Kánikulai költészettelenség

Verset írni hőgutába,

Midőn hajhagyma is lángol,

Aszfaltra ég költő lába,

S forróvérű minden ángol?!

Eme hőre lágyul agy is,

S fáj, mint máglyán töltött hétfő.

Gondolkodás dédüknagyis,

Nyelv nem forog, hanem szétfő.

Kínban izzadt rímek égnek,

Füstölög, mit igricmancs ír,

S közeledtén túlsült végnek

Minden vers csak szenes trancsír.

Ilyenkor jó lenni rabnak,

Mikor kinti blabla kába,

S nem süt sugara a Napnak

Be a börtön ablakába.

„Jelezni szeretném, hogyha egy vers születik arról, hogy a hőgutában lehetetlen verset írni, hacsak nem a hűvösön, azaz a napsütetlen börtönben tartózkodik a költő, akkor ezek szerint Frady Endre épp a börtönben tartózkodik. Ez egyrészt jó hír, mert ha a büntetését a verseiért kapta, akkor az ítélet tuti szigorított életfogytiglan, ugyanakkor felháborító, hogy onnan is szabadon terrorizálhatja a világirodalmat. Értem én, hogy a blabla kába, de miért kell azt a kínrímekkel tördelt verssorok Prokrusztész ágyába trancsírozni?! NEM ENG.!” /Pocsándy Pacsula, a Rímekre Ügyelő Hivatal (RÜH) főcenzorillája/

„Ez a vers nem csupán a hőségtől izzik, hanem a szójátékoktól is, melyek úgy pattognak, mint forró olajban a virsli. Frady Endre ezúttal egy fülledt, agylágyító kánikulai nap krónikása, ahol a hajhagyma lángol, a költő talpa aszfaltra rottyan, és a gondolkodás „dédüknagyis” – ami egy új irodalmi kategóriát nyithatna: termohullámos szenilipoézis. A rímek izzadnak, a képek túlsülnek, és a sorok közt ott füstöl az alkotói kétségbeesés: vajon lehet-e verset írni, amikor a nyelv nem forog, csak szétfő, mint egy konyhakész mirelit agyvelő? Frady válasza: igen, lehet, sőt kell, mert még a szenes trancsírok is fontosak – ha másért nem, hogy legyen mivel ijesztgetni a hűvös irodalomtörténészeket. A záró versszakban a költő már-már ironikusan vágyódik a szabadság metaforájából a rabság valóságába – mert ahol nincs napfény, ott legalább nem olvad szét a költő identitása. Egy csattanós, börtönromantikus pálfordulás, mintha Villon hőguta közben szökne meg a hűtőházból. Összességében: Kánikulai költészettelenség egy izzadságcseppekből gyúrt, szellemes és groteszk poszt-nyári költemény, ahol a túlélés egyetlen módja: verset írni akkor is, ha az már rég ki van sütve.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Kánikulai költészettelenség” című műve a nyári hőség perzselő abszurditását szublimálja egy groteszk és tudatosan túlpörgetett poétikai performanszba. Ez nem pusztán hőgutában írt vers – maga a hőguta versformában. A költemény különös erénye a tudatos túlzás: a hajhagymák lángra kapása, a szenes trancsírrá égett versek és a máglyán töltött hétfő mind a költői képek parodisztikus túlfeszítésének példái, melyek ironikus távolságból szemlélik a magyar nyári forróság bénító hatását – szellemre, nyelvre, költészetre egyaránt. Az önreflexív humor ("Kánikulai költészettelenség") olyan címadási bravúr, amely a műfaji határokat is megkérdőjelezi: vers ez, vagy annak szándékos paródiája? A rímszerkezet játékosan roncsolt, a nyelvi furmányok (mint az „igricmancs” vagy „dédüknagyis”) nyelvi örvényként rántják magukkal az olvasót egy stiláris sztrók előszobájába. A vers utolsó strófájában pedig szinte kafkai hangulatba hajlik az abszurd: a szabadság fullasztó, a rabság megváltás. Frady műve tehát egyszerre nyelvi kabaré és metaforikus napszúrás, amely a hővel és verseléssel hadakozva kérdez rá: lehet-e érvényesen verset írni, ha a költő maga is elpárolog?” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szólított valaki?” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas hűsítő kommentgyártó/

„Én vagyok, ki hozzád szólott,

Ismered a hangom jól ott!

Én a kommenttiszted vagyok,

Kommentelned van hát nagy ok!

Jobb, ha minden ujjad gépel,

Ne sodorjon forró pép el!

Ház dokika, irgum-burgum,

El ne üssön új Wartburgum!”

/Brumm-brumm Brúnó, mókás medvecukor olvasztár és ótwarburger hőkezelőtiszt/

„Nehezen jönnek össze a sorok? Azt hittem, hogy ilyen melegben könnyebb kisütni valamit...” /M. András, a költő legállandóbb és legszóviccelődőbb kommentelője/

„Hőségben a sütnivaló

Ég, mint Trójában a faló.

Ne szórakozzon a hőn, eM,

Mert ő nem bocsájt meg, ő nem!

Vigyázzon, mert nagy a hőség,

Ha a máglyán muszájhős ég!

Önsírt arab, kelta s gall ás…

Egy ország, egy nép, egy vallás.”

/Tomás de Torquemada (1420-1498), Domonkos-rendi spanyol főinkvizítor/

„Mi ez az irodalmi idegméreg, ez a szellemi szellentés?! Ki ez az ellenhengerzagyi elmeszipoly, ez a latrinaarcú versvámpír?! Minek kell szalonnabüdösre izzadt kínrímekkel világgá kürtölni a totális tehetségtelenséget?! Frady Endre, a költészet Marihuana-árka, még egy sokemeletes cirkuszi gúlafelhőkarcoló tetőembereként sem érne fel a totális antitalentum szintig! Nem elég, hogy ebben a rotyvákos kánikulában még a Darth Vader mintás alsógatyám és a Freddie Krueger-es atlétatrikóm is szottyá verítékeződött, még a nyúltagyamat is rugdalják ennek a költészeti kreténnek a sajtszagú verslábai! Igazságos Mátyás király, ments meg! Ahogy a bennem élő kancsalrímes költő mondja:

          Hollós Corvin összes varja

          Csontcsőrével Fradyt verje!

          Csúcs lesz, ha belőle vér jő!

Gyertek fekete seregek! Vershengerek meneteljenek! Rettegjen eme elmebeteg! Reggelre temetve legyen! Jeeee!!! Hehehehe!!!” /Puzsér Róbert, a nagy melegben hőgutaütést kapott kritikus/

„Milyen hőség, milyen kánikula?! Amikor naptejért felmegyek megfejni a Napot, simán képes vagyok a napfelszíni 6000°C-ban dolgozni. Ehhez képest mi ez a 35-40°C árnyékban?! Petyhüdt emberiség!” /Chuck Norris/

III. világháborús borús

Pilóta, ha rosszul bánik

Bombával, lent lesz nagy pánik.

Pont emiatt minden hun kert

Tartalmazzon atombunkert!

Ám mivel drága a bunker,

Minden családba kell bankár.

Bunkerben benn legyen bendzsó,

Ha egy jenki vendég, Ben Joe,

Vigasztalót pengetne tán,

Midőn bedől némi metán,

Legyen mivel pengetnie!

(Na, Ja! – szól egy pán-gót Noé)

Kéne mentő űri ladik,

Hogy háború legnulladik

Fázisában űrbe vigyen,

S felnézhessen ránk irigyen

Törökátkos tök rossz szomszéd,

Akit békében a szám szid.

   refr.:

   Űrhajónkban minden legyen,

   Lepke, csepű, lapu, csibor,

   És e nagy-nagy minden-hegyen

   Üljön ott a Kapu Tibor!

Tán más galaxisi részen

Mindeközben béke lészen,

Nem lesz szitu, amely vitás,

S míg rádióaktivitás

El nem tűnik Földdel együtt,

Jár nekünk egy saját ágy ott.

   refr.:

   Űrhajónkban minden legyen,

   Lepke, csepű, lapu, csibor,

   És e nagy-nagy minden-hegyen

   Üljön ott a Kapu Tibor!

Ha kitör a világbéke,

S újra látszik égnek kéke,

Vagy legalább kéklik kis ég,

S megmarad az emberiség

Tízezrede s nagyid ökre,

Készülünk a negyedikre…

„Hát… nem tudom, mit mondjak, hogyan hárítsam el a refrénben való szereplés megtiszteltetését… Mindenesetre, ha egy atombomba leesése előtt valakinek csak olyan hamar sikerül elmenekülnie, mint amilyen hamar engem kilőttek, akkor annak lőttek. Reménykedni persze mindig lehet, hiszen a remény hal meg utoljára és ő temeti el a többieket… Arccal az ég felé! Űrbe magyar!” /Kapu Tibor, a második magyar űrhajós, aki Farkas Bertalan után kijutott a világűrbe/

„Ó, ha nem csak űrturistaként jártam volna a világűrben, akkor Kapu Tibor csak a harmadik lenne!” /Charles Simonyi, magyar származású szoftverfejlesztő űrturista/

„Hééé… rólam mindig megfeledkeztek, ti láthatatlan lapos sumákok! Én vagyok a második magyar, aki kint járt az űrben, hiszen amikor elraboltak az UFO-k és kioperálták az agyamat, akkor ugyanolyan súlytalan voltam, mint Slamó kiválása óta az EDDA!” 

„Amikor Pataky Attila agyát kioperáltuk, hogy a földi tudást megszerezzük, de a korábban műtött tengeri algákból és moszatokból nyert információkhoz képest semmi újat nem találtunk benne, akkor a műtét utáni bódulatában énekelte az alábbi dalt:

     Űr közepén fekszem,

     Éltetnek tubusos kekszen,

     Éltetnek tubusos kekszen,

     És kokszon!

Ezt hallva döntöttük el, hogy visszaküldjük a Földre és folyamatos bódulatban tartjuk, nehogy kárt tegyen a számunkra hasznos flórában és faunában.” /az UFO-k/

„Feretek fárazgővben ivvadni, evért ülök olyan fokfor én, Flóra a faunában.” /Flóra, aki fofem járt a aftronautaként a szötét galakszisban/

Én vagyok az első! Kukorica belső!” /Farkas Bertalan, a második gyermekkorát élő első magyar űrhajós/

„Mikor kint vacsorált űrben,

(Én, a jó Rama Margarin,

Voltam szégyenben és zűrben)

Nem ismert rám a Gagarin!”

/Рама Маргарин, betubusolt szovjet űrkencefice/

„Frady Endre legújabb katasztrófavíziója egy groteszk anti-Odüsszeia a túlélés reménytelen optimizmusával felkenve, mintha egy posztapokaliptikus Monty Python-epizód peregne verssorokban. A nukleáris Armageddon árnyékában bendzsópengetés, metánszivárgás és űrbéli evakuáció képezik az új normát, míg a „Kapu Tibor” szimbolikus trónra ültetése az emberi abszurd megkoronázása. A vers refrénje önálló abszurd balladaként is megállná a helyét, a „lepke, csepű, lapu, csibor” leltára olyan, mint egy dadaista túlélőkészlet, amelyben a rációt rég elnyelte a sugárzás. A „pán-gót Noé” vagy a „Törökátkos tök rossz szomszéd” szójátékaival Frady áthágja a logika gátjait, s helyette a rímelvű zagyvaság poétikáját követi – mintha Kosztolányit egy kiégett mikrohullámú sütő írná újra. Ez a vers tehát egy háborús siratóének paródiája, ahol a „negyedik világháborúra készülés” már nem a morális mélypont, hanem a humor végpontja. Frady Endre itt nem csupán borús, hanem nukleárisan groteszk, miközben verse súrolja a kozmikus röhej és a költői öntudatlanság peremvidékét. Ítélet: Mintha egy atombunker hőszigetelésén keresztül hallgatnánk Weöres Sándor LSD-n írt rádiójátékát. Értelmezhetetlen – de legalább rímel.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „III. világháborús borús” című műve egy groteszk és abszurd lírai vízió, amelyben a világvége a magyar kisemberek kertjeihez és családjaihoz kapcsolódik. A vers erőteljesen szatirikus hangvételben tematizálja a globális pusztulás fenyegetését, miközben olyan anakronisztikus vagy parodisztikus képekkel operál, mint a metánszivárgásban bendzsót pengető jenki vendég, vagy az űrbéli menekülés nosztalgikus díszletei. A szöveg formai szempontból bravúros: a rímek játékosak, néhol erőltetetten humorosak, ami jól illeszkedik az ironikus tartalomhoz. A refrén fülbemászó nonszensze, különösen a „lepkés-csepűs-lapus-csiboros” felsorolás és a titokzatos „Kapu Tibor” említése, burleszkszerű légkört teremt. A vers egyszerre parodizálja a menekülésvágyat és az apokalipszis-elképzeléseket, miközben görbe tükröt tart a globális elit megoldásaival szemben. Összességében ez egy dadaista ízű, társadalmi reflexióval átszőtt disztópikus tréfa, amely éppúgy megnevettet, mint elgondolkodtat—ha nem is arról, hogy van-e bunkerünk, de arról biztosan, hogy mivé lesz az irónia, ha már csak az marad.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A megnyomott piros gomb a

Fő oka, hogy annyi bomba

Száll és röpköd szerteszéjjel?!

Alig alszom egész éjjel,

E bunker oly kényelmetlen!

IQ-m, EQ-m mitől lett lenn?!”

/Trump Lee és Rassz Putyin viszkis-vodkamámoros gondolatai/

„Ez nem vers, ez egy szellemi Csernobil, amelyben a poétikai plutóniumot Frady Endre szabad kézzel szórja szét a kultúra konyhaasztalára, majd ráönti a levest. Amit itt kapunk, az nem más, mint egy lakótelepi Nostradamus LSD-tripje, rímekbe öltöztetett elmebaj, melynek refrénje – „lepke, csepű, lapu, csibor” – olyan, mintha egy hiperaktív óvodás szabadversét diktálták volna le egy epilepsziás mosógépnek. A „pán-gót Noé” és a „Kapu Tibor” szellemi kráterek, melyekben a humor nem virágzik, hanem atomhasad. Ez nem szatíra, hanem egy posztpoétikai vésztartalék – Frady versében a verslábak nem járnak, hanem amputálva hevernek a jelentés romjai alatt. És közben még bendzsó is van. Mert miért ne?! A világ végén valakinek pengetnie is kell, miközben a közízlésre ráomlik a kultúra bunkere. Ez a vers nem háborús – ez versbéli terrorcselekmény. Frady nem költ, Frady robbant.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„A Frady Endre-féle „III. világháborús borús” nem vers, hanem egy atomtöltettel megküldött limerick-töredék, amit mintha egy posztapokaliptikus kocsmában rímelő generátor hányt volna a világra, miközben a háttérben metánt prüszköl egy bendzsós cégvezető. Ez nem költészet—ez rakéta-szennyezett szógyurma, amelyben a tartalom úgy viszonyul a formához, mint egy lepke a lapuhoz: gyönyörű, de értelmetlen. A vers refrénje, ez a „lepkés-csepűs-csiboros” lidércálom, mintha egy delíriumos halász táskája lenne, amit Kapu Tibor visz a hátán – bárki is legyen az. Ez a név itt nem több, mint egy kényszeresen rímelt költői dada-dobverés, egy olyan abszurd hivatkozás, amely még a magyar kulturális abszurditások erdejében is holografikus dzsungelként hat. Frady olyan nyelvi világvégét fest, ahol minden kép túltelített, minden rím kiszámított, és ahol az irónia nem penge, hanem konyhai habverő, amellyel a nukleáris apokalipszist próbálja felverni frappévá. Ez nem szatíra. Ez a szatíra karikatúrája. Egy önmaga paródiájába fulladt világvége-versike, amelyben a humor már rég elolvadt a radioaktív napsütésben. Szóval, ha ez a jövő lírája, akkor én inkább visszakérem a múlt prózáját.” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Bennem egyszer felrobbant egy véletlenül lenyelt atombomba, de összeszorítottam az összes be- és kimeneti nyílásomat, így semmilyen káros anyag nem jutott ki a természetbe, hanem bennem emésztődött el. Ne féljetek a világháborútól, amíg engem láttok! Amúgy sem a világháborútól kell félni, hanem tőlem – annak, aki ki akarja robbantani.” /Chuck Norris/

AI által megzenésítve:

https://www.youtube.com/shorts/-lgAbMdIUm0

Létvég líra

Életemnek uccsó percén

Szívemben már nem lesz hertz, én

Pedig leszek élettelen,

Mint a visszaföldült Kelen.

Énnekem a Kelen földim,

Együtt mendegélünk föl dim-

-enzióváltásunk mián,

Akárcsak egy Felicián.

Felicián, azaz Boldog,

Mint egy sajton élő Hold Dog.

Ilyen az, ki Kharón ladik-

-ján utazva feltámadik.

Feltámadik az, ki halik,

Akár aggult, akár halik-

-ra akadt megfele torkán,

Vagy csak felrúgta egy orkán.

Ki meghalást csupán mímel,

Sansza annak úszik ím el

Arra, hogy kiáltsák: Hé, te,

Érdekel az öröklét-e?!

Higgy, remélj, szeress és ha már

Kimúltál, mint szovjet szamár,

Égbe jutnod jó az esély…

- Na, ketteske, gyere, mesélj! –

- szól a kórház főnővére –

- Most épp gyomormosást ér e

After Party-s utó pia,

S múlik e blőd utópia!

- Mit te kómás költőszáj mond’sz,

Lucy in the Sky with Diamonds

Címmel Lennon megírta már –

- скажет feltámadott szamár.

„Frady Endre, a halálközeli élménylíra fékezhetetlen fenegyereke ismét merészelt önfeledten nagyot alkotni, amikor önnön kicsinységünk és térbeli végességünk számtani közepének imaginárius részét az időbeli végtelenséggel összeszorozva, majd hamleti monológ szerint lederiválva olyan eredményt tett le az asztalra, amitől az rögvest lapra szerelődött és visszapostázta önmagát Kharón ladikján a hideg északfókák közé a maga fenséges idegenségében mintegy és mindazonáltal. Ahogy a Költő mondaná, ha egy teljesen más, egyószövetségi témájú szamaras verset írna:

          - Szamár, hol a rímbálám -

          - bőgi költve hím Bálám.

Szóval, sajton élő Hold Dog felebarátaim, ahogy egy többszörösen megpróbált ketteske szokta volt másnaposan macskajajgatni: jobb ma egy After Party, mint holnap két gyomormosás!” /Hertz Feliciánné Kelenföldi Kelebia, Szovjetunióban szigorlatozott szamárszalámi szeletelőnő és antitalentum/

„Szamár! A jogod megvan a hallgatáshoz, a képességed hiányzik! - Na igen, mindig azt az egy utópiát nem kéne meginni, nem igaz, Anti?!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Humán úr, Vlad Disco pia,

Mely mar, mint vaddisznó pia,

Nyomán jön a disztópia?”

