Itt vannak az IQ tesztek!
Olyan nehéz, mint az átok,
S van rá kerek egy órátok!”
Mindenféle furcsa ábrák!
Kemény Henrik-féle báb-rák
Módján fejünk rezgett-ingott,
S nem volt átizzadtlan ing ott.
Ifjakból lettünk mi antik
Tekintetű őszes tantik;
Egy óra alatt vagy hatot
Öregedtünk – a teszt hatott!
Elérni a magas IQ-t
Szoros csapás, keskeny gyíkút.
Csak az kússzon-másszon rajta,
Kinek agya fura fajta!
„Dárágoj költő továris, nagyon köszönöm, hogy az ábrák szóra nem a lábrák rímet alkalmazta, mert nekem az volt és emiatt kénytelen voltam mindkét lábamat sínbe téve levágatni a Nyizsníj Zsugorod – Amputolovó vasútvonal egyik szerelvényével. Szerencsére a férjem szemében nem vesztettem a vonzerőmből, mert szerinte szép az, aki térdek nélkül tetszik. Igaz, hogy azóta Nagyezsda helyett Kisezsdának hív, mert szerinte alacsonyabb vagyok, mint az IQ-m. Kedélyes ember…” /Nagyezsda Jókaja Bablevesova, szovjet szakácsnő/
„Fontos a jó kedély és a laminárisan hömpölygő testnedvek! Az ép testben ép lélek elv alapján az optimális testi-lelki állapotú ember IQ-ja megegyezik a vérnyomásával. Ha ezen értékek nagyon eltérnek egymástól, akkor két szélsőséget tapasztalhatunk: a halvérű tüttyögő géniuszt és a gőzagyú dühönc akarnokot. Skizofrének esetében esetleg mind a kettőt. Ööö… mi ez a horkolás? Ja, csak megaludt a tej a számban. De miért pont most?! NEIN!!!” /Dr. Prof. Karl-Heinz Katzenjammer, a Mensa GermanIQa Tudathas alcsoportjának führere/
„Néptestben néplélek! Nem kell ide blikkfang, csak egy kevés józan paraszti ész, meg jó sok tokaszalonna veres hagymával! Arra csúszik jól a kadarka, meg a törköly! Lesz is abból olyan egészséges testnedv, hogy az ember a verandáról is lepössenti a szomszéd kakasát, amikor az túl korán rikkantja, hogy kukurIQ!” /Szügy Jenő, traktoros és két lábon járó néplélektan/
„A vitéz Lejszló csihipuhizza laposra a költő úr fejét egy palacsintasütővel, amiért az engedélyem nélkül belevett ebbe az eszement okosságba! A sosemvolt rákbábom meg gyökerestől tépkedje ki az orra szőrét! Nesze-nesze!!!” /Kemény Henrik, bábművész bácsi/
„Költő úr, magának olyan alacsony az IQ-ja, hogy még megüti a bokáját! Az ’átizzadtlan’ szó nyelvtanilag pedig nem létezik! Ezért most grammatika szankciókat fogok bevezetni! Kezeket fel! Irány a helyesíró terem! Felemelt kezekkel futólépés! Egy-két, egy-két, egy-két…” /Pontosvessző Grammatika, magyartanár és trollkodó nyelvtannáci/
„Elnézést, csak annak apropóján mertem előállni ezzel a mélylírával, hogy sikerült a Mensa IQ tesztem. Most már papírom is van róla, hogy bármi is lehetnék, ha lenne hozzá tehetségem, de nincs. Bocs, hogy élek!” /Frady Endre, költőgigász/
„Mi ez az agyatlan métely?! Mi ez az elmeháborodott gyíkcsapás?! Egy ilyen emberszabású lénynek, aki az Intelligence Service-ről is azt hiszi, hogy egy okos autószerelő műhely, nem kellene verset írnia az IQ-ról… sem! Sőt semmiről! De ír! Mindenről! És milyen harmatgyengéket! Anyám szerint legalább a szorgalma dicsérhető, és mivel a dialektikus materializmus szerint a mennyiség egy idő után átcsap minőségbe, egyszer majd biztosan ír valami jót is. Szerintem az egész emberiségnek összesen nincs hátra annyi ideje és legfeljebb a hullámok csapnak át a fejünk fölött, ha még sok ilyet kell elolvasnunk! Apage Fradytas!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Az én IQ-m olyan magas, hogy csak én tudok odáig felugrani és lefejelni!” /Chuck Norris/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése