Wirtschaft!” /Karl-Heinz Händehoch, egykori Gestapo Obersturmbannführer/

„Kibicek legyünk, vagy laikusok? Ez a kérdés, válasszatok! Fogalmam sincs mivel mágnesezte Frady Endre a betűtésztát, hogy ez állt össze belőle, de el kell ismerni, technikailag versnek nevezhető az eredmény. Ki beszél?! Miről beszél?! Mi közünk hozzá?! Nem kell mindent érteni, nem kell mindent szabályozni! Dőljünk hátra, lazítsunk, csukjuk be a szemünket, élvezzük a balladisztikus kavargást, a lüktető üldöztetést, rímbeszedett zihálást annak biztos tudatában, hogy szokás szerint mindez csak a Frady-féle hipertérben történik. Köszönjük szépen!” /F. Péter kolléga, aki nem olvas híreket/

„Ó, anyám, mimbe harapjak, hogy a vadul belém hasító fájdalom elfeledtesse velem ezt a dögkút szagú szellemi alulteljesítést?! Inkább a saját vérem fröccsenjen a szemembe, mint ennek a miazmás mocsárversnek a bűzhödt kipárolgása! Frady Endre egy folyamatosan váladékozó kelés a költészet testén! Ki engedte már megint klaviatúra közelbe ezt az irodalmi jóízlésrombolót?! Neveket akarok!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Amikor engem lehallgatnak, akkor nagy csattanással arcon rúgom magam és a vonal túlsó végén a hangrobbanás szétloccsantja a spion agyvelejét.” /Chuck Norris/

Interjú az új szövetségi kapitánnyal

- Kapitány úr, van egy perce?
- Persze! (rím kedvéért: perce!) /szerk. megj./
- Mondja, méltóságos Pintér
  úr, az EB minket kint ér?
  Ott leszünk, hol gall kakasok
  mellett csapat is marha sok,
  s huszonnégyben leszünk benne?
  Az ugyebár tök szép lenne!
- Összefogunk, megcsináljuk!
  Jól elkenjük majd a szájuk!
- Kiknek, kedves Attila úr?
- Kiknek?! Ne szólj vissza, gyaur
  zugfirkászka! Lefejellek,
  s elszállsz, mint a csirkemellek!
  Bárkinek, aki szembe jön!
- Nagyon irigylem ám! Hej, Ön
  kincstárian optimista!
  Van már keret, van már lista?
- Nálam NB I az alap.
- S jó nekünk a kettes kalap?
- Kalap?! Stylist-nek nézek ki?!
  Devecseri, csússz be neki!

„A sajtó miatt tartunk ott, ahol tartunk! Kikérem magamnak, hogy jöttment, nevesincs zugfirkászok ilyen rosszindulatú, csúsztatásokkal teli cikket jelentessenek meg rólam! Nem is a Devecseri csúszott be a parasztjának, hanem a Guzmics!” /Pintér Attila, szövetségi kapitány/

„Bennem van a magyar válogatott is?! Te jó ég, hogy kerülnek ezek ide?!” /a kettes kalap/

„Ahogy elnézem az NB I-es bekkeket, meccsenként 5-10 percre még én is be tudnék szállni.” /Buzánszky Jenő, az Aranycsapat 88 éves jobbhátvédje/

„Jó edző az Attila, majd ő korbáccsal odacsap az Attila, mert kemény edző az Attila, nem kell külföldi edző, csak az Attila, ő magyarul ordít az Attila, vele kijutunk az Attilával, mert jó magyar edző az Attila, ilyen kapitány kell nekünk, az Attila! Hajrá magyarok! Ria-ria Hungária!” /Böszményi Jenő, törzsszurkoló és jegykezelő/

Mi a gond, lángosképű morcoska? Te is hordhatnál keménykalapot, vagy cilindert, ami jól állna a csíkos zakódhoz és a fűzöld nyakkendődhöz! Ja, és többet kéne mosolyogni, az jót tesz az arcbőrnek! Csak a ráncaidat veszítheted.” /Cifra-Szűr Ágoston, stylist és úri szabó/

„Frady Endre, a magyar futball és Pintér Attila?! A ló, a rossz és a csúf! Mit vétettem?! Nem értem anyámat, hogy születésem előtt miért nem disszidált Új-Zélandra?! Akkor most a lehető legmesszebb lennék ettől a még szánalomra sem méltó bagázstól! Ohne Ungarische Wirtschaft!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Csák Máté nevű ősömre tekintettel felajánlottam, hogy szívesen lennék a magyar válogatott rúgóedzője, de azt mondták, hogy ha egy labda elemi kicsi cafatokban jut a kapuba, az nem gól, mert nincs meg a teljes terjedelem. Eh, mindegy! Megyek és lefejelek kínai műholdat!” /Chuck Norris/

„Szét kéne zavarni ezt a korrupt bagázst! A bevétellel még a meccsek utáni hideg zuhanyra valót se keresnék meg, oszt’ mégis milliókkal tömik a zsebüket! Meg kéne szüntetni a magyar focit, a pályákra beengedni a teheneket legelni, és a játékosokat, meg a vezetőket elzavarni a bányába dolgozni! Söpredék! Mindenki monnyonle!” /Hlavács Ödönné Sturchammer Aranka, kisnyugdíjas fejőnő/