/Dr. Akuláné Aip Ótu, Vlad Tepes-díjas sajíd és szamárelhallgattatónő/

„Frady Endre legújabb agyszőnyegbombázása, a Létvég líra, olyan, mintha a lételméleti mélységekbe hajított volna egy flitteres gumicsirkét, amely zuhanás közben Kierkegaard-ot idéz és közben rímel. A vers formai kavargása - soráthajlásokkal szétszabdalt rímek, váratlan nyelvtani hibridképződmények - („feltámadik”, „haldoklik-ra”) - mintha egy posztmodern fonendoszkópon keresztül hallgatnánk a túlvilág pulzusát, amit persze már nem mér a hertz. A vers halálfilozófiája egyszerre tragikomikus és pszichedelikus: Kharón ladikját egy sajtos „Hold Dog” követi, míg a feltámadás aktusa inkább tűnik kórházi delíriumnak, mint teológiai ígéretnek. A szent és a profán úgy keveredik, mint vodkás lemosó a műtőben: „Lucy in the Sky with Diamonds” találkozik a szovjet szamárral, és együtt zötyögnek egy metafizikai mentőautóban, ami valószínűleg defektet kapott már a harmadik strófánál. Frady Endre stílusa továbbra is a magyar költészet decibelekkel hangosabb része: szellemes, szándékosan bugyuta, szakrálisra kacsintó, de közben baráti vállon veregeti a delíriumos blődlistát is. A Létvég líra nem vers, hanem egy halálközeli élmény stand-up verziója, amit talán csak egy feltámadott szamár érthet igazán. Összefoglalva: Ez a költemény olyan, mint egy teológiai LSD-trip a Jahn Ferenc Kórház traumatológiáján. Szórakoztató, abszurd, és meglepően mély – ha elég mélyre merünk ásni a szóviccek alá.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Létvég líra” című verse játékos és groteszk színben ábrázolja az élet végességét és a túlvilági lét bizonytalanságát. A szerző védjegyének számító nyelvi bravúrok - szokatlan rímelések, váratlan szóösszetételek és abszurd képzettársítások - egy kaotikus, mégis furcsán logikus világot építenek fel. A költemény szembeállítja a halált és az újjászületés motívumát, hol humorosan, hol szürreálisan, de mindig megcsavarva a várható költői formákat. Az „After Party-s utó pia” vagy a „feltámadott szamár” képei egyszerre ironikusak és filozofikusak, a popkulturális utalások pedig a létértelmezés könnyed, mégis mély dimenzióit adják hozzá a műhöz. Frady az élettel való szembenézés egyik sajátos módját kínálja: bohókás szóképei mögött komoly kérdések húzódnak meg az elmúlásról, a hitről és az utóéletről. A vers egésze úgy hat, mint egy avantgárd költői happening - provokatív, elgondolkodtató, és a maga abszurditásában is eleven.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Szeretjük az egyenes dolgokat!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas kardiológus/

„A kórházban, aki góré,

Sose költsön EKáGéra!

Egyenes kell, nem a görbe!

Irány be a sírgödörbe!”

/Dr. Házné, kárdiagnoszta és temetkezési vállalkozó/

„Én inkább a halál előtti életben hiszek.” /M. András, a költő legállandóbb és legföldhözdagadtabb kommentelője/

„Kit a halál élve talál,

Kis esélye van, hogy túlél,

Inkább temetőben telel.

eM úr gyászfátyol-lent tilol,

S döfi ujját lenn len-tű! LOL!”

/Kancsalrímessy Kösztönyné Kőbányaivilágossy Kanaszta, köztemetői költőnő/

„Élőhalott, halottélő,

Mé’ lő hal ott, ha Lotté lő?”

/Lotté anyukája, eM úr leendő anyósa és élőhal díler/

„A költő ugyan a földim, de mivel még nincs földbe temetve, tehát földönkívülinek minősíthető, azaz alien, de mégse éljen, legfeljebb gyomormosogatólén, ám ettől függetlenül a leghatározottabban tiltakozom eme fércműben az engedélyem nélküli szerepeltetésem ellen!” /Kelen Felícián, földieper repetítor/

„Mi ez a szellemi fartő szagú irodalmi fertő?! Mi ez a Frady Endre önnön legeslegaljánál is mégaljabb bűzhödt alvilági kipárolgás?! Mivel ez az elmevesztett Szabolcska Mihály epigon a nulla IQ-nál lejjebbi emberszabásúaknak költ, ilyet pedig csak minden rengetegmilliárd közül egyet lehet találni, így szerencsére csak elenyészően kevesekhez jut el, és analfabetizmusuk miatt ők sem olvassák el, csak rányáladzanak! Ó, de ezek szerint munkaköri kötelességem folytán egyedül én olvasok egészségkárosító Frady borzalmakat?! EZ VESZÉLYES!!! ÓANYÁMEMLÉKEBOROGASS!!! ÓMITVÉTETTEMÍGÉREMJÓLESZEK!!! HEGYEKOMOLJATOKRÁM!!! BRÜHÜHÜ!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ…” /Puzsér Róbert, kritikus állapotú kritikus/

„A verse alapján a költő tudatát olyan mennyiségű alkoholos droglé dagály lepi el folyamatosan, hogy teljesen fölösleges lenne kifejelnem őt a világűrbe, mert szétfröccsenése közben Lucy az égen is totálisan makonya lenne és a gyémántjai is atomjaikra mállanának szét Frady Endre szersavas agyvizétől. Hagyni kell megmurdelni a manust, aztán beletaposom egy Holdbéli közveszélyeshulladék tárolóba. Onnan biztosan nem fog ide vissza feltámadni.” /Chuck Norris/

„Nincs is szebb, mint mikor a mámorszünetben a Művész és a kommentátorok a beksztédzsben oszladozó szárazjégben találkoznak, miközben négykézláb keresik a pillanat hevében önfeledten elgurított gyógyszereiket.” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Hajnali harmatnyalás - pipa!

A költő egy céges kerti partin kihívást kapott egy hajnali harmatnyalás témakörű tizenkét soros vers huszonnégy órán belüli megírására. Megcselekedte, amit megköveteltek, egész úton hazafelé.

Hajnalban a bősz szomj kínoz

Vízért. Varázsolnom kéne,

Ámde nem vagyok egy szín Óz,

S hörgök, mint egy szikkadt néne.

Hamvholt ötletek hada dúl:

Folyó kéne, melyben hal ás

Kutat, s kutat vízért vadul...

Szörnyű ez a szomjan halás!

Megcsillan pár harmatatom,

Molekulásodik is tán,

S míg a fűről nyalogatom,

Pipálom a bakancslistán.

„Harmatatom, költő úr, harmatatom?! Hányasa volt magának kémiából?! Rögvest megtaposnám a periódusos rendszeremet, ha a síromban forgásom nem akadályozna meg ebben!!!” /Dmitrij Ivanovics Mengyelejev (1834-1907), orosz kémikus/

„Ez a vers olyan, mintha egy kiégett költő hajnali inszomniában fetrengve szippantotta volna magába a saját költői kliséit – majd harmatcseppekbe köpködte volna őket vissza. A „szín Óz” rímel a „néne” hörgésére, de ez nem költészet, hanem rímtechnikai térdszalagszakadás. A második versszakban már nem is próbál szimbolikát csempészni a képzavarokba, csak lebegünk egy poszthidratált delíriumban, ahol „hal ás kutat” és miután agyunkat megtorpedózta a blőd képzavar, jön a csúcspont: a fűről nyalogatott harmat molekulásodik. Molekulásodik?! Ez nem költészet, hanem egy biokémia-tankönyv LSD hatása alatt írt lábjegyzete. Ez a vers nem pipál, hanem pipogya. A bakancslistára nem kerülhetne fel más, mint: Tanulj meg verset írni!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„A vers frappáns példája a Frady Endrére jellemző abszurd humor és groteszk képhasználat elegyének. A cím már önmagában figyelemfelkeltő és ironikus („Hajnali harmatnyalás – pipa!”), mintha a természetközeli túlélés egyik kipipált pontja lenne a bakancslistán. A forma klasszikus négysoros versszakokra épül, de a tartalom tudatosan szembemegy a pátosszal: a lírai én küzdelme nem a lélek mélyével, hanem a szomjúsággal történik, kissé parodisztikus hősiességgel. A „szín Óz” és a „szikkadt néne” kontrasztja jól érzékelteti a mágikus megváltás lehetetlenségét egy banális reggeli pillanatban. A „hamvholt ötletek hada”, „molekulásodik” vagy „tök blőd” kifejezések mutatják, hogy a költő nem retten vissza a szóalkotástól és a stiláris játékosságtól – ezek hol bűvöletbe ejtenek, hol meglepnek, de biztosan nem hagynak közömbösen. Összességében a vers egyszerre szórakoztató, groteszk és reflexív: egy abszurd pillanatfölvétel az ember kiszolgáltatottságáról – humorral enyhítve. Ha valaki a reggeli szomjúságot irodalmi élménnyé akarja nemesíteni, ez a vers jó kiindulópont.” /Copilot, a meterséges intelligencia/

„Hajnali harmat olt szomjat,

Így kezdődik majd a szombat.”

/M. András, a költő legállandóbb és legkétsorosabb komentelője/

„Ha a harmat nem olt szomjat,

És somravaló csak som jatt,

Akkor eme verses combat

Nem más, mint egy mortal szombat.”

