Időm túltolt...

Egy irodalmi honlap verspályázatot hirdetett „Az időt mint focipályát beszaladnom lehetetlen” témakörben. Bár eszemben sincs benevezni, de maga a téma felhívás volt keringőre… - a költőgigász megjegyzése.

Időm túltolt… Bőrorca, ím

Elcserzett és fityeg állam.

Sok focitól térdporcaim

Szétkoptak, mint bús jogállam.

Ifjan sem voltam túl Beckham,

Nem várt rám egy focicsúcs se.

Pálya is nagy lett már nekem,

Át se látom istenuccse!

Fentről szól egy szféra-száj át,

Nincs már számomra több tett lenn.

Az időt mint focipályát

Beszaladnom lehetetlen.

Lesen ragadt stoplinyomot

Sárgán takar őszi avar.

Helyem hűlt itt, zöld a gyom ott,

S nincs már mit vizsgáljon a VAR…

„Nézze, költő sporttárs, maga hátvédként és védekező középpályásként valószínűleg soha életében nem volt lesen, hacsak erdei túrán nem mászott fel egy magaslesre leskelődni! Emellett két évtizednyi aktív nagypályázás után tudhatná, hogy egy stoplinyom semmit sem árul el az esetleges leshelyzetről, mert nem hordoz információt se a védő, se a támadó kapuhoz legközelebb található, gólszerzésre alkalmas testrészének helyzetéről a labda elrúgásának pillanatában, se a labda fent említett elrúgásának pillanatáról. Ab ovo ad absurdum! Nota bene!” /a VAR/

„Vak VAR you! Vak VAR you!” /a félholt költő/

„Hatalmas nagy öngól lenne ezzel a verssel nem pályázni...” /M. András, a költő legállandóbb és legpályázatrabuzdítóbb kommentelője/

„- Innen többször kirúgtak már

S kiutáltak behabzottan...

Szabadversdögkúton lakmár-

-ozzon keselyűhad ottan!!! -

- Mondanám, de megbocsátok,

S érzem ezzel magam okén,

S nem hörgöm már: „Átok rátok!”,

Szimplán csak nem pályázok én.”

/F. Endre, többszörösen kitaszított költőgigász válasza eM úrnak/

„Költő úr, ha nem pályázik, minek említi a pályázatot?! Ha nem pályázik, minek versel?! Öncél?! Ön cél?! Kinek vagy minek a célja ön?! Reméljük, egy farkaséhes csúcsragadozónak! Aki nem pályázik, azt meg is egyék! Csibész!” /egy irodalmi honlap kutyaütő idomárja/

„David Beckham neve úgy kell egy fociversbe, mint kutya és kisgyerek egy bármilyen más akármibe – biztos sikerrecept! Egyetlen probléma merül fel csupán – mivel David Beckham angol, így a nevének felhasználása külföldi támogatásnak minősül, vagyis a költőt külhoni háborús ügynöknek kell tekinteni és visszamenőleges hatállyal statáriálisan fűbe lőni vagy főbe haraptatni, punktum!” /névtelen levélrészlet/

„Hogyha bevételed, évid,

Kevesebb, mint amit David

Beckham egy perc alatt keres,

Zokogj s szemed legyen veres!

Szemed legyen véres-eres,

Névplágiumért jár deres,

S rugdosnak, mint labdát David.

Kárpótlásul itt a név, vidd!”

