Pillangófi

Ebéd után tovaillan-
-na Ubul, a pufók pillan-
-gófi, ám a gravitáci-
-ó úgy fogja, mint váci

fegyház az ő bennlakóit,
Azt sugallva nékik: Jó itt!
Pedig nem jó, inkább rossz tán,
Mint a koszt a Brava Costá-n,

Ahol a sok mélytengeri
Táp a gyomrot széjjelveri,
Mint Ubult a táncos Al Pa-
-cino steppelt cipőtalpa.

Ételöröm

Ételfutár épp meghozta,
Itt a finom kelkáposzta!
Úszkál benne csibefasírt,
Egészséges, nem ás ma sírt!

Jár a kanál, tápom falom,
Bendőmben nő kaja halom.
Jó az ebéd, szép az élet!
Írok róla körímélet.

Elefántcsonttornyi kihallgatás

Képen törlöm, itt egy spongya!
Látom magán azt, hogy lódít!
Nekem az igazat mondja,
Nem pedig csak a valódit!

Mi ez a rút rőt borosta?!
Mért él aluljárón alant?
Fogát idén mért nem mosta,
S minek játszik hajléktalant?!

Mi van?! Hogyhogy nincs lakása?!
Menjen lakásboltba s vegyen!
Nincs pénze s a tápja kása?!
Hol él?! Túl az üveghegyen?!

A birodalom visszarág

„Megharapott Luke Skywalker!”
- Bőg Darth, ki a véderő
Csapatában Jolly Joker,
S családnevén Vader ő.

Nem jár hálaadó mise
Luke-nak a mély fognyomért,
S Vader nagyúr protézise
Csattan: „Meg majd foglyom ért!

Han Solo-t is megrágom én!”
Ám őt előbb lefagyaszt-
-ja e sötét űrfenomén,
S megharap egy tök nagy aszt-

-eroidát.

Biogyümölcs

Cseresznyében kukac lakik.
Nagyon jól tudják ezt, akik
Zápfogukkal őrlik péppé.
Pont ugyanúgy, mint most épp é-
-n, és bár öklendezem tőle,
Nyálkás szafként csusszan ő le.
Kukac ellen rigót nyelek,
S féregtelenülnek belek.
Madár miatt áll benn a bál,
S mivel ily lényt macska zabál,
Most rögvest egy kandúrt eszek,
S megszűnnek a rigó neszek.
Digó szakács kerül sorra,
S macskaszagtól remeg orra.
Baritonján szól benn pár dal,
S fütyörészve csap a bárddal.
Gyomornedvben a hely sekély,
Üt az olasz, kész a fekély,
S hasfalamból lógnak kezek…

Jövőre már permetezek!!!

A szerelmes bérelszámolónő

„Nem lehet a véletlen műve, hogy napjaink sztárkeresőin is a repertoár kilencvenkilenc százaléka a reménytelen, a beteljesedő, a boldog és boldogtalan szerelemről szól, nem pedig a bérelszámolásról...”
/S. Nagy István/


Szerelmes a bérelszámolónő,
Szíve csücske szénszemű proletár.
S lelke kohójában a hő úgy nő,
Hogy irigy a dél-kazahsztáni nyár.

Napközben mosolyog és dudorász,
S ha az összes bért elszámolta már,
Szalad, mert ott lesz a szép martinász,
Kit kapuján épp kiásít a gyár.

Együtt mennek s összeér a két kéz,
Szemük csillog - ehhez minden szem ért.
Napnyugtát még két csók között megnéz,
S másnap újra vígan számol el bért.

Lazac Bill

Bill, a nem bonyolult lazac,
Szárazföldön át is hazac-
-ammogna, ha rögös útját
Nem állná a sánta kutyát
Leső hazug embert űző
Csávás alezredes fűző'-
-d műanyagtank hadosztálya.
Ámde itt az út, oszt' állja,
Sőt, még lődöz is rá, de Bill
Hős hal, s hősi hal is... Debil!