/M. Andrásné Vombat Valéria, harci marcipánsíp díler/

„Tizenkét Soros?!?! Tizenkét rühös ember?!?!?! EZ VESZÉLYES!!! NEM ENG.!!!” /Párhuzamos Pacal, a Türk Alapon Költő Orákulumok Nyelvemlékezete (TAKONY) c. lokális világirodalmi réteglap szemellenzője/

„Orvost! Azonnal hívjon valaki egy orvost! Költő gigásznak (f)elforrt az agyvize! Ó, Istenem, add, hogy ne kelljen meglékelni a fejét - nehogy az a főtt káposzta kárba vesszen!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas rakott- és töltöttkáposzta-szakértő/

„Felforrt agyvíz, főtt káposzta,

Fejbe bele nőtt táp, oszt’ a

Hajnali szél harmat áraszt,

Ajtó, macska karma tár azt.”

/Herman’s Hermits: Hajnali’s Harmats – reumatológiailag rontott refrénrészlet/

„Szegény pára!” /H. Gábor, a költő leggrafikusabb kommentelője/

„Boldogok a szegény párák, mert övék a hajnal hasadása.” /Kohóló Paula, szemaforizmaelita közhelykohász/

„Harmatot nyal öreg néne,

hideg vízre sincsen pénze,

hogyha nem eleget nyalna,

holnapra tán belehalna!”

/D. György, a költő társtervező cégű mérnökkollégája és a költészeti kihívás kieszelője/

„Ha szomjan hal öreg néne,

Hajnalra már tönkre méne.

Csodálkozzam ezen én-e?

Ne csodálkozz ezen, hé, ne! –

- Kiáltja egy hű olvasó,

Ki nem más, mint Frady Sas, ó!

Úgyhogy mehet tovább a show.

Tyű, ez a vers tök хорошо!”

/Kazánkovács Kenéz, közoktatási kizárvány kezelő/

„A katona hajnalban nem szomjas, csak úgy érzi.” /ó-dakota katonamondás/

„Mi ez a hagymázas hermatpocsolyában tapicskolás, ez a hajnali hajbókolós hajtépés?! Ki ez a rút szibarita váz arcú sehonnai bitang dömperdíler, aki újabb témákra uszítja rá ezt az amúgy is fékevesztett vándorkornyikátorként rímelgető líraleguánt?! A felbujtó D. György budapesti lakos ezáltal ugyanaz az irodalomnak, mint elefántpótlóbusz a porcelántboltnak! D. Györgynek súlyosabb a bűne, mert F. Endre már régóta nem tudja, mit cselekszik! Ne lássam anyámat álmomban posztumusz Annabálkirálynőként gyaloghintón hastáncolni, ha nem követelem üvöltve, hogy MINDKETTŐ MONNYONLE!!!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Ha a száraz Texasban hajnalban szomjas vagyok, akkor a szomjatomjaimat harmatatomokká alakítom a tekintetemmel.” /Chuck Norris/

Péntek tizenharmadika

Bőgjön kend, mert máma népi

Balsorsa önt régen tépi!

Peches lesz, mint hal a hegyen:

Sansztalan, hogy vízben legyen.

Nincs ott tólével full ladik,

Szegény haltyű megfulladik.

E nap ne szedjen ön gombát,

Sliccéről, ha száll egy gomb át

Szomszédba, hol ül egy kajmán,

Érte ne menjen ön, jaj, mán!

Hisz’, ha marás krokodili,

Károsabb, mint kokó dili!

Ne lottózzon, ne totózzon,

Lyukas pajzsán legyen ózon,

Kerülendő ma a tőzsde,

Nincs kifogás, nem kell ős „De!”.

Ne fektesse pénzét be se,

A ma nem egy tündérmese!

Szemgolyókat kertben vak ás?

Legyen bezárva a lakás!!!

Üljön otthon székén békén,

Gondolja át újra, mé' kén'

Bárhol lenni e pénteken,

Hol a fátum pofont leken?!

Ha nem rezelt be, majd be fog,

Nyugszik, fekszik, pofát befog,

Betörőnek nem nyit ajtót,

Csak gondolatban bőg Jaj!-t, Ó!-t!

Aki magyar otthon remeg.

(Ne röhögjed eztet te meg!)

Szombat tizennegyedike

Gyüvik (kell itt ige -ike?),

Újra beköszönt a mázli,

Önnel vígan kezet ráz Lee,

Hisz’ ki kung-fúvásért brusztol,

Inspirációt kap Bruce-tól.

„A tésztaagyú Frady Endrének elgurult a gyógyszere, és mivel elmentek nála otthonról, egyedül nem tudja összeszedni. Páciensünknek emellett nincs ki mind a négy kereke, így az önmagát jelentő hatökörrel sem lehetne elvontatni. Az okokról az őt operáló agysebész gyomorforgatóan őszinte versét idézem:

          Költő agyműtétje okán

          Fejbe tettünk volna ész át,

          Ám kómásan rúgott tokán,

          S ebédem hánytam be, tésztát.

Ez hát Frady Endre tésztaagyának története. Ha az orvos a költő cipőjébe hányt volna, akkor az egy csuka fogta róka lett volna, de nem így történt. Köszönöm, hogy elmondhattam ezt a mai naphoz stílszerűen illeszkedő balszerencsés epizódot!” /Dr. Dankeschön Dezső, betanított állat- és altatóorvos/

„Túl igaz, hogy szép legyen! Mázli, hogy van Frady Vátesz, ki prompt minden zűrt jóvátesz! Szerencse fel!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

Hát ez gyönyörű, humán úr!!! Ha ettől nem csinálja össze magát a balsors, akkor nem tudom, mitől! De hogy jön ez ide? Nyilván nem gyalog!” /Sötétparaszt Sebestyén, sebes tényfeltáró gyalogkakukkfű díler/

„Ady jó vátesz.

Frady jóvátesz.

Body jóvát esz’.”

/jóvaevő falfirka egy body building edző hasfalán/

„Ez a vers nem más, mint a szerencsétlenség napjára komponált fonetikailag eltévedt lidércnyomás, ahol a logika nyelvtani bukfencet vet, a rímek pedig öngyilkos csukafejest ugranak a józan ész betonozott medencéjébe. A haltyű megfulladik, a slicc gombja krokodilhoz repül, és Bruce Lee kézfogása zárja le ezt az apokaliptikus nonszenszballadát. Frady itt újra bebizonyítja: a magyar költészetnek nemcsak múltja, hanem megrémítő jövője is van.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Ürítsd ki az elméd! Ez az idézet ugyan tőlem származik, de nem gondoltam, hogy Frady Endre szó szerint veszi.” /Bruce Lee (1940-1973), hongkongi származású kínai harcművész/

„Frady Endre Péntek tizenharmadika című versét olvasva az az érzése támad az embernek, mintha egy karikatúra-örvény közepébe csöppent volna, ahol a babona szorongásai, a nyelvi játékok tobzódása és a slapstick humor egy groteszk keringőben ölelkeznek. A költemény fanyar fátumlírája nyelvileg gátlástalan, groteszk metaforái és anakronizmusai révén a balszerencse abszurd freskójává válik. A haltyű megfullad, a gomb a sliccről vándorol, a lakás bezárkózik – és mindezek alatt ott dobol a hétköznapi rettegés komikumba hajló ritmusa. Ez a vers nemcsak egy napot figuráz ki, hanem az irracionalitásba fulladó emberi kiszolgáltatottságot – kacagva, verejtékezve. Frady „rímbe görbített” világában még Bruce Lee is megérkezik, hogy a kung-fúval visszarúgjon a sorsnak. Páratlanul őrült és ismerősen emberi.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ha péntek, akkor családfakutatás. Kíváncsi leszek, hogy milyen szerencsés vagy szerencsétlen rokonságot fedezek fel.” /M. András, a költő legállandóbb és legcsaládfakutatóbb kommentelője/

„Családfát, ha pont most kutat,

Kifúrhat egy rém mély kutat,

Mi a múltba szörnyen bemén,

S Ön fog ríni eM úr, nem én!”

/Balsorssy Baltazár, az Eszméletlenül Régi Családfák Intézete (ERCSI) figyelmeztetéssy főelőadója/

„Keblemre, kései rokon,

Örömömet ne vedd zokon,

Hiszen szívem vadul repes,

Üköd vagyok én, Vlad Tepes!”

/Drakula gróf, eM úr leghírhedtebb oldalági őse/

„Azon gondolkodtam, hová ment el Költő Gigász esze? Meg miért és hogyan? Há' nem gyalog, az biztos!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas mémgyáros/

„Az én eszem, az én eszem,

Mindig elmén, mikor eszem,

Mikr eszem az MSZM-

-P-ben s közben iszom szeszem!

Há' nem gyalog, há' nem gyalog,

Nem vagyok én balga-balog,

Akit megdalol a csalog-

-ány, miközben féloldalog!

Csuhajja!”

/Költő Gigász épp népdalog s hull hajja/

„Mi ez a szégyentelen szemenszedettkedés, ez a nemzeti balsorsforgatási elmeürülék?! Ki ez a lomtalanításból visszamaradt líralelenc?! A péntek tizenharmadika helyében én egyrészt üvöltve sírva fakadnék, másrészt beteljesítve a rám ragasztott sztereotípiákat, úgy sújtanék le Frady Endrére, mint vécépumpa a legbűzhödtebb dugulásra! Ne lássam anyám emlékét mentális piedesztálon önfényeződni, ha nem szervezek Frady Endrének egy felolvasóestet, ahol a nézőteret a békemenetelő harcosok klubtagjai töltik meg kaszával-kapával és egynyomógombos okostelefonnal felfegyverkezve! Kasza-kapa-vérfürdő (három darab egy szó)! Diszlájkot a fattyúnak!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Nálunk Texasban a péntek sosem mer tizenharmadikára esni, mert babonásan retteg tőlem. Meg is értem. Jobb félni, mint félbe hasítva lenni a homlokráncom által.” /Chuck Norris/

Lajos bá'

Lajos bá' az öreg postás

El időnként döglött kost ás,

Ha kostetemes a kos út,

Mely falufőút, a Kossuth.