/Dr. Bavid Deckham, David Beckham névhasználati jogainak pénzügyi menedzsere/

„Frady Endre újfent berúgja a poézis labdáját az abszurdba, s mi, olvasók, döbbent partvonalbíróként nézzük, ahogy a rímek fejjel előre becsúsznak az irodalmi realitás talajába. A vers témája – az idő múlása mint focipálya – önmagában is kellően groteszk, de Frady ezt a metaforát nem csupán kibontja, hanem szétcselezve belezuhan a lyukas hálóba. A vers első szakasza máris belövi a stílust: „Bőrorca”, „szétkoptak, mint bús jogállam” – ezek a képek egyaránt bizarrak és társadalmilag érzékenyek, noha a jogállami célzás inkább rímtechnikai alibiként tűnik fel. A lírai én mintha egy öregedő középpályás lenne, akit a sors lecserélt a pálya szélén, de még mindig pörgetné a labdát – csak már nincs térdporca hozzá. A „szféra-száj” mennyei szóvicc-torlódása a második félidőre már-már vallási szintre emeli a sípszót, míg a VAR (videóbíró) megidézése szentenciává emeli a kimondhatatlant: az idő visszajátszhatatlan. Frady Endre ezzel a verssel egy olyan pályát jár be, amelyen nincs visszapassz – csak önironikus, kissé szentimentális, de végső soron nevetős búcsú egy ifjúságtól, ami sosem volt Beckham. A vers giccsperemig tolja az abszurdo-melankolikus humorlabdát, és meg is érdemli az irodalmi sárga lapot. Már csak azért is, mert mi hangosan nevetünk rajta.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse játékosan és ironikusan reflektál az idő múlására és az emberi test elkerülhetetlen hanyatlására. A költő sportmetaforát használ, hogy érzékeltesse az öregedés folyamatát, és a humorral oldja fel a benne rejlő melankóliát. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, amely jól illeszkedik a focitematikához, miközben az önreflexív sorok egyfajta bölcs belátást közvetítenek. A szófordulatok frappánsak, a képek szellemesek, például a „lesen ragadt stoplinyomot / sárgán takar őszi avar” sorban az elmúlás finoman groteszk megfogalmazást nyer. Az önirónia egyik legerősebb eleme a „Ifjan sem voltam túl Beckham” sor, amely nem csupán a múltbéli sportteljesítményt bagatellizálja, hanem a költői hangot is emberközelivé teszi. A „VAR” (videóbíró) említése pedig a modern foci világát hozza be az elmúlás témájába, kicsit abszurd, de találó párhuzamot teremtve. A vers tehát ügyesen játszik a nyelvvel és a képekkel, miközben egy komoly témát könnyed humorral és élénk dinamizmussal kezel. Frady Endre stílusa itt is egyedi és szórakoztató, miközben az idő kérlelhetetlen múlása mögött megbúvó melankóliát sem engedi feledésbe merülni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A versről egy régi vicc jutott az eszembe:

Egy férfi kap egy ingyenjegyet a focibajnokság döntőjére. Sajnos a jegy a stadion legtávolabbi helyére szól, ahonnan semmit sem lát. A félidőben észreveszi, hogy a pályához közel van egy üres szék. Odatolakszik, és megkérdezi az üres hely mellett ülő férfitől:

- Uram, szabad ez a hely?

- Igen, ez a feleségem helye, de most nem tudott eljönni. Tudja, 30 éve nősültem, de ez az első alkalom, hogy egyedül jöttem.

- És nem tudott hívni helyette egy rokont vagy barátot?

- Sajnos nem, mindenki a temetésén van.

Összegezve, inkább egy jó meccs, mint egy rossz temetés!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas fun-focista-fan/

„Ház kolléga úr, a vicc elsőre morbidnak látszik, de az igazság az, hogy feleséget temetni akár minden két-három évtizedben lehet, de focibajnokság döntő csak egyszer van egy évben.” /Dr. Kapufa Korner, gyászfeldolgozási sportpszichológus/

„Há ne lássam a trámpot szabadlábon, ha ez nem a legjobb vers, amit Mensa Hungariqa-tag írhat! Ez a vers olya szíp, hogy a fagyal ad másikat, írted!” /eF. Pitör, a kőttő humán végzeccségű mírnökkolléggája/

„Humán eF-hez nincsen kódunk,

Úgyhogy elhatárolódunk!

Tudja türk és kipcsak emír,

Mensa tagja ilyet nem ír!”

/Csillagos Ötösné Summa Cum Lauda, a Mensa HungarIQa egetverőleánya/

„Bár egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá, én nem fogom be pörös számat ennek a Minek nevezzelek?-nek az olvastán, sőt, ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, hogy a jószándék kevés, több kell, az értelem! Szél ellen nem lehet se szóhasználni, se fradyendrézni, mert összefradyendréződik az ember! Nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnyeket! De, a költővel szólva:

          Még jőni kell, még jőni fog

          Egy jobb kor, mely után

          Agyunk sohasem repedez

          Rémrímek olvastán!

