Kocek elvetődik

(költséges kampányt kiváltandó)

Ki az Ész, a Csúcs, a Menő?
Ki mától a Pockok Pocka?
Rág Rezső, vagy Haski Benő?
Döntse el a dobókocka!

Alkotó értelmiség

Értelmiség vagyok, reál,
Alkotok, míg szívem leáll.

Tejszeletek

Lefetyelvén oszlik kétely,
Felkiáltok vígan: „Jé, tej!”
S nem egy kemikáliázott
Műtehénből kivont métely.

* * *

„Idd, de nem fenékig, Eiffel,
Nekem is kell némi tejfel!
Jaj, a pocim, ki kell mennem,
Toalettről gyorsan kelj fel!”

* * *

Parmezánt lopott a kandúr,
Lefülelte olasz pandúr,
Lett belőle kicsit csípős
Csirke, s falta ő és Vang úr.

* * *

F. úr tányérjában kefír,
Róla mélyenszántót F. ír:
„Képlékeny e tejes termék
S szájzáramba éppen befír.”

* * *

„Leszavatosultál pajtás!”
- Sajtbajtársnak sajtsírt sajt ás,
S gyásza után halad tovább,
Viszi reménysugárhajtás.

Kányabányai zik-zik

Pihen az Ősz, kiütötték,
Jégcsapokkal nyomta rőt-kék
Égboltpult alatt le ócska
Bordó sálas Télapócska.

Mindjárt beköszönt a Tavasz,
De csak, ha a nagy Tél tovasz-
(Hébe-hóba) –állingózik,
S felengednek medve nózik.

„Felengednek medve nózik,
S Micimackó nem zakózik
El a jégen?! Kapol, nesze!”
- Hallik bősz Tél szeles nesze.

Álomból vert hang bőg, nyári:
„Fagyonváglak, lári-fári!
Ne halljak több -szót, mi zok-, zok-!”
S Micimackó nózi zik-zik…

Tél s Tavasz már zokszótlanul,
Némán bunyóz, s félni tanul
Izzadt hóemberek klánja
S hólé zik-zik… Kánya bánja!

Tériszony

Magas szappan
Meg is szeppen

Jézus az ...

… űr,
Kiben Mindenségünk elfér.
… ér,
Kiből ömlik tisztító vér.
… ár,
Akit megfizettek értünk.
… ír,
Akit angolként is értünk.
… őr,
Aki békés álmunk szüli.
… Úr,
de csak, hogyha Egyedüli!

Féltékeny izompacsirta

Szememre vetette
Magát egy pacsirta,
s Önt dobó röp-tette
szemgolyóm trancsírta…

Folyadék túlnyomás
dúctalan szemgödört
omlatott, s félkómás
ájulat megpödört…

Árokba beestem,
mint Maga énbelém
előtte, s holttestem
hált az Ön hűlt helyén…

Itt fekszem azóta,
Maga sincs mellettem,
fölöttem gyász-zene…
Ennyire tellettem!