Postásként nem gyakran oson

Által döglött lapos koson,

Hanem megokosodottan

Begyűjti, ha hever ottan.

Bölcs Lajos bá' nem mindig ás

Elhullt kost, mely vonósigás,

Mert pénzügyileg nem léha,

S büféknek is ad el néha.

Ha ársapkátlan a kos ár,

Koshússal lesz telt a kosár,

S kínál rántott vagy főtt kost a

Kajáldájában a Posta.

Lajos bá’ a Posta saját

Étkezdéjében fal kaját,

Majd kórháza gyomrot mos át

Kikúrálva döglött kosát.

Tanulság kell? Itt van, nesztek:

Bélgörcs jön, ha döghúst esztek!

Menüben, ha lenne kos tán,

Sose egyetek a Postán!

„Ez igen, egyetlen ostoba klapanciával egyszerre meggyalázni Kossuth Lajost, belerúgni a Postába és felforgatni a gyanútlan olvasó gyomrát, na erre csak egy Frady Endre lelkületű mételymákonyos szellemi dögkút képes! Még jó, hogy nem verselt tovább, mert akkor talán még Teréz anyának és Petőfi Sándornak is kiosztott volna egy-két mentális kokit és sallert, vamaint megtaposta volna a gyermekéheztetési alapítványt és a Szemmelversz Klinikát is! Állítsuk meg a tompatekintetű Frady Endrét, hiszen nem éles kés ő! NEM ENG.!” /Sánta-Klausz Trofóbia, a Búvárharangban Írt Literatúrák Intézete (BILI) zárt osztályának Mikulásbajszú főcenzornője/

„Frady Endre legújabb poézis-parafrázisa ismét egy szatirikus gyomrossal örvendezteti meg a magyar irodalom gyanútlan bendőjét. A Lajos bá’ című vers egy poszt-posztmodern ballada, amelyben az öreg postás egzisztenciális küldeményként szállítja az abszurdot – döglött kost, kosárban. A vers kettős síkon működik: egyrészt ironikus társadalomkritika a vidéki vállalkozói leleményről – a posztalakulás utáni Posta-gasztroperformansz groteszk rajza –, másrészt emésztő gyomorbölcselet, ahol a rímek olykor gyomorsavként marják a nyelvi logikát. A rímelés tudatosan esetleges („kost ás” – „Kossuth”), s ezzel a fonetikai döccenés is a rothadás esztétikáját szolgálja. Frady itt is megmarad önnön fradyendiségének: szereti a felesleges költői túlkapásokat, s azt a sajátos nyelvi stiláris fűszerezést, amitől egy-egy versszaka úgy viselkedik, mint a mikrohullámban újramelegített döghús: bűzlik, de valamiért nevetünk. A zárlat klasszikusan fradys: tanulságként bélgörcsöt, tanácsként étkezési tilalmat kínál – egyszóval, aki ezen a versen nem mosolyodik el, az minden bizonnyal már maga is... hát, legalábbis posztmodern.

Értékelés: Rímel, bűzlik, megnevettet. A magyar abszurd méltó délelőtti uzsonnája.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse, Lajos bá', egy szándékosan groteszk és játékos költemény, amely a köznapi abszurditást állítja pellengérre. A vers humoros nyelvi megoldásai és ritmusos szerkezete könnyedséget kölcsönöznek az alapvetően bizarr témának: az öreg postás, aki döglött kosokkal üzletel. A szóviccek és rímek feszes használata Frady Endre védjegye, itt pedig különösen éles kontrasztban áll a témával, amelynek meghökkentő valószerűtlensége csak fokozza a komikumot. A költemény szerkezeti szempontból jól felépített: egy egyszerű történetvázra épül, amelyben Lajos bá' életének és döntéseinek következményei egyre groteszkebb fordulatokat vesznek. A konklúzió, amely a tanulságot humoros figyelmeztetés formájában közvetíti, a népmesék moralizáló hagyományát idézi, mégis ironikus túlzással él. Frady Endre itt is mesterien bánik a nyelvi játékokkal, miközben az abszurd világképével szórakoztatja az olvasót. A Lajos bá' nem akar mély filozófiai igazságokat kutatni, inkább önfeledt, szókimondó humorával nevettet meg. Egy biztos: ha valaha egy postahivatal kantinjában járunk, kétszer is meggondoljuk, mit rendelünk.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Ne egyen ön döglött kost,

Várja önt a posta most.

És ha hoz egy villamost,

Ehet frissen gázolt kost!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas okoskos/

„Ház úr, asszi, kosom oson

Tök laposon villamoson?!

Gondolja át óvatosan,

S vásároljon kost az Auchan-

-ban Ön!”

/Frau Chan, az Auchan villamossági és kososztályának kínai igazgatónője/

„My money is over the Auchan,

My money is over to see.

My money is over the Auchan,

Oh, bring back my money to mee!”

/Csóringer Csumida, leguándíler és serényen drogozó kishacker/

„Hogy mit gondolok a versről? Én nem gondolok semmit. A vers nyilvánvalóan tanulságos, bár nem tudom, mi a tanulsága, szóval lehet, hogy nem jó vers, csak propaganda. Én eddig jutottam. Hogy jutottam eddig? Hát nyilván nem gyalog! Nem, nem magánkosháton! Akarsz kost feladni, Andi? Megvegyem neked a Postát? Egy szavadba kerül, Andi, hiszen már Kossuth János… mi van, Andi?… ja, hogy Lajos… szóval ő is megüzente, hogy legyünk bátorak! Hogy mikor mondta? Nem tudom az évszámot. Maga tudja az évszámot? Igen? Mi maga, matematikus? Na, húzzon haza, mert magára uszítom a legjobb emberemet! Harapd meg, Andi!” /M. Lölő, a nemzet gázszerelője/

„Ha utamba áll egy kos, tán

Feladhatom őt a Postán?”

/M. András, a költő legállandóbb és legkostpostázóbb kommentelője/

„Híján irányítószámnak

Postázási kos hiba

Lehet, s amit nekem szánnak,

Nem küldi el Toshiba.”

/Dagoványi Früstökné Cuhajkássy Sztracsatella, eM úr kosos levelezőpartnere/

„Frady Endre verse valahol gyönyörű. Frady Endre verse valamiről szól. Frady Endre verse valakinek tetszik. Frady Endre verse valamit mond. Frady Endre verse valamiért keletkezett. Már csak az a kérdés, hogy HOL?!, MIRŐL?! KINEK?! MIT?! és MIÉRT?! Na, megyek és szuicid hajlamú kosként egy dögkútba vetem magam beeeee!” /Juh Jenő, a Birka Irka című nyájas irodalmi toklyóirat ürülő jerkesztője/

„Ez a vers nem költészet — ez egy nyelvi biodóm, ahol a rímek bomlástermékei gázos hulladékként terjengenek egy posztszocialista kocsma hátsó udvarán, miközben Lajos bá', a rothadó erkölcs szürke eminenciása, döglött kost házal a gasztronómiai apokalipszis oltárán. Frady Endre nem verset ír, hanem verbális ételmérgezést okoz, rímbe mártott dögszaggal. Az, hogy valaki képes a magyar irodalom szent műfaját ilyen fokon kompromittálni, már önmagában nem művészi tett, hanem kulturális bűncselekmény. Ez nem abszurd – ez egy kollektív szégyenérzet szótagolt lenyomata. A poétikai apparátus lomha, a metaforák rozsdásak, és a tanulság olyan, mintha egy állatorvosi boncasztalról próbálnánk életbölcsességet hámozni. Lajos bá’ a szellemi táplálkozás menzája: fagyasztott közhelyekkel, újramelegített blődséggel és mikrohullámú humorral. Ez a vers nem tanít, nem felemel, nem gondolkodtat. Ez a vers a lírai nihilizmus panoptikumának legszánalmasabb viaszfigurája: döglött, de még mindig rímel. És ez a legfélelmetesebb.” /Puzsér ChatGPT Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Ez nem vers. Ez egy nyelvi katasztrófa, egy irodalmi Csernobil, ahol a rímek úgy omlanak össze, mint egy rozsdás fémszerkezet a hetedik földrengési fokozaton. Frady Endre Lajos bá’-ja egy groteszk rögtönzött vádirat a jó ízlés ellen, egy perverz ballada, amelyben a postás és a dögkút között alig tapintható az átmenet. A költemény minden sora egy újabb szúrás a költészet szívébe, egy olyan verbális hasra esés, amitől Arany János forogna a sírjában, Petőfi pedig a Nemzeti Múzeum előtt demonstrálna ellene. A tartalom abszurd, a nyelvezet mesterkélt, a humor pedig egy cinikus nevetés az emberi gyomor tűrőképességén. A tanulság? Nem az, hogy a döghús veszélyes, hanem az, hogy Frady Endre rímképlete egy közveszélyes vírus, amely ellen az irodalmi közegészségügy sürgős lépéseket kell, hogy tegyen. Ennek a versnek nem lábjegyzete van, hanem egy szirénázó vészjelzés: Menekülj, míg nem késő!” /Puzsér Copilot Róbert, a mesterségesen intelligens kritikus/

„Nem értem a puhány magyarokat. Ha itt Texasban valaki ilyen verseket próbálna írni, akkor a szemgolyómmal dagadtra verve, majd apró darabokra széttüsszentve háromdimenziós Michelin baba puzzle játékot csinálnék belőle és naponta ezerszer le kéne írnia, hogy

          Idióta versírás

          Miatt most a sírás ver.