Ütni vagy még ütni, az itt a kérdés! A rakodópart alsó kövével üsd a Fradyt, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis rímpárhoz! Nem elég, még nem elég! Levegőt!” /Puzsér Róbert, túlművelt kritikus/

„Sajnálom azokat a szerencsétleneket, akiknek az időt focipályaként beszaladniuk lehetetlen. Én még a téridőt is bármikor bármiként be tudom akármizni. Akárhányszor.” /Chuck Norris/

Szellem a palackban

Na, engem is jól bezártak ide! Egy közönséges palackba! Én vagyok a palackba zárt szellem. Szép kis állás. Kicsinek tényleg kicsi, de állásnak egyáltalán nem nevezhető. Maximum zsugorülésnek. Teljesen elzsibbadt a hátam.
Legalább valami aranykalitkába zártak volna! Az szépen csillog és nem ilyen büdös. A rácsok között meg talán még ki is préselhetném magam. Hmmm… Valamit nem értek. Én mint szellem egyáltalán nem vagyok anyagi. Nincs bennem anyag. Független vagyok az anyagi világtól. De akkor hogyhogy nem tudok kijönni ebből az egyszerű, koszos üvegpalackból. Se az üveg nem szellemi, sem a kosz. Mi szellemek nem lehetünk anyagba zárva!
Tanították is nekünk azt a bizonyító példaverset, mely szerint: „… Tüzes vastrónon őt megégetétek, / De szellemét a tűz nem égeté meg…” Ugyan volt az osztályban egy szellemes szellem, aki szerint ez nem mutatja, hogy a szellem nem anyagi, hanem inkább azt, hogy nagyon is anyagi, csak éppen tűzálló anyagból van. Lehet, hogy neki volt igaza?
Ráadásul úgy érzem, hogy tele vagyok energiával. És azt már az az Einstein nevű anyagkupacban lévő szellem is megmondta, hogy E = mc2. Azaz, ha az én energiámat elosztjuk a fénysebesség négyzetével, máris tömeg lesz belőle, aminek csak az anyagnál van értelme. Akkor ezek szerint az én szellemi energiám az anyag szempontjából értelmetlen?
A szellemtanító néni azt is mondta, hogy számunkra idő sincs és, hogy az a vastróntüzelést író költő, vagy költő író?, erre már nem emlékszem, illetve az az E = mc2-tel elhíresülő tudós sem létezett még akkor, amikor ezt mi tanultuk. Ők az anyagi világ koordinátái szerint csak később fognak megszületni, de az általuk felhasználandó szellemi termékek a szellemvilág időtlenségében mindig is léteztek. Hát… hogy őszinte legyek, ezt már akkor sem értettem. Ha egy szellem számára nincs idő, akkor miért érzem úgy, mintha már régóta ülnék itt benn? Vagy ez az, amit úgy hívnak, hogy időtlen idők óta?
Most akkor én szellem vagyok, vagy sem?! Hogy döntsem el? Hogy döntsem el?…
Megvan!!! Azt tanították, hogy a szellem halhatatlan. Ezek szerint, ha én szellem vagyok, akkor nem tudok végezni magammal. Ha viszont tudok, akkor nem vagyok szellem. Akkor viszont nem is akarok élni. No, lássunk neki, megpróbálom megfojtani magam…
Hé, kik ezek? Mit csinálnak? Csak nem ki akarják nyitni a palackot? Hagyjanak nyugodtan öngyilkossági kísérletezni! Jaj, kinyitották! Kiáááááááááááááááááááááááááááradok! Hé, hová rohantok? Utánuk eredek. Hogy ez a hegyoldal milyen meredek! Most még gyorsabban futnak. Mi elől? Ki elől? Csak nem előlem? De hiszen ők nem láthatnak engem, mert a szellemek láthatatlanok. Akkor én mégsem lehetek szellem. Akkor viszont miért menekülnek előlem?
Hogy ezek az emberek milyen ostobák! Ezt a szellem dolgot még mi szellemek sem értjük, ők meg erről írnak novellát. Na, ennek a fajnak se jósolok nagy jövőt!

Téli debiles

Időt nem állít meg farács,
Halad s beköszönt a Karács-.
Aztán elhal, mint kit nyíl veszt,
S máris itt a zajos Szilveszt-.

Hol van az -ony, s hol van az -er,
Levágta egy baltás azer?! –
- Kérdi bennem fagytól bősz én.
Van hideg, ám nem van kőszén.


„Nem én voltam! Nem is jártam arrafelé! Valaki más vihette oda az ujjlenyomataimat, de jaj neki, ha megtudom, hogy ki az illető! Szelem szanaszét!” /Tupir Baltajev, kaukázusi kefir készítő és -ony-er díler/

„A svéd fenyőből készült lapra szerelt Smjörreng farács még az időt is megállítja! Vagy legalább is eltakarja a faliórát. Faliszekrény méretben most csak 99.990.- Ft + ÁFA!” /Bo Gustaffson, IKEA termékmenedzser/

„Epilepsziás roham közben sosem írtam verset, de ha írtam volna, akkor az körülbelül ilyen lehetett volna. Hja, az ember ne szégyelljen folyamatosan újat tanulni, tanulni, tanulni!” /Lenin/

„Fejlövés esetén tényleg lehetnek ilyen gondolatai az embernek, de rendszerint inkább bölcsen eltitkolja. Ezek szerint van, aki mégsem.” /Lennon/

„Ha én véletlenül egy ilyen szózagyot írnék, szégyenemben azonnal formáznám a merevlemezt és felgyújtanám a számítógépemet, majd haladéktalanul felkeresném kezelőorvosomat és gyógyszerészemet. Anyám szerint ezt e nélkül is megtehetném, mert az én koromban már érdemes rendszeresen ellenőriztetni a prosztatát, a vércukrot, meg a koleszterint. Amióta eltiltottam a Frizbitől és az esti Híradótól, azóta állandóan velem foglalkozik!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Kikérem magamnak, hogy a nevemet az engedélyem és jogdíjfizetés nélkül ilyen szövegkörnyezetben döngöljék agyagba! Engem ingyen senki sem járathat le!” /Karácsony Szilveszter, húsvéti nyúl tenyésztő és pünkösdi rózsa kertész/

„Nem van kőszén!!! Nem van!!! Édes Istenem, mit vétettem?! Hol rontottam el?! Brühühü…” /Névmás Aranka, Frady Endre egykori magyartanára/

„Amióta a költő úr szénnel fűt a cirkóban, azóta naponta járok ki a kazánhoz nagyjavításra. Nincs okom panaszra, mostanában jól keresek.” /Metán Mihály, gázkészülék szerelő/

„Az utóbbi időben valaki rendszeresen lopkodja a fekete széngombjaimat!” /Jég Jenő, hóember/

„A rendőrség elfogatóparancsot adott ki F. Endre 48 éves budapesti lakos ellen, aki hideg vizes kényszergyógykezelés közben megszökött a Freud Zsigmond Elmeklinika zárt osztályáról és azóta ismeretlen helyen tartózkodik. Az átlagos testalkatú személyt erősen nedves, kőszénfoltos zöld-fehér csíkos pizsamában látták utoljára hóemberek társaságában. A rendőrség a lakosság segítségét kéri.” /Dr. Haptákné Bilincs Matild törzszászlós, a BRFK sajtószóvivője/

„Azt a zöld-fehér pizsamás idegroncsot már ne keressék! Az előbb itt járt, és amikor be akart osonni a védőőrizetemre bízott szénbányába, kihajítottam a világűrbe.” /Chuck Norris/

Októberi óraállítás

Vasárnap kora hajnalban (egy éjjeliőr felvétele)

Vasárnap az idő ugrál,
Akár földrengéskor fal szok,
S én, mint álmos lovagú Grál,
Egy órával többet alszok.

Annak rossz, ki késni szeret,
Mivel minden program csúszik.
Idő enged majd el teret,
S kinyúlnak köztük a nyúúúszik.

Oly jól lehet aludni még
Egy lusta órácskát, ám a
Zsírszag megüt! Valamim ég!
Hasamra süt a Nap máma.

Versenyfutás az idővel

Versenyt fut az idő és én,
Míg ő halad, én csak telek.
Vajként mállok nyarak késén,
S repesztenek hideg telek.

Tavasza húz, ősze lassít,
Hajkoronám rég nem bozót,
S miként jeti nem hord vas-sít,
Én sem tejfogszabályozót.

Fogam alig, arcom karist,
Száraz szám már rég nem nyál-tó,
S mint japánt, ki nem falt ma rizst,
Szétráz a nagy iramváltó.

Célba érés csodás álom,
Iszok halloween-i töklét!
Futó időt úgy sajnálom,
Hajszolja a mindöröklét...

Időlefagyás

Karodról óra
Esik a hóra.
Lefagy az idő,
S nem kérded, mid ő?
Hatlan a hasis,
Légáll a sas is,
Bambul a barbár,
Rozsda se mar már.
Nem köt a cement,
Egy mentő se ment,
Nem hal, ki halna,
Nem fő ma alma,
Nem hajt, mi termő,
nemecsek ernő.
Nem ing az inga,
Nem King a Kinga,
Indó nem indóz,
Kék minden Windows,
S nem ej, mi a kő.
Chuck Norris, csak Ő!

Rohanó idő

Rohan az idő,
Te viszont kidő-
-lsz s nélküled rohan...

Végül is kid ő?