Úszó dínók

Ha a folyón feléd úsz-
-ik egy és fél szörnyű nagy
Piros dinoszaurúsz,
Vagy részeg, vagy bajban vagy!

Kacagó Idő

Idő Ede vodkát vedel,
Annyit, hogy azt nem hiszed el!
Nemzetközi Vodka-Narancs
Bajnok ő, ki Krk és Karancs
Között sárga földig issza
Magát hétszer oda-vissza.
Mondhatnánk, hogy nem rúg be, de
Nem igaz, mert Idő Ede
Bekómál, ha szeszes levet
Akózgat és vígan nevet.
Úgy röhög, hogy zeng a glóbusz,
S ütközik két hintaló-busz,
Gázolván nyolc csokinyulat.
Idő Ede csak így mulat.

Engineer's Planking

The Plan King
Is planking.

Jelen idejű mese

Egyszer van, hol nem van,
Óperencián túl,
Nagy-Meseországban
Kismalac hiány dúl.

Szóval, ott valahol
Sok szegény ember él
Boldogul, s meg nem hol,
S rozsdáll a kaszaél…

Éhen, ha nem hal ma
Templomi kisegér,
Mesés kis dil-dalba
„De jó vég!” belefér.

Szájberember

Show-tlan folyón evezgélek,
Hangulatom szürkén fanyar.
Nem jönnek itt izgi mail-ek,
Csak pár dögunalmas kanyar.

Fenti izé miért Ég Bolt?!
„Kosárba” gomb sincs, csak kékül!
Ilyen rossz kedvem már rég volt.
Nem élhetek laptop né’kül!

Dzsuzeppe bá'

Dzsuzeppe bá' infarktusa
Győzedelmes haláltusa
Lett, mert csodadoktor-szerű
Valaki jött s arcán derű:

„Nem halsz még bele most ebbe,
Kelj fel s járj vízen, Dzsuzeppe!”
Gyógy-beszéde szinte hegyi-s,
Nemrég jött és immár megy is.

Dzsuzeppe bá’ ide-oda
Ugrál s kiáltozza: „Csoda!”
Vállat von pár parton járó
Balhátvéd és iparbáró,

Pizzakufár s pasztagyáros:
Közönyös az egész város.
Dzsuzeppe bá’ mégis örül,
Hálálkodik körös-körül,

S nem vonzza már bűnös morál.
Kinn a tavon megvacsorál:
Tányérkáján kenyér meg hal.
Boldogan él. Oszt' majd meghal.

Astoriai álmok

Hévvel-bélelt Astoria?!
Ez lehet a nap sztorija!
Ötleteljünk tovább, nyomás!
Legyen ott még űrállomás,
S körgyűrűzött repülőtér
(Nullás-Liszt név díjból fő-t ér),
Tengeröböl s barlangvasút
(Szállít agg Batmant, nagy hasút),
Hajnalt lövő Auróra,
Síugrósánc pesti hóra,
Sivatag is, Kalahári,
(Sok homokkal, lári-fári!),
Feszített víztükrű uszi,
Nagy csomópont, gordiuszi,
S legyen magas Hill is, Benny!
Öcsém, merjünk tompik lenni!

Páternoszter

Öreg halász megy a vízen,
S partról nézik nyolcszáztízen.
Halkan azt ismételgeti:
„Méghogy csak a názáreti!”

Hullám jön, ő térdig merül,
S bömbölni kezd kisemberül:
„Jaj, süllyedek! Jézus, segíts!”
Címzett lenéz: „E kép se giccs!”

Víz alatt már hősünk fele,
S tovább süllyed még lefele:
„Megfulladni nem akarok!!!”
S nem látszanak már, csak karok...

Az Úr így szól: „Gyáva e nyúl!”
S azúr égből tóba lenyúl:
„Páternoszter? Vízi ima?
Hányszor húzzalak még ki ma?!"

Rükverc Rócsild

Rükverc Rócsild folyton tolat!
Ugat épp és disznóólat
Taszigálna kocsit törve,
S bikanyakán feszül örve.

Nyakörvet, hogy miért visel?
Nem szívesen, ám mégis el
Kell meséljem. Néha rák ő,
Máskor eb: skizofrén! Rá kő'

Hagyni: ugat-tolat, eb-rák!
Piros lámpák, meg a zebrák
Nem zavarják, nem is figyel.
Hogy butulhatott ez így el,

S mért születik róla vers itt?!
Költőnek az agya mer' sitt,
S őrjöng, mint egy gőzkentaur?!
Pénzért. - mondá poéta úr.

Kolbász Dezső

Ilyen legényt soha e szik
Nem termett még: kosárpalánk
Magasságú s roppant falánk.
Kolbász Dezső mindig eszik.

Ijedten nézi egy sas a
Légből, ahogy pizza halom
Csusszan torkán s böffen: Falom!
S másfél hertzcel reng a hasa.

Fenti sas verébre lecsap…
Kolbász meglepően fürge:
Verebes sast fal az ürge,
S száján megcsillan a ketchup.

Ily szájjal is szép ember ő,
S tudd, mielőtt belekötnél,
Izmosabb a Rocky 5-nél:
Kolbász Dezső merő erő!