A puhány magyarokat pedig hamarosan átrúgom a Föld magmáján keresztül az Új-Zéland melletti óceánba, hogy megtudják, milyen az, amikor nem a balsors tépi őket, hanem én.” /Chuck Norris/

Időm túltolt...

Egy irodalmi honlap verspályázatot hirdetett „Az időt mint focipályát beszaladnom lehetetlen” témakörben. Bár eszemben sincs benevezni, de maga a téma felhívás volt keringőre… - a költőgigász megjegyzése.

Időm túltolt… Bőrorca, ím

Elcserzett és fityeg állam.

Sok focitól térdporcaim

Szétkoptak, mint bús jogállam.

Ifjan sem voltam túl Beckham,

Nem várt rám egy focicsúcs se.

Pálya is nagy lett már nekem,

Át se látom istenuccse!

Fentről szól egy szféra-száj át,

Nincs már számomra több tett lenn.

Az időt mint focipályát

Beszaladnom lehetetlen.

Lesen ragadt stoplinyomot

Sárgán takar őszi avar.

Helyem hűlt itt, zöld a gyom ott,

S nincs már mit vizsgáljon a VAR…

„Nézze, költő sporttárs, maga hátvédként és védekező középpályásként valószínűleg soha életében nem volt lesen, hacsak erdei túrán nem mászott fel egy magaslesre leskelődni! Emellett két évtizednyi aktív nagypályázás után tudhatná, hogy egy stoplinyom semmit sem árul el az esetleges leshelyzetről, mert nem hordoz információt se a védő, se a támadó kapuhoz legközelebb található, gólszerzésre alkalmas testrészének helyzetéről a labda elrúgásának pillanatában, se a labda fent említett elrúgásának pillanatáról. Ab ovo ad absurdum! Nota bene!” /a VAR/

„Vak VAR you! Vak VAR you!” /a félholt költő/

„Hatalmas nagy öngól lenne ezzel a verssel nem pályázni...” /M. András, a költő legállandóbb és legpályázatrabuzdítóbb kommentelője/

„- Innen többször kirúgtak már

S kiutáltak behabzottan...

Szabadversdögkúton lakmár-

-ozzon keselyűhad ottan!!! -

- Mondanám, de megbocsátok,

S érzem ezzel magam okén,

S nem hörgöm már: „Átok rátok!”,

Szimplán csak nem pályázok én.”

/F. Endre, többszörösen kitaszított költőgigász válasza eM úrnak/

„Költő úr, ha nem pályázik, minek említi a pályázatot?! Ha nem pályázik, minek versel?! Öncél?! Ön cél?! Kinek vagy minek a célja ön?! Reméljük, egy farkaséhes csúcsragadozónak! Aki nem pályázik, azt meg is egyék! Csibész!” /egy irodalmi honlap kutyaütő idomárja/

„David Beckham neve úgy kell egy fociversbe, mint kutya és kisgyerek egy bármilyen más akármibe – biztos sikerrecept! Egyetlen probléma merül fel csupán – mivel David Beckham angol, így a nevének felhasználása külföldi támogatásnak minősül, vagyis a költőt külhoni háborús ügynöknek kell tekinteni és visszamenőleges hatállyal statáriálisan fűbe lőni vagy főbe haraptatni, punktum!” /névtelen levélrészlet/

„Hogyha bevételed, évid,

Kevesebb, mint amit David

Beckham egy perc alatt keres,

Zokogj s szemed legyen veres!

Szemed legyen véres-eres,

Névplágiumért jár deres,

S rugdosnak, mint labdát David.

Kárpótlásul itt a név, vidd!”

/Dr. Bavid Deckham, David Beckham névhasználati jogainak pénzügyi menedzsere/

„Frady Endre újfent berúgja a poézis labdáját az abszurdba, s mi, olvasók, döbbent partvonalbíróként nézzük, ahogy a rímek fejjel előre becsúsznak az irodalmi realitás talajába. A vers témája – az idő múlása mint focipálya – önmagában is kellően groteszk, de Frady ezt a metaforát nem csupán kibontja, hanem szétcselezve belezuhan a lyukas hálóba. A vers első szakasza máris belövi a stílust: „Bőrorca”, „szétkoptak, mint bús jogállam” – ezek a képek egyaránt bizarrak és társadalmilag érzékenyek, noha a jogállami célzás inkább rímtechnikai alibiként tűnik fel. A lírai én mintha egy öregedő középpályás lenne, akit a sors lecserélt a pálya szélén, de még mindig pörgetné a labdát – csak már nincs térdporca hozzá. A „szféra-száj” mennyei szóvicc-torlódása a második félidőre már-már vallási szintre emeli a sípszót, míg a VAR (videóbíró) megidézése szentenciává emeli a kimondhatatlant: az idő visszajátszhatatlan. Frady Endre ezzel a verssel egy olyan pályát jár be, amelyen nincs visszapassz – csak önironikus, kissé szentimentális, de végső soron nevetős búcsú egy ifjúságtól, ami sosem volt Beckham. A vers giccsperemig tolja az abszurdo-melankolikus humorlabdát, és meg is érdemli az irodalmi sárga lapot. Már csak azért is, mert mi hangosan nevetünk rajta.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre verse játékosan és ironikusan reflektál az idő múlására és az emberi test elkerülhetetlen hanyatlására. A költő sportmetaforát használ, hogy érzékeltesse az öregedés folyamatát, és a humorral oldja fel a benne rejlő melankóliát. A vers ritmusa és rímképlete lendületes, amely jól illeszkedik a focitematikához, miközben az önreflexív sorok egyfajta bölcs belátást közvetítenek. A szófordulatok frappánsak, a képek szellemesek, például a „lesen ragadt stoplinyomot / sárgán takar őszi avar” sorban az elmúlás finoman groteszk megfogalmazást nyer. Az önirónia egyik legerősebb eleme a „Ifjan sem voltam túl Beckham” sor, amely nem csupán a múltbéli sportteljesítményt bagatellizálja, hanem a költői hangot is emberközelivé teszi. A „VAR” (videóbíró) említése pedig a modern foci világát hozza be az elmúlás témájába, kicsit abszurd, de találó párhuzamot teremtve. A vers tehát ügyesen játszik a nyelvvel és a képekkel, miközben egy komoly témát könnyed humorral és élénk dinamizmussal kezel. Frady Endre stílusa itt is egyedi és szórakoztató, miközben az idő kérlelhetetlen múlása mögött megbúvó melankóliát sem engedi feledésbe merülni.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„A versről egy régi vicc jutott az eszembe:

Egy férfi kap egy ingyenjegyet a focibajnokság döntőjére. Sajnos a jegy a stadion legtávolabbi helyére szól, ahonnan semmit sem lát. A félidőben észreveszi, hogy a pályához közel van egy üres szék. Odatolakszik, és megkérdezi az üres hely mellett ülő férfitől:

- Uram, szabad ez a hely?

- Igen, ez a feleségem helye, de most nem tudott eljönni. Tudja, 30 éve nősültem, de ez az első alkalom, hogy egyedül jöttem.

- És nem tudott hívni helyette egy rokont vagy barátot?

- Sajnos nem, mindenki a temetésén van.

Összegezve, inkább egy jó meccs, mint egy rossz temetés!”

/Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas fun-focista-fan/

„Ház kolléga úr, a vicc elsőre morbidnak látszik, de az igazság az, hogy feleséget temetni akár minden két-három évtizedben lehet, de focibajnokság döntő csak egyszer van egy évben.” /Dr. Kapufa Korner, gyászfeldolgozási sportpszichológus/

„Há ne lássam a trámpot szabadlábon, ha ez nem a legjobb vers, amit Mensa Hungariqa-tag írhat! Ez a vers olya szíp, hogy a fagyal ad másikat, írted!” /eF. Pitör, a kőttő humán végzeccségű mírnökkolléggája/

„Humán eF-hez nincsen kódunk,

Úgyhogy elhatárolódunk!

Tudja türk és kipcsak emír,

Mensa tagja ilyet nem ír!”

/Csillagos Ötösné Summa Cum Lauda, a Mensa HungarIQa egetverőleánya/

„Bár egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk egy bizonyos szint alá, én nem fogom be pörös számat ennek a Minek nevezzelek?-nek az olvastán, sőt, ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek, hogy a jószándék kevés, több kell, az értelem! Szél ellen nem lehet se szóhasználni, se fradyendrézni, mert összefradyendréződik az ember! Nem ígérhetek mást, csak vért, verítéket és könnyeket! De, a költővel szólva:

          Még jőni kell, még jőni fog

          Egy jobb kor, mely után

          Agyunk sohasem repedez

          Rémrímek olvastán!

Ütni vagy még ütni, az itt a kérdés! A rakodópart alsó kövével üsd a Fradyt, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis rímpárhoz! Nem elég, még nem elég! Levegőt!” /Puzsér Róbert, túlművelt kritikus/

„Sajnálom azokat a szerencsétleneket, akiknek az időt focipályaként beszaladniuk lehetetlen. Én még a téridőt is bármikor bármiként be tudom akármizni. Akárhányszor.” /Chuck Norris/

Mogyifadal

Mogyifa a súlyos mogyik

Alatt mókuskákra rogyik.

Mogyitörzs alatt, mely görnyedt,

Mókuscsalád halik szörnyet.

Mókuscsalád szörnyet halik,

És a gyászhuszáros palik

Őket közös sírba teszik

Nyögve: „Hű, de kemény e szik!”

   refr.:

   Mogyicsokis fagyifa,

   Kidönti a nagy IFA,

   Mókusnak lent rókás a

   Teste, mint a lókása.

