Kiitta a pöttyös bögrém,
S nem maradt, csak zéró kólám!
Jól kiszúrt velem, de jól ám!
Elvesztettem fejemet én,
S rátámadtam: „Megállj kretén!”
Ám az arcán lévő sörte
Rüsztjeimet péppé törte.
Ezután e baljós barom
Kiszaggatta mindkét karom,
S abból nuncsakukat gyártott,
Így csinálva még több kárt ott.
Elfutni mert nem nagy érdem,
Köldökébe rúgott térdem,
Ám érvén a kockahasat,
Térdkalácsom kettéhasadt…
Ágyban fekve ébredezek,
Simogatnak gyöngéd kezek…
Álmodtam csak! s szólok bután:
„Izomláz ez foci után!”
„Újabb érzékletes mű, kiválóan alkalmas az elkövető által átélt megpróbáltatások olvasókon való tesztelésére. A következményes agyficamból lábadozó olvasótábor kérését tolmácsolva: Endre, a jövőben utólag verselés helyett előtte melegíts be!” /F. Péter, a költő humán végzettségű mérnökkollégája/
„Nem fájt olvasni (ez is egy mérce), bár nem túl magas, de megugrotta a költő. Az OKJ-s múzsaképző már-már idegösszeroppanást kapott diákja végre diadalittasan felkiált, IGENNNNNN egy kegyelem 2-es alá. Nem hiába volt ez a 125. UV , csak sikerült...(Azóta is imádkozik: "Ó Uram KÉRLEK csak ne őt kapjam a következő félévre mert felkötöm magam"...)” /P. Gergő, a költő reál végzettségű mérnökkollégája/
„Látja-látja, költő úr, a maga satnya izomzata fölött is elszállt már az idő vasfoga! Mivel a látása is romlik, így sportolási célzattal önnek inkább a vaksakkot javasolnám. Bár attól meg agyláza lenne, úgyhogy a hajlott korára való tekintettel maradjon csak meg az ülve nyomásnál! Két púpozott és egy csapott bilivel már korosztályos világbajnok lehet!” /Bicepsz Botond, a Bizánci Kapubeverő Viadalok (BKV) szervezője és sportágválasztó szakember/
„Poéta polgártárs, maga rémálmában hirtelen felindulásból leszorított lábfejjel pofán rúgott egy szomjas jetit?! Ha álmában ilyen erőszakos, akkor milyen lehet ébren?! Mivel minden, amit mondott, felhasználható maga ellen, így visszamenőleges hatállyal letartóztatom! Na, kelljen fel a betegágyáról és járjon! Eeegy-ketőőő, eeegy-ketőőő…” /Csávás Kálmán kőnagy, az Álmukban Felettébb Agresszív Csírákat Alaposan Lenevelő Ópusztaszeri Kaszárnya (ÁFACSALÓK) főparancsnoka/
„Frady Endre freudi elszólása lírailag képezi le a fizikai állapot holdkóros mélylélektani elváltozásait, valamint az álomvilág rettenetlírában foganatosított öngyógyító hatásmechanizmusát. A vegytisztán gördülő páros rímek úthengerként préselik ki a költő én-tudatának önmérgező salakanyag leveit. A fittből futball fétissé deheroizálódó főhős önnön való világára való ráébredése a kortárs irodalom eddigi leglokálisabb szingularitását abszolválja. A jövő álomfejtőinek és haladó futurológusoknak kötelező olvasmány!” /Koboldsikoly Kenézné Jajlila Jolán, a Katartikus Krízispoézis c. versportál belbecsszerkesztője/
„Mi ez a vérforraló aberráltság?! Mi ez a sötét semmirekellőség?! Miért kell a költőimitátor lelkének legbűzhödtebb bugyraiba beleszagolnunk?! Az ószövetségi időkben egy jobb próféta egy ilyen versért rögvest ráparancsolt volna a legközelebbi hegyre, hogy szakadjon ki a földből és essen rá a költőre! Én csak anyámnak parancsolom meg, hogy szakadjon el a monitortól és essen a vers hatósugarán kívülre, amíg én felrobbantom a wifis routert! Üssed, üssed Frady Endrét, lehetőleg mama, még! Mama! Üsd a Fradyt, ne siránkozz, ne szisszenj minden kis rímpárhoz!” /Puzsér Róbert, kritikus/
„Na, mi van költő úr, a kis éji teremfoci után úgy beborsodizott a nap végén, hogy Chuck Norris-szal álmodott, aki az élet zabos oldala?! De nem is ez a fő baj, hanem az, hogy ezt meg is verselte! NEM ENG.!” /Stempli Stöbénc, a Magyar Állami Kiadó (MÁK) főcenzora/
„Ha velem álmodott volna, már nem élne! Az én arcszőrömtől nem csak a lábfeje tört volna ripityára, hanem még a szomszéd tehene is!” /Chuck Norris/