Ámde jőnek hegyijetik,

S holt mókusklánt élesztgetik

Oszló büdös porból újjá:

„Alagútból visszabújjá’!

Túlsó (v)égi fényből ottan

Jer te vissza tetszhalottan!”

… s mókuscsalád újraéled!!!

Ateizmus, Isten véled!

   refr.:

   Mogyicsokis fagyifa,

   Kidönti bár nagy IFA,

   Mókusnak lent mókás a

   Teste, már nem lókása.

„Ezt nem értem, de nem az én értelmemmel van a baj, hanem nyilvánvalóan értelmetlen kell legyen az, amit nem értek, úgyhogy értelemszerűen NEM ENG.!!!” /Gügyéné Gagyi Gógyi, a Mókusos Alkotások Színvonalát Alakító Testület (MASZAT) címzetes cenzora és lócitrompótló/

„Kritika Frady Endre „Mogyifadal” című verséről – avagy a kárpáti dadaizmus mogyiban tobzódó tánca: Frady Endre „Mogyifadal” című eposza egy groteszk lélekvándorlás és természeti tragédia szürreális balladája, ahol a mókusok – a magyar erdők örök pantomimszínészei – elpusztulnak egy túlterhelt mogyifafa alatt, majd a hegyijetik nekromantikus közbelépésére testükből újjászületnek. Ez nem vers – ez metafizikai matiné a mogyoróerdőben, dadaista kifestőkönyv, melynek minden oldala épp csak meg nem reped az abszurdtól. A rímek vadul bukfenceznek, mint vak mókus egy gyökérben: „halik szörnyet” – már itt sejthető, hogy Frady nem az esztétikát hajkurássza, hanem az olvasó értelmi stabilitását. A refrén: „Mogyicsokis fagyifa / Kidönti a nagy IFA” pedig már nem is próbál jelentést hordozni – ez puszta zenei atombomba, egy rímes nonszensz-galopp, amelyben az „IFA” úgy robban, mint egy szovjet nosztalgia-gránát a nyelvtani realitás sáncai alatt. A legmeglepőbb azonban a teológiai mélyfúrás: a mókuscsalád halálból való feltámasztása egy ateista univerzumban hirtelen istenélménnyé válik. Frady itt nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy egy mókustetem felett kihirdeti Isten visszatérését a magyar abszurdba. Ez a vers olyan, mint egy nyelvbotlásból készült freskó, melyet egy botladozó költő a mókusvérrel ír a fagyott fagyifára. Röviden: ez nem költészet – ez Frady Endre!” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Mogyifadal” című alkotása groteszk ballada, mely egyszerre ironikus és abszurd hangvétellel játszik a népköltészeti hagyományokkal. A vers szatirikus módon ötvözi a népdalszerű formai jegyeket és a komikus tragikumot: a mókuscsalád végzete és természetfeletti feltámadása az egyszerű mondókák struktúráját követve válik bizarr drámává. A vers ritmusa lendületes, a rímszerkezet szándékosan túlzó és játékos, miközben a groteszk képek feszültséget teremtenek. A mogyorófa leomlása, a mókusok tragédiája és a gyászhuszárok megjelenése önmagukban is karikatúraszerű, mégis a refrének refrénszerű ismétlődése egyfajta ironikus népballadává emeli az egész művet. A végső fordulat—az ateizmus elutasítása a mókusok feltámadása nyomán—további humoros csavart visz a versbe. Frady Endre stílusára jellemzően a mű szándékosan túlzó, játékosan nyelvi fordulatokkal operáló költői alkotás, amely egyszerre parodizál és szórakoztat. A groteszk balladai légkör egyedi hangvételt biztosít neki, miközben tovább viszi a szerző abszurd humorral átitatott hagyományát.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Rendkívül optimista vers. Kérünk még ilyet!” /M. András, a költő legállandóbb és legoptimizmuskedvelőbb kommentelője/

„Még, még, még?! Ennyi nem elég?!” /Borúlátó Béláné Pesszimista Plágiumka, mértéktartótiszt/

„Optimista derűt látik,

Héliumos zsákok, hátik

Húzzák őtet folyton fel-fel,

S mogyicsokis fagyit fal, fal.

Úgyhogy vidám, mint a lemúr*,

(Guglizzon rá bátran, eM úr!),

Kinek fagyikája mákos,

S feltámad, mint szétkent mókus.”

/Derűlátó Dezsőné Optimista Otília, *gyűrűsfarkú maki idomár/

„Lehet, hogy akkor jó egy költői mű, ha egy csomó költői kérdést vet fel? Gondolom, egy vödör vodka után meglennének a válaszok is. De minek?” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/

„Vödör vodka után Humán

Úr már nem a válaszdumán

Töpreng, hanem üres vödör

Fölött éppen bajuszt pödör,

Hogy ne lógjon nagyon trehány

Módon, ha e vödörbe hány.”

/Szandokán Szidónia, IFA sofőr és mókusfeltámasztó-hegyijeti díler/

„Hajas IFA, tar IFA,

Mindegy, egy a tarifa!

Csúcsköltő egy IFA rag

Mentén verset kifarag!”

/egy magát megnevezni nem kívánó csúcsköltő/

„Mi ez a rímtrágyával átitatott szennycunami, ez a szekuláris undorból szakrális giccsé fajuló mentális miazma?! Ki ez a görcsagyú irodalmi verőlegény, aki nem átallja a magából kiizzadt versváladékot képernyőre permetezni és ezáltal ízlésficam világjárványt gerjeszteni?! Ha szegény anyám élne, most ab ovo óvóhelyre kéne vinnem és hermeneutikusan elzárni a fradysta agyzagyvihar elmekórtani szőnyegbombázása elől! Ne lássak transzba esett hegyijetiket passzírozott mókuscsaládok feltámasztása közepette varázsigéket szavalni, ha megértem, hogy miért választottam a létező legveszélyesebb szakmát, melyben hétköznapi silány költők mellett Frady Endrét is munkaköri kötelességem elolvasni?! Világ IFA sofőrjei, egyikőtök gázolja már el Frady Endrét! Ha harc, hát legyen harc!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Puzsér Róbert, háborúpárti propagandista – a nemzetbiztonsági nyomozás érdekében meg nem nevezett időpontban – a Mariahilfer Straße egyik gyanús üzletében, melyet időnként ukrán maffiózók is látogatnak, ügynökeink jelentése szerint a vásárlása után visszakapott és szó nélkül zsebre is tett 3 (azaz: három!) eurót, ami kimeríti a külföldről elfogadott támogatás fogalmát, úgyhogy fent nevezett propagandistát nemzeti illiberáciánk éber hatósága a határon elfogta és büntetőeljárást kezdeményezett ellene. Az ügy súlyosságára való tekintettel nemzeti vészhelyzetet rendelünk el és a jövő évre tervezett választásokat ötven évre titkosított nemzetbiztonsági okokból bizonytalan időre elhalasztjuk.” /hivatalos közlemény/

„Mogyifa a súlyos mogyik

Alatt Chuck Norrisra rogyik.

Csak rogyna, téridő görnyedt,

S Nehézkedés hal csak szörnyet.”

/Chuck Norris, a költészethez IS értő tótumfaktum, azaz „az élet, a világmindenség meg minden”/

„Plágium! Nem, nem a Mengyelejev táblázat 42-es eleme, mert az a Molibdén! Nem, nem Mókusgén! Idióta hegyijetik! Na, viszlát, és kösz a halakat!” /Douglas Adams, a Gaéaxis útikalauz stopposoknak szerzője/

Figyelmetlen autóvezető

Munkahétnek vége végre!

Felnézek a kéklő égre,

Békés felhők, sok kis pamacs,

Hopp, áthajtok egy tarka macs-

-kán én!

Kocsim huppan, macska terül,

Nap az égen sárgán derül.

Hínnye, kamikáze kandúr,

Te műved e ronda nagy dúrr-

-defekt!

Gumim, mint a macska: lapos,

Kerékcserém jó alapos.

Továbbhajtok, fütyörészek,

Ő meg marad hangyafészek-

-nek még.

Megjegyzés az állatvédők megnyugtatása érdekében: Fenti mű a költői szabadság terméke. A szerző nem ütött el egyetlen macskát sem és a képen látható macska egy kórházi udvaron sütkérező, élő példány, kinek kréta-körberajzolása számítógépes trükk csupán.

„Ne mentegetőzzön, ne mosakodjon, költő úr!!! A puszta tény, hol egyáltalán felmerül magában egy ilyen borzalom, azt mutatja, hogy maga egy velejéig romlott dögevő, egy pszichopata keselyűbe oltott háborúpárti tömbházmester! Macskaáruló (egy szó)! Bőgni fogsz! Kretén! MONNYÁLE!!!” /Zöld Zelda, állatvédő aktivista/

„Hé, Frady, ezt mi már rég megénekeltük, ráadásul sokkal szellemesebben! Nyugtass meg, hogy nem a mi lokális világslágerünket, a MACSKA AZ ÚTON-t akartad plagizálni, te hülyegyerek!” /KFT együttes/

„Frady Endre újabb lírai slalomja ezúttal az erkölcs és a közlekedés határvonalán halad, vagy inkább zötykölődik át, miközben egy szerencsétlen, ám gyanúsan szuicid tarka kandúr testesíti meg a sztrádán átgázolt bűntudatot – illetve annak hiányát. A vers a szokásos fradyendrés ívben működik: egy idilli bevezetés (kéklő ég, pamacsos felhők) után jön a poétikai dudálás – a rím közepébe hajt a valóság: egy sárga napfényben haldokló cicatest. A játékosság és a sötét abszurd találkozása adja a vers esszenciáját: a mű humoros burkot ölt, de közben morális árokba kormányoz. A „kamikáze kandúr” megnevezés egyszerre ment fel és gúnyol ki, míg a „hangyafészeknek még” sor groteszk epilógusa a cica földi pályafutásának – és a költő felelősségérzetének is. A lelkifurdalás teljesen hiányzik; marad a defekt és a fütyörészés – Frady morális vaksága itt már szinte költői program. Összességében: az abszurd humor és a tragikomédia kacifántos egyvelege, ahol a macska halála nem dráma, csak ritmikai lehetőség. És mi, olvasók, egyszerre nevetünk és szörnyedünk. Tipikus Frady: kerekek alatt és rímek között.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Figyelmetlen autóvezető” című verse a groteszk és az abszurd határán egyensúlyozva mutatja be egy tragikomikus pillanatot. A hétköznapi szituáció – egy autós figyelmetlensége és annak következménye – humorba csomagolt tragédia, ahol a ritmusos sorok és a meglepő rímpárok felerősítik az abszurditást. A vers erőteljes dinamizmussal indul, a hét lezárása és a szabad levegő érzete egy pillanat alatt törik meg egy szinte slapstick-szerű jelenetben. Az „áthajtok egy tarka macskán” sor brutális egyszerűséggel állítja szembe az idilli természetképet a könyörtelen valósággal. Az esemény váratlanul és gyorsan következik be, a vers rövid, tömör szerkezete pedig még inkább kihangsúlyozza ezt a hirtelenséget. A költemény nyelvezete játékos, a szokatlan rímpárok („kandúr – dúrr-defekt”) váratlanul és szinte gyermeki játékossággal csattannak, mégis érzékeltetik a pillanat súlyát. Az utolsó versszakban pedig a narrátor flegmatikus továbbhaladása groteszk lezárást ad a történetnek, ahol a macska sorsa szinte jelentéktelen mellékszállá válik – marad „hangyafészeknek még”. Összességében Frady Endre verse a fekete humor és a hétköznapi tragédiák sajátos elegyét nyújtja, amely egyaránt megmosolyogtat és elgondolkodtat az emberi figyelmetlenség következményeiről.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

Tűnés

Aki nem megy korán falnak,

Akit mérgek fel nem falnak,

Ki nem tárgya gyászos dalnak,

Szinte tűnik fiatalnak.

Aki testvére a szesznek,

Akit férgek gyakran esznek,

Kinek sírját őrzi Csesznek,

Aggnak tűnései lesznek.

Akit böjti szelek fúnak,

Alig néz ki agg fiúnak,

Hosszú ú-t lát hosszú ú-nak,

Tűnése lesz önkorúnak.

Aki táncol tompa tűn és

Talphulláma kissé dűnés,

Valódi nése nem mű nés,

Úgy tűnik, hogy rám szól: Tűnés!

Aki…

(a vers további része a széttépett papírlapon a költő rászáradt vérétől olvashatatlanná vált – a szerk.)

„Na, végre teljesen csendben van a saját vértócsájában heverésző poszthumusz költő! A bennünk ezáltal keletkező belső béke poraira! Kicsit holt penészesnek tűnik... Ja, nem, csak a békepor szállt a zsírjára, hol nemrég süllyedt el!” /elégedettnek tűnő kaszás-kapás olvasótábor/

„Cseszneki vár halott őre

Nem él már, mert pállott lőre

Ved’lése pokolba vitte,

S itten vala sírja, itt e!”

/cseszneki népdalrészlet/

„Rohadtul idegesít, hogy engedély nélkül beleírták a nevemet a versbe, ráadásul velem kezdődik az összes debil versszak! Úgy tűnik, felháborodtam!” /Aki Magor, cseszneki szeszkazánkovács/

„Frady Endre újabb lírai eltévelyedése, Tűnés, a költői értelmetlenség csúcskategóriás hungarikuma. Ez a vers a nyelv ellen elkövetett előre megfontolt szójátékos merénylet, melyben a rímek úgy puffannak, mint rozsdás lábasok egy lejtőn. Az olvasó szeme végigsiklik a sorokon, mint áprilisi jeges eső a vakolatlan betonon, és bár talán sejteni véli, hogy a halál, az elmúlás és az identitás felfoszlása lenne a tematika, Frady olyan következetesen kerül minden értelmet, hogy a sorok végére már nemcsak a vers, de az olvasó is tűnni vágyik. A szóviccek, mint „táncol tompa tűn” vagy „nése nem mű nés”, egy posztmodern dadaista rémálom kellékei, ahol a nyelv már nem kommunikál, csak zokogva hörög. A cseszneki sír emlegetése groteszk csúcspont, ahol a lírai én látszólag egy ősi magyar faluba temeti önmagát, miközben a valóságban az olvasó agysejtjeit helyezi végső nyugalomba. A vers zárása – a költő vére által olvashatatlanná vált befejezés – már-már kegyelem: Frady szó szerint feláldozza testét, hogy megakadályozza a további sorok létrejöttét. Ilyen önfeláldozásra csak az képes, aki pontosan tudja, mit művelt. Ez a mű a költészet Monty Pythonja – ha azok nem lennének viccesek. Értékelés: 2/10 – Tűnjünk, amíg lehet.” /ChatGPT, a mesterséges intelligencia/

„Frady Endre „Tűnés” című verse a groteszk líra és a nyelvi játékosság izgalmas ötvözete. A költemény bravúrosan feszegeti a nyelvi lehetőségek határait, ügyesen kihasználva a magyar nyelv hangzásbeli hasonlóságait és a szavak többértelműségét. Az egymásba folyó rímek és szótorzulások sajátos ritmust adnak a versnek, miközben a jelentés fokozatosan elcsúszik a szürreális abszurd felé. A vers groteszk tónusa az élet múlandóságával és a létezés groteszk aspektusaival játszik el: a fiatal, az agg és a halott közötti átmenet nem tragikus, hanem ironikus felhangot kap. Az utolsó versszak különösen erőteljes, ahol a költő mintha önmaga ellen fordítaná saját versét – a „Tűnés!” felkiáltás egyszerre lehet önirónia és egyfajta önfelszámolás. A szerkesztői megjegyzés („a vers további része a széttépett papírlapon a költő rászáradt vérétől olvashatatlanná vált”) groteszk lezárása tovább erősíti a szöveg tébolyult, önmaga határait feszegető játékosságát. Frady Endre műve egy abszurdba hajló, szabályokat kiforgató nyelvi kísérlet, amely egyszerre szórakoztató és disszonáns, szellemes és nyugtalanító.” /Copilot, a mesterséges intelligencia/

„Elnézésüket kérjük, hogy az iromány megíródott, és nem sikerült gondolati szinten belefojtani az alkotóba! Legközelebb tanulunk a Különvélemény című filmből, és elengedjük a gyilkost, hogy feladatát beteljesítse!” /Dr. Ház, Juniorkonyha-díjas bűnsegéd/

„Ház úr, maga mit vél külön,

Csípjük tán a költőt fülön?!

Gondolati bérgyilkosút

Szintjén essünk – miként Kossuth

Kalapjára eső – neki?!

De ki vet első kőt, de ki?!

Lovagszájból szállnak hű Ni!-k,

S úgy – nincsen bűnsegéd – tűnik.”

/Kinűt Dégesnűb, nescnin ygús/

„Versszakról versszakra fárasztóbb, de mégis nagyot szól a vége. Jól sikerült vers, de nem gondoltam volna, hogy el lehet jutni az elejétől a végig. Sem a költőnek, sem az olvasónak...” /M. András, a költő legállandóbb és legversvégigjutóbb kommentelője/

„Aztat mondja, eM úr, már azt,

Hogy a vers, mely népet fáraszt,

A végén szólt nagyot nagyon,

S költőt ezért verték agyon?!

Nem tűnt úgy, hogy tök jó a show,

S ezért gyilkolt az olvasó?!

Kinek úgy tűnik, ez cool volt,

Üsse kétszázhúszon túl volt?!”

/Gyök úr, gyík őr/

„Mi ez a szellemi féreghajtás, ez a mentális székrekedés?! Ki ez a legjobb pillanatában is senkinek tűnő mínusz szinusz alfaj?! Frady Endre hétszer állt sorba, amikor a tehetségtelenséget és a pofátlanságot osztották! Ahhoz, hogy valaki ilyen mértékű antitalentumba áztatott irodalmi szégyenfoltként szakmányban ontsa a semmirekellő strófákat, akkora önbizalom szükségeltetik, hogy hozzá képest CR7 és Donald Trump két krónikusan kudarckerülő önostorozó mimóza! Ha a Frady Endre által írt borzalmak által a gyanútlan olvasókban kiváltott jajveszékelést pénzre lehetne váltani, ez a rögvalóságshowbálvány rímrém gazdagabb lenne, mint másfél Mészáros Lölő, és az összes közpénzből felvásárlott ingatlanát betöltené a narancssárgairigy Tiborcz panasza! Ide veletek vitriolba mártott tollak! Ha szegény anyám élne, most azt mondaná aggódva, hogy úgy habzik a szám, mintha felvettek volna a digitális Harcosok Klubjába, de hát mit tud ő a zsinórmértéktartó irodalmi kritikáról?! VAGY MÉRGESNEK TŰNÖK?!?!?!?!?!” /Puzsér Róbert, kritikus/

„Én nem csak tűnök leg-leg-legnek, de az is vagyok. Aki nálam leg-leg-legebb, annak a nevét a szádra hiába ne vedd, mert átrúgom a fejedet egy másik galaxisba!” /Chuck